Somogyi Néplap, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-20 / 272. szám
Péntek, 1964. november 20. 3 SOMOGYI HÉPLAI Levél Fiadra Kincset ér minden szem gabona Jót tudja ezt a fiadi Lenin Termelőszövetkezet tagsága is. Ök is — mint szerte a megyében mindenütt — hősies küzdelmet vívtak és vívnak az időjárással, hogy biztosítsák a jövő évi kenyeret. Parasztságunkat méltán illeti elismerés helytállásáért. Szinte éjjel-nappal szántanak, vetnek. Még azok is, akik nem dolgoznak a mezőgazdaságban, nagyon jól tudják, milyen nehéz ez a munka: átázva, nedves ruhában járni a határt, dolgozni a felázott földeken... A fiadi Lenin Tsz-nek azonban, úgy látszik, nem minden tagja tudja, hogy milyen felelősség terheli most, amikor tőle is függ, sikerül-e a jövő évi kenyrének valót elvetni. Néhány hete történt. A szövetkezet búzát akart a malomba szállítani, s ezért egy vagont rendeltek a kis- bárapáti állomásra. Az első harminc—harmincöt zsák búzát annak rendje és módja szerint pótkocsis vontatóval el is vittek az állomásra, és berakták a vagonba. Ezután két pótkocsis vontatót állítottak munkába. Az állomásra érve azonban valamin összevesztek az emberek. A vita hevében elfeledkeztek feladatukról, s a két gabonával tele pótkocsis vontatót sorsára hagyva, hazamentek. Még csak arra sem gondollak, hogy a búzával teli zsákokat letakarják, megvédjék az esőtől, Az eső pedig egész éjjel szakadt, s a hetven zsák gabona elázott. Reggel nem is folyElőtérben a közlekedési szabályok iskolai oktatása Az általáinos és középiskolákban a környezetismeret-, illetve osztályfőnöki órákon rendszeres téma a közlekedési szabályok oktatása. A tantestületekben 600 pedagógus vállalkozott arra, hogy elsajátítja a közlekedésrendészeti szabályokait, s a tanultakat továbbadja a diákoknak. A nevelők munkáját a Művelődés- ügyi Minisztérium és a Pedagógusok Szakszervezete azzal is könnyítette, hogy külön tanári kézikönyvet adott ki több tízezer példányban a KRESZ tanításához. A3 iskolákban egyébként a közlekedési szabályokkal foglalkozó előadásokon, filmvetítéseken, helyi kiállításokon kívül a pedagógusok rendszeresen megtárgyalják a sűrűbben előforduló balesetek okait és a megelőzés módjait is. A tervek szerint jövőre Baranya, Borsod, Csongrád, Győr, Hajdú, Komárom, Pest. Somogy és Szolnok megyéből újabb 300 pedagógus kapcsolódik be a közlekedési szabályok oktatásába. (MTI) láthatták a rakodást, mert a búzát a bonnyai szárítóba kellett vinniük, hogy ami még esetleg használható belőle, megmentsék. Sokba került ez a veszekedés a termelőszövetkezetnek: fizetni a vagonállást és a szárítással járó újabb kiadásokat. Nem tudjuk milyen intézkedést tett a termelőszövetkezet vezetősége. Érdemes lenne közgyűlésen felelősségre vonni a veszekedő, a munkájukat félbeszakító s a hetven zsák búzát sorsára hagyó tagokat. Azért, hogy ez többet ne történjék meg, hogy senki ne hagyja az eső prédájául a kincset érő gabonát. Szalai László Szsiiályozzálc végre o forgalmat Csurgón! A csurgói Táncsics tér forgalmát az átkelő útszakasz korszerűsítésével szabályozták. A háromirányú elágazásban — Iharosbe- rény, Csurgó és Porrog- szentkirály felé — terelőszigetek építésével akartak rendet teremteni. Sikertelenül. Másfél év alatt egyik útjelző a másikat követte olyan zavart okozva, hogy csupán a táblák utasítását tekintve senki sem talált volna be Csurgóra. Legutóbb olyan útirány- jelző táblát helyeztek ki Csurgóról kifelé haladva a jobb oldalra, amelyen az egyik nyíl Porrogszentkirály felé mutat, és Csurgó felirattal látták el. Ha már a festőműhelyben figyelmetlenek voltak, legalább a tábla elhelyezői ügyelhettek volna! Vagy talán a járművezetők akadályversenyére készülnek a csurgói »forgalomszabályozók ?« H. S. FÉLIDŐBEN A tabi járás pártalapszer- vezeteinek felében már megtartották a vezetőségválasztó taggyűléseket. Kaveczki János elvtárssal, a járási pártbizottság főelőadójával a taggyűlések tapasztalatairól és tanulságairól beszélgettünk. Mi jellemezte járás kommunistáinak tanácskozásait? — Pártbizottságunk a taggyűléseket jónak értékeli: a beszámolók sokoldalúan elemezték a termelőszövetkezetek, a községek és a pártszervezetek tevékenységét. Öröm az is, hogy a beszámolók sokkal színvonalasabbak voltak, mint az egyéb taggyűléseken. A termelőszövetkezeti párt- szervezetek elsősorban a közös gazdaságok munkájának segítéséről, a vezetés lazaságairól ejtettek sok szót; a kommunisták személyre való tekintet nélkül megmondták nem egy helyen, hogy a lemaradás oka a vezetők nemtörődömsége, hanyagsága. Bá- bonymegyeren például határozati javaslat született arról, hogy a pártszervezet — az előrehaladás érdekében — rendszeresen számoltassa be a tsz vezetőit a közős gazdaság munkájáról, a tervekről és az intézkedésekről. Bonnyán — noha ott nem éleződött ki ennyire a vita, mert a legutóbbi taggyűlésen éppen a tsz vezetésének hibáiról esett szó — ugyancsak bírálták az elnök önkényes intézkedéseit, a kollektív vezetés normáinak semmibevételét. — Ezek szerint nagyon nyílt és őszinte hangú volt a huszonhárom taggyűlés. szívvel és kedvvel A z ősz egyre rövidebbre szabja a napokat, s megnyújtja az éjszakákat. — Azért, ha dolgozik, estére kelve elfárad az ember... Az idős kocsis szavai kemények, de a fáradságot a határozott hang sem tudja takarni. Nehéz napja volt. Kora reggeltől szállították a takarmányrépát a mezőről a priz- mázóhelyre. Tizenötöt fordult. Minden répát — amit elszállított — kétszer kellett megemelnie. Egyszer, amikor felrakta, egyszer pedig, amikor le. A ruhája és a keze csupa sár. A fekete gumicsizmát szürkére festette a rátapadt föld. Halk szavú, határozott ember Kánya István. Hatvanhat éves. Én ötvennél is kevesebbnek gondoltam. A sildes sapka fiatalos, pirospozsgás arcra vet árnyékot. A tsz-irodában azt hallottam róla, hogy a legidősebb kocsis Balatonújlakon. De a legszorgalmasabb is — tették hozzá Az irodától a lakásig azon töprengtem, mi indította ezt az idős embert arra, hogy a kocsisok zúgolódása ellenére elsőként fogjon be azon a vasárnapon, amikor a hosszú esőzés után végre rámehettek a földre. Amikor megkérdeztem tőle, tömören válaszolt: __Mert le vagyunk maradva. Minden időt ki kell használni. S jó, hogy rámentek akkora földre, mert másnap megint megeredt az eső, s egy ideig szó sem lehetett a vetésről. A falat családi fényképek díszítik. Valahol a szekrény fiókjában ott van a »-Kiváló termelőszövetkezeti tag-« kitüntetés. — Most hogyan megy a munka? — Rosszul. — Mi az oka? — Hát megmondani meg lehetne, de csak harag van belőle. — Mégis? Hosszan töpreng a válaszon. Hol rám, hol meg Horváth István párttitkárra pillant. Arra gondolok, hogy van-e joga va- lalakinek megharagudni azért, ha megmondják az igazat. Hiszen a rossz munkát nemcsak egy ember veszi észre. Talán éppen ez fordult meg Kánya Istvánban is, mert végül mégiscsak megmondja: — Van, akinek előbbre való volt a szőlő, mint a tsz. Csaknem nyolcvan hold szőlő van háztáji gazdaságokban, s a hosszúra nyúló szüret késleltette a beakarítást — Nehéz ez az ősz — mondja az idős kocsis. — Próbára teszi az embereket, de megkínozza az állatokat is. Muszáj hajtani, mert mindig esik az eső. ITT A IKULÁS! JÁTÉKOT a Somogy megyei Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben vásároljon! mm BaE$ Ml! Műi m Í(|iÍÍÍ^>,iViirö»v»>X^4CifciibXv>6s<->>»: *SS6S) — Mikor volt utoljára vasárnapja? — Mikor? .. — tűnődik — Már nagyon régen. Hol a tsz- ben van munka, hol pedig a háztájiban. Ha az idő engedi, mindig' menni kell. Tavaly még talcarmányos volt. Az idén már nem vállalta. A lovakat azért nem hagyta ott. Amióta megalakult a tsz, mindig kocsis. A szívéhez nőtt ez a munkakör. Nem akar tőle megválni. azelőtt is nagyon szerette a lovakat. Azt mondja, tizennégy éves volt, amikor először adtak gyeplőt a kezébe. Azóta még nem tette le. — Nehéz már ez a munka? — Ha szívvel csinálja az ember, akkor nem nehéz. Az asztalon pohárban gyöngyözik a rizling. — Szereti? — kérdem tőle. — Csak módjával. Akkor tiszta az ember feje, ha nem iszik. — Cigaretta? — Egyszer volt szivar a számban. Azóta nem kell a dohány. Tömött sötétség ült az udvarra, mire befejeztük a beszélgetést. Néhány perccel később már a kocsin ült az őszülő fogatos. Számára még nem fejeződött be a nap. Azzal az egészséges kedvvel indult az istálló felé, ami csak a munkájukat szerető embereket jellemzi. Kercza Imre — Igen. Sehol nem hallgatták el gondjaikat az emberek. Bírálták például a premizálási rendszert, mert jelenlegi formájában igazságtalannak tartják. A nyílt szókimondás jellemezte a kapolyi taggyűlést is. Teng érdi Imre tsz-el- nök pártszerűtlen viselkedése nagy visszatetszést keltett a tagság körében. Lebecsülte a kommunisták munkáját, és saját érdemeit próbálta előtérbe állítani. A kommunisták a fejére olvasták, hogy nem is kérte a pártszervezet segítségét, mindent a saját elgondolása szerint akart megoldani. Megbírálták azért is, mert munkaidőben sokszor látták ittasan — a taggyűlésen is az volt —, s ez nem méltó egy vezetőhöz. — Milyen határozatokat hoztak a taggyűléseken? — A legfontosabb feladatok kaptak helyei a határozatokban: a termelés %'ártellenörzé- sének fokozása, a gazdasági vezetők rendszeres beszámoltatása stb. Mindenütt szó esett a párttagság álalános műveltségéről és a politikai képzésről is, hogy érvényt kell szerezni a párthatározatoknak. — Milyen helyet kaptak a nők és a fiatalok az új vezetőségekben? — Ahol erre lehetőség volt, ott érvényesültek az irányelvek. Nágocson asszony lett a titkár; Tabon két, Gamáson pedig egy nő került az új vezetőségbe. Harminc éven aluli fiatalok is jócskán tagjai az új választott testületeknek. Ilyen fiatal ember a tabi téglagyár alapszervezetének titkára is. — Mi a kilátás: érvényt szereznek-e ma.lcl pártszervez.etek taggyűlések határozatainak? — Két dolgot szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban. A taggyűléseken való részvétel sokkal jobb volt, mint bármikor, jóllehet néhány helyen közömbösséget is tapasztaltunk. A tanácskozások hangulatából, a már említett őszinte, nyílt vitából azonban mindenképpen arra következtethetünk, hogy a kommunisták nem szócséplésnek tekintették a taggyűléseket, hanem igenis fordulópontnak a pártszervezetek életében. Több helyen például nem vették készpénznek a jelölő bizottságok javaslatát, hanem pótlólag fölvettek néhány elvtársat a listára, mert bennük jobban bíztak. Mindez — úgy érzem — biztosítéka a további jó munkának — mondotta befejezésül Kaveczki elvtárs. P. Gy. Mozgósítani feladatok ismerete nélkül? A tabi kommunista vasutasok taggyűléséről Mindössze egyetlen párttag hiányzott — ő is betegség miatt — a tabi és a környező vasútállomások kommunista dolgozói közül a szerdai vezetőségválasztó taggyűlésről. A tíz szolgálati helyről érkezett kommunisták elsőként éppen ezt a gondot elemezték: nagyon szét vannak szórva a kapós vár—siófoki vasútvonalon. Somogymeggyestől Siójutig — nyolc megálló hosszában — teljesítenek szolgálatot, ráadásul nincs mindig mód a helyettesítésre, emiatt például az idén mindössze két határozatképes taggyűlést tarthattak. Most ugyan mindenkinek akadt helyettese, de a probléma megmaradt, s a kommunistáknak a legközelebbi taggyűlésre való összehívása megint gondot okoz majd. Egerszegi István párttitkár, Újlaki László ádándi állomásfőnök és mások joggal panaszkodtak emiatt. A taggyűlésen a termelés irányításáról esett a legtöbb szó. Az alapszervezet vezetősége feladatként jelölte meg a terveknek a párttagokkal való megértetését és a mozgósítást a tennivalók elvégzésére. Ezt a feladatot azonban mindmáig nem sikerült megoldaniuk kielégítően, mert a kommunista vasutasok semminemű tájékoztatást nem kaptak a MÁV terveiről, s még a szakszervezet is bővebb felvilágosítást adhat egyes dolgokról, mint a pártvezetőség. A pécsi igazgatóság semmit sem közöl az alapszervezettel, márpedig a tervek ismerete nélkül nem tudnak célratörően dolgozni. A párttitkár amiatt méltatlankodott, hogy amíg korábban havonta két napot kapott pártmunkára, most ezt megvonták tőle. Munkaidőben viszont nem ér rá fölkeresni a kommunistákat, új tagokat szervezni, így a kommunisták között a legtöbb az idős ember (az utóbbi három évben mindössze két vasutast vettek föl az alapszervezetbe). Ilyen gondok közepette választott vezetőséget az alapszervezet. Ismét a régi vezetőségre szavaztak. Egerszegi Istvánt megerősítette titkári funkciójában az egy taggal — Mecsi Józseffel — bővült vezetőség. Tehát a vasutasok tabi pártalapszervezetében a választásokkal alig történt változás; sajnos, a gondok is megmaradtak. Ezeknek egy részére — mint például a szétszórtságra — nincs orvosság, a többire azonban van, s ezt sürgősen meg kell adni Egerszegi elvtárséknak. Segítse őket a szakmai igazgatóság azzal, hogy rendszeres tájékoztatást ad az alapszervezeteknek a feladatokról, s több időt, lehetőséget a politikai munka fejlesztésére. Hernesz Ferenc lövőre mintegy huszonnégyezer véradóra lesz szükség megyénkben Tegnap délelőtt a térítésmentes véradómozgalom kérdéseiről munkaértekezletet rendeztek a megyei tanács nagytermében. Dr. Berend Ernő, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője köszöntötte a Magyar Vöröskereszt, a megyei pártbizottság, a megyei tanács, a megyei vöröskereszt-elnökség képviselőit, az értekezleten részt vevő mintegy nyolcvan vöröskeresztes aktívát és egészségügyi dolgozót, majd bevezetőjében utalt a Magyar Vöröskereszt második kongresszusának egyik határozatára: el kell érni, hogy az ország lakossága egyetemesen vegyen részt a térítésmentes véradásban. A véradómozgalom kérdéseiről dr. Tarján László, a Kaposvári Vérellátó Alközpont főorvosa számolt be. Ismertette a véradás múltját, mozgalommá bontakozá- sát, eredményeit és jelentőségét. Elmondotta, hogy 1961 és 1963 között megteremtették a térítésmentes véradás alapjait, 1964-ben már csak kivételes esetekben vettek vért térítés ellenében. Ezután arról szólt, hogy hazánkban minden rászoruló ingyen jut a szükséges vérmennyiséghez, és e célból államunk jelentős anyagi áldozatokat hoz. Végül javasolta, hogy dolgozzák ki a véradás több éves tervét megyénkben. A beszámoló után dr. Horváth Istvánné megyei véradószervező ismertette a szervező és a propagandamunka tapasztalatait s a véradás 1965. évi tervét. A jövő évben 4200 liter vért vesznek le térítésmentesen. Ennek a programnak a teljesítésében nem könnyű feladat és nagy felelősség hárul a szervezőkre, az aktívákra és az egészségügyi szakszolgálatra: mintegy huszonkét-huszonnégyezer embert kell megnyerni a véradómozgalomnak-
