Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-06 / 234. szám

■uz MSZMP MEGVETI BJ70TT5ÁOA €S A MEGYEI TANACS LAPJ A SZÖKTETÉS A SZERÁJBÓL Új épületbe költözik a Nagyatádi Komfort Ktsz Mozart sorrendben első — érett — színpadi remekműve népszerűségben is hasonló he­lyen áll: gyakori vendége a zenés színpadoknak. Cselek­ménye — igaz, naív, áttetsző módon — fordulatos, pergő eseményekkel telített, hősei pedig kitűnő lehetőséget nyúj­tottak az alkotónak élő, hús­vér figurák reális ábrázolásá­ra. Mozart élt is ezekkel a le­hetőségekkel. A vidám hangu­latú dalmű mindvégig a hu­mor, a csattanó tréfa, a moz­galmas játék hangján szólal meg, mély és igaz eszmeiség­gel: ítéletet mond a lakájlel- kűelc fölött, s igent az ember­ségre, a boldogság keresésére. Ennek a muzsikának, ennek a műnek kaposvári bemu­tatására vállalkozott szomba­ton este a Latinka Művelődési Házban a Pécsi Nemzeti Szín­ház. Előrebocsátjuk, a vállal­kozás nem volt szerencsés, már a mostoha operaszínpadi lehetőségek miatt sem, de a produkció és a közönség szem­pontjából sem. Szervezési okokból két előadáson alig fé­lig telt meg a színházterem. A (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács Művelődésügyi Osztálya és a Gábor Andor Művelődési Ház szakmai továbbképzést tartott a járás népművelői részére. Horváth István, a járási ta­nács művelődésügyi osztályé, pák vezetője elmondta: a nép­mű/elés korszerűségéről szóló, folyóiratok hasábjain zajló vi­ták szükségessé teszik azt, hogy minden népművelő meg­ismerkedjék fi fontosabb nép­művelés-elméleti megállapítá­sokkal. Csákabonyi Balázs népmű­velési felügyelő a községi ter­veket értékelte. Megállapítot­ta, hogy a nagyatádi járás községi tervei jók, a népmű­velés különféle formáit he­lyesen alkalmazzák. Ezekben a tervekben vezető helyet fog­lal el 3 felnőttoktatás, az esti iskola és a szakmunkásképző. Ezután a kulturális szemlék lebonyolításáról és idejéről tá­jékoztatta a részvevőket. A falukrónikák írásához és a felszabadulásunk 20. évfor­»Rikoltó dzsessz, az kellene« — gondolta. Ostoba kifejezés, valahol hallotta. Csak eszébe jutott. De most nagyon sze­rette volna hallani ezt a rikol­tó dzsesszt. Egy-két csörgő levelet sö­pört a szél az utcán, tegnap az eső is esett. »Rikoltó dzsessz« — gondol­ta megint. Fázósan összehúzta magán a ballonkabátot, és ki­tartóan bandukolt. Az üdülök, a villák már unalmasak. Eltűnt a színes emberáradat, a stran­don két hete fürdött utoljára egypár bátor fiú. Biztosan fáztak már akkor is. A móló felé kanyarodott, a sárga gyöngykavicson bizta­tóan csikorogtak léptei. A víz most más színű volt. Oly jól ismerte már! Őszi szí­ne volt a víznek. Csöndesen nézte egy darabig, szemügyre vette a vöröses köveket is. — Tudod-e, kislány, mikor kezdődik az ősz? — hallott eqy kamaszos hangot. Megfordult. Két fiú vigyorgott rá. Nem vá­laszolt. A kamaszos hangú fe­lelete valami szellemeskedés volt, de nem értette. A sza­vak jelentés nélküli tagolt hangsorok maradtak. Értel­mükre nem tudott figyelni. »Elbambultam« — gondolta egy idő múlva, aztán megrázta közönség meglehetősen tar­tózkodó volt a tetszésnyilvání­tásban, s ez nem közömbösség­ből, hanem a produkció szín­vonalából következik. Sajnos az előadás művészi nívója kevéssé s csak néhány részle­tében haladta meg a közép­szerűt. Hogy mégis maradt bennük emlékezetes az elő­adásból, az elsősorban Ágos­ton Edit zeneileg kiemelkedő, játékában természetes, élő Blonde-figurájának és Ozmin szerepében Marczis Demeter kellemes orgánumú alakításá­nak köszönhető. Ide sorolhat­juk a kedves, furfangos szol­gát, Pedrillót életre keltő Hotter József néhány sikerült áriáját, kettősét a második felvonásból, illetve a harma­dik felvonás kezdő áriáját. Amikor ők a színpadon tar­tózkodtak, jobbára csak akkor éreztük az énekeseknél a mo­zarti muzsikát. (Például a má­sodik felvonás Ozmin—Blon­de, illetve Pedrillo—Ozmin kettősében; Blonde második dulójának alkalmából készí­tendő kiállítások rendezéséhez Gáspár István módszertani előadó hasznos gyakorlati ta­nácsokat adott. A hozzászólásokban sokan mondták el véleményüket, ta­pasztalataikat, problémáikat. Kótai Lajos kifogásolta, hogy Lábodon a gazdasági ve­zetők nem támogatják kellően a felnőttoktatás szervezését. Keresztes Kálmán a taranyi analfabéták oktatásának ne­hézségeiről beszélt. Váradi Gyula elmondta, hogy a fo­nalgyár és a konzervgyár ve­zetői nem teszik lehetővé a dolgozók általános iskolájába beiratkozott felnőtteknek a foglalkozásokon való megjele­nést. Több hozzászóló foglal­kozott a falukrónikák írásá­nak problémáival. Körösi János, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályá­nak főelőadója a tartalmas klubélet kialakításának fon­tosságáról beszélt. A vitában föltett kérdésekre Csákabonyi Balázs válaszolt. a fejét. Magában nevetett egy kicsit. »Tudom, jól tudom, mi­kor kezdődött az ősz. Az első pillanattól figyelemmel kísér­tem ...« Még nyár volt, meleg. És egyik napról a másikra meg­változott valami. A mezítlábas, maszatos, vidám gyerekek egy­szerre csak úttörők lettek. Fe­hér zokni, sötétkék ruha, fésült haj. Ez volt a kezdet, egy ideig ezután nem történt semmi. Az­tán vasárnap elindultak a gó­lyák. Valószínű, hogy Fokföld- re mennek. Nem volt benne biztos, de így hallotta egyszer. Valamikor régen. Lehet, hogy a nagyapjától. Aztán a legyek. Figyelte őket a presszóban. Három légy volt. Erőtlenül igyekeztek felmász­ni az ablaküvegen, de mindig visszaestek. Maguk sem akar­ták elhinni, hogy rövid életük a végéhez közeledik. Kitartóan vróbálkoztak újra meg újra Néha pár centit arrább mentek a párkányon, remélve, hogy olt nem olyan csúszós az üveg. Mintha az üveg lett volna a hibás. »Igen. És pontosan emlék­szem a nyár utolsó napjára is... Ami akkor elkezdődött, abban a pillanatban véget is ért. Van ilyen.« Ugyanezen a mólón, ugyan­felvonásbeli áriájában.) Oz­min közismert bosszúáriája színeiben túl világos és zenei­leg is halványabb volt. A zenekart Nagy Ferenc ve­zényelte. Egy kissé ideges, kapkodó kezdés után mindvé­gig egyenletes, szépen árnyalt játékuk sem tudta teljesen fe­ledtetni az előadás gyöngéit: a két főszereplő, Bárdos An­na és Bonnet Kálmán hang­ban, zenei kifejezőerőben és játékban egyaránt színtelen, gépies Constanza-, illetve Bel- monte-figuráját; az egyhangú díszletezést, a vérszegény (nyolctagú) kórust. Szelim ba­sa prózai szerepét Berczelli Tibor játszotta. Nem mindennapi és — túl­zás nélkül — örvendetes, je­lentős esemény az operaelő­adás Kaposváron. De valahogy mást, másképpen — megfelelő helyen és nem rossz érte­lemben vett »-táj«-előadásként —, ihletett tolmácsolással, ze­nei élményt szeretnénk ilyen­kor. Tegnap hirdetett ítéletet a Kaposvári Járásbíróság dr. Balajthy Scndor-tanácsa a Mértékutáni és Vegyesruháza­ti Vállalatnál feltárt vissza­élés ügyében. Megállapította a bíróság, hogy az elsőrendű vádlott, dr. Petrás Istvánné 1959 májusától 1963 október végéig vezette a vállalat kötő-szövő részlegét, s ez idő alatt bűntársaival együtt a csalások, visszaélések és okirat-hamisítások tömegét követte el. Petrásné adta ki a bedolgo­zóknak a munkájukhoz szük­séges fonalat, számoltatta el őket, s adta át a félkész árut az összeállítóknak. A kezdeti időszakban a bedolgozóknak nem volt munkalapjuk, így annyi fonalat adott át nekik, amennyit csak akart. Ezt el- I lenőrizni munkalap hiányában itt álltak. Esteledett. Ö sirt. Olyan hangulata volt, az oko­kat nem fogalmazta meg, talán nem is tudta volna. A férfi a maga ügyetlen módján meg­próbálta vigasztalni. Nem si­került. »Nem gondolunk egyre, nem értjük egymást« — ezt mondo­gatta magában. A férfi azt hit_ te, vőlegényét siratja a lány. »Nem, nem, nem« — hajtogat­ta gondolatban. Hangosan meg motyogott valami igenlésfélét. Sokáig hallgattak, aztán egy­szerre fordultak meg, és indul­tak visszafelé. A lány kért egy cigarettát. Közömbös dolgok­ról beszélgettek. A férfi később az anyósáról mesélt meg a gye­rekről. Búcsúzóul vigasztalóan fogta meg a lány kezét. Sokáig meg­nyugtatóan összeért a tenye­rük. Nem búcsúzás, hanem vallomás lett belőle. A lánynak boldog fölfedezés volt: »Bo­lond, bolond! Mióta vártam ezt!« — gondolta örömmel. Színes képek következtek. Egy presszó. Most csak. a szí­nekre emlékszik és egy tükör­re. A tükörben nem látott sem­mit sem, és ez jó vglt. Nem kért konyakot. Égy perc múl­va már megbánta, mégsem, kért. A másik teremből zene (Tudósítónktól.) Áprilisban kezdték meg Nagyatádon, a Hunyadi utcá­ban a Komfort Ktsz új iizem- és irodaházának építését. A mintegy hárommillió forintos épületében helyet kap a ktsz va­lamennyi részlege. A betono­zok már be is költöztek. Épí­tenek egy 150 személyes ebéd­lőt is megfelelő konyhával, ezenkívül öltözőt, fürdőt és nem lehetett, s azért sem, mert a vállalatnál alkalmazás­ban nem levő dolgozók által kivitt fonal súlyát a kapunál sohasem mérték le. Később, amikor a bedolgozóknak is munkalapokat kellett fölfek­tetni, azokat meghamisította. A valóságosnál több elvégzett munkát számolt el, s ezzel a vállalatnak 60 098 forint kárt okozott, ugyanis az elszámolt jogtalan bért a bedolgozók vagy pedig ő és bűntársai föl­vették. A visszaélés feltárása után a kiadott anyag és a raktáron levő készáru között 4171 da­rab eltérés mutatkozott. Ez 2007 kg súlyú, 193 000 forint értékű fonalnak felel meg. A bíróság megállapítása szerint Petrásné és társai 253 000 fo­rint kárt okoztak. hallatszott. A dob ritmusára figyelt. Igyekezett nagyon odafigyelni. Aztán elbúcsúztak. Akkor ért véget a nyár. A lány a nyarat búcsúztatta. »Rikoltó dzsessz. Most na­gyon kellene« — gondolta. És nyugodt volt. Nagyon becsüle­tesnek érezte magát. És határ­talanul önzetlennek. Nagy csa­tát vívott magával. Iflinden nap, a nyár utolsó napja óta. Valahol hallotta, hogy a leg­nagyobb győzelem az, ha az ember saját magát győzi le. »Győztes hadvezér vagyok. Nem rossz« — mosolygott szo­morúan. Aztán arra gondolt, hogy vesztes is. Mindenképpen vesztes is. Az egyik hadvezér győzött, a másikat meg legyőz­ték. Most még csak elfelejteni kell a vesztes hadvezért és szétvert seregét. »Csak hallanék valahol va­lami rikoltó dzsesszt. Jó len­ne.« — Tudod-e, kislány, mikor kezdődik az ősz? — jutott eszébe egy kérdés. »Altkor, amikor egy pillanatban el­kezdődik valami, és véget is ér ugyanabban a pillanatban« — felelt rá magának. Visszafelé indult a mólón. Csak a rikoltó dzsesszt, azt na­gyon szerelte volna hallani... egyéb mellékhelyiségeket. Az éttermet esténként és ünnep­napokon klubnak használják majd. Az építkezést az év vé­géig szeretnék befejezni, a munkát azonban akadályozza a nehézkes anyagellátás. A ktsz dolgozói mégis remélik, hogy a következő évet már az új üzemházban, megfelelő munkakörülmények között kezdhetik el. Rozsos Istvánné másodren­dű vádlott segédmunkásként dolgozott Petrásné mellett, tá­vollétében helyettesítette őt. Tudott a visszaélésekről, a csalásokról, s maga is követett el ilyeneket. Farkas Györgyné harmad­rendű vádlott bedolgozó volt. Az előírtnál kevesebb anyagot használt fel, a megtakarított fonalat pedig mint sajátját kezelte. Petrásné és Rozsosné kérésére hajlandónak mutat­kozott segíteni abban is, hogy a kötő-szövő részlegnél feltárt hiányt eltüntesse. A bíróság a társadalmi tu­lajdon sérelmére bűnszövet­ségben, folytatólagosan elkö­vetett csalás és többrendbeli magánokirat-hamisítás büntet, te miatt dr. Petrás Istvánnét ötévi szabadságvesztésre és ötévi jogvesztésre, Rozsos Ist­vánnét kétévi szabadságvesz­tésre, háromévi jogvesztésre, Farkas Györgynét nyolchónapi szabadságvesztésre és kétévi jogvesztésre ítélte. Vádlottként szerepelt az ügyben Bubori Antal, a vál­lalat volt főkönyvelője is. Ve­le kapcsolatban a bíróság mellőzte a büntetés megálla­pítását, de a társadalmi tu­lajdon hanyag és gondatlan kezelése miatt figyelmeztetés­ben részesítette. Elrendelte egyúttal dr. Petrás Istvánné azonnali letartóztatását is. Az ítélet nem jogerős. Szalai László 14 pedagóguslakást vásárolt az idén a megyei művelődésügyi osz­tály. Az átalakítások költsé­gednek fedezéséhez az érde­kelt községek 365 000 forinttal járultak hozzá. Ebben az év­ben még négy újabb lakást juttat pedagógus családoknak tanács művelődés­Majomforradalom Becsbe a A rendőrség riadokeszültsége, több kertész, az áilatmento szolgálat szakemberei vasarnap hajnalban ötóras izgalmas ma­jomvadászaton vettek részt Bécsben a kertészeti világkiállí­táson. Az utolsó hetébe lépő, nagyszabású kiállítás egyik csarnokában káprázatos orchi­deákból és más trópusi virá­gokból rendeztek bemutatót. Az egzotikus képet nyolc pávián­nal egészítették ki, ezeket az igazgatóság erre az alkalomra vette kölcsön egy, állattenyész­tőtől. A páviánok feltehetően túl komolyan vették hangulatfestő szerepüket: kitörtek ketrecük­ből és teljesen otthonosan érez­ve magukat, rohangásztak pál­máról pálmára, kiszaggatva az orchideákat. Miután az őrök és a rend- , őrök sokkal lassúbbnak bizo­nyultak az üldözött majmok­nál, megjelent a színen az ágyá­ból kihúzott majomszakértő, aki azt javasolta: kloroformot szétpermetezve kábítsák el a renitens páviánokat. A kiállítás igazgatósága ettől eltekintett, mivel a pavilonba vasárnap sok ezer látogatót vártak .. . Végül a pávián-specialista hívogató hangjainak segítségével sikerült megzabolázni a tomboló ma­jomsereg letet. A dekorációs cé­lokat szolgált páviánokat — miután százezer schilling kárt okoztak — felmentették a to­vábbi szolgálataik alól. (MTI) * * * Fizetés tetszés szerint »Aszerint fizess, ahogyan a darab tetszett« — ez a jelszava a Torontóban mű­ködő Royal Alexandra szín­háznak. Ezzel akarja a kö­zönséget a színházba csábí­tani. Az emberek egész vagy félárat fizetnek a je­gyért, vagy éppenséggel sem­mit, aszerint, hogyan, milyen véleménnyel távoznak a színházból. * * » Japán csendélet Matsuyama japán város­ban (Shikoku-sziget) két el­lenséges gengszterbanda csaknem négyórás géppisz­tolypárbajt vívott. Az effé­le összetűzésekhez hozzáed­ződött lakosok gyorsan biz­tonságos helyre vonultak. A csata első órájának végén 250 főnyi rendőrcsapat érke­zett a színhelyre. Most már könnyfakasztó gránátok rob­banása keveredett a gép­pisztolysorozatokkal. Végül a rendőröknek sikerült 11 állig fölfegyverzett banditát letar­tóztatni. A helyszínre érke­zett mentőautók 8 súlyos se­besültet szállítottak el. Akár­csak Chicagóban! * * * Morzsák Tisztelem a pocsék írót, mert van mersze megírni mindazt, ami senkit sem ér­dekel ... * * * Egy fiatal írójelölt pana­sza: — Azt mondják, hogy láto­másaimat, álmaimat kell megírnom. Akkor sajnos nem lesz belőlem író soha^ mert én mindig úgy alszom, mint a bunda. * * * A részeg író a napidíjat is Nobel-díjnak látja. * * * Egy költő leitta magát a sárga földig, s csak akkor látta, hogy a föld nem is sárga. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megvet Bizottsága és a Somogy megvet Tanáé* lapja. Főszerkesztő: WIRTB LATOS. Szerkesztőség? Kaposvár. Latinka Sándor u. z. Telefon 15-10. 15-11 Kiadja a Somogy megvet Lapkiadó Vállalat. Kaposvár. Latinka S. «. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem , őrztír meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesttőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 F* Index: 25067. Készült a Somogv megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári tízemében, i Kaposvár. Latinka Sándor utca « A korszerű népművelésről tanácskoztak Nagyatádon cÁ lupái'- ütő Ijpó iiujppa WaUinger Endre Ítélt a bíróság a Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatot megkárosító bűnszövetség ügyében 3 megyei S. Nagy Gabriella * 1 ügyi osztálya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom