Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. október 4. Sziliét Dús fürtű, kövérre hízott szőlők kínálják magukat a rozsdásodó levelek között. Az indák meghajlanak édes terhük alatt. A Balatonboglári megkönnyíti a szüretelők dolgát. Az idén például már helyben végzik el a csomagolást. Előnye: nem megy a. szőlő sok kézen keresztül, nem törik, Állami Gazdaságban javában folyik a szüret. A rádpusztai üzemegység szőlődombja munkaruhás emberektől tarkállik. Közöttük ott szorgoskodik harminckilenc vásárosnaményi szakgimcsak a legérettebb, exportra alkalmas fürtöket szedik le. Kevesebb a veszteség, nagyobb a teljesítmény. A sorok közül — főleg ott, ahol nagyobb gép nem fér el — csúszótalpon szállítják ki a megrakott renázista. Itt töltik kéthetes gyakorlati idejüket. Hegyaljai Mária ollóval gondosan kiszedi a hibás szemeket, az exportra induló ládába így kerül a szőlőfürt. (1. kép.) Gazdag és jó termést hozott keszeket. Második képünkön Ladiszlai Ferenc, Huber Ferenc, Lukácsa Lajos a csúszótalpra rakja föl a rekeszeket, Sárközi Margit átvevő gondosan jegyzi a ládák számát. Dús fürtű szőlők kínálják a csemegeszőlő. Az üzemegység 376 holdjáról 75 vagon szőlőt vártak, de több mint 100 vagonnal szállíthatnak. Szép munka a szüret. Szinte minden évben van valami újítás, ami magukat a rozsdásodó levelek között, öröm ilyenkor a szüret! — így tartja ezt a gazdaság két dolgozója is: Tóth Anna és Bereczk Magdolna. ^5. kép.) A Barany.a megyei Építőipari Vállalat fölvételre keres pécsi munkahelyre kőműveseket, férfi és női segédmunkásokat, KUBIKOSOKAT és vizsgázott kazánfűtőket. jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Pécs, Rákóczi út 56. ________________(88505) C ukorgyári beszélgetés Kötetlen, mégis szenvedélyes hangú beszélgetés zajlik a Kaposvári Cukorgyár igazgatói irodájában. Munkások és a gyár vezetői foglalnak helyet az asztalok körül, s itt van Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, valamint Kocsis László elvtárs, az MB propaganda- és művelődési osztályának vezetője is. Gyárról, termelésről Miről is eshetne legelőször szó egy ilyen tanácskozáson, ha nem a gyár, a termelés menetéről, problémáiról? Nincs megfelelő nyomású gőz, nincs víz; már több hete tart a kampány, de még nem sikerült a tervet teljesíteni, sok a zökkenő, s mindez fölösleges bosszúságot, idegességet szül a gyárrészek dolgozói között, kihat a keresetre is — tömören így summázhatok a termeléssel kapcsolatos bírálatok. A gyáriak kívánságát a vezetőkhöz címezve röviden így fogalmazta meg az egyik felszólaló: »Jobban kellene biztosítani a termelés műszaki föltételeit.« A bírálatok jogosságát Tóth Lajos elvtárs, a gyár igazgatója is elismerte. Igaz, hogy van kapkodás és szervezetlenség, de utalt arra is: a problémák jó részét az okozza, hogy a hetvenéves kaposvári gyárban most kétszer annyi répát kell feldolgozni, mint amennyire építették. Népgazdasági okokból az ígért bővítés és rekonstrukció is eltolódik, ezért vannak nehézségek az egyes részlegeknél. Türelemre, helytállásra van szükség mindenki részéről — mondotta. Közös a gondunk A tanácskozáson senkinek sem jutott eszébe olyan gondolat, hogy érdemes-e, szabad-e úgynevezett kényes kérdésekről beszélni. Ez a beszélgetés is hűen bizonyította: felnőttek már n mi munkásaink ahhoz, hogy élni tudjanak a szocialista demokráciával, felelősségteljesen megvitassák, elrendezzék velük közös dolgainkat, 'gondjainkat. Nem kívülről, hanem nagyon is a gazda szemszögéből bírálták a fogyatékosságokat, az ésszerűtlenségeket. Szóba került például, hogy a dolgozók gyakran nem tudnak megmosakodni, mert nincs víz. Sürgették egy új fürdő megépítését, viszont azt is látták, hogy a cukorgyáriak gondja közös a városéval. A fürdőépítés lehetőségéről szólva többen azt az álláspontot képviselték, hogy nincs szükség ultramodern létesítmény, re, az a fontos, hogy tudjanak hol tisztálkodni. Némelyek úgy tudták, hogy „ szak- szervezet akadályozza a fürdő megépítését. Mint kiderült, téves ez a hiedelem. A terv is, a pénz is megvan az új fürdőre, a fő gond, hogy honnan szerezzenek kivitelezőt. A szakszervezet nem a fürdő ellen van, hanem nagyobbat, előírásosat akar. Többen fájlalták, hogy elvették tőlük a korábban ártalmassági címen kapott pótlékot, mások meg azzal nem érteitek egyet, hogy az ilyen címen kapott juttatásokat beépítették az átlagórabérbe. Ezt mi nem tekintjük béremelésnek — mondták, s voltak olyanok is, akik kevesel- ték az órabért, Vagy sérelmezték, hogy a csoportvezetői pótlékot nem folyósítják nekik. Mint a vitában kiderült, a gyárvezetés nem követett el törvénysértést, a juttatásokat egy rendelkezésre dolgozták be az órabérbe, s törvényesen jártak el akkor is, amikor olyanoktól vették el az órtal- massági pótlékot, akiknek korábban jogcím nélkül fizették. Tóth elvtárs egy statisztikát idézve megállapította, hogy a kaposvári gyár az ország 11 cukorgyára között a hatodik helyen van átlagkereset dolgában. Az 1630 forintos átlagkereset magasabb a megyei 1400 forint körüli átlagkeresetnél. — Jogos "az a kérés — mondotta —, hogy a kvalifikáltabb szakmunkásokat jobban fizessük meg, de ehhez segítséget vár a gyárvezetés. A kaposvári üzemben 'ugyanis indokolatlanul magas a szakműnkáslétszám, s olyan munkákat is ők végeznek, amik segédmunkásokra várnának. Ezen lehetne segíteni bizonyos szakmunkás-átcsoportosítással, a helyi üzemeknek ugyanis szükségük lenne szakipari munkásokra. Ha ezt megtehetnénk, alacsonyabb órabérért vehetnénk föl segédmunkásokat, s a különbö- zetből emelhetnénk a jó szakmunkások órabérét. Néhányan azt kérték, hogy gyorsabb ütemben végezzék el a javítást és a karbantartást a szolgálati lakásokban. A gyárnak mintegy másfél száz ilyen lakása van, s ezek tatarozására, felújítására évente félmillió forint körüli összeget költenek. Sort kerítenek tehát minden szolgálati lakás felújítására. A munkák egy részét a gyár építőbrigádja végzi, tehát a problémát is elsősorban házon belül oldhatják meg. Ezért kért jobb, gyorsabb munkát saját építőmunkásaiktól az igazgató; megjegyezte ugyanis, hogy a brigád gyakran félbehagy munkákat, s az anyaggal sem takarékoskodik megfelelően. Megemlítette például, hogy a gyár balatoni nyaralójánál új téglából építettek lépcsőt, az ott heverő használt téglát viszont beleszórták p Balatonba. őszinte, bátor szókimondás jellemezte ezt a beszélgetést, ám az sem titok, hogy sok cukorgyári munkásnál találkozik közömbösséggel a pártszerve, zet és a gyárvezetőség. Az egyik felszólaló elmondotta, hogy a munkások egy része gyakran távol marad az üzemi rendezvényekről. A pártoktatásra is csak egy kis hányada jelentkezett a párttagoknak. Némelyek még mindig előítéletekkel vannak a tisztviselőkkel szemben, lebecsülik őket. Mások helytelenítik, hogy túl nagy az egyetértés a pártszervezet és a gazdasági vezetés, a párttitkár és az igazgató között mintha bizony az volna a jó, ha szemben állnának, gáncsoskodná- nak egymással. Találkozni meg nem értéssel is. A munkások tudni akarnak mindenről A vita tanulságait összegezve Németh elvtárs hangsúlyozta: Jogos az igény, hogy az emberek tudni akarnak mindenről. A vezetőknek ki kell elégíteniük ezt az igényt, többet kell tanácskozniuk a dolgozókkal. Enélkül nem lehet vezetni. Az emberek élő kapcsolatot, nyílt, őszinte politikát és légkört várnak a vezetőktől. Nem szabad megengedni, hogy feszültség támadjon a vezetés és a dolgozók között. Bátran mondják meg: mit lehet, és azt is, hogy mit nem lehet elintézni. Egy pillanatra se feledjük, hogy vezetők és dolgozók nagyon egymásrá vannak utalva, — Véleményem szerint — mondotta az első titkár — sürgősen hozzá kell fogni a bérkérdések, -feszültségek rendezéséhez. Tudomásul kell venni, hogy csak azt lehet felosztani, amivel a vezetés törvényesen rendelkezik. Meg kell mondani, hogy mi jár, s mi a jogtalan követelés. Néhány dolgot határozottan el kellene rendezni. Ha valaki pl. csoportvezető, akkor kapja is meg a véle járó pótlékot. — Minket nyugtalanít az, hogy nincs meg a gyárban a pártvezetőség egysége. Helytelen, hogy egyik-másik kommunista egyéni érdekeit a párt érdeke fölé helyezi, jogtalan előnyöket hajszol. Nem azért vagyunk kommunisták, hogy saját, egyéni érdekeinket helyezzük előtérbe, ez idegen. a mi erkölcsünktől. Az ilyen jelenség ellen továbbra is lépjen föl a pártvezetőség. Némelyik elvtárs úgy érzi — folytatta Németh elvtárs —, hogy nem törődnek vele, nem becsülik eléggé érdemeit, múltját. Ha ez így van, ez is baj. A pártvezetőség pótolja az erkölcsi, politikai elismerést ezeknél az elvtársaknál. Minden kommunista kapja meg a méltó elismerést — a végzett munka és nem a nagy hang alapján. Nyugtalanító az is, hogy a gazdasági vezetés sem mindig egységes. Nem lehet elfogadni, hogy egyik-másik vezető csa.k a jót vállaija a vezetői hivatásból, a felelősség alól viszont kihúzza magát. A beszélgetés közben fölmerült, hogy egyik-másik szakmányvezető, de néha még a főmérnök sem mond nemet a hozzáforduló dolgozóknak, noha jól tudja, hogy az illető teljesíthetetlent kér. Ehelyett felhívják az igazgatót vagy a párttitkárt, s maguk helyitt velük mondatják ki az elutasítást. Ezért nagyon fontos, hogy megteremtsék az egységet a szakmai vezetésben is. Az igazgató nem töltheti ugyan egész napját a munkások között, de csináljon rendszert abból, hogy találkozik, tanácskozik velük. A lógósokkal, a demagógokkal szemben nemcsak az igazgatónak, hanem minden vezetőnek föl kell lépnie, ezt maguk a becsületes munkások követelik. A vezetésnek ezen túlmenően ügyelnie kell arra, hogy minden intézkedését, döntését az igazságosság vezérelje. Tegye meg mindenki a magáét — A beszélgetést nagy felelősségérzet hatotta át. Arra van szükség, hogy tegye meg mindenki a maga kötelességét. Ne mást szidjon, hanem először a maga portáján teremtsen rendet. Ilyen körülmények között nem könnyű a vezetés, nehéz az egyensúlyt megtartani, biztosítani kell a termelés föltételeit. Mi a vezetést ilyen esetben is támogatjuk, ha elvi alapokon, becsületes eszközökkel dolgozik, s élő, eleven emberi kapcsolatot alakít ki a munkásokkal. Meg- védjük a vezetőket a rágalmazókkal szemben is. — Pozitív jelenségnek tartom az elvtársak őszinte megnyilatkozását. Üljenek össze máskor is az emberekkel a vezetők, s kérjék véleményüket. Ügy ösztönözhetik szókimondásra, aktivitásra az embereket a vezetők, ha okos, előrevivő javaslataikat elfogadják. A munkások többségének véleményére, a kollektíva bölcsességére lehet és kell is adni. Okos dolog tanácsért a munkásokhoz fordulni — mondotta Németh elvtárs. Arra a bírálatra célozva, hogy a dolgozók nemigen fordulnak »kényes« kérdésekkel a párttitkárhoz és az igazgatóhoz, Németh elvtárs hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok rendezését, bővítését a vezetésnek kellene elkezdeni. Teremtsenek olyan légkört, amelyben a vezetők és a beosztottak kölcsönösen tisztelik és becsülik egymást. Furcsa és érthetetlen, hogy egyesek azért bírálják a párttitkárt és az igazgatót, mert — úgymond — jó kapcsolatban vannak egymással. De hiszen ez a természetes! Akkor lenne baj, ha ez a kapcsolat nem elvi alapokon nyugodna, hanem a kéz kezet mos elv tartaná össze őket. Az elvtelen bratyiszellemet mi is elítéljük. De azt hangsúlyozzuk, hogy a vezetésnek egységesnek kell lennie, egységesen kell föllépnie a fegyelembontók, a hízelgők, a kétkulacsosok ellen, mert sajnos az a tapasztalatunk, hogy a munkások között is akadnak ilyenek. Némelyek visszaélnek a munkások hangjával, és demagóg módon lépnek föl. Nem szabad engedni, hogy bárki visszaéljen a demokráciával. A demokrácia nem jelent anarchiát, a demokrácia föltételezi a fegyelmet, a pontos, becsületes munkát. Manapság több embertől lehet hallani, hogy nálunk mindent lehet, mert demokrácia van. Ezalatt azt értik, hogy lehet fegyelme- zetlenkedni a munkában. Azt hiszem, nem kell mondani, hogy ez idegen a mi erkölcsünktől — jegyezte meg Németh elvtárs. Befejezésül a vízprobléma megoldásáért tett intézkedésekről, tervekről szólott a megyei pártbizottság első titkára, majd megemlítette, hogy az építőipar kapacitáshiánnyal küzd, s mintegy százmillió forint értékű építkezésre nincs vállalkozó. Végezetül köszönetét mondott a munkásoknak, a vezetőknek a szívélyes és elvtársi beszélgetésért. * * • Nyíltságból, őszinteségből nem volt hiány ezen a beszélgetésen. Ha jó néhányan egyéni gondjaikat mondták is el, az ő szavukból is érződött: nagy felelősséget éreznek a közösség, a gyár sorsáért. Sokszor azért mérgelődnek, mert nem látják egy-egy intézkedés miértjét, indítékát. De a szóból, az érvekből értenek. A tanulság tehát a pártszervezetnek és a vezetésnek: többet, gyakrabban és érdemben tanácskozzanak a dolgozókkal. , V. J. Új cégtábla A Nagyatádon működő építőipari ktsz-hez nemrég beállított egy férfi, és azt kérdezte: a festőrészleg vállal-e cégtáblafestést. Igen, mondták a szövetkezet vezetői. Ugyancsak meglepődtek, amikor megtudták, hogy a cégtáblára a Somogy megyei Épületszakipari Szolgáltató és Betonipari Vállalat új, nagyatádi részlegének neve, valamint profilja kerül.'Amikor pedig látták, hogy az új szolgáltatórészleg a szövetkezetével azonos munkát fog végezni, elkeseredtek. Joggal. Ugyanis a versenytárs megjelenése előreláthatóan visz- szás helyzetet teremt majd. Várható, hogy lesz munkaerő-csalogatás, -vándorlás, kapun belüli munkanélküliség, marakodás a munkáért. Mivel a szövetkezet egymaga is ki tudja elégíteni az igényeket a járásban, új munkaterülete nemigen akad a vállalatnak. Kénytelen lesz a szövetkezettől elvenni. Szakemberek sem szaladgálnak állás nélkül a nagyatádi utcákon. Az állami vállalat tehát valamivel több bérért elcsalor’atja a szakmunkásokat a kt-z-től. Mindezt m^g-l^-bették volna, ha a megve- +r«ács l^ari osztá- Ivának dnie-orni, valamint az ^,"llfitSZí'V!n'<r: ^Zr'1f?ált^*Ó PS Betonmari vállalat vezetői fölkeresik a szövpfve-»et vezetőn. és beszélnek ^z^kml a nroMórrták- ról- Nem kellett vol^a letmmi az említett részleg létrehozásáról, l^gföUebb !ero<'r»',*,’k volna né- hánv olvan nr^lr''1 amit mo<=t be akamek *»rő,+"+n? parafádra. Az állam* vá11"lii* r»őtdár»l no*!) rn’rv» íp-lő-iSíj'rloget ta szövetkezet 5s má«; ?drps- ban foglalkoztatja festőit), de le hét, hogy kétszeresére emelte volna a kályhásrészleg létszámát. (Ilyen részlege nincs a ktsz-nek.) Magyarán, összehangolhatták volna a szövetkezet és az állami vállalat tevékenységét. Bizonyos, hogy a várható megrázkódtatások, zökkenők miatt sem a szövetkezet, sem az állami vállalat nem fog tönkremenni. Am az is biztos, hogy sokkal gyorsabban fejlődnének, sokkal jobban ki tudnák elégíteni a lakosság igényeit, ha az említett problémák nem löknék vissza őket fejlődésükben. A helyi ipar fejlesztésének irányelvei terv- szerűségre sarkallják az illetékes szerveket. Márpedig a tervszerű munka legelemibb követelménye, hogy az űi cégtáblák kifüggesztése előtt összehangolják a szövetkezetek és vállalatok tevékenységét. (Szegedi) AZ ORSZÁGOS SÖRIPARI VÁLLALAT fölvételre keres férfi «ÉiMat Munkásszállás biztosítva Jelentkezés; Budapest, X., Maglód** út 17., munkaerő- gazdálkodás. (219t)
