Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
▼asámap, 1964. október 4. 5 SOMOGYI NÉPLAP A csukott ablakon át a pamlagig süt a halvány napsugár. A hirtelen esővel váratlanul megjött az ősz. Fonnyadt leveleket ráz odakint a hideg szél. A nyugalmazott miniszterrel mindezt alig érzékeli az ember. Végigmosolyogjuk a délutánt, pedig igazi drámát, közelmúlt történelmünket nézzük végig. Most Peyer Károllyal, a jobboldali szociáldemokratával történt találkozásait meséli Kossá István. 1941-ben, mielőtt a büntető századhoz bevonul, a Villamos Szakszervezetben »eligazítja- a tagságot Mellette ül Peyer, s elhűlve hallja, amint Kossá kijelenti: Addig igazán nem leszünk szabadok, amíg a Szovjetunió Vörös Hadserege fel nem szabadít bennünket.« A dübörgő taps közben Peyer pulykavörösen felugrik, s szó nélkül elhagyja a helyiséget. De múlik az idő, s az Kossát igazolja. Egy veterán szakszervezeti vezető temetésén már, mint a Szaktanács főtitkára találkozik a levitézlett Peyer- rel. Mindenkivel kezet fog. Amikor Peyerhez ér, az gúnyosan megjegyzi: »Nem fél attól, hogy valami peyerizmus ragad magához, kedves Kossá?- Rögtön kész volt a válasz: »Nem vette észre, hogy kesztyűben fogtam kezet?« Szürkéskék szemei nagy emberi szenvedéseket láttak. A falusi gyerek árverezésének, csendőrsortűznek, a fiatalember szegények akasztásának volt szemtanúja 1919-ben. A férfi megjárja a háborút, a büntetőtáborok poklát Hogyan lehet, hogy nem vesztette el a derűt, amely annyira jellemzi őt? — Korán megtanultam — mondja —, hogy az ember nem élhet farkaséletet. Nem élhet úgy az ember, mint a farkas. Akkor sem,' ha egy társadalom előítéletekkel van tele. Akkor sem, ha a kor piros harisnyába bujtatja a lelencgyerek lábát. — Hol ettem, hol nem. Rokonok kegyelemkenyerén is voltam — meséli. — A büntető század legnehezebb pillanataiban is bevágtam valami viccet, hogy eltereljem a figyelmet önmagunkról. Mert korán megtanultam, hogy hinni kell a jobb időkben. Az árvaság évei nem befelé forduló, hanem kemény, derűs jellemű embert faragtak belőle. Igaz, ebben jó része volt két nagyszívű, szocialista érzelmű pedagógusnak. Huber tanító úrnak Veszprémben és Kutas Gál József rajztanárnak a keszthelyi gimnáziumban. Korán ráébresztették őt társadalmi helyzetének igazságtalan voltára, és növelték öntudatát. Mindig jeles diák volt, ha pénz nélkül is. De sebaj, a pénzt a balatonboglári nyarakon munkával mindig megkereste. És a tanár úr is gyakran a zsebébe nyúlt. — Büszke voltam, mindig többnek tudtam magam a gazdag gyerekeknél — mondja. — Tisztában voltam azzal, hogy engem, a szegénygyereket csak Kirakatnak tartanak a papi gimnáziumban. A tudatra ébresztők nem dolgoztak hiába. 1919 nyarán a hetedikes diák benne van a termelőszövetkezet szervezésében, és a bcglári szegényekkel együtt dolgozik Gaál Gaszton volt birtokán. Meg is gyűlik a baja mágatartásáért, de esze és jóindulatú tanárai kisegítik. Az érettségi után újságíró lesz egy kis német nyelvű lapnál. Nem sokáig. Egyik kollégájával sztrájkot szervez, erre minden újságírónak felmondanak. Az utcán kódorogva barátjával találkozik, s az a beszkártot ajánlja neki. Így lesz villamoskalauz. S egy hét múlva belép a szakszervezetbe, majd nemsokára annak vezetőségébe választják. 1933- ban már főtitkár. Erős kommunista frakciót alakítanak a vezetőségben. Illegálisan adják ki a Vörös Villamos című lapot. Pör lesz belőle, de senki sem vall a másikra. És elérkezik 1941 — a Szov- jetúnió elleni háború. Megkapja behívójegyét. De csak Tápiószelén jön rá sok munkásmozgalombeli társával, hogy büntető századba osztották be. Muray Lipót alezredes Somogyból indult el Kossá István előttük »igazítja el« a keretlegénységet. »Hallották, kik ezek? ... Ezek nem emberek, hanem állatok. Ha kiérnek Ukrajnába, díszítsék fel velük az útmenti fákat.« Amíg a Dunától a Donig értek, elpusztult a fél szazad. Tizedelte őket a betegség, az éhség, a kegyetlen kivégzések, az aknamezők. Könyvében felejthetetlen sorokat olvoshatunk a brutális menetről, az elállatiasodott, hullarabló keretlegényekről, gerinctelen és derék tisztekről. Szárazon, szinte távirati nyelvezettel ír, mégis megrendítő és felemelő az elesettek szolidaritásának, összetartásának rajza. De Kossá István mindvégig a háttérben marad. Bizonyára nem véletlenül. Ám van a könyvben egy jelenet, amelyet nem hagyhatott ki. Egy éjszakát ír le, melyet aknamezőkön, esőben, sárban, hideg szélben vészeltek át. Hiába kérik, hadd bújjanak el egy kunyhóban. Csákányozni kell a sziklát, reggelfelé pedig aknát szedni. Borzalmas éjszaka. Ezt a jelenetet azonban nem szörnyűségért jegyeztem meg, hanem mert úgy indult, hogy Kossá István észrevétlenül helyet cserélt Dr. Grünwald Gézával, egy tehetséges matematikussal. Ö ment helyette az éjszakai munkára. — Miért tette? — kérdem. Legyint — Grünwald, szegény, teljesen legyengült. Én meg akkor is ilyen egészséges debella voltam. Jutott a konyhán a keretlegényekéből. És nem én voltam az egyetlen, aki hasonlóan cselekedett. Ahogy tudtuk, segítettük egymást. 1943. január 13-án a doni áttörésnél néhány társával nem menekült. Elébe ment a szabadító szovjet csapatoknak. 1945. január 13-ig kétszer tért vissza hazánkba. Illegálisan, egyszer ejtőernyővel, más. szór a szovjet csapatokkal. De ennek történetét hagyjuk az új könyvének. Még dörögnek Pesten a fegyverek, amikor a kegyetlen Rotyits őrmestert lakásán megkeresik. Az értelmi szerzőkön, a vezérkari tiszteken kívül mindenki megkerül, s elveszi méltó büntetését. De aki emberséges volt, mint Werbőczi főhadnagy is, az mellett Kossá István mosta ná. ig kiállt. Az egyik kerettag a népbírósági tárgyaláson megköszönte neki, hogy figyelmez. tette, ne csatlakozzon a Ro-. tyits-félékhez. »Sose felejtem el szavát — mondta neki —, hogy ez a világ nem tart már sokáig, és akkor a nép számba veszi, ki hogyan cselekedett«. Megemlítem tábori kocsisságat és a kakukkszó utánzást a partizánidőkből. Somogy segítette akkor? — Igen — bólint, — Falusi gyerek lévén mindent megtanultunk, mindent utánoztunk. Mert nekünk nem jutott játékokra, ési hamar munkába álltunk. így állt korán talpra, s igazodott el hamar az élet minden helyzetében. A nép bizalma mellett ez lehetett a titka annak is, hogy »oda- fönn«, a párt Központi Bizottságában és az ország kor- mányrúdjánál húsz éven át helytállt. Csábi# a lehetőség, hogy országunk új történelmének egyik vezető személyiségétől eddig ismeretlen, érdekes »sto- rykat« kérdezzek. De tudom, a riportba a hatalmas élmény, anyag egy ezredrésze sem férne bele. Sejtem, íróember létére sort kerít majd erre. A munkájáról beszélgetünk. a hosszú miniszteri útról. Melyik posztja volt a legnehezebb és a legkedvesebb? — Mindig az, amivel éppen foglalkoztam — feleli. — Kedves, mert újat alkothattam, s nehéz, mert mindig nagy apparátusokat bíztak rám; megszokták, hogy önállósággal in. téztem az ügyeket, és bizony sok nehéz helyzet is adódott. Elgondolkozva dől hátra a fotelban. Élvezettel, nagyokat szippant a szivarból. , Visszanézve, a legfontosabb és legizgalmasabb számomra az, hogy mekkorát tudatosodtak, változtak nálunk az emberek. Egy patinás nevű volt gróf fiát említi, aki hosszú ideje komoly gazdasági beosztásban, lelkiismeretesen dolgozik egy gyárban. Hiába hívták, nem hagyta el az országot 1956-ban sem. »Itt megbecsülnek, elégedett vagyok helyzetemmel — mondta neki a minapi találkozásunkkor. — Nem akarok munka nélkül, eltartottként élni.« Mintha régi ismerőse volnék, egyszerűen, természetes közvetlenséggel beszél velem. Mindenki ilyennek ismeri. Fé- ja Géza mondata jut eszembe: »A hatalom rima, amely mindenkit megfertőz, aki bűvkörébe jut.« Innen nézve a természetes, helyes emberi jellemvonások, töretlen megőrzése nagy dolognak látszik. Ami. kor ezt megemlítem, Kossá István élénken helyesel. — Tudatos küzdelem nélkül nehéz megtartani egy pozícióban az egyszerűséget — mondja. — Sajnos, vannak, akik megváltoznak a hatalomtól. Anélkül el sem tudják képzel, ni életüket, és így hamar megszédülnek. Pedig nem szabad annak szerelmesévé válni. Ahogyan véges az emberi élet, úgy véges a hatalom is. így hát amikor eljött a törvényszabta idő, Kossá István azonnal kérte nyugalomba helyezését. De hát nyugatomnak leket-e nevezni ezt az állapotot? Félóránként cseng a lakásban a telefon. Barátok, ismerősök keresik. Elnöke maradt az Országos Bélyeggyűjtő Egyesü. letnek, s most kezdi működését az újonnan alakult Magyar Idegenforgalmi Társaság társadalmi elnökeként. Egyik könyve sajtó alatt van, a másikon most dolgozik. Éjjel szeret írni, amikor minden elpihent körülötte. Ilyenkor közelebb a közelmúlt vajúdása, s mélyebben látni a letűnt világ meszesé- geit. Csákvári János 120 tonnás „cementeszsák” HOL TART AZ OKTATÁSI REFORM? Mostanában többször hallani, hogy ebben vagy abban a vonatkozásban visszaléptünk az iskolareformban. Lássuk, mi a helyzet valójában. AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN előirányzott legfontosabb változásokat így foglalhatnánk össze: a tízéves tankötelezettség meghonosítása, korszerű tantervek és tankönyvek kidolgozása, a gyakorlati oktatás megszervezése és a nevelőmunka hatékonyabbá tétele. A 6—14 éves fiataloknak csaknem 99 százaléka jár iskolába, s ezeknek háromnegyed része a középiskolákban vagy a szakmunkásképző iskolákban tovább is tanul. A többiek sajnos buktak, vagy betegség, lemaradás stb. miatt nem végzik el idejére a nyolc osztályt, »túlkorossá« válnak. A tovább nem tanulók számának csökkentése rendkívül fontos feladat, de persze két—három év alatt gyökeres változást nem lehet elérni. Egyébként azok számára, akik elvégezték ugyan az általános iskolát, de nem tanulnak tovább, továbbképző iskolákat szerveztek. Tehát a tízéves tankötelezettség máris megvalósul. Nagy léptekkel haladtunk előre a korszerű tantervek kidolgozásában, tankönyvek elkészítésében. Hiszen az idei tanévben — az eredeti terveknek megfelelően — az alsó tagozatban már minden tár- gvat új tankönyvekből tanítanak. A politechnikai oktatás megszervezése szintén jó úton halad. Tavaly a felső tagozatos tanulók 76,3 százaléka részesült gyakorlati oktatásban, s az idén tovább növekszik a számuk. Igaz, még nincs mindenütt jól fölszerelt műhely- terem és elegendő segédeszköz, de óriási eredmény, hogy néhány év alatt 2650 iskolai műhely létesült, s 1700 iskolának van már evakorlókertje A gyakorlati oktatást vezető pedagógusok közül már több mint ezren szerezték meg a szakképesítést. A KÖZÉPISKOLÁKBAN — az általános iskolákhoz hasonlóan — a tanterv korszerűsítését, a nevelés színvonalának emelését, a gyakorlati oktatás bevezetését, továbbá új iskolatípusként a szakközépiskola megszervezését és a középfokú oktatás általánossá tételét tűztük célul. Nos, a gimnáziumi tantervek országos vitája befejeződött, egységes »törzsanyagú« gimnázium mellett döntöttek, de a speciális érdeklődések kielégítésére különféle (matematikai, biológiai, idegen nyelvű stb.) tagozatok létrehozását határozták el. Mindez egyezik a reform elveivel. Már több helyen működnek tagozatos gimnáziumi osztályok, az új, korszerű tankönyvek első részét pedig jövőre kézbe kapják a diákok. Némi változtatás csupán az 5+1-es rendszerű oktatásban vált szükségessé. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a gyakorlati oktatás föltételeire sokkal jobban kell ügyelni. Ezért ahol az egész napos gyakorlati oktatást nem lehet a követelményeknek megfelelően élvezni, ott most a munkaoktatás más formáit (a heti kétórást vagy a havonta, félévente összevontat stb.) vezetik be. Perzse a leghasznosabb a »plusz egy nap«-os oktatás, de ahol erre nincs lehetőség, ott nem szabad erőltetni s ezzel lejáratni a gyakorlati képzést a p -rekek, a pedagógusok, a szülők előtt. Egyébként a tavalyi elsőéveseknek már 94 százaléka részesült gyakorlati oktatásban. Eredményesen folyik a szakközépiskolák szervezése. Tavaly 17 400 diák 35 féle szakmát tanult ebben az iskolatípusban. A szakközépiskolák fejlesztésének ütemét gazdasági lehetőségeink szabják meg. A JÖVŐBEN A SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLÁKAT »be nem fejezett középiskolákká« fejlesztik, s a középiskolások közé számítják az ipari, a mezőgazdasági és a kereskedelmi szakmunkásképzőbe járókat is. Evégből korszerűsítik ezeknek az iskoláknak a tananyagát. Így lehetővé válik, hogy a szakmunkásképzőt végzettek kétévi továbbtanulással érettségizni is tudjanak, mégpedig a munka mellett. Jól halad az egyetemi és a főiskolai reform megvalósítása is. Elkészültek az új, a korszerű követelményeknek megfelelő programok és tantervek, s jelenleg az új jegyzeteken és tankönyveken dolgoznak. A szakmai gyakorlat az egyetemeken is az oktatás szerves része. Az a feladata, hogy elő mozdítsa a hallgatók jobb szakképzését, az oktatás és a gyakorlat egységét. A felsőoktatási reform szellemében új típusú felsőfokú technikumokat szerveztek. Már 46 ilyen technikum és szakiskola működik, nappali, esti és levelező tagozataikon 12 és fél ezer hallgató tanult tavaly. Az idén pedig még többen veszik igénybe ezeket az elsősorban gyakorlati irányú ismereteket nyújtó felsőfokú oktatási intézményeket. Ügy gondoljuk, e rövid számvetésből is világos, hogy az oktatási reform végrehajtásában nem visszalépésről, hanem gyors ütemű előrehaladásról beszélhetünk. Sütő László Az EM Epítőgépja- vftó és Gépgyártó Vállalat 7. gyárának barcsi telepén 120 tonna befogadásit cementtárolókat készítenek. Ebben a negyedévben 6 tárolót gyártanak. Szántó József üzemvezető a cementtároló makettjét mutatja. (1. kép.) Az előkészítő részleg feldarabolja a vasanyagokat. (2. kép.) összehegesztik a cementtárolő alkatrészeit. (3. kép.) Gyermekotthon épül Kaposváron Jövőre kezdik el, s 1966-ban fejezik be a kaposvári Zója Gyermekotthon mellett egy új, korszerű állami gyermek- otthon építését: E munkára hat és fél millió forintot fordítanak. Magyar Sándorné, a Zója Gyermekotthon vezetője elmondotta, hogy jelenleg csak az általános iskolák alsó tago. zatainak állami gondozott gyermekei vannak Kaposváron. Az új otthon elkészülte után lehetőség nyílik arra, hogy valamennyi általános iskolai tagozat állami gondozott gyermekei itt tanulhassanak Az új otthonban 120 általános iskolai tanuló kap elhelyezést. Hattermes hálószoba, tanulószoba, szakköri helyiségek, orvosi rendelő és váró, fogadószoba a hozzátartozók részére stb. lesz az új épületben. Korszerűsítik a konyhát, mo. dern villanyüstökkel látják el, j új fölszerelést kap az étkezde. Egymillió forintból korszerűsítik a jelenlegi otthont Gép az uborkamag kiszedésére Az uborka magvainak kiszedése sok emberi munkát igénylő munkafolyamat. Annak ellenére, hogy az uborkamag keresett, jól fizetett termék, a gépesítés hiánya gátolja, korlátozza termelését Az utóbbi időben Szófiában a Mezőgazdaság Gépesítési és Villamosítási Tudományos Kutató Intézetében magas termelékenységű gépet szerkesztettek az uborka, a sárga- és görögdinnye magvainak kiszedésére. A gép két nap alatt 100—120 tonna uborkából szedi ki a magvakat, és egyidejűleg mossa és szárítja is őket.
