Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

Csütörtök, 1964. október 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP Valaki ráfizet Takarékossági napok Száz évvel ezelőtt halt meg a KÉT HÉTTEL az araitás megkezdése előtt villanyoszlo­pokat szállító vontatók gázol­tak bele a balatonszabadi No­vember 7. Termelőszövetkezet 50 holdas Bezosztája búzatáb­lájába, és jó széles nyomsáv­ban letarolták a gabonát. A kárt fölbecsültette a termelő- szövetkezet is meg az Áram­szolgáltató Vállalat is, de a kü- lön-külön elvégeztetett becslés eltérő összeget állapított meg, emiatt az ügy bíróság elé ke­rült. Rövidesen döntenek, hogy mennyi kártérítést kell fizet­nie az Áramszolgáltató Válla­latnak, aztán a bank átutalja a megítélt összeget, és ezzel lezá­rulhat a história, hiszen a tsz-t végeredményben nem éri ká­rosodás. Én azonban nem nyugszom bele ilyen könnyedén ebbe az »■egyik zsebből ki, a másikba be« játékba. Már csak azért sem, mert ahhoz a tízezer Vagy ötezer forinthoz az én zsebem­ből, a barátaim zsebéből meg Kiss János és Kovács Péter zsebéből is tesznek néhány fil­lért. EGYÁLTALÁN NEM OLYAN EGYSZERŰ KÉRDÉS ez a gabonadietarolás^ hogy egy bankinkasszóval elintéződhes­sen. Mert igaz, a tsz-t — úgy­mond — nem éri kár, hiszen az elpusztított gabona ellenér­tékét megkapja. De ahhoz már van az embernek néhány sza­va, hogy emiatt csökkent a gazdaság termésátlaga, hogy a falunak, mondjuk, három napi kenyere kárba veszett Nagyon elgondolkoztató, hogy a balatonszabadi eseten kívül hány meg hány helyen történik pazarlás; a kölcsönös együttműködés hiánya miatt hány meg hány helyen kelet­kezik tíz- vagy százezer forin­tos kár. És vajon hányszor hangzik el a mondat: »-Nem történt semmi, hiszen a Dank átutalja a pénzt...« Pedig van a Büntetőtörvény­könyvben egy olyan parag­rafus — ha már okos szóval, meggyőző 'érvekkel nem lehet jobb belátásra bírni némelye­ket —, amely a pazarló gazdál­kodásról szól. Három évig ter­jedő szabadságvesztést helyez kilátásba »állami szerv, társa­dalmi szervezet vagy szövetke­zet önálló intézkedésre jogosí­tott dolgozójának, aki az éssze­rű gazdálkodás követelményeit súlyosan vagy rendszeresen megszegve jelentős pénz-, anyag-, energia- vagy munka­erő-pazarlással járó tevékeny­séget fejt ki«. ELMENTEM A MEGYEI ÜGYÉSZSÉGRE, és megkér­deztem, indítottak-e valaki el­len eljárást a 225. paragrafus alapján. Nem indítottak. Ügy érzem, nemcsak Somogybán van ez így, hanem még nagyon sok helyen az országban. A pa­zarló gazdálkodásról szóló jog­szabály végrehajtási utasíiása ugyanis a fölöttes hatóság föl­jelentéséhez köti a bűnvádi el­járás megindítását. Az egyik járási ügyész is­merősöm szemléltetően bizo­nyította is, hogy mit jelent ez: naponta háromszor felbonthat­ják az orra előtt az úttestet, és újra lebitumenezhetik — nem hivatalból üldözendő bűncse­lekmény. A fölöttes hatóság viszont vagy nem tud róla, hogy mi folyik az »önálló in­tézkedésre jogosított« műveze­tő munkaterületén, vagy pedig nem akar tudomást szerezni róla. Mert ha esetleg megboly­gatja a saját fészkét, akkor az hosszú kivizsgálással, sőt fele­lősségre vonással is járhat. KÁROSODÁS az egyik vagy másik vállalatot nem éri, »csupán« a népgazdaságot, mindannyiunkat. S a reálbérek kedvezőtlenebbül alakulnak a tervezetttnél, az elhúzódó gyár­építés a termelés későbbi meg­indulásával jár, és később té­rül meg a ráfordított összeg; importra szarul az ország, csökken a devizakészlet. Számtalan összetevője van ennek a témának. És a pazarlásra valaki ráfi­zet. Ez a valaki pedig nem más, mint a dolgozó ember. November végén átadják a KISZ-társasházakat Három éve szerkesztőségünk kez­deményezésére látott hozzá a vá­rosi KISZ-bizottság a KlSZ-társas- ház építésének szervezéséhez. A Tervező Iroda társadalmi mnnkjr ban készítette el a lakóházak ter­veit. Hosszas vita és bizonytalan­kodás után az iUetékesek biztosí­tották a szükséges területet és az építőkapacitást. A Kaposvári Épí­tőipari Ktsz két éve kezdte meg a Füredi úton négy egyemeletes ház .építését. A négy házban hu­szonnégy kétszobás, összkomfortos lakás van. A társulás tagjai 18 000 forint alapösszeget fizettek be. Az OTP 30 évi részletfizetési lehető­séget adott nekik. A tegnap kapott tájékoztatás szerint az építők november utolsó napjaiban beköltözhetően átadják a házakat. hazai takarékossági mozgalom nagy híve, Fáy András. Két év­tizeden át cikkekben, élőszóval agitált, folyamodványokban ostromolta a Pest megyei ren­deket az első takarékpénztár létrehozásáért. Hangsúlyozta, hogy a takarékpénztárnak a kisemberek érdekeit kell szol­gálnia. Azt is megjósolta egyik írásában, hogy »eleinte csak mintegy kivétel gyanánt tiine- deznek fel egyesek, kik vala­mit be fognak a takarékpénz­tárba adhatni s adni, időnként azonban látván a példát, s an­nak idveit, sűrűsödni fognak a berakok, s néhány év múlva megszüli a takarékpénztár azon általános és idves hatást, amely azt egész Európában di­vatossá tévé«. Az ötnegyed évszázaddal ez­előtti takarékpénztár kezdet­ben valóban a szegény nép­osztály érdekeit szolgálta, ezt neves alapító tagjai, Széche­nyi, Kossuth, Wesselényi s ma­fa Fáy András garantálták. Később azonban az Első Ha­zai Takarékpénztár is a kapita­lizmus szolgájává vált, cser­benhagyta alapítóinak elgondo­lását, a »munkás és szolgáló köznép« érdekvédelmét profit- és osztalékhaj hász vállalkozás­sal cserélte föl. A kapitaliz­mus fejlődésével az első pénz­intézeteket újak követték, de ezek kivétel nélkül a néptöme­geken eluralkodó, a munkás­ság elnyomorodását elmélyítő tőke szolgálói, eszközei lettek. Száz évnek kellett eltelnie, hogy a nagy alapító elképzelé­sei úgy valósuljanak meg, amint megálmodta. A ma takarékpénztára — ki­egészülve a postákkal és a ta­karékszövetkezetekkel — az ország minden részében a la­kosság rendelkezésére áll. A ma takarékpénztára a dolgozó nép pénzintézete. Fáy András azt mondja egyik írásában, hogy nemcsak a kisemberek pénzének biztonságos megőr­zését kell ellátnia a takarék­pénztárnak, hanem minimális kamat mellett kölcsönnel kell támogatnia a hozzá fordulókat. Azok, akik állami kölcsönnel építettek családi házat, vásá­roltak szövetkezeti lakást, akik állami kölcsön segítségé­vel rendezték be lakásukat, vettek televíziót, motorkerék­párt, személygépkocsit, jól tudják, hogy a ma takarék­pénztára a legmesszebbmenő­kig rendelkezésükre áll a hoz­zá fordulóknak. Azt is tudják, hogy a 2 százalékkal kamatozó kölcsön vagy a szövetkezeti la­kásvásárlásra kapott kamat­mentes kölcsönhöz hasonló kedvező föltételek más orszá­gokban alig találhatók. Ma a takarékpénztár Somogy megyei hálózata a lakosságnak több mint 420 millió forint be­tétjét kezeli, s az országos be­tétállomány elkerülte a 15 milliárdot. Az Első Hazai Ta­karékpénztárnál a megalaku­lás évében 1238-an jelentkez­tek betétkönyvért, ezzel szem­ben ma két és fél millió be­tétkönyv van forgalomban Ma­gyarországon. Somogy megyé­ben 70 000 betétkönyvet kezel­nek, ezenkívül 14 823 KST-tag takarékoskodik rendszeresen. A Somogy megyei OTP-fiókok mintegy 24 000 hiteladóst tar­tanak nyilván, a megye taka­rékszövetkezetei pedig 5500-at. A munkásszálláson kevés volt a sízék, a fiatalok két vas­ágyon ülve tartották meg a KISZ-szervezet alakuló ülését 1957. március 29-én Balaton- fenyvesen. Az akkori kilencről negyvenkilencre nőtt az alap- szervezet tagjainak száma, he­ten még ma is itt vannak az alapítók közül. Az utóbbi négy évben nagyot lépett előre a ba- latonfenyvesi KlSZ-alapszer- vezet. A vezetőség- és küldöttvá­lasztó taggyűlés beszámolója az Ifjúság a szocializmusért- mozgalom tükrében elemezte az alapszervezet munkáját. Az állami gazdaság és a község fiataljai sok ezer óra társadal­mi munkát végeztek: segítet­tek a mezőgazdasági munká­ban, sportpályákat építettek, parkosítottak. Az ifjúsági munkacsapatok kiemelkedő eredményeket értek el, 1960 óta többször értek el az országos termelési versenyeken első, második vagy harmadik helye­zést. A tanulásról szólva megem­lítette a beszámoló, hogy vala­mennyi KISZ-tag elvégezte az általános iskolát, tizennégyen technikumba vagy gimnázium­ba, heten mezőgazdasági szak­iskolára, illetve főiskolára járnak. A gépesítési és a ker­tészeti üzemegységektől több mint százan vettek részt tavaly szakmai tanfolyamon, mun­kásakadémián. Az alapszerve­zet művelődési munkáját 1962-ig jó eredmények fémje­lezték. Részt vettek a kulturá­lis szemléken, előadásokat tar­tottak a környező községek­ben. Azóta visszaestek részben a fiatalok passzivitása, részben a volt szakszervezeti kultúrfe- lelős nemtörődömsége miatt. Az alapszervezet a sportolást is_ támogatja, több jól műkö­dő szakosztályuk van. A lab­darúgók megnyerték a sport- szerűségi kupát. A számadatokat tovább kommentálni szükségtelen, azok önmaguk helyett is be­szélnek. A sok száz millió fo­rintnyi új betét a vezetés poli­tikájának helyeslése, a szocia­lizmus építésébe vetett biza­lom megnyilvánulása. Felve­tődhet a kérdés: ilyen ered­mények mellett miért van szükség mégis takarékossági napok rendezésére? Azt válaszoljuk, azért, hogy még többen kapcsolódjanak be a takarékossági mozgalomba, még többen ismerjék meg a takarékosság előnyeit, és élje­nek a takarékosságban rejlő lehetőségekkel. Azt akarjuk, hogy a takarékosság ösztönöz­zön minél több embert nagy szorgalomra, az anyagi javak bőségének megteremtésére. E célból rendezzük meg október 1—31-e között a takarékossági napokat. Dr. Kassai János, a megyei tanács vb-titkára A beszámoló a KISZ- és a pártszervezet kapcsolatáról megállapította, hogy bár a pártszervezet sokat segített a fiataloknak, támogatta, irányí­totta az alapszervezet tevé­kenységét, mégsem mondható kielégítőnek ez a kapcsolat, mert a KISZ-szervezet nem töltötte be pártépítő feladatát: 1960 óta mindössze hét fiatalt vettek föl közülük a pártba. A beszámoló után hét pont­ból álló határozati javaslatot fogadott el a taggyűlés. Leszö­gezték, hogy szorosabb kapcso­latot építenek ki az úttörők­kel, KISZ-csoportot szerveznek a sportkörben, újjászervezik a kultúrcsopcrtot, megindítják a Szakma kiváló tanulója-moz- galmat, 500 óra társadalmi munkával segítenek az őszi mezőgazdasági feladatok elvég­zésében, az eddiginél nagyobb gondot fordítanak a pártépítés­re, előfizetőket gyűjtenek a heti- és napilapokra, az ifjúsá­gi folyóiratokra. A jelenlevő párttagok, szak­mai vezetők, KISZ-esek, szer­vezeten kívüli fiatalok_és ven­dégek részéről kilenc’értékes, segítő szándékú hozzászólás hangzott el. A KISZ-alapszervezet eddigi titkára, Kovács Zoltán az ősz­szel bevonul katonának, he­lyette Hegedűs Jánost válasz­tották meg. Az új titkár el­mondotta, hogy az alapszerve­zet a KISZ VI. kongresszusá­ra való felkészülés jegyében végzi majd munkáját: megin­dítják a politikai oktatást — erre szép számmal jelentkeztek szervezeten kívüliek is —, tár­sadalmi munkával segítenek az őszi vetésben, szorosabbra fű­zik kapcsolatukat a párt- és a tömegszervezetekkel, a tanács­csal és az úttörőkkel. A jól sikerült taggyűlés után a KISZ-szervezet vendégül lát­ta a fiatalokat. Polesz György 15 éves a Kínai Népköztársaság A kínai nép hosszan tartó harcok után 15 esztendővel ezelőtt kivívta függetlenségét, és megindult a szocialista építés útján. Az évszázados elnyomatás és kizsákmányolás miatt Kína elmaradott, szegény ország volt, s népének ki­tartó erőfeszítéseket kell tennie, hogy hazáját korszerű me­zőgazdasággal, iparral, tudománnyal és technikával rendel­kező szocialista országgá építse. Több egymást követő esztendőben súlyos természeti csapások érték az országot, s a mezőgazdaságnak nagy ne­hézségeket kellett leküzdenie Termőföldeket kellett elra­bolniuk a folyóktól. A Liao-folyó partjainak mentén pl. több száz kilométeres szakaszt szántották fel, és nagy terü­leteket vontak művelésbe. A földeket a folyó iszapos vizé­vel öntözik. Az iszap fokozatosan lerakódik, és termékeny, jól művelhető talajt teremt a homokos földeken. Jelentősen fejlődött az ipar. Ma már évente átlag 25 százalékkal több új gépipari terméket készítenek, mint az első ötéves terv időszakában, s a gépipar nemcsak kis és középméretű, hanem korszerű, nagyméretű gépi berendezé­seket is gyárt. Számos gyárban új gépek és berendezések mozdítják elő a termelés emelkedését. A felszabadulás utá­ni években érkeztek az első textilgépek Hszincsiangba. Az­óta négy modern gyapotfonó, két gyapjúgyár, három se­lyemgyár és több kisebb üzem létesült ebben a tarto­mányban. A mezőgazdaságot egyre több hazai gyártmányú műtrágyával tudják ellátni. A könnyűipar 1964 első felében 41 százalékkal több közszükségleti cikket termelt, mint az előző év azonos időszakában. Kínában megfeszített harc folyik az írástudatlanság fel­számolására. 1958-ban elfogadták az írott nyelv reform ját, a fonetikus írásmódot, amely a latin ábécén alapul. Azóta a tankönyvekben a jelek mellett a fonetikus kiejtést is fel­tüntetik, s ez nagymértékben megkönnyíti a tanulást. A fó'- iskolákon és az egyetemeken egyre több fiatal szerez képe­sítést, hogy munkájával bekapcsolódjék a termelésbe, és hozzájáruljon hazájának felvirágzásához. ŐSI FÁK A PEKINGI PARKOKBAN Nemcsak a kínai főváros, Pe­king ősi eredetű, még a fái is igen öregek. Igaz, a felszaba­dulás óta (1949. október 1.) 15 millió fát ültettek az új utak szegélyezésére, a gyárudvarok, az iskolák, az új épületek kör­nyékének szépítésére, de a sok régi pekingi épület mellett számos száz-ötszáz éves faőriást is találni. A leggyakoribb az ősi fák közül az úgynevezett pagodafa (Sophora japonica), amely aszállyal és hideggel szemben igen ellenálló, és rendkívül hosszú életű. Sok pagodafát ültettek el a Ming-dinasztia idején (1368—1644) a császári parkokban, így például Peking déli részén az úgynevezett Mennyország-templom köré, Peking délkeleti részében pe­dig a Föld temploma környé­kén. A Peihaj parkban áll egy pagodafa, amelyről azt tart­ják, hogy a Tang-dinasztia ide­jén (618—907) ültették. A Ming- sírok környékén álló négyszáz esztendős fák hozzá képest fia­talok. A pekingi császári palo­ta kertjében áll ennek a pago­dafának egy sajátos változata, a szomorúfűz-pagoda (Sophora- japonica vár). Agai minden irányban mint valami sárkány- karmok terülnek szét, innen kapta kínai nevét: sárkányka­rom pagodafa. Minthogy ennek a fafélének a magja nem ered meg, új fákat csak úgy lehet tenyészteni, ha a szomorúfűz- pagoda ágacskáját ráoltják egy közönséges pagodafára. A pa­lotakertben látható ősi fa tör­zsén még mindig jól kivehető a kétféle színű kéreg, amely mutatja, hogy a Ming-dinasztia korában hol végezték az oltást. Az úgynevezett élet fája (Thuja orientalis) eredetileg Fszakkelet-Kínából származik. Ebből a fából kétszáz-ötszáz éves példányok találhatók a pekingi Csungsan parkban, a dolgozók kultúrpalotája körül. E fák legnagyobb részét ak­kor ültették, amikor a Ming- dinasztia harmadik császára 1420-ban Nankingból Pekingbe tette át székhelyét. A fa igen kemény és illatos, halványsár­ga színű levelei pikkelyesek. Minthogy oly hosszú életű, új­év ünnepén és más ünnepélyes alkalmakkor a kínaiak egy-egy ágacskát ajándékoznak egy­másnak a hosszú élet és a bol­dogság szimbólumaként. Sok olyan fát is ápolnak a kínai fővárosban, amely vala­milyen történelmi eseményről nevezetes. így például a Csing- san park keleti peremén áll egy pagodafa, amelyre az utol­só Ming-császár felkötötte ma­gát, amikor a parasztfelkelők szorongatták a palotáját. A vá­ros délkeleti részében egy óvo­da kertjében áll egy hársfa, amelyet a legenda szerint Ven Tien-hsziang (1236—1283), a Szung-dinasztia hőse ültetett, amikor a Jüan-uralkodók bör­tönbe vetették. Peking ősi fáiról kínai törté­nészek, kertészek, építőművé­szek és természettudósok együttes munkával kimerítő ta­nulmányokat készítettek. Ér­demes megjegyezni, hogy leg­utóbb egy húsz méter magas fenyőfára villámhárítót szerel­tek, hogy megvédjék a villám- csapásoktól. MlS^-taggytílés ISaisttonfenyweseii Indul a Szakma kiváló tanulója-mozgalom — 500 óra társadalmi munka — Fontos feladat a pártépítés @ kocka péter, VÖRÖSFELHŐ PARANCSOT AD Rajzom: esnél chwus des. Az erdőben apró zaj ütötte meg a fülét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom