Somogyi Néplap, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-20 / 246. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1964. október 20. Pártunk és kormányunk politikai álláspontja egy hajszálnyit sem fog változni Kádár elvtárs beszéde hazaérkezése után a Nyugati pályaudvaron A Pravda vezércikke az SZKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára kiadott jelszavairól A magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának és a Lengyel Népköztársaság kor­mányának meghívására Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának, a kormány elnöké­nek vezetésével hivatalos ba­ráti látogatást tett a Lengyel Népköztársaságban, vasárnap reggel hazaérkezett A küldöttséget a Nyugati pályaudvaron Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komó­csin Zoltán, Rónai Sándor, So­mogyi Miklós és Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, továbbá az MSZMP Politikai Bizottságá­nak póttagjai, a Központi Bi­zottság titkárai, valamint a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja, politikai, gazdasági, tár­sadalmi életünk sok más veze­tő személyisége fogadta. Azászlódíszes Nyugati pálya­udvar előtt sok ezren gyűltek össze a magyar párt- és kor­mányküldöttség fogadására. A magyar és a lengyel himnusz elhangzása után Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a kormány elnök- helyettese mondott üdvözlő beszédet, majd átadta a szót Kádár János elvtársnak. — Mindenekelőtt engedjék meg — kezdte a beszédét Ká­dár János —, hogy valameny- nyi hazaérkezett elvtársam ne­vében és a magam részéről őszintén megköszönjem a szí­ves fogadtatást, amelyben ben­nünket részesítettek. — Elvtársak! Lengyelország­ban elvtársi módon fogadtak bennünket, baráti, testvéri lég­kör vette körül küldöttségün­ket. Ügy érezzük, hogy misz- sziónkat, amellyel bennünket odaküldtek, teljesítettük. Je­lenthetem, hogy a küldöttség valamennyi tagja egészséges és munkaképes állapotban haza­érkezett. (Nagy taps.) Hazaér­kezni pedig szintén nem rossz. (Taps:) — Lengyelországban nagyon sok emberrel találkoztunk, sokfelé fordultunk meg. Be­széltünk a lengyel testvérpárt, a Lengyel Népköztársaság leg­felső vezetőivel és a szocializ­must építő lengyel nép egysze­rű dolgozói közül is nagyon sokkal. Személyesen találkoz­tunk százezrekkel. Aligha van elég idő itt ma arra, hogy meg­nevezzem, felsoroljam mind­azokat a helyeket, ahol a lel­künkre kötötték, hogy ha ha­zaérkezünk, adjuk át pártunk tagságának, a főváros lakossá­gának, a magyar' munkásosz­tálynak, az egész szocializmust építő magyar népnek lengyel elvtársaink, barátaink testvéri üdvözletét. — Elvtársak! Küldöttségünk útja szerves és fontos része annak a munkának, amelyet pártunk, kormányunk és né­pünk a szocializmusért, a szo­cializmus építése érdekében végez, mint ahogyan képessé­günktől, tudásunktól telhetőén idehaza is mindnyájan ezért dolgozunk. Ugyanazt a célt szolgáljuk a külpolitikában és a testvéri szocialista országok­hoz fűződő kapcsolataink fej­lesztésében is. Ha megengedik, először arról szólnék, hogy egész fejlődésünket érintő, na­gyon komoly, beható és ered­ményes tárgyalásokat folytat­tunk lengyel testvérpártunk Központi Bizottságával, a Len­gyel Népköztársaság hivatalos képviselőivel, kormányával. Tárgyalásaink témái közül ter­jedelemben a legnagyobbak a gazdasági kérdések voltak. Ez azért lehetséges, mert párt­jaink, országaink politikai és társadalmi kapcsolatai kivá­lóak, közös elvek kötnek össze bennünket, azonos célokat kö­vetünk. Barátságunk zavarta­lan, semmi a világon nem fel- hőzi, és így ennek megtárgya­lására kevesebb időt kellett fordítanunk. Ezután a magyar—lengyel barátság erősödéséről, a gaz­dasági együttműködésről be­szélt Kádár elvtárs, majd így folytatta beszédét: — Megbeszéltük természete­sen a külpolitikai helyzet mindkettőnket érdeklő kérdé­seit is: egyeztettük álláspon­tunkat és örömmel jelenthet­jük, hogy pártjaink és kormá­nyaink teljesen azonos módon ítélik meg a nemzetközi élet összes lényeges kérdéseit. — Mi úgy véljük, hogy az adott nemzetközi viszonyok kö­zött a jelenleg felhalmozott hatalmas ’pusztító eszközök korszakában közös érdek a bé­ke és a békés egymás mellett élés. Mi ezt valljuk és politi­kánkban gyakoroljuk. Őszin­tén, becsületesen, elvi enged­mények nélkül, de az együtt­működés igaz szándékával, bé­kés egymás mellett élést aka­runk, függetlenül attól, hogy más országokban milyen tár­sadalmi rendszer van. Persze, folytatjuk vitánkat, hogy me­lyik társadalmi rendszer a jobb, de vitázzunk abban, me­lyik társadalmi rendszer ad többet a dolgozó embernek jog­ban, kenyérben, kultúrában, nyugalomban és békében. Az a társadalmi rend fog győzedel­meskedni! (Nagy taps.) — Megtárgyaltuk a nemzet­közi munkásmozgalom jelenle­gi helyzetét, időszerű kérdé­seit. Együtt és sajnálattal kons­tatáltuk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista országok viszonyla­tában jelenleg bizonyos véle­ményeltérés zavarja az egysé­get. Azt gondoljuk, hogy a szo­cialista országok viszonylatá­ban lehetséges és elképzelhető, hogy ideológiai véleményelté­rés legyen a pártok között, amelyek h szocialista ország­ban kormányoznak is. De az a meggyőződésünk, ha van is ilyen kérdés, rendes elvtársi megbeszélések, tanácskozások keretében, elvtársi légkörben kell megvitatni és tisztázni, és semmiképp sem szabad állami vonalon külpolitikai együttmű­ködésünkben törést megtűrni. Nekünk egységesnek kell len­nünk. Ez nemcsak a szocialis­ta országok népeinek elemi ér­deke, hanem a világ minden népének, mert jelenleg a béke fő fenntartó ereje az a tizen­négy szocialista ország, ahol a hatalom a békét óhajtó töme­gek kezében van. (Lelkes taps.) Megegyeztünk abban is, hogy előmozdítjuk az elvtársi ta­nácskozásokat, az eszmecseré­ket, a szélesebb körű megbe­széléseket és minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, hogy a nemzetközi munkás- mozgalom egysége szilárduljon és növekedjék. — Kedves elvtársak! — Jó, hogy mindkét ország egész életét, pártjaink tevé­kenységét ugyanúgy, mint a Szovjetunióét a XX. kongresz- szus alapvető eszméi, az 1957- es és 1960-as moszkvai tanács­kozások helyes megállapításai vezérlik. Ugyanazokért a célo­kért harcolunk tovább. Ami­kor azt mondjuk, hogy egység­re törekszünk, akkor ezt úgy értjük, hogy az egység min­denképpen és elsősorban a Szovjetunióval, a mi nagy szo­cialista családunk elsőszülött­jével éljen, erősVdjön és növe­kedjék tovább. (Nagy taps.) Éljen, erősödjék és növekedjék a szocialista Lengyel Népköz- társaság, valamennyi szocialis­ta ország együttműködése is. Ez a mi közös érdekünk, ez következik a mi elveinkből, tö­rekvéseinkből. — Kedves elvtársak! A hé­ten sok különböző esemény történt. Voltak olyan hírek, amelyeknek nagyon örültünk, és volt olyan hír is, ami meg­lepett bennünket. Ezt őszintén és becsületesen meg akarom mondani. Ismeretes, hogy a Szovjetunióban a legfelső ve­zetésben személycsere követ­kezett be. Hruscsov elvtársat, aki életkorára, nem kielégítő egészségi állapotára hivatkoz­va felmentését kérte, felmen­tették és Brezsnyev, illetve Koszigin elvtársat választották meg helyére. Az ilyesmi min­den pártban és minden or­szágban az illető párt és az_il- lelő ország döntésétől, elhatá­rozásától függ. Én a magam részéről úgy gondolom, hogy Hruscsov elvtársnak nagyon nagy érdemei vannak a sztálini személyi kultusz elleni harc­ban, és abban, hogy a béke fennmaradhatott, ő a békéért dolgozott. — Én azt hiszem, hogy azok a magyar százezrek, akik a kö­zelmúltban és az idén is itt. a mi hazánkban üdvözölhették és szívből üdvözölték Hruscsov elvtársat, mint a nagy Szov­jetunió kommunista pártjának, államának, népének reprezen­tánsát és a béke fáradhatatlan harcosát, jól tették, és utólag sincs semmi gondolkozni való­juk ezen. Számunkra pedig az a lényeges és döntő, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Magyar Népköztársa­ság kormányának politikai ál­láspontja az ismert kérdések­ben, a béke, a békés egymás mellett élés kérdésében, a szo­cialista országok egységére va­ló törekvésben, a nemzetközi munkásmozgalom ismert kér­déseiben egy hajszálnyíl sem változott és nem fog változni ezután sem. (Nagy taps.) — Az emberi kapcsolatok te­rén a viszony az emberektől függően különböző lehet, hi­szen minden ember más. De szeretném nyomatékosan alá­húzni, hogy a magyar kom­munisták, a szocializmus ügyét szívén viselő minden magyar ember — és ez a mi többsé­gűink — mindig tisztelettel, mindig szeretettel, jó elvtársi együttműködésre való készség­gel találkozik és dolgozik azok­kal, akik a nagy Szovjetunió kommunista pártját, a nagy szovjet államot, a nagy szovjet népet képviselik. (Taps.) Ök a mi népünk leghűségesebb szö­vetségesei, legerősebb támaszai a nemzetközi életben. — Azok a tisztelt szovjet elvtársak, akik most a vezető poszton felváltották Hruscsov elvtársait, Brezsnyev elvtárs, illetve Koszigin elvtárs, előt­tünk ismert emberek, bará­taink, barátság fűz velük ösz- sze bennünket, ök ugyanannak a fő politikai vonalnak ismert képviselői, munkálói voltak ez ideig is, amely mellett most a Szovjetunió Kommunista Párt­ja és kormánya ismét hitet tett, mondván, hogy a XX., a XXI. és a XXII. kongresszus, a nemzetközi életben pedig a béke megőrzése, a haladás erőinek egysége vezérli őket. Johnson amerikai elnök va­sárnap este rádió- és televí­zióbeszédet mondott, amely­ben foglalkozott a Szovjet­unió vezetésében bekövek zett változásokkal, kitért a Kínai Népköztársaságban vég­zett atomrobbantásra és mél­tatta az Angol munkáspárt vá­lasztási győzelmét. Beszédének elején röviden áttekintette a szovjet—ameri­kai viszony alakulását, mél­tatta Hruscsov ténykedését, majd Brezsnyev és Koszigin szerepével foglalkozott. Hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió­ban ma a vezető felelősséget megosztó két ember »tapasz­talt« politikus és ismert az a tulajdonságuk, hogy reálisan ítélik meg korunkat. Johnson kifejezte reményét, hogy az Egyesült Államok és a Szov­jetunió között a jövőben is együttműködés alakul ki a közös nagy célban, a nukleá­ris háború megakadályozásá­ban. Ez így van, nem változott. Ez változatlanul így lesz tovább, a magyar—szovjet viszonyban is. — Ha most azt vizsgáljuk, hogy mi a további teendő, ak­kor úgy tudom ezt meghatá­rozni. hogy az eddigi politikai vonalon, az eddigi szellemben erősítsük egységünket, pár­tunk, népünk összeforrottsá- gát és dolgozzunk keményen szocialista céljainkért. (Nagy taps.) Ha vannak az emberek­nek igényeik, sürgető óhajaik, akkor tudniuk kell, hogy elő­ször a mi tízparancsolatunk első parancsolatát kell követ­ni: dolgozni kell, mert minden érték teremtője az emberi munka! Ha növeljük az érté­kek mennyiségét, akkor több jut mindenkinek. Ami a nemzetközi életet il­leti, a Magyar Népköztársaság­nak van becsülete, a szocialis­ta országok előtt is, és más or­szágokban is. Aki tehát azt akarja, hogy az élet mind jobb legyen, aki azt akarja, hogy or­szágunk szavazata a nemzet­közi élet síkján a szocialista országok körében, és általában mindenütt kellő súllyal ren­delkezzék, annak tudnia kell, hogy szavazatunk súlya hatá­rainkon túl a munkától és an­nak eredményeitől függ. Mos­tanában választások vannak különböző tőkésországokban. Van, ahol már megtörtént, van ahol még nem. Ha a haladóbb irányzat győz, örülünk, ha nem, akkor sem esünk kétség­be. A mi rendszerünk sorsa, a mi népünk boldogulása nem valamely tökésország választá­sának kimenetelétől, hanem a mi becsületes munkánktól, a mi helyes politikánktól és at­tól az eltökéltségtől függ, ami­vel dolgozni fogunk. — Elvtársak! — Mi azzal a lelkesedéssel és bizalommal kezdjük itthon újra a munkát, amellyel eddig is végeztük. Hiszünk szocia­lista igazságunk erejében, hi­szünk pártunkban, munkás- osztályunkban, népünkben. Né­pünk súlyos történelmi viszo­nyok, nehéz küzdelmek kö­zepette tett hitet a béke, az igazságosság, a szocialista tár­sadalom mellett. Küldöttsé­günk valamennyi tagja nevé­ben még egyszer köszönöm kedvességüket, hogy vártak bennünket, türelmüket, hogy meghallgattak, minden jót, jó munkát, sok sikert kívánok önöknek, és egész népünknek! (Lelkes, nagy taps!) Kádár János nagy tetszéssel, hosszan tartó tapssal fogadott beszéde után a fogadtatás az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI) Hozzáfűzte, hogy az ameri­kai kormány ugyanakkor Brezsnyevet és Koszigint »ve­szélyes és elvhű kommunis­táknak« tartja és az amerikai politikát is ez a megítélés hatja majd át. Johnson ismét közölte, Dob- rinyin washingtoni szovjet nagykövet felkereste őt és hi­vatalosan tájékoztatta arról, (hogy a Szovjetunió külpoliti­kájában nem lesz alapvető változás. Johnson — szavai szerint — ígéretet tett a szovjet nagykövetnek arra, hogy kész támogatni a Szov­jetunió béketörekvéseit és haj­landó tárgyalni bárkivel, ha e tárgyalások előmozdítják a bé­ke ügyét«. Az amerikai elnök pozitívan értékelte a szovjet nagykö­vettel tartott megbeszélését, s kijelentette: »úgy vélem, hogy ei jó kezdet volt mindkét fél részéről«. Az elnök kívánatosnak jelölte meg, hogy azok az országok is A Pravda hétfői száma ve­zércikkben foglalkozik az SZKP Központi Bizottságának a Nagy Októberi Szociali" Forradalom közelgő 47. év. dulójára kiadott jelszava Mint a lap hangsúlyozza, jelszavak ékesszólóan vissz - tükrözik kommunista pártu bel. és külpolitikáját, lenini fő irányvonalát, programjának nagyszerű eszméit«. — Amikor pártunk lelkes üdvözlettel fordul a testvéri kommunista és munkáspár­tokhoz, a munkásosztály és valamennyi dolgozó harcos él­csapataihoz — mondja a ve­zércikk —, egyúttal élteti a nemzetközi kommunista moz­galomnak a moszkvai nyilat­kozatokon alapuló egységét és összeforrottságát. — Az egész emberiség ha­talmas támasza és reménye a szocialista világrendszer, amely az érdekek és célok közössége alapján egyesült szabad, szuverén népek közös­sége. A szovjet nép mindent megtesz, hogy erősödjék és vi­rágozzék ez a hatalmas közös­ség. A Pravda hangsúlyozza, hogy az SZKP Központi Bi­zottságának jelszavai lelkese­Közös nyilatkozatot írtak alá Varsóban A Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak és a Lengyel Népköztár­saság kormányának meghívá. sára Kádár Jánosnak, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának és a forradalmi munkás-paraszt kormány elnö_ kének vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség 1964. október 12—17. között baráti látogatást lett a Len­gyel Népköztársaságban. A küldöttség lengyelországi látogatása alatt forró és baráti fogadtatásban részesült és ta­lálkozása a lengyel társada­lommal a két testvéri ország népei közötti megbonthatatlan barátság újabb megnyilvánu­lásává vált. A látogatás alatt megbeszé­lések folytak a Lengyel Egye­sült Munkáspárt és a Lengyel Népköztársaság kormányának vezető képviselői, valamint a Magyar Népköztársaság párt­ós kormányküldöttsége között. A megbeszélések a kölcsönös egyetértés szívélyes légköré­ben zajlottak le. Minden meg­tárgyalt kérdésben megnyil­vánult a nézetek teljes azonos­sága. A látogatásról és a tár­gyalásokról közös nyilatkoza­tot adtak ki. csatlakozzanak a moszkvai atomcsendmegállapodáshoz, amelyek eddig még azt nem. írták alá. Az elnök hangoztatta, hogy a nukleáris fegyverek terjedé­se ellen vívott küzdelem ugyanúgy érdeke az Egyesült Államoknak, mint a Szovjet­uniónak és megújította azt az ígéretét, hogy az amerikaiak készek összefogni a Szovjet­unióval és minden más állam­mal az atomfegyverkezés el­terjedésének megakadályozá­sára. Az angliai választások ered­ményeiről szólva Johnson me­legen gratulált a hatalomra került Munkáspártnak és ki­fejezte iránta bizalmát és egyúttal üdvözletét küldte a vesztes konzervatívoknak is, hangoztatta, hogy Amerika barátainak tekinti mind a munkáspártiakat, mind a kon­zervatívokat, »gratulál a győzteseknek és melegen üd­vözli a veszteseket«. (MTI) dőssel töltik el a kommuniz­mus anyagi és műszaki alap­jait építő szovjet dolgozók millióit. Szeretett pártjuk po­litikájában, a marxizmus—le- ninizmus eszméitől áthatott határozataiban cs jelszavai­ban , szovjet dolgozók a kom­munizmus újabb győzelmeinek zálogát látják — hangsúlyozza befejezésül a Pravda. — Né­pünk hosszú éves tapasztala­tok alapján meggyőződött a lenini párt erejéről és böl­csességéről. E pártot erőssé teszi a marxizmus—leniniz- mus iránti megingathatatlan hűség, a tömegekhez fűződő elszakíthatatlan kapcsolat, so­rainak sziklaszilárd összefor- rottsága. Ezt újból teljes mér­tékben megmutatta az SZKP Központi Bizottságának nem­rég lezajlott plénuma. (MTI) A bolgár fővárosban tartja ülésszakát a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség Ta­nácsa. Az Erdei Lászlóné ve­zette magyar delegáció meg­érkezett Szófiába. Az iraki kormány jóváhagy­ta azt az egyezményt, amelyet Nasszer, az EAK elnöke és Aref iraki elnök kötött. Az egyezmény szerint közös poli­tikai irányítószervezetet állí­tanak fel abból a célból, hogy két éven belül megvalósítsák a két ország föderációját. Húsz éve szabadult fel Belgrád. Ebből az alkalomból emlékünnepséget tartottak a jugoszláv fővárosban. A két­órás műsort egy ma 49 év volt partizán és egy, a felsza­badulás napján született fia­talember konferálta. Szépvölgyi Zoltánnak. az MSZMP Budapesti Bizottság titkárának vezetésével hétfőn magyar pártmunkásküldöttség utazott Csehszlovákiába. Franciaországban hétfőn vé­get ért a parasztok egy hóna­pig tartó tejsztrájkja. A kor­mány nem emelte fel a te.i termelői árát, a parasztok azonban fenntartották követe­lésüket. A sztrájkot főleg azért hagyták abba, mert a tejipari üzemek nem tudták már feldolgozni a fogyasztók­tól elvont nagy mennyiségű te­jet. Kairóban közös román— EAK közleményt adtak ki a Gheorghe Maurer minisz­terelnök vezette küldöttség hivatalos egyiptomi látogatá­sáról. Az Egyesült Államok volt elnöke, a 90 éves H. Hoover vasárnap belső vérzést kapott. Orvosai kijelentése szerint a beteg állapota súlyos. A köztársasági néppárt kongresszusa ismét elnökévé választotta Inönü török mi­niszterelnököt. J. Peron, volt argentin el­nök hívei a Bennal közelében levő lakónegyedben kifosztot­ták és feldúlták a népi ra­dikális párt hivatalát. Kétnapos sztrájkba léptek hétfőn a francia műszaki, kö­zép- és szakiskolák tanárai. Sztrájkokkal a tantermek hiá­nya, a mostoha oktatási kö­rülmények ellen tiltakoznak. A Kaposvári Állami Gazdaság könyvelői állás betöltésére fölvételt hirdet. Jelentkezés: Kaposvár, Vak Bottyán utca 1. sz. ________________(3673) A Szovjetunió vezetésében bekövetkezett változásokról, a nukleáris fegyverek elterjedése elleni küzdelemről és az angol kormánycseréről beszélt Johnson elnök az amerikai rádióban és televízióban

Next

/
Oldalképek
Tartalom