Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-27 / 227. szám
Vasárnap, 1964. szeptember 27. 5 SOMOGYI NÉPLAP A Magyar Kultúra A PRÁGAI VENCEL TÉREN Amikor néhány nappal ezelőtt Prágában bekukkantottam a csehszlovák főváros szívében levő könyvesboltba, a Magyar Kultúrába, hogy megvásároljam‘a legfrissebb budapesti újságokat, nem sejtettem, milyen változások történtek a kis magyar kulturális központ tevékenységében. Négy esztendővel ezelőtt is nagy volt a forgalom, azonban aligha hasonlítható a maihoz, akárcsak a két testvéri ország közötti utasforgalom, amely együttesen az idén túlhaladja az egymilliót! Persze már elöljáróban helyesbítenem kell: a Vencel téri Magyar Kultúra tágas üzletével és két emeletet betöltő előadótermeivel, klubszobáival, irodáival valójában a Magyar Népköztársaság »kul- túrkövete«, ahogyan a budapesti Csehszlovák Kultúra jó szomszédunk kultúrájának magyarországi központja. Tudósok, művészek, szakemberek cseréje A magyar-csehszlovák kulturális kapcsolatokat természetesen hiba lenne e két intézetre szűkíteni. Amióta a két ország népei a szocializmus útját járják, s érdekeik, céljaik azonosak, évről évre szélesebb körű tevékenység bontakozik ki kultúránk haladó hagyományainak feltárására és kölcsönös megismerésére. A kulturális egyezmény nemcsak együttesek, művészek, kiállítások rendszeres cseréjét biztosítja, hanem lerakta a két ország művészei, tudósai állandó szakmai tapasztalatcseréjének alapjait. Emelkedik az ösztöndíjasok, a tudományos kutatók és a szakemberek cseréjének száma. A tudományos és kulturális kapcsolatokról ezúttal csudán néhány példát a legutóbbi időkből: A prágai Károly Egyetem a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, a prágai Közgazdaság- tudományi Főiskola a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemmel, a nyitrai Pedagógiai Intézet a szegedií Pedagógiai Főiskolával kötött együttműködési szerződést. Akadémikusok, tudósok kölcsönös élőadássorozatai éppúgy rendszeressé váltak, mint művészeink, zenészeink, zenekarjaink vendégszereplései. A csehszlovák színházakban rendszeresen bemutatnak magyar darabokat (például Darvas: Kormos ég, Mesterházi: Pesti emberek), Budapesten pedig cseh és szlovák színdarabokat (Blazek: Harmadik kívánság, Kohut: Ilyen nagy szerelem). A filmek, könyvek cseréje ugyancsak megsokszorozódott az utóbbi esztendőkben. Sok ezer turista A két szocialista ország kulturális együttműködését tehát nem szűkíthetjük a prágai Magyar Kultúrára, illetve a budapesti Csehszlovák Kultúrára. Mégis a Vencel téri magyar kulturális központ hétköznapjai nagyszerűen szemléltetik a megnövekedett érdeklődést és az utazások számának ugrásszerű növekedésével bekövetkezett új szükségleteket, új lehetőségeket. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Magyar Kultúrát az idén több tízezer csehszlovák turista kereste föl útmutatást, segítséget kérve magyarországi utazásához. Nemcsak autótérképeket, útika- •;uzt kértek, hanem igyekez- k alaposabban előre megis- erni a programjukban sze- eplő vidéket, városokat. Éven- e több magyar nyelvtanfolyamot indítanak az érdeklődők ára — az idén 800 részivel —, bemutatják az új .yar filmeket, s hetenként bször is rendeznek ismeret- ■iesztő filmestékét, doku- «ntumíilmeket vetítenek, művész- és irótalalkozokat ”'veznek. Nemcsak a Vencel tér sarkán emelkedő Magyar Kultúrában, hanem Prágában más helyütt és valamennyi vidéki városban, ipari központban is megtalálhatók a magyar kulturális központ kiállításai, baráti találkozói. Különösen a műszaki tapasztalatcserével kapcsolatos előadások, összejövetelek vonzanak nagy közönséget. Ezek az összejövetelek filmvetítéssel kezdődnek, és az egymás országába, üzemébe való baráti látogatással végződnek. Egyetemek, iskolák diákjainak kölcsönös utazását is előmozdították, az idén pedig szinte áradatként jöttek az érdeklődők felvilágosításért a balatoni, budapesti nyaralási lehetőségekről. Előadások, kiállítások A prágai és a budapesti kulturális központ feladata egyre szerteágazóbb. Ma már nem egyszerűen könyveket és hanglemezeket, művészi reprodukciókat kínálnak az érdeklődőknek, hanem a két ország sokoldalú együttműködésének fontos fogaskerekei. Az idén Prágában például magyar szakemberek mezőgazdaságunk különböző kérdéseiről, a legújabb tapasztalatokról, a magyar vegyiparról, a távközlésről, hazánknak a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában való részvételéről és más kérdésekről tartanak előadást. Ezek az előadások a Magyar Kultúra kiállítási termében bemutatókkal párosulnak. Itt láthatták először a Shakespeare a magyar színpadokon című vándorkiállítást is, amely most Csehszlovákia városait járja. Így válik a prágai Magyar Kultúra népeink testvéri kapcsolatainak egyik központjává, amely segítséget nyújt a magyar kultúra és tudomány megismeréséhez, a két ország testvéri barátságának elmélyítéséhez. Sebes Tibor Fiatalos szívvel, becsülettel Megnyílt a második közúti közlekedésjogi konferencia Siófokon Dr. Nezvál Ferenc igazságügy-miniszter nyitotta meg tegnap reggel a Siófoki Községi Tanács nagytermében a Magyar Jogászszövetség második országos közúti közlekedésjogi konferenciáját, majd Kiss Dezső, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese tartott előadást közúti közlekedésünk időszerű kérdéseiről. A miniszterhelyettes elmondotta, hogy a közúti közlekedés világméretekben is rohamosan fejlődik, és ez alól hazánk sem kivétel. A ^állítás arányai egyre inkább a közutakra tolódnak át. Tavaly már 170 millió tonna árut fuvaroztak a gépjárművek. Növekszik az országúti személyszállítás üteme is. A közúti forgalomban nagy ellentmondások jelentkeznek. A gépjárművek száma mindinkább növekszik, viszont az úthálózat és az üzemanyagelosztó hálózat nem fejlődik megfelelő ütemben. Kiss Dezső bejelentette, hogy elkészült a gépkocsivezetés reformja, és rövidesen döntenek életbeléptetéséről. A miniszterhelyettes előadása után a KRESZ értékeléséről és a közúti közlekedéssel kapcsolatos bűncselekményekről hangzott el referátum. A tanácskozás ma folytatja munkáját. Parkosítást vállaltak társadalmi munkában a kaposvári Marx Károly közi szövetkezeti lakótelep lakói. Miután az építkezések befejeződtek a telepen, hozzáfognak a felvonulási épületek bontásához, rendbe teszik, parkosítják a lakóépületek környékét. — Az ördög vigye el, hogy esik! Ügy jöttem el hazulról, hogy dolgozom. De hát nem lehet. Viszont otthon nem érzem jól magam. Itt ten- gek-lengek... Hófehér bajuszáról letöröl egy esőcseppet, kék munkaruhája is vizes. — Tudja, ón csak a tagság között szeretek lenni... A nyáron elsőnek fogtam meg a kaszát, és legutoljára tettem le. A bandában arattam. Negyedik kaszás voltam. Az ám az igazi munka! Elbolondozik az ember. Aztán ott a sok fiatal menyecske... Ha ja j! Nevető kék szeme huncutul megcsillan. A fonyódi tsz-ben az emberek már annyira ismerik ezt a fiatalos kópétekintetet, hogy tudják, az öreg Hács György most valami olyat mond, amit nem lehet megállni nevetés nélkül. Aranyos öregek ... Móricz színműve jut akaratlan az eszembe. A jelző, a szó any- nyira ráillik ... Szinte minden munkát megpróbált már a kubikolástól a halászatig. — Mit szeret a legjobban? — Az aratást... Tizennyolc éves karomban arattam először Gyugyon, a grófnál. De tizenhárom évesen már szedtem a markot. Kötő, az nem voitam soha... Nincs szebb az ar atásnál, azért is beszélek róla eny- nyit. Nekem marokszedőt soha nem kell hívni. Az idén is kimentem, mindjárt jött egy menyecske, a Rózsi, hogy elfogadom-e. Hát persze, hogy elfogadtam. Egyébként nekem mindegy, hogy milyen a munka, csak a gárdában lehessek... Mindegy? No, talán nem egészen. Mert van valami, amit bizony — szégyen ide, szégyen oda — sehogy sem szível az öreg Hács. Persze ezt meg is lehet érteni, nem is akadékoskodik senki, hogy más belátásra bírja. — A kapa. A kapa az egyedüli szerszám, amivel úgy vagyok, hogy ha csak meglátom. máris megfájdul a derekam. Meg is mondtam az asszonynak, hogy a kapálás az ő dolga, különben nem leszünk jóba ... Volt kazalmester, dolgozott a silózásnál, a takarmánykaszálásnál, a begyűjtésnél. — Kora tavasszal megmondtam: gyerekek, bárhol szorul a kapca, csak szóljatok. Én jövök. Jöttem is, nem igaz? Ahol szükség volt rám, ott voltam. Itt kell megélnie az embernek... Végigsimít bajuszán, tekintete gondolkodóvá válik. A tréfás mosoly egy pillanat alatt eltűnik az arőáról. — Csak az a hiba, hogy akik aláírtak, azoknak jó része fütyül jönni dolgozni! Csak a háztáji kukorica kell nekik. Bezzeg azért lármáznak! Pedig én mondom, ha egy kicsit többen dolgoznánk, akkor sokkai jobb élet volna itt. Nem is értem, hogyan tudják megállni, hogy nem jönnek el. .. Látta, esik az eső, én mégsem tudok megmaradni otthon. Nem dicsekvésből beszél. Nem is vár dicséretet. Csak elmondja, mert kikívánkozik belőle, mert aggasztja, bosszantja, hogy kevés a szorgalmas ember. És gondolkodik, töri a fejét, mit lehetne tenni. • — Az elnök, az nem bűnös, az igazán megtesz mindent, Legyen mindig jól öltözött! Keresse föl a Somogy megyei Iparcikk- kiskereskedelmi V. ruházati szakboltjait! Női, férfi- és gyemekkabátok, ruhák, kalapok, sapkák, pulóverok, fehérneműk, divatáruk, cipők Legújabb divat! Gazdag áruválaszték! (27490) hogy jól menjenek a doigok. Ha én volnék a tanács például, azért másképpen csinálnám. Ha elmegy valaki innen a tsz-ből egy másik faluba, azt mondanám, jól van, jöhetsz, elkelsz te az itteni termelőszövetkezetben. Nem adnék neki máshol munkát. De nem ám! így aztán majd csak meggondolnák magukat, hogy vándoroljanak-e a nagyvilágba. . Azt hiszem, én ezt csinálnám, vagy valami ilyesmit... Sokat gondolkozom ezeken a dolgokon. Kitekint az eső mosta ablakon, és csak úgy magának mondja: — Csak már ne esne! A magamfajta »fiatalember« nehezen találja a helyét ilyenkor, mikor dolgozni szeretne. Azt mondták róla: az öreg Hács Gyuri az az ember, akit meg kéne fejelni, hogy legalább ötven évvel fiatalabb volna... — Minek? Fiatal vagyok én!... Alig várom már a jövő évi aratást! Aranyos öreg... Hetven három nyár szaladt el fölötte... Vörös Márta &Lmélktdés E1 otoriporter kollégám egy fényképet nyom a kezembe; két napja készült a fölvétel, amikor együtt jártunk Siófokon, és megnéztük, hogyan haragszik a magyar tenger. Magam elé állítom a szárítótól még meleg képet, és amint nézem, szinte megelevenedik. Z úgva-morogva csapkodják a hullámok a vízbe messzire benyúló móló falát, a szélvihar pedig tépi-ci- bálja a felhúzott viharjelző kosarat. A mólón egy lélek sem jár. Az emberek bemenekültek a presszók füstös-langyos félhomályába; nem kell már a limonádé meg a fagylalt: konyakot isznak a kávé mellé vagy jó Balaton mellékit. Siófokra rá sem lehet ismerni. Mintha valami gonosz varázsló Csipkerózsika-álmot bocsátott volna rá . .. Amikor véletlenül egy-ismerősbe ütközöm, csodálkozva rám kérdez: »Mit keres itt, ahol még a madár se jár?« Most már hirdetni kell az újságokban az éjjel két óráig nyitva tartó zenés eszpresszót; bezzeg a nyáron hirdetés nélkül is zsúfolt volt hajnalig. Kimondhatatlanul rossz látvány a néptelen üdülősor, s a campingben a sátrak helye is mindinkább elmosódik. Ősz van. Esővel, szélviharral érkező ősz. Mondja a rádió, hogy külföldön itt is, ott is leesett az első hó. Elég korán. Hiszen alig volt nyarunk az idén, haragudhatott ránk cudarul az időjárás-felelős, mert gyakran zúdított a nyakunkba hideg esőt, sokszor borzolta össze frizuránkat a hűvös szél. S alig örülhettünk a nyárnak, máris búcsúznunk kellett tőle ... Most ezekben a napokban az ember hangulata is olyan ősziesre vált. Az újságokban elérkezik az őszi tárcák és versek ideje. Ami mégis hangulatot varázsol: a szüret, a jó birkapaprikás, a csörgő must. És egy-két pohár 'után már nem is látja olyan tragiku. - nak a helyzetet az ember. Elvégre ez az élet rendje. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Lám, milyen színpompásak lesznek a fák; nincs olyan festő, aki palettáján kikeverné a színeknek ezt az orgiáját. S a telet is átvészeljük majd valahogy; évek óta így csináljuk, s elérkezik a tavasz meg a nyár újra. És akkor ismét benépesül a siófoki móló, fújhat bármilyen erősen a szél, le nem röpíti onnan a párokat — legalább jól össze lehet bújni —, s öröm lesz a szétporladó hullámok parányi vízcsepp]eiben a szivárványt fölfedezni. ... Gyorsan elteszem a fényképet. Hadd maradjon meg emlékezetemben ez a legutóbbi nyári kép ... Polesz György
