Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
Molnár Zoltán: Gomba utca E lőször csak véletlenül jártam arra. Addig a rövidebb utat választottam, de egy napon, ahogy munka után megmosakodtam, magamra kaptam a ruhát, fü- työrészve, hetykén, valahogy bódultán iramodtam neki a világnak, s egyszer csak azt vettem észre, hogy ismeretlen vielőttem okos szemével és tisz- Másnap köszöntem a leány- De megelőzött. Alig fordulta arcocskájával. S elkezdtem nak. No csak úgy könnyedén, tam be a Gomba utcába, meszvele beszélgetni, nem kimondott szavakkal, de lélekből, s meghökkentem, mikor kibugy- gyantottam az igazságot Szeretlek téged, te leány, s látom, én is megtetszettem ne- selkedését két ujjamat a sapkámhoz sziről láttam, hogy egy lány érintve, hogy azért szégyenbe megy át az úton, valahogy fur- ne maradjak, ha nem fogadná, csán bicegve. Aztán jött még Nem köszönt vissza. felém egy pár lépést a kesNem tudtam mire vélni a ví- kény járdán, s éppen a nyolcas Először mintha déken járok Na, sebaj. Fel- ked. Belőle^ olyan szelíd, taka- biccentett volna, de közben ta- nyúltam a fák lombjai közé, és ros és munkásemberhez való Ián meggondolta magát; za- hűvös leveleket téptem a tenyerembe, aztán szerteszórtam. Begörbített ujjakkal végigkopogtattam a kerítéseket, mint a gyerekek, s kíváncsian nézegettem közben a házacskákat. S akkor egy ablakban megpillantottam egy leányt, önkéntelenül elmosolyodott, amikor meglátta bolondos világba — baktatásomat, ahogy játszattam a levelekkel és megkopogtattam a kerítéseket, az övékét is. Különös, megértő mosoly volt a még szinte gyermeki arcon. Semmi nyoma a lányos magakelletésnek, de a szeméremnek sem; olyan természetes, hogy csudálkozni kellett rajta. Magam is a szemébe néztem és mosolyogtam; de én sem úgy, ahogy lányokra szoktam, hanem ártatlanul, mint ő, és kinevetve gyerekességemet De amint túlhaladtam, valami szép és kitalálhatatlan szomorúságra emlékeztetett az arc, s ezért másnap délután is erre kellett hazamennem. Mentem komolyan végig a Gomba utcán, ahogy illik. S a kis fehér ház ablakában ott ült a lány, s amint észrevett, megint elmosolyodott Én meg abban a pillanatban kitaláltam: azon derül, hogy nem úgy viselkedek, mint tegnap, hanem most erővel komolynak és felnőttnek mutatom magam., .komod felett a kerek tükörbe. E1 asszonyka lesz, amilyenre szükségem van, én meg olyan dolgos, családját szerető ember, amilyet te képzelsz magadnak. Igaz, csodaszép vagy, de én sem vagyok akármilyen legény. Fel is álltam és belenéztem a varba jött, elpirult Gyönyörködtem benne, mert olyan kedves volt így pirosán. Holnap ugyanígy megbököm a sapkámat; majd meglátjuk, mit tesz, hiszen most már tudhatja, hogy megint köszönni fogok. Lépnem kell egyet előre. számú ház előtt megállt A világoskék blúzáról megismertem. Hallottam, hogy az anyja kiált neki: »Jössz már kislányom?-« »Megye, megyek már.« De megvárta, míg odaérek. gyetlen önkéntelen pillantással mértem fel egész alakját, törékeny kis vállát, kék blúzát emelő kerek mellecskéit, ferde csípőjét és lábait, melyek közül az egyik rövidebb volt, mint a másik, és félarasznyira emelt talpú cipő pótolta. Felemeltem a két ujjam, de hiába igyekeztem úgy, mint az előző napokban. Nem köszönt vissza, csak nézett egyenesen a szemembe belémlátó okos tekintetével. Éreztem, hogy továbbra is ott áll a kapuban mozdulatlanul, mégsem voltam képes visszanézni. Rákönyökőltem az asztalra, becsuktam a szemem, s csak néha nyitottam ki. Ügy éreztem magam, mint egy elhagyott szerető. Máig fáj, álmodni is szoktam róla. Másnap s harmadnap, s később már nem a Gomba utcán jártam haza, hanem a régi, a rövidebb úton. Stotz Mihály: Kompozíció (1964) Kerék Imre: ^Vallamás faraghatnék csinos idilleket dicsérve férfias borok zamatját Nap-mellu nők villámló combjait s a hormon-frissítő tavasz egyéb csodáit hexaméterekben elvonulván a nagyvilág zajától ám én közietek érzem jól magam csat- barátaim arany-szív ű fiúk szerelők kalauzok sofőrök szűzi utak új Kolombuszai ki énekelné meg helyettem ha munka után teli poharakként habos örömünk össze-összekoccan? s ki dalolna helyettem arról hogy amig hallgatom tűnődő arccal sistergő szavaitokat mi tagadás egy kissé irigyellek benneteket hogy oly frissen mozogtok e rátok-szabott környező világban szerelmek napi gondok ág-bogas szövevényei közt s levetve nyamvadt gátlásokat egymást ugratva kötekedtek s fütyültök rá hogy pletykás vénasszonyok figyelik minden léptetek merészen el-elkapjátok a lányokat vas-kemény marokkal s moziba viszitek őket Nem állhattam meg, nekem is1 mosolyognom kellett. ^SZ52SESHFaSHSH525H52SH5H52525ílS25aSH£ÍH5252SE5H5HS25Z5S5HSZS2SH:5a5ZST2SH5aSS52SESH5E5SSH52SHS2SHS2S25H5HSH5H5SH252SH5a52SH5HSiSHSHSH525a5aSH5a52SH5HSA következő napon erősenn elhatároztam, hogy egyáltalán] nem engedek; nem vagyok| már holmi vigyőri inasgyerek hanem valóságos iparos-segéd,: akinek adnia kell magára. Ámj ahogy a ház elé érek, s kés: vagyok a leány orcájávalj szemben komolynak maradni,! látom, hogy őneki esze ágában! sincs nevetni, hanem ugyanolyan okos képet vág, mint én, de a szemén látszik, csak azért| csinálja, hogy kedvesen kigú-| nyoljon. Ahogy tegnap a mosolygásától. most ettől a komolyságától nem bírtam ki,] hogy hangosan és igazán el nej nevessem magam. Mintha erre várt volna, őds nevetett, de] csak picikét, csilingelve. Megcsóváltam a fejem e kicsi ve-| reség miatt, s visszanéztem, hogy meggyőződjek, van-e iga-l zán a valóságban ilyen kedves-] ség-szépség. Nem is értem be annyival,j hogy naponta elmegyek az ab-j laka előtt. Ezután már réggé lenként is a Gomba utcát vá-] lasztottam, pedig így vagy tíz perccel korábban kellett kel-| nem, amit a háziasszonyom se-j írók és emlékek NE JÁRKÁLJ RUHA NÉLKÜL HUNYADI SÁNDORRÓL a \harmincas évek nagysikerű ]szerzőjéről köztudott volt az, ] hogy állandóan szállodában \lakott. Többször faggatták en- ]nek oka felől. — Ti nem is tudjátok, miilyen kényelmetlen és veszélyes ]albérletben lakni. Várjatok, ]•mindjárt megvilágítom itörténettel. olvasásában. Mohó volt, sie- A szép új ház lépcsőházának tett. Még azt a néhány másod- márványa égetett a hidegtől, percet is sajnálta, hogy vissza- Tüsszentett egyet. A foga menjen és magára kapjon va- vacogott. A talpát kapkodva, lami ruhát. Látta, hogy a lép- mintha jégen járna, megindult csőház üres. Keresztül lépett a a fehér márványlépcsőn lefelé. A hatodik emeleten, sőt az ötödiken és a negyediken sem tediken. Amikor meglátták, tüstént becsapták orra előtt az készült. A küszöbön és lehajolt, hogy fölvegye az újságot. Ebben a pillanatban a huzat tört£nt veje egyéb, mint a he- egy becsapta mögötte az ajtót, ott állt mezítelenül. Az ajtón kí- A fiatal műszaki rajzoló a vülről kilincs helyett gomb Iváros legújabb negyedében élt volt, a kulcs pedig bent hevert ajtót. Sehol sem kapott időt a |a hétemeletes új bérpalota leg- af. éjjeli asztalkan. A.- ujsago magyarázkodásra. felsőbb emeletén, úgynevezett ^Mvüizált^mber Teste libabőrös lett, szája [SÄ-. saa1 ä- ***■ séget, amikor egyedül van. beesetten haladt lefele, s Gondolkodni kezdett, ho- Memtudóan szakadatlanul ma- jával együtt gyan menekülhetne ebből a ga előtt tartva az újságot, keserves helyzetből ? A dolog A második emelet lépcsőka- víz. Lábát egyszerűnek látszott. A lépcső- -nyarulatánál egy cobolybundás kádba ké- házból még egy lakás ajtaja csjnos hölggyel találkozott, aki csöngettek nyílt. Egy nagy, ötszobás laká- fölfelé igyekezett. sé, amelyben Dr. Blum orr-, — Kezét csókolom! Az is- az ajtóig fö\. és gégegyógyász lakott. Imindössze három lépés. Ezért A fiatal rajzoló nem ismerte drága asszonyom! kár lett volna felöltözködni. a doktort, de kétségtelennek gött Abban a kosztümben, ahogy tartotta, hogy ha becsönget A hölgy azonban még na- -•fürdeni szokás az ajtóhoz lé- hozzá és elmondja hogyan gyohbat visított, mint a hete- Óöltem ki a lépcsőházba. hogyan sem tudott megérteni. JKpett és kinézett a lesőkén. fört, kap nála egy negyed órai difc emeleti szobalány. Megfor- Nem vitatkoztak vele. PerKonstatálta, hogy postás menedéket, és kölcsönbe kabá- dúlt és oly eszeveszetten ro- sze, hogy nem bolond, csak az 'csöngetett: újságot tett a le- tot> amíg a telefonhívásra hant lefelé, mintha tigris elől újságját keresi mezítelenül. A vélszekrénybe, amely kívül ló- megérkezik a lakatos. menekülne. Sikolya elhalt a haj az volt, hogy hihetetlenül gott rászögezve az ajtóra. Csöngetett. márvány lépcsőház visszhang- hangzott, amiként a meztelen ]pa főzte reggelijét, saját kezűleg mosta el az edényt, és ta- 1 hárított. Reggel fürödni ]csapból zuhogott a ófelemelve éppen a iszült lépni, amikor 1 az ajtaján. Az ut a kádtól ta, mi történt. Blum doktor kilesett a rostélyon, fölemelte a kagylót és telefonált a mentőknek, hogy egy mezítelen örült garázdálkodik a házban. AZ ESEMÉNYEK ROHAMOSAN KÖVETTÉK EGYMÁST. A rajzoló még csak az ötödik emeleten járt, amikor a mentőautó már dudálva futott ki az utcára. Az első emelet és a magas földszint között találkozott az expedícióval. Megismerte a házmestert, aki a mentőket kalauzolta. Boldogan kiáltott: — Na végre, hogy jön! Félek, hogy azóta már régen kifolyt a víz! A szegény rajzoló a saját ba- a kárra gondolt, amelyet a fürdőszobai özönvíz okozhat. »■Kifolyt a víz?!« — ez nagyon fantasztikusan hangzott egy mezítelen ember szájából. Szinte észrevétlenül ráadták a ten áldja meg, segítsen rajtam, kényszerzubbonyt.- - ‘ Könyör— Nem vagyok őrült! — ordította. — Csak az újságért Ilyenkor üresen ásított az] ablak; be lehetett látni a szó-] bába, de ott sem volt senki Megvetett ágyak, s előttük! egy kis dívány, tarka pokróc-l cal letakarva, két kerek fodros] párna az ágynak támasztva. Ezen a díványkán alhat, meg! a párnákat is ő hímezhette. S| biztosan azért csinálnak korán pott újra morfiumot, brómot, és számos más gyógyszert, szájon át, injekcióban, sőt beöntés alakjában is. Ennyi áldástól csakugyan megnyugodott, s elálmosodott, azzal a gyászos gondolattal, hátha mégis van valami igaza ápolóinak. ' ESTEFELÉ VÉGRE az egyik osztályvezető orvos elé került. Negyedórái csöndes beszélgetés s néhány telefon-információ után, bocsánatot kért a kaland hősétől. Még ruhát is adott kölcsön a fiatalembernek, hogy azonnal hazamehessen. Otthon a házmester azzal fogadta, hogy menjen hotelbe, mert a lakása elpusztult. — Valóságos árvíz volt! — magyarázta a házmester a szobában bokán felül ért a víz, cipők, nyakkendők úsztak rajta. A parketta átázott. A hatodik emeleti lakó kiköltözött, mert attól félt, hogy az átázott mennyezet beszakad. Tíz napig lakott a hotelban. Amikor végre hazamehetett negkapta a háztulajdonos jogtanácsosának levelét, amelyben felelőssé tették a vízömlés által okozott károkért. Nem fizetett. Erre port kapott a nyakába. Fellebbezett, majd perelte a tébolydát, o kilincsgyárat. az ajtót, — A tapogatóz- toTT AJTÖT. Szeme kerekre már megszokta a hideget. BeKicsit kinyitotta ómezítelen karjával ini kezdett a szekrényke felé. tágult, ijedten felsikoltott. És Meg is érintette már a papi- mielőtt a fiú megszólalhatott volna, már be is csapta az ajSZOBALANY NYI- jában. Egyedül maradt. A bőre rajzoló beszélt. Fürdőkád. Me- Ügyvédeket inzultált, megtörést, de egy ügyetlen mozdu- Jlattal kidobta a nyílásból a rendet, mert az Az újság lehullott k jöldre odakint a küszöb megy s éppen vele reggeliznek]: a konyhában. A mikor hazamentem.[ rákönyököltem az asz-[ talra, becsuktam a sze-[ memet, s rögtön megjelent^ jelőtt. A fiatalember már reszketett a vágytól, hogy minél tót. »Ostoba« — átkozódott a rajzoló és felbőszülve hosszan nyomta a csengőt. De az ajtó nem nyílt ki. Dideregni kezdett. Február lül fázott, a szíve, a gyomra. »Mindjárt megfagyok!■» — gondolta keserű mosollyal. Pillanatra az is eszébe jutott, hogy az egész baj onnan származik, fiúm injekciót, hogy agglegény. Ha megháza- bűit. sodott volna... A hetedik emeleti szobalány, miután becsapta az ajtót, berolegvíz. Újság. Gombos ajtó. A szaggatott szavak közt csak ő értette az összefüggést. Tombolni kezdett, s ezért már a mentőautóban kapott egy mor- amitöl elká'előbb r'iin itiltnnm az újság volt. Csikorgóan kemény tél. hant a gazdájához és elhadarNem lehetett panasza. A gyógyintézetben is jól bántak vele. Számos intézkedés történt, hogy megnyugtassák. Katént, hogy fogával tépett szét kellemetlen végzéseket. Csinál hatott akármit, nem segített semmi... — HÁT FIÚKÁK, ezért nem megyek albérlőnek — mondotta- derűs mosollyal Hunyod’ Sándor, szokása szerint a még égő szivarról gyújtva rá újabbra. Kiss István
