Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

▼asármap, 1964. szeptember 20. 5 SOMOGYI NÉPLAP A fantaszta álma Drótsövény a főhadiszállás körül — Interjú revolverek társaságában — 40 (?) ember a világ ellen A Spiegel című nyugatné- Követői kiképzésében Hitler met hetilap ismert amerikai »Mein Kamp/«-ja épp oly nél- tudósítója ellátogatott az USA- külözhetetlen, mint a céllövé- beli Virgínia állam Arlington ! szét. Igaz, hogy kísérete, saját városának North Randolph j bevallása szerint csak negyven Street 928. szám alatti házába. Pete? Brügge a következőkben számol be látogatásáról:­Az első náci kinyitotta előt­tem a drótsövény kapuját a vaskerítésen belül. Ilyen távol­ságra a járókelők már nem tudják elérni, ha meg akarják dobálni valamivel, összecsapja bokáját és polgárias köszönté­semet magasra tartott karral viszonozza: »Sieg Heil! Andrex Chappel rohamosztagos vagyok.« A következő náci már a fo­lyosón fogadott és udvariasa elkérte személyi irataimat. Matt Koehl »századosként« mutatkozott be, majd iratai­mat Welsh »kapitánynak« ad­ta tovább, aki szintén diszkrét »Sieg Heil!« köszöntéssel üdvö­zölt. Egy ' szobába tessékeltek, amelynek legfőbb dekorációja a mindenütt látható horogke­reszt. Középen embléma, felet­te felírás. Erről tudom meg, hogy a független nemzeti szo­cialisták világuniójának főha­diszállásán tartózkodom. Egy három négyzetméteres horog­keresztes zászló mellett George Washington és Adolf Hitler képei függnek a falon. A szom­széd helyiségből nyomdagép zaja hallatszik. A fal mellett gyertyafényben, horogkeresz­tes emelvényen Hitler bronzból készült szobrát pillantom meg. »Azért áll itt, hogy mindig em­lékezzünk rá« — sóhajtja Chappel áhítatos, szeplős arc­cal — »mit adott ő a világnak.« Tíz perc múlva szemben ülök Amerika egyes számú nácijá­val, George Lincoln Rockicell- lel. Uralkodói pózban ül a zöl­des széken, szemeit és a maga elé helyezett asztalkán felevő két pisztolyát meréven rám szegezi. Mögötte két barnain- ges férfi, akik Washington kül­városán keresztül-kasul vezet­tek a főhadiszállásra. »■Ügy élünk, mint a patká­nyok« — hallom Rockwell-t. »Ez most a katakomba-korsza­kunk, de győzni fogunk1« Kérem, hogv közöljön velem pontosabb időpontot. »1966-ban kórmányzónak je­löltetem magam Virgínia ál­lamban és győzni fogok. 196S- ban részt veszek az elnökvá­lasztáson, de Goldwater jut be előttem, 1972-ben viszont én vagyok az Egyesült Államok elnöke/« Megköszönöm az adatokat, és érdeklődöm, hogyan tervezi az amerikai alkotmány összeegye- zését terveivel? »Ismeri a programomat? Mindent az árja faj érdekében! Ki kell küszöbölni és vissza a négerekkel Afrikába! Harc az oroszországi kommunizmus el­len. Egyébként ez olyan prob­léma, ami most is nagyon fog­lalkoztat. Ha több tízezer em­ber halálos ítéletét kell végre­hajtani, mi marad más, mint a gáz!-» Könyve féláron . 11 főből áll, de én ezek közül is csak hat emberrel találkoztam. Lelkesedése nem tart so­káig. Nehézségeiről kezd pa­naszkodni. Az elmúlt év folya­mán ' jelentősebb pártfogói mind elhagyták. Először egy A rrowsmith nevű milliomos washingtoni luxusvillájában volt a főhadiszállásuk, de túl hangosak voltak és a tulajdo­nos hamarosan kitelepítette őket. Rockwell szerint legalább ez­ren vannak, akik kicsi és még kisebb adományokkal támogat­ják a mozgalmat, de ellenfelei szerint ezek száma legfeljebb 200-ra rúg. A nácivezér büsz­kén mondja, hogy 32 000 dol­láros évi költségvetéssel dolgo­zik, míg mások szerint ez a 20 000-et sem éri el. Tény, hogy amikor a Rockwell beszédeit tartalmazó 500 hanglemez meg­semmisült, mindegyik dara­bokra törve ért a címzetthez, Rockwell tombolt dühében. »Ezt már megint a piszkos négerek csinálták« üvöltötte. »Itt Washingtonban tele van a posta velük.-» Nem is a négerek izgatták annyira, hanem az anyagi kár, az elmaradt jöve­delem a lemezek után. Követői elmondása szerint ünnepnek számít az a nap, amikor 10 dol­láros könyvéből egyet (»Ez al­kalommal az egész világot«) agyon dedikálva féláron el tudja valakinek sózni. »Adjanak három évet, és ak­kor megmutatom« — búcsúzik tőlem. Lent a konyhában az amerikai Führer másik mon­dásával is találkozom. Üres konzervdobozok halmaza mö­gött a falra írva találom: »Rockwell vezértől Meyer ro- hamosztagosnak. Ez volt egyike életem legjobb reggelijének...-» IIgy látszik nehéz napokban még egy reggeli is emeli a megcsappan; harci szellemet. Rockwell követői nagyon megfogytak. Panaszkodva me­sélte, hogy szabad ég alatt nem tud két percnél tovább be­szélni, mert lehurrogják, le­pisszegik. Néha meghívják az egye­temre előadást tartani, de csak azért, hogy a hallgatók jót szórakozzanak rajta. A felhá­borodás az elmúlt év végén ott is oly magasra csapott, hogy fajüldöző és tömegirtó elméle­teit több egyetemen nem a hallgatóság előtt mondta el, hanem telefonon és a hangszó­rón keresztül közvetítették a hallgatóságnak. Washingtonban a Lincoln emlékműnél min­dig ott állomásozott Rockwell egyik embere horogkereszttel a hátán, aki a faji és a vallási megbékélés ellen izgatott. A lakosság felháborodása oly nagy volt, hogy ezt a sandwich- agltátort is vissza kellett hív­nia. Most civilben álldogál ott valaki, de a járókelők nem vesznek tudomást róla. Remélhető, hogy a három év haladékot is úgy kell értelmez­ni, hogy az emberek még Rockwell emlékét is elfelejtik (Sz. L.) Fekete szemek Ez az, ami legélénkebben megmaradt bennem ebből a fiúból. A sze­me. Ahogy be­szélt, rám te­kintett, vagy felnőttesen ösz- szeráncolva homlokát a tá­volba révedt. A véletlen játéka volt ez a találkozás. — Nincs itt senki. — Visszajön­nek? — Nem tu­dom. Arra vá­rok én is. Ma volt a megnyitó Csurgón, azt javasolták mint jövendőbeli gépszerelőnek, feltétlen hasz­nos lenne meg­nézni a kiállí­tást. Ebben az ügyben akarok beszélni. Szeretnék elmenni én is. Így kezdődött. A zákányi tsz-iroda előszobájában futot­tunk össze. Ügy beszélt, mint­ha régen ismertük volna egy­mást. Félszegség, zárkózottság nélkül. Talán ez kényszerített arra, hogy maradjak... Sokáig beszélgettünk, és Bu­da Gyurkából, ahogy most visszagondolok rá, leginkább nyílt, tiszta tekintetű szeme maradt meg bennem. — Igen, most lettem éves gépszerelő tanuló, man vagyunk a faluból. . első Hár­jra5HSE5H5a5E5E5H5HSH5H5EE2SE5H5H5H5E!L 15H5H5Z5H5í:2S2Sa5Z5H5H5H5H52SH5HS2SH5ESH5E5H5HSH5E 1954. — Jó beosztásba kerültem, képzeld ... — És? — Tanulok. Beiratkoztam a gimnáziumba. Hiába, fejlő­dik az ember, ennyivel tarto­zom magamnak is, a beosztá­somnak is, hogy leérettségiz­zek. 1958. — Régen láttalak. Ugye, az idén érettségiztél? — Egy kis .izé... hogyis- mondjamcsak közbejött. Majd jövőre. 1959. — Gratulálhatok? — Mi az, hogy! Édesapám, úgy megetettem dumával az érettségi elnököt, hogy csak hápogott. Van itt ész...! — És most? , — Mi az hogy és most .. ? Egyetemre megyek, pajtikám. Jól jön az az kis tanulmányi szabadság, hehehe ...! 1960. május — Mostanában vizsgázol. — Majd ha bolond volnék, csak nem képzeled? — Hát? — Halasztók. Kiveszem azért azt a kis tanulmányi szabadságot, úgyis régen vol­tunk az anyósoméknál Pirs- kánkőn. Van még egy kis jó boruk tavalyról, — Annyira fárasztó az egye­tem? — No-no-no. ,Ha nem ésszel csinálja az ember. Én bejár­tam, megmutattam magam, aztán opplá! 1960 szeptember — A vizsgáid? A TUDÁSVÁGY juk a sógorral. Csönd, nyu­galom, békesség, ez kell. — Mást se tudsz kérdezni soha! Nem vizsgáztam. Kiha­gyom ezt az évet, jövőre az­tán újult erővel nekiveselke- dek. — De az idén tanulmányi szabadság sem lesz. — Na, bumm! Legföljebb nem megyek el Pirskánkőre. 1961 szeptember — Folytatod? — A jogot? Ne viccelj! Ma már minden kis firkásznak jogi végzettsége van. Beirat­koztam az Agrártudományi Egyetemre, borászati szakra. Ebben van zamat, szépség, ennek van jövője, 1962. május. — Hogy állsz a borokkal? — Az apósom eladta a sző­lőt. Kocsit vesz. Nekünk. — Nem úgy értem. Az egye- elszopogat- temen hogy állsz? — Jaaa! Hát azt a kis ta­nulmányi szabit még kive­vfÁví: Mr L IV. negyedévi szállításra 24x12x3.8© méretű csoxázas épületszerkezet szállítására megrendelést vesz föl az (3603) AGROKER Vállalat, Kaposvár. szem, aztán abbahagyom. Olyan egyetem ez egykomám, ahonnét mindenkit falura he­lyeznek, az meg a kutyának se kell... 1962. szeptember. — Remek színben vagy! — Naná! Egész nyáron úsz­tam, sportoltam, meg táplál­tam magam vitaminnal. — Űj életet kezdtél? ■— Mondhatom úgy is, hogy igen. Sporttársam, beiratkoz­tam a Testnevelési Főiskolá­ra, levelező szakra. — De a jelenlegi beosztá­sodnak semmi köze a sport­hoz. — Na és ...? Mikor esküd­tem én örök hűséget a KaR- IMPEX-nek...? 1963. május. — Szomorú a külsőd. Csak nincs baj...? — Nem megy a haskelep és a lóugrás. Nehéz a TF, jó­pajtás, nagyon nehéz. — Most mi lesz? — Ezt én is szeretném tud­ni. Leruccanunk a nejemmel Olaszországba, jár még egy kevés szabadság a vizsgák miatt, aztán majd meglátjuk. 1963. szeptember. — Szerbusz! — Csao! Csao, hipo kampele, fanto kamillo della pampa- nella... — Mit halandzsálsz? — Döntöttem. Magyar— olasz szakra jelentkezek az idén az Eötvösre. — Sok sikert! 1964. május — Vizsgáztál? — Nem leszek tanár* hálát­lan mesterség. Különben is, meghúztak. — Megpróbálod az utóvizs­gát? — Na persze! Bolond len­nék hagyni azt a jó kis hóna­pot. ami jár nekem. 1964. július — Te presszóba is jársz? — Böngésztem itt egy kávé mellett ezt a kis micsodát. — Egyetemi tájékoztató? — Uhum. Nézem, hová le­hetne jelentkézni. Várjál csak! Színművészeti... — Oda csak nappali tago­zatosokat vesznek föl. — Hát látod, pajtás, ilyen az én szerencsém. Az ember tanulni akar, és most itt van ez a nappali tagozat. — Azért ne búsulj, mert... — Ne búsulj, ne búsulj. Amikor az emberből kiölnek minden tudásvágyat, akkor ne búsuljon. . Vincze Jenő Miért pont ezt választot­ta? — Nézze, a mezőgazdaság­ban van a jövő. A város? — ajkát kissé lebiggyesztette. — Mit lehet ott csinálni? Elteng- leng az ember esetleg segéd­munkásként, keres valamit, az­tán rájön, nem jó ez így. Ol­vastam már ilyenekről az új­ságban. — Dohányzik? Gyújtson rá! — Köszönöm! — egészen kisfiús volt, ahogy mosolygott. — Nem dohányzom. És nem iszom. Nincs semmi káros szenvedélyem. Erre nagyon vi­gyázni kell nekünk! Itt van a mi DT-énk, ez is karambolo­zott mielőtt megvettük. Né­gyen meghaltak. Az ördög so­sem alszik! Még józan állapot­ban is könnyen megeshetik a baj. — A tsz-ben hogyan fogad­ták, hogy gépszerelő akar len­ni? — Á, ez régi vágyam. Em­lékszem, amikor első osztályos voltam, mindig elszöktem a traktorosokhoz. De sokat ki­kaptam érte! Aztán hallottam erről a lehetőségről, meg szólt a Szalai Gyurka is, aki mellé most be vagyok osztva, nem akarok-e traktoros lenni. Az nem — mondtam —, de sze­relő, az igen. Persze szívesen fogadtak, örülnek, ha fiatalok jönnek... — Itt a tsz-ben hány fiatal van? — Kevés. Várjon. Egy . .. kettő... összesen négy ilyen korú van, mint én. Tudja, nem úgy van, mint régen. Akkor, ha volt valakinek húsz holdja, természetes volt a családban, hogy a gyerekek is parasztok lesznek. Ma meg? Azt hiszem, hogy inkább a szülők a hibá­sak. Azok küldik el a gyereke­ket azzal, hogy a szövetkezet­ben nincs jövedelem. Én azt mondom, hogy pár év múlva itt lesz a sok pénz, nem má­sutt. Hiszen itt, ebben az egy faluban is észrevehető, hogy mennyi minden másképp megy, mint eleinte. — És a maga szülei mit szól­tak a választásához? — Édesanyámmal élek. ö is itt dolgozik. Azt mondta, az én életemről van szó, úgy te­gyek, ahogy jónak látom. Ezt választottam. A nagynéném- nek is az a véleménye, a me- zogazd^spgban van a lehető­ség. Három év múlva szak­munkás !es7®k. és úífmond­ták mo a mpffmntón. pVí meg­érdemli. az mehet, tovább eép- ipari technikumba. A napon összehúzza a. sze­mét, s mielőtt kattan a fényké­pezőgép, végigsimít a haián. — Úgy tudom, jövőre fel­épül itt a szerelőműhely. Most néev gép van, jövőre biztos több lesz. De hiába van gép. ha nincs hozzáértő ember. Igaz? Akkor csak ráfizetés az egész. Ezért mondom azt, hogv itt van a jövő. Örülök, hogv sikerült idejutni. Ez volt az álmom... Buda Gyurka tizenhat éves. A véletlen játéka volt, hogy ta­lálkoztunk, és örülök, hogy fey történt, őszinte, nyílt, néha szinte bölcs öreghez illő gon­dolatai megleptek. Talpraesett gyerek. Ahogy visszaidéztem most ezt a találkozást, arra gondo­lok, de jó volna, ha sok ilyen Buda Gyurkánk lenne! Tele van gondolatokkal, tervekkel. Elfogultság, zárkózottság nél­kül beszélt. Szeretnék vele három év múlva találkozni, mikor majd szakmunkás lesz ... Vörös Márta Több emberséggel az emberek iránt (Tudósítónktól.) A Tabi Járási Népi Ellenőr­zési Bizottság a közelmúltban megvizsgálta négy állami gaz­daság munkásszállásán, két ta­nácsi üzemben és a tabi szülő­otthonban a dolgozók szociális ellátottságát, munkásvédelmi és egészségügyi helyzetét. A tapasztalatokat a járási NEB legutóbbi ülésén vitatták meg. A vizsgálat során szerzett tapasztalatok szerint helyen­ként kevés gondot fordítanak a dolgozók szociális és egész­ségügyi igényeinek kielégítésé­re, az ezzel kapcsolatos feltéte­lek megteremtésére. A Karádi Gépállomáson például évek óta nincs biztosítva a munkásr szállás lakóinak a melegvíz. A Kaposvári Állami Gazdaság nagytoldipusztai üzemegységé­ben a korábban munkásszállás­nak épített helyiségek egy ré­szét mosókonyha, klubszoba és orvosi rendelő céljára ala­kították át. A mosdóban nin­csenek mosdókagylók, a zuha­nyozókat nem különítették el egymástól, s az előírásszerű gumiszőnyeget baleseti ve­szélyt rejtő, fából készült láb- rácsokkal helyettesítik. A mos­dó ablakai kitörtek, a falak piszkosak. Még ennél is rosszabb a helyzet a vityapusztai üzem­egységében. Itt ugyanis egyál­talán nincs a munkásszálláson mosdó és zuhanyozó. A kultúr­termet étkezdének használják. Hiányoznak a dolgozók szóra­kozását szolgáló eszközök, fel­szerelések. A munkásszálláson csak szimpla ablakok vannak, de azoknak is egy része kitö­rött. Tanácsi vállalatnál, illetve intézménynél is talált hibát az ellenőrzés. A Kaposvári Mér­tékutáni és Vegyesruházati Vállalat tabi sátor- és ponyva­üzemében és a karádi szabó­részlegben dolgozók például nem jelentek meg az alkal­massági orvosi vizsgálaton, nem is követelték tőlük. Ka- rádon nincs öltöző és mosdó. Tisztálkodásra mindössze egy mosdótál áll a 21 dolgozó ren­delkezésére. Az új tabi üzem­ben, ahol máris 80 személy dolgozik, mindössze két zuha­nyozó rózsát terveztek és sze­reltek föl, nincs melegvíz. Az öltözőből hiányoznak a szek­rények. A vizsgálat azt is ki­fogásolta, hogy a karádi rész­leg dolgozói részére a kapos­vári vállalat nem fizet étkezési hozzájárulást. A tabi szülőotthon 17 dol­gozójának nincs öltözője, mos­dója, étkezője. Átöltözni a va­salóhelyiségbe, tisztálkodni a mosókonyhába mennek, az ebédet a mosókonyhából ese­tenként kihozott asztalon’, a konyha előtti folyosón fo­gyasztják el. A dolgozók szociális és egész­ségügyi helyzetének javítása, a hiányosságok egy részének fel­számolása anyagi áldozatot, gondosságot és emberséget kö­vetel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom