Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

aOMOGYl NÉPLAP 2 Vasárnap, 1964. szeptember 30. .Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök fogadta Monzsi Szlimet, a Tunéziai Köztársaság külügyminiszte­rét, aki átadta Tito elnöknek Habib Burgiba tunéziai elnök személyes üzenetét. Péntek éjjel 84 éves korá­ban meghalt Sean O’Casey, az ír származású kommunista író és dramaturg. Pompidou miniszterelnök lá­togatást tett a Dassault repü­lőgépgyár Bordeaux melletti üzemeiben, ahol a francia atombombák hordozóit, a Mi- rage-típusú repülőgépeket gyártják. Amikor a miniszter- elnök at üzem vezetőinek kí­séretében kilépett az egyik szerelőcsarnok kapuján, az udvaron összegyűlt munkások hangos tüntetésbe kezdtek. »Pompidou, add meg a gara­sainkat!« »Tisztességes bért akarunk!« — kiáltozták kó­rusban. A karhatalom embe­rei visszaszorítoták a munká­sokat, a dolgozók azonban to­vább folytatták tüntetésüket. A miniszterelnök ezután gyor­san befejezte megzavart üzem- látogatását. Az angol kormány olaj- és földgázkutatási engedélyeket adott az Északi-tenger színe alatt fekvő 34 600 négyzetmér- földnyl területre, ahol gazdag olaj- és földgáztelepeket sej­tenek. Az engedélyeket hu­szonkét olyan csoport kapta meg, amely 48 vállalatot, il­letve magánvállalkozót képvi­sel. Az engedélyek körülbelül harminc százalékát angol vál­lalkozók, tíz százalékát kana­daiak fogják kapni. A szak­sajtó ebből arra következtet, hogy az -amerikai vállalatok 50—60 százaléknyi arányban részesednek az engedélyekből. A De Gaulle—Adenauer »mézeshetek« csenevész szü­löttét, a folyton gyengülő Pá­rizs—Bonn tengelyt újabb fe­szültséggel terheli, hogy Fran­ciaország és az NDK városai között szinte divatba jött testvérváros egyezmények kö­tése. Ezeknek az egyezmé­nyeknek célja a várospárok barátságának ápolása. Eddig 14 ilyen egyezmény született észak-írancia és thüringiai vá­rosok között, további 7 egyez­ményt most készítenek elő. Amint a Scotsman külügyi szolgálata írja: Bonn »vesze­delmes politikai jelentőséget« ' tulajdonít ezeknek az egyez­ményeknek, mert »fokozato­san kidomborítják az NDK, mint független állam jogállá­sait és lerakják az alapjait a későbbi diplomáciai elisme­résnek. A Dublinban tartott nem­zetközi űrhajózási értekezlet kívánatosnak minősítette, hogy a bolygók között közlekedő űrhajókon mindig legyen or­vos a különleges világűr-be­tegségek gyógyítására. Dr. A. Gurijan szovjet tudós nagy ér­deklődést keltő előadásában elmondotta: A tapasztalatok azt mutatják, hogy az űrhajó­sok több napig élhetnek és dolgozhatnak a világűrben re­pülve, de a repülés távolságá­nak és időtartamának meg­hosszabbításakor a kozmikus sugárzás, továbbá a különféle elektromágneses mezők, vala­mint a súlytalanság állapota különleges megbeteg késeket okozhatnak, amelyek nagy­részt még ismeretlenek Föl­dünkön. Ezenkívül tüdőgyul­ladást, vérkeringési zavaro­kat, valamint vakbálgyulla- dást könnyebben lehet kapni a világűrben, mint a Földön — n-.ondottn a szovjet tudós Nyikolajev belgrádi sajtóértekezlete I. Hailé Szelasszié császár életrajza Belgrad (MTI). Andrijan Nyikolajev szovjet űrhajós szombaton délelőtt Belgrádban találkozott a jugo­szláv és külföldi sajtó képvise­lőivel. Az újságírók természetesen most is azt szerették volna leg­inkább megtudni, hogy mikor indul az első ember a Holdra. Nyikolajev hangoztatta: — az ember Holdra utazása előtt sok problémát kell megoldani. Megfelelő módon szavatolni kell az űrhajósok biztonságát Varsó (MTI). A Lengyel írószövetség Iub- lini kongresszusára megjelent és beszédet mondott Wladys- law Gomulka, a LEMP KB el­ső titkára. Gomulka beszédének beve­zetőjében az elmúlt két évtize­des kulturális fejlődést mél tatva megállapította: hallatla­nul megnőtt az olvasók, mozi- és színházlátogatók, rádióhall­gatók és televíziónézők száma. Az ifjúság 70—80 százaléka al­talános iskolai képzést kap. Űj értelmiség nőtt fel, négyszer nagyobb a főiskolások száma. Ezután a szónok a többi kö­zött megállapította: az az iro­dalom, amely elszakítja magát a néptől, magányosságban sor­vad el. — Vannak, akik arra az ál­láspontra helyezkednek, hogy is. Földünket, mint ismeretes, két erős sugárzási övezet veszi körül. A káros sugárzások hav tástalanítása sok fejtörést okoz a tudósoknak. Szóba került az a lehetőség, hogy ajövendőbelil Hold-utas az Északi-sark vagy a Déli-sark felett hagyja el Földünk körzetét. Itt ugyanis már nincs életveszélyes sugár­zás. Hogy az űrhajós milyen útvonalon indul el majd a Hold felé, azt a jövő kísérletek döntik el. a párt követelményei veszé­lyeztetik az írói alkotószabad­ságot. Számtalanszor hangoztat­tuk, hogy nem kívánunk beleavatkozni a tisztán írói, »szakmai« problé­mákba. »Minket elsősorban az önök alkotómunkájának eszmei tar­talma, társadalmi és erkölcsi mondanivalója érdekel. Ellene vagyunk azonban az olyan mű­vek megjelentetésének, ame­lyek antikommunista sugall- mazásúak és eszmeileg, erköl­csileg a szocializmus ellen tör­nek — hangsúlyozta Gomulka. A továbbiakban megemlítet­te az ún. leszámolási irodalom problémáját is. »Személy sze­rint azt hiszem Lenin-renddel tüntették ki Kekkonent Moszkva (TASZSZ). Lenin-renddel tüntették ki Urho Kekkonent, a Finn Köz­társaság elnökét. A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének törvény- erejű rendelete kiemeli Urho Kekkonen kiemelkedő érde­meit a Szovjetunió és Finnor­szág baráti és jószomszédi kapcsolatainak fejlesztésében, valamint a nemzetközi feszült­ség enyhítésében, a béke .meg­szilárdításában. t a legkevesebb okom van arra, hogy védelmére kel- I jelt egy korszaknak, amely rossz, hibás és hamis volt, kiforgatta eszméin­ket és sértette az emberi méltóságot. Biztosíthatom önöket, hogy a párt vezetősége az elsők között támogatja azokat, akik ezt a korszakot művészi eszközökkel, a valóság teljes feltárásával ábrázolni fogják. Ilyen művet azonban eddig még senki nem írt« — mondotta. Ha a szemé­lyi kultuszt valaki csak a ne­gatív oldalról ábrázolja és nem mutatja meg azt a hallatlan erőfeszítést, amit a szocialista építés, a szocialista kultúra te­rületén ugyanakkor a lengyel nép elért, meghamisítja a va­lóságot. I. Hailé Szelasszié császár, a 22 milliós Etiópia uralko­dója, 1892. július 23-án szü­letett. Apja Rasz Makonnen tábornok, II. Menelik csá­szár rokona és tanácsadója volt. II. Menelik halála után 1916-ban leánya, Zaoditu császárnő lépett a trónra, és a jelenlegi uralkodót Etiópia kormányzójává és trónörö­kössé nevezték ki. Hailé Szelasszié — akkori nevén Rasz Tafari Makon­nen — már kormányzósága idején számos reformintéz­kedést hajtott végre, hogy az elmaradott országot fej­lessze. Ösztönzésére vált Etiópia 1923. júliusában a Népszövetség tagjává. 1924- ben Hailé Szelasszié több európai és közel-keleti or­szágban járt, és tapasztala­tait később hazájában hasz­nosította. Zaoditu császárnő 1930- ban bekövetkezett halála után Hailé Szelasszié lépett a trónra, s 1930 novemberé­ben császárrá koronázták. 1931-ben született meg az ország első írott alkotmá­nya, és az uralkodó rende­letére Etiópiában kétkama­rás parlament, kormány és bíróság alakult. Hailé Szelasszié II. Mene­lik útján haladva eleven ipa­ri, kereskedelmi és kulturá­lis kapcsolatot alakított ki egy sor külföldi országgal. Etiópia fejlesztési program­jának megvalósításához külföldi szakembereket hí­vott meg. 1935-ben a fasiszta Olasz­ország rátámadt Etiópiára, és megszállta az országot. A császár száműzetésbe kény­szerült, öt esztendeig Angliá­ban élt. 1941. május 5-én a bevonuló angol hadsereggel tért vissza hazájába. 1955 óta a császár nemcsak az államfői, hanem a kor­mányfői tisztséget is betölti. A törvényhozás kél háza kö­zött a szenátus tagjait a csá­szár nevezi ki, a képviselő­ház tagjait a lakosság vá­lasztja. Az első választáso­kat 1957-ben tartották. Etiópia uralkodója az utóbbi években tevékeny szerepet tölt be a nemzetkö­zi és az afrikai politikában, kezdeményezője az afrikai népek tömörítésének. 1963 májusában Etiópia főváro­sában, Addisz Abebában tartották meg az afrikai ál­lamfők értekezletét, amely kulcsfontosságú volt az afri­kai egységszervezet megala­kulásában. Hailé Szelasszié több íz­ben is síkra szállt a nem­zetközi vitás kérdések békés rendezéséért, és mint közve­títőnek, jelentős érdemei voltak az algériai—marok­kói viszály megoldásában. Az uralkodó az utóbbi időben ellátogatott számos észak- és nyugat-afrikai, eu­rópai és amerikai országba és hazájában is több állam­főt fogadott. (MTI) Uomulka beszéd© a lengyel íroüoiigressznson Oláh elbúcsúzott — és maradt De Gaulle Dél-Amerikába indul Újabb belpolitikai válság bontakozik ki Ausztriában Bécs (MTI). Oláh belügyminiszternek, , a Szocialista Párt részéről tör­tént leváltása újabb belpoliti­kai válságot látszik kialakítani Ausztriában. Péntek délután a Szocialista Párt vezetősége egyhangúlag Hans Czettel al­só-ausztriai képviselőt dele­gálta a belügyminiszteri poszt­ra. Amikor azonban Pitier- mann alkancellár, a Szocialista Párt elnöke megjelent Klaus kancellárnál, hogy bemutassa neki az új miniszteirjelöltet, a kormányelnök közölte: a Nép­párt vezetősége úgy döntött, hogy a belügyminiszteri szék utódlásának kérdéséről — mi­vel a tárcával kapcsolatban különböző kérdések merültek fel — a két koalíciós pártnak előbb tárgyalnia kell. Ezek után Czettel, az eredeti ter­vekkel ellentétben, nem tehet­te le azonnal az esküt. A köz- társasági elnök Olah-ot sem mentette még fel. A volt bel­ügyminiszter, aki mellett — mint már jelentettük — pénte­ken mintegy 1300-an tüntettek Bécsben és Alsó-Ausztriában, bár már elbúcsúzott miniszté­riumi munkatársaitól, egyelő­re változatlanul belügyminisz­ter. A pénteki tüntetésekkel kap­csolatban, amikor a főváros villamosai három órán át áll­tak, a Néppárt pánikhangula­tot igyekezett kelteni, noha a viszonylag kis számú tüntetőt maga Oláh is csöndesítette. A most kialakuló belpolitikai válság a megfigyelők számára meglehetősen váratlanul jött. A két koalíciós párt sok éves gyakorlatában ugyanis szokat­lan, hogy valamely párt meg­akadályozta volna a másik pártot illető tárca betöltését. Párizs (MTI). De Gaulle ma indul dél- amerikai útjára. A köztársa­sági elnök különrepülőgépe Guadeloupe francia gyarmat érintésével hétfőn érkezik Ca- racasba, Venezuela fővárosá­ba. Ütja ezután végigvezet a dél-amerikai kontinens mind a tíz országán. Körútját Bra­zíliában fejezi be, ahonnan ok­tóber 16-án indul vissza Pá­rizsba. A francia köztársasági el­nök utazását nagy érdeklődés előzi meg a nyugati világban. A régóta előkészített politikai esemény szervesen beleillesz­kedik De Gaulle nagyhatalmi terveibe. Az utazás célja, hogy megerősítse Franciaország te­kintélyét és befolyását Latin- Amerikában, a harmadik vi­lág ama részében, amely leg­inkább ki van szolgáltatva az Egyesült Államoknak. A francia hivatalos tényezők ugyan hangsúlyozzák, hogy a köztársasági elnök látogatása nem irányul az Egyesült Álla­mok ellen, a nyugati tábor egységét féltő párizsi körök­ben azonban attól tartanak, hogy az amerikai elnökvá­lasztási kampány idejére eső körutazás még inkább kiélezi Párizs és Washington viszo­nyát. A francia megfigyelők azon­ban De Gaulle látogatásának másik oldalára is rávilágíta­nak. A francia elnök közép­utat ajánl a latin-amerikai or­szágoknak az Egyesült Álla­moktól való teljes függés és a kubai példa követése között. Az Elysée jelszava — írja a Combat — így hangzik. »In­kább De Gaulle, mint Fidel Castro.« Ez a megfogalmazás megnyugtathatja Washingtont és a latin-amerikai kormányo­kat is — hangoztatja a lap. Etienne Fajon, a Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja a L’Humani­MALTA FÜGGETLEN A brit nemzetközösség tagjaként, 1964. szeptember 21-én a 316 négy­zetkilométer nagyságú, 328 ezer la­kosú »Málta Állam-« a jogilag füg­getlen nemzetek sorába lépett. A Földközi-tenger középső ré­szén, az európai és az afrikai kon­tinens között fekszik az új füg­getlen ország. Területét két na­gyobb sziget, a 245 négyzetkilomé­ter kiterjedésű Málta — itt él az összlakosság közel kilenctizedé — és a 67 négyzetkilométer nagysá­gú, mintegy 30 ezer lélekszámú Gozo, továbbá néhány szigetecs­ke, Comino (2.5 négyzetkilométer), a lakatlan Cominitto, s több ki­sebb szírt alkotja. A fehér, mefe- dek falú, mészkő sziklákból föl­épített mediterrán klimájú szige­teket — együttes nagyságuk sem éri el Budapest területét — Mál­tai-szigetcsoport néven ismerik. Még a XIX. század első éveiben került brit kézbe a szigetcsoport, mely évtizedeken keresztül a Lon­donból kiinduló s Hong-Kongig ve­zető birodalmi tengeri út egyik fontos állomása volt. A hagyomá­nyos katonai stratégia nézőpont­jából kulcsfontosságú földrajzi helyzete következményeként ösz- szekötő kapocs volt, s részben ma is £z a gibraltári és ciprusi, ille­tőleg a Szuezi-csatorna mentén ki­épített brit katonai támaszpontok között. Ennek megfelelően Nagy- Britannia Málta szigetén a 19 000 lakosú főváros (La) Valetta ter­mészetes védettségű öblének kör­zetében erődrendszerekkel kombi­nált lőszer- és üzemanyagraktá­rakkal, hajójavító dokkokkal föl­szerelt haditengerészeti támaszpon­tot létesített. A brit földközi- tengeri flottának, továbbá a NA­TO egyik mediterrán alkörzeté- nek parancsnoksága jelenleg is Málta szigetén van. A hadászati tervekben betöltőt' szerepének eredményeként a szi­getcsoport gazdasági élete egyol­dalúan fejlődött. A keresőképes lakosság majdnem kétharmada dolgozik a flottabázison, illetőleg a haditámászponttal közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban álló munkaterületeken. A munkanélkü­liség nagyarányú, a kivándorlást ösztönzik. Ezért a szigetek lakos­sága az utóbbi tíz év folyamán számbelileg alig nőtt. Máltát Nagy- Britannia gyarmatként Irányította 1814-től egészen 1961-ig, midőn a lakosság önkormányzatot vívott ki, s a szigetország félgyarmati hely­zetbe került. Éveken keresztül folytak az új alkotmánnyal kap­csolatos tárgyalások, melyek ered­ményeként Málta Állam végre el­nyerte jogi függetlenségét. Az egy­kori gyarmattartóval azonban tíz évre szóló katonai szerződést kényszerült kötni. Területén to­vábbra is brit csatiatok áltomá- soznak. vi-aoot pz említett í'trts~ak,'o az új államnak összesen ötvenmillió font pénz­ügyi segélyt nyújt. té vezércikkében rámutat, nem helyes eleve elutasítani a De Gaulle-i külpolitika egyes kez­deményezéseit, mert a körül­mények, az imperializmus bel­ső és külső ellentmondásai né­ha olyan lépésekre kényszerí­tik, amelyek elősegíthetik a nemzetközi enyhülést és a bé­kés együttélést. A Francia Kommunista Párt — hangoz­tatja — ebből a szemszögből ítéli meg De Gaulle dél-ameri­kai útját, és ennek során el­hangzó beszédeit. De a kom­munisták nlem tévesztik szem elől, hogy 'a kormány politi­kája továbbra is az Atlanti Szövetséghez való tartozáson, az atomfegyverkezési verse­nyen és a nyugatnémet mili­taristákkal kötött szövetségen alapszik. Párizsban határozottan cá­folják azt a feltevést, mintha Franciaország a gazdag rokon szerepére pályázna Dél-Ame- rikában, és a mexikóihoz ha­sonló jelentős kölcsönnel pró­bálná csökkenteni az Egyesült Államok gazdasági befolyását. De Gaulle eredeti elképzelése ugyan az volt, hogy a Kn"'í! Piac országai együttesen é"'1 sék ki Európa gazdasági Po­zícióját Latin-Amerikában. Erhard azonban, Washington véleményének meghallgatása után nem támogatta ezt a ter­vet. A francia elnök ezért most megelégszik azzal, hogv a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése mellett műszaki se­gítséget, szakembereket, fran­cia iskolákat, kulturális intéz­ményeket ajánl fel vendéglá­tóinak. (MTI) Elutazott Moszkvából Radhakrisnan Moszkva (TASZSZ). Hivatalos látogatásának be­fejeztével szombaton Moszk­vából repülőgépen Londonba utazott Radhakrisnan, az In­diai Köztársaság elnöke. A repülőtéren a magas ran­gú vendéget Nyikita Hruscsov és Anasztasz Mikojan búcsúz­tatta. — Ügy véljük, hogy a Szov­jetunió és India viszonya a barátság és a kölcsönös együtt­működés példája — mondotta Mikojan. Radhakrisnan válaszában kiemelte a szovjet államfér­fiakkal folytatott őszinte és baráti eszmecserék fontossá­gát. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom