Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-20 / 221. szám
fasámap, 1964. szeptember 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP Versenyfutás az idővel TANÍTANI jó — Ne haragudjon, nem tudtam időt szakítani a beszélgetésre — mondta mentegetőzve az egyik vállalatvezető. Gyakran még otthon is dolgozom. Csak az éjféli hírek után kerülök ágyba. Ha így megy tovább, nem jut időm a vezetésre, az elemzésre. Az értekezletek, a papírmunkák, a napi operatív feladatok teljesen lefoglalnak. Napjainkban gyakran hallani ilyen panaszt. Nemcsak a vállalati igazgatók, hanem a kisebb beosztású emberek is időhiánnyal küszködnek. Többségük tudja, hogy azért kénytelen a művelődés, a szórakozás rovására otthon is dolgozni, mert a korszerű termelés biztosítása olyan sokrétű munkát követel tőle, hogy gyakran a legnagyobb szorgalommal se tudja elvégezni nyolc óra alatt. Alig kezdik meg egy gyártmány igen sok gonddal járó sorozatgyártását, máris azon kell tömi a fejet, hogyan lehetne még olcsóbban előállítani. Lehet, hogy holnap egy másik vállalat praktikusabb cikkel jelentkezik a piacon, s akkor a tegnap még korszerű gyártmány elavulttá válik. A fejlődés arra készteti az embert, hogy szüntelenül munkálkodjék a jobbért, a szebbért. Ma már az áru csomagolásáért felelős dolgozó se nézheti tétlenül a világméretű versengést. Azon kell fáradoznia, hogy még jobban csomagolja az árut* különben nem kell a gyártmánya. És ez a semmiségnek látszó feladat is sok problémával jár. A jó csomagoláshoz sem elég jó csomagolóeszközt biztosítani. Figyelembe kell venni az esztétikai követelményeket, törődni kell a formával, a minőséggel. Különösen nagy feladat elé állítja az élet a vállalatvezetőket. Nekik nemcsak a gyártmányfejlesztéssel, a csomagolással, hanem a dolgozók ügyes-bajos dolgaival, a gazdasági elemzéssel, a napi operatív feladatokkal, a piaci problémákkal, a munkaversennyel, a szállítással, a munka megszervezésével, egyszóval mindennel kell foglalkozniuk. Igen sok időt rabol el tőlük a szakember- és anyaghiány. E bonyolult, sokrétű munkában könnyen el lehet veszni. Ha egy igazgatónak a részlet- problémák elveszik az energiáját, idejét, akkor ez azt is jelenti, hogy kicsúszott kezéből az irányítás. Nrn lehet ez ellen védekezni? De lehet. A modern ember, aki a fejlődés ritmusát diktálja, nap mint nap_újat talál föl, képes megtalálni az időhiány ellenszerét is. Ezt bizonyították azok az igazgatók, vállalatvezetők, akikkel erről a problémáról beszélgettem. A legeredményesebben az az igazgató vette föl a harcot, aki rendszerezte a munkáját, szelektálta a feladatokat. Hogyan? Először is a napi operatív irányításban tett rendet. Szakított azzal a szemlélettel, hogy csupán az igazgató tud A balatonszérszói fmsz régi típnsú 1100-as SKODÁT VENNE. 1 Felajánlás: balatonszérszói fmsz címre. (3601) A Budapesti Epület- elemgyár (Bp., XI., Budafoki út 78. sz.) keres felvételre állandó vagy szerződéses idejű foglalkoztatásra vasvázszerelő és betonozó szak- és segédmunkásokat, szállító rakodó munkásokat. Bérezés telj esítmény- bérben, szállítómunkásoknál időbérben. Munkásszállást biztosítunk. (1764) jól elintézni különböző ügyeket. A feladatok nagy részét a szakembereknek, osztályvezetőknek, mérnököknek, műszaki és művezetőknek adta át. Á napi operatív munka ezzel három órára csökkent, s a beosztottak megtanultak önállóan dolgozni, jól elvégezték a munkájukat. Érdemes tehát és kell is bízni a beosztottakban. Rájött arra is, hogy beosztottai sokszor képviselhetik a vállalatot azokon a tanácskozásokon, amelyekre az igazgatót hívják. Sokszor jobb is, ha nem a vállalatvezető megy el. A lecsökkentett operatív feladatok mellett ennek a vezetőnek jutott ideje naponként az elemzésre, az iparág fejlődésének, a bel- és külföldi piacoknak, valamint a műszaki fejlesztésnek a tanulmányozására. Jutott ideje arra is, hogy az elemzés alapján megbeszélje az illetékesekkel, hogy milyen intézkedést kell tenni. Más igazgató másként alakította ki munkamódszerét. Rendszerezték, megosztották a munkát, szelektálták a feladatokat A vezetés igen nehéz munkáját segítheti a társadalom is. Nem kell mindenhova az igazgatót rángatni. Ne vegyenek el tőle hosszú órákat Olyan ügyeket, amelyekhez nem szükséges az igazgató, intézzék el az illetékes előadóval. (A munkások is kárát látják, ha a vezetőnek nem jut ideje a vezetésre, a szervezésre.) Be kellene indítani több vezetőképző iskolát, amelyen köz- gazdaságtant, beruházási ismeretet, kibernetikát, újítási anyagot, jogot, műszaki ismeretet, lélektant, marxizmust tanítanának. Nem elég, ha egy igazgató elvégzi a műszaki egyetemet. Ha a vezetőképző iskolákat elvégeznék, nem kellene munkaidejük nagy részét az említett témák megismerésével tölteni. Amit az igazgatókról elmondtunk, nagyrészt áll a műszaki és más, kisebb beosztású vezetőre is. Ha a vezetők és a társadalom is tesz valamit azért, hogy több idő jusson az elmélyült, korszerű irányításra, akkor a vezető beosztásban dolgozók többsége jobban versenyt tud futni az idővel, és jobban el tudja látni feladatát. Szegedi Nándor Tanító, mindenttudó, világutazó szeretett volna lenni. És az emberek segítője, aki igazságot osztogathat a gyengéknek, a szegényeknek. De hiába tűnt ki rendkívüli képességeivel az iskolában, se világutazó, se tanító nem lehetett belőle. A hatodik elemiből oda- pottyant ahová a többi sorstársa : a munkáséletbe. A gyerekkori álmok azonban, ha késve is, de valósággá értek : tanító lett, s igazságosztó. o Életútja küzdelmes, rögös, s éppen ezért felemelő, szép életút. Az élet dolgain komolyan elgondolkodó, nem mozduló természet — így emlékszik gyermekkori önmagára. Roppantul fáj neki, ha azt látja, hogy társai a gyengébbet verik. Szeretett volna mindenkinek segíteni. A vallásosságba menekült. Csábította a betű, alig bírta olvasás iránti mohóságát kielégíteni. Űjságra alig jutott, tanulni nem tanulhatott, téglagyári munkásnak állt. Szegény édesanyjának egyetlen vágya: legalább állami alkalmazott, nyugdíjKaszálják a magbíbort a böh&nyei Szabadság Tsz-ben. A 28 holdas táblát a Szabóbrigád húsz tagja két nap alatt vágta le. várományos legyen a fia, ha többre nem is viheti. Azon volt, hogy fia bekerülhessen a vasúthoz. Környezetében sokan nem értették, hogy mit akar ez a gyerek, minek töpreng olyan dolgon, amit a magafajtájú ember úgy sem éf-het el. Vannak urak és kell lenni szegényeknek. Háború van, hát ki tehet róla, ha az isten így rendelte. Ez az élet rendje, bele kell nyugodni. De ez nem nyugtatja meg a fiatal László Istvánt. Kereste a választ a nagy kérdésekre. Fölkereste a frontról hazatérőket és furcsa kérdéseket tett föl nekik. Így szerzett tudomást az orosz nép ellenállásáról, a partizánakciókról. Amit hallott, az erősen elgondolkoztatta. Eddig csak arról olvasott, hogy a fasiszta hadak akadály nélkül nyomulnak előre szovjet földön. Valamit nem értett. Hogy lehet az, hogy egy nép, amelyet állítólag a háború előtt elnyomtak, így harcol a betolakodók ellen ? És magától rájött: elbolondítottak bennünket az álnok, hazug propagandával. — Nagy-nagy kíváncsisággal vártam a felszabadító szovjet katonákat. Tudtam, hogy sok mindennek meg kell változni... e Ekkor már a balatonszentgyörgyi vasútállomáson dolgozott. Látta, hogy új történelem kezdődik az ország életében. Az emberek megérezték ezt Szentgyörgyön is. Valamire vártak, s tenni akartak. A kommunista párt mellett megalakult a Nemzeti Paraszt Párt is. László István ehhez a párthoz kötődött. A pártszervezet titkárává választották. — Gatyás kommunistáknak neveztek bennünket. Azt mondtam : mi azt csináljuk a parasztság soraiban, amit a kommunisták a munkások között. Huszonkét éves népgyűlési szónok. A magakorabeliek közül sokan nem törődtek a politikával, őt meg komoly parasztemberek, volt cselédek és kisgazdák vették körül. Az uraság még a kastélyban lakott, onnan figyelte a pártok harcát. — Én már akkor propagandista voltam a szó szoros érr EMLÉKEK, ŐSZÖK — Miért jelentett jel? — Mert a tilosban járt — válaszolta a pirosarcú csősz. — Ennek még következményei lesznek — fenye- getett a másik. — Nem lettek — fejezi be a történetet Nagy József, az inkei Rákóczi Tsz mezőőre. — Pedig akkor féltem tőle. Képzelje, bejött a lakásomra s ott kiabált. Akkor kellett volna vigyáznia, amikor a tiltott helyen legeltetett. A másik történet is hasonló. Éppen úgy éjszaka zajlott le, mint íz előbbi, csak a tilosban járó ember kereket oldott, Imikor megpillantotta a kukoricasorok között óvatosan lépkedő mezőőrt. Nem tudott elmenni. A nagy teher nem engedte, hogy szaladjon. — Megfogtam — mondja a csősz. — A többi már a bíróság dolga volt. ötszáz forintra bírságolták. Kicsit féltem tőle a kukoricasorok között, mert az is vállas ember volt, de nem mert hozzám nyúlni. A kutya mérgesen vicsorgott. Gyerekkar vastagságú botra támaszkodva a távolba mered. Az alkonyaiban a látóhatár szélét kémleli. — Ilyen emlékeim vannak — mondja. — Nehéz a munka? — Nyugodtabban van, aki alszik. — Nekem ha fuj, ha esik, éjjel is kint kell maradni. A »vendégek« mindig sötétben járnak. Nappal csak a helyet nézik meg, aztán éjjel jönnek a termésért. Nagy karimájú zsiros kalap alól buggyannak elő a szavak. A télikabátos ember szaporán szedi a levegőt. A szavakat is gyorsan ejti. Szeptemberben már nedves az éjszaka, s a ködös levegő megviseli az idős szervezetet. Meg a gyaloglás sem könnyű hatvannyolc éves korban. Pedig nagy területet bejár naponta. — Arra lent Fazekasdencs, meg Iharosberény a határ. Erre északnak Zala megyéig terjed. Körülbelül hétszáz holdra vigyáz Nagy József. öt éve rója a dülöutakat. Ez lesz az ötödik ősz, hogy vigyázza az inkeiek termését, nehogy avatatlan kezek megdézsmálják. — Ügy járom a határt, hogy senki sem tudja meg merre vagyok. Különben nem sok értelme lenne a munkámnak. Bőbeszédű ember. Az egész napi egyedüllét után jól esik kibeszélni magát. Szívesen mesél régi történeteket emberekről, akiknek nem engedte elvinni a könnyen szerzett termést. Sokan talán már nem is emlékeznek az egykori figyelmeztetésre. — Haragosa van-e? — Akad az is. — Akit megfogtam vagy leöntettem vele a krumplit, meg 'a kukoricát, egy ideig neheztel rám, aztán elfelejti. — Segítsége? — Hát a kutya, az nagyon sokat segít. Figyelje, most is hogyan fülel — mutat a nyugtalanul kaparó állatra. A falurendőr sokszor éjszaka is megkeres a határban. Megkérdi nincs-e valami baj, segít- het-e valamiben. — Sok még a tilosban járó ember. — Két éve sok volt. Azóta csökkent. Nem a tagoktól kell félni. Igaz, azok is hazavisznek egy-egy kosár krumplit, de az igazi szarkák messzebbről jöttek mindig. Reggel még virradat előtt nyakába veszi a mezőt, s vándorol dűlöútról dülőútra. S mire betér a faluba már megint sötét van. Éjszakára nem marad otthon, mert vannak másfajta lopok is. Kukoricaérés idején az erdő alatt gyakran pattog a szár. A gyakorlott fülű ember már messziről megismeri a vaddisznócsorda csatangolá- sát. Az utóbbi időben nagyon elszaporodtak azok is, s ha valahol megjelennek, bizony siralmasan néz ki utánuk a határ. — Vigyázunk mindenre, ez a szolgálatunk! — Elégedett? — Kevés a fizettség, ez a baj. Hetvenöt század munkaegységet adnak egy napra. Ebből csak szűkösen lehet megélni. A tarka színben pompázó őszi táj a tömött bajuszú ember számára munkahely. Nehéz munkahely, ahol nincs munkaidő. Ha a tsz érdeke úgy kívánja, éjjel nappal sarkon kell állni. Ügy tervezi, hogy ezen az őszön búcsút mond a határnak, utoljára vigyáz a közös vagyonára. Már beadta a nyugdíj iránti kérelmét. Hónapok óta várja rá a választ. — Mi a kívánsága? Szeretné megsürgetni a nyugdíjazást. Kercza Imre telmében, nem kéthetenként, hanem mindennap. Bevall- jam? Szerettem harcolni. Semmivel sem lehetett volna megfizetni azt az örömöt, amit az jelentett, hogy idős emberek vettek körül és hallgattak a szavamra. Valósággal rabul ejtett a határtalan bizalom és szeretet. Rövid idő alatt ötvenen pártoltak át az NPP-hez a Kisgazdapárttól. Hívták a fővárosba, a pártközpontba, maga Veres Péter is félnapig diskurált vele, de ő nem ment. Nem volt szíve otthagyni azokat az embereket, akik annyira bíztak benne. A hűségre hűséggel válaszolt Q Propagandistáról akartam írni. Javaslatért a járási párt- bizottság titkárához fordultam. — A László Fistárói, arról érdemes — ajánlotta. A Balatonfenyvesi Általános Iskolában találtam meg, utolsó óráját tartotta aznap a hetedik osztályban. Valóra váltak a gyerekkori álmok. László István magánúton elvégezte a polgárit, a gimnáziumot, megszerezte az egyetemi diplomát is. Két év óta tanár. Most negyvenkét esztendős. Annyi sok minden történt vele ebben az utóbbi másfél évtizedben: jó is, rossz is. Voltak évek, amikor bántó bizalmatlanság vette körül, s félre, magyarázták legjobb szándékait. Az ellenforradalom előtt egy ideig tőle féltik a pártot, s csak a XX. kongresszus után veszik fel a pártba tagjelöltnek. És amikor a földre akarják teperní a néphatalmat, amikor újjá kell szervezni a forradalmi erőket, László István újra ott van az élep. Elvtársaival együtt ő szervezi meg a pártot a községben. Titkárrá választják. Agitál, buzdít, erősít, lelket önt a kétkedőkbe. Büszkén vállalja a hivatását: — Én a politikai oktatást, a propaganda tevékenységet 1945-ben kezdtem el, jóllehet mint pártpropagandista csak ötvenöt óta tevékenykedem. És a hivatásáról: — Nekem ez a propaganda munka (kezdettől fogva falujában vezet politikai iskolát, de ez mellett volt járási vezető-propagandista is.) nem funkció, nem teher a sok közül, nekem ez szórakozás, élvezet. Nem is tudom megérteni azokat, akik húzódoznak ettól a munkától. Aki szereti a mozgalmat, annak ez nem lehet teher. A módszerről: — Ügy kell vezetni, irányítani a foglalkozást,, hogy az emberek szívesen és örömmel vegyenek részt a vitában, ne kerüljék az úgynevezett kényes kérdéseket sem. Nincs annál gyönyörűbb érzés,, mint amikor az emberek jó szívvel, felszabadultan beszélgetnek a politikáról. Elve: tanítani jó. Varga József RÓZSÁT! Újdonságokat legszebb színekben ajánlunk. Kérjen díjmentes fajtajegyzéket! RÓZSAKERTÉSZET, Budapest, VI. Dalszínház u. 10. Vállalunk mindennemű munkát rövid határidőre. Kaposmérő-kadarkúti Építőipari Kisipari Termelőszövetkezet, Kaposmérő. (3605)
