Somogyi Néplap, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-01 / 204. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 19S4. szeptember 1. Támadnak a fehér zsoldosok Leopoldville (AP, Reuter). Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik, egyre több jel vall arra, hogy a leopoldvillei kormány jól fizetett fehér zsoldosainak túlereje kiszorí­totta a partizánokat a kulcs- fontosságú észak-katangai székhelyről, Albertville-böl. Az AP Elisabetville-ből je­lenti, hogy további »katonai tanácsadó csoportok« repültek hétfőn Albertville-be, állítólag az európai származású telepe­sek felkutatására. Egyes nyu­gat-európai államok konzuljai is velük tartottak. Csőmbe ezzel egyidőben fel­oldotta Leopoldville-ben a há­rom hónapja tartó szükségál­lapotot. A leopoldville-i kor­mány — jelenti a UPI — most már egy újabb támadás tervét szövögeti. A kaminai— egyéb­ként belga kézen lévő — ult­ramodern légitámaszponton gyülekező zsoldos hadak azt a feladatot kapták, hogy fog­lalják el az Albertville-től 500 kilométernyire északra fekvő Uvira várost, ahol a felkelők adminisztratív központját gya­nítják. Uvira elfoglalásával a Csombe-kormány el akarja szigetelni a harcoló partizán­egységeket. A kaminai légitá­maszponton jelenleg 250 fehér zsoldos tart mindennapos ki­képzést. Támadásukra azonban — vélekedik a UPI tudósító­ja — aligha kerül sor a szep­tember 5-re összehívott afrikai állam-, illetve kormányfői ér­tekezletig. Lisala várost viszont a jelek szerint alighanem visszafoglal­ták t kongói felszabadító har­cosok. A Csombe-kormány nemrég még azt állította, hogy csapatai ellenőrzik a várost. (MTI) Az egyesített egyiptomi—je­meni csapatok megsemmisítet­tek egy monarchists katonai egységet. A monarchisták be akartak hatolni Jemen terüle­tére; feyvareket, hadianyagot vittek magukkal, hogy akna­munkát folytathassanak. Rendszeres autóbusz közle­kedés indul Szófia és Athén között szeptember 19-től. Libia és Nagy-Britannia el­vi megállapodást kötött arról, hogy három szakaszban ki­ürítik a libiai angol katonai támaszpontokat: először Tri­polit, azután Benghazit és vé­gül a tabrai légitámaszpontot. Zempoala közelében, mint­egy ötven kilométerre Mexicó- tól délre, vasárnap súlyos autóbusz szerencsétemség tör­tént. Huszonkét ember életét vesztette, 54 pedig megsebe­sült. Újra kezdődtek a zavargások Dcl-Tirolbsn. Vasárnap ismét megsebesítettek egy járőrszol­gálatot teljesítő olasz határ- reindőrt. Déi-Koreában az agyvelő- gyulladás áldozatainak száma 322-re emelkedett. A jár­ványban megbetegedett sze­mélyek száma meghaladja az 1500-at. Földrengést észleltek vasár­nap délután Los Angeles kör­zetében. Károkról eddig nem érkezett jelentés. Az izmiri nemzetközi vásár területén szombaton este nagy­szabású tüntetésekre, majd za­vargásokra került sor. A több­ezres csőcselék számos pavi-. Iont — ezek között a Szovjet­unió pavilonját — elözönlőit és súlyos anyagi károkat okozott. Philadelphiában újabb tün­tetésekre került sor, amelyek­nek résztvevői tiltakoztak a város.néger lakosságát sújtó hatósági rendelkezések ellen. A felvonulók ellen 1400 acél­sisakos rendőrt vonultattak fel. A tömeg és a rendőrök kö­zött ekkor újabb összecsapások voltak, s vasárnap a kora haj­nali órákig további 59 személy szenvedett sérülést, 42 tüntetőt pedig letartóztattak. Arezzóban véget ért az a kó­rusverseny, amelyen számos külföldi kórus, köztük a KISZ Központi Művészegyüttesé­nek egyetemi énekkara vett részt. A versenyen igen nagy sikert aratott a magyar mű­vészegyüttes, a népdal-szám­ban elnyerte az első helye­zést Makariosz befejezte alexandriai tárgyalásait Értekezlet az atomerő békés felhasználásáról Genf (MTI). Tegnap Genfben, a Nemze­tek Palotájában megnyílt az atomenergia békés felhaszná. lásával foglalkozó harmadik nemzetközi értekezlet. A nagy­szabású konferencián a világ csaknem minden országából kétezer tudós és műszaki szakember, továbbá körülbe­lül 700 megfigyelő vesz részt Az értekezletet Ludwig von Moos, a Svájci Államszövet­ség elnöke nyitotta meg, majd U Thant ENSZ-főtitkár, Vaszi- lij Jcmeijanov szovjet akadé­mikus és Sigvard Eklund, a Nemzetközi Atomenergia Ügy­nökség vezérigazgatója mon­dott beszédet. London (MTI). »Én szöktettem meg a vo­natrablót!« — ezzel az egész első oldalt betöltő, hatalmas -■szaUtgcimmel jelent meg a News of the World című an­gol lap legújabb számában egy exkluzív interjú a »Hallgatag« Wilson egyik megszöktetőjé- vel. A nyilatkozatban Wilson ál­lítólagos kiszabadítója el­mondja magáról, hogy hét évet ült a dartmoori börtönben fegyveres rablásért és kisza­badulása óta a londoni alvilág »nagyfőnökének« dolgozik, o.ki kiterjedt bűnszövetkezeté­vel »védelem« címén rendsze­res sápot szed az éjszakai mulatóhelyek tulajdonosaitól. Az informátor megnevezi bűntársait, beleértve a »nagy­Alexandria (MTI). Makariosz ciprusi elnök va­sárnap este befejezte alexand­riai megbeszéléseit Nasszerrel, az EAK elnökével. Makariosz a tanácskozás után kijelentet­te, hogy »nagyon elégedett« a megbeszélések eredményével. A két államfő tárgyalásairól közös közleményt adtak ki. A közlemény megállapítja: Nasz- szer elnök megerősítette, hogy az EAK teljes mértékben tá­mogatja Ciprusnak a függet­fönököt« is, de a lap jogi meg­fontolásokra hivatkozva neve­ket nem közöl. A bűnügyi ri­porterek végül elmondják, hogy utoljára a múlt pénteken találkoztak informátorukkal egy kenti szállodában és — bár úgy volt, hogy Wilson »szöktetője« a randevú után jelentkezik a Scotland Yardon — néhány percnyi beszélgetés után faképnél hagyta őket és nyomtalanul eltűnt. Hétfő reggeli jelentések sze­rint a Scotland Yard különle­ges nyomozói nagy erőfeszíté­seket tesznek az eltűnt infor­mátor felkutatására, mert at­tól tartanak, hogy a gengszte­rek megelőzik őket és végez­nek bűntársukkal. lemségre, a területi sértetlen­ségre és az cinrendelkezésre való jogát. Nasszer kifejtette, hogy az EAK minden Ciprus ellen el­követett agressziót és a ciprusi ügyekbe való beavatkozást a béke megbontásának és az ENSZ elvei megsértésének te­kint és minden lehetséges se­gítséget megad a ciprusi kor­mánynak országa megvédésé­hez az esetleges külső agresz- szióval szemben. ban nyugtalanul cikkeztek arról, hogy »a nyugatnémet— francia viszony légköre fagy­pont alá süllyedt« és De Gaul­le tábornok a Párizsban ren­dezett nagyszabású felszaba­dulási ünnepségeken egyetlen szóval sem emlékezett meg — mint korábban — a német­francia kibékülésről. Ugyan­akkor bonni kormánykörökben nyomatékosan cáfolták az eh­hez fűzött kombinációkat. Hangoztatták, hogy Bonn nem aggódik a francia—nyugatné­met viszony miatt. Diplomá­ciai megfigyelők rámutatnak, az Erhard-kormány számára — már csak belpolitikai okok miatt isi — kényelmetlen lenne a francia—nyugatnémet vi_ szony lehűlésének nyílt beval­lása. A Westfalische Rundschau vezércikkében hangoztatja, hogy »De Gaulle türelmetlen­né vált és világos választ vár ■^onntól«. A tábornok azt '’ "rja — írja a kommentá­ld • —, hogy »hitet tegyünk po­litikai koncepciója mellett, de a hitvallás szükségszerűen meglazítaná, sőt végül is fel­oldaná az NSZK és az Egye­sült Államok szoros kapcsola­tait. „De Gaulle türelmetlen“ Bonn (MTI). A nyugatnémet lapok pári­zsi tudósítói az elmúlt napolc­„Én szöktettem meg a vonatrablót!44 Egy alvilági besúgó szenzációs nyilatkozata í ; ^ A második világháború tanulsága Negyed század telt el a második világháború ki­robbanása óta. Üj nemzedék nőtt fel, amelynek nincsenek emlékei a háborúról, nem hordozza idegeiben ennek a megrázkódtatásnak nyomait, amely méreteiben felülmúlt minden előzőt, s talán normális és anyagi rombolásban is. A legnyomasztóbb kérdés, ami a háborúhoz vezető körülményekkel kapcsolatosan még ma is felmerül: ho­gyan történhetett, hogy Európa szívében uralomra került a barbarizmusnak, minden emberi érték és törvény cini­kus megsemmisítésének irányzata, amivel Hitler a tör­ténelem színterére lépett és egyenesen nekivitte a világot a háború szakadékénak. A történelmi igazság, amit új­ból és újból le kell szögezni, az, hogy Hitlert összes mód­szereivel együtt fogadták el nemcsak a nyugatnémet nagytőke urai, hanem a nyugati imperialisták is. Az 1929-es New York-i tőzsdekrach után kibontakozó gazda­sági válság pánikhangulatában a német monopóliumok urai Hitler védőszárnyai alá menekültek a fenyegető szociális földrengés elől. A világ többi nagytőkései is leplezetlen rokonszenvvel kísérték ezt a vállalkozást, legalább is addig, amíg Hitleren ki nem tört a világhó­dítás őrülete, s fenyegetni kezdte azokat a nagyhatalmi piacokat, amelyeknek fenntartásában az amerikai, az an­gol és francia nagytőke érdekelve volt. A nyugati hatalmak Hitler háborújában kezdettől fogva lehetőséget láttak a Szovjetunió megsemmisítésére, s e lehetőséget még akkor sem hagyták számításon kívül, amikor Anglia és az Egyesült Államok a Szovjetunió oldalán élethalálharcra kényszerült a harmadik biroda­lommal. Az angolszász vezető körök a háború alatt vak­merő időhúzási taktikát folytattak. Nyújtották a háborút abban a reményben, hogy a Szovjetunió elvérzik, vagy legalábbis annyira meggyengül, hogy a háború után akcióképtelenné válik a nemzetközi politikában. Mint azóta általánosan ismeretes, ez a számítás nélkü­lözött minden józanságot, a tisztességről nem is szólva. Ez az éppoly tisztességtelen, amilyen hamis számítás ter­mészetesen nem is válhatott be. A Szovjetunió nemhogy elvérzett volna, hanem döntő erőnek bizonyult abban a világméretű küzdelemben, amelyben az egész emberiség sorsa forgott kockán. A Szovjetunió a háború után nem­csak hogy nem vált akcióképtelenné, hanem mint a nem­zetközi politika döntő tényezője gyakorol ma is befolyást az események menetére és katonai, valamint gazdasági erejénél fogva a béke biztosításának legerősebb támasza. A második világháború — lefolyását, mozgató rugóit és következményeit tekintve — egyaránt arra figyelmez­tet, hogy az imperializmus háborús irányzatával csak a tőkés világ felbomlását lehet siettetni. Bebizonyosodott az is, hogy minden olyan politikai kísérlet, amely a Szovjet­unió megsemmisítésére, vagy akárcsak diplomáciai el­szigetelésére irányul, a legsúlyosabb következményeket vonja maga után azokra nézve, akik ezzel az éppoly veszélyes, mint amennyire ésszerűtlen kísérletei meg­próbálkoznak. Ez a belátás ma már nemcsak azokban az országokban vert gyökeret, amelyek igyekeznek eltávolod­ni az imperialistáktól, hanem a vezető nyugati országok közvéleményében is. Nemcsak a béke valamennyi híve, hanem a nyugati vezetők közül is többen, akik legalább annyira megértették korunk fejlődéstörvényeit, hogy meg tudják ítélni a háborús politikában rejlő óriási kocká­zatot, egyetértenek abban, hogy az emberiség számára az egyetlen járható út a történelmi fejlődés jelenlegi szaka­szán, a békés együttélés. Ma már a világ, a még meglévő súlyos nehézségek ellenére, egyre inkább kifelé tart a hidegháborúból. Hogy idáig eljutottunk, az annak köszönhető, hogy a szocializ­mus és a béke erői a háború utáni rendkívül nehéz kor­szakban tovább növekedett, viszont az imperialista pozí­ciók határozottan meggyengültek. A mai világhelyzetre az a jellemző, hogy a nemzetközi fejlődés irányát sokkal inkább a szocializmus és a béke erői határozzák meg, semmint az imperialisták hatalmi érdekei. Paál Ferenc ^ _______ NYIKOLAJ PANOV Chicago 42 * * * * * * ****** Szépe Odább a horgonylánc csap- kolódott a vízben. Az ovális láncszemek súlyosan kiemel­kedtek a hullámokból, majd újra lemerültek. Nem messze a horgonytól felbukkant a hullámokban Kuvargyin feje. — Jobbra! — suttogta a fe­délzetmester fogvacogva. Körös-körül sűrű, nedves sötétség honolt. A hajó olda­la hol távolodott, hol közele­dett hozzájuk, és úgy tetszett, mintha valami nehéz, véget nem érő álom telepedett vol­na rájuk. Agejev elkapta az érdes horgonyláncot, és várta az őrmestert. A hajóoldal fel- emelkedett, és a láncszem ki­szakadt a fedélzetmester ujjai közül. — Ne állj meg, amíg van erőd, ússz a mentőcsónakok köteleihez. Én felsegítlek — suttogta a fedélzetmester. Ku­vargyin falfehér arca szinte világított a sötétségben. A »Szépség« oldalának csa­pódó hullámok fölött a sö­tétben alig iehetett látni a drótkötél himbálózó végét. — Gyere, Matvej! Gyere a kötélhez! — mondta ismét Agejev félhangon. — Menj egyedül — hallat­szott a vízből a suttogás, amely nem is hasonlít az őr­mester megszokott, magabiz­tos hangjához. — Hogyhogy? — A fedél­zetmester nem értette. — Ég veled, jó barát. A lábam . .. görcsöt kapott. Vé­gem van. — Ne marháskodj, Matvej. Add a kezed! — Agejev macskaszemmel belekémlelt a sötét hullámokba. — Teljesítsd a parancsot! — A suttogás hirtelen is­mét parancsolóan hangzott. A fedélzetmester megder­medt, keze már a jéghideg gyámpillért szorongatta. A szíve hevesen kalapált. A görcs maga a halál. Kuvar­gyin vissza sem tud úszni a halászhajóra, a drótkötélen sem tud felmászni. — Barátom! — suttogta Agejev elkeseredetten. A víz fölé hajolt, és nem hallott választ. Kuvargyin eltűnt. Hol keresse, merre ússzon? — Matvej! Őrmester elv- társ! — hívta újra. Már nem érezte a láncot markoló uj­jait. Elengedte a horgonylán­cot, alámerült a fekete mély­ségbe, kereste barátját, de nem lelte sehol. Elfogyott a levegője, felbukkant. És ekkor hirtelen eszébe ju­tott, hogy harci feladatot ka­pott, teljesítenie kell a felet­tese parancsát. Forró könnycseppek hulltak meggémberedett arcára. Oda­úszott az egyik drótkötélhez, felugrott, elkapta a végét. A kötél csapkolódott, majdnem kicsúszott a kezéből. De Age­jev maradék erejét összeszed­ve felhúzódzkodott, és máris kúszott felfelé, lihegve egyre feljebb és feljebb tornászta magát. Nagy nehezen átmászott a magas korláton. A felső fe­délzet széles volt és sötét. A szél hátán apró hópihék ereszkedtek alá. Megmereve­dett lába meglepően nagy zajt csapott a vaslemezeken. Egy ajtó bontakozott ki előt- té a sötétben. Lenyomta a súlyos kallantyút, az ajtó ki­tárult, belépett a sötét előtér­be. És csak akkor jutott eszé­be a derékszíján függő lám­pa. Vajon nem nedvesedett-e át az elem? Merev ujjaival leakasztotta a lámpát, meg­nyomta a gombot, és a fehér fénykéve a mélybe vezető fe­délzeti nyílás tetejére hullott. A fedélzetmester később csodálkozva mesélte, hogy hosszú keresgélés után végül is miként sikerült megtalál­nia a hajó gyomrába vezető utat. Persze sosem lelte vol­na meg, eltévedt volna a la­birintusban, ha az előző évek­ben nem jár hasonló hajó­kon. Mint fedélzetmester jó- néhányszor végigmászkálta az effajta teherhajókat, az ár­bocsüvegtől egészen a hajó legmélyebb pontjáig. Egymás után nyitotta-csuk- ta a fedélzeti tetőket, a víz­hatlan ajtókat, és egyre mé­lyebbre ereszkedett. Feltevése igazolódott, sehol sem talált senkit. Hol a sötétben botor­kált, hol pedig a lámpa fényé­nél hatolt előre. Végigment a kabinok mellett; az ágyakon látszott, hogy a legénység fut­va menekült a haióról. Má­szott lefelé a függőleges hajó­lépcsőkön, elhaladt az azbeszt­tel borított, hideg gőzcsövek mellett. És végül is leért a hajóűr­be, hallotta, hogyan locsog a víz a rácsos padozat alatt, erős olajszag csapta meg. Megtalálta a fenékszelep kerekeit, megforgatta őket, és tapasztalt fülével máris hal­lotta, hogy a tengervíz siste- regve-csobogva betör a »Szép­ség« ciszternáiba, s érezte, hogy a hajóűr alig észrevehe­tően kezd kiszaladni a lába alól. 1 — Őrmester elvtárs, a pa-! rancsot teljesítettem! ■— ön-J kéntelenül szinte kiáltotta aj sötétségben. Dagadt szeme égett, gombóc \ tolult a torkába. »Ej, Matvej, Matvej, Kuvar­gyin elvtárs, de örülnél te most!« — gondolta. Elindult í fölfelé és egyie jobban érezte,! hogy a hajó oldalra dől. | Kilépett a felső fedélzetre, * és csak az utolsó pillanatban! sikerült kirántania tokjából aj tőrét.... | A hitlerista, a mentőhajó | matróza nyilván a nedves láb- j nyomokra lett figyelmes, ame­lyek a korláttól az ajtóig ve­zettek. A nyomok pontosan kirajzolódtak a fedélzetre hul­lott vékony hórétegben, meg­világította-őket a horizont fe­lett úszkáló hold fénye. »Lám, én, a fedélzetmester, aki másokat a sárga földig le­hordok, ha összepiszkítják a hajót, most otthagytam a nyo­momat, mint az ázott kutya« — tréfálkozott később Agejev. »Persze akkor szinte nem is voltam magamnál, ázottan. összefagyottan cselekedtem, és még mindig nem akartam el­hinni, hogy a barátom elpusz­tult. Kiléptem a fedélzetre, mint Neptunus, a tenger iste­ne, csurom víz voltam, a lá­bam majdnem odafagyott a vashoz, de én észre sem vet­tem.« (Folytatjuk.) Strauss Goldwatert támogatja Bonn. Strauss, volt nyugatnémet hadügyminiszter, a nyugatné­met hidegháborús politika egyik legaktívabb híve, a DPA nyugatnémet hírügynökségnek adott interjújában védelmébe vette Goldwaternek, az ameri­kai köztársasági párt elnökje­löltjének politikai program­ját. ÉRTESÍTÉS Értesítjük vásárlóinkat, hogy kaposvári bútorboltunk leltá­rozás és költözködés miatt szeptember 1-től 10-ig zárva tart. Nyitás szeptember 10-én Május 1. utca 12. szám alatt. Somogy megyei Iparcikk- kinkereskedelmi Vállalat (27104) Barcsi vasszerkezeti üze­münkbe azonnali belépés­sel FELVESZÜNK gépész­technikusokat. Jelentkezés az ÉM Építő­gép-javító és Gépgyártó Vállalat 7. sz. gyára bar­csi telepének főmérnöké­nél. _______(3538)

Next

/
Oldalképek
Tartalom