Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-06 / 183. szám
Csütörtök, 1964. augusztus 6. 3 SOMOGYI NÉPLAP Még öt nap kell az aratáshsz Taranyban Karádi kombájnok a tsz-ben — Gondoskodnak a gépkezelők étkezéséről A nagyatádi járásban Ta- rany az a község, ahol a legtöbb gabona áll n'iég lábon. A tsz főkönyvelője és főagronó- musa kedden delben úgy vélekedett, hogy még öt napra van szükségük ahhoz, hegy a mintegy 250 holdnyi rozsot levágják, és termését betakarítsák. Lényegesen megrövidíthetnék ezt az időt, ha az ígért három kombájnt clküldemé ide a Tapsonyi Gépállomás. Jóllehet a megyei igazgatóság vezetője már a múlt hét péntekén úgy intézkedett, hogy a Tapsonyi és a Csokonyavison- tai Gépállomásról tíz kombájnt csoportosítanak át a nagyatádi járás szövetkezeteibe, keddig még se a taranyi, se más tsz-be nem érkezett gépsegit- ség. Korábban nagyatádi betakarítógépek dolgoztak Taranyban, ezeket azonban július 27-én — a taranyiak nem kis örömére — elvezényelték az itteni gabonatáblákról, s helyükbe a Karádi Gépállomás küldött öt kombájnt a szükséges kezelőszemélyzettel együtt. Ezekkel a gépekkel és kezelőikkel a legteljesebben elégedettek a taranyiak, hiszen a megérkezésük óta eltelt hat munkanap alatt csaknem 300 hold termését takarították be a karádiak. Úgyszólván megtorpanás nélkül dolgoznak a gépek, pedig az esőzés és a hűvös éjszakák utáni harmat miatt nem tudják reggel korán kezdeni a munkát. A rozs elég jól fizet,. a gyom már magasra nőtt, a hepehupás talaj sem árulkodik valami gondos őszi talaj munkáról, ennek ellenére a gabonabetakarító gépek szép teljesítményt érnek el. A jelenlegi ütemmel a most rendelkezésre álló gépekkel mintegy öt nap alatt — úgy számítják, hogy vasárnapra — befejezik a rozs aratását Taranyban. A gépkezelők megígérték, ha úgy látják, hogy vasárnap el tudják végezni a munkát, akkor a hétvégi pihenőnapon nem utaznak haza, hanem dolgoznak. Egyébként a taranyiak gondoskodnak az otthonuktól távol dolgozó kombájnosok étkezéséről. Ellátják őket meleg étellel, s reggelit és vacsorát is díjmentesen adnak nekik. A költségeket a szövetkezet a gépállomással együtt fedezi, az a traktorosok keresetét nem érintheti. Étkezőhelyiséget és szállást is berendeztek számukra. Tarany és még néhány község a nagyatádi járásban a jelek szerint utolsóként fejezi be az aratást a megyében, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: miért? Talán későn fogtak noz- zá e munkához? Ez egyáltalán nem mondható, hiszen Németh József főkönyvelő adatai szerint június 24-én már arattak. Panaszkodnak — és a teljesítményeket vizsgálva nem is oktalanul a Nagyatádi Gépállomásra. Azt mondják, ugyanolyan rosszak voltak a hozzájuk küldött gépek, mint a múlt évben. Am úgy tetszik, a taranyiak túlságosan sokat vártak a gépektől, hibásodásra nemigen számítottak, s mint megvall- ják, nem is terveztek az emberekre, a kézi erőre. Erre vall ez az adat is: az 1200 holdból mindössze 70 hold szöszös rozsot arattak le kézikaszával, ámde — és ez a meglepő — ebből is csak 17 holdat végeztek a tagok, a többi katonákra és máshonnan jött emberekre jutott. A kertészetbe kellett a munkáskéz — mondják a tsz- ben. Szomorú az is, hogy 25 holdnyi kukorica nem látott kapát, s ki kellett szántani; ugyanígy járt 12 holdnyi burgonya; a pillangósokat csak késve gyűjtötték be, a rétek termése is sokáig kinn hevert. Mindez együttvéve nem kis bajokra figyelmezteti a taranyi tsz-ve- zetőket. Sok a kérdőjel, sok a felkiáltójel. Vajon okulnak-e belőlük? Varga József Közművelődési feladataink községi megtervezéséről KÖZSÉGEINKBEN ezekben a napokban összegezik azokat a tapasztalatokat, amelyeket az 1963—64. művelődési év végrehajtása nyújtott, s tervezik meg — az eredmények, tanulságok alápján — a következő év tennivalóit. Méltán nevezzük ezt az időszakot a következő művelődési év előkészítő szakának, hiszen a népművelés további gyakorlatát határozza meg. A tervezés gondossága, a helyi gazdasági, műveltségbeli sajátossághoz a tárgyi, a személyi adottságokhoz való tudatos igazodás jelentős föltétele annak, hogy az így megtervezett tevékenység tartalmában, módszerében, hatásában megfelelő legyen. A népművelés tervezésének TANKOLÁS Üzemanyagra várakozik a képen látható gépkocsi. Vezetője kihasználja a néhány péFcet, s maga is »tankol«. Megreggelizik, amíg sorral kerül. HÁZTÁJI CSÉPLÉS Két és fél ezer új nevelő Szocialista és nemzeti fejlődésünk alapkövetelménye a kulturális forradalom bázisának erősödése. E tekintetben plafon nincs, a már elért eréd- mónyek sohasem lehetnek véglegesek, mindig magasabbra kell törekednünk. A »kiművelt fők sokasága« a szó szoros értelmében nemzeti kincs. Oly hatalmas szellemi és anyagi erő, amely újabb, nagy célok kitűzését és megvalósítását teszi lehetővé. Iskolapolitikánk egésze elsősorban és mindenekelőtt ezt a célt szolgálja. Iskoláink a valóságos élet valóságos követelményeinek megfelelően igyekeznek tanítani és nevelni az új generációt, a jövendő építő nemzedékét. Kulturális forradalmunk már elért eredményei olyan ugródeszkák, amelyek már eleve föltételeznek bizonyos tervszerű intézkedéseket a további előrejutás eszközeinek és lehetőségeinek megteremtésében. Ebben a vonatkozásban fontos építő feladat egy új és népes, s egyre népesebbé váló pedagógustábor kiképzése. A feladat nem mai keletű. Eddig is sok minden történt, és ezután is sok minden förténik majd — mégpedig tervszerűen és intézményesen — e cél megvalósítására. Ennek ellenére még mindig pedagógushiányHALÁSZLÉ. HÁZ/ mindenféle halételek. presszókávé fajborok, rövid italok, sörök A DOROTTYA állandóan kaphatók Szolid, zenés, kisvendéglői árak. IGALI SÁNDOR GYULA TRIÓJA szórakoztatja kedves vendégeinket. Nyitva délután 2 Szünnap: hétfő. Zene 18—24 óráig. Megközelíthető: Kaposváron a donneri városrészben (Domb utca) a 8-as autóbusszal. Az autóbusz vonala: Vasútállomás, Május 1. utca, Bartók Béla utca (Sétatér utca). Autóbusz minden órában. Somogy megyei Vendéglátó Vállalat T Ú R Ö S C S U S z A (14C11) nyal küzdünk. Nincs elegendő matematika, fizika, kémia és idegen nyelvszakos tanárunk. örvendetes tény azonban, hogy az idén csaknem két és fél ezer új nevelőt kap a magyar iskolahálózat. Övónők, tanítók, tanárok egész kis hadserege vizsgázott sikeresen az ország különböző pedagógus- képző intézményeiben. Valamennyien megkapták már a kinevezésükről szóló okiratot, sőt ünnepélyesen letették fogadalmukat is. Ez év szeptemberében tehát, az iskolaév kezdetén az új pedagógusok közreműködésével indul meg az oktatás. Mindenütt, ahol megjelennek, és megkezdik áldozatos, egész életre szóló munkájukat, segítse őket a közösség. Segítse őket mindenekelőtt a »kar- társ«, a helyi viszonyokkal ismerős régi pedagógus. Az ő tapasztalatai, eredményei, helyismerete igen nagy segítséget jelenthet a pályája kezdetén álló ifjú pedagógusnak. Segítse őket a Hazafias Népfront, a nőtanács, a tanács — mindazok a tömegszervezetek és tömegmozgalmak, amelyek-,_‘n - .. t i ,.- - hetnek anélkül, hogy ez fölösleges vagy éppen terhes dé- delgetéssé fajulna. Ezek az új pedagógusok ragyogóan fénylő »erkölcsi bizonyítvánnyal« keltek útra az alma mater falai közül. Mindannyian tudják, hogy némelyik falunkban por ugyan akad még, talán nem is kevés, de a kultúra már ott van, meggyökeresedett, és évről évre sikeresen harcol minden ellen, ami még — poros. Ez az új nemzedék hittel-lel- kesedéssel zárkózik fel az őt megelőző nemzedékekhez, és velük együtt kívánja folytatni a »szent háborút« a kulturális forradalom újabb eredményeiért. Készen állnak a nagy munkára, megérdemlik, hogy mindenütt szeretettel fogadják őket. Otthont kell teremteni nekik. Erezzék, hogy »hazaértekv hogy ott, ahol megkezdik emberformáló, alkotó munkájukat, szeretik is őket, megbecsülik erőfeszítéseiket, velük tart minden tisztességes ember. Az új Magyarország új polgárainak neveléséről van szó. A most csatasorba álló 2475 új nevelő pályakezdése, hite. forradalmi lelkesedése nagv értékünk. Gazdálkodniuk értelmesen vele. becsüljük meg fiatel. ‘eerfs'nAausn,inkát! F. M. fontosságát községi szerveink fölismerték, és szemléletté vált, hogy a népművelésnek a terv- szerűség a leglényegesebb vonása. Ma egyre kevesebb az olyan terv, amely a társadalmi szükséglet és a szubjektív igények, egyéni érdekek összehangoltságának megteremtése helyett egyik vagy másik teljes figyelmen kívül hagyását tükrözné. E MEG ÁLLAPÍTÁS ELLENÉRE községeink tervező munkája még sokféle és tarka, bár önmagában nem helyteleníthető. De a differenciáltságban az is kifejeződik, hogy a tervezés egésze vagy egy része nem mindig nyújtja a megvalósítás teljes biztonságát. Nem lehet teljes értékű támasz a népművelés gyakorlata számára az olyan községi tervezés, mely tennivalóit ilyen formában határozza meg: »A termelés színvonalának emelése érdekében, a termelőszövetkezet igényének megfelelően be kell indítani a szakmunkásképzést.« Vagy: »Fontos feladat, hogy a lakosság minél szélesebb rétege szeresse meg a könyvet, az olvasást. Ezért továbbra is kiemelt feladat az olvasók számának állandó növelése.« »A gazdasági vezetésnek jobban kell segíteni a felnőttek beiskolázási programját.« Ezek a — feladatot meghatározó — gondolatok hasonló értelemben az előző évek tervezésének jellemző kitételei voltak, s ma is találkozva velük úgy hatnak, mintha a népművelési tevékenységnek nem az állandóan tovább fejlődő folyamatosságáról lenne szó, hanem egy most kezdődő munka első lépéseit igyekeznének meghatározni. A készülő községi tervekben valóban talál hatók még általános megfogalmazások. Pl.: »Az olvasómozgalom fejlesztése érdekében inagy gondot fordítunk arra, hogy a könyvtár olvasótáborába minél nagyobb számban lépjenek be.« Egy másik terv a szakmunkásképzés megszervezését ennyiben summázza: »Egyhetes mezőgazdasági tanfolyam hat előadásból.« Az ilyen tervezés általános jellegű. Ügy véljük, hogy az elmúlt évek művelődés beli változásait, a kulturális javakból való részesedés tagadhatatlan bővülését tükrözniük kell a terveknek. EGYÉRTELMŰEN KELL LÁTNI, hogy a községek tervezése a végrehajtás terve, s annak tartalmi kereteit, a tevékenység módját, szervezési lehetőségeit kell részletesen elemezni. Ugyanis a tervezésből következik a népművelés gyakorlata: a végrehajtás. A végrehajtásra alkalmas tervezés alapvető eleme a konkrétság, az életközelség. Ezt pedig csak úgy tudjuk biztosítani, ha a terv figyelembe veszi a község gazdasági, társadalmi viszonyait, termelési struktúráját, az emberek műveltségbeli helyzetét, a tárgyi, személyi lehetőségeket Az adott helyzet fölismerése, összefüggésében való meglátása és az erre való építés a tervezés tudatosságának egy bizonyos szintjét is tükrözni fogja. Nem beszélhetünk a tervezés életközelségéről akkor, ha a népművelés feladatait csak így jelölik a tervek: »Be kell indítani ez évben is a mező- gazdasági szakmunkásképzéstanfolyamat.« »Törekedni fogunk az alapismereti tanfolyam létszámának állandó emelésére.« Az igény, a szükséglet realitása nem képzelhető el anélkül, hogv ne ismernénk a gazdasági fejlődés jelenlegi helyzetét, a term’dési ágak arányát. szakerővel való ellátását, mindez perspektívájában is várható változásával, alakulásával. Ennek birtokában lehet a szakismereti anyag jellegét, tartalmának mélységét, a hallgatók mennyiségi, minőségi összetételét meghatározni. Közismert, hogy a termeléssel kapcsolatos ismeretek köre a mezőgazdaságban is állandóan bővül. Ebből következik, hogy csupán általában adni szakmai ismereteket ma már nem lehet. Arra van szükség, hogy az ismeretek körét célszerűen, a szükséglet szerint próbáljuk körülhatárolni. A tervezés kritériumaként jelölhetjük meg a népművelési munka fokozatossága elvének érvényesülését is. Gyakran olvashatunk pl. ilyen célkitűzéseket: »Ismét meg kell szervezni a szülők akadémiáját." »Az általános műveltség emelése érdekében 4—6 előadást szervezünk.« AZ ÉVRŐL ÉVRE ISMÉTELTEN MEGJELÖLT FELADAT csak formájában meghatározott, művelődési anyagában nem. A csak így és ennyiben rögzített célkitűzések pedig nem tükrözik az egymásra építettséget. Ha pedig a szervező munka során a hallgatóság összetétele helyett a számszerűséget Jártjuk lényegesnek, az ismétlődés veszélye áll fenn. Viszont ha új közönség biztosítására törekszünk, akkor gondoskodni kell a műveltségi anyag magasabb lépcsőfokáról. Az ember tudatbeli gazdagodása állandó, s ezért nem elégszik meg azzal, amit eddig kapott, hanem a kultúra újabb értékeivel kíván megismerkedni. Tegyük hozzá: ma már a népművelés lehetőségeinek egyre szélesedő egyéb formáival is kapcsolatba kerül. Egy-egy művelődési évad értékelésekor gyakran hallani egyes tervezett feladatok hiányos teljesítéséről. Esetleges objektív okokon túl ennek eredője nemritkán a tervezés ma- ximalizmusa, túlzsúfoltsága. A föntebb vázoltak figyelembevétele helyett arra törekedtek községeink, hogy a népművelés valamennyi lehetőségét rögzítsék. Az esetek jó részében e jelenség is formalizmushoz vezetett. Véleményünk szerint a községeknek — ismerve az elvimódszertani útmutatás lényegét — alkalmuk van az adott időszak legfontosabb kívánalmait kiemelten, hangsúlyozottan kezelni, és fontosságához mérten meghatározni. Így pl. az általános és szakmai továbbfejlődés — az adott község legcélszerűbb — lehetőségeinek megvalósításán túl a népművelés egyes új feladatainak: a televízió népművelési hasznosítása, a társadalmi és családi ünnepek rendezése, .a felnőttoktatás népművelési segítése stb. A TERVEZÉS ÉRTÉKE — Knndüssa,;.'i. helyi sajátosságokra való épülés mellett —* nagyobb, ha tükrözi a népművelés társadalmi jellegét is. Itt most csak azt hangsúlyozzuk, hogy egyre nagyobb és konkrétabb szerepet kell kopni a társadalomnak, a társadalom szervezeteinek, amelyek forrásai a kezdeményezőkészségnek, az aktivitásnak. Joggal kifogásolta egyik járás közös vb-ülésén a Hazafias Népfront járási vezetője az együttes művelődési tervet, mert az nem adott szerepet az általa képviselt társadalmi szervezetnek. Az elmondott gondolatok a tervezés néhány problémáját érintették csupán, a teljesség igénye nélkül. Elsősorban azzal a céllal, hogy már az előkészítő szakasz segítse következő feladataink tervszerűbb, színvonalasabb, hatékonvaV végrehajtását. Kálmán Ferenc, a Somogy megyei Tanács V. I. Művelődésügyi Osztályának helyettes vezetője
