Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
SOMOGYI NÉPLAP 10 Vasárnap, 1964. augusztus 23. Idegenforgalom idején A 65. Mezőgazdasági Vásáron Bocsánat, beszél ön magyarul? Gerő Sándor rajza) DEFEKT... 'IKDiJ.I-b Zarándokok STOP! (Balázs-Piri Balázs rajza) —... Űgyis egy Irányba megyünk!... Balogh Bertalan rajza) Tehát megcsaltál!... (Balázs-Piri Balázs rajza) FANTASZTIKU: írta; G. Gorin — Elhatároztam, hogy írok egy tudományos-fantasztikus elbeszélést — közöltem a szerkesztővel. — Nagyon helyes — mondta örvendve a szerkesztő. — Most úgyis nagy szükségünk van fantasztikus elbeszélésekre. — De úgy gondoltam, hogy mielőtt megírom, elmondom önnek, miről is szól — folytattam. — Szeretném tudni, nincs-e valami ellenvetése. — Nos, halljuk — mondta a szerkesztő. — A cselekmény — kezdtem — a közeljövőben játszódik. Egy hatalmas bolygóközi űrhajó száll a Föld felé egy másik Tejút-rend- szer lakóival... — Hm, nagyon érdekes! — derült fel a szerkesztő. — Szóval — folytattam — minden a legnagyobb rendben van. Ám akkor az űrhajó hirtelen, teljes sebességgel beleütközik a Holdba ! — Hűha ! Ez igen ! — bólintott a szerkesztő. — Bizonyára ön úgy gondolja, hogy most bekövetkezik a katasztrófa... Az űrhajó azonban különlegesen szilárd anyagból épült, ezért épségben marad, a Hold viszont darabokra törik... — Szellemes ! — mondta elismerően a szerkesztő. — Azonban egy ilyen nagy erejű összeütközés — folytattam — mégsem történhet minden baleset nélkül... — Természetesen! — bólintott a szerkesztő. — Ha az ember egy fának ütközik, akkor is kiveri a szeméi. Hát még ha a Holdnak .. . — Erről van szó ! — kiáltottam. — A szörnyű ütközéstől az űrhajón tönkremegy a televíziós berendezés !... Az űrhajó vakon bolyong a kozmikus térségben ... Az utasok pánikba esnek. Senki sem tudja, milyen irányban kell repülni. És ami a fő, nincs honnan segítséget várni! Mellettünk ott van a Föld. Am a másik T ejút-rendszer küldöttei nem tudják, vannak-e értelmes lények a Földön vagy sem. — Na és azután? — kérdezte érdeklődéssel a szerkesztő. — Kiderült, hogy vannak! — közöltem diadalmasan. — Egy iskolás fiú a maga készítette teleszkóppal észreveszi a katasztrófát. Közli a dolgot az illetékesekkel, és a Földről azon nyomban elindul egy űrhajó fedélzetén a javítóbrigáddal... Azonnal rendbe hozzák a televíziós berendezést, és a bolygóközi hajó nyugodtan folytathatja útját... Úgy terveztem, hogy az elbeszélés végén egy Urai jelenetet ábrázolok■ — Bravó — mondta a szerkesztő. — Nagyon jól kidolgozta ... És a vége a kigördülő könnycseppekkel — nagyszerű! De mégis vannak bizonyos kétségeim. Persze, értem, hogy fantasztikus történet. De mégis, nincs itt valami túlzás? — Micsoda? — kérdeztem értetlenül. — Hát például az, hogy egy másik Tejút-rendszerről érkező űrhajó... — Ez teljes mértékben lehetséges — válaszoltam, — Tanulmányoztam a tudományos forrásmunkákat... — Hát az, hogy a Hold darabokra törik? Nem túlzás ez? — Ez is előfordulhat... Megtanácskoztam a szakemberekkel a dolgot. — Hm, ezek szerint minden helytálló — mondta töprengve a szerkesztő. — Bár ... egy dolgot még ellenőrizni kell... Fölvette a telefonkagylót és tárcsázott. — Halló, kislány! — mondta a hallgatóba. — Elromlott a tv-készülékünk... Sürgősen, azonnal rendbe kellene hozni... —Kérem a címet — mondta egy hang a vonal túlsó végén. — A szerelő 10—15 nap múlva kimegy! — No, lám — sóhajtott megkönnyebbülten a szerkesztő, amikor letette a hallgatót. — De ön azt akarja írni, hogy azon nyomban elindult a brigád, és mindjárt rendbehozta a televíziós berendezést ... Érzésem szerint ez nem egészen reális... Hagyja ki ezt a részt az azonnali indulásról és javításról. A többi már maradhat, hiszen teljesen megfelel egy fantasztikus elbeszélésnek. Ragyogó Parlament Parlamentünkben, az ország házában bármikor, bárhol, még a legeldugottabb szögletben is minden rézkilincs, réz hamutartó — pedig mennyi van belőle! —, sárgaréz szönyeg- szorító rúd aranyozott szobor, egyszóval minden ragyog. Még a lakásának tisztaságára kínosan kényes háziasszonyt is a sárga irigység emésztené, ha látná, hogy a cirádás bronzve- retekben nemhogy a pók, de még a por sem talál szállást. Pedig ami igaz, az igaz, valóban az ország legnagyobb házát kell tisztán tartani. Mert a Parlamentnek mintegy 300 helyisége van, köztük — s ez is egynek számít — a Kupolatérén^ amely 36 méter átmérőjű, magassága belül 27 méter, 17 méter magasságban találhatók az ötméteres ablakok. Vagy ott van a két ülésterem. Mindegyik 17 méter magas, 25,6 méter hosszú, 23,4 méter széles. Mi mindent kell mosni, takarítani, tisztán tartani?! Csak egy-két példát. 3194 ablakot, 90 szélfogó ajtót, 27 lépcsőházat, a Kupolateremben 32, a társalgóban 64 szobrot, 9800 négyzetméter szőnyeget, cca 20 000 négyzet- méter parkettát, amely nincs bevonva különböző lakkokkal. Mindezt kik végzik? Huszonöt takarítónő és 16 férfi takarító reggel 6 órától délután 2 óráig. Nyáron adódik a legtöbb munka, ilyenkor szervezik meg a nagytakarítást. Igaz, kitűnő gépekkel rendelkeznek, vagy 60 porszívóval dolgoznak, köztük két olyan nagy teljesítményűvel, amilyen másutt az országban nincs. De kell is a plüssfüggönyök portalanításához. S mennyi takarítószert fogyasztanak? Évente például 63 kiló szódát, 208 kiló trisót, 324 kiló Vimef, 50—55 liter Sidolt, 765 deka- kvadrát zergebőrt, 19 kiló flanellt, összesen 30 000—35 000 forint értékű takarítószert. De azért a gondnokságon is elhangzik, ami az üléstermekben — a felszólítás a takarítókhoz adresszálva —: Takarékoskodjunk ám az anyaggal! ■— llllllll MiMdevfeeőe mm • mmmmmmmmt i m m » mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm • m »ti m rnmmtimmmmmmmmmmmnmmmm»* i ■ a mm mmammmmmmaarnmmmmttammmm látható és láthatatlan csillaghullások Augusztus a köztudatban mint a csillaghullás hónapja él. Ez a közhit részben megfelel a valóságnak, részben azonban túlzás. Annyiban igaz, hogy most úszunk keresztül a Perseidák meteorraján, s ilyenkor egymás után tűnnek fel a légkörben elégő meteorok, amelyeket mint hullócsillagokat látunk végigszántani az égbolton. 4 csillagászok szeriint ezekben a hetekben naponta átlag 10—15 millió izzó meteor suhan végig a Föld légkörében az égbolt sötét háttere előtt. S ebben a számban csak a legalább 0,2 milligramnyi hullócsillagok szerepelnek, mert a kisebbek felvillanását ßzabad szemmel nem látjuk, csak távcső vön keresztül vehetjük észre. Ezért nevezik az utóbbiakat teleszkópikus meteoroknak. De ezeken kívül is bőven vannak hullócsillagok, amelyekről az átlagember nemigen vesz tudomást. Szinte nincs olyan hónapja az évnek — és ezért túlzás a közhiedelem —, amikor az augusztusihoz hasonló mennyei tűzijáték le nem játszódnék felettünk. Csakhogy például decemberben a Geminidák, januárban pedig a Quadrantidák meteorrajának hullócsillagait többnyire sűrű felhők takarják el szemünk elől, és egyébként is ilyenkor, aki csak nem kénytelen vele, nem a szabadban, az eget figyelve tölti estéit. De vannak olyan igazi láthatatlan csillaghullások ils, amelyeket szabad szemmel a legnagyobb kényelmetlenségek vállalása árán sem láthatnánk. A radarcsillagászat talán másfél évtizede fedezte föl, hogy május és július között Földünk minden évben összetalálkozik legalább tíz olyan meteorrajjal, amelynek hullócsillagait azért nem látta és nem láthatja senki, mert mindig nappal égnek el a légkörben, amikor gyenge kis felvillanásuk nem tud megbirkózni a napsugárzás jóval nagyobb fényével. Sőt az is kiderült — mégpedig éppen az űrrakéták révén —, hogy a Föld állandóan az ezredgrammnak is csak elenyésző töredékére tehető mikrometeorok megszámlálhatatlan tömegei között járja pályáját, s ezeknek az apróságoknak egy része szintén a Föld légkörében hamvad el, de éppen kicsinységénél fogva észrevétlenül és láthatatlanul 0! világrész növénykultúrája egy patak völgyében Vas megye legszebb táján, a Jeli Arborétum 70 hektáros területűn öt világrész legjellegzetesebb növénytársulásait gyűjtötte össze Ambrozy Migazzi István még a századforduló éveiben, s az 1953 óta természetvédelmi területként számon tartott különleges erdőségben jelenleg 290 fafaj, 800 egyéb növényfaj díszük. Jellemző, hcg> ebben az arborétumban honosodtak meg hazánkban először az örökzöld cserjék. A földkerekség szinte valamennyi tájáról telepítettek ide télen át élénkzölden virító bokomövényeket A rhodo- dendronok 80 fajtája a levél és virág alakváltozatainak, pompás színeinek számtalan árnyalatát képviseli, de található itt rengeteg féltrópusi tujaféle, 38 nyírfafaj Európa és Amerika északi tájairól tucatnyi magnólia a Sárga-tenger partvidékéről, mexikói és himalájai simafenyő, afrikai cédrus, valamint kínai óriásfenyő is, amelyet sokáig kiveszettnek tartottak, csupán kövületekből Ismerték a szakértők. A »hétforrás« vidékén Japánból hozott vadprimula virágzik a csermelyek partján a jégkorszak emlékét Idézik a kapcsos korpa- füvek. Nemrégiben különös terv megvalósításába fogtak: a Kapor,yás- patak völgyében kialakítják a föld legjellegzetesebb tájait képviselő »•flórakerteket«. Az előirányzat szerint 1985-re készülnek el a telepítésekkel: 8 millió év növény- kultúráját honosítják meg egyébként 5—40 árnyi területen. A Ko- ponyás-patak felduzzasztásával hamarosan elkészül a »Mississippi«, s partjaira északamerikai »őserdőt« vfirfNázsolaaJc. > Szigetvilág Magyarországon Senki sem foghatja ránk, hogy sziget- országban élünk, de ennek az állításnak az ellenkezőjét is megcáfolhatjuk, hiszen folyóink kereken 350 sziget partját mossák az országban. A Duna különösen sok szigetben bővelkedik. Effajta kincsét azonban nem arányosan osztotta szét, hanem legtöbbjét a Felső-Du- na 60 kilométeres szakaszán hajmozta fel. Sok ezer évvel ezelőtt Rajka környékén alakult ki a Duna első delta torkolata, amelynek számos ágán az egykori Pannon-tengerbe vitte vizét és hordalékát a folyó. Ennek nyomait viseli most is Rajka és Gönyü között a szigetközi szakasz, ahol több mint 200 szigetet számolhatunk meg, tehát majdnem háromszor annyit, mint Gönyütől Mohácsig. A legnagyobbat, a 251 négyzetkilométeres Csepel-szigetet viszont a magyarországi szakasz közepén építette föl a Duna. Ennél mar csak a mohácsi sziget földrajzi területe nagyobb, bár nem számítható egységes szigetnek, mert több darabra vágták a lolyó mellékágai. A Duna után a Dráva volt a legszorgalmasabb, mert csupán a magyar oldalon 46 szigetet rakott a mederbe. Érdekes, hogy második legnagyobb folyónkon, a Tiszán már nem találunk tíznél több szigetet, pedig egy évszázaddal ezelőtt úgyszólván másból sem állt a folyó, mint mocsaras, zátonyos szigetekből. A mederszabályozás tüntette el szigeteit, és most már nem is bír a folyó újakat alkotni, mert sokkal mélyebb a medre, mint a Dunáé, és vízállása lényegesen tá- gabb határok között változik. Az áradás a Duna vizét legfeljebb nyolc, de a Tiszáét már 12 méterrel is megemeli, s ez az erős sodrású víztömeg jobban »kisöprr« a medret. Igaz, hogy a tiszai árnak könnyebb a dolga, mert nem követ és kavicsot, hanem csak finom szemcséjű homokot és főleg súlytalanul lebegő iszapot hordoz vízében. A szűk töltések közé szorított Körösök sem tűrnek akadályokat a mederben, s mellékfolyóink közül csak a Maros dicsekedhet 18 szigettel a közös magyar—román szakaszon. A folyószabályozások és a nagy természetátalakító munkák azonban tovább ritkítják folyóink szigetvilágát. A Felső-Dunán mélyebb hajózó utat kell kialakítani. Ezért újabb szigetközi Duna-ága- kat zárnak el, hogy a hajózó meder kapjon több vizet. Nemsokára pedig sor kerül a dunai vízi erőmű építésére, ez a duzzasztással több mint tíz szigetet merít majd a víz alá.