Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-22 / 196. szám
Szombat, 1964. augusztus 22. 3 SOMOGYI NÉPLAP Csak a külf A MÚLTKORIBAN KELLEMETLEN MEGLEPETÉS ÉRT egy telvíziótulajdonost. Készüléke csütörtököt mondott. Nem volt mit tennie: megfelelő fohászok elmormolása után szervizbe juttatta a masinát. Amikor aztán átvette a megjavított gépet, így morfondírozott: »Az biztos, hogy ha külföldi gép volna, nem kellene ennyit javítgatni.« A szervízvezető »mengnyugtat- ta«: — Kedves uram, az ön készülékében éppen egy nyugati importalkatrész volt hibás. Lehet, hogy a tv gazdája ezek után azzal a meggyőződéssel tért haza: már az importholmikban sem lehet bízni. De mi lett volna, ha arra gondol, hogy ezentúl a magyar gépbe, készülékbe, alkatrészben, iparcikkben bízzon jobban? És itt érdemes megállni néhány percre. Mert ez a bizalom újabban határozottan gyengül. Jogosan-e? Mindenekelőtt leszögezhetjük: o külföldi iparcikk becsülete és a magyar gyártmány megbecsülése közötti »olló« nagyobb, mint a kétféle áru közti tényleges különbség. Van ilyen különbség? Példánk azt bizonyítja, hogy nem is mindig van, de időnként valóban találkozunk vele, ami nem öröm, és nem is olyan állapot jele, amelyen ne kellene változtatni. Mentegetni sok gyártási gyengeséget, egyetlen kézlegyintéssel természetesnek minősíteni bosszantó hibákat persze nem lehet. Sőt: mindent meg kell tenni a selejt- gyártás, a felelőtlenség, az iparunk hírnevét rontó fegyelmezetlenség ellen. Most azonban nem erről van szó, hanem egy olyan nézetről, amelyet talán legkifejezőbben az »ellensovinizmus«, a kifordított elfogultság elnevezés illet. MIT MOND EZ AZ ELFOGULTSÁG? Mindenekelőtt általánosít A következő gondo- latmenetet követi: »Láttam egy vagy néhány magyar gépet, ruhát, cipőt, akármit, ami kivitelben gyengébb volt holland, angol, osztrák, német, amerikai társánál, tehát minden, amit mi gyártunk, használhatatlan, gyenge, hibás, silány.« Ha megfigyelik a felsorolt országok jelzőjét: tőkésországokról van szó. Mert ez az ellensovinizmus, ez a magunk lebecsülése általában szélesebb körben érinti nemcsak azt, ami magyar, hanem azt is, ami más szocialista országokból kerül ki. Ekként teszik nem is mindig roszszándékú emberek egy kalapba a letört kilinccsel a szovjet rakétákat vagy űrhajókat, egy felpúposodó parkettkockával esetleg a csehszlovák üvegipar remekeit. Mindent, amit »mi« csinálunk. Nyofcszázan vettek részt a nagyatádi járás honvédelmi versenyein (Tudósítónktól.) Az MHS nagyatádi járási elnökségének legutóbbi kibővített ülésén Halász Sándor elnök összegezte az 1963—64. évi kiképzési év eredményeit. ta_ pasztalatait. Megállapította, hogy az összetett honvédelmi versenyeken nyolcszázan vettek részt. Igen eredményesen foglalkoztak a sorköteles fiatalokkal. Közülük negyvenötén tehergépkocsi-vezetői tanfolyamot végeztek. Többen vettek részt motorkerékpár-vezetői tanfolyamon, a modellezőkörben, a rádiós és a műszaki körökben, mint az előző években. A Lobogó című lap előfizetési versenyében a harmadik helyre kerültek, és elnyerték a a megyei vándorzászlót. A járási elnök ezután az 1964—65. év feladatait ismertette. Felhívta a figyelmet az alapszervezeti elnökségek megerősítésére, munkájuk hatékonyságának fokozására. Végül a járási elnökség nevében okleveleket és jutalmakat adott át a legjobb munkát végző aktivistáknak. De hát maradjunk mi csak itthon, és söpörjünk a saját ajtónk előtt: ami — bárhol a világon — jó gyártmány, úgysem szorul védelemre. Nem szorul védelemre mindaz a jó sem, amelyet mi gyártunk. Szeretném megkérdezni hazai munkánk lelkes ócsárlóit: Miért vesznek nagy tengerésznemzetek — közöttük nemcsak a Szovjetunió, de hogy a Nyugat is helyet kapjon a névsorban, Norvégia (!) is, magyar hajókat? Miért fordulhat elő, hogy mániákus külföldi gyógyszerhívőknek valaki Svájcból kőbányai eredetű gyógyszert küld, mert ott is azt ajánlják (esetleg teljesen függetlenül attól, tudják-e vagy nem, milyen eredetű a gyógyszer). És miért »cikk« odakint a magyar úszódarú? Sőt — a teo- dölitok és az atomfizika műszerek meg jónéhány-fajta szerszámgép is? — No, jó — mondják a külföldi áruk kizárólagos hívei, — de az exportminőség ... Nekünk, belföldieknek persze fapadosat« gyártanak. Hiszen tudnának jót is! Csak hát hazai használatra ez is jó, és ezért vagyunk bizalmatlanok... HÁT EZ AZ A PONT, ahol egy kis fáradsággal valameny- nyien utolérhetjük ennek a furcsa »ellensovinizmusnak«, ennek a nemzeti önócsárlásnak történelmi eredetét. Mert érdemes nyomon követni! Szülte mindenekelőtt az 1950-es évek mennyiségi szemlélete, amikor az ipar tonnára gyártott, és a kereskedelem nem annyira kereskedett, mint »kiosztott«, ami jött, »eszi nemeszi, nem kap mást« alapon. Később ezek az alaposan beidegződött módszerek megszűntek ugyan, de hatásuk nem múlt el könnyen. Tetejébe kereskedelmünk is elkövetett néhány, valljuk be, lélektani hibát. Igaz az, hogy azon a címen »exportból visz- szamaradt«, jobban el lehet adni valamit? Kétségtelenül igaz. De az is igaz, hogy ez nem növeli -a belföldi el~ adásra készülő holmik becsületét. Mert ha az átlagvevő azt hallja: nicsak, azzal reklámozzák, hogy ezt külföldnek gyártották erefaetileg, tehát jó, J ebből az következik, hogy ami ' belföldre készül olyan jó már nem lehet. Amennyit megnyertünk a réven az eladás pillanatnyi — vagy negyedévi — tervteljesítésével, annyit eladtunk a vámon, hosszú távra bizalomveszteségben. Igen ám, de közben javultak a termékek, sokat fejlődött a közszükségletre gyártó iparágak munkája is, csak az ellensovinizmus, e kialakult furcsa elfogultság ezt nem vette észre. Ez már az elfogultság lélektanához tartozik, hogy nem érzékeli a fejlődést, a változást, nem is akarja, hiszen akkor saját maga veszítené el témáit és »alapanyagát«. MIT TEGYÜNK HÁT VELÜK? Ráolvasásokkal ezt a szemléletet gyógyítani nem lehet. Véglegesen csak az ipar söpörheti ki: ha mindenben jót, szépet, ízléseset nyújt, ha semmiből sem lesz különbség belföldi és exportáru között. Addig pedig »ellenszurkolóinkat« arra kérjük: csak any- nyi figyelmet a hazai jó jelenségekre, amennyit a rosszakra fordítanak. Higgyék el, megéri. Baktai Ferenc TELT HÁZ A FONYÓDI PARKÍROZÖHELYEN Mi lesz a tsz-építkezésekkel a csurgói járásban? — Hogyan állnak az építkezéssel? — erről érdeklődtünk a csurgói járás három termelőszövetkezetében. A válasz mindenütt ugyanaz volt: — Rosszul. A járásban 5 876 000 forintot fordítanak termelőszövetkezeti építkezésekre az idén. A négy legnagyobb építkezés — Kitüntetések augusztus 20 alkalmából A művelődésügyi miniszter tízéves fáradhatatlan és eredményes könyvtárvezetői munkásságának elismeréseképpen a »Kiváló népművelő« kitüntető címet adományozta Májer Sándornak, a Fonyódi Járási Könyvtár igazgatójának. A »Szocialista kultúráért« címet Framberger Mihály, a Fonyódi Járási Pártbizottság főelőadója, Hargittai Tibor mű- velődésiotthon-igazgató (Bol- hó) és Kótai Lajos népművelési ügyvezető, a Lábodi Állami Gazdaság kórusának karnagya kapta meg. A Fonyódi Járási Könyvtár építésében végzett nagy jelentőségű társadalmi munkáért a művelődésügyi miniszter dicsérő oklevélben részesítette Ma- gyaróssy Vendelt, a Fonyódi Járási Tanács építési csoportjának vezetőjét; Szíva István építő szakmunkást; László Sándort, a járási tanács községfejlesztési csoportvezetőjét, és Borbély György nyugalmazott építésztechnikust. * • * * Tízéves társadalmi munkában végzett tevékenysége elismeréséül a Megyei Könyvtár jelvénnyel és oklevéllel tüntette ki, s pénzjutalomban részesítette Mohos Bé- Iáné hajmási könyvtárost. További 33 társadalmi munkás könyvtárosnak ötéves munkájáért oklevelet, jelvényt és könyvjutalmat adományoztak augusztus 20-a alkalmából. a berzencei Jobb Élet Tsz szarvasmarha-istállója, a por- rogszentkirályiak hizlaldája és növendékmarha-istállója, meg a zákányiak tojóháza — beruházás összegének több mint felét viszi el. Július 28-i ülésén a járási tanács megállapította: »Ha figyelembe vesszük a négy vállalati létesítmény készültségi fokát a többi folyamatban levő készültségi fokkal, a helyzetkép azt mutatja, hogy e négy létesítmény ez évi befejezése nem biztosított.« Az aggodalom érthető volt, hiszen a vb-ülés idejében a Tanácsi Építőipari Vállalat még hozzá sem kezdett a berzencei istálló építéséhez, a másik három épület készültségi fokát is tíz- százalékban állapították meg. Pedig »... a megyei tanács vezetőinek tájékoztatása alapján a vállalatok által kivitelezésre kerülő létesítmények nem húzódhatnak át 1965. évre, mivel a vállalati vezetők erre vonatkozóan kötelező ígéretet tettek ....« — hangsúlyozta a beszámoló. Nos, hogy áll ígéretének teljesítésével a kivitelező? Remény és kétely Porrogszentkirályon reménykednek abban, hogy a sertés- hizlalda idejében elkészül. A falak felhúzva, már a tető- szerkezetet faragják az ácsok. MUNKA A gyapot nagyon tapad. Egy műszak alatt fehérre változtatja az asszonyok sötét haját. Hiába a kendő, az nem takar mindent. Fülsiketítő a zaj. A csörgő orsósorok járják boszorkánytáncukat, szélsebesen pörögnek. Egyetlen gombnyomásra leállnak a gépek, s két leszedő kapkodja a teli orsókat, húzza föl az üres hüvelyeket. Egyet sem vétenek, kezük magabiztosan cikkázik. Aztán egy újabb gombnyomás, s folytatódik a boszorkány tánc. A gyapotpihés fonónők fürgén befűzik, kötik a szakadt szálat. Hosszú szárú vászoncipőben vannak Nyolc órát állnak és járnak naponta. Sok fonónőnek visszeres a lába. Szót érteni csak kiabálva lehet. Négy helyett hat oldalt visznek a fonónők. Tudják, hogy munkaerőhiány van, sokan elmentek az üzemből. Helyettük is dolgoznak. Az orsók egyre pörögnek, szélsebesen nyújtják a fonalat. Fél év alatt 181 511 000 kilométer fonalat készítettek. 4529-szer körül lehet tekerni vele a földgolyót az Egyenlítőnél. És azóta is egyre szaporodnak a fonalkilométerek. Percről percre, napról napra több lesz. Zúg a nagy gyárépület. Este bíztatóan világítanak szabályos, nagy ablakai. A transzformátorház, a klíma, fölül ablaktalan épülete oda- adóan csatlakozik a főépület mellé. 1951-ben tették le a textilművek alapkövet. Évekig HÁROM SZÓ PIHENÉS épült a gyár. Aztán elindult az első gép, s azóta szüntelenül pörögnek, telnek az orsók. Azóta több ezer . ember munkahelye ez az üzem. A munkaköpenyes, kendős asszonyok és lányok járják a gépek közti kis utcákat. Időnként — egy-egy szabad percben — a kaparóval tisztítják a gépeket, kiszedik a felgyűlt gyapotpihét. Beszélgetni nemigen tudnak. Nem érnek rá, de meg fárasztó is a zajt túlkiabálni. Minden mozdulatot számok, százalékok, eredmények kísérnek. Minden eredményben benne van az is. hogy egy nap hányszor szakadt el a fonal. A Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyára első féléves tervét 102,18 százalékra teljesítette. Százötvenkét munkanapot, 456 műszakot, pörgő orsókat, egyre távolabb futó cérnakilométereket, tonnasúlyokat, hat oldalon dolgozó fonónőket, a gyár kitartó zúgását mind magába foglalja ez a szám. A gépek tiszta és érthető rendszere mellett ott áll a munka rendszere is. Éppany- nyira összetett, éppúgy összetartozik minden mozzanata, mint egy szigorú és pontos gépezet. TANULÁS A nyolcórás műszak után sok lakatos, fonónő, leszedő és munkás jár iskolába. A gyár szocialista brigádjai vállalták, hogy minden brigádtag elvégzi az általános iskolát. Fáradt kezük könyvet lapozgat, erősen fogja a ceruzát. Számtanpéldák, történelem, Petőfi Sándor, az elektromosság keletkezése... A »vén diákok« tanulnak. Textiltechnikum, gépipari technikum, felsőfokú gépipari technikum, szakmásító, művezetői szakosító tanfolyam, általános gimnázium, általános iskola, munkásakadémia, nők iskolája, filmszeminárium. Több százan tanulnak, művelődnek ebben a gyárban. Ez már az emberek része. A munkaköpeny, a fontos mozdulatok egyformák. A tanulás már az emberek sajátja. S ha nagyon kutatom a gépek szűk utcáiban felvillanó arcokat, akkor észre lehet venni rajtuk valami különöset, és mégis magától értetődőt. Nagyon sok arcon látszik, hogy nem elég a nyolcórai munka, és nem elég utána a háztartás, a szórakozás. Kíváncsiság van az arcokra írva. Tudni vágyás. Mindent megismerni. S egy-egy oldal a tankönyvben sokat jelent azok számára, akik valami ismeretlent ismernek meg. A fölfedezés örömét jelenti... Ismét számokat idézek. 123 üdülőjegyet kap évente ez a gyár. Ezenkívül negyven külföldi és gyógyüdülő jegyet. Igáiban, a gyógyfürdő mellett van egy víkendházuk, itt nyaranta 56 ember üdülhet. Balatonszéplakon, az üzem gyermeküdülőjében évente 150 gyermeket nyaraltatnak. A szakszervezeti bizottság még más vállalatoktól is elkéri a föl nem használt beutalókat. Az idős dolgozókkal is törődnek, számukra Párádra, Hévízre szereznek beutalót. A külföldi utazást jutalomként osztják el. Négy dolgozó nemrég jött meg lengyelországi turistaútról. Szeptemberben Szász-Svájcba utazik ingyenesen újabb négy munkás. Munka, tanulás, pihenés. Ezek a jogok már a gyár építése előtt is biztosítva voltak. Pár éve csak ... Azután fölépült az üzem, s az emberek valóban joguknak mondhatták. Három rövid, egyszerű szó. Mégis sok ezer mozdulat, orsópörgés, gondolat, mondatokká, értelemmé összeállt betű van mögötte. Nehéz lenne mindent felsorolni. A gyapotpihés fonónök talán nem is fogalmazzák meg- magukban. Talán nem tudnák ők sem mondatokká fo r-á'ni e három szó kapcsán átélt dolgokat. De érzik és S jóleső biztonságot ad Ez többet mond ezer, szavakba öntött gondolatnál .. 0. Nagy Gabriella A kőműveseknek ottjártunkkor még körülbelül egyheti munkájuk volt, de egy sem dolgozott. Berzencére vitték őket. Az ácsok ezt mondják: — Még majdnem egyhónapi munkánk vr Ha nem visznek el bennünkei más építkezésre, akkor befejezzük idejére, de ha el kell menni, akkor nem tudjuk, mikor végzünk. Kapkodás jelei mutatkoznak. A kőműveseknek még lett volna Porrogszentkirályon is munkájuk, de elvitték őket Berzencére. Egy napot ott dolgoztak, azután Nagyatádra mentek, majd újra Berzencére. — De mi lesz az istállónkkal? — kérdezte Horváth György porrogszentkirályi ag- ronómus. Azt mondja, hogy ők nem ilyen épületre számítottak. Az istálló ugyanis fél szabadtar- tásos. Nekik téliesített kellene. Ha elkészül, átalakítják. De mi lesz akkor, ha emiatt elveszítik az állami kedvezményt? Meg aztán nem egészséges dolog egy teljesen új épületet átalakítani. Ezt akkor kellett volna meggondolni, amikor a típustervek között válogattak. Berzence segítséget kér , A legnagyobb a lemaradás a berzencei Jobb Élet Tsz 1 278 000 forint költséggel épülő szarvasmarha-istállójánál. A tsz majorjában csak az építőanyagot látni meg néhány kőművest. Két hete kezdték meg az alap kiásását Mikor lesz ebből kész épület, nem lehet tudni. Rada Ernő főagro- nómus meg Pusztai János főkönyvelő most azt kérdezi, hogy hova helyezik el azt a száz szarvasmarhát, melyet a tervük szerint még az idén meg kell vásárolniuk. Legkésőbb október végére be kellene fejezni az építkezést, csak így tudnának megfelelő helyet biztosítani az állatoknak. A vállalat azonban csak decemberre ígéri a munkák befejezését. Hasonló a helyzet a zákányi ötezres tojóháznál is. Ott, ha az épület elkészül is, a munkáknak még csak kis részét végezték el. A szakipari munka sokkal tovább tart. Kevés a hullámpala Németh József, a Tanácsi Építőipari Vállalat főmérnöke az anyaghiányra panaszkodik. Kevés a hullámpala. A vállalatnak mintegy 30 000 négyzet méter hullámpalára volna szüksége, de csak 18—20 000 négyzetmétert kap az idén. Eddig 11 355 négyzetméter hullámpala érkezett meg. A tojóházra és az istállókra ezt kell rakni. Hiába igyekszik tehát a vállalat a munkákkal, ha éppen a tetőt nem tudják befedni. Mi tehát a megoldás? Csakis az, hogy el kell dönteni: melyek a legszükségesebb épületek, s ennek megfelelően elosztani a hullámpalát. A kivitelezőnek ezekre az építkezésekre kellene összpontosítania munkaerőit. Kcreza Imre