Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1964. augusztus L V Thant elutazott Moszkvából tatta péntek reggel. Ott volt U Ba Saw, a Burmái Unió moszkvai nagykövete is. Elutazása előtt U Thant fő­titkár hálás köszönetét mon­dott Hruscsov miniszterelnök­nek azért a rendkívüli ven­dégszeretetért, amelyben ré­szesítette. »Sohasem fogom el­felejteni ezt az igen hasznos átogatást« — fűzte hozzá. A őtitkár elmondta, hogy a Irusesovval és Gromikóval folytatott megbeszélésein sok 'ontos nemzetközi kérdés szó- a került. Búcsúzóul a béké­re, a haladásra irányuló leg­jobb kívánságait tolmácsolta a szovjet kormánynak és a Szovjetunió népeinek. Képünk a tárgyalás első perceiről ké­szült; balról Hruscsov, mel­lette Gromiko külügyminisz­ter, jobbról U Thant. Moszkva (TASZSZ). U Thant, az ENSZ főtitká­ra háromnapos moszkvai láto­gatás után visszaindult New A szovjet főváros sereme- tyevói repülőterén a főtitkárt Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter és több más Az ENSZ közgyűlése elé terjesztik a ciprusi kérdést Nicosia (MTI). Cipruson viszonylagos nyu­galom uralkodik, összecsapá­sokról nem érkezett jelentés. A ciprusi parlament csütörtö­ki ülésén vitát kezdett arról a határozati javaslatról, amely­nek értelmében a törvényho­zás ünnepélyesen kinyilvání­taná Ciprus népének jogát az önrendelkezésre. A vitában felszólaló Potamitesz képvise­lő hangoztatta, hogy a szige­ten levő angol támaszpontok veszélyt jelentenek a Cipru­si Köztársaságra, akadályt gördítenek a ciprusi függet­lenség útjába, és ellentétben állnak a ciprusi kormány ál­tal követett el nem kötele- lezettségi politikával. Fran- gosz képviselő hangoztatta, hogy a támaszpontokat az an­golok a Ciprus közelében fekvő arab országok ellen használják fel. A vita végeztével a parla­ment egyhangú határozatot Jiozott, amely megállapítja, hogy a ciprusi népnek »szaba­don kell döntenie az egész sziget jövőjéről, és teljes mér­tékben élnie kell az önren­delkezés jogával«. Egy Nicosiában tartott tö­meggyűlésen Makariosz beje­lentette, hogy a görög kor­mánnyal létrejött megállapo­dás értelmében Ciprus az ENSZ novemberi közgyűlésé­nek napirendjére kívánja tűz- zetni a ciprusi kérdést. Az október 18-án benyújtandó kérelemben a ciprusi kor­mány felhívja a közgyűlést, mondja ki a szigetország kor­látozás nélküli függetlensé­Berlin (TASZSZ). Az ADN-hírügynökség je­lentése szerint Berlinben köz­zétették az NDK kormányá­nak a Nyugat-Berlinben mű­ködő úgynevezett szövetséges utazási iroda működéséről szóló emlékiratát Az ok­mányt diplomáciai úton eljut­tatták a NATO-országok és több más állam kormányá­hoz. Mellékletképpen átadták az NDK külügyminisztériu­mának nyilatkozatát is. Az emlékirat sok ténnyel bizonyítja, hogy a NATO-ál- lamok az NSZK kormányá­nak nyomására a szövetséges utazási iroda segítségével minden eszközzel akadályoz­zák az NDK állampolgárainak gét és a ciprusiak apja jo­gát, hogy maguk dönthesse­nek jövőjükről. Makariosz hangoztatta, hogy athéni tárgyalásai után derű­látóbban tekint a ciprusi kér­dés végső megoldásának lehe­tőségére. Ha azonban a szi­getországot török invázió ér­né, Ciprus népe a végsőkig harcol hazája szabadságáért. külföldi utazásait. Ez kárt okoz a nemzetközi együttmű­ködésnek — hangoztatja az NDK kormánya. — Ezek a cselekmények durván meg­sértik a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitását, állampolgárainak jogait. A legutóbbi hónapok eseményei csak fokozták annak szüksé­gességét, hogy számolják fel a szövetséges utazási irodát. Egy ilyen lépés számottevően hozzájárulna a nemzetközi fe­szültség enyhítéséhez. Az NDK isimét javasolja a NATO-or- szágoknak, hogy a nemzetközi utazásokat konzulátusok fel­állítása útján könnyítsék meg. (MTI) Az NDK kormányának emlékirata NYIKOLAJ PANOY Chicago Még mindig nem volt jól. A feje zúgott, és a padló is mintha hullámzott volna lába alatt. Erősebben kopogott az aj­tón. Egy hang sem hallat­szott a szobából. — Aggódik érte ő is, a mat­róz is ... — folytatta Molot- kov, és hirtelen lehalkította hangját. — Ha önök látnák, tiszt elvtársak, hogy milyen goromba disznó ez a kapitány! A tisztek némán hallgatták. — Igen, gátlástalan, gorom­ba disznó — folytatta halkan, de hevesen Molotkov. — Azt látnák, hogyan egzercíroztatja a néger matrózt, hogyan ordít vele! Tegnap adtam nekik egy-egy deci tiszta szeszt, de ő még követelt, mintha csak otthon lenne. Nem sokat teke- "Sriázik ő senkivel! — És hol van most a kapi­tány helyettese? — kérdezte Ljudov. — Bizonyára a fedélköz­ben, hol lehetne másutt! Csen­des, finom ember, szégyell i magát a kapitánya miatt. — Legyen szíves, hívja ide — mondotta Ljudov. Harmadszorra még hango­sabban kopogott az ajtón. Most sem kapott választ. Járkálni kezdett fel s alá, megmozgat­ta tagjait, mulatságosan emel­gette bő szárú tengerésznad­rágba és — ami nagyon is szo­katlan a tengerészek szemének — kalucsniba bujtatott lábát. Gyivavin félreállt, majd me­lankolikusan leült az ablak­****** párkányra. De hamarosan fel­kelt, s fogta kis bőröndjét. — Hát akkor addig is meg­nézem a másik pácienst. — Rendben van, nézze meg a másikat — szólt szórakozot­tan Ljudov. Egyedül maradt. A folyosón kis villanykörte égett. Ljudov elfordította a kapcsolót, sötét lett. Egy keskeny rés vált lát­hatóvá az ajtó alatt. Tehát a szobában világos van. Ljudov lehajolt a kulcslyukhoz ... Az­tán ismét felkattintotta a vil­lanyt. Nyílt a külső ajtó, és megje­lent a folyosón az amerikai tengerész. Középtermetű volt, vízhat­lan gyapjúszövetből készült, barna prémes overall t viselt. Gyér fekete haját magas, ko­pasz homlokára fésülte. — How do you do, Sir.* Saj­nálom, hogy meg kell zavar­nom önt — mondta Ljudov. Angolult beszélt, nyugodtan, folyékonyan, nem olyan kínos lassúsággal, mint azok, akik nem elég alaposan tudják a nyelvet. — How do yuo do — felelt az amerikai. Előre lépett, és kezet szorított Ljudovval. — Josuah Norton vagyok, a »Beauty of Chicago« kapitá­nyának helyettese. Bocsásson meg, de Eliot kapitány a mi képviselőinket várta ... — Értesítettük a képviselői­ket. De ők. úgy tudom, inkább Murmanszkban szeretnének •Jó napot, urasat. találkozni a kapitánnyal — mondta Ljudov. — Mr. Norton, engem az Északi Flotta pa­rancsnoka küldött, hogy miha­marabb beszéljek Eliot kapi­tánnyal. — Ay-ay, Sir! —. szólt az amerikai. Ljudov tudta, hogy ez az amerikai és az angol flottánál megfelel a mi »ér- tettem«-ünknek. — Miben le­hetek a segítségére? — Eliot kapitány nem vála­szol a kopogásunkra. Segítsen felkelteni. — Igen, nem felel a kopog­tatásra! — Norton gúnyorosan elmosolyodott. — Ez nem lep meg. Az amerikai ajka sértődöt­ten megremegett, görbe szem­mel nézett, de hangja elnéző volt. — A kapitány különös em­ber. Hallották, hogy éjjel ki­zavart engem a szobából? Igen, egyszerűen kizavart, aztán magára zárta az ajtót. — Keltse fel — mondta szaggatottan Ljudov. — Sür­gős dolgom van vele. De Norton csak állt mozdu­latlanul. — ígérem önnek, hogy állok elébe Eliot kapitány dühének. — Ay-ay, Sir! — ismételte az amerikai. Odalépett az aj­tóhoz. Dohány és nyirkos bőr szaga csapta meg Ljudov or­rát. — Mister capitain! Mister Eliot, Sir! — kiáltott váratla­nul Norton, és ököllel döröm­bölt az ajtón. — Sürgős ügy­ben keresik! Az ajtó mögött néma csend. Az amerikai jelentőségteljesen megrázta fejét, és komor arc­cal Ljudovho^ fordult. — Hát igert — mondta szo­morúan Norton. — Félek, hogy a kapitány nincs olyan állapot­ban, hogy beszélhetne önnel. Leguggolt a kulcslyukhoz, majd felegyenesedett. — Eliot kapitánynak, amikor a fiaskóval társalog, nincs Zezmatt közelében, az Al­pokban megtalálták egy meg­fagyott alpinista holttestét. A halott, mint a mellette talált okmányokból kiderült, a 40 évvel ezelőtt eltűnt Magyar Lajos magyar alpinista volt. Az idei bordigherai humor- fesztiválon második díjat nyert Kaján Tibor magyar karikaturista. Rajza a milói Vénuszt ábrázolja, miközben Tokió címkével ellátott bő­röndöktől körülvéve hóidért keres. Pompidou francia minisz­terelnök visszatért Párizsba, miután megtekintette a csen­des-óceáni francia atomfegy­ver-kísérleti központot. Tűz ütött ki egy baltimore-i házban. Az anya kétségbe­esett mentőkísérletei ellenére az egyik lakásban bennégett öt nyolc éven aluli kisgyer­mek. Kolerajárvány tört ki Kö­zép-Indiában. Bombaytől északkeletre július 1-e óla 202 személy halt meg. Pénteken a lisszaboni bíró­ság 16 hónaptól 22 hónapig tartó börtönre ítélte az illegá­lis Portugál Kommunista Párt négy tagját, akiket fel­forgató tevékenységgel vádol­tak. Oportóban egy másik bí­róság 12 hónaptól 21 hónapig lerjedő börtönbüntetéssel súj­tott öt másik kommunistát. Észak-Rhodesiában napok óta öldöklő vallásháború fo­lyik. A harcoknak eddig több száz áldozata van. Az észak- rhodesiai kormány csapatokat vezényelt a zavargások szín­helyére. Kenneth Kaunda észak-rhodesiai miniszterelnök fölkereste a harcok színhe­lyét, majd rádióbeszédet.mon­dott. A kormány szigorú " in­tézkedéseket hoz a zavargá­sok megfékezésére — mondot­ta. A jelentések szerint több mint száz lándzsás elesett, amikor a katonák gépfegyver­rel és puskákkal tüzet nyitot­tak rájuk. nterce McNamara amerikai had- ügyminiszter sajtóértekezle­tet tartott, és kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság a múlt két-há- rom esztendőben csaknem másfélszeresére emelte kato­nai erejét — de ez még min­dig kevés. A nyugatnémet hadsereg nem elég modern, tovább kell fejleszteni. Vajon miért? Azt várnánk, hogy a hadügyminiszter is­mert érveit sorolja fel a Nyugat védelméről és az at­lanti szolidaritásról. Nem. Dicséretre méltó őszinteség­gel megmondta: a Német Szövetségi Köztársaság költ­ségvetésének tetemes növelé­se lehetővé tette, hogy mint­egy 650 millió dollár érték­ben katonai fölszerelést vá­sárolhasson — az Egyesült Államoktól. Ez lenne tehát a mérce? Vajon amíg az amerikai ha­dianyaggyáraknak akad el- adnivalójuk, addig az ameri­kai politikusok szerint a nyu­gatnémet hadsereg soha nem lesz elég modern? T. I. Johnson sajtóértekezlete Washington (Reuter, AP, AFP). Johnson elnök — mint a Reuter jelenti — csütörtöki rögtönzött sajtóértekezletén kijelentette: Arra a meggyő­ződésre jutott, hogy a De­mokrata Párt jövő hónapi el­nökjelölő kongresszusán »nem lenne tanácsos alelnökjélölt- nek olyan személyt javasolnia, aki jelenleg tagja a kormány­nak vagy rendszeres érintke­zésben van a kormánnyal. Er­ről az elhatározásomról — mondotta — személyesen ér­tesítettem Dean Rusk külügy­minisztert, Robert McNamara hadügyminisztert, Robert Ken­nedy igazságügy-minisztert és Orville Freeman földműve­lésügyi minisztert. Johnson kijelentette még, hogy elha­tározását Adley Stevenson- nak, az Egyesült Államok ENSZ-fődelegátusának és Sar­gent Shrivernek, az amerikai »békehadtest«-akció igazgató­jának is tudomására hozták. Politikai megfigyelők rá­mutatnak, hogy a lehetséges alelnökjelöltek listáján, ame­lyet az elnöki bejelentés most megrövidített, nyilvánvalóan szerepel Humphrey és Eugene McCarthy — mindkettő min- nesota-i szenátor —, továbbá Robert Wagner New York-i polgármester, Edmund G. Brown kaliforniai kormányzó és Edmund S. Muskie maine-i szenátor. Hírügynökségi jelentések szerint a Fehér Ház köreiben közölték: Johnson elnök azért rekesztette ki a kormánytag­jait a lehetséges elnökjelöltek sorából, mert jelenleg egyikü­ket sem szólíthatja fel a le­mondásra azért, hogy vállal­hassák az elnökjelöltséget. Az adott körülmények kö­zött mindegyikük hasznosabb szerepet tölt be jelenlegi tisztségében. A New York Times az el­nöknek azt az elhatározását, hogy Robert Kennedy igaz­ságügy-minisztert nem kéri fel alelnökjelöltnek, Johnson »egyik legfontosabb politikai lépésének« nevezi. A lap rá­mutat, hogy az igazságügy- miniszter »sokat örökölt Ken­nedy elnök politikai erejéből, de helyzete gyenge a déli ál­lamokban, ahol a polgárjogi harcokkal kapcsolatos pozitív szerepe nagyon népszerűtlen­né tette«. (MTI) Véget ért a Közös Piac miniszteri tanácsának ülésszaka Brüsszel (MTI). Az. Európai Gazdasági Kö­zösség Brüsszelben ülésező szüksége más partnerra. Most pedig ott ül az asztalnál az üveg társaságában. Cinkosan kacsintott barna, gunyoros szemével. — Volt ugyanis a bőröndjé­ben rum, hogy úgy mondjam, zárolt tartalék. És most ezt a rumot az asztalon látom. — És nem vett észre valami mást is? — kérdezte halkan Ljudov. — A maga kapitánya mellett revolver hever, és a halántéka csupa vér. — Revolver? Vér? — Norton visszhangként ismételte a sza­vakat. Arcán rémület tükröző­dött. Ljudov Molotkovhoz fordult. — Hadnagy elvtárs, van tar­talék kulcsuk ehhez az ajtó­hoz? — Nincs. — A hadnagy na­gyon izgatott volt. — Régi zár, és a másik kulcs már régen el­veszett. Nálunk nem típuszá­rak vannak. Egyszer már meg­próbáltuk idegen kulcsokkal kinyitni ezt az ajtót, de... — Mégis próbálják meg még egyszer — mondta Ljudov. Molotkov előhúzott a zsebé­ből egy kulcscsomót, és sietve egymás után belepróbálta a kulcsokat a zárba. A zár azon­ban nem engedett... — Mi az ördögnek is hagy­tam itt neki a kulcsot! — szólt bosszúsan a hadnagy, és zseb­re dugta a kulcscsomót. — Mit tegyünk, politikai tiszt elvtárs? Kopogtassunk újra? — Attól tartok, hogy haszta­lan lenne — mondta Ljudov. — Be kell törnünk az ajtót. — Betörni? Molotkov is leguggolt a kulcslyukhoz. — Ne vesztegesse az idői, hadnagy — mondta Ljudov. Erélyesen szólt, ahogyan a harcban szokott parancsolni. — Segítsen nekünk, mister Norton — mondta ezúttal is erélyesen, de angolul a felderí­tők parancsnok*. Molotkov és Norton nekive­selkedtek az ajtónak. A zár állta a nyomást. Aztán ismét teljes erővel ne­kifeszültek. Fém csikorgóit, fa recsegett, s. az ajtó kicsapódott. Áporodott dohányfüst és édeskés alkoholszag áradt a szobából. A »Beauty of Chicago« kapi­tánya az asztalra dőlve háttal ült az ajtónak. A lakkozott címkéjű, sötét üveg mellett egy pohár állt, kevés rummal a fe­nekén. A szék lábánál még két üveg hevert a padlón. Ljudov közelebb lépett. A kapitány élettelen, kida­gadt erezetű ujjai egy nagy kaliberű coltot fogtak. A pisztoly mellett ott volt az asztalon az ajtókulcs. A ka­pitány őszesbama haja a homlokába lógott, csaknem érintette a kis papírdarabot, amelyet egy hegyes finn tőr az asztalhoz szegezett. Mindnyájan hallgattak. Csak Norton hallatott valami érthetetlen hangot. Arcán utá­lat, együttérzés és fájdalom tükröződött. — Végzett magával. És lám, búcsúlevelet is írt... De mégsem, ez nyomtatott szö­veg — mondta szinte suttog­va Molotkov. — Búcsúlevél? — Ljudov a holttest válla fölött a papír­darabra nézett. — Igen, igaza van, ez az! Futva elolvasta az angol szöveget: — I have laboured in vain, I have spent my strength for nought and in vain, yet su­rely my judgement is with the Lord. — Körülbelül azt jelenti, hogy »Hiába dolgoztam, hiá­ba pazaroltam az erőmet,. Most az isten ítélkezik felet­tem.« (Folytatjuk.) miniszteri tanácsa csütörtö­kön este elhatározta, megbíz­za az állandó képviselőket, Mhogy készítsék elő az Auszt­♦ ria társulását célzó tárgyalá- X sokat. | A »hatok« között nagy né­♦ zeteltérések állnak fenn to- Jvábbra is arra nézve, hogy kí- Ivánatos-e Ausztria társulása, ♦és az milyen föltételekkel ♦történjen meg. Problémát je- Jlent az is, hogy a Közös {Piachoz történt társulás után |Ausztria tagja maradhat-e az {európai szabadkereskedelmi ♦ társulásnak, az EFTA-nak. Spaak belga külügyminiszter szerint feltétlenül el kell ke­rülni azt, hogy bizonyos álla­mok a társulás »előnyeit« él­tvezzék anélkül, hogy eleget ^akarnának tenni a teljes jogú I tagsággal járó kötelezettsé­jgeknek. Ausztria társulásának {kérdéséről további viták vár- {hatók, és a külügyminiszte­♦ rek csupán a döntést akarták ♦elodázni, amikor az állandó {képviselőkre bízta az előké- jszítő tárgyalásokat. ♦ A csütörtöki ülésen a kül- {ügyminiszterek hosszú vitát Í folytattak az Egyesült Álla­mokkal Genfben folytatandó tárgyalásokról, az úgynevezett Kennedy-fordulóról. A zárt ajtók mögött lefolyt tárgyalá­sokról kiszivárgott értesülései' szerint a miniszterek végül il megállapodtak abban, hogy mezőgazdasági területen Genf­ben jelentős haladást lehet el­érni anélkül is, hogy előzőleg a »hatok« egymás között meg­állapodnának a közösen kiala­kítandó gabonaárakról. Ezzel a Közös Piac minisz­teri tanácsának kétnapos ülés­szaka véget ért. A külügvmi- ♦niszterek legközelebbi talál­kozójára előreláthatólag szer­et ember 18-án kerül sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom