Somogyi Néplap, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
Szombat, 1984. augusztus 1. 3 SOMOGYI NÉPLAP A tanulságok máris levonhatók A nagyatádi járásban tapasztaltakról »■Aggodalomra ad okot az a helyzet, amely a nagyatádi járásban van. A kombájnok szinte kritikán alulian rosszak, s nemcsak a javítás hiányos, sok esetben képzetlen a vezető is. A járás a mai napig sem érti a kézi aratás és a rendrevágás szükségességét. Nem ritka, hogy a szövetkezet nem tudja, mikor érkezik a gép, de a szemlélet mégis ez: kézzel nem aratunk ...« Két hete egy tanácskozáson így összegezte a nagyatádi járásban szerzett tapasztalatokat egyik megyei vezetőnk. A legutóbbi jelentésben pedig az szerepel, hogy a megyei 90 százalékkal szemben a nagyatádi járás szövetkezetei 77 százalékát végezték el az aratásnak. Napi 4-5 órai kombájnolás Megállapítható, hogy a gépeket nem készítették íöl kellőképpen az aratásra. Lehet, hogy furcsán hangzik, de majdnem különb állapotban mennek vissza a kombájnok az aratás után, mint ahogy kijöttek. Csökölyben például az árpa aratásakor egy kombájnra naponta 2,8 hold (1) teljesítmény jutott. Mikor megindult a gép, a tavalyról benne maradt napraforgószemetet szórta magából. Nem fordult elő, hogy az ide irányított három kombájnból egyszerre legalább kettő ment volna. A műhelykocsi mindennapos »vendég« volt, s az aratás végére úgy- ahogy sikerült helyrehozni a gépeket. Nem volt különb a helyzet a négy taranyi kombájnnal sem. Igaz, ebből kettő eredetileg Háromfán dolgozott, de ott sem mentek semmire, aztán egy helyre irányították őket: legalább a műhelykocsinak ne kelljen kétfelé szaladgálni. Persze ez nem javított a kombájn állapotán, nem lendített sokat az aratáson. A szövetkezeti vezetők emlékeznek, hogy tavaly is úgyan- így volt, s más járások »mentették meg« az itteni gabonákat. Hát nem okulunk a hibákból? Törvényszerű, hogy a nagyatádi járásban minden (évben ugyanazok a gondok következzenek be? Ez tarthatatlan! Egyszer s mindenkorra le kell vonni a tanulságot: ilyen felkészüléssel, napi 2,8 meg négyholdas teljesítményekkel nem lehet idejében learatni! A késedelem hatványozódik Amikor az idézett tapasztalatokról beszámoltak a két héttel ezelőtti értekezleten, a járásban 212 hold volt kézikaszával levágva. Eredetileg 3825 hold kézi aratást terveztek. Azonban Gergő Sándornak, a járási mezőgazdasági osztály vezetőjének véleménye szerint legföljebb 3500 hold gabonát tudnak levágni kézi erővel, mivel az emberek nagy részét leköti a másik sürgős munka, a cséplés. Kispál Ferenc csökölyi elnök szavai azt sejtették, a járásbr.1 eleve is idegenkedtek a kézi aratástól. Két oka volt ennek: egyrészt bíztak a gépekben, másrészt pedig az aratás idején még sok növényápo- lási és betakarítási munka várt a szövetkezeti tagokra. Ebből is le kell vonni a tanulságot. A mezőgazdasági munkák egymáshoz kapcsolódnak. Ha egy tennivalóval megkésik egy gazdaság, azt már rendkívül nehéz pótolni, s a késedelem végigkíséri a szövetkezetét, sőt hatványozódik egész éven át. Nem véletlen, hogy mind többen kérdezik aggodalommal a nagyatádi járásban: megcsúsztunk az aratással, mikorra fogunk elcsépelni? Hatékony küls5 segítség A járásban még körülbelül 2300 hold rozs lábon áll. Főleg a taranyi, a mikei, a görge- tegi és a csökölyi szövetkezetekben vár nagy terület az aratásra. A hét elején a tabi járás a nagyatádiak segítségére sietett, s Taranyban öt karádi, Mikében öt tabi kombájn dolgozik. A hét végére a Nagybajomi Gépállomás Csököly- nek ígért segítséget. A járási vezetők is igyekeznek ezekre a veszélyeztetett helyekre átcsoportosítani a gépi erőt. A most érkezett gépállomási kombáj- nosok nagy lendülettel, szorgalommal láttak munkához. De még ilyen nagyarányú támogatással is belenyúlik az aratás az augusztusba. És itt a csén- lés is, sőt küszöbön a silózás. Nem törvényszerű az, hogy a nagyatádi járás szövetkezetei utolsóként végezzenek. Ha ennek a nyárnak figyelmeztető tanulságait mindenki megszívleli, s jól felkészülnek az őszi feladatok: a betakarítás, a vetés idejében való elvégzésére, sokat pótolhat a járás abból, amit eddig mulasztott. Hibákat, gondokat tártunk fel, egy rendkívül nehéz aratás problémáiról szóltunk. A kívánság magától értetődő: okuljunk végre belőlük! Vörös Márta A népi-nemzeti egység útján Társadalmunk minden rétegében szinte naponta elhangzik az a megállapítás, hogy társadalmi viszonyaink oly gyökeresen megváltoztak az elmúlt kát évtized alatt, hogy a most felnövő fiatalság el sem tudja képzelni a régit. Annyira nem, hogy — mint egy egyébként jeles fiatal költő kifejezte — már nem is az 1945 előttit, hanem az 1956 előttit tartják gyakran a réginek. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az a történelmi változás, amely forradalmian átalakította társadalmunkat 1945-ben, hazánk felszabadulásával és a népi demokratikus fejlődés megindulásával kezdődött, s azóta és annak nyomán történt mindaz, amit ma fel- szabadulásunk után 19 esztendővel oly világosan érzékelünk Ezen a történelmi korszakon belül csak történeti intermezzo volt az ellenforradalomig vezető helyzet lciala„ RE KORD “-KEMENCE <, 4 v s V , 1 1 : 4 : :j 1»f: 15 ; Építményeknek: gépeket, termeket, hatalmas berendezéseket magában foglaló épületnek sem volna kicsi. Pedig egy berendezés »-csak«, egy hatalmas üzem egyetlen műveletre alkalmas része. Csőgyári körkemence. Csepelen, a Fémművek Egyedi Gépgyárában készült szovjet megrendelésre. Ebben hevítik föl a csőgyártáshoz szükséges öntecseket 1250—1300 fokra. Közép-Európa legnagyobb méretű ilyen kemencéje: átmérője 32 méter, súlya 480 tonna. Teljesítménye is szinte egyedülálló; teljesen automatikusan működik, s percenként két öntecset bocsát ki. S még egy adat — rekordról beszél ez is —: a vállalt határidő előtt 3 hónappal elkészült! Rövidesen átadják rendeltetésének. A LATOHEQYI ASSZONY Amikor hírét hallottam, nyomban elindultam, hogy fölkeresem. Jegyzetfüzetembe ennyi volt írva: »özv. Horváth Jánosné, Zákány. A Csokonai Termelőszövetkezet egyik erőssége. Negyvenhárom éves.« És még ez: »Miért kérte ez az asz- szony fölvételét a pártba?« A tsz-elnök borostás arcú, fáradt szemű fiatalember. Itt, Zákányban még sok a gond. Mondom, hogy kit keresek. — A Mariskát? — mosolyog. — Derék asszony! Menjünk, elviszem! Berúgja a porlepte, piros motort. — Ott lesz a répaföldön. Kanyargunk jobbra-balra. — A mindenségit, nézze csak, nincs senki, már végeztek. De megnézzük a felső kukoricásnál ... Ott sincs. Azt mondják, £ hegyi táblában kapál. Sáros az út, oda nem tudunk bemenni. Az elnök bosszúsan ül a nyeregben. — Egyedül úgyse találna oda. Nekem meg négyre vissza kell érnem. Legjobb, ha száraz papon jön ki, akkor megkeressük. — Mégis milyen? Mondjon róla valamit. — Kijutott neki a szomorúságból. Olyan vékony kis teremtés. De olyan nagy akarat van benne, hogy az már hihetetlen. Emelt hangon: — Nem adnám tíz férfiért se. — Hogy miért kérte fölvételét a pártba? — kérdez visz- sza. — Mert felelősséget érez a faluért. De ő jobban el tudja mondani. Mi, régi kommunisták örülünk neki... A hegy csöndes. Mozdulatlan minden. Csak a meleg vibrál. — A lányom? Már várom. Pihenjen le addig. Ülünk egy ideig. Az öregember szembefordul. — Mit akar tőle? Persze, ha szabad tudni... — Az élete érdekel. — Az élete? — Az. — Kevés jóban volt része. Ennek, szegénynek, zsákszám mérték a gondot meg a rosz- szat... Dolgos, szép lány volt, az bizonyos. A gyékényesi téglagyárban szerette meg egy legény. Jóravaló vasutas gyerek volt. Meg is esküdtek hamarosan. Meglett az első leánya, Mária. Az apja akkor már berukkolt Jött a második, a Rózsi. Pindurka volt még, pólyá ban tartottuk, amikor a vöm zászlósa levelet menesztett hozzánk. Azt írta Mariskám nak, hogy az ura hősi halált halt. Az autójuk rászaladt valami aknára. A fiamat, a Maris bátyját is sírba vitte egy golyó. Itt maradtunk szegényem nyakán négyen. Két mihaszna öreg meg két ártatlanság. Hallgatunk. Az öregember 81 éves. — Kérték sokan..Nem ment senkihez. Azt mondta, igazi apát úgysem kapna a gyerekeinek. Dolgozott látástól vakulásig. Szántott, vetett, kaszált, mint egy férfi. Becsülettel férjhez adta a lányán. Amióta beszervezték a gazdaságba, még jobban hajtja magát. Azt tartja, csak akkor mennek valamire, ha megfogják a dolog végét. — Tudja, hogy . Közbevág. — Tudom. Kommunista lett..; Üdülés alkalmával ne feledkezzen meg a B TOTÓ-LOTTÓszelvények megvásárlásáról. Kaphatók minden kijelölt FÖLDMÍjVESSZÖVETKEZETl kiskereskedelmi és vendéglátóegységhen. (3388) e Sötét felhők adnak találkozót egymásnak az égen. A mezőőr segíteni akar. — Horváthné sok van a faluban. — Ez a hegyen lakik. — Ja, a látóhegyi! Az Horváth Kolonics. Ott lesz a lucernaföldön. És elmutat délre. Kérges a keze, kemény szo- rítású. Az arca meg a ruhája tele van finom porral. Árad belőle a szénaillat. Kérdezni szeretném, de nem jut eszembe semmi. — Jó szénánk lesz. — Valóban jó. — És sok. Csak az a baj, hogy nincs férfi. Nézze meg, egyetlen ember gyalogos van. Keskeny, ráncos, bronzszínű arc. Az árkok mélyek. Tele porral. — De hát az asszonynépre nem lehet panasz. Ügy megy a munka, hogy öröm nézni... — Hallottam, maga sokat dolgozik. — Mindig is így voltam. Vékony, törékeny. Honnét van az ereje? — Milyen lesz az idei év? — Jobb, mint a tavalyi Mindig jobb lesz. — Azt mondják, maga nagyon szorgalmas. — Asszony vagyok. — Nem sajnálja a hat holdat? — Akkor nem tudtam házat venni. Most van. így jó, higgye el... Kezet nyújt. — Ne haragudjon, de én nem érek rá beszélgetni. Eső előtt készen akarunk lenni... Ilyen ez a látóhegyi asszony. Németh Sándor Irta: Erdei Ferenc kulása és az azt követő tisztulás és megújulás. Ax elmúlt két évtixed az az időszak, ami alatt a feudális csökevényekkel terhelt tőkés—földbirtokos uralkodó osztály hatalmát megdöntöttük, s a gyárosok, bankárok és grófok országa helyéin a nép hatalmát valósítottuk meg. Ez természetesen i.íem történhetett meg másként, mint forradalom útján, amelyet a munkásosztály és szervezett politikai ereje, a kommunista párt vitt győzelemre, támaszkodva a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség szövetségére. A harcban a proletárdiktatúra egyértelműsége és a néphatalom kivívásának és megtartásának céltudatos következetessége vezethetett csak sikerre. Nem lehetett másképpen, minthogy a régi kizsákmányoló rendszer megdöntését, a néphata- íom kivívását, megszilárdítását és megvédését csak a korábbi uralkodó és kizsákmányoló osztályok elleni harcban érhettük el. Arról a történelem mond ítéletet, hogy e harcokban milyen történelmi érdemeket szereztek, és milyen hibákat, követtek el a kommunisták és szövetségeseik. A harc végigvitele azonban történeti tény, s társadalmunk szocialista építése és berendezése, valamint a népi-nemzeti egység megvalósításának előrehaladása e harcok eredményein alapszik. A fejlődés azonban a nép- hatalom kivívása óta is óriási utat tett meg. A felszabadulás utáni első időszakban a nyílt és következetes harc volt az uralkodó jellemvonása társadalmi fejlődésünknek. Elszánt és kíméletlen harcot folytattunk a régi uralkodó és kizsákmányoló osztály minden rétege .ellen. (Ma már azt is látjuk, hogy túlságosan is szélesre nyitottuk az osztályellenség frontját.) S bonyolult és ellentmondásokkal teli harcot folytattunk az értelmiség és a középrétegek, különösen a középparasztság szövetségének a megnyeréséért. Ez az időszak drámai körülmények között ért véget, s életbevágóan fontos tapasztalatokkal és tanulságokkal járt Mindexeket össxegexve és hasznosítva alapozta meg a következő időszak politikáját a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány. Ennek a politikának alapvető tételét így határozta meg az MSZMP VIII. kongresszusa: »A munkásosztály csak a dolgozó nép élén, széles osztály- szövetségben viheti győzelemre a békéért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcot.« Ezen a pilléren nyug. szik mostani történelmi időszakunk politikai, társadalmi és gazdasági fejlődése. Ezen az alapon valósult meg mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének befejezése, az életszínvonal nagyarányú emelkedése és a szocialista demokrácia kibontakozása. S ez a politika teremtette meg a föltételeit annak, hogy a szocialista rendszer alapjain, társadalmunk minden osztályának és rétegének közeledése és összefogása révén fokozatosan megvalósul népünk nemzeti egysége. S ma máraz is nyilvánvaló, hogy a népi- nemzeti egység teljes megvalósítása útján nélkülözhetetlen szerepe és feladatai vannak a népfrontmozgalomnak, a kommunisták és a párton- kívüliek, a párt és a széles néprétegek közötti kapcsolatok népfrontbizottságokban kialakult keretének. Mindebből azonban az is következik, hogy még sok és nagy feladat áll előttünk azon az úton, amelyen elindultunk, s amelyen eddig sikeresen haladtunk előre. Csak a legfőbbeket említve ez alkalommal a következőkre szeretnénk utalni. A népi-nemxeti egyseg teljes megvalósulása érdekében el kell érnünk azoknak az osztályoknak és rétegeknek a további közeledését a munkás-paraszt szövetségen nyugvó nemzeti egységhez, amelyek még bizonyos távolságban állanak ettől. Ilyenek a kispolgárság különféle rétegei és az értelmiség egyes csoportjai. S összefügg e politikai feladatainkkal a volt koalíciós pártok maradványainak feloldása, továbbá az egyházakkal való kapcsolataink fejlesztése az állami feladatok megoldásában és a békemozgalom erősítésében, s oly módon is, hogy a nyílt ideológiai vitákat se kerüljük el velük olyan esetekben, amikor elvtelenség lenne hallgatni bizonyos elvi jelentőségű nézet- eltérésekről. Szocialista államunk erősítése, állami és tanácsi szerveink fejlesztése azt követeli, hogy teljes erőnkkel mozdítsuk elő a szocialista demokratizmus további kibontakozását, a demokratikus közszellem terjedését. így mind több lkotó erő kapcsolódhat be szocialista intézményeink erősítésébe, fejlesztésébe. A szocializmus gazdasági alapjainak erősítése azt is megköveteli, hogy a társadalmi tulajdon védelmét és a szocialista munkafegyelem szilárdítását minden lehető módon alátámasszuk, s azt is, hogy a szocialista állami és szövetkezeti vállalatok belső rendjét, szervezettségét és teljesítőképességét hathatósain tovább növeljük. Mindezt a társadalmi tevékenység kimeríthetetlenül változatos eszközeivel segíthetjük elő. Végül, de nem utolsóként, a szocialista eszme és erkölcs általános társadalmi elismertetéséért és érvényesítéséért kell küzdenünk a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális élet minden területén s ezen túlmenően a magánélet és a családok körében is. Nyilvánvaló, hogy mindezek olyan feladatok, amelyeknek tekintetében határozott szerepe van az állami szerveknek, s szerepe és felelőssége van a vezető pártszerveknek is, az egyes kommunistának is. Bizonyos azonban, hogy a legszélesebb rétegekre kiterjedően nélkülözhetetlen szerepe van mindezekben a népfrontmozgalomnak, a Népfront keretében szerveződő társadalmi tevékenységnek, akcióknak. Ilyen Sokoldalú és együttes munka viszi előre a szocializmus teljes fölépítését s ezzel együtt az ennek alapjain nyugvó népi-nemzeti egység megvalósulását. is lehet termelési tanácskozást tartani Pár évvel ezelőtt nem mentek valami szívesen a negyedévenként megrendezett termelési tanácskozásra a dolgozók. A termelésről a művezető beszámolóján kívül alig esett szó. A Pa* mutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárának legutóbbi termelési tanácskozásairól viszont örvendetes dolog beszámolni. Nagyon sokat emelkedett a színvonaluk. Most nem tették kötelezővé a részvételt, mindenkire rábízták: ha van mondanivalója, ha érdekli a közösség munkája, akkor jöjjön el. És a dolgozók 90—95 százaléka megjelent. Műszakonként és üzemrészenként — összesen harminc helyen — tartották meg az elmúlt hetekben a második negyedévi kiértékelést a textilművekben. Üj vonás a gyár termelési tanácskozásán a személyhez szóló, nyílt bírálat és dicséret. A nagyobb üzemrészekben csak a legjobbakat és a leggyengébbeket emelték ki. Ahol kevesebb a dolgozó, sorra vettek mindenkit. A bírálat miatt senki sem sértődött meg, őszinték voltak a dolgozók. Elmondták véleményüket a vezetők munkájáról is. Más műszakok és üzemrészek kiküldöttei is részt vettek egy.egy tanácskozáson, és elmondták, mit várnak ettől az üzemrésztől, milyen fejlődést és milyen segítséget. Senki sem hangoztatott demagóg szólamokat. ^Termelési tanácskozás« — pár évvel ezelőtt órákig tartó, unalmas, meddő -vitát és hosszú beszámolókat jelentett. Most már a dolgozók fóruma a Pamutfonóipari Vállalat kaposvári gyárában — mindenkit érdeklő dolgokr^* mondják el véleményüket. így is lehet... S. N. C~
