Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-15 / 164. szám

SOMOGYI NÉPLAP

3

Szerda, 1964. július 15.

Minden kérdés

feleletre

»ÖREGEK TÁRSASÁGA«

— ez a fura jelzés volt a levél alján. Név, cím sehol. Hogy a címzett, a Csurgói Járási Pártbizottság mégis foglalkozott a névtelen levéllel, méghozzá nem is akárhogyan, annak nyomós oka volt. Olyan állításokat tartalmazott ugyanis, amelyeket kár lett volna, kár volna figyelmen kívül hagyni. »-Nálunk nincs proletárvezetés, nem becsülik meg az idős munkásokat, ■ elnyomják a kommunistákat« — ez állt a többi között a papíron.

A pártbizottság titkára részt vett a legközelebbi párttaggyűlésen a MÁV gyékényesi pártszervezetében. Felolvasta az itteni állítólagos viszonyokra utaló levelet. Megrökönyödés látszott az arcokon. Sokan kértek szót. Senki sem azonosította magát a levélben kifejtett nézetekkel. A hatvanhat kommunista végül is rágalomnak minősítette és visszautasította a benne foglaltakat. Nem derült ki, ki írta a levelet.

Az viszont tény, hogy a gyékényesi vasútállomás párttagjai között akad egy-két olyan elvtárs, aki valós vagy vélt sérelemtől vezettetve esetenként megpendít a levélbelihez hasonló nézetet. Rossz szándékból? Nyilvánvalóan nem rossz szándékról van szó.

MINT SÉRTŐDÖTT EMBERRŐL hallottam Végh István elvtársról, az egyik vonatvezetőről. Középkorú, köpcös ember, valósággal ég a munkavágytól. Élete nagy álma most van beteljesülőben: gyönyörűszép, tágas, világos, városi igényt is kielégítő családi házat épít Zákánytelepen. Egész életében erre spórolt. Mióta elkezdődött az építkezés, jóformán nincs egy szabadnapja, a szolgálat után várja a munka a háznál és a ház körül. Ellakhatott volna akár élete végéig is a vasúti szolgálati lakásban, de elhatározás, szenvedély is van á világon, és ettől nem tágít. Az elhatározások és tettek embere. Harmincnyolcban, még cseléd korában bottal akart reásújtani a gazda. ö megfogta a botot, és keményen nézett elnyomójának szemébe. »Ne merészeljen megütni, magának ehhez nincs joga.« Inkább vette a vándor- botot és továbbállt. Nem adta meg magát.

Ezerkilencszánegyvenhétben belépett a pártba. Sohasem félt megmondani a véleményét. Az ellenforradalom sem ingatta meg. Több éven át volt pártvezetőségi tag.

Ezért is jöttem hozzá véleményt kérni a pártszervezet munkájáról. Ebéd közben találom, azelőtt telt le a szolgálat, kezdődik a második műszak a háznál.

— Rossz helyre jött — válaszol. — 1947 óta most történt meg először, hogy nem vettem meg a pártbélyeget.

Bár erről már tudok, hagyom, hogy beszéljen.

Visszakanyarodik jó sok évet. A fia megbetegszik. Dif- téria. Alig tudják megmenteni a gyereket. De a betegség nyomot hagy a szemén. Sok- doptriás szemüveget visel. A' fiú növekszik, s ezzel együtt nő az apa gondja is. Mi lesz a fiából, hogyan boldogul majd? Postásnak adja, ámde egy idő után azt mondják neki: más munka után kell néznie. A vasútnál próbálkozik, ámde ott elutasítják a szeme miatt. Az apa utazik:

Pécs, Budapest, megint Pécs. Kér, érvel, könyörög. Azt mondja: Nézzék, elvtársak, én még a magam ügyébe sehová se mentem, de most értsék meg, a fiam boldogulásáról van szó, segítsenek. ígéretet kap, majd a kudarcok után teljesítik a kérését is: fiát fölveszik a vasútra a pályafenntartáshoz, mint harmadik csoportost. Van, aki megérti, és emberséggel segíti, de találkozik közönnyel is. Ez felháborítja, indulatba hozza. Végtére is nem íróasztalt, nem vezető tisztséget kér a fiának, hanem munkát, olyan munkát, amit fogyatékossága ellenére is jól elsajátíthat, s amire egész életében nyugodtan támaszkodhat.

Ugyan ki vitathatja el Végh Istvánnak ehhez való jogát? Ki az, aki az ő helyében nem ugyanúgy küzdene gyereke révbe jutásáért? És vajon kitől várhatna segítséget, ha nem azoktól, akikkel együtt dolgozik immár évtizedek óta? Keserűen jegyzi meg: »Sajnos néha elfeledkezünk arról, hogy a párttagoknak is vannak gondjaik, bánatuk, és ők is rászorulnak a támogatására.«

Mondom neki, hogy bármennyire megértem is apai gondjait, eljárását mégsem helyeselhetem. A párttagság és a vele járó kötelezettség nem babaruha. Szavamba vág. Ne értsem félre, ő nagyon jól tudja, mit jelent a párt, s különben is csak azért nem fizetett tagdíjat, mert így legalább biztosan leül vele a pártvezetőség, s ott majd felmondhatja, mi nyomja a szívét.

— De hát volt már taggyűlés, ahol szóvá tette sérelmét, és magyarázatokat is kapott — felelem.

— Volt, igaz, de hát az se járja ám, hogy egy óra alatt lepergetünk egy taggyűlést. Mit lehet ennyi idő alatt megvitatni? Vannak köztünk idősebb elvtársak, akiknek hosszabb idő óta egy szavukat sem halljuk a taggyűlésen. És fáj az is, hogy megkülönböztetést tesznek közöttünk. A vasutasokat két kategóriába sorolták. Az egyikbe tartozók nemzetközi vonatokon is járnak, a másikak csak a belföldieken. Egynéhány párttagot is érint ez a sértő megkülönböztetés. És azt is elmondja Végh István, hogy véleménye szerint a jutalmazásoknál inkább a pártonkívü- lieknek kedveznek.

— Mi az igazság e téren? kérdem Bogdán Frigyes elvtársat, az állomásfőnököt, aki szintén régi, 1946-os párttag.

— Ha megkülönböztetésről beszélünk, akkor a régmúltat kellene említeni. Akkor valóban előfordult, hogy nem a legteljesebb igazságosság elvén osztottuk el a jutalomkeretet. Ma nagyon ügyelünk arra, hogy a rendelkezésre álló jutalomösszeget azok között osszuk szét, akik leginkább kiérdemelték. Ez a szemlélet vezet bennünket akkor is, amikor valamilyen vezető állás betöltéséről kell döntenünk.

A sértődött emberek hajlamosak sötétnek látni a valóságot. De ez csak még inkább arra kötelezi a gyékényesi MÁV-pártszervezet vezetőségét, hogy ne hagyja megválaszolatlanul a kérdéseket, s minden lehetőt megtegyen azért, hogy egyre kevesebb legyen a sértett, önmagával gyötrődő ember.

Varga József

ÚJ SZERVEZET — RÉGI GONDOK

Megkezdte működését a Somogy megyei Beruházási Iroda

A megyei tanács székházának bejárati oldalán, a fekete alapozású üvegtáblán még frissen csillognak a betűk: »Somogy megyei Beruházási Iroda.« Július 1-én látott munkához az új intézmény; a megszűnt Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda és a megyei tanács tervosztályának eddigi beruházási feladatait vette át és valósítja meg.

Hatékonyabb lesz a munka

— Szükség volt-e erre az átszervezésre? — bukkan elő a gondolatok közül a fontolgató találgatás, de a szakemberek válaszában ott cseng a megnyugtató tájékoztatás:

— A tanácsi és a mezőgazdasági beruházásokat ez ideig bizonyos fokú párhuzamosság jellemezte. A Tsz Beruházási Iroda és a tervosztály gyakran ugyanazon a területen bonyolította a beruházásokat, da mivel két különálló szervről volt' szó, természetesen külön-külön műszaki gárda foglalkozott az ellenőrzéssel és az egyéb feladatokkal. Most ez a kettősség megszűnik, s ez azt is jelenti, hogy a műszaki dolgozók szak- képzettségét gazdaságosabban hasznosítják ezután.

Az új, egységes megyei beruházó szervezet természetesen még nem bizonyíthatja eredményekkel a létesítését elrendelő tervhivatali utasítás helyességét, egyik szervezeti »újítása«, az előkészítő csoport életre hívása azonban máris a hatékonyabb munka irányába mutat.

A tanácsi beruházások lebonyolításának egyik hiányossága az volt, hogy a kiviteli tervek — létszám hiányában — szinte minden közbenső kritikai vizsgálódás nélkül kerültek a tervezőtől a kivitelezőhöz. A Beruházási Iroda kiküszöböli ezt a hiányosságot, s nem csupán szakszempontból, hanem a gazdaságosság szemüvegén keresztül is tanulmányozza a terveket, igyekszik kiszűrni belőlük a fölöslegesnek vagy túlzottan költségesnek látszó megoldásokat, s vagy saját hatáskörében módosít rajtuk, vagy átdolgozásra visszaadja a tervezőnek.

Évi 230 millió forint

A Somogy megyei Beruházási Iroda mint lebonyolító intézmény tehát a megyei tanács jóváhagyott beruházási programja alapján tervezői és kivitelezői szerződéseket köt az illetékes szervekkel, vállalatokkal, a terveket felülvizsgálja, bírálja, a kivitelezés munkáját ellenőrzi, elvégzi a létesítmények műszaki átvételével és a beruházások pénzügyi lebonyolításával járó teendőket. Az OTP megbízása alapján bekapcsolódik az öröklakások építésének, valamint a Balatoni Intéző Bizottság építés jellegű beruházásainak lebonyolításába, s egyes esetekben a termelőszövetkezeti házi építkezések műszaki tervezését, illetve a tervek adaptálását is ellátja. Mindezt 35 főnyi gárdával, és abban a reményben, hogy a tanácsszékházban levő szűk helyüket jövőre a Beloiannisz utcában kialakítandó saját irodaházzal cserélhetik föl.

A folyamatban levő vagy a tervekben előirányzott s az év második felében induló termelőszövetkezeti és egyéb tanácsi beruházások máris az iroda gondozásába kerültek. Így a népgazdasági keretből biztosított összegek felhasználásával ez a szerv bonyolítja le a többi között a kaposvári észak- nyugati városrész lakásépítkezésének, a megyeszékhely tisztasági fürdőjének és fedett uszodájának, továbbá a város víz- és csatornahálózata bővítésének, a siófoki kórház, a marcali szennyvízcsatorna, a

Tíz kaszapár vágja a búzát a háromfai Kossuth-brigád 91 holdas tábláján.

barcsi rendelőintézet létesítésének, a kaposvári Korona Szálló átalakításának beruházási munkáit. A termelőszövetkezetek részére Csokonyavi- sontán, Homokszentgyörgyön, Porrogszentkirályon, Somogy- vámoson, Igáiban, Jutában, So- mogyszilban, Marcaliban, Bö- hönyén és sok más — több mint kétszáz — községben készül épület, gazdasági létesítmény az iroda közreműködésével. Az idén összesen kétszázharmincmillió forint értékű beruházási munka fut át az iroda »csatornáin«: az előkészítő, a műszaki ellenőri, a gazdálkodási és a pénzügyi csoport ügyintézésén.

Együttes erővel

— A beruházások lebonyolításában a határidők megrövidítésére és a gazdaságosság elvének fokozott érvényesítésére törekszünk — mondja Cyőrfi Endre építészmérnök, az iroda vezetője. — Ehhez persze — ismerve a nehézségeket, gondokat — a mi szervezetünk ereje és igyekezete kevés lenne. Szükség van arra, hogy a tervezők a megrendelt terveket megfelelő minőségben és késedelem nélkül készítsék el, a mezőgazdasági beruházásoknál az 1965—66. évi létesítményjegyzéket mihamarabb kapjuk kézhez. Hathatós segítséget jelent munkánkban, ha ritkulni fog a beruházási döntések körül ma még előbukkanó tervszerűtlen ség, s ha a kivitelező vállalatoknak mind kevesebb észrevételt kell majd tenniük. Csakis így, az erőket összefogva érhetjük el a közös célt: a beruházási tevékenység hatékonyságának növelését.

A megyei tanács vezetői az új, egységes beruházási szervezet kialakítására már működésének kezdete előtt megfelelő időt és körülményeket biztosított. Az iroda így zökkenő, zavaró kapkodás nélkül kezdhette meg munkáját.

B. T.

<yíz tíf őttliőn

zombat van, tanítási szünnap, de nekünk, nevelőknek a szokott munkarend. Korán van, hát járkálok egy Kicsit az udvaron. Napsugár, kék égbolt, friss levegő, minden tele van életillattal, virággal, olyan könnyű a lépés! Szép májusi reggel!

De ki tudja, mit hoz a mai nap? Itt mindig van izgalom, öröm és bánat, remény és csüggedés, sok apró győzelem és sok-sok aggódás. Leülök az irodában, hol is kezdjem a munkát? Ilonka néni most takarít — ragyogjon minden, legyen tisztaság, virág mindenütt — ezt mondják köny- nyed, gyors mozdulatai.

Éles, türelmetlen csöngetés hallatszik az udvarról. Jancsi, a kis tizenkét éves legényke ül a triciklijén, amit már a magáénak tart.

— Ilonka néni, mikor megyünk már?

— Nem tudom, hányadszor csönget és szólítgat már. Bevásárolni megyünk, Jancsi lesz a sofőr. — Jó tanuló, illedelmes fiú. Büszke, ha megbízást kap. önállóan elintéz kisebb ügyes-bajos dolgokat a városban. Pontos, és soha nem hiányzik a pénz, amikor elszámol. Pedig néhány hónapja azt hittük, hogy nem sokáig húzza, csupa csont-bőr gyerek volt, most vidám, lelkes, tettre vágyó.

T) ovid szünet, majd halk,

•*-*- szinte félénk kopogtatást hallok. Elhanyagolt külsejű asszony jön elöl, négy

gyereket hoz magával: egy nagyobbacska lányt és három kisebbet. Utolsónak egy férfi lép be, és pecsétes levelet ad át. Ö a hivatalos személy, a kísérő.

A nagylány olcsó, de tiszta ruhában áll az ajtó mellett. Komoran néz körül. Szeme ellenséges, vagy csak keserűen vádoló? A kicsik a sarokba húzódnak. Ketten iskolatáskát szorongatnak a hónuk alatt, a csöppség agyonrágott, ütött- kopott falovacskát tartogat ke. zecskéjében. Jaj, mi lesz velünk? — ezt mondja a tekintetük. Nagyon elhanyagoltak. Nézésük annyira rémült, bátortalanul elrévedező, talán csökkent < szellemi képességűek? A nevüket szépen, illedelmesen megmondják.

Ök mától a mi gyerekeink, az otthoné, mindnyájunké!

Nézem a levelet. Igen, erre gondoltam. A tanácsi javaslat sötét képet fest: éhezés, ruhátlanság, piszok. Heten laktak egy kis szobában, ott is csak egy ágy volt és szalma a földön. Az idős apa nyomorék, munkaképtelen. Már régebben el kellett volna helyezni a gyerekeket. Az anya a gyermekeit nézi. Némán figyeli a három kicsit, szorongva, lopva pillant a nagylányra, ijedten rebben vissza tekintete. Megijed a nézésétől, abban nincs semmi melegség. Tudja, hogy hibázott, de arra nem gondolt, hogy egyszer el kell válnia tőlük. És most mintha egy kicsit homályosabb volna a szeme. Mégiscsak édesanya!

Egy mosolygó felügyelőnő lép be, barátkozni akar az új vendégekkel. Elmondják, hogy van néhány könyvük és füzetük is, de minden nincs meg. Még nem barátkoztak meg, ijedten kérdezgetnek: — Ezután már nem tanulhatunk? Elveszik a könyvet is, a táskát is? A lovamat nem adom oda! — Éva néni hamar le- fegyverzi a rettegést, könnyű a dolga, hiszen szereti, nagyon szereti a gyerekeket.

— Ettetek-e már?

— Ettünk lisztes levest, de éhesek vagyunk'

Csak egy rövidke óra telik el, s már mind tiszta, új ruhában, gondosan megfésülten, jóllakottan mennek le a lépcsőn. Az udvaron gondozónő felügyeletével folyik a játék. Néhány perc múlva már nehéz megkülönböztetni, hogy kik a régiek és kik a jövevények. A gyermekszívek hahamar összedobbannak, gyorsan nyílik és csukódik a kör, a kezecskék összetapadnak, és forog, forog gyorsan a karika, a gverekgvűrű. összefoaózva, dalolva, kacagva ugrálnak, ügyeskednek.

Aki látta ezt az érkezést, az soha nem felejti el'

TF' ésőbb lemegyek az ud- varra megnézni a gyerekeket A gépkocsivezető az autójával foglalatoskodik. Beszélgetünk néhány percig. Közben észrevétlenül került mellénk Pista. Hatodikos fiúcska, mindig jókedvű, bogárfekete szeme mindig tisztán csillog. Csak áll, áll, és néz elgondolkodóan. Kérdezem, hogy mit akar, miért nem játszik. Nem válaszol, eloldalog. Egyszer csak megint mellettünk áll, de mintha ideges volna, válla rándulását látom, és nem értem a dolgot. Üjra elballag tőlünk, megint visszajön. Tekintetemmel kísérem. A fiú mélyen lehajtja a fejét, bátortalanul megmozdul a karja. Egy pillanatra megáll a levegőben, majd gyors mozdulattal kabátja belső zsebéhez kap. Egy papírszeletet dug a gépkocsi- vezető kezébe. Szinte ugrik, megiramodik, de alig néhány méterre megtorpan, mej^.ll. Fejét most sem emeli föl, és meg sem fordul. Nézzük a papírszalagot. Színes vonalak, piros szív díszíti, gyöngybetűs felírás olvasható: »ÉDESANYÁMNAK 1964.« Döbbent csend, nézzük egymást, és nem tudunk szólni. A sofőr szeme egyre csillogóbb, és egy könnycsepp buggyan elő. Oda- ugtik Pistihez, felkapja, öleli, csókolja. Pisti is küszködik a könnyekkel: — Valakinek oda kellett adnom. Magát szeretem, sofőr bácsi...!

Nagy Károly

' Július l-én volt esedékes a magánautók kötelező ' szavatossági biztosításának második félévi díja, <úlius 31-ig pótlékmentesen befizethető.