Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-04 / 155. szám

n MONOKINI a Krseki nyilatkozat és más apróságok a AZ MSZMP MEGYEI GlZGTTSAGA ES.A MEGYEI TÄNACS LAPJA Miért keli rettegniük Széchenyi tér 5. lakéinak? Tizenkét család sürgős segítséget kér »Félelemben élünk. Este nem merünk az udvarra ki­lépni. Rágalmaznak, fenyeget­nek, sértegetnek bennünket, becsületünkbe gázolnak. Gyer­mekeinket be kell zárni a la­kásba, mert félünk, hogy a trágár, durva beszéd rossz ha­tással lesz rájuk. Segítsenek, hogy a szocialista együttélés szabályait a Széchenyi tér 5. szám: alatti házban minden lakó megtartsa • • •■« Bár tizenketten írták alá a szerkesztőségünknek küldött levelet, mégis elképzelhetet­lennek tartottuk, hogy Kapos­vár központjában ilyen áldat­lan állapotok uralkodjanak. Az a néhány óra azonban, amit az említett házban eltöl- töttünk, a levél íróinak iga­zát bizonyította. Sőt, még túl­ságosan is enyhén bírálták el a ház rendjét, békéjét meg­bontó Eridrich Józsefné és hozzátartozóinak magatartását. Egy magnetofonszalagon megörökítettek egy veszeke­dést. Fridrichné és leánya mosdatlan, trágár kifejezések özönét zúdította a ház lakói­ra. Nem kímélték a Pamutfo- nó-ipari Vállalat kaposvári gyára szakszervezeti bizottsá­gának munkatársát sem, aki hivatalos ügyben járt a ház­ban, azt is útszéli jelzőkkel illették. A napokban már a rendőr­séget is értesítették a* ház la­kói. Az ÜRH-s kocsival kivo­nuló rendőrök is tehetetlenek családdal szemben. Fridrichék őket is sértegették, gyalázták Amikor ott jártunk, egyik lakóra rá verték az ajtót, meg­fenyegették, hogy végeznek vele, mire hozzátartozói haza­érnek. Ez a lakó a szomszé­dokhoz menekült át segítséget kérni. Egy másik lakót leá­nyával együtt ocsmány jelzők­kel illettek. Ekkor jött ismét a házba a Pamutfonó-ipari Vállalat már említett dolgozó­ja. Sorsát most sem kerülte el: csak nyomdafestéket nem tűrő megjegyzések kíséretében haladhatott keresztül az ud­varon. Jómagam még aránylag szerencsésen megúsztam, bár Fridrichék az én jelenlétemet sem állhatták meg szó nél­kül. Egyre azt hajtogatták, hogy meg fogják tudni, ki vagyok, mit keresek a ház­ban, aztán intézkednek. Távo­zásomkor Fridrichné a kapu­aljban állt, s gyűlölködő han­gon vont kérdőre, mit keres­tem a házban. — Biztosan az én szép lakásomat akarja át­játszani valakinek — ripako- dott rám. — Vagy pedig ma­ga is osztozott a lopott hol­min. De majd jön a bírósági tárgyalás, s ott mindnyájan felelnek, bekerülnek mind- nvájan még az újságba is. voltak a szitkozódó, átkozódó 1 Maga se lesz kivétel. Azt hi­Az újságíró kálváriája Amíg a riportalanyt megtaláljuk Az újságíró legyen nyomozó, türelemjátékos, kötélidegzetű, röntgenszemű ahhoz, hogy Ka­posváron megtaláljon valakit, akitől információt kaphat. Vá­rosunk tele van állandóan el­foglalt és megtalálhatatlan emberekkel. Azaz helyesebben: munkaidőben megtalálhatatla- nokkal.. . Kaposvár lakosai­nak egyharmada nemrégen szabadságon volt, a másik har­mada külföldön, a harmadik harmada Dedi g »házon kívül«. A múltkoriban egyik kollé­gámnak négy vállalati igaz­gató nyilatkozatára volt szük­sége. öt napon át kereste őket személyesen, telefonon — ered­ménytelenül. Pedig itthon vol­tak. dolgoztak, csak énnen »házon kívül«. (Az újságíró pedig magán kívül.) Ilyenkor alkudni próbálunk. Keressük a helyettest. Az sincs. A he­lyettes helyettesét. Az sincs. A helyettes helyettesének a he­lyettesét. ö sincs. Egyedül az adminisztrátor és a takarító van az irodában. Sajnálják, de ők nem adhatnak semmiféle táiékoztatást sem. Persze akad­nak. akik megkímélnek ben­nünket ettől a »lebontó mód­szertől«, s azzal zárják el a további próbálkozások úti#t, hogy a »sajtónak nem nyilat­kozunk«. s kattan a telefon. Hoev miért, az örök titok. Előfordul az is számtalan­szor. hogy átoassznldák egy­másnak az információadást, il­letve az ezzel járó felelősséget. Ilyenkor szerencsés az az új­ságíró. aki telefonon kez.dte meg a kálváriát, mert csak a keze kan görcsöt a sok tárcsá­zástól, s nem kopik térdig a john. Mert, aktnak r>lyan embe­rek. akik elfelejtik, hogy nem az úi^ágírót, hanem az újság­olvasók. tízezreit táiékoztatják bizonyom ^seménv<akről. ered- m/mvekr^l vagy hibákról. S ba végre rrv*ho<*v »kínok az ásztólánál ülök«, ki ts?d felvilágosítást adni, még a. mindig nem érezhetem ma­gam elégedettnek. A követke­zők miatt: A napokban azt akartam megtudni, hogy mennyien mentek, illetve mennek üdül­ni megyénk postásai közül. Az üdülőfelelöshöz, Nagy Imréné­hez irányítottak. Közölték, hogy a távközlőknél megtalá­lom. Először telefonon be akartam jelenteni magam. A telefonkönyvben a posta cím­szó alatt levő számokból ki­választottam a távközlési osz­tályt, a 20-04-et. Egy női hang azt válaszolta, hogy ilyen ne­vű hölgyet ott nem ismer. Mi­után érdeklődtem, hol talál­hatom meg, előbb konzultált munkatársaival. Jó kedvű ne­vetésük eljutott hozzám a te­lefonon keresztül, majd ő ma­ga is visszafojtott kacagássá közölte, hogy a postaosztályon Jókedvén felbátorodva azt me­részeltem kérni, hogy legyen már olyan jó, és mondja meg a postaosztály telefonszámát. Erre nevetve azt válaszolta, hogy benne van a telefon­könyvben. Igaza is volt. Az osztály hat száma közül hívtam a 21-11-et, nem jelentkezett. Kerestem egy szimpatikusabb számot, a 20-20-at. Ott egy kellemes fér­fihang tájékoztatott, hogy az ezreseknél keressem Nagynét. Miután megkérdeztem, hogy kik azok az ezresek, felvilágo­sított, hogy a 10-00. (Rejtvény- fejtők, figyelem!) Hívom a bűvös számot — foglalt. Egy kis idő múlva végre sikerült beszélnem Nagynéval. Arra kért azonban, hogy ne aznap, ne is másnap, hanem harmad­nap keressem föl, mert na­gyon el van foglalva. Ez csak egy példa. De sok hasonlót tudnék még sorolni. Mindenkinek drága az ideje, senki sem szeret hiábavalóan lótni-futni. Kíméljenek meg ettől bennünket is! S. M. szik, tönkre lehet bennünket tenni, mert cigányok va­gyunk? Megdöbbentő és tarthatat­lan állapot uralkodik a Szé­chenyi tér 5. számú házban a múlt év tele óla, amióta Fridrichék odaköltöztek. Egy­általán nem azért, mert cigá­nyok! Senki sem szólt emiatt, senki sem sértegette őket, sőt a házbeliek, amennyire lehe­tett, anyagilag is segítették őket. ök azonban nem akar­ják tudomásul venni, hogy a szocialista együttélésnek sza­bályai vannak. Nem törődnek azzal, hogy lakótársaik mun­ka után nyugodtan szeretné­nek pihenni s nem zárt ajtók mögött rettegni. Egy lakó mindenét pénzzé téve elmenekült innen. Egy másik, ha hozzátartozói mun­kában vannak, kimegy vala­melyik parkba, s csak akkor tér haza, amikor már család­tagjai is otthon vannak. Tizenkét család, dolgozó emberek békéjéről, nyugalmá­ról van szó! Fridrichék közül senki nem dolgozik, bár a nagy létszámú család most újabb két taggal szaporodott: Pesten lakó leányuk jött ha­za férjével. A gyerekek a vá­rosban csavarognak, ingyenes nyomtatványokat árusítanak szórakozóhelyeken egy-két fo­rintért, vagy pedig kéregéi­nek, hogy legyen ennivalóra. A Széchenyi tér 5. lakóinak érdeke sürgős beavatkozást, rendteremtést követel hatósá­gainktól. Senkinek sincs joga büntetlenül háborítani máso­kat! A Fridrich család mun­kaképes tagjait kötelezzék, hogy dolgozni menjenek, gon­doskodjanak a gyermekek egészséges neveléséről, s hogy megtartsák a szocialista együttélés szabályait, ne bont­sák meg a ház rendjét, nyu­galmát. Ha erre önszántukból nem hajlandók, akkor a tör­vény szigorával kötelezzék őket. Ha ez sem segít, köl- tözöiessék őket olyan helyre, ahol magatartásukkal nem za­varják környezetüket. Szalai László Kebelügyben világszerte dúl a vihar. A »monokini« veszé­lyeire hívta föl a figyelmet Thompson, a hölgy autóveze­tők világszövetségének londo­ni főtitkára, aki »mellesleg« férfi. Közölte, hogy társasága körlevelet intézett a tagokhoz: tartózkodjanak a felsőrész nél­küli ruhák viselésétől vezetés közben, mert az autóutakon, ahol férfiak is hajtanak, a fi- gyelemelterelődés következté­ben katasztrófák történhetnek. A figyelmeztetésről nyilván nem tudott az a fiatal autós hölgy, aki az amerikai Nor­wich garázsában rendelt szer­vizt. A szerelők sürgés-forgása abban a pillanatban megszűnt a kocsi körül, mihelyt a vál­lalkozó szellemű hölgy végig­dőlt kocsija hátsó ülésén, és hapfürdőt vett »topless« fürdő­ruhában. A bikini, amelyből — felső­rész híján — »monokinit« va­rázsolt a termékeny képzelet, a napokban egy Tel Aviv-i áru­ház kirakatában is megjelent, s az első három darabot az igazgató közleménye szerint máris megvásárolta »három szép, bátor serdülő lány«. Ez persze még nem jelenti azt, hogy rendőri beavatkozás nél­kül viselhetik is. A szicíliai Palermo két áruházából azon­ban a rendőrség máris eltávo­lította a közszemlére kitett fürdőruhákat. Libanon egyik divatáruházába is bevették magukat a rend éber őrei, s a szó szoros értelmében fátyolt borítottak azokra a próbaba­bákra, amelyeket felsőrész nél­küli fürdőruhába bújtatott a tulajdonos. A görög hatóságok ugyancsak »szűkkeblűéit«. Bri­gitte Caron Ney francia tán­cosnőt, aki felsőrész nélküli estélyiruhában jelent meg egy éjszakai mulatóban, letartóz­tatták, majd másnap kiutasí­tották az ország területéről. Elítélték az új viseletét a Beatles-együttes tagjai is. Can­terbury ősz érseke, az angli­kán egyház feje azonban ke­resztényi türelemmel nyilat­kozott a toplessről. — A leg­rosszabb a megbotránkozás. El kell fogadnunk a tényeket, meg kell értenünk őket, mert ez összefügg az egyháznak a világhoz való közeledésével — nyilatkoztatta ki. cuz alUoUoU'ztnu*’ — Szabinácska, legyen szíves behív­ni a főkönyvelőt és az szb-titkárt egy röpértekezletre — szólt ki a titkárnő­nek Silbai Csongor, a Dongapingáló Vál­lalat kis termetű, mély hangú igazga­tója. A két funk­cionárius nem sokat váratott magára, s máris megkezdőd­hetett a megbeszé­lés. — Szóval, azért hívattalak bennete­ket — kezdte beszé­dét Silbai Csongor —, hogy tudomáso­tokra hozzam: a Dongapingáló Vál­lalat sem maradhat ki abból az orszá­gos méretű harcból, amelyet a jobb ér­zésű emberek foly­tatnak az ijesztő rém, az alkoholiz­mus ellen. Gondo­lom, nem ártana a mi dolgozóinknak sem, ha egy avatott szakember szájából hallanák, hogy mi- hogy egy ilyen té- nő pusztítást okoz májú előadással a nohából készült tiszteljen meg ben- vinkó, összekapc&ol- nünket, dongapin- va e témát az égé- gálákat, tett szesz agybutító Az szb-titkár hatásával. A donga- megértve a nemes pingáló munkások ügyet, kifelé készü- sokat nyerhetnek lődött. A főkönyve- azzal, ha orvos ma- lő azonban kényel- gyarázza meg nekik metlenül fészkelő- a nagy ivászat ve- dött a székben, vé-, szélyét. Itt van gül is megkérdezte például az öreg Ta- Silbai Csongor kányi. Zugivó. Ki- igazgatót. ■ül az árokpartra — Ezen a röpér- társával horgászni, tekezleteh rám Ilyenkor a háti- miért volt szüksé- zsákjába másfél li- ged, Csongor há­tér cseresznyepálin- tyám? kát süllyeszt, s mi- — Jaj, majd elfe re kiszopogatják — lejtettem! — csa ó, horgászoknál ez pott homlokára az milyen ritkaság! —, igazgató. — Te, a félkilós potykát is kérlek, gondoskodj ötdekásnak nézik, az előadás utáni Tehát arról van szó. reprezentációról, hogy meg kell szer- Ne légy szűkmar- veznünk egy ilyen kú! Hozass négy li- előadást. s kérem a tér cseresznyepálin- szakszervezetet, kát, Takányi bácsi hogy mozgósítsa er- ugyanis Prapenyák re a dolgozókat. En doktorral szokott majd szólok Prape- horgászni... nyák doktor úrnak, (Fonai) Fűzvesszőt loptak A nagybajomi állami fűzfatelep vezetője már régebben észrevette, hogy valakik dézsmálják az álla­mi vagyont. A közelmúltban több tolvajnak is a nyomára bukkan­tak. A , tetteseket a rendőrség el­fogta, és ellenük szabálysértési följelentést tett. A Kaposvári Já­rási Tanácson lefolytatták a vizs­gálatot. tanúkat hallgattak ki, és megállapították, hogy Horváth Irén nagybaj cmi (galabárdpusztai) la­kos már nem először fordult meg az állami füzesben, amikor tetten érték. Mint szabálysértőt 800 fo­rint pénzbírság megfizetésére kö­telezték. Pénzbírsággal sújtották a lopáson ért másik három társát is: Horváth József galabárdpusz- tai, Kovács Mária felsőkakpusztai és Horváth Sándor pálmajori la­kost. SOÍZOJK Andorra új költségvetése örömmel jelenthetjük, hogy Andorra költségvetése rendkívül pozitív. A fölösle­gek nemcsak a turistáktól erednek — akik szeretnek Andorrában vámmentesen bevásárolni, hogy azután a szigorú határvizsgálatkor fe- lülíizessenek —, hanem el­sősorban az alacsony katonai kiadásoknak köszönhetők. Andorra fegyverkezési költ­ségei egész éven át 250 frankot tesznek ki: ennyibe kerül a Ifi rendőr lőszeré­nek beszerzése. * * * Nem szűk? Az idegénvezető a múze­umban magyaráz a turisták­nak: — Nézzétek, ez itt egy nagyon híres ágy. Ezen aludt Goethe, Napóleon, Rossini és Balzac. Az egyik turista megkér­dezi: — Mondja, nem volt egy kicsit szűk négyüknek? * * * A fogmosó mackó rokona Szuszogó villanymackót tervezett álmatlanok számá­ra két amerikai mérnök. Emelkedő-süllyedő mellka-. sában parányi magnetofon rejtőzik, amely az igazak ál­mát alvó ember jóízű szuszo- gását közvetíti. Azt mond­ják, a szuszogó mackó példa- mutatása — a fogmosó mac­kóéhoz hasonlóan — rend­kívül hatásos. * * * Az edinburghi herceg részt vett a londoni »Szentek és bűnösök« elnevezésű varieté klub díszebédjén. Az ebéden a »szentek« fehér, a »bűnö­sök-« vörös szegfűket kaptak. Az óvatos herceg eleve utasí­tást adott, hogy — rózsaszí­nű szegfűt óhajt! * * * A Nagy Dohányos elment az orvoshoz. — Doktor úr, szeretnék le­szokni a dohányzásról. Már alig kapok levegőt, a tüdőm annyira tele van nikotinnal. — Felejtse el, hogy egyál­talán dohányzott is valaha — tanácsolta az orvos rövid gondolkodás után. — Már mindennel meg­próbálkoztam, többek között ezzel is, de semmit sem használt. — Mikor próbálta? — Nagyon régen. Még ap­ró csecsemőkoromban. * * * Egy öreg bácsi a napokban ünnepelte születésének 110. évfordulóját. A televízió is tiszteletét tette nála. — Árulja el nekünk, mi a hosszú élet titka — fordult a riporter az ünnepeidhez. — Nincs ebben semmi ti­tok. Házasságunk napján megegyeztünk a feleségem­mel, hogy sose kiabálunk egymásra. Ha valamelyikünk mégis megszegné a szerző­dést, a másik azonnal ki­megy a házból. — Érdekes, és ez mennyi­ben járult hozzá a hosszú élethez? — Annyiban, hogy több mint fele életemet házon kí­vül töltöttem. Ha valaki egyszer a fonyódl halsütőnél evett hogy milyen finom volt. Nagy is a forgalma ai kiszolgálni a halat, az nem egyhamar Horváth Imréné haisütőn-k' halimádókat, felejti el, Mig győ­Somogyi Nétoiap Az MSZMP Somogy megvet Bizottsága ps a Somogy megye» Tanács lapja. Főszerkesztőt WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor a. l. telefon 15-10. 15-11 Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka s u. Z. Telefon 15-18. Felelős kiadó: Szabó Gábor Beküldött kéziratot nem órzttnu meg. es nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítői :nél. Előfizetési dtj egy hónapra 12 Ft Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, «.Atinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom