Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-25 / 173. szám
Szombat, 1964. július 25. 8 SOMOGYI NÉPLAP KINEK ADOILGA? A különféle munkahelyeken gyakran támad vita egy-egy feladat elintézése miatt, amelyről hirtelenében nem tudják megállapítani,kinek a hatáskörébe tartozik. Nem egy tanácsházán vagy vállalati igazgatóságon küldözik a szegény panaszost egyik szobából a másikba. Az elnöktől az elnökhelyetteshez, a munkaügyi osztályról a normairodára sok kilincset kipróbál, és esetleg még -ezek után is várnia kell, míg kiderül, hogy kinek a dolga az ő ügyében rendet teremteni. S a termelőszövetkezetekben is hányszor előfordul, hogy az elnök az agronómusra hivatkozik, az meg a brigád vezetőt hívja tetemre, s ahelyett, hogy intézkednének, hosszasan vitatják, kinek a dolga a kérdéses "ügyben kimondani az igent vagy a nemet. A mai rohanó világban gyakran adódhatnak olyan elintéznivalók, amelyek nincsenek senki nevére jegyezve. A különféle munkahelyek vezetői napról napra beleütköznek olyan teendőkbe, melyekről nem tud a régebbi keletű »szervezeti szabályzat« sem, nincs rá semmiféle paragrafus vagy utalás, kinek is a kötelessége elintézni. Mi hát ilyenkor a teendő? Várni talán, amíg a minisztérium vagy valamiféle bizottság vagy albizottság eldönti, hogy a nevezetes ügyben kié a döntés joga? Álljon meg az élet, és várja be, hogy a különféle cikkelyek és bekezdések »felzárkóznak hozzá«? Vagy valóban meg kell rágni a döntést. Aprócska, személyes ügyek esetében is sokszor elhangzik a kérdés: »Nem az én dolgom kérem, miért zavarnak vele?« S az ilyen emberek, akik a legszívesebben mindent másra hárítanának, nem törődnek azzal, hogy mennyi bizalom rendül meg, mennyi anyagi érték megy veszendőbe az ilyen lelketlen »ügyintézés« . során, mennyi fölösleges papír tornyozódik halomba, mennyi fölösleges munka és időpazarlás történik más elintéznivalók rovására. Hiszen az időt rabló labdázás helyett legtöbbször elég volna egy telefon vagy egy gyors aláírás és pecsét, s egy elakadt üggyel máris kevesebb, egy olyan emberrel pedig több lenne, akiben a gyors intézkedés csak erősíti a meggyőződést, hogy a mi világunkban komolyan veszik az emberek gondját, baját. Száz és száz ügyet el lehetne intézni a tanácsházán, s nem kellene továbbkanyarogtatni az aktákat a járáshoz vagy a megyéhez is. Nehéz volna megszámolni, hány esetben dönthetne egy-egy vállalat olyan ügyekben, mely végül a tröszt vagy a minisztérium magasába emelkedik »elbírálás végett«, mert odalenn nem sikerült megállapítani, kinek a dolga a mondat végére odatenni-a pontot. Nem csupán a paragrafusok akadályozzák az ilyen stílusú ügyintézőket abban, hogy önállóan és felelősséggel percek alatt döntsenek; ez csak köny- nyen tetten érhető védekezésük. Az ok legtöbbször másban, kisebb-nagyobb emberi gyengeségekben keresendő. Aki ugyanis minden lehetséges alkalommal azon töpreng, hogy az eléje kerülő ügy vajon kinek a dolga, az vagy gyáva ember, akik fél a felelősségtől, vagy bizonytalan és önállótlan, vagy pedig egyszerűen csak lusta, akinek semmi sem drága, legkevésbé az idő; aki jobb megoldásnak tartja a törődés és a fáradozás helyett »áthelyezni« a gondot egy másik szobába. De lehetnek más okok is. Például az emberi sorsok, gondok iránti közöny; ez viszont teljesen méltatlan a szocialista közösség dolgait bármilyen szinten intéző közalkalmazotthoz. Kinek a dolga? Néhány hivatalnok, aki hosszasan és buzgón keresi a választ erre a kérdésre, az elfecsérelt idő alatt tíz ügyet is elintézhetne, megnyugvást teremthetne, tiszteletet ébreszthetne hivatala iránt, ahelyett, hogy a pac- kázással eljátssza az önmaga és az általa képviselt munkahely tekintélyét. Csak egy kis emberség kell és nagyobb felelősségtudat. Hiszen a mi társadalmunkban van egy íratlan szabály, az em beriesség, mely a tisztségviselők lelkiismeretére apellál, és arra int, hogy a te gondod az én gondom is legyen. K. Gy. Barcs új ütemében Fekete-fehér öltözők — Nyugdíjasok a gyárban — Az első protekció — Biztató jövő Annak, aki az ÉM Építő-, Gépjavító és Gépgyártó Vállalat barcsi telepén megszegi a munkafegyelmet, nem úgy dolgozik, ahogyan kellene, Szántó József üzemvezető azt ben többek között gyárthatnak építőipari gépekhez szükséges alkatrészeket is. Egyepedig élni a néptől kapott bi- / Zalámmal és vállalni a felelősséget, amely nélkül a mi világunkban semmiféle beosztásban nem lehet eredményes munkát végezni? Nem nehéz eldönteni, hogy ez az utóbbi a követendő út. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Hiszen nem csupán olyan esetekben támad vita, amikor az illetékes szabályzat nem rendelkezik. Olyankor is, amikor a szabályzatból nem hiányzik ugyan a »megfelelő bekezdés«, de marad valami keskeny rés, egy-egy parányi kiskapu, amelyen át még ki lehet bújni a felelősség alól. Némely bürokratának elég egy- egy pontatlan megfogalmazás vagy leheletnyi kétértelműség ahhoz, hogy azonnal mossa a kezét, áthárítsa a felelősséget, s a néhány perc alatt elintézhető aktát elindítsa esetleg sok hónapos vándorútú.iára. Mert nem csupán nagy jelentőségű ügyekről van szó, melyekben AZ ÉN FŐN —■ Elviszem, elvtársam, szívesen. Üljön csak be! Ugye, nem a mi tájunkról való? Mindjárt megismertem a beszédéről. Mert jártam én ám arra is, Nyíregyháza felé. Ott voltam katona... — ... Nézze, elvtársam, erre a kérdésre többféleképpen tudnék válaszolni. A legegyszerűbb lenne azt mondani, hogy semmi köze hozzá. De nem vagyok udvariatlan ember, ezért nem ezt válaszolom. Mondhatnám azt is, hogy a főnökért megyek, aki értekezleten csücsül, szegény, ebben a hőségben a Balaton valamelyik üdülőhelyén, mivelhogy így nyaranta nem ritkaság a Balaton környéki tanácskozás. De az elvtárs mesz- sziről jött, azt sem tudja, melyik vállalatnál dolgozom, meg nem is érdekli, ugye, így hát nem fogok hazudni: néhány darab cementlapot viszek a főnököm épülő villájához. Nna! Nem kell megijedni, nem ezzel indultam útnak egyedül: két elvtársat is hoztam. Útközben letettem őket. Addig legalább elvégzik munkájukat az egyik községben. Igaz, egyre azt hajtogatták maguk között, hogy másfelé sürgősebb dolguk lenne, de hát azt majd elintézik legközelebb. Nem igaz? És ez a harmincöt-negyven kilométer igazán nem számít olyan nagy cégnek, mint a mienk. Fölöslegesebb dologban is ment már a kocsi, én mondom magának! Nem itt akarta ám megvenni, de ki tehet róla, hogy közelebb nem kapott? És most fogadott volna tehertaxit ezért Nézze saját készülékén az olimpiai játékokat! O K O Készüljön fel ön is az Olimpiára! Vásároljon televíziót OTP-részletre. Carmen Kékes Álba Reg AT—611 4.200 Ft készpénzbefizetés 500 Ft 18 havi részlet 5.200 99 99 500 „ 6.600 99 99 1.000 „ 7.500 99 99 1.000 „ a kadarkúti, az igali, a nagybajomi, a kedvezmény. JVW “ -‘7 ---- "o-----7 ” ■ j ^ l engyeltóti, a zákányi, a tabi, a segesdi, a marcali, a böhönyei, a babócsai és a csurgói földművesszövetkezeti-szakboltokban! Az OTP-n kívül hitelkérelmével fordulhat a babócsai, a zákányi, az igali, a kadarkúti, a nagybajomi, a böhönyei és a segesdi takarékszövetkezetekhez. (3409) ________________________________________________________________________________________________ o néhány cementlapéit ? Ahol lehet, ott kell spórolni, nem igaz? Másképp nem megy semmire sem az errf- ber. Tudja, mibe kerül manapság az építkezés? A drága anyag, a rengeteg fuvar, a szinte megfizethetetlen iparosok? Még segéderőt sem lehet kapni, amikor éppen szükséges ... Ennyit csak megengedhet magának egy vezető? Aki annyit tesz a közért, a népért ? ... Én tudom, aki naponta viszem, mit dolgozik, mennyit lót- fut reggeltől estig. Mégis vannak irigyel. Igaz, kinek nincsenek? Pedig milyen rendes ember! Nem olyan merev, szőrszálhasogató, mint némelyik, aki minden métert számon kér attól a szerencsétlen pilótától. Még inkább mondja is: menjen ám el, Jóska, ha dolga van a környéken, csak pontosan jöjjön vissza. Ilyenkor szoktam egy kis krumplit, tojást venni, a disznóknak eleséget, mikör mi kell. Néha a feleségét és a lányait is kiviszem a villához. — ... Persze, most maga azt hiszi, hogy valami tu- tyimutyi ember az én főnököm, akinél mindent szabad, aki semmiért sem szól. és a dolgozók azt csinálnak, amit akarnak. Hát nem egészen így van, de nem ám! Kemény gyerek is tud lenni, én mondom magának, rettegnek tőle a beosztottai. A legutóbbi taggyűlésen például olyan ribüliót csapott a takarékosság ügyében, hogy mindenki behúzta a nyakát. Pedig nem is olyan nagy dolog miatt parádézott. De figyelmét még az olyan apróság sem kerüli el, mint amilyen a vécépapír. Hogy — azt mondja — mégiscsak disznóság, elvtársak, hegy hetenként hat csomag is elfogy egy-egy fülkében! Nem tudják, milyen szigorú takarékossággal kell élnünk? A népgazdaság nem fejőstehén, drága elvtársaim, és szeretném, ha ezt végre már megjegyeznék! Látta volna, hogyan lapított mindenki. Csak a helyettese mert felszólalni, s még alátámasztotta az elmondottakat. Hát ilyen ember az én főnököm. Ha kell, szigorú, de ha szükséges, nagyon emberséges is tud lenni... — ak — mondja: »Viselkedjen tisztességesebben, dolgozzék becsületesebben. Gondoljon arra, hogy ezt az üzemet többek között az ön érdekében hozták létre. Az állam milliókat költött arra, hogy megfelelő munkaalkalmat biztosítson a barcsi és a Barcs környéki embereknek.« E néhány szónak rendszerint meg is van a hatása. Hiszen elgondolkoztatóak az üzemvezető egyszerű szavai. Minden munkás értékeli az állam által hozott áldozatot, megbecsüli az új üzemet, büszke rá. Mi is megcsodáltuk, amikor végigjártuk azt az utat, amelyet a nyersanyag megtesz a készárutelepig. Nemcsak azért örültünk, mert nagy, világos helyiségeket láttunk, hanem azért is, mert tapasztaltuk, hogy milyen célszerű az anyagmozgatás, hogy ebben a gyárban minden a helyén van, minden kis ajtó, ablak, sínpár a gazdaságos, gyors termelést szolgálja. A célszerűséget a szociális és kulturális létesítmények tervezésekor is messzemenően figyelembe vették. A műszak elején a munkások egy helyiségben levetik utcai ruhájukat, és vállfára akasztják. Innen egy másik helyiségbe mennek, ott megkapják munkaruhájukat. A munka végeztével, mielőtt ismét átöltöznek, megfürödnek. Ez a »fehér-fekete öltözőrendszer« is bizonyítja, hogy az új üzem korszerű. A megyében csak a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyára modernebb nála. Persze ez nem jelenti azt, hogy a július közepétől termelő üzemben nincs probléma. Több apró berendezést kellett elkészíteniük, sok kisebb, nem tervezhető kellékeket kellett beszerezniük. Ha hiányzik egy-két szerszám vagy kéztörlő rongy, már nem megy úgy a munka, ahogy kellene. Lassan azonban minden helyre rázódik, és nagyobb zökkenők nélkül elkészítheti az üzem a pécsi anyagyártól átvett gyártmányt, a cementsilót. Ennek a hatalmas, 120 tonnás cementtároló tartálynak a gyártása nagy feladatot ró az üzemre. A munkások azonban bíznak vezetőik és önmaguk szaktudásában. A pécsi üzemben már jóval az új gyár megindítása előtt ennek a tartálynak a készítésével bízták meg a Barcsról bejáró dolgozókat. A malom- és raktárépületekből kialakított új üzem nagy jövő előtt áll. A cementsilókat exportra is lehet készíteni. A vasszerkezeti üzemlőre még nem döntöttek az illetékesek a végleges profilról. Egy bizonyos: bármit készít is az üzem a következő években, meg kell teremtenie a termelés növelésének föltételeit: gépeket, berendezéseket kell beszerezniük, ki kell alakítaniuk a törzsgárdát, gondoskodniuk kell sok jó szakmunkásról, műszakiról. A Pécsen induló üzemvezetőtanfolyamra Barcsról is küldenek embereket, s megszervezik a szakmunkásképzést. A könnyebb munkára nyugdíjasokat is alkalmaznak. Szükségük lesz azonban a Barcson vagy a Barcs környékén lakó, de lakóhelyüktől távol dolgozó szakmunkásokra is. Ezek az emberek egyelőre várakoznak, s ha majd úgy látják, hogy érdemes hazamenniük, bizonyára jelentkeznek íaz új üzemben. Olyan légkört kell tehát kialakítani az új gyárban, amely vonzza a még távol dolgozókat. Nem szabad megtűrni olyasmit, ami kedvét szegi a munkásoknak. Sajnos, már történt ilyesmi. — Mielőtt Barcsra jöttünk dolgozni — mondták a munkások —, azt ígérték, hogy elsősorban a mi feleségünket, hozzátartozóinkat veszik föl kisegítőnek. Meglepetésünkre azonban az egyik helybeli üzem igazgatójának feleségét alkalmazták a konyhán. Nekünk nem volt protekciónk.. Ezt valóban nem lett volna szabad megengedni. Igaz, az illető igazgató feleségének is éppen olyan joga van a munkához, mint bárki másnak. S ha ő lett volna — mondjuk — a tizenötödik, talán fel sem tűnik senkinek, hogy ide került az üzembe. így azonban, hogy az elsők között alkalmazták, s hogy rosszabb körülmények között élő embereket elutasítottak, zúgolódás támadt. Reméljük, hogy az eset hamar feledésbe merül, s az illetékesek a jövőben jobban fogják teljesíteni a munkásoknak tett ígéretüket, s az új gyár fejlődését semmi sem akadályozza. Szegedi Nándor 10őf7 százalékra teljesítette első félévi tervét az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat. A 119 millió forintos forgalom 12 millióval haladta meg a múlt év azonos lidőszakámak forgalmát.
