Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-03 / 154. szám
Péntek, 1964. július 3. 3 SOMOGYI NÉPLAP n Hétköznapi ember vagyok... // M L’ rdekes látogatója volt a ^ minap Iharosnak. Az egykori földbirtokos bárócsalád egyik tagja kíváncsiságból kirándulást tett a faluba. Megnézett mindent, végül kérdezett. — A kocsisunkkal mi van? — A falu egyik vezetője. O a párttitkár... Az exbárónő csodálkozva csapta össze a kezét: — Nahát! Ki gondolta volna, hogy az Imre ilyen karriert csinál... * * * ' ilyen ember Csapó Im- ■ re? A báróék volt kocsisa? És milyen az a karrier, amit csinált? — Tiszteli mindenki — mondja egy pirospozsgás arcú asszony és megismétli: — Mindenki ... Kenyeret süt az új ház mögé ragasztott búbos kemencében. — Ha nem- hiszi, járja végig a házakat. Ezt mondják az emberek ... — Igazi kommunista — summázza véleményét egy kispa- don pipázó öreg. — Milyen az igazi kommunista? A válasz tömör: — Olyan, mint a Csapó... — De hát milyen? — Becsületes, igazságszerető... Ügy tesz, ahogy a nótában van: szembe, babám... Megtudom azt is, hogy »Csa- pó bácsinak« két gyereke és hat unokája van. A felszabadulás után néhány héttel gyerekeivel együtt kérte fölvételét a pártba. — Nemcsak beszélni szokott. Megfogta a munka nehezebbik végét is mindig. Az a baj, hogy most már nincs egészsége... — Neki köszönheti Laczó Jancsi, hogy tanító lett belőle. Elment a szülőkhöz, addig beszélt nekik, míg azt nem mondták, hogy elengedik a gyereket magasabb iskolába. — Alapító tagja volt az első szövetkezetnek... A kocsma hús ivójában ketten söröznek. Az egyik olajbarna arcú fiatalember, a másik zömök, erős. Beszélgetés közben ők is elmondják véleményüket. — Engem egyszer nagyon elkapott — így az erős. — Durván beszéltem az édesanyámmal. Tudja, valamiért elfutott a méreg. Este jött el hozzánk; haragudtam is rá akkor, sisteregtem, hogy mi köze hozzá. De reggelre megbékéltem, és megköszöntem, hogy szólt. Olyan ember, mintha mindnyájunk nagyapja volna... Az olajbarna arcú: — Én csak annyit mondok, hogy sokat tett a faluért. Nem ismer fáradtságot most se, pedig az orvos már megintette... • * * C sontos, szikkadt arc, hajlott termet. Porlepte bakancs, kék munkásnadrág, felgyűrt ujjú, fakó, pepita ing, viharverte sildessapka. Ez az öltözéke. — Aratunk... Olyan büszkén mondja ezt, hogy együtt kell örülni vele. A volt bárói kiskastély egyik hűs szobájában beszélgetünk. Arról faggatom, szerinte hogyan lesz valakiből igazi kommunista. — Azt hiszem, nehezen ... Hallgat, aztán még hozzáteszi: — Egyszerű kocsisember voltam mindig, de annyit már korán megtanultam, hogy a csikó még nem ló ... Nem egészen értem. Segít. — Magamból indulok ki. A felszabadulás után cövekelték a bárói birtokot. Hívtak engem is, de nem mentem. Pedig úgy oda voltam a földért, hogy arra szó sincs. Mégsem mentem, mert a gyávaság erősebb volt a bátorságnál. Azt mondta az akkori főerdész: maradjon veszteg, Imre. Maga nálam lesz kocsis élete végéig. Két év kellett, hogy tisztán lássak. Akkor kértem földet... Hív, tartsak vele. Megmutatja az öntözéses kertészetet, a baromfifarmot. Arról beszél, hogy kimozdultak a mélypontról. Most már évről évre jobb lesz. Az épülő óvoda előtt állunk. Tudom, hogy itt van a járás egyik legjobb pártszervezete. Sok a fiatal, törődnek velük, építenek rájuk. Azt kérdezem, a pártmunkában mi a legnagyobb öröme. Az úton elporzó motoros után mutat. — Az, hogy törik a jég. Hogy végleg eltűnnek a korlátok ... Az a motoros középparaszt volt, Nagy Lajos a neve. Hallani se akart a szövetkezetről. Most meg olyan állattenyésztési brigádvezető, hogy keresni kell a párját, ö vert rá először a jégre. Egyszer eljött hozzám, és azt mondta, be akar lépni a pártba, mert kommunistának érzi magát. És most lepődjön meg. öt szeretném utódomnak. Én már kiöregedtem, tanult, fürge, fiatal keíl a helyemre, öt tartom a legalkalmasabbnak... ♦ * * A búcsúzáskor mondom, hogy írni akarok róla. Rám néz, és csóválja a fejét. — Rólam? Nem tettem én semmi különöset. Hétköznapi ember vagyok én ahhoz. De tudja, mit? írjon a Lajosról, az emberek változásáról. Az szép és érdekes... Ennyit jegyeztem föl az egykori parádéskocsis »karrierjéről«. Örülök, hogy megismertem. Németh Sándor A ZAVAROSBAN „HALÁSZIK".. Egy mozdulat jobbra, egy mozdulat balra ... A szép környezetben levő bonnyai halastó 7 holdnyi víztükrét tisztítja a hínártól Végh Vendel.---------------------------------------------------------------------------— _______________________ M iért kerül sokba a munkaerő-hullámzás a népgazdaságnak? A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE, a népgazdaság nagyarányú fejlesztése megszüntette hazánkban a munkanélküliség veszélyét. Ma már egyre nagyobb mértékű a munkaerő hiánya. A munkalehetőségek növekedésével mind gyakoribbá váltak a vállalatoktól való ki- és belépések. Sok szó esik manapság arról, hogy a munkaerő-hullámzás — a munkahelyeken egymást felváltó munkások igen magas száma — nagy kárt okoz a népgazdaságnak , és érzékenyen érinti közvetlenül a dolgozókat is. Vállalatainknál rendelkezésre állnak azok az adatok, amelyekből a munkaerő-hullámzás mértékét —' egy adott időszakra — meg lehet állapítani. Ezek a számok sok helyen igen szomorú képet mutatnak. A vállalatok egy részénél a kilépett és újonnan fölvett munkások száma megegyezik, tehát a fölvételeket kizárólag a kilépők pótlása tette szükségessé. Találkozunk olyan esetekkel is, ahol a kilépett munkások száma meghaladja az újonnan felvettek számát, mert csak részben találtak pótlást. A vállalatoknál kilépések és belépések — egy év alatt — több százezer esetben fordulnak elő. Vagyis több százezer azoknak a munkásoknak a száma, akik egy év alatt különböző munkahelyeken »váltják egymást«. Vannak nagy számmal olyanok is, akik egy év alatt többször cserélnek munkahelyet. AZ ÉSZLELHETŐ MUNKAERŐ-HULLÁMZÁSNAK csak kisebb hányadára van elfogadható ok. Indokolt a váltás pl., ha a termelés érdekében az üzemek egymás közt megállapodnak a munkások áthelyezésében vagy — ritkább esetben — a munkások cseréjében. Szükségszerű az új dolgozók fölvétele pl. nyugdíjasok pótlására is. Ezek az esetek azonban a munkahelyüket cserélő dolgozók számához viszonyítva elenyészőek. A fölösleges váltást elsősorban az önkényesen és a hozzájárulással kilépők okozzák. Gyakori az olyan eset, amikor a kilépni szándékozónak nincs elfogadható indoka, és mégis megkapja a vállalat hozzájárulását. A fölösleges létszámmozgás zavarja a termelés folyamatosságát, mennyiségi és minőségi károkat okoz, s a termelési költségek növekedését idézi elő. Az újonnan belépő munka- vállaló a kezdeti időben általában alacsonyabb munkateljesítménnyel dolgozik, . mint aki huzamosabb ideje van munkahelyén. Ez a lemaradás több üzemben végzett vizsgálatok tapasztalata alapján sokszor a 30 százalékot is eléri. A munkahelyét változtató legtöbb dolgozó nem gondol arra, hogy új üzemében a be- gyakorlási idő heteket, sokszor hónapokat is igénybe vesz. Ezért sokan elkeseredetten tapasztalják, hogy a remélt magasabb jövedelem helyett hosszabb-rövidebb ideig a korábbinál kevesebb lesz a keresetük. Az alacsonyabb kereset mögött szükségszerűen alacsonyabb termelés van, így a vállalatot is tetemes termelési kiesés sújtja. Ez a termeléskiesés csak egy fő váltásra számítva évente több ezer forint kárt jelent. Az egész ipart tekintve százmilliókat. Vagy lássuk a másik gondot: a minőség ügyét. Bizonyos, hogy azok a munkavállalók, akik huzamosabb ideje egy munkaterületen dolgoznak, jobban tudják teljesíteni a minőségi követelményeket is. A munkahelyüket gyakran változtató dolgozóknak is sok közük van ahhoz, hogy 'gyakran hibás termékek kerülnek ki a gyárakból. Nem is beszélve a selejtes termékek gyártásáról, ahol a felhasznált anyag és munka is kárba vész azáltal, hogy a munkadarabot a mun« kafolyamat egy bizonyos szakaszában — a gyakorlatlanság miatt — hozzá nem értő módon munkálták meg. Üzemi szakemberek véleménye szerint az újonnan belépett munkavállalók 10—15 százalékkal több selejtet gyártanak, mint a régi, gyakorlott dolgozók. A termeléskiesés értékéhez tehát hozzá kel] számítani az osztályos és selejtes termékekből származó veszteségeket is. Tovább lehet még sorolni azokat a károkat, amelyeknek együttes összege — egy munkahelyet változtató dolgozóra vetítve — az iparban meghaladja évenként az ötezer forintot. Ennek népgazdasági hatása pedig kétmilliárd forint. Kimondani is döbbenetes! Ekkora veszteséget, még ha nagyon gazdagok lennénk, sem engedhetnénk meg magunknak. EL KELL HOGY GONDOLKODJON ezen minden felelősséggel dolgozó munkás és gazdasági vezető. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a vállalatoknál, a munkahelyeken a vezetés színvonalának emelésével, a jó üzemi légkör megteremtésével, a dolgozók iránt tanúsított emberséges bánásmóddal, a munkafegyelem szigorításával, a szociális juttatások igazságos elosztásával olyan körülmények megteremtése szükséges, amelyek az indokolatlanul munkahelyet cserélők számának lényeges csökkentéséhez vezetnek. Ezt kívánja meg tőlünk a nép- gazdasági és az egyéni érd-k egyaránt. Dr. Magyar Lajosné IRODÁRÓL IRODÁRA Gondolatok a tsz-irodák rendjéről Sok szó esett már arról, hogy a falusi ember igényei megnőttek. összehasonlíthatatlanul több gpndot fordít lakására, házára, mint régen. Százával emelkednek a megyében a modem házak; eltűnnek a tenyérnyi ablakok, helyet adva a széles szárnyú üvegtábláknak, a fénynek. S a lakberendezésben is igyekeznek lépést tartani a legújabbal, a legmodernebbel. Nincs ebben semmi különös, egy természetes folyamat láncszeme ez. A közösség házairól, a szövetkezeti irodákról már nem mondhatjuk el ugyanezeket a Magtárban as első gabona Kiskorpádon Az utóbbi napok esőzései feláztatták a talajt, nyirkossá tették a kalászosokat a kiskor- pádi határban is. Emiatt rövid időre»’leálltak az őszi árpa aratásával, s a betakarított termény egy részét a magtárban szárítják. Tehát a kiskor- pádi Latinka Tsz-ben is elkezdődött a nyár legnagyobb munkája, az aratás. De nem ment minden az elképzelések, a tervek szerint. — Hetven hold bükkönyös rozsunk nagyon gazdag, erős növésű volt, s most megdőlt — tájékoztat Jandrics’ István párttitkár. — Ezt a területet géppel akartuk learatni, de kézzel kell levágnunk ... — Lesz-e elég kaszaerő? — Megbirkózunk vele. Könnyíti a dolgunkat, hogy a tervezett egy helyett két gépállomási kombájnt kaptunk. Így a maradék területet aratógéppel és kézikaszával köny- nyen levágjuk. Persze vihar még ezután is jöhet, és akkor 1964. július hó 1-én Barcson beindult vasszerkezeti üzemhez felveszünk esztergályosokat, marósokat, gyalusokat, lakatosokat és hegesztőket. Jelentkezés az ÉM Építőgépjavító és Gépgyártó Vállalat 7. számú gyárának barcsi telepén. (3298) több kaszapár kell. De az is meglesz... — Körülbelül öt vagon őszi árpát takarítottunk be az első napokban. Egy részét tápcserére leadtuk a vállalatnak, a többi a magtárban szárad. Há- romvagonnyi részesedést terveztünk belőle, ezt július közepéig szeretnénk kiosztani, hogy a tagok elhelyezhessék a padlásokon, s ne legyen tárolási gondunk. — Milyen kilátások vannak a tárolásra? — Megbeszéltük ezt már többször a tsz vezetőségében meg párttaggyűléseken. A kenyérgabonát a cséplőgéptől visszük a házakhoz, a kenyérnek valót a tervezett mennyiség, a szükséglet és a végzett munka figyelembevételével osztjuk szét. Huszonegy vagon gabonát számítottunk átadni a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnak szerződéses értékesítésre és adógabonaként. Kérésükre ebből a mennyiségből kétvagonnyit mi tárolunk. Gyócsi Ferenc, Pu- nik Pál meg még néhány tsztag padlására is rakunk a közös gabonából. Már megkötöttük a szerződést is. Fél hónappal ezelőtt a tsz vezetősége és a pártalapszer- vezet tagsága együtt tanácskozott az aratás előkészületeiről. Igaz ugyan, hogy a 25 tagú alapszervezetből csak tízen tagjai a tsz-nek, a megbeszélés azonban így is hasznos volt. A közös értekezlet mintegy negyven részvevője állást foglalt a gabonaosztás mértékével kapcsolatban, s jóllehet a tíz termelőszövetkezeti kommunista határozott pártmegbízatást nem kapott az aratási munkákra, de azért ami tőlük telik, elvégzik. Közülük mindössze ketten növénytermesztők, tehát ők részt vesznek a gabonabetakarításban is. No meg a két kommunista traktoros: egyikük szemet hord a kombájntól vasárnap is, a másik meg aratógéppel dolgozik. És segítenek a nem tsz- tag kommunisták is: Borbély Ferenc TÜZÉP-dolgozó például a feleségével együtt arat. H. F. kedvező jeleket. »Jó ez nekünk úgy, ahogy van, úgysem sokat időzünk itt, még akkor sem, ha naponta bejövünk« — hallottam ilyen véleményt is. Én pedig úgy gondolom, hogy saját maguk, szövetkezetük megbecsülése is tükröződik abból, hogy milyen a tsztiroda. Mert aki otthon, a magánéletében igényli a szépet, a rendeset, az nem dobhatja sutba ezt a tulajdonságát akkor, amikor belép a közösség házába, a tsz-irodába. A szövetkezetek megalakulása idején sok helyen örültek, ha valami kis »lyukat« szorítottak az irodának, s össze tudtak szedni néhány asztalt, széket. De azóta szövetkezeteink többsége megerősödött, s mind nagyobb gondot fordíthatnak irodáik rendjére. Említhetnénk követésre méltó példákat. A barcsi Vörös Csillag Tsz nevéhez, híréhez méltó az irodája is. Szép berendezés, szőnyegek, képek, virágok mindenütt. Mondhatná valaki: »Persze könnyű a barcsiaknak! Olyan nagy összegekből, mint amik ehhez a ' szövetkezethez futnak be, könnyen rendezhetnek be reprezentatív irodákat.« Ezért említünk egy olyan szövetkezetét is, ahol még mindig súlyos gondok vannak, döcög a gazdálkodás. A nagybajomi Zöldmező Tsz-ről van szó. Példásan berendezett, • tH-tán tartott irodájuk van, ahova mindig jó érzéssel léphet .he bárki. Ide sorolhatnánk Háromfát, Kazsokot, ahol az egyszerű, fehérre meszel* ea- lak között otthon érzi —gát az ember. Másutt is mr' ■ "■ óznak a fejlődés ielei. A m-r-ali Vörös Csillag Tsz átalo'--’■-■♦a. modernizálta irodahelv’-’ «-'t; Kadarkúton bővítették 'ötletet; Bábonymegveren bútorokat várnak. Az irodák többségéről azonban ez még nem mondható el. Kopár és kopott falak, függöny nélkül ásítozó ablakok, olajozott, gyakran piszkos padlók figyelmeztetnek: még nem jutott el odáig a szövetkezet, hogy erre is gondot fordítson. Sokszor azért kelti a rendetlenség, az elhanyagoltság benyomását egy iroda, mert a dolgozók szinte egymás he- gvén-hátán vannak, nem beszélve a nagy ügyfélforgalomról. A somogybabodiaknak tulajdonképpen egyetlen helyiségük van, az is kicsi. így van ez Pusztaszemesen is. S itt már nemcsak esztétikai kívánalmakról van szó. Hogyan végezze munkáját elmélyülten az a könyvelő, akinek a füle mellett telefonál az elnök, a másik oldalon az agronómus tanácskozik valakivel, az ügyük elintézésére várók pedig beszélgetnek?! Nem nagyzási hóbort az az igény, hogy az elnöknek és az agronómusnak külön szobája legyen. A siófoki tsz agronó- musával, Márton Lajossal beszélgettem erről a problémáról. Az ő irodájukat a tagság nem kis fájdalmára a mentő- állomás kapta meg. Két helyiségük van egyelőre, míg be nem költözhetnek újonnan vásárolt épületükbe. Az elnöknek is, az agronómusnak is sok emberrel kell tárgyalnia bizalmas, személyes dolgokról is. Ha ilyen céllal keresi föl őket valaki, akkor az udvar a »tárgyalóhelyiség«. A megyének szinte valamennyi irodájában megfordultam már. Űgv érzem, most már szóvá lehet tenni a mai falu eme középületének helyzetét. Azt hiszem, sok falusi ember véleménvét tolmácsolom. amikor fölvetem, hogy tcrödvink érv -f többet a tsz-ir ódákkal: fordítsunk nagyobb gondot arra az épületre, amely tulajdonképpen a község központja lett! Vörös Márta
