Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1984. Július 19. Egyebet Ment parancsol ? Jóleső érzéssel tolt el bennün­ket, ha egyik-másik boltban az eladó a legnagyobb forgalom kel­lős közepén is talál udvarias sza­vakat a vevőhöz s megkérdezi: — Egyebet nem parancsol? Néha azonban a vásárlójelölt je­lölt marad, mert amit kíván, ép­pen nem kapható. •* Ilyenkor az imént idézett udvarias kérdés olaj a tűzre, bors a csalódottan tá­vozni készülő vevőjelölt orra alá. Papíriparunk az utóbbi években ízléses, műanyag borítású jegyzet­blokkot is gyártott sokunk örö­mére. Am a maradandó külsejű mappácskák betétutánpótlásáról, úgy látszik, meg-megfeledkeznek. Nem tudjuk, miért. Vagy egysze­rűen kereskedelmünk a ludas ab­ban, hogy a műanyag borítás tömb nélkül marad? Nem rendel­nek elegendőt? Miért? Hiszen so­kan keresik ezt az árut! Ugyanez a helyzet a Parker go- lyóstollakkal. Jaj annak, akinek Parkere új betétre szorul. Mint a hajdani búcsújárók, reménykedés­től megszállottan járja az üzlete­ket hétről hétre. Mindhiába. Aki Parkért vett, magára vessen. A kiürült betéttel együtt eldobhatja a tollát is, mért nincs betét. Nincs és nincs. — Egyebet nem parancsol? — következik a kérdés az érdeklődés­re. Nem, nem parancsolunk. Ké­rünk. Mindenekelőtt azt, hogy ami­ből nem szükséges, abból ne csi­náljon hiánycikket a kereskedelem Es . •. az üzletvezetők hallgassák meg a bolti eladókat egy-egy áru­igénylés elkészítése előtt. Akkor talán kevesebb lesz a hiánycikk, kevesebb a bosszúság • U. I. AHOL ASSZONYMUNKA A SZEMHORDÁS Könnyebben jut a gabona most a ság- vári Egyetértés Ter­melőszövetkezet mag­tárának padlására, mint amikor még nem volt gabonafel- fúvó berendezés a gazdaságban. Mióta ez a gép megvan, az­óta asszonymunka a szemhordás, nem kellenek zsákolok a magtárhoz ... Egymás után gu­rulnak a vontatók a főbejárat elé, a pót­kocsik oldalköze tele van gabonával. A kombájnoktól hoz­zák. Az asszonyok belemerítik a vödrö­ket, aztán a széles garatba öntik a sze­met ... Zizeg a mo­tor, sistereg a leve­gő, s a hosszú cső­ben a magasba tolul a termény, föl az emeletre. Július első tíz napjában több mint tízvagonnyit fúvattak föl a mag­tárpadlásra: először őszi árpát, majd pe­dig búzát. —. A KAPOSVÁRI STRANDRÓL ]91eg,ol<lliató-e Gálosfa problémája? HA CSAK EGY KICSIT IS KELLEMES, fürdésre alkal­mas az idő, igen sok kapos­vári igyekszik a strandra nyu­galomra, pihenésre, enyhülésre vágyva. De már a Jókai liget elejéin bosszankodik az ember. Hiába figyelmeztet a tábla, hogy a sétányán kerékpározni tilos, egymást követik a bi­ciklik. Pedig a sétányon sóik a gyalogos, a szaladgáló, ját­szadozó gyermek. Nem lehet­ne érvényt szerezni a tila­lomnak? A sétány padjai kellemet­len látványt nyújtanak: egyik­nek a támlája, a másiknak az ülődeszkája hiányzik, néme­lyiknek csak a beton tartó­oszlopa van meg. Alig akad ép pad. A GYÓGYVÍZBEN rendsze­rint az idősebb, betegségükre, reumás fájdalmaikra enyhü­lést kereső emberek füröd- mek. Élvezik a vizet és a nap­sütést. Csak azon bosszankod­nak, hogy gyakran io—15 gyermek is játszadozik körü­löttük az amúgy is kicsi, zsúfolt medencében. Hiába van ott a figyelmeztető tábla — gyermekeknek tilos, ártal­mas a gyógyvíz —, a szülők vagy a nagyszülők nem tö­rődnek vele. Az úszómester már belefásult a kiabálásba, szava különben mit sem ér, ha a szülők nem törődnek gyermekeikkel. SOK 14—20 ÉV KÖZÖTTI FIATAL elfeledkezik arról, hogy mások is vannak a strandon, nemcsak ők. Ami­kor figyelmeztettem erre egy. fiút, flegmán így válaszolt: — Ha nem tetszik, menjen haza! A fürdőzés sok embernek labdázás, tornázás, vízbe ug­rálás nélkül nem nyújt igazi örömet. De muszáj úgy lab­dázni, hogy másokat fejbe rugdossanak, vagy éppen ak­kor rúgják oda a kabinajtó­hoz a labdát, mikor valaki öl­tözik benn? S ki örül annak, ha hazafelé menőben tiszta ruhájához rúgják a sáros, nedves labdát Nem lehetne szabályozni a strand rendjét? Igaz, akinek a rendbontás nem tetszik, az hazamehet. De ne inkább né­hány fegyelmezetlenkedő, a figyelmeztetést a füle mellett elengedő ifjú titán menjen haza? A FÜRDŐ DOLGOZÓI, amit lehet, megtesznek a vendégek kényelméért, zavar­talan pihenéséért, a strand területének tisztaságáért. De hiába igyekeznek, ha néhány vendég enyhén szólva nem művelt emberhez méltóan vi­selkedik. A fűzfák mellett két fiú és két lány falatozott. A mara­dékot — körtecsutkát, szalá­mihéjat, papírt — már res- telték elvinni a szemétgyűjtő­be, inkább a hátuk mögé, a fűzfák alá dobták. Utána, mint akik jól végezték dolgu­kat, piszkos, homokos, sáros lábbal a medencébe ugrottak. Naponta sok százan többször is megteszik ezt. S talán ők azok, akik a leghangosabban panaszkodnak: nem elég tisz­ta a medence vize. IDŐKÖZÖNKÉNT zenét közvetít a hangszóró. A di­vatjamúlt, kopott, agyonhasz­nált lemezek azonban bosz­szantanak. Nem kerülne sok­ba, hogy valóban szórakozta­tó, kellemes muzsikát közve­títsenek: csak egy magneto­fon és néhány könnyűzenével tele magnószalag kellene. Másra is használhatnák a hangszórót: naponta többször bemondhatnák a pontos időt, mert a legtöbb fürdőző nem visz magával órát. A gyógy­vízben fürdő gyermekeket pedig többször felszólíthatnák a medence elhagyására. S jó eszköz lehetne arra is, hogy figyelmeztessék a szertelen, másokkal nem törődő fiatalo­kat a strand illemszabályai­nak megtartására. Szalai László Sok példa igazolja, hogy a gyenge termelőszövetkezet ki tud lábalni a bajokból. Még akkor is, ha — mint Gálosfán —■ elcsüggednek az emberek, s kilátástalannak tartják a hely­zetet. Pedig kétségbeesésre nincs ok, hiszen a nehézségek megszüntethetők. Persze nem máról holnapra. A gálosfai gondoknak sok összetevője van, tehát sok mindent kell tenni azért, hogy a tarthatat­lanná vált helyzet megszűnjön. Kapálatlan kukoricák, gy omtengerek Az aratással nem áll rosszul a szövetkezet. Igaz, eleinte voltak nehézségeik, külső se­gítséget is igénybe kellett ven­niük, sőt néhány szigorúbb in­tézkedés megtételére is kény­szerültek, de végeredményben, ha az időjárás kedvező marad, július 21—22-re végeznek. Részletesebben azért nem fog­lalkozunk az aratással, mert ha csak ezt néznénk, nem kap­nánk hű képet a gazdaság helyzetéről. Mi jelzi, hogy a hullámvölgy mélyére került ez a szövetke­zet? Néhány példa: a 35 hold cukorrépa hét holdján semmi­féle növényápolást nem vé­geztek. A kiegyelt területet is meglehetősen fölverte már a gaz. A húsz hold burgonya fe­le még nem látott kapát. A 129 hold kukorica 45 hold ki­vételével csak sorközi műve­lést kapott. Az első kaszálású lóhere már almolásra sem igen való. A rétek nagy része ka- szálatlan, a takarmány behor- datlan. Az abrak-, az alom, és a férőhelyhiány miatt siralmas állapotban vannak a hízómar­hák. Tizenkilenc nevet írtam fel, olyanokét, akik a nekik kimért területen még egy négyszögöl­nyi munkát sem végeztek. Hiá­ba a kiértesítés, a felszólítás, a kártérítési követelmény .. »Amennyi embert itt lát, csu­pán ennyien dolgozunk. Ilyen kevesen nem boldogulnak ak­kora határral« — mondta Sere József és Forró Sándor. A táb­lában, ahol arattak, talán negyvenen lehettek. Egy másik részen hat asszony rakta össze a kereszteket. (Lassan csírázás­nak indul a földön fekvő őszi árpa.) Ennyi munkálkodó em­berrel találkoztunk Gálosfán, pedig a szövetkezetnek 750 hold szántója van. Nehezen boldogul az új vezetés Ez év tavaszán új vezetők kerültek a szövetkezet és a község élére. Dr. Kiss József főkönyvelő azonban ezt mono­ja: »A legnagyobb hiba, hogy későn következett be a válto­zás.« Az új irányítók már nem módosíthattak a rossz termelé­si terven. (Évek óta munkaerő- hiány van, mégis 35 holdon termelnek cukorrépát.) Nem célunk most a terv fogyatékos­ságait elemezni. A tervet ké­szen kapták az új vezetők, aszerint kell dolgozniuk. A munkaerőhiány legfőbb előidézője a háztáji. Tulajdon­képpen nehéz lenne azt ,is megállapítani, hogy ki hány hold földet használ. Ennek rendezését ebben az évben csak megkezdhetik. Vajda Ferenc tsz-elnök, Csi- ma József tanácselnök nagy felelősséget e ti a közösség sorsáért, de még nem sikerült megtalálniuk azt a biztos mód­szert, amelynek alkalmazásá­val megszüntethetik a bajokat. Sokszor úgy érzik, tehetetle­nek. Ha például valamilyen munkára hívják az embereket, nem mond ellent senki, meg­ígérnek mindent, csak éppen nem végzik el a feladatot. Az idegeskedés, a bosszankodás, a gazdaságért érzett aggodalom így néha mellékvágányra tere­li a jó szándékot. Azoktól hallottuk, akiket munkában találtunk: »Minket megbüntetnek, ha egyszer nem jövünk, bezzeg, aki felénk sem néz, annak nincs semmi baja! Hát azt a lovat kell ütni, ame­lyik húz?-« Valami igazság van ebben. A helyén való bün­tetés célravezető nevelési esz­köz lehet, de előbb meg kell próbálkozni az érveléssel, a meggyőzéssel. Minden ember más-más elbánást igényel. A vezetők legelső feladata éppen az, hogy az emberekhez vezető utat megtalálják. Több jóindulatot a tagságtól Persze nem fognak boldo­gulni a vezetők, ha a tagság nem akar változtatni a község sorsán. Akadnak itt igen be­csületes, szorgalmas emberek, olyanok, mint Nagy Károlyné. Sipos Kálmánná. Egyelőre azonban ők vannak keveseb­ben. Sokan járnak állami gaz- j daságba, a ko^telepre engedély nélkül dolgozni, sok otthoniévá távol tartja magát a munkától, s egy része a dolgozóknak sem teszi meg azt', amit várni le­het tőle. Megtörtént, hogy ami­kor minden erőt a kévék össze­rakására csoportosítottak, jó fél nap alatt alig csináltak va­lamit. »Nem azért jöttünk, hogy dolgozzunk, hanem csak azért, nehogy levonjanak a munkegységből« — hallatszott innen is, onnan is. Sándor Ist­vánná — egyike annak a ti­zenkilenc nem dolgozónak, akinek nevét föl jegyeztem — azt mondta, nagy szégyen, hogy olyan a határ, amilyen. Talán egy kis jóindulattal, egy kis akarattal 6 is tudna tenni valamit, hogy megváltozzon ez az elkeserítő kép! S ez vonat­kozik Lengyel Ferencnére, Petrus Istvánnéra, Árbogást Gyulanéra — és sorolhatnánk a neveket. Még mindig megmenthető 25 hold kukorica és a burgo­nya is. A főkönyvelő szerint egy kis erőfeszítéssel elérheti a tsz a tavalyi eredményeket. Aratók, akikkel beszéltünk, vállalják a munkát. De több dolgos kéz kell! Ha mindenki vállal egy keveset, már elvé­gezhető a feladat. Ne hagyják hát elveszni azt a terményt, amely egy kis fáradsággal az övék lehet! »Az itteni állapotokról re­gényt lehetne írni!« — mondta az egyik tsz-tag. Mit lehet ten­ni ilyen körülmények között? Elsősorban mindent el kell kö­vetni a még megmenthető ter­mények biztonságba helyezé­séért. Szép szóval, agitációval, az osztalékról hozott határoza­tok megtartásával ~ s ha szükséges, hát büntetéssel is. Az idegenben dolgozó tagok visszahozása céljából külső se­gítségre is szükség van. Az illetékesek igyekeznek támogatni a szövetkezetei. Él­jen hát a közösség a segítség- adással! Tudjuk, hogy egy csa­pásra nem lehet megváltoztat­ni a helyzetet. De az első lépé­seket meg lehet és meg is kell tenni! Gálosfa problémája megoldható, ha azok, akik itt élnek ebben a zselici község­ben, egyakarattal munkálkod­nak azon, hogy kikerüljenek a hullámvölgyből. Vörös Márta A múlt szombaton a Pa- mutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárának negyven- nyolc KISZ-fiatalja utazott Fonyódligetre a reggeli vonat­tal. A kétnapos víkendezés költségeinek fedezéséhez az üzem KISZ-bizottsága is hoz­zájárult ezer forinttal. Bár az idő borús volt, a fiatalok de­rűs hangulatban, kellemes él­mények reményében keltek út­ra. Ám oda érve igen csak megkeseredett a szájuk íze. Er­ről vallottak, amikor ugyanaz­nap délután összetalálkoztam velük Fonyódon. Csüggedten lézengtek jobbra-balra, mintha menekültek volna valami elöl... — Félünk az éjszakától — mondta borúsan Mercz Mar­git —, mert olyan szállást kap­tunk, amilyenhez képest a Hattyúdal című filmben látott Villa Negra palota volt — Egy fedél alatt vagyunk a nyulakkal meg a tyúkokkal — így Molnár Irma. — Én biztosan nem tudok ott aludni — sóhajtotta Lisztes Etelka. — A fiúk azt mondták, in­kább kint alszanak valahol egy pádon, mint ott a tyúkól­ban — fűzte hozzá Mikola Ilon­ka. Vég nélkül áradt a panasz a lányokból, míg kigyalogol­tunk Fonyódligetre. Zegzugos, erdei ösvényhez hasonló úton közelíthettük meg a fiatalok tanyáját. Az útról semmit sem láttunk a Thököly utca 17. szá­mú villából. Évtizedes, sűrű kúszónövény takarja el a fa magasságú kerítést és az épü­letei. A rozoga kapun szemér­A fon i/óelligeliVilla metlenül hirdeti az ákombá- kom felírás: »Aranyálom Vil­la.« A bejáratnál Jávori Fe­renc, a háziúr sietett elénk. Hosszan végigmért, majd a ke- rítők cinkos mosolyával ka­csintott a lányokra: — Barátjuk az úr? ... — Nem — horkant fel az egyik lány —, ő írta azt a bi­zonyos riportot a télen ... — Á, a sajtó! — karolt be­lém hevesen, és bal kezével szélesen gesztikulálva zúdítot­ta rám a szóáradatot. — Igen, szóval ön az? ... Nagyon örü­lök. Tessék nézni, hogyan fo­gadom én a vendégeket! A gallyból font folyosón egy szutykos kartonpapír csüng alá a pókhálók között nehezen olvasható cirádás, kézírásos betűkkel. — Én, kérem alássan — ma­gyarázta tovább —, haladó ér­telmiségi vagyok. Emiatt sok tortúrán mentem át. De se­baj ! Én tudom, mi a jövő ... Az új elméletnek megfelelően rendeztem be házamat. Itt szabadon együtt lehetnek a fiúk és a lányok. És bátran be­hozhatja mindegyik a babáját vagy a barátját. Nincs zárva semmi: akkor jönnek, mennek, amikor nekik tetszik. Még az illemhelyet is a modern felfo­gás szerint készítettem: egy sem zárt... U gy időre megszabadul- tam tőle, mert a felesé­ge hívta. Alkalmam nyílt vé­gigjárni a »-lakosztályokat« Borzadály fogott el, amikor beléptem a szennyes, bűzös kalyibába. A padlózat bokáig érő homokos por. A falak ösz- szeállítása változó: az egyik oldalt vesszőből fonták, a má­sik oldalt karókból és lécekből eszkábálták, a közfalak csoma­golópapírból és új sörlapokból vannak összeragasztva. A be­járattal szemben nyúlkatrocok bűzlenek, a kalyiba végén pe­dig tyúkok tanyáznak. A fa­lak mentén emeletes priccsek állnak dohos szénával és pe­nészes rongyokkal kibélelve. (A lányok nem merték ráterí­teni a magukkal hozott tiszta lepedőt.) A pókhálós mennye­zetről rozsdaette csillár lóg le, alatta, az asztalnak szánt al­kotmányon füstös petróleum- lámpa. A kalyiba előterében egy olyan mész- és zsírfoltos tűzhely árválkodik, mintha a neandervölgyi ember felejtette volna itt. Odébb esőcsatorna vezet le a tető közepén egy félfenekű olajoshordóba: ebbe folyik az esővíz, amely a mos­dáshoz van rendszeresítve. A kalyiba falain mindenféle rossz lábas, fazék és konzerv­doboz őrzi a vastag porréteget. (Állítólag a háziúrnak egyik szenvedélye, hogy úton-útfélen összeszedi az elhajított lyukas edényeket és konzervdobozo­kat.) A Az illemhelyek a kerítés má­sik oldalán sorakoznak. Olda­luk vesszőfonás és futónövény, ajtajuk pedig rongyos zsákda­rab. Egyikből átlátni a másik­ba. Bent porcelán kagylók, az öblítéshez egy edényben víz, amit a melléjük helyezett bög­rével lehet meríteni. háziúr ismét rám ka­paszkodott, s erőszako­san magával cipelt a kalyiba tetejére, amely úgy hajlik minden lépésünknél, hogy fé­lek, beszakad alattunk. — Tessék ezt a tetőt meg­nézni — mondta —, ez az én szabadalmam. Van itt rossz nadrág, bugyi, kombiné, mi­egymás. Ezeket ráteregettem a tetőre, és bitumennel leöntöt­tem. Évről évre vastagítom. Teljesen szigetelt,, nem ázik be. És itt van a tetőnapozás lehe­tősége is. Bárki meztelenül napozhat, nem látnak rá. Ke­vés helyen adódik ilyen lehe­tőség. — Csak legyen, aki ráfek­szik ezekre a »napozó«-tákol­mányokra — gondolom. Ugyan­is a két fekhely bütykös bot­fából dróttal összefont sző­nyegszerűség. Ezekre legföl­jebb a vezeklő fakírok feküd­nének rá. — Szóval — mondja —, én nagyon szeretem a fiatalokat, és örülök, hogy a fonodások- kal megismerkedhettem. Most a sajtón a sor, azaz — hogy is hívnak, na, mindegy, szervusz, kérlek alássan —, a te dolgod, hogy propagáld ezt a lehető­séget. Hadd jöjjön á többi ka­posvári fiatal is ide... r1 salódik azonban a tisz- telt háziúr, mert nem sok biztatót tudok közreadni különleges rezidenciájáról. Hisz a textileseket is becsap­ta, félrevezette. Most látom, hogy szennyes üzleti érdek irá­nyította tollát, amikor a télen az egyik textiles lányt a róla megjelent riport nyomán le­vélben meghívta otthonába. Ez a lány is kiábrándult most a »•neves« vendéglátóból. És ez a negyvennyolc fiatal úgy­szintén, mert Jávori Ferenc csak a pénzükre volt kíváncsi. S nagyon téved, ha azt hiszi, hogy az »új« elméletnek meg­felel az, amit ő csinál. Az »új« elméletnek nem az a célja, hogy az embereket elállatiasít- sa, hanem az, hogy az ember méltóságát még magasabbra emelje. Jávori Ferenc most az egy­szer jól keresett, mert nagy pénzt zsebelt be a negyven- nyolc kaposvári fiataltól, de reméljük, nem sokáig űzheti ezt az »ipart«. Végre talán föl­figyelnek a fonyódligeti Villa Negrára az illetékesek is, es eltüntetik a Balaton-partnak ezt a szégyenfoltját. Sz. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom