Somogyi Néplap, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-17 / 166. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1964. július 17. Mi hátráltatja az aratást a fonál körzetben? A felületes gépjavítás következménye kért ő is okolható. Nem tudta például, hogy a Batéba küldött kombájn megérkezése óta áll! Ebben az esetben mindössze egyetlen kombájnról volt szó, de az már az általános gépjavítás fogyatékosságaira utal, hogy például a javítóügyeletet esetenként az éjjeliőr látja el. De még ennél is súlyosabb bírálat ránézve az, amit az elromlott gépekről a zimányiak, a büssüiek és mások mondanak. Ilyen felkészületlenül várni az aratást: nagy kockázat, de még nagyobb felelőtlenség! Javítani, amit lehet — Gond az elromlott gépek gyors kijavítása. Kevés a szakember — mondta az osztályvezető. — Ha aratás előtt alaposan rendbe teszik a kombájnokat, most lényegesen kevesebb hiba adódna. Lehet-e csodálkozni azon, hogy egyikmásik tsz-vezető ezek után nem bízik a fonói gépekben? Én - nem csodálkozom, és megértettem a mosdósi tsz-elnö- köt, aki 35 kaszapárt állított abba a táblába, amelynek szélén a kombájn rostokolt... A súlyos mulasztásból komoly tanulságot kell levonniuk a fonóiaknak, de addig is gyorsítani kell az aratás ütemét, ahogyan lehet. Erre a legjobb módszer a gépek azonnali, körültekintő átcsoportosítása. Fonóban Nádorfalvi József tanácselnök, Bálizs Jenő tsz-el- nök és Bernáth Károly pártinstruktor állított meg bennünket. — Batéval közösen kaptunk egy kombájnt, szükségünk lenne rá — mondták. De csak rendrevágóra kaptak ígéretet, mert Batéban még semmit sem vágott a gép ... A kisgyalániakat az aratásnak már befejező szakaszában találtuk. Az első kérdés: milyen gépek szabadultak fel? A válaszból megtudtuk, hogy mit lehet átcsoportosítani innen. — Egy aratógép holnap reggel Töröcskére, a kombájn pedig Zimányba megy — intézkedett az osztályvezető. Büssü- ből kombájnt irányított át Göl- lébe fölszedni a több mint 500 hold rendre aratott gabonát. Gölléből két aratógépet Büs- sübe, hármat a nagybajomi Zöldmezőbe küldött. A kévekötők a gölleieké, s a kérést szívesen teljesítették, sőt még szerelőt is küldtek Nagybajomba a gépekkel. Intézkedés, sürgetés, vitatkozás ... így telt el a mezőgazdasági osztályvezető egy munkanapja. Nehéz nap volt, de már másnap megmutatkozott az eredménye. Az, hogy néhány tsz nagyobbat lépett a gabonabetakarítás befejezése felé, neki is köszönhető. Hemesz Ferenc Előkészületek az új oktatási évre Hétfőn azzal fejeztük be telefonbeszélgetésünket Pfeiffer Elemérrel, a Kaposvári Járási Tanács mezőgazdasági osztály- vezetőjével, hogy kedden reggel találkozunk, s együtt indulunk a járásba. Különösen a Kaposvári Gépállomás fonói üzemegységében folyó munkákra voltunk kíváncsiak, ugyanis a járásnak ebből a részéből érkezett a legtöbb panasz a gépekre. Az osztályvezetőnek pedig azonkívül, hogy utánajár a problémáknak, egyéb célja is volt: a kombájnok és aratógépek átcsoportosítása azokra a területekre, ahol szükség van rájuk. Természetes hibák? Nem! — A tsz-ek jobban hozzáfogtak, mint gondoltuk. Egyetlen példa: a múlt héten, jóllehet mindössze három-négy napot lehetett dolgozni az eső miatt, mégis tizenötezer holdról fogyott le a gabona. A gelleiek két kombájnjának egyenkénti teljesítménye már eddig 200 hold körül van. Hogy a járásban mégis csak alig több mint felét aratták le a kalászosoknak, arról jobbára nem a szövetkezetiek tehetnek ...' — mondta az osztályvezető. Ez tehát az elégedetlenség, a nyugtalanság oka. És már áradt is a panasz. — A fonói körzetbe kihelyezett tizenöt kombájn közül csak négy-öt megy zökkenő- mentesen. A többi? Talán szó- cséplésnek hangzik, de nekem is mindig ezekkel az okokkal érvelnek: alkatrészhiány, gyenge gépkezelők stb. Én azonban ezt a »slágert« még kiegészítem a következőkkel: felületes téli gépjavítás, gyenge képességű műszaki személyzet. Sajnos éppen a Zselicben van a legtöbb baj a gépekkel, jóllehet itt kelne el leginkább a segítség, a folyamatos aratás. Ha természetes, törvényszerű volna a géphibásodás, vagyis a tsz-gépek is olyan gyakran romlanának, mint a gépállomásiak, akkor nem idegesítenék magukat annyira a járás vezetői, mint így. De a tsz- kombájnok és aratógépek alig »robbannak le«, a másikak viszont napokig, sőt hetekig ros- tökolnak a határban! Érthető, hogy a sok géphiba felháborítja a járási vezetőket, és méltán elégedetlen az osztályvezető is. Ki hibáztatható? Lenti Imre, Sántos, Cserénfa és Szentbalázs agronómusa így panaszkodott: — Taszárral közösen kaptunk egy kombájnt a gépállomástól. Most nálunk dolgozik. 50 hold árpánk van Szentbalázson, de a kombájn elromlott. Sántoson a kévekötő aratógép majdnem egy hónap alatt mindössze tizenöt holdat vágott le... Hát lehetséges ilyesmi?! Sajnos, amint a gyakorlat bizonyítja, lehetséges. Gépkocsink már Kaposho- mok határában jár, és mondani sem kell, utasainak nyomott hangulata egy percre sem szűnt. A Lendület Tsz-ben ugyan már befejezéshez közeledett az aratás, de zömmel kézzel végezték. Kombájn itt nem dolgozott. Batéban, utunk következő állomásán viszont igen, azaz hogy ... — Itt van egy kombájn Fonóból, de még semmit sem csinált — hallottuk Dranko- vics József tsz-elnökhelyettes méltatlankodását. Ezúttal sokan jöttünk össze a batéi Zöldmező Tsz-ben: találkoztunk Tóka Lajossal, a megyei tanács csoportvezetőjével, Takács Jenővel, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának főagronómusával,, Lomni- czi Istvánnal, a Kaposvári Gépállomás főagronómusával és Pallósí Józseffel, a fonói üzemegység vezetőjével. A megbeszélés, a valóban szókimondó eszmecsere épp a legjobbkor jött. A »vádpontok« egyike sem tévesztett célt; a fonói üzemegység vezetője mentegetődzött ugyan, de végül is beismerte, hogy a hibáA KÖZELEDŐ ÜJ OKTATÁSI ÉV egyik legfontosabb feladata dolgozóink korszerű alapműveltségének kialakítása, szakmai tudásának fejlesztése. Kaposváron jelenleg több ezer 20—45 éves üzemi dolgozónak nincs általános iskolai végzettsége. S jóllehet a növekvő szakmunkásigény sürgeti ennek a hiánynak pótlását, az 1963/64. oktatási évben a beiratkozott 898 hallgatónak csaknem á fele lemorzsolódott. Így tehát van tennivalónk. Mit tettek művelődésügyi szerveink, hogyan készítik elő az új művelődési év feladatainak megvalósítását? A városi tanács művelődés- ügyi osztályának intézkedési terve szerint a felsőoktatást a városi párt- és tanács vb közös-kulturális terve alapján az üzemek szervezik. Tevékenységüket egy tizennégy tagú felnőttoktatási bizottság ellenőrzi és támogatja. Ez a bizottság a közelmúltban a város 24 üzemében megvizsgálta a felnőttoktatás szervezését. Azt tapasztalták, hogy amíg az Asztalosipari Ktsz és a TRANSZVILL vezetői fölméréseik alapját tervet készítettek, és céltudatos szervező munkát végeznek a dolgozók iskolájának megindítása végett, addig a többi 22 üzemben alig látható valami jele az új tanév előkészítésének. JÁRTUNK EGY OLYAN VÁLLALATNÁL, ahol évek óta sikertelen a felnőttoktatás szervezése. Igaz, a Kaposvári Kefeanyag-kikészítő Vállalat vezetői nem is túlságosan törekedtek ennek ellenkezőjére. Négyszáz dolgozójuk kb. egynegyedének hiányzik az általános iskolai végzettsége, s a múlt évben a hét jelentkező közül mindössze hárman vizsgáztak le. A vállalat igazgatónője, aki a dolgozók felnőttoktatásával kapcsolatos tájékozatlanságát gazdasági teendőivel magyarázta (?!), elmondotta azt is, hogy bár mutatkozik szakmunkáshiány, a vállalatnál szakmunkásképzésre nincs lehetőség. Ilyen igényüket a minisztérium visz. szautasította azzal, hogy a ke- feanyag-kikészítéshez nem kell szakképzettség. Ezért, a dolgozók úgy érzik, hogy tanulásuknak nincs értelme. Pillanatnyilag lehetséges ilyen látszat. A fejlődéssel, illetve a fejlesztéssel azonban néhány év múlva ebben vagy más szakmában esetleg nagy szükség lesz jó szakmunkásokra — természetesen az általános iskolai végzettség birtokában. De miért kell ezt megvárni? Beszélgettünk néhány dolgozóval, köztük Pájer Jánosné brigádvezetővel. Elmondotta, hogy körülményei megengednék a tanulást, az áldozatot is vállalná érte, egyedül az önbizalma hiányzik, noha többször tapasztalta már, hogy alaptalanul. Pájerné tagjelölt, gyűlésekre jár, és beszélgetés közben szép, világos kerek mondatokkal fejezi ki magát. Hány és hány dolgozót hasonló okok tartanak vissza a tanulástól, bár felfogóképessé- pességük, intelligenciájuk, élettapasztalatuk és akaraterejük olyan, hogy az átlagnál is jobb eredmények elérésére lennének képesek! Nem ritka jelenség tanuló dolgozóinknál a kisebbrendűség érzése. Legyőzése az egyén akaraterején, illetve a közösség és az üzemi vezetők bátorításán, segítő szándékán áll vagy bukik. KÜLÖNÖSEN NAGY AZ ÜZEMI, VÁLLALATI VEZETŐK FELELŐSSÉGE a dolgozók iskolájának előkészítésében és a tanév eredményes lebonyolításában. A művelődésügyi osztály intézkedési terve szerint a városi pártbizottság június 25—július 4-e között tanácskozik a vállalatok vezetőivel az oktatás feladatairól. Ez a tanácskozás — nem tudjuk, mi okból — elmaradt. A városi pártbizottság csupán az üzemi párttitkárokat hívta össze tájékoztatás céljából. Olyan üzemben, ahol az igazgató eljutott a gazdasági szervező munka és a kulturális nevelőmunka egyenrangú fontosságának elismeréséig, ott több éves terv szerint, sikeresen folyik a felnőttoktatás előkészítése. Kaposváron 24 közül két ilyen üzem akadt. Ez amellett szól, hogy helyes lenne az üzemi, vállalati vezetőkkel folvtatendó tanácskozást mielőbb összehívni. Wallinger Endre A „MEQSZÁLLOTTAK TANFOLYAMÁN L1 sak a riyomdatechniká- nak köszönhető, hogy mire e sorok napvilágot látnak, már vége a tanfolyamnak. Megemlékezni róla mégis érdemes, hisz jelentősége legalább akkora, mint az évadonként ismétlődő kulturális szemléé. A tanfolyamsorozat, mely minden évben a Balaton partjára — néha Kaposvárra — csábítja népművelőinket, az előkészítő munka legfontosabb fázisa. A művelődési élet színvonalának emeléséhez érthetően a szakvezetők tudását, tapasztalatát, módszereit kell elsősorban gyarapítani, s a tanfolyamnak ez a feladata. Az idén Fonyód fogadta be népművelőinket, a gimnázium és az általános iskola volt két, illetve három hétig a »meg-, szállottak« otthona. Nem véletlenül nevezem így népművelőinket: aki valaha próbálkozott ezzel a nagyon nehéz, de nagyon szép, gyötrelmes és hálátlan, de mégis hálás munkával, az tudja, hogy csak hivatástudattal, »megszállottan« lehet maradandó eredményeket felmutatni. A lelkesedésből nem volt hiány. Kedvvel és nagy akarással tanultak a hallgatók: erről győződhettünk meg a néhány órás látogatás alkalmával is. Az irodalmi színpad- és szín játszó vezetők Béres Gyula, Csákabonyi Balázs és Buzsáki Ilona irányításával vettek részt sok értékes, hasznosítható előadáson. Ezeken kívül négy-öt műsort elemeztek és állítottak össze közösen, önálló feladatot is kapott mindegyikük: saját meguknak kellett megtervezni, hogy egy- egy jelentősebb alkalomra milyen műsort állítanának össze. Az elképzeléseken vitatkoztak, a hibákat közösen kijavították. Figyelemreméltó, hogy ezen a tanfolyamon arról is hallhattak, hogyan kell megszerkeszteni az irodalmi műsorok zenéjét! Talán meglepő egy kissé, hogy mindössze tizenkettőn vettek részt ezen a kurzuson. A színjátszás talán kevésbé, az irodalmi színpadok rohamos terjedése azonban feltétlenül megkívánná, hogy több szakvezető beállításáról gondoskodjunk. Igen jól sikerült az idén a kórusvezetők kéthetes tanfolyama is. Zá- kányi Zsolt, Nyakas József és Szaniszló Imre biztosította, hogy a huszonegy hallgató elmélyülhessen a hangképzés, az összhangzattan, a formatan, a zenetörténet és a zenepolitika rejtelmeiben. Sok kórusmü- ret tanultak, mindegyikük önállóan vezényelt, s azonnal kijavíthatták a vezényléstechnikai hibákat. Az együttmuzsi- kálás ezernyi haszna mellett rendkívül jó kezdeményezés, hogy A kórus belső élete címszó alatt foglalkoztak azokkal a módszerekkel is, amelyeknek alkalmazásával együttessé, jól összefogott közösséggé kovácsolható a kórus. Tapasztalataink sze rint éppen ezzel van a legnagyobb baj: javarészt azért boml adóznak együtteseink, mert sokszor képtelenek vagyunk jó programot. vonzó belső életet biztosítani az énekesek számára. A tanfolyam tehát e tekintetben is sok segítséget adott a kórusvezetőknek. A legnépesebb a táncoktatók tanfolyama volt: harmincnyolcán tanultak itt három hétig. A hároméves középfokú tánc- pedagógus-kép- zés folytatása volt ez központi tematika alapján. A legszervezettebb és -célratörőbb tanfolyam után vizsgáztak is a hallgatók. A kezdő és haladó csoportban gyermekjátékokat, kezdőknek való táncokat, páros, férfi- és leánytáncokat tanultak igen megerőltető tempóban, szinte egész nap. A tematikában a .táncíráson, -olvasáson és más elméleti képzésen kívül igen sokrétű »műsor« szerepelt. Több nemzetiségű táncot — magyar, dán, finn, izraeli és délszláv táncot — tanultak a csoportok vezetői. A tanfolyam külön érdekessége volt, hogy itt tanult és tanítót a Tingluti dán ifjúsági együttes hat vezetője, illetve tagja. A koppenhágai együttest megismerheti majd a somogyi közönség is, szerepel ugyanis ,a balatonföldvári folklórfesztiválon. Vezetői — Ejnar Kampp, Jorgen Christof- tersen és Ally Kampó — a magyar népzenével és tánccal ismerkedtek, együtt tanulták a lépéseket a mi tánckarvezető- inkkel. Hálából és cserébe dán, finn és izraeli táncot tanítottak a mieinknek. Az idei népművelési tanfolyam sokrétű és hasznos volt. Igazi hasznát azonban csak később mérhetjük le, ha szakvezetőink elméleti és gyakorlati tapasztalata, munkamódszere művészeti csoportjaink munkájában realizálódik majd. Jávori Béla
