Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

Csütörtök, 1964. június 18. 3 SOMOGYI NÉPLAP // Ráment az egész telem... Milliókat rejtő vázlatok és a Galamb őrs n — A harmadik utcában la- és rajzolt, számolt. Gyakran kik, itt & textiles-telepen, a vé­gétől visszafelé a negyedik házban —magyarázta készsé­gesen az egyik lakatos. Kiss Sándor ugyanis meg­szökött előlem. Jól emlékszem, hogy amikor három hónappal ezelőtt találkoztunk, mennyire vonakodott attól,' hogy nyilvá­nosan szerepeljen. Most a megfutamodást választotta. Már előző nap üzentem neki, hogy meglátogatom. Másnap bementem a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárába, s az irodán Szalay Józseffel, az újítási csoport vezetőjével Kiss Sándor találmányáról beszél­gettünk. Telefonon szóltunk a reasiműhelybe, hogy a mű­szak után, el ne felejtse, vár­jon meg... De megszökött. Otthon nevetve fogadott, úgy látszik, ennyi kitartás láttán megadta magát... Magas, sovány, kerek szemű, kedélyes ember Kiss Sándor. Másfél éve dolgozik a textil­művekben, tavaly hat újítása volt, hármat már be is vezetett a gyár. Az idén három újítást adott be, s az egyikből szolgá­lati találmány lesz. — Ráment az egész telem. Hónapokig törtem a fejem ... A gyűrűsfonóban a leszedés és a rárakás gépesítéséről van szó. Sokat dolgoztam rajta ... Felesége — fiatal, mosolygós asszony — közbeszól. — Sokszor éjjel fölébredtem, hát látom, hogy nincs a szo­bában. Kinn ült a konyhában, fölkeltett engem is éjjel, mert eszébe jutott valami. Megkér­dezte, hogy jó lesz-e ... Én nem értek hozzá, mégis el kel­lett hogy mondja ... Jólesett neki a biztatás ... A kis előszobaasztalon ren­geteg rajzlap, papír és egy rajztábla van. Kiss Sándor ter­vei, skiccei, számolgatásai és kislányának, Marikának rajzai, kivágós babái.. — Ezek a legelső próbálga­tások. Nem. sikerültek. Az el­ső elképzelés teljesen rossz volt... Kiderült, hogy minden emeléskor eltépte volna a szá­lat... A második sem tetszett. Az, amit most elfogadtak, és a Textilkutató Intézetben is jónak tartottak, már a harma­dik. De azóta ván egy negye­dik is. Ez is másféle ... Cséveleszedő és hüvelyfelra­kó gép a világon csak három országban dolgozik: a Szovjet­unióban, az USA-ban és Ja­pánban. Idegen gépeket vásá­rolni nagyon költséges lenne, s ha Kiss Sándor újítását beve­zetik, sok devizát takarít meg vele az ország. A szekrényfiókokból a leg­utóbbi vázlatok kerülnek elő. Körívek, vonalak, szerkezetek és sok-sok szám, szorzások, méretek. Marika rajzai ide is betolakodtak: négy-öt lapon zászlók, madarak, s nagy be­tűk: GALAMB ÖRS, alatta a kisdobosok tíz pontja. — Nagyon szépen akartam megcsinálni a kisdobosfüzete­Mezítlábasán szégyen... Kedves Barátom! A múltkor összevitatkoztunk egy újságcikken. Azt mondtad: igaz ugyan, hogy manapsán falun sok szép új ház épül, több a motor, s szaporodnak az autók is, viszont sok­kal többet dolgoznak az emberek, mint régen. Vitánk alap­ja ez volt, és nem tudtunk dűlőre jutni. Ahhoz, hogy va­laki jobban éljen — mondtad —, jobb anyagi körülménye­ket teremtsen magának, több munka, több fáradság kell. Én hivatkoztam a gépekre, a kemizálásra, • mindarra, ami egyre inkább mentesíti az embert a nehéz munkától, _be- széltem a falvakban kialakult munkaidőről és egyebekről... Ma is azt állítom, hogy nem dolgoznak többet. Sőt!.. . Persze a vitát nem zártuk le, folytatjuk tovább, s most csak azért emlékeztetlek rá, hogy a magam igaza mellett el­mondjak egy élő példát. Egy idősebb asszonnyal "találkoztam az egyik község­ben. A java élet már mögötte van. Dolgozott régen, dolgo­zik ma is. Saját tapasztalatából tud összehasonlítani. Jó­formán csak annyit kérdeztem tőle, hogy ebben a nagy hőségben nem fárasztotta-e el nagyon a kapálás ... Azt mondta, nem fáradt; a magafajta, földeken felnőtt embe­rek hozzászoktak a meleghez és a verejtékhez... Aztán az unokájáról beszélt, aki aznap éppen kirándulni ment, majd egy kicsit keserűen tette hozzá: »Bezzeg az én gyerekko­romban ilyesmiről még csak nem is álmodhattunk ...« Iga­zán ekkor kezdtem figyelni a szavaira. Még jó messze voltunk a falutól, s ha nem áll meg, észre sem veszem, hogy egy hídon a kora nyári naptól barnára égett arca te­le van ránccal... — Amikor annyi idős voltam, mint az unokám, hajna­li fél négykor már mindig itt voltam ennél a hídnál... Va­lahányszor erre járok, mindig eszembe jut ez. Mire fölkelt a nap, már kint dolgoztunk a földön ... Kirándulás? ... Ha- jaj!... Most meg? Én mondom magának, könnyebb az éle­tünk. Korántsem dolgozunk annyit, mert egyszerűen nincs rá szükség... És mégis élünk úgy, mint akkor ... Már messze jártunk a hídtól, de még mindig mondta, mintha csak kételkednék szavaiban. Pedig egyetértettem vele, mikor azt fejtegette, hogy törekvőnek kell lenni most is, s ha nagyobb munkák vannak soron, meg kell nyújta­ni a napot, és hangyaszorgalommal kell fáradozni, de ez a fáradozás már nem olyan, mint amikor fél négykor a hí­don ment keresztül... Utólag tudtam meg, hogy ez az asszony nem is szegény, hanem meglehetősen módos asszonyt volt a régi időben... Mégis így vallott minden kérdés nélkül... Nem csupán azért fogtam tollat, hogy ezt az egy dolgot a múltkori vitánkhoz érvként elmondjam. Szeretnék még valamiről beszélni neked. Sok mindent észreveszünk, amikor a faluról, a paraszt- ember életéről beszélünk, írunk. Az ember hajlamos arra, hogy az úgynevezett nagyobb horderejű jelenségekből von­jon le következtetéseket. S az apróságok sokszor elkerülik a figyelmet... Hiba ez. Sohasem jutott volna eszembe pél­dául, hogy mezítlábasán szégyen dolgozni, ha egy asszony szóba nem hozza a dolgot. Látszott rajta, hogy fáj a lá­ba, egy kicsit sántít. Annak tulajdonítottam ezt, hogy biz­tosan elfáradt. Ezért hökkentett meg a megjegyzése. — Alig várom, hogy hazaérjek, rögtön lerúgom a ci­pőt ... , Nem, nem töri a lábát. Kényelmes a »munkacipő«, csakhogy ő régen megszokta, hogy mezítláb dolgozik. Ügy az igazi!... Otthon mindig úgy jár — nem tehet róla... A legszívesebben mezítláb kapálna" a mezőn, de hát azt nem lehet... Megszólnák érte. Mezítlábasán szégyen . .. Régen ez természetes volt, annyira természetes, hogy most nehéz megtűrni a lábbelit, mikor a porhanyós földön dol­gozik ... És megszólnák, kigúnyolnák talán azok is, akiknek ez az »átállás« valószínűleg éppen olyan nehézséget okoz... Akik ha hazamennek, éppúgy lerúgják a cipőt, mint ő ... Milyen kis apróság ez, mégis nem tudom, érzed-e, hogy mennyire mindent elmond!... S ha a régi meg az új körül­ményekről beszélünk, azt hiszem, ide tartozik ez is . .. Ami régen senkinek sem tűnt fel, annyira természetes volt, az ma gondot okoz, és ilyenformán vetődik fel: me- . zítlábasan szégyen dolgozni... Vörös Mártái met. Ezek nem tetszettek, az­tán kitéptem őket — magya­rázza Marika, aki hősiesen ab­bahagyta az ebédelést, hogy asszisztáljon. Később megmu­tatta nyuszkáit is, a piciket is. A nyuszi mamát Matyinak ke­resztelte. Ifjabb Sándor nem avatkozik be a felnőttek dolgá­ba, unokaöccsével a konyhában tevékenykedik. Marika kihasz­nálva, hogy bátyja nincs itt, hamar eldicsekszik, hogy neki több takarékbetétje van, mint Sanyinak, mert ő kapált a szomszédban, és kapott érte hatvan forintot meg egy nyuszkát, de az elpusztult... Lemegyünk a pincébe is, Kiss Sándor kis műhelyébe. Mentegetődzik, hogy rendet­lenség van. — Tizenhárom év alatt vette a férjem ezt, ami itt van ... Itthon körül is barkácsol, szin­te mindent megcsinál... Azt a tyúkólat is nemrég építette, most készül a fáskamra ... Ha nem volna ez az újítása, töb­bet dolgozna a ház körül... De mindig számol meg rajzol — mondja az asszony, s hangjá­ból kicseng a büszkeség. — Az újítási rajzolóknak jú­lius 30-ig kell elkészíteniük a teljes műhelyrajzot. Lesz vagy kétszáz rajz. Október elsejével már bevezetik a gyár egyik részlegénél. A kísérleti idő há­rom hónap... Kétszáz helyett ötven fonó­nő tudja majd elvégezni ezt a munkát, és sokkal könnyebben — a találmány segítségével. Kiss Sándor olyan ember, aki ha valamit elkezd, addig nem nyugszik, míg meg nem csinálja. — Olyankor nem törődik ve­lünk sem — mondja az asz- szony, de semmi rosszallás sincs hangjában. S. Nagy Gabriella a Egész éves művelődési terv? Tapasztalatok a tabi járásban HOGYAN HALADNAK az 1963/64. évi művelődési tervek megvalósításával a tabi járás­ban? Ezt vizsgáltuk, erről be­szélgettünk több községi és járási vezetővel. Az egyik észrevételünk: Az egész éves kulturális terv« elnevezés nem fedi teljesen a fogalmat ebben a járásban. Legalábbis a májustól augusz­tusig terjedő időszak művelő­dési terveivel csak elvétve és többnyire általánosságban ta­lálkoztunk. A művelődési év két részre osztható: tervszerű és tervszerűtlen időszakra. A másik észrevételünk: Jól­lehet tapasztalható némi fej­lődés (a felnőttoktatásban, az énekkari kultúra és a folklór­hagyományok ápolásában), a művelődés olyan kulcsfontos­ságú .területein, mint a szak­mai műveltség fokozása, a szakmunkásképzés, a tervek fele sem valósult meg. Miből látható ez? A járási székhelyeken a tsz- vezetők tanfolyama (16 elő­adás) elmaradt. Hasonlókép­pen Zicscn is az egyhetes me­zőgazdasági előadássorozat, miután már többször kátyúba jutott a szakmunkásképzés szekere itt. A járás hat köz­ségében akartak mezőgazdasá­gi szakmunkásképző tanfolya­mot indítani, de mindössze három helyen: Karúdon, Be- degkéren és Törökkoppányban sikerült megszervezni. Az aka­démiai rendszerű mezőgazda- sági ismeretterjesztésben (tsz- akadémiák, egyhetes mezőgaz­dasági előadássorozatok) sem érték el a kívánt eredményt. A KUDARC OKA elsősor­ban a szervezés gyengesége. dott már, hogy egyes embe­rek, egyes pedagógusok erőfe­szítései hiábavalóak akkor, ha hiányzik a járási tanács me­zőgazdasági osztálya dolgozói­nak meg a tsz-vezetőknek se­gítsége, szervezőkészsége. Saj­nos érezhető annak a bürokra­tikus nézetnek hatása, hogy azért van a járási mezőgaz­dasági osztály oktatási előadó­ja, hogy szervezzen. Az illető előadó pl. az ősszel 35 tagú mezőgazdasági szakmunkás- képző tanfolyamot szervezett Nagyberényben. Ám a máso­dik előadáson — jóllehet a tsz vezetői támogatásukról biz­tosították — már csak heten vettek részt. Mi a tanulság eb­ből? Az, hogy hiába szervezik meg, ha — a helyi vezetők — nem gondoskodnak arról, hogy a jelentkezők el is végezzék a szakmunkásképző tanfolya­mat. Az akadémiai rendszerű is­meretterjesztő előadásokat jobban kedvelik a hallgatók a különböző témájú »szórvány« előadásoknál, s ezt érdemes figyelembe venni az új terv készítésekor. Tabon több mint százan látogatták a szülők akadémiáját, Nágocson is át­lag nyolcvanan-kilencvenen a nők akadémiájának előadásait. Zicsen viszont részvétlenségbe fulladt a tervezett hatból meg­tartott négy ismeretterjesztő előadás. A részvétlenséget a vetítés lehetőségének hiánya is okozta, sajnos évek óta nél­külözik a szemléltető filme­ket. (A vándormozi csak szom­batonként megy el a község­be.) Eredmény mutatkozik a fel­nőttoktatásban. Tavaly 333-an, az idén (csaknem 500 beirat­Számtalanszor bebizonyoso- kozott hallgatóból) 355-en vizs. F ÉLMILLIÖ LADA Alig tíz éve, hogy megkezdődött — két-há- rorn emberrel — a ládakészítés Somogyszo- bon. A kis »üzem« azóta sokat fejlődött, ma már több mint harminc munkás dolgozik a Gyümölcs-Zöldség Göngyölegellátó Vállalat telepén. Negyedévenként csaknem százezer lá­dát készítenek a MÉK-nek, a tsz-eknek, az ál­lami gazdaságoknak. Sok ládát exportálnak is, amióta áttértek a nemzetközi szabványok gyártására. Magyar Antal meós rejtélyes jele­ket fest a ládákra. — Mit jelent a »GEV R2«? — kérdezzük tőle. — Nem titkosírás ez — mondja mosolyogva —, csupán rövidítés: Göngyöleg Ellátó Vállalat rakodólapos 2. tí­pusú láda. Diseri elvtárstól, a telep vezetőjé­től megtudjuk, hogy a telepen mintegy fél­millió ládát tárolnak. Várják a nagy szezont, ilyenkor ezrével szállítják a zöldséges-, gyü­mölcsösládákat. D- S. Az ügyes kezű szegezek naponta 120 ládát készí­tenek el. A »rejtjelzés.« A félmilliós ládahegy. gáztak az általános iskola VII—VIII osztályaiban. Ez ismét figyelemre int: négy-öt év múlva 350 új okleveles me­zőgazdasági szakmunkása le­het a járásnak, ha a tsz-ek ve­zetői és a járási mezőgazda- sági osztály dolgozói is szív­ügyüknek tekintik ezt a kér­dést. MIBŐL ADÖDIK az 1963/64. évi művelődési terv »ketté- osztottsága?« Nyáron a meg­erőltető fizikai munkák miatt nincs lehetőség az őszi-télihez hasonló pezsgő kulturális életre. Ellenben vannak olyan művelődési formák (klubélet, országjáró kirándulás, isme­retterjesztő filmestek, művé­szeti csoportok családi össze­jövetelei stb.), amelyek — különösen hét végi napokon — biztosítanák a népművelő munka folyamatosságát, ha célszerűen, megalapozottan bekerülnének az egész éves művelődési tervbe. A tabi já­rásban nem így van. Általá­nosságban találni a tervekben néhány ilyen feladatot: »ki­rándulás«, »magyarnóta-est«, »műsoros est« (vendég művé­szekkel) stb. De épp a terv- szerűség — a határozott el-, gondolások, a helyi kezdemé­nyezések — hiánycikk a (nyá­ri) kulturális tervekben. Több községben érdeklőd­tünk a nyári elképzelésekről. Zicsen mindössze egy magyar­nóta estet tudott említeni a tanácselnök. Nágocson általá­ban jól elvégezték a jól meg­tervezett kulturális feladato­kat — év közben. A községi tanács vb-ülésén, ahol nem­régen tárgyaltak a művelődési terv teljesítéséről, mégsem esett szó arról, hogy mit le­hetne csinálni a nyáron. A község vb-titkára mindössze egy múzeumlátogatásról és egy műsoros rendezvényről tudott, noha — mint a műve­lődési otthon igazgatója mondta — ifjúsági klub mű­ködik a nyáron is munkaterv szerint. A fiatalok szeretik, minden este fölkeresoik az új művelődési otthont. Év köz­ben alakult meg és működött egy ifjúsági énekkar is Nágo­cson. A kórusvezető Tabról járt ki hosszabb ideig, s mi­után elfoglaltsága másfelé szó­lította, kérte, folytassák mun­káját a helybeli szakemberek. Az énekkar — miért, miért nem — feloszlott, noha két énekszakos (!) nevelő is van a faluban. A járási székhely egyike azoknak a községeknek, ahol a leggyengébben sikerült a művelődési év első fele. A meghiúsult mezőgazdasági elő­adásokon kívül elmaradtak a tervezett színdarabok és rész­vétlenség miatt a közös ifjú­sági klubrendezvények is. (A járási kulturális szemlén pél­dául mindössze egy tánczene­kar képviselte Tabot.) öt KISZ-szervezet működik Ta­bon, de munkájuk a község kulturális életében nem vehe­tő észre. Ilyenformán a járási székhelyen a nyáron sem vár­ható — a járási művelődési ház hivatalos rendezvényein kívül — tervszerű kulturális élet. Ideje volna felülvizsgálni azt a szemléletet, amely kizá­rólag a járási művelődési ház­tól várja a község kulturális életének irányítását. Sürgő­sen tisztázni kellene, kik a gazdái a község népművelési feladatainak, és miben segít­sen nekik a járási művelődé­si ház. ÖSSZEGEZVE TAPASZTA­LATAINKAT: a művelődési év kettéoszlik a tabi járásban: konkrét őszi-téli kulturális tervekre és általánosságokban mozgó, tervezetlen nyári idő­szakra. Két éve a községi ta­nácsoknak nyári kulturális tervet kellett készíteniük. Eh­hez képest a jelenlegi állapot visszalépést jelent. Márpedig a művelődési terv a tavaszi­nyári időszak feladatai nélkül csak téli és nem egész éves terv. „ . Wallinger Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom