Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-17 / 140. szám
Szerda, 1964. június 17. 3 SOMOGYI BffiPfcAF ...DE DOLGOZNI, Mint az ördögfióka, olyan fekete ez a két fiatalember. — Ennek egy harmada olaj meg por, de a többi már valódi lebarnulás — mondja Józsa Tibor, aztán elrobog a Kulival, de hamarosan bosszankodva meg is áll. Az egyik kocsi kisiklott, azt emeli helyre. Közben magyaráz: — Ez így megy minden kanyarban ... Ha egy kicsit gyorsabban hajtok, vagy nem vigyázok annyira, rögtön kiugrik ... így üresen még hagy- ján, de ha tele van nyerstéglával, akkor nagyon nehéz helyre rakni... Feri az előbb tele kocsival siklott ki ott a másik kanyarban... Egy darab nyers tégla több mint négy kiló, s van vagy száz a kocsin. Nem könnyű helyre tenni. Itt már nagy a nyüzsgés. Mikor az Arany utcai téglagyárhoz értem, alig láttam egy-két embert Egy vontatóra és egy teherautóra rakogatott egy-egy ember téglákat. A sofőrök egykedvűen támaszkodtak, a zeto- ros nekilátott, segített téglát rakni. A kemence hosszúkás szájai tömve téglával. A nagy kémény alig láthatóan füstöl csak, a forró levegő vibrál körülötte. A kanyargós kis síneken most az előbb emlegetett Feri, azaz Veszner Ferenc masinája pöfög végig. A fiú keze, csupasz lába olaj pöttyös. — Ez a masina köpköd ösz- sze... De príma fürdő van itt. Munka után meg sem látszik, úgy lesikáljuk... Nagyon meleg van. Az agy-agbánya sárgán virít, lent apró hangyaemberkék mozognak, a futószalag kitartóan hordja fel a földet. A présgépnél kapkodja a nyers téglákat, s rakja a kis kocsikra Balogh Ferenc, ö a harmadik, akit keresek. t — A többiek? r f — Szanaszét... A KISZ-tit- kárunk, Végh Jóska most Harkányban van egyhónapos iskolán ... Egypáran a szigetvári gyáregységnél dolgoznak, a lányok meg az irodán, s csak munkaidő után jönnek ki... Tíz-tizenkét fiatal végez társadalmi munkát itt a téglagyárban. A KISZ kezdeményezésére vállalták, hogy segítenek a száraz téglát kazlakba hordani. — Ez a késő őszi tartalék lesz... Oda, abba a téglalábú, nagy fészerbe hordjuk... Délután négyig tart a munkaidő, de hatig-hétig itt szoktunk maradni... Jobb lenne, ha nem hatkor kezdenénk reggel, hanem korábban, meg nekünk időkiesés a félórás reggeliszünet és az egyórás ebédszünet... De sok asszony dolgozik itt, nekik meg így jó ... — magyaráz élénk taglejtésekkel Józsa Tibor. Aztán hirtelen ordít egyet, mert az egyik gyerek stikában ráült a Kulira, s elindult vele. — Nem mész onnan! Elrontod a vontatót, aztán nézhetsz! — Majd magyarázva hozzáteszi: — Állandóan itt lábatlankodnak ezek a srácok ... Ez már itt dolgozik ... Nem szabad nekik a gépre ülni, mert nem nehéz elrontani... Jó kis masina, nagyon egyszerű vezetni. Ha ezt a kart előretolom, akkor előremegy, ha hátrahúzom, akkor hátramegyek. Ha a kereket csavarom errefelé, akkor gyorsabban megyek és fordítva ... Csak a kurbli- val nem vagyok kibékülve. Csupa tipli a kezem itt ni. Visszaüt a kurbli, aztán leviszi a bőrt. Rengeteg gyerek nyüzsög itt a présgép körül. Vesznertől kérdezem, hogy melyik dolgozik itt négyórásként. Azt mondta, hogy még ő sem tudja szétválogatni őket. Az egyiknek jókora sebhely van a fején. — Verekedés vagy? — kérdem. — Ééén? — kérdi csodálkozva és ártatlanul. — Én nem... Szorgalmasan tologatja odább a telerakott kocsikat. Egy hosszú lábú gyerek szakavatott mozdulatokkal homokot csapkod a friss téglákra. — Ez azért kell, hogy ne repedjenek meg — mondja olyan határozottan, mint ahogy bemutatkozott: — Budavári Zoltán vagyok, nyolcadikba megyek, és a Petőfi iskolába járok. Horváth János, áld közlése szerint tizenhárom éves lesz szeptember tizenegyedikén, és most megy a hetedikbe, és közepes tanuló, kijelenti: — Én mindig itt vagyok. Egész nyáron. Nagyon szeretek itt nézelődni... A környékbeli gyerekek most egy újabbat üdvözölnek, aki a fakó téglarakások közül üget elő. — Ha kijön a gyárvezető, elzavarja őket, de mihelyt elmegy, már itt vannak... — magyarázza Józsa Tibor, és elrobog a teli kocsisorral. Helyére Veszner Ferenc tolat, és folytatja az előbbi magyarázatot: — Eddig negyven órát dolgoztunk társadalmi munkában ... A KISZ-nek szerzünk ezzel pénzt. A Balatonra megyünk, meg körüljárjuk Somogy megyét. Rengeteg nyers tégla szárad itt rendezett sorokban. A há.r- mas számú fészerben most szedik le az asszonyok Tibor kocsijairól a téglákat. A legidősebbet kérdem meg, Gelencsér- nét. Mindenki csak Maminak szólítja. — Én vagyok a legöregebb az egész téglagyárban. A hatvanharmadikban vagyok... Hogy mi a véleményem ezekről a fiatalokról? örökké vidámak, semmit sem vesznek komolyan, de dolgozni, azt tudnak. S. Nagy Gabriella Egy rövid mondat a naplóban Barátom azt - mondta, ne | menjek el Esztergályos Mag- J dához, a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári faárának fonónőjéhez, akiről a brigádnaplóban ezt az egyetlen mondatot olvastam: »-Az idén érettségizik«. Egy ragyogó napsütéses szombat délutánon ennél jobb szórakozást is el tud képzelni — tette hozzá. Mégis elmentem, bár az út az üzemi autóbuszmegállótól Magdiéknak a gyárral szemben levő új lakótelepen épült.két- szoba-konyhás házáig nem bizonyult valami kellemesnek. A földút barátságtalanságát még a gyermekien nyílt Magdi tár}eyyzeleU QONDJAINK EQYFORMÁK Egy tapasztalatcsere alkalmából nemrég más megyében jártam. Az egyik neves tsz- elnök tájékoztatta a tapasztalatcsere résztvevőit szövetkezetük helyzetéről, adottságairól. terveiről. Nem maradlak ki a gondok sem a mondanivalóból. Jó a gazdaság, szépen haladnak a munkákkal, de bizony fegyelmezetlenkedők, szabálysértők itt is akadnak. A legtöbb probléma — hogy finoman fejezzem ki magam — a közös tulajdon megsértőivel van. — S hogyan rendszabályozzák meg őket? — kérdezte valaki. — Szép szóval vagy büntetéssel? Az elnök elmondta, hogy nem szívesen büntetnek, idegenkednek a munkaegységlevonástól. A bírálat, a megszégyenítés sokkal inkább bevált módszer náluk . .. — Mert ugyebár, amikor Pista bácsit azzal a zsák lucernával elkapjuk, azt mondjuk neki, most szépen menjen, és vigye be a központi majorba. Sokan dolgoznak ott, mindenki látja — nagy szégyen odaállítani a raktároshoz: itt van, éh ezt el akartam lopni . . . A hallgatók helyeseltek. Erre az elnök még hozzáteszi: — Azt ugye mégsem mondhatom a raktárosnak, hogy ma éjszaka gyere be, mert lopott lucernát fognak hozni ... A SILLABUSZ TRÉFÁJA Az illető vezető férfiú volt hivatva arra, hogy az ünnepélyes nőgyülésen szónokoljon. Igen elfoglalt ember lévén, úgy döntött, hogy a központból kapott beszédtervezetet mondja el. Szép számmal jöttek össze a falu asz- szonyai, s mosolygó arccal fogadták az ünnepi szónokot. Az éppen egy tárgj^alás- ról érkezett, és még arra sem volt ideje, hogy átfussa a beszédet. Figyelő szemek kereszttüzében állt fel, és magabiztosan kezdte felolvasni beszédét: — Mi, asszonyok, kikre a holnap honpolgárainak nevelése vár, és mi, lányok . . . Az asszonyok nem titkolhattak derültségüket, az előadó zavartan akadt meg . . . Ugyanis egy kis műhiba történt. A sillabusz a nőtanács titkárainak készült... V. M. sasága se tudta feledtetni. Még azt sem mondhatom, hogy jólesett a sör, amellyel megkínált, hiszen ő nem ivott, márpedig »ökör iszik magában,« tartja a szólásmondás. Mégsem bántam meg, hogy vállalkoztam erre a beszélgetésre. Érdekesnek bizonyult, pedig nem volt izgalmas a témája. Sok mindenről szó esett: munkáról, brigádról, szerelemről, tanulásról. Talán az utóbbiról a legtöbb. Egy olyan munkásiányt ismertem meg benne, aki ízig-vérig mai — az gondolkodásban, viselkedésben; életszemléletben. Egyszerű, művelt, áldozatkész, életvidám. Az érettségiző technikumi hallgató a gyűrűsűfonóban dolgozik. A munka úgy él benne, mint a legfontosabb dolog a világon. Tudja, hogy az ő kézmozdulatainak nemcsak az az eredménye, hogy a gyapotból fonal lesz, tudja, hogy az ő munkája — ha csak parányi mértékben is — kihat a társadalom fejlődésére is. Ehhez mérten nagy felelősségérzettel irányítja robajjal dolgozó gépeit. Észre se Igen veszi, hogy fekete hajára, ruhájára, mint a hó, rászáll a gyapot, hogy kezén a bőr vastagabb lesz, és a kondicionált levegő páratartalma nehezíti a légzést. A gépek között azonban nem gépiesedéit el. Túl lát a gépeken, ismeri az üzemén, az otthonán kívüli világot is. Élt a társadalom adta lehetőségekkel, tanult. József Attila költészetéről éppoly magabiztosan tud beszélni, mint az egyenletek rendszeréről vagy a politikai gazdaságtanról. A tudásért keményen meg kell küzdeni. Szóba került ez is. Sok epizód bizonyítja, hogy Magdi tud áldozatot hozni. Én csak egyet jegyeztem meg. r. Vazul és Töhötöm — csa- — Persze, persze, hát hogy- csak az al—Szalal? He? Tuládnevük mellékes, hiszen ne. Megkívánja azt a .. a ■.. dód, mi van emögött?... anélkül is látszik, hogy ősi hogy is mondjam... a politikai — De kérlek, hisz ez a nemagyar családfa sarjai — na- meg aztán a társadalmi fejlő- ve neki, nem a rangja, ö mar- ponta találkoztak egymással, désem. Járatok országos lapo- sail, a Jemeni Arab Köztársa- No, nem azért, mintha egy kát, meg még plusz a Som... ság elnöke, hivatalban dolgoznának, egészen más rejlik a rendszeresség mögött. Vazul például azért hagyta el egy adott pontnál a járdát, és tért át a túloldalra, mert egyszer régen azon a helyen pottyant fejére egy virágcserép. Töhötöm már — No, igen, aztán, ha fej- — Mese, mese, meskete... ott várta a túlsó járdaszegé- lődni akarsz, mit olvastál ar- Hozzánk csak az al jön, a fő lyen minden áldott nap, karon TÓI a bizonyos Abadullaszról? bezzeg nem. Ez csak az al— fogta, és így édes kettesben — De Vazulkám, — hebegett Szalal volt, a fő az otthon mabeültek az »Egy buta boci ta- Töhötöm. — Én nem láttam az radt, úgy hidd el, ahogyan mon- nyája« elnevezésű úgynevezett újságban ilyen nevet... Vagy dóm. Vagy nem hiszed? lapresszóba. (Ök becézték így a várj csak! Nem Abdullah al- — De, de, hogyne. .. — feSzalalra gondolsz véletlenül? szengett Töhötöm, de tudta, VÁZUL, ' Á FELVILÁGOSÍTÓ presszót — mondván, annyi ma már a rövidítés, miért ne álljanak be ők. is a rövidítők népes táborába? Itt úgy is mindig lassan hozzák a feketét, jöjjön hát a lassúból az első két betű, és legyen lapresszó. És lön ...) — Mondd csak, háverkám — terpeszkedett szét a széken Vazul, és külön nyomatékkai bólintott is, midőn az a helyett á-t mondott.— Mondd csak, olvasol te újságot manapság? — De, arra gondortam. Mit szólsz ehhez? — Mihez? — Hát magad mondtad az imént, hogy miről van szó, vagy nem? ö járt itt az országunkban a közelmúltban. Vagy nem? t—í Dehogynem! — Látod, tudom én... No és mondd meg nekem: miért nem a fő—Szalal jött, miért hogy most nem szabad megsértenie, nem tűri a cáfolatot. No, mindegy.:. — Aztán azt tudod-e, hogy Tito Finnországba látogatott? — hajolt hozzá közelebb Vazul. — Hogyne, hiszen benne volt az újságban. Az is, hogy átutazott Magyarország fölött... — Ez az, éppen itt van a kutya eltemetve. Mert ebből következik a kérdés: miért törekszik Tito a magyarokkal való jó kapcsolatra? No, miért? — Met mi is ezt tesszük. — A, dehogy. Valóban nem érted? Hát tudd meg: a jó viszony révén most ingyen repülhetett át hazánk fölött. Bizony. Töhötöm erre megkockáztatott egy viszontkérdést: — Mondd, Vazulkám, nem fáj a fejed, ahova ráesett a virág cserép? — Á, ebcsont beforr. Kutyabajom már. De lássuk tovább az előbbi repülést... Töhötöm fölemelkedett. — Ide figyelj, Vazul — mondta bocsánatkérő hangon. — Ha már nem fáj a fejed, menjél te csak tavábbra is a túloldalon. Én nem várlak ezután a járdaszegélyen... És ettől kezdve Vazul, a törzsvendég nem lépett többet az »Egy buta boci tanyájáéba. A presszó vezetője pedig elhatározta, javasolja az elnevezés megváltoztatását. Mert ezt a tanyát örökre elhagyta a buta boci... (Hemesz) Húga, Margit, aki testvérhez illően sokat segített nővérének, az egyik szombat este táncolni hívta. Magdi közölte, hogy tanulnia kell. Margit semmiképpen sem akart egyedül elmenni. Elővette Magdi ruháit, hogy rábírja a szórakozásra. Magdi nem tágított. Húga ekkor más módszerhez folyamodott, vetkőztetni kezdte nővérét. így akarta kényszeríteni, hogy vele menjen. Magdi hajthatatlan maradt. Átéreztem, milyen nagy akarat kell ahhoz, hogy egy fiatal lány négy fal között a vállalati gazdálkodásról tanuljon, amikor a Szabadság parki vendéglőben táncra perdülnek a lányok. Ennek, az áldozat- készségnek köszönheti, hogy nehéz munkája mellett olyan eredménnyel tudott tanulni, amely elengendő lesz ahhoz, hogy a főiskolán is megállja a helyét. Áldozatkészségnél talán csak életvidámsága nagyobb. Gondjait, fáradságát száműzik az élet apró örömei, és az a fölemelő érzés, amelyet az vált ki belőle, hogy saját szorgalma, ereje, akarata formálja korszerű emberré. Ezért tiszta a tekintete, ezért tud önfeledten nevetni, viccelődni, évődní. Nem bántam meg, hogy elmentem Magdiékhoz. Amikor az autóbusz ablakából visszapillantottam a hazafelé tartó Magdira, úgy éreztem, hogy ennek a törékeny kislánynak akarata, céltudatossága, szívóssága imponáló erőt sugároz. Szegedi Nándor Bányagépgyárai építenek Salgótarjánban A Bányagépgyártási Tröszt már megkapta a beruházáshoz az engedélyt. Az új gyárat külfejtések, elsősorban a Visontán nyitandó nagy külszíni szénbánya szállító- szalagjainak előállítására, ezenkívül bányat>iztositó berendezések, acéltámok, süveggerendák készítésére rendezik majd be. Az új gyár a terv szerint 1968-ban már 300 millió forint értékű bányaberendezést állít elő. A beruházásra 134 millió forintot fordítanak. (MTI) MEGNYÍLIK június 18-án a zamárdi camping területén a 2500 személyes önkiszolgáló Kék Tó Panoráma Étterem Nagy ételválaszték, gyors étkezési lehetőség. Minőségi bor, sör, hűsítő italok. Presszó — fagylalt — cukrászsütemények. ISÉP" Zene! Tánc!
