Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

Vasárnap, 1964. június 14. 3 SOMOGYI NÉPLAP Veszélyes vállalkozás A Kaposvári Mértékutáni és Vegyesruházati Vállalatnál az utóbbi években elszaporodtak az üzemi szarkák. Egyik-másik közülük nagy kárt okozott a társadalmi tulajdonban, amint ezt a paúlt évben fölfedett lo­pás is bizonyítja. A vállalat vezetői levonták a tanulságot, és arra törekedtek, hogy elejét vegyék a társadal­mi tulajdon megkárosításának. Megszilárdították a fegyelmet, fokozták az ellenőrzést. Az új főkönyvelő olyan bizonylati rendszert vezetett be, amely le­hetővé teszi, hogy az árut az anyagraktártól a készáruraktá­rig nyomon kövessék. A válla­lat vezetői kérték a dolgozókat, segítsenek leleplezni az üzemi tolvajokat, óvják a nép va­gy ont. Ügy látszik azonban, még mindig akad, aki fittyet hány az intézkedéseknek, a kérések­nek. Ügy gondolta, minden csoda három napig tart, csök­ken majd az éberség, s újra le­het garázdálkodni. Az illető nemrég lopást kísérelt meg. A termelési csoportvezető egyik nap arra figyelt föl, hogy a rongyoszsák mellett három da­rab ruha és négy ruhacédula van eldugva. Az egyik ruhát, amelynek már csak a cédulája volt meg, elvitte az üzemi tol­vaj. A csoportvezető azonnal ösz- szeszedte a ruhát, s jelezte, mit tapasztalt Futótűzként terjedt el a lopási kísérlet híre. Az emberek csoportokba verődve, felháborodottan ítélték el a tolvajt Az üzem vezetői azon­nal leltározást rendeltek el. Ez gyors volt és alapos. (Köszön­hető a jó bizonylati rendszer­nek.) Kiderült, hogy nem négy, hanem öt ruha hiányzik. A dolgozók vizsgálatot és szigo­rú felelősségre vonást követel­tek. Ám az elveszett ruhák vá­ratlanul megkerültek. A tol­vaj — úgy látszik — megijedt, s jobbnak látta visszacsem­pészni az ellopott holmit. Ezúttal reálisan ítélte meg a helyzetet. Jól gondolta, hogy helyesebb, ha visszaviszi a ru­hákat, mert veszélyes vállalko­zás lopni a Mértékutáni és Ve­gyesruházati Vállalatnál. Igaz, hogy az üzem vezetői és dolgo­zói egy kissé ügyetlenek vol­tak. Csak később jöttek rá ugyanis, hogy el is foghatták volna a szarkát,, ha a ruhát otthagyják a zsák mellett, és lesben állnak. Ennek ellenére se ajánlatos lopásra vetemed­ni a Mértékutáni és Vegyesru­házati Vállalatnál. Ott, ahol ilyen egységesen lépnek föl a dolgozók a társadalmi tulaj­don megkárosítói ellen, a tol­vajt előbb-utóbb elkapják. És ha a bizonylati rendszert még tökéletesebbé teszik (a jövőben már azt is meg lehet tudni, hogy melyik szalagon, sőt me­lyik gépnél veszett el a ter­mék), akkor még veszélyesebb lesz hozzányúlni a nép vagyo­nához, hiszen a legrafináltabb szarkát is percek alatt leleple­zik. Sz. N. Száznegyven újítás A Pamutfonó-ipari Vállalai kaposvári gyárában igen ered­ményesen dolgozik az újító­gárda. A napokban adták beá 139. újítást ebben az évben, s biztos,, hogy mire ez a tudó­sítás megjelenik, már több lesz. Hetven újítást elfogadtak, tizenhét most van kísérlet alatt, és tizenkettőt már be is vezettek. Az újításokkal ai idén eddig 713 000 forintot ta­karítottak meg. Üjítási és esz­mei díjként 35 431 forintot fi­zettek ki. Érdemes összehasonlítani az idei eredményeket az 1957. vagy az 1958. éviekkel. 1957- ben 66 újítást adtak be, és 57 000 forintot takarítottak meg, 1958-ban 150 újítást ad­tak be, a megtakarított összeg ekkor 379 000 forint volt. Aratásra készül a megye A vetésterület is nagyobb, a hozam is többnek ígérkezik Az idén jó termést ígérnek a kalászosok. Szőkülnek a gabonák megyeszerte, és mm kell hozzá sok idő, hogy kasza alá érjenek. Sokat kell aratnunk és csépelnünk, ez követ­kezik a határ képéből. Az őszi és a tavaszi kalászosok területe megközelíti á 170 000 hol­dat, és ebből mintegy 115 000 hold a kenyér- gabona. Elsősorban gépre, másodsorban kézi­erőre vár ennek a tavalyinál kereken húszezer holddal nagyobb gabonaterületnek a Iqtaka- rítása. Az aratásra való felkészülésről és a munkák megszervezéséről májusban tanács­kozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága, majd intézkedési terv készült a kalászosok betakarítására. Mivel kell elsősorban számolni? Azzal, hogy nemcsak a termőterület növekedett meg a tavalyihoz képest, hanem a betakarításra kerülő gabona mennyisége is több lesz. Gon­dosan föl kelljíészülni arra, hogy a tervezett- néb több kézikaszára lesz szükség a tsz-ekben, következésképp a gabonák dőltségét figye­lembe véve, nem szabad késlekedni a kasza­párok megszervezésével. A családtagokat, sőt, ha a szükség úgy kívánja, a fogatosokat is hasznos lesz bevonni az aratásba. A számí­tásba jöhető gépekkel — kévekötővel és kom­bájnnal — a gabonának mintegy hetven szá­zalékát lehet learatni. Jelentős segítséget nyújthat ehhez, ha a kétmenetes aratást jól megszervezik, vagyis a két rendrevágó és a ráeső egy kombájn munkáját mindenütt kel­lően összehangolják. A gabonabetakarításban csaknem négyszáz cséplőgép is részt vesz majd, ezekre vár az aratógéppel és a kézikaszával levágott kalá­szosok cséplése. A becslések szerint egy-egy gépre több mint húsz vagon gabona jut. Eh­hez elegendő munkaerő kell, a termény elhe­lyezéséhez megfelelő tárolóhely, a gépek fo­lyamatos üzemeltetéséhez pedig elegendő üzemanyag. A kenyérről van nagyrészt szó, amikor az aratásról meg a cséplésről beszélünk. Ennek alapját az ősszel leraktuk. A szervezés akko­ri jó példája arra kötelezi mezőgazdasági üze­meinket, hogy most ugyanolyan akarással, szorgalommal készüljenek, majd pedig vé­gezzék el annak a gabonának betakarítását, amelynek magját tavaly olyan példásan föld­be tették. Hazajönnek a távol élő fiatalok Nágocsra Utolsó szakaszba léptek az aratási előkészületek Nágo- cson. A több mint 1170 hold aratnivaló nagy feladatot ró a szövetkezeti gazdákra. Az ara­tógépek és kombájnok mellett bőven jut munka a kézikaszá­nak is. Kijelölték a gépkezelő­ket, és megszervezték a kasza­párokat. A tagok maguk dön­tötték el, hogy kivel dolgoznak együtt. A húsz kaszapár név­sora már az elnök fiókjában van. Az aratásban leginkább fiatal tagok vesznek részt. Az idősebbekre a kévék keresztbe rakása és a kombájnszérű ke­zelése vár. örvendetes jelenség, hogy a faluból elköltözött fiatalok visszajönnek az aratás idejére. Munkahelyükön szabadságot kérnek, s a tsz-ben vállalnak munkát, hogy így segítsenek a kenyérgabona betakarításában. A termelőszövetkezet vezetősé­ge ezért úgy határozott, hogy nekik is megadja a tsz-tagok- nak járó természetbeli részese­dést gabonából. Roskó Károly és Bakonyi József a Tabi Gépállomásról jelezték, hogy számítsanak rá­juk aratáskor. Mireider Ferenc érkezését pedig már természe­tesnek veszik, ö már a harma­dik nyáron segít ebben a nagy munkában. Ennyien jelentkez­tek eddig. De hogy többen is lesznek, bizonyítja, hogy az itthoni hozzátartozók egymás deklődni, szükség van-e rá­juk. Gantner Ferenc tsz-elnök úgy számolja, hogy az aratás idejére hazatérő fiatalokból is ki tudnak állítani legalább tíz kaszapárt. Ilyen felkészülés mellett bíz­hatnak a nágocsiak, hogy nem lesz fennakadás az aratásban. A raktározás azonban gondot okoz. Ezen úgy segítenek, hogy a kombájnszérűről kimérik a tagoknak járó részesedést. Tárgyaltak a Gabonafelvásár­ló és Feldolgozó Vállalat helyi megbízottjával, hogy az aratás idején egész nap fogadja a ter­mést. Ezekkel az intézkedések­kel akarják tehermentesíteni a termelőszövetkezet raktárait Oda csak azt a gabonát teszik be, melyre a közösnek és a ta­goknak szükségük van. Üzemképesek a gépállomás gépei, tanulnak az új kom háj nosok Csaknem 170 000 hold várja a kaszát a nyáron szerte a me­gyében. Ebben a nagy munká­ban a 27 termelőszövetkezeti kombájn és 189 aratógép mel­lett a gépállomások gépei nagy számban vesznek részt. A múlt évben 75 000 holdon végezték el az aratást a gépállomások a 228 kombájnnal. Ebben az év­ben 276 kombájn áll munkába. Tervük több mint 85 100 hold. A tavalyi 93 aratógéppel szem­ben az idén csak 61 gépet üze­meltetnek a gépállomások. A többit már átadták a termelő- szövetkezeteknek. Az idén te­hát kevesebb szerződést is kötöttek aratógépre. A tavalyi 15 400 holddal szemben az idén mindössze 9600 holdon dolgoz­nak gépállomási aratógépek. A kombájnok elosztásakor az aratási szerződéskötéseket .vették alapul. A gépállomáso­kon befejeződtek a javítások, és hamarosan túl lesznek a gépszemléken is. Az igazi gép­szemlét azonban az aratás je­lenti majd. Ott dől el végkép­pen, hogyan javították ki a gépeket. Ebben az évben talán meg­oldódik a szalmalehúzás oly sokat emlegetett problémája. A 196 gépállomási szalmalehúzón kívül a termelőszövetkezetek­ben is van jócskán. A számí­tásolt szerint minden kom­bájnra jut egy lehúzó. így a szemterméssel szinte egyidejű­leg a szalma is lekerülhet a földekről, s zavartalanul vé­gezhetik a traktorok a tarló­hántást. A gépek nagyrészt már ké­szen vannak. Most az emberek fölkészítésén van a sor. Június 1-ével a gépállomásokon meg­kezdték a kombájn vezetők ok­tatását. Háromszázötven gép­állomási és termelőszövetkeze­ti traktoros készül két héten át a nagy munkára. A gépkezelés elsajátításán kívül megismer­kednek a biztonsági és óvó rendszabályokkal is. Tanácskozás vagy magyarázkodás? A közelmúltban tanácsko­zásra hívta össze Kaposvár fő- és mellékhivatású nép­művelői1^ néhány üzemünk, vállalatunk gazdasági vezetőjét a városi tanács és pártbizott­ság. Az értekezlet napirendjén Kaposvár kulturális életének helyzete, az 1964/65. művelő­dési év feladatainak ismerte, tése szerepelt. Némi túlzással azt is állíthatnánk, hogy csu­pán az írott napirenden sze­repelt így a program. Valami nagyon lényeges hiányzott ah­hoz, hogy e tanácskozás való­ban alkalmas és hasznos fóru­ma legyen mind a mérlegelés­nek, mind pedig a jövő fel­adatok meghatározásának. A város kulturális életének ered­ményeit — a hibáknál hang­súlyosabban — ismertető vi­taindító beszámoló hangvéte­lét sem tarthatjuk szerencsés­nek. Mi hiányzott belőle? Az elvi bátorság, az őszinteség! A lényegesről való eszmecsere készsége. Nyilvánvaló, hogy egy-egy vita az előadás nyo­mán indul el, bontakozik ki, vagy kanyarodik meg nem fe­lelő utakra. Ezúttal az utóbbi történt. A tanácskozás rész­vevői csekély kivétellel ma­gyarázni, illetve menteni igye­keztek a »-bizonyítványt-«, úgy értelmezve művelődésügyünk felvillantott hiányosságait, mintha csak ezek volnának, s ezekre magyarázattal kell szolgálni. A tanácskozás célja az volt, hogy kulturális életünk, népművelési munkánk 1963; 64. évi eredményességét i'izs- gálva eljussunk az 1964—65. művelődési év feladatainak meghatározásához. De hatá­rozhatott-e ez a tanácskozás valamit is az általánosságokon kívül? Aligha! Tudniillik a város 1964/65. évre szóló mű­velődési tervét egy nappal a tanácskozás előtt a városi pártbizpttság és a városi ta­nács vb már jóváhagyta. Azaz a következő művelődési év tennivalói már határozati rangra emelkedtek. Félreveze­tő ítélet lenne azonban, ha kijelentenénk, hogy az előbbi miatt vált a tanácskozás ma­gyarázkodó értekezletté, a tárgy fontosságát tekintve szükségtelen szerecsenmosda- tássá. Nem! A tanácskozás részvevői va­lahányon így vagy úgy fele­lősei kulturális életünk ala­kulásának, a népművelés kul­túrpolitikánk szellemében va­ló kibontakoztatásának és a népművelés hatékonysága fo­kozásának. S bár az elmúlt évekhez viszonyítva az 1963/64. művelődési év mind az irá­nyításban, ellenőrzésben, mind a művelődési tervek végrehaj­tásában hozott pozitív válto­zásokat, a konkrét felelősség- vállalásban, illetve vállalni tu­dásban még vajmi keveset léptünk előre. Inkább ez a fő oka annak, hogy e tanács­kozáson ki-ki szükségesnek vélte megvédeni a »mundér becsületét«, bűnbakkereséssel csökkenteni az adott területe­ken tapasztalható tehetetlen­ségünk politikai, erkölcsi sú­lyát. Az optika is meglehető­sen szűk volt. A felszólalások zöme feledtetni igyekezett, hogy a ki nem mondott hibá­kat évek óta ismerjük, de megszüntetésükért keveset tet­tünk. A tehetetlenséget nem palástolhatjuk a végletekig: házunk táján kizárólag a mi gondunk, munkánk, hogy a népművelés gyakorlatában ho. gyan érvényesülnek, valósul­nak meg az MSZMP VIII. kongresszusának határozatai. A tanácskozás utáni eszme­csere tárgyát ettől függetlenül kizárólag a város öntevékeny művészeti mozgalma alkotta, s nem az egységes művelődés-1 ügy eredményei, elvi, gyakor­lati problémái! Az lett volna e tanácskozás hivatása, hogy kultúrpoliti­kánk elveivel mérve eldöntse, jó-e az, amit népművelés cí­mén városunk lakosságának adunk. Hogyan vizsgáztak a gyakorlatban a népművelés használatos formái? Milyen ezeknek a hatásfokuk? A dol­gozó emberek elégedettek-e kulturális szolgáltatásainkkal? Nem szükséges hangsúlyoz­ni, hogy az oktatásügy elsza­kíthatatlan alkotórésze a nép­művelésnek. Ezt a beszámoló utáni vita szintén figyelmen kívül hagyta. Joggal merül fel egy igen lényeges kérdés: Mikor mé­rünk már a népművelésben is valóságos mértékekkel, s mi­kor tervezzük következő fel­adatainkat az elért, tehát va­lóságos eredményekre? Mi­előtt válaszolnánk erre a kér­désre, még annyit megjegyez­nénk, hogy az elvi alapokon álló vitaszellem, alkotó szán­dékú, őszinte eszmecserék ki­bontakozása nélkül az előb­biek tisztázásával sem me­gyünk sokra. Ez utóbbira is szükség van, és akkor nem hangzik el legközelebb egy ilyen tanácskozáson az, amit most egyik üzemigazgatónk fo­galmazott meg: — Az elvtársak tíz év óta ismert problémákat emleget­nek utalásaikban! Mit csinál­tak eddig?! • A kérdésföltevés így túlzó, mert tettünk egy és mást a megyeszékhely kulturális éle­téért. De azért igen időszerű elgondolkodni tehetetlensé­günkön, azon, hogy miért is­mételjük a gondok leltározá­sét. Jobb lenne, ha nem volna már mit leltároznunk akuttá vált problémáinkból! László Ibolya 26 kaszapárt szerveztek Somogy túron után mennek az elnökhöz ér­( ’ ^ Turistareggeli... Panaszkodnak a turisták és az idegenvezetők, hogy reggelenként milyen gondot okoz a csoportok étkezteté­se. A megyeszékhelyeken ta­lálnak ugyan tejivót, de amíg az ötven vagy több ember sorbaáll, megreggelizik, sok­szor másfél óra is elmúlik, pedig a kirándulás ideje szűkre szabott. Kisebb he­lyeken egyáltalán nincs tej­ivó, a vendéglőkben pedig jó, ha szendvicset kapnak. A csoportok többnyire tu­ristaszállókban töltik az éj­szakát. Tudjuk, ezekben nem szokás étkezést is biztosíta­ni, de talán nem okozna kü­lönösebb gondot egy-egy kanna tej és néhány száz friss péksütemény beszerzé­se reggelenként. Idegenfor­galmunk jó hírét növelné, ha ezt megoldanánk. V. _________-J A Somogy túri Üj Somogy Tsz-ben 671 hold kalászos vár­ja az aratás megkezdését. A szövetkezet vezetői idejében gondoskodtak arról, hogy za­vartalan legyen ez a fontos munka. Nemes Áron tsz-elnök arról tájékoztatott bennünket, hogy a gépek készen állnak az aratás megkezdésére. Egy kom­bájn, három aratógép és egy cséplőgép várja, hogy megér­jen a kalász. Kiválasztották azokat a traktorosokat, akik az arató­gépekre és a kombájnra ülnek. A leggyakorlottabb szakembe­reket bízták meg ezzel a mun­kával. A kombájn előtt rend­revágó halad, így szárazabban kerül a gabona a kombájnba, és az könnyebben kicsépeli a szemet. Befejezték az aratógépek és a kombájn kezelőszemélyzeté­nek oktatását. Szűcs Lajos gé- > pesítési brigádvezető tartott előadásokat a gépek kezelésé­ről, karbantartásáról és az óvó rendszabályokról. Gondoltak azokra a területekre is, ahol a gépek nehezen tudnak dolgoz­ni. Somogytúron ugyanis — főleg a rozstáblákon — nem ritka a 2—2,5 méter magas ga­bona. Ezeken a területeken szükség lesz a kézierőre is. Ezért szervezték meg a 26 ka­szapárt többségükben fiatal tsz-tagokból. Kellően gondos­kodnak róluk. A forrónak ígér­kező táblákon — különösen déltájban elkel egy kis üdítő ital. Hogy ne kelljen lépten- nyomon a faluba szaladgálni, ezért a helyi italboltvezető rendelkezésére bocsátanak egy fogatos kocsit. Azon szállítják ki a határba — az előző évek­hez hasonlóan — az üdítő ita­lokat, a cigarettát és a harap- nivalót. Hemesz F.—Kercza I. Harminc holdról 800 mázsa lucernát raknak kazalba a marcali Vörös Csillag Ts*- ben a Tüttő-brigád tagjai. Tíz fogattal és két vontatóval hordják össze a lucernát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom