Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. június 14. KISZ-esek a termelésben Lehet számítani az ifjúmunkásokra Kaposvár üzemeiből és vál­lalataitól százegy fiatal neve­zett be a Szakma ifjú mestere- mozgalomba, tizennégyen pe­dig a Kiváló ifjú technikus- és a Kiváló ifjú mérnök-mozga­lomban kívánnak részt venni. Amikor ezeket az adatokat pa­pírra vetjük, korántsem tölt el megelégedettség bennünket, nemkülönben a városi KISZ- bizottságot sem. A közelmúlt­ban ugyanis a KISZ-bizottság mellett működő ifjúmunkás­osztály megállapította, hogy sok még a lehetőség ezeknek a fontos szakmai mozgalmaknak bővítésére. A tavalyi adatok sem vigasz- talóak: a Szakma ifjú mestere- mozgalomba száznyolcvanné­gyen jelentkeztek, de csak öt- venheten, a Kiváló ifj techni­kus- és mérnöic-mozgalorn negyvenhét jelentkezője közül pedig csak kilencen szerezték meg a kitüntető címet. Mindez azt jelentené, hogy a fiatal szakmunkások és közép­káderek nem találják meg he­lyüket a szocialista verseny- mozgalmakban? Alig hisszük, hogy így van. Inkább arról le­het szó, hogy egyik-másik he­lyen nem ismerik eléggé a mozgalmak jelentőségét és céljait, amiatt elhanyagolják a szervezést. Nemrég levelet kapott szer­kesztőségünk a TRANSZVILL Vállalat egyik fiatal techniku­sától. Arról panaszkodott, hogy 1963-ban jogot szerzett a Ki­váló ifjú technikus cím viselé­sére, azonban a mai napig sem kapta meg a jelvényt vagy az oklevelet. Érdeklődtünk a városi majd a megyei KISZ-bizottságon: hogyan történhetett meg ez a mulasztás? Kiderült, hogy a vállalat KISZ-szervezete elmu­lasztotta a megfelelő dokumen­tumok beküldését, látatlanban pedig nem lehet odaítélgetni a címeket. Vajon még hány helyen ta­pasztalna az ember ilyen fele- dékenységből származó hibát? Bizonyára akadna néhány. Az ilyen esetek kedvét szegik az egyébként érdeklődő fiatalok­nak. A KISZ központi intéző bi­zottsága az év elején határoza­tot hozott az ifjúsági szövetség feladatairól az ipar termelé­kenységének emelésében. Kü­lön határozat szól az építőipar munkájáról. Tapasztalataink azt bizonyít­ják, hogy az építőipari KISZ- szervezetek megértették a ha­tározat fontosságát. A Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat dolgozóinak 55—60 száza­léka az ifjúsági szövetség kor­osztályába tartozik, éppen ezért a KISZ már elkészítette válla­lását Olyan életrevaló elképzelése­ket rögzítettek ebben a prog­ramban, mint ifjúsági építke­zések indítása, vagy például garancialevél adása a szak- és szerelőipari munkákról. Ez utóbbinak jelentős tudatformá­ló hatása is van, hiszen a ga­rancialevél komoly kötelezett­séget jelent. A Tanácsi Építőipari Válla­lat KISZ-esei a munkafegye­lem megszilárdítására tettek vállalást, és becsületbeli köte­lességként határozták meg a munkaidő teljes .kihasználását. A Somogy—Zala megyei Tég­la- és Cserépipari Vállalat ka­posvári KISZ-szervezetének fiataljai szocialista szerződést kötöttek a vállalattal társadal­mi munka végzésére. Persze a fiatalok munkájára nemcsak az Építésügyi Minisz­térium fennhatósága alatt álló vállalatoknál van szükség, ha­nem mindenütt. És ahol bíz­nak a fiatalokban, ahol igény­lik a segítségüket, ott az ifjú­ság szinte csodákra képes. Jó példája ennek a Vas- és Fémipari Vállalat fénycsőüze­me. A vállalat vezetői jó né­hány ifjúmunkást bátran ki­emeltek magasabb beosztásba (a fnűszaki középkáderek át­lagéletkora 21 év). Hogy ennek milyen nagy jelentősége van, azt úgy érzem, fölösleges rész­letesebben ismertetni. Tény az, hogy a kezdeti nehézségek után minden a rendes kerékvá­gásba zökkent. Néhány kaposvári példát ra­gadtunk ki csupán, és azt sze­rettük volna bizonyítani, hogy lehet és kell is számítani a KISZ-re a termelésben. Polesz Gyötgy Nehéz kérdés: Hogyan állnak a szocialista brigádok a közös művelődéssel, szórakozással EZ AZ A KÉRDÉS, amely­re a brigádvezetők határozat­lan vállfelhúzással kezdik a választ, aztán hosszas magya­rázkodással folytatják. Szabó József a tarkóját vakargatta: — Ez még fogadással sem megy... Nem akarta elhinni a művezetőm, hogy lehetetlen összeszedni az embereket. Fo­gadott, hogy ő megszervezi a közös mozilátogatást... Neki sem sikerült. A Faipari Vállalat Petőfi- brigádjában negyvenhatan dolgoznak. 1960 január else­jén kapták meg a szocialista címet. Szép vállalásaik van­Beszélgetések Jó hagyományai vannak Ka­posváron azoknak a beszélge­téseknek, melyeket a városi pártbizottság vezetői az üzemek dolgozóival, a különböző mun­kásrétegek képviselőivel foly­tatnak. Egy-egy ilyen találko­zón gyorsan kialakul a baráti hangulat. A napokban fiatalok jártak a városi pártbizottságon: So­mogyi József elvtárs hívta meg őket eszmecserére. Az üzemek képviselői először meglepőd­tek, hogy első kézből értesül­hetnek a város életének leg­fontosabb mozzanatairól: az iparfejlesztésről, a lakásgon­dokról, a gázbevezetés tervei­ről. De hamar feloldódott a fe- szélyezettség, és a fiatalok el­mondták, milyen gondjuk-ba- juk van munkahelyükön vagy másutt. Ilyen őszintén csak egy nagy családban lehet beszélni kerte­lés nélkül a mindennapokról, a tervekről és a lehetőségekről, mert bizonyos, hogy mindenki megérti: a sokéves elmaradást nem lehet hónapok alatt pó­tolni. És megértik Kaposvár gond­jait azok is, akik a pártbizott­ságon járt fiataloktól értesül­nek a beszélgetésről. Mert megvan az igény a, tájékozta­tásra, és nincs mit eltitkolnunk a munkások elől. Ma már nincs helye a mellébeszélésnek, mindenkinek tudnia szabad, sőt tudnia kell, hogy mit hoz a holnap. Mennyi pletykát, men­demondát lehet megelőzni egy ilyen beszélgetésen! És miért ne az arra legilletékesebbektől tudja meg az ember, hogy hol szorít a cipő, hol van szükség segítségre, összefogásra? Az ifjúmunkások elmentek, helyüket átadták a következő találkozó részvevőinek. Na­gyon kellenek az ilyen talál­kozók. A beszégetés, az őszinte hang mindenkinek hasznára válik. P. Gy. rak, s ami a termelésre, a minőség javítására, a baleset- mentességre, a munkafegye­lemre, az önköltségcsökkentés­re vonatkozik, azt teljesítik is. — Nem megy, és nem megy — mondja a brigádvezető. — Szinte képtelenség. Három mű­szak van, sokan vidékiek, most szedjem össze őket... — A tanulással hogy áll a brigád? — A politikai oktatáson kö­zösen veszünk részt... azaz épp olyan nehéz ezt is meg­szervezni, mint a közös szó­rakozást ... Többen végzik a munkásakadémiát... A szocialista brigádok egyik vállalása a közös művelődés, szórakozás. — Nehéz összetartani ebből a szempontból a brigádot. Csa­ládosak vagyunk, sokan busz- szal, vonattal járnak be vi­dékről ... Az igaz, hogy egy műszakban dolgozunk, de így is csak minden harmadik hé­ten — amikor délelőttösök vagyunk — nyílik lehetősé­günk arra, hogy elmenjünk va­lahova. Megmondom őszintén, nem szívesen jönnek az asz- szonyok. örülnek, ha délután és este-otthon lehetnek a csa­láddal — magyarázza Friss Jánosné, a textilművek Lu- mumba-brigádjának vezetője — Közös programunk a gyár- látogatásban merül ki. Holnap megyünk például a világítás- technikába ... Tanulás? Ez egyéni... Többen végzik a irány a Balafon-part (gépkocsik, zázai, ezrei motorkerékpárok ezrei igyekeznek egy-egy hét végén a Balaton partjára. A múlt szombaton Székesfehérvár előtt 16 kilométer hosszú gépko­csioszlopot jelentettek. De nem­csak Budapestről, hanem Somogy- ból és az ország más részeiből is özönlenek a gépjárművek a Bala­ton irányába. A nagyobb üdülőhelyeken, a 7-es főútvonalat érintő forgalma­sabb utak találkozásánál minde­nütt rendőröket látni. Sőt még re­pülőgépről is vigyázzák az or­szágutakat. A gép összeköttetésben van az URH-s kocsikkal. Sokan fölöslegesnek, túlzottnak tartják ezt. Pedig nincs igazuk. Erről győ­ződtünk meg Kovács János fő­törzsőrmesterrel, a megyei rend- őr-főkapitánj'saig közlekedési osz­tályának dolgozójával, amikor gépkocsival a Balaton-partra igye­keztünk. A forróságtól szinte megol­vadt, csúszós úttesten még bu­kósisakkal is veszélyes moto­rozni. Kelemen ellen szabály­sértési eljárás indul. Nem aludt el, rosszul lett... Óvatosan hajt a tehergép­kocsi vezetője, mert Balaton- lellén már igen nagy a for­galom. Vele szemben hirtelen egy Trabant tűnik fel. — Megőrült, hová hajt?! — kiált a tehergépkocsi vezetője, s hirtelen rálép a fékre, mert látja, hogy a személygépkocsi egyenesen neki tart. A Cl Hajszálon múlott... A 7-es főútvonalon egymást érik a járművek. Balatonsze- mes felől egy lovas kocsi kö­zeledik. Hirtelen egy Topolina előzi meg. Majd a mögötte ha­ladó CH 05-06 rendszámú Wartburg vezetője — bár lát­nia kell, hogy nincs mód a biztonságos előzésre — megkí­sérli a lehetetlent. Az utolsó pillanatban féke­zünk, hajszálon múlott, hogy tömeges baleset nem történt. A Wartburg megáll egy pilla­nattá, vezetője visszanéz, majd látva, hogy nincs baj, mint aki a legszabályosabban köz­lekedett, nyugodtan tovább­hajt. Utolérjük. — Hogyan szabad előzni? — kérdezzük Cságoly Endre tuz­y lai lakostól, a gépjármű veze­tőjétől. — Sajnálom, hogy hiba tör­tént, bocsássanak meg... Az előttem haladó jármű vezető­je nem jelezte az előzést, ké­sőn vettem észre, hogy szem­ben is kocsi jön, mér nem tudtam megállni — magyaráz­kodik. Rendszerint az ilyen könnyelműség okozza a balese­tet A szabálysértésért Cságolyt felelősségre vonják. — Azonnal indulunk ... (Balesethez hívják az UBH-s kocsit.) Munkásőrök segítségével Szombaton és vasárnap mun­kásőrök is részt vettek a köz­lekedés irányításában, ellen­őrzésében a Balaton partján. Szabó Sándor sióioki munkás­őr Schmidt Lajos közlekedési rendőrrel járta motoron a Sió­fok—Balatonföldvár ' közötti főútvonalat. — Három szabálysértést ta­Ilyen lett a Cl 08-87 rendszámú Trabant. Halért siettünk... Kilencven-száz kilométeres sebességgel húz el mellettünk Balatonlellénél egy motorke­rékpár. Két utasán nincs bukó­sisak, pedig használata 70 ki- liméteres sebesség fölött köte­lező. — Miért veszélyeztette uta­sának és saját magának az életét? — Halért siettünk Balaton- szemesre... Féltünk, hogy a halásztelep bezár — védeke­zett Kelemen Géza somogy- geszti és Stéger Jakab szent- gáloskéri lakos. 08-87 rendszámú Trabant így is megrongálódott, s vezetője életveszélyesen megsérült. A tanúk szerint a gépkocsi- vezető elaludt, az utasok azon­ban azf állítják, hogy rosszul lett, egész éjszaka fenn volt, s szívműködése kihagyott né­hány pillanatra. Miért veze­tett akkor, pihennie kellett volna! A mindössze 8000 kilo­métert futott autót a kerekek leszerelése után el lehet dob­ni, mert megjavíttatása többe kerülne, mint egy új kocsi. Okmányt ellenőriz Szabó Sándor munkásőr. pasztaltunk — tájékoztat Sza­bó elvtárs, amikor a szántód —kőröshegyi elágazásnál meg­állunk néhány percre beszél­getni. — A Füle Péter vezette és a Szabó Gyula vezette mo­torkerékpár 70—80 kilométe­res sebességgel száguldott az üdülőhelyek belterületén. Hor­váth István nagyberényi lakos, vontatóvezető helytelenül al­kalmazta a jobbkéz-szabályt. Amíg beszélgetünk, egy mo­torkerékpár megállás nélkül kanyarodik ki a szántódi rév felől a 7-es főútra. Néhány pillanat múlva már kérdőre is vonják Ajpek Tibort, a motor vezetőjét. Azzal indokolja sza­bálytalan cselekedetét, hogy nem látott közeledő járművet, s így szükségtelennek tartotta a megállást. Pedig négy gép­kocsi is közeledett. • * * Nem fölösleges tehát a köz­lekedést ellenőrző rendőrök, munkásörök jelenléte a Bala ton partján, S zalai László textilipari technikumot és a gimnáziumot... A munkán kívül, közös még a brigád gyereke... Egy kis állami gondozottat vettünk pártfo­gásba ... KERESTEM EGY IFJÚSÁ­GI BRIGÁDOT IS a textil­ben. Olyan lányokat, akiknek nincs családjuk, gyerek, házi munka... — Itt a brigádnapló... Eb­ben minden benne van — nyújtja át a piros bőrkötéses nagy füzetet Varga Mária, a gyűrűsfonó Hámán Kató-bri- gádjának naplóvezetője. A brigádnapló nagyon szép, gondos munkával készült. A brigádtagok húsz-huszonnégy évesek. Minden eseményről be­számol a napló. — Közö6 szórakozás... Ná­lunk megvan, de csak részle­tekben ... Nem érünk rá min­dig együtt menni, öten-hatan vagy hárman-négyen... Itt van, a mozijegyeket is bera­gasztjuk, és a filmről is egy fényképet — mutatja a nap­lót. Beszéltem vasutas brigádve­zetőkkel, öntödei munkások­kal, fémmunkásokkal. Nagy létszámú brigádok tagjaival, idősekkel, fiatalokkal... És sehol sem találtam egyértelmű, igenlő választ erre a kérdés­re... Sokkal szívesebben be­széltek a szocialista brigádok vezetői a százalékokról, az anyagtakarékosságról, a tár­sadalmi munkáról. Közös szórakozás, művelő­dés: a brigád munkán kívüli összetartozása. Kivétel nélkül minden szocialista brigád vál­lalásában szerepel. Sza,bó Jó­zsef ezt mondta: — Nálunk a legnehezebb a vállalás... Én mondom, köny- nyebben leszorítjuk a selejtett, könnyebben teljesítjük túl újí­tási vállalásunkat... Kétségtelen, a több műszak­ra osztott brigádok, a bejáró dolgozók, a család — ez mind gátolja ennek a vállalásnak „teljesítését. S ha most azt mondanám az egyik brigádve­zetőnek, hogy igenis meg kell szervezni ezeket a közös prog­ramokat, ha törik, ha szakad, akkor készségesen rám háríta­ná ezt a feladatot. Vállalás, tehát teljesíteni kell. Ha nem lehet másként, akkor részletekben, mint a textilművek Hámán Kató-bri- gádja. A brigádban legyenek műszakonként csoportok; olyan emberek tartozzanak eb­be, akik egyszerre érnek rá. S valaki közülük törődjön azzal, hogy a munkán kívül is legyen közös megmozdulása a brigád­nak. Ne csak a munkában, ha­nem a szórakozásban és a mű­velődésben is tartozzanak ösz- sze. ÉS HA VÉGKÉPP NEM LEHET összehangolni a sza­bad időket, akkor ne vállaljon a brigád olyan feladatot, amit csak kínnal-keservvel tud el­végezni, mert azzal többet árt, mint használ. Az első a mun­ka, a termelés, a selejtleszorí- tás, az önköltségcsökkentés. A tanulás kérdését, ha nem is csoportosan, de egyenként úgyis megoldja a brigád. A majdnem hogy erőszakkal megszervezett mozilátogatás­nak nem örül senki. (Egyszer egy munkás azt mondta, az ilyen kényszer mozik miatt idegenkedik attól, hogy szocia­lista brigád tagja legyen. »-El­megyek én magamtól is mo­ziba a családdal, nem kell en­gem erőltetni.-») Szocialista emberhez méltó a munkán kívüli összetartozás. De ha ez problémákat okoz, küszködéssel, nagy energiát igénylő szervezéssel jár, ak­kor ne vegyék a tíz pont közé. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy elvesztik a szocialis­ta címet, és nem jelenti azt sem, hogy lemondjanak a kö­zös szórakozásról, művelődés­ről. Kötetlenül, alkalomsze­rűen — a vállalás kényszere nélkül — menienek színházba, moziba, kirándulásra. S nem lesz olyan nehéz kér­dés az, hogy hogyan állnak a közös művelődéssel, szórako­zással. * S. Nagy Gabriella.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom