Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 \ Vasárnap, 1964. .Június 14. Kosos közlemény Johnson és Erhard tanácskozásairól Washington (MTI). Washingtonban szombaton közös közleményt adtak ki Johnson amerikai elnök és Erhard nyugatnémet kancellár tanácskozásairól. Mint a köz­lemény hangoztatja, »»arra kell törekedni, hogy igazságos alapon, békésen ooldják meg a német és a berlini kérdést-«. Megállapodtak abban, hogy »további erőfeszítéseket kell tenni a kérdés ilyen rendezé­sére«. Ugyanakkor kijelentet­ték, hogy a megoldást az ön­rendelkezési jogra kell alapoz­ni«. Ezzel végeredményben Erhard és Johnson azt a régi elgondolását ismétli meg, hogy hajlandó normalízálni a kap­csolatokat a Szovjetunióval, de csak úgy, ha a Szovjet­unió bizonyos előfeltételeket Amerikát aggasztja a HAJO délkeleti szárnyának helyzete Ankara (Reuter, AP, AFP). A török külügyminisztérium hivatalosan is bejelentette, hogy Inönü miniszterelnök el­fogadta Johnson meghívását, és erről üzenetben értesítette az amerikai elnököt. Egyes értesülések szerint Ball amerikai külügyminisz­ter-helyettes. aki a napokban rendkívül aktív tárgyalásokat folytatott Athénban és Anka­rában a ciprusi kérdésről, tö­rök—görög csúcstalálkozót ja­vasolt. Erkin török külügymi­niszter kijelentette, hogy pil­lanatnyilag nem terveznek ilyen jellegű megbeszéléseket. Az Egyesült Államokat nyil­vánvalóan nem annyira Cip­rus sorsa, mint a NATO dél­keleti szárnyának helyzete ag­gasztja. Az amerikai kormány ezért mindent elkövet a török —görög ellentétek elsimításá­ra. Inönü török minszterelnök állítólag kijelentette, hogy a ciprusi partraszállást az ame- oVi‘ikaiak diplomáciai, illetve' ka­tonai beavatkozása miatt ha­lasztották el. Az amerikai ha­ditengerészet egységei állító­lag akadályozták a török flot­ta hadmozdulataifc New York-i jelentés szerint U Thant ENSZ-főtitkár magá­hoz kérette annak a kilenc or­szágnak a képviselőjét, ame­lyeknek katonái részt vesznek az ENSZ rendfenntartó erői­ben. A küldöttek biztosították a főtitkárt arról, hogy ha a Biztonsági Tanács jóváhagyja a rendfenntartó erők megbí­zatásának meghosszabbítását, készek megfelelő létszámú ka­tonát tartani a szigeten. (MTI) teljesít, így például türelmet tanúsít az iránt a nyugatné­met törekvés iránt, hogy be­kebelezzék a Német Demok­ratikus Köztársaságot. A tárgyalások során nagy figyelmet szenteltek a Moszk­vában pénteken aláírt szovjet —német barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződésnek. A ta­nácskozás részvevői »tudomá­sul veszik« a tényt, de szüksé­gesnek tartják hozzáfűzni, hogy »a szövetségesek jogai­nak korlátozását célzó minden kísérletért a felelősség a Szo- jetunióra hárul«. Johnson megismételte azt a többször elhangzott kijelenté­sét, hogy »az Egyesült Álla­mok mindenféleképpen telje­síti a Berlinnel kapcsolatos kötelezettségeit«. Johnson és Erhard a köz­leményben állást foglal a NATO sokoldalú atomütőere­jének megvalósítása mellett. A « közleményben hangsúlyozzák, hogy a tervbe vett nukleáris erő »jelentős mértékben nö­velné az atlanti közösség ka­tonai és politikai erejét« s to­vábbi erőfeszítéseket kell ten­ni, hogy az év végén aláírják a haderő megteremtéséről szó­ló egyezményt. A közlemény kijelenti, hogy a nemzetközi helyzet megvitatása során Johnson elnök utalt arra a »komoly helyzetre, amellyel az Egyesült Államoknak Délke- let-Ázsiában kell szembenéz­nie«. A tanácskozások részve­vői kijelentik, hogy a dél-, vietnami kormánynak »min­den oldalra kiterjedő segítsé­get kell adni«. Ezzel kapcso­latban az NSZK kancellárja hangoztatja, hogy kormánya növeli a Dél-Vietnamnak nyújtott politikai és gazdasá­gi segítséget«. A közlemény hangsúlyozza »a fejlődő országoknak nyúj­tott gazdasági segítség óriási fontosságát«. Ugyanakkor ki­jelenti, hogy a hangsúlyt az illető országok gazdasága »magánszektorának megerősí­tésére« kell helyezni. A Biztonsági Tanács ülése Tiltakozások a dél-afrikai hazafiak elítélése ellen New York (TASZSZ, ADN, DPA, Reuter). A dél-afrikai terrorper elle­ni tiltakozás és felháborodás izgatott légkörében folytatta munkáját pénteken a Bizton­sági Tanács. A pénteki ülésen, amelyen a Dél-afrikai Köztársaság el­len alkalmazandó kereskedel­mi és gazdasági intézkedések­ről tárgyaltak, Szidi Baba ma­rokkói küldött felolvasta Al­bert Lutulinak, az Afrikai Nemzeti Kongresszus Nobel- díjas elnökének a tanácshoz intézett táviratát. — A Mandela és társai ellen hozott szégyenletes ítélettel sírba szálltak azok a remé­nyek, hogy Dél-Afrikában együttműködés alakulhat ki a fajok között — hangoztatja Lu- tuli. Felhívja a világ kormá­nyait, népeit és intézményeit, tegyenek meg mindent korunk legnagyobb afrikai tragédiájá­nak megakadályozása végett. Fedorenko, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-fődelegátusa rá­mutatott, hogy a Biztonsági Tanács nem maradhat közöm­bös Lutuli felhívásával szem­ben. Jiri Hajek csehszlovák és Roger Grimes libériái küldött erélyes intézkedéseket köve­telt a Verwoerd-rendszer el­len. Mint Hajek hangsúlyozta, a pretoriai ítélet megmutatta, mennyire sürgető a gazdasági megtorló intézkedések alkal­mazása. Az ENSZ afrikai csoportja pénteken nyilatkozatban til­takozott a dél-afrikaiak peré­ben hozott életfogytiglani íté­let ellen. Bár megkönnyebbü­léssel vettük tudomásul, hogy a vádlottak megmenekültek a halálos ítélettől, a helyzet azon­ban lényegesen nem változott — hangzik a nyilatkozat. A bí­rói döntés provokáció és ki­hívás mindazokkal az afrikai népekkel szemben, amelyek a tavalyi Addisz Abeba-i érte­kezleten harcot hirdettek a vé­res elnyomás alatt sínylődő dél-afrikai nép felszabadításá­ért. Hírügynökségi jelentések szerint a világ közvéleményé­ben hatalmas felháborodást keltett a pretoriai ítélet. (MTI) Az én asszonyom minden napra tartogatott nekem va­lami meglepetést. Valami ajándékot mindig hozott. Már tele volt az éjjeliszekrényem szebbnél szebb szipkákkal, le­véltárcákkal meg hasonló hol­mikkal. De a kisebb-nagyobb ajándékoknál sokkal értéke­sebbek voltak számomra a tör­ténetei. El nem tudom képzel­ni, honnan szedte össze azokat a históriákat, amelyek kivétel nélkül a hűségről szóltak. A sorsdöntő műtét előtti napon például elmondta, hogy ismer egy asszonyt — a nevét is megmondta —, aki hozzáment egy emberhez, ykiről tudta, hogy meg fog vakulni. Amint az én Verám mondta, ez a há­zaspár boldogan él, három gyerekük van. Este hatkor ment el tőlem Vera, és hét­kor expressz-levelet hozott a nővér. Pár sor volt az egész: »Drága jó Férjem és Bará­tom! Holnap megoperálnak. Ér­zem, hogy sikerülni fog. De bármi történjen is, én téged soha el nem hagylak, mindig csak jobban szeretlek. Csak ar­ra kérlek, Te ne unjál rám. Mindig veled van, és forrón csókol: Vera.« Kincset ér egy ilyen asz- szony. Nem szégyellem elmon­dani, hogy mikor letettem a levelet, könnyes lett a sze­mem, vigye el az ördög. Gon­dolkodtam, törtem a fejemet, hogyan lett ilyen emberré az a kis copfos, és mit szeret raj­tam annyira. Még aznap este kezembe került az üzemi újságunk, •amelyet Fekete párttitkár ha­gyott nálam titokzatosan mo­solyogva. Akkor valahogy megfeledkeztem róla. Ahogy széthajtogatom, hát látom: a második oldalon hatalmas cím: »Bányai Péter hőstette.« Mi az isten? Már töM> mint egy esztendeje nem dolgozom, ugyan milyen hőstettet vihet­tem véghez? Elég az hozzá: a szerencsétlenségem történetét írták meg, de úgy, hogy én magam is csupán a név miatt sejthettem, hogy rólam szól. Ilyesmik voltak benne: »Bá­nyai elvtársat mindenki úgy ismerte, mint a legkiválóbb KISZ-aktivistát. Sohasem kí­mélte magát, példamutatóan élen járt a munkában. Ha ak­kor, azon az estén is nem a brigád becsülete, nem a terv túlteljesítése lebeg a szeme előtt, nem vállal olyan nagy 9. áldozatot. Az ő cselekedetét a brigád, de az egész akna mint lelkesítő hőstettet tartja szá­mon.« — Hát ez meg milyen mar­haság? — kérdeztem fennhan­gon Józsa Sándortól, a jobb oldali szomszédomtól. A Ko­hászati Művekben hengerész, csúnyán összetörte a bokáját. Értetlenül nézett rám. Meg­mutattam az újságot. Beleolva­sott, azután visszadobta az ágyamra. — Na, mit akarsz, dicsérnek, az csak nem baj? Nagyon rossz kedvem lett. Egyszerre rájöttem, miért csak most írnak erről az esetről. Annak idején ugyanis a főnök­ség rám akarta hárítani a fele­lősséget. Nem a pénz izgatta őket, hanem az, hogyha elis­merik: nem én vagyok az oka a balesetnek, akkor a főnök­ségtől valakit elővesznek. Hosszú hónapokig húzták-ha- lasztották a döntést. Először az én nyakamba varrták az egé­szet. Én ugyan föllebbeztem, de hát csak úgy a rend ked­véért, mert bosszantott az igazságtalanság. Meg volt is nekem kedvem ilyesmivel tö­rődni ... Pótvizsgálatot ren­deltek el. Kiszálltak, tanács­A magyar mezőgazdasági szakemberek küldöttsége, amely Keserű János földmű­velésügyi miniszterhelyetes vezetésével két hetet töltött Angliában, szombaton London­ból Hágába utazott egyhetes hollandiai tanulmányútra. Ma az urnák elé járul Cseh­szlovákia népe, hogy megvá­lassza küldötteit a nemzetgyű­lésbe (Szlovákiában a szlovák nemzeti tanácsba is), a nem­zeti bizottágokba. Goldwater arizonai szenátor, a republikánus elnökjelöltsé­gért folytatott harc éllovasa és Nixon volt alelnök pénteken nyilatkozott az elnökválasztá­si küzdelem újabb eseményé­ről: arról, hogy Scranton pennsylvaniai kormányzó a marylandi köztársasági párti elnökjelölő kongresszuson ha­talmas hátránnyal az utolsó pillanatban benevezett a ver­senyre. Goldwater élesen tá­madta Richard Nixont, mert a volt alelnök manőverének tu­lajdonítja Scranton indulását. Amerikai diákok újabb cso­portja érkezett Kubába. Az amerikai külügyminisztérium ezzel kapcsolatban sietett hi­vatalos nyilatkozatot tenni. Közölte, hogy 73 amerikai ál­lampolgár — legtöbbjük diák — pénteken Csehszlovákiából érkezett Kubába. A szóvivő emlékeztetett arra, hogy leg­utóbb, amikor az amerikai ha­tóságok tiltakozása ellenére Kubába utazott egy diákcso­port, annak tagjaitól a vissza­térés után bevonták az útleve­let, s eljárás indult ellenük. A quedliugburgi (NDK) Emst Thälmann Tsz-ben kitű­nő eredménnyel tette le a sertéstenyésztői mestervizsgát Eduard Herr termelői—övetke- zeti paraszt, aki az idén ta­vasszal töltötte be századik életévét. A létfenntartási költségek Nyugat-Berlinben ez év má­jusában — 1963 májusához viszonyítva — 2,9 százalékkal emelkedtek. Az említett idő­szakban az élelmiszerek 1,7 százalékkal, a lakbérek 8,3 százalékkal emelkedtek, a vil­lanyáram és a tüzelő 2 száza­lékkal, a ruházati cikkek 2,9 százalékkal, a városi közleke­dés pedig 4,9 százalékkal drá­gult. koztak, újabb jegyzőkönyveket vettek föl. És amikor már több mint egy esztendő eltelt — úgyhogy a górék felelősség­re vonása rég elavult —, akkor úgy határoztak: mégsem én voltam a hibás ... Szép histó­ria ... Most meg agyondicsér­nek. — Ne törődj sehova. Dicsér­nek és kész — mondta Józsa Sándor, az én örökké vidám szomszédom. Aki a bokatörését is úgy fogta fel, hogy legalább egyszer jól kipiheni magát. — Nem vagyok én pojáca, amikor kedvük támad, elő­vesznek, és elkezdenek ajná- rozni. — Neked, úgy látszik, már az se tetszene, ha törött üveg­gel vakarnák a hátadat. — Ugyan, ne szédítsen már, Sanyi bácsi. Ki szereti, ha hat­ökörnek nézik? Amit én csi­náltam, az nem volt hőstett. Egyszerűen dolgoztam, és ösz- szetörtem magamat. — Akkor értenélek, ha szid­nának. 7— Mindegy, a hazugság, az hazugság. Az megbosszulja magát. — Hagyd a csudába, mit rá­god magad? Másnap megoperáltak, és a tanár úr azt mondta, hogy si­került, most már rajtam mú­lik minden. Ezt arra értette, hogy ha majd leveszik a gip­szet, akkor el kell kezdeni járkálni. Az pedig egy agyon­A taláros gyújtogató Amikor Hitler egy hatal­mas söröskriglivel a kezében első ízben rikácsolta el az aus radie r e ti"-1 a müncheni Bierhalle-ban — a jámbor ér­telmes emberek angyali ártat­lanságuk és szellemi fölényük teljes tudatában —, pompá­san szórakoztak a Chaplin- bajuszos bohócon. Ezt a bo­hócot azonban az emberi go­noszság és az emberi bárgyú- ság végül hatalomhoz juttat­ta: következmény a második világháború és a legyilkolt jóindulatú emberek milliói. Kegyetlen tréfája annak a valaminek, amit némelyek sorsnak neveznek, hogy ezút­tal a tengeren túl, a szabad és büszke Amerikában lépett porondra egy hasonló típusú bohóc. Barry Goldwater a neve, és az Egyesült Államok elnöke szeretne lenni. Es minthogy a John Birch Tár­saságnak nevezett hallatlanul mozgékony neofasiszta szer­vezet apraja-nagyja torka sza­kadtából üvöltözik érte, a jó­indulatú amerikaiak óriási megrökönyödéssel kénytele­nek azt tapasztalni, hogy ez a neo-Herosztratosz — renge­teg szavazatot kap az elnök­jelöltségért folyó előcsatáro- zásokon. Túlbecsülni őt? Hiba. Lebe­csülni őt? Bűn. Miben rejlik veszélyessége? Csupán abban, hogy miután az atombomba bevetését kö­vetelte Délkelet-Ázsia sza­badságharcosai ellen, Kalifor­niában — egyetlen USA-ál- lamban — egymilliónál több szavazatot kapott. Ez az egy­milliónál több Y ES — a töb­biről már nem is szólva: har­sogó figyelmeztetés: Vigyáz­zatok, a tébolynak ismét akadt taláros prófétája! Most nincs helye az elnéző mo­solynak, senki se mondja azt, »csak egy bohóc ágál itt!-'. Ez a bohóc szószéket kapott, a modern népbolonditás min­den eszköze a rendelkezésére áll. Van fekete talárja, hang­szórója, tömege és — mérhe­tetlenül sok pénze! Bemutatunk itt egy képet, Barry M. Goldwater szená­tort ábrázolja, amint beszédet mond a Pennsylvaniai Kato­nai Akadémia évzáró ünne­pén. Nem sörtől kótyagos ba­jor lumpenproletároknak szó­nokol, hanem az Egyesült Ál­lamok leendő katonatisztjei­nek: »Dobjátok le a bombát/« És nincs híradás arról, hogy ezt a hideg arcú, kegyetlen­séget árasztó, minden embe­riességet lábbal tipró taláros demagógot lekergették volna a szószékről. Lincoln népe idáig jutott volna? Képtelenség. Nem lehet igaz. Hinni kell az emberben. Es emberek vannak szép számmal Amerikában is. Re­mélni kell tehát — harcosan és tiltakozóan —, hogy a gold- wateri fekete talárt nem bo­ríthatja semmiféle hatalom az emberiség békereményei­re. Ekkora ereje már nem le­het MacCarthy, MacCarran, Birch és Dulles pestises szel­lemének. F. M. De Gaulle a délkelet-ázsiai helyzetről Párizs (MTI). De Gaulle a százezer lakosú Amiens-ben mondotta el észak-franciaországi kőrútjá­nak eddigi legfontosabb beszé­dét. A köztársasági elnök ez­úttal a külpolitikai kérdések­re is kitért. A volt Francia- Indokina országairól szólva ki­emelte, hogy a Délkelet-Azsiá- ban előállott súlyos helyzet az idegen beavatkozás eredmé- Azután eljött az ideje annak? nye. Franciaország — szavai is, hogy levegyék lábamról a \ szerint — segíteni akarja gipszet. Fülledt júliusi délelőtti»ßszak-Vietnamot, Dél-Vietna­kínzott, összevissza vagdalt!1 lábbal nem is olyan tréfádon1 log. Vera boldog volt, örömében^ körülugrálta az ágyamat. Én? is örültem, de nem annyira,* mint ő. Miért? Pontosan nem1 tudnám megmondani. Talán1 eddig mindig valamit lehetett1 várni, valamiben lehetett bíz-1 ni. Most pedig túl voltam1 minden operáción. A lábam1 még gipszben, lehet, hogy so­hase bírom majd -mozdítani. jék meg az idegen beavatko­zás, és a délkelet-ázsiai orszá­gok népei vegyék saját kezük­volt. A halvány, megmondha- tatlan színű hullámokban rez­gő levegő megállt a kórterem­ben. A nyitott ablakon csak' újabb forróság ömlött ránk. Azi be sorsuk irányítását , , , De Gaulle ugyanakkor orvosságok és a kotesek alól# átütő sebek nehéz szaga nyom­ta a tüdőnket. Nehezen léle-, geztünk. Az idősebbek gyá-i moltalanul nyögtek. Megkezdődött a vizit. A ta­mot, Laoszt és Kambodzsát. Az az álláspontja, hogy szűn­hű­ségnyilatkozatot tett az At­lanti Szövetség mellett, amely — mint mondotta — védelmet nyújt »az esetleg mutatkozó fenyegetés« ellen. Aláhúzta azonban, hogy Franciaország megőrzi függetlenségét a szö­nár úr és a kísérete elsőnek az^ vétségben, és maga határozza én ágyamhoz jött, pedig az aj­tótól számítva az utolsó előtti voltam a jobb oldali sorban. — Na, kedves barátom — meg sorsát. A köztársasági elnök útja nagyobbrészt ipari vidéken át vezet, ahol a kormány »stabi­lizációs« intézkedései érzéke­mondta a tanár úr mosolyog-# Ilyen sújtják a lakosságot. Az va, holnap levesszük a lovaglf oise megyei Creil-ben például páncélt. A kísérete jót nevetett. (Folytatjuk.) , De Gaulle látogatása előtt 4500 (dolgozó a munka beszünteté­sével tiltakozott a drágaság é* i az alacsony bérek ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom