Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-14 / 138. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 \ Vasárnap, 1964. .Június 14. Kosos közlemény Johnson és Erhard tanácskozásairól Washington (MTI). Washingtonban szombaton közös közleményt adtak ki Johnson amerikai elnök és Erhard nyugatnémet kancellár tanácskozásairól. Mint a közlemény hangoztatja, »»arra kell törekedni, hogy igazságos alapon, békésen ooldják meg a német és a berlini kérdést-«. Megállapodtak abban, hogy »további erőfeszítéseket kell tenni a kérdés ilyen rendezésére«. Ugyanakkor kijelentették, hogy a megoldást az önrendelkezési jogra kell alapozni«. Ezzel végeredményben Erhard és Johnson azt a régi elgondolását ismétli meg, hogy hajlandó normalízálni a kapcsolatokat a Szovjetunióval, de csak úgy, ha a Szovjetunió bizonyos előfeltételeket Amerikát aggasztja a HAJO délkeleti szárnyának helyzete Ankara (Reuter, AP, AFP). A török külügyminisztérium hivatalosan is bejelentette, hogy Inönü miniszterelnök elfogadta Johnson meghívását, és erről üzenetben értesítette az amerikai elnököt. Egyes értesülések szerint Ball amerikai külügyminiszter-helyettes. aki a napokban rendkívül aktív tárgyalásokat folytatott Athénban és Ankarában a ciprusi kérdésről, török—görög csúcstalálkozót javasolt. Erkin török külügyminiszter kijelentette, hogy pillanatnyilag nem terveznek ilyen jellegű megbeszéléseket. Az Egyesült Államokat nyilvánvalóan nem annyira Ciprus sorsa, mint a NATO délkeleti szárnyának helyzete aggasztja. Az amerikai kormány ezért mindent elkövet a török —görög ellentétek elsimítására. Inönü török minszterelnök állítólag kijelentette, hogy a ciprusi partraszállást az ame- oVi‘ikaiak diplomáciai, illetve' katonai beavatkozása miatt halasztották el. Az amerikai haditengerészet egységei állítólag akadályozták a török flotta hadmozdulataifc New York-i jelentés szerint U Thant ENSZ-főtitkár magához kérette annak a kilenc országnak a képviselőjét, amelyeknek katonái részt vesznek az ENSZ rendfenntartó erőiben. A küldöttek biztosították a főtitkárt arról, hogy ha a Biztonsági Tanács jóváhagyja a rendfenntartó erők megbízatásának meghosszabbítását, készek megfelelő létszámú katonát tartani a szigeten. (MTI) teljesít, így például türelmet tanúsít az iránt a nyugatnémet törekvés iránt, hogy bekebelezzék a Német Demokratikus Köztársaságot. A tárgyalások során nagy figyelmet szenteltek a Moszkvában pénteken aláírt szovjet —német barátsági, együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződésnek. A tanácskozás részvevői »tudomásul veszik« a tényt, de szükségesnek tartják hozzáfűzni, hogy »a szövetségesek jogainak korlátozását célzó minden kísérletért a felelősség a Szo- jetunióra hárul«. Johnson megismételte azt a többször elhangzott kijelentését, hogy »az Egyesült Államok mindenféleképpen teljesíti a Berlinnel kapcsolatos kötelezettségeit«. Johnson és Erhard a közleményben állást foglal a NATO sokoldalú atomütőerejének megvalósítása mellett. A « közleményben hangsúlyozzák, hogy a tervbe vett nukleáris erő »jelentős mértékben növelné az atlanti közösség katonai és politikai erejét« s további erőfeszítéseket kell tenni, hogy az év végén aláírják a haderő megteremtéséről szóló egyezményt. A közlemény kijelenti, hogy a nemzetközi helyzet megvitatása során Johnson elnök utalt arra a »komoly helyzetre, amellyel az Egyesült Államoknak Délke- let-Ázsiában kell szembenéznie«. A tanácskozások részvevői kijelentik, hogy a dél-, vietnami kormánynak »minden oldalra kiterjedő segítséget kell adni«. Ezzel kapcsolatban az NSZK kancellárja hangoztatja, hogy kormánya növeli a Dél-Vietnamnak nyújtott politikai és gazdasági segítséget«. A közlemény hangsúlyozza »a fejlődő országoknak nyújtott gazdasági segítség óriási fontosságát«. Ugyanakkor kijelenti, hogy a hangsúlyt az illető országok gazdasága »magánszektorának megerősítésére« kell helyezni. A Biztonsági Tanács ülése Tiltakozások a dél-afrikai hazafiak elítélése ellen New York (TASZSZ, ADN, DPA, Reuter). A dél-afrikai terrorper elleni tiltakozás és felháborodás izgatott légkörében folytatta munkáját pénteken a Biztonsági Tanács. A pénteki ülésen, amelyen a Dél-afrikai Köztársaság ellen alkalmazandó kereskedelmi és gazdasági intézkedésekről tárgyaltak, Szidi Baba marokkói küldött felolvasta Albert Lutulinak, az Afrikai Nemzeti Kongresszus Nobel- díjas elnökének a tanácshoz intézett táviratát. — A Mandela és társai ellen hozott szégyenletes ítélettel sírba szálltak azok a remények, hogy Dél-Afrikában együttműködés alakulhat ki a fajok között — hangoztatja Lu- tuli. Felhívja a világ kormányait, népeit és intézményeit, tegyenek meg mindent korunk legnagyobb afrikai tragédiájának megakadályozása végett. Fedorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-fődelegátusa rámutatott, hogy a Biztonsági Tanács nem maradhat közömbös Lutuli felhívásával szemben. Jiri Hajek csehszlovák és Roger Grimes libériái küldött erélyes intézkedéseket követelt a Verwoerd-rendszer ellen. Mint Hajek hangsúlyozta, a pretoriai ítélet megmutatta, mennyire sürgető a gazdasági megtorló intézkedések alkalmazása. Az ENSZ afrikai csoportja pénteken nyilatkozatban tiltakozott a dél-afrikaiak perében hozott életfogytiglani ítélet ellen. Bár megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy a vádlottak megmenekültek a halálos ítélettől, a helyzet azonban lényegesen nem változott — hangzik a nyilatkozat. A bírói döntés provokáció és kihívás mindazokkal az afrikai népekkel szemben, amelyek a tavalyi Addisz Abeba-i értekezleten harcot hirdettek a véres elnyomás alatt sínylődő dél-afrikai nép felszabadításáért. Hírügynökségi jelentések szerint a világ közvéleményében hatalmas felháborodást keltett a pretoriai ítélet. (MTI) Az én asszonyom minden napra tartogatott nekem valami meglepetést. Valami ajándékot mindig hozott. Már tele volt az éjjeliszekrényem szebbnél szebb szipkákkal, levéltárcákkal meg hasonló holmikkal. De a kisebb-nagyobb ajándékoknál sokkal értékesebbek voltak számomra a történetei. El nem tudom képzelni, honnan szedte össze azokat a históriákat, amelyek kivétel nélkül a hűségről szóltak. A sorsdöntő műtét előtti napon például elmondta, hogy ismer egy asszonyt — a nevét is megmondta —, aki hozzáment egy emberhez, ykiről tudta, hogy meg fog vakulni. Amint az én Verám mondta, ez a házaspár boldogan él, három gyerekük van. Este hatkor ment el tőlem Vera, és hétkor expressz-levelet hozott a nővér. Pár sor volt az egész: »Drága jó Férjem és Barátom! Holnap megoperálnak. Érzem, hogy sikerülni fog. De bármi történjen is, én téged soha el nem hagylak, mindig csak jobban szeretlek. Csak arra kérlek, Te ne unjál rám. Mindig veled van, és forrón csókol: Vera.« Kincset ér egy ilyen asz- szony. Nem szégyellem elmondani, hogy mikor letettem a levelet, könnyes lett a szemem, vigye el az ördög. Gondolkodtam, törtem a fejemet, hogyan lett ilyen emberré az a kis copfos, és mit szeret rajtam annyira. Még aznap este kezembe került az üzemi újságunk, •amelyet Fekete párttitkár hagyott nálam titokzatosan mosolyogva. Akkor valahogy megfeledkeztem róla. Ahogy széthajtogatom, hát látom: a második oldalon hatalmas cím: »Bányai Péter hőstette.« Mi az isten? Már töM> mint egy esztendeje nem dolgozom, ugyan milyen hőstettet vihettem véghez? Elég az hozzá: a szerencsétlenségem történetét írták meg, de úgy, hogy én magam is csupán a név miatt sejthettem, hogy rólam szól. Ilyesmik voltak benne: »Bányai elvtársat mindenki úgy ismerte, mint a legkiválóbb KISZ-aktivistát. Sohasem kímélte magát, példamutatóan élen járt a munkában. Ha akkor, azon az estén is nem a brigád becsülete, nem a terv túlteljesítése lebeg a szeme előtt, nem vállal olyan nagy 9. áldozatot. Az ő cselekedetét a brigád, de az egész akna mint lelkesítő hőstettet tartja számon.« — Hát ez meg milyen marhaság? — kérdeztem fennhangon Józsa Sándortól, a jobb oldali szomszédomtól. A Kohászati Művekben hengerész, csúnyán összetörte a bokáját. Értetlenül nézett rám. Megmutattam az újságot. Beleolvasott, azután visszadobta az ágyamra. — Na, mit akarsz, dicsérnek, az csak nem baj? Nagyon rossz kedvem lett. Egyszerre rájöttem, miért csak most írnak erről az esetről. Annak idején ugyanis a főnökség rám akarta hárítani a felelősséget. Nem a pénz izgatta őket, hanem az, hogyha elismerik: nem én vagyok az oka a balesetnek, akkor a főnökségtől valakit elővesznek. Hosszú hónapokig húzták-ha- lasztották a döntést. Először az én nyakamba varrták az egészet. Én ugyan föllebbeztem, de hát csak úgy a rend kedvéért, mert bosszantott az igazságtalanság. Meg volt is nekem kedvem ilyesmivel törődni ... Pótvizsgálatot rendeltek el. Kiszálltak, tanácsA magyar mezőgazdasági szakemberek küldöttsége, amely Keserű János földművelésügyi miniszterhelyetes vezetésével két hetet töltött Angliában, szombaton Londonból Hágába utazott egyhetes hollandiai tanulmányútra. Ma az urnák elé járul Csehszlovákia népe, hogy megválassza küldötteit a nemzetgyűlésbe (Szlovákiában a szlovák nemzeti tanácsba is), a nemzeti bizottágokba. Goldwater arizonai szenátor, a republikánus elnökjelöltségért folytatott harc éllovasa és Nixon volt alelnök pénteken nyilatkozott az elnökválasztási küzdelem újabb eseményéről: arról, hogy Scranton pennsylvaniai kormányzó a marylandi köztársasági párti elnökjelölő kongresszuson hatalmas hátránnyal az utolsó pillanatban benevezett a versenyre. Goldwater élesen támadta Richard Nixont, mert a volt alelnök manőverének tulajdonítja Scranton indulását. Amerikai diákok újabb csoportja érkezett Kubába. Az amerikai külügyminisztérium ezzel kapcsolatban sietett hivatalos nyilatkozatot tenni. Közölte, hogy 73 amerikai állampolgár — legtöbbjük diák — pénteken Csehszlovákiából érkezett Kubába. A szóvivő emlékeztetett arra, hogy legutóbb, amikor az amerikai hatóságok tiltakozása ellenére Kubába utazott egy diákcsoport, annak tagjaitól a visszatérés után bevonták az útlevelet, s eljárás indult ellenük. A quedliugburgi (NDK) Emst Thälmann Tsz-ben kitűnő eredménnyel tette le a sertéstenyésztői mestervizsgát Eduard Herr termelői—övetke- zeti paraszt, aki az idén tavasszal töltötte be századik életévét. A létfenntartási költségek Nyugat-Berlinben ez év májusában — 1963 májusához viszonyítva — 2,9 százalékkal emelkedtek. Az említett időszakban az élelmiszerek 1,7 százalékkal, a lakbérek 8,3 százalékkal emelkedtek, a villanyáram és a tüzelő 2 százalékkal, a ruházati cikkek 2,9 százalékkal, a városi közlekedés pedig 4,9 százalékkal drágult. koztak, újabb jegyzőkönyveket vettek föl. És amikor már több mint egy esztendő eltelt — úgyhogy a górék felelősségre vonása rég elavult —, akkor úgy határoztak: mégsem én voltam a hibás ... Szép história ... Most meg agyondicsérnek. — Ne törődj sehova. Dicsérnek és kész — mondta Józsa Sándor, az én örökké vidám szomszédom. Aki a bokatörését is úgy fogta fel, hogy legalább egyszer jól kipiheni magát. — Nem vagyok én pojáca, amikor kedvük támad, elővesznek, és elkezdenek ajná- rozni. — Neked, úgy látszik, már az se tetszene, ha törött üveggel vakarnák a hátadat. — Ugyan, ne szédítsen már, Sanyi bácsi. Ki szereti, ha hatökörnek nézik? Amit én csináltam, az nem volt hőstett. Egyszerűen dolgoztam, és ösz- szetörtem magamat. — Akkor értenélek, ha szidnának. 7— Mindegy, a hazugság, az hazugság. Az megbosszulja magát. — Hagyd a csudába, mit rágod magad? Másnap megoperáltak, és a tanár úr azt mondta, hogy sikerült, most már rajtam múlik minden. Ezt arra értette, hogy ha majd leveszik a gipszet, akkor el kell kezdeni járkálni. Az pedig egy agyonA taláros gyújtogató Amikor Hitler egy hatalmas söröskriglivel a kezében első ízben rikácsolta el az aus radie r e ti"-1 a müncheni Bierhalle-ban — a jámbor értelmes emberek angyali ártatlanságuk és szellemi fölényük teljes tudatában —, pompásan szórakoztak a Chaplin- bajuszos bohócon. Ezt a bohócot azonban az emberi gonoszság és az emberi bárgyú- ság végül hatalomhoz juttatta: következmény a második világháború és a legyilkolt jóindulatú emberek milliói. Kegyetlen tréfája annak a valaminek, amit némelyek sorsnak neveznek, hogy ezúttal a tengeren túl, a szabad és büszke Amerikában lépett porondra egy hasonló típusú bohóc. Barry Goldwater a neve, és az Egyesült Államok elnöke szeretne lenni. Es minthogy a John Birch Társaságnak nevezett hallatlanul mozgékony neofasiszta szervezet apraja-nagyja torka szakadtából üvöltözik érte, a jóindulatú amerikaiak óriási megrökönyödéssel kénytelenek azt tapasztalni, hogy ez a neo-Herosztratosz — rengeteg szavazatot kap az elnökjelöltségért folyó előcsatáro- zásokon. Túlbecsülni őt? Hiba. Lebecsülni őt? Bűn. Miben rejlik veszélyessége? Csupán abban, hogy miután az atombomba bevetését követelte Délkelet-Ázsia szabadságharcosai ellen, Kaliforniában — egyetlen USA-ál- lamban — egymilliónál több szavazatot kapott. Ez az egymilliónál több Y ES — a többiről már nem is szólva: harsogó figyelmeztetés: Vigyázzatok, a tébolynak ismét akadt taláros prófétája! Most nincs helye az elnéző mosolynak, senki se mondja azt, »csak egy bohóc ágál itt!-'. Ez a bohóc szószéket kapott, a modern népbolonditás minden eszköze a rendelkezésére áll. Van fekete talárja, hangszórója, tömege és — mérhetetlenül sok pénze! Bemutatunk itt egy képet, Barry M. Goldwater szenátort ábrázolja, amint beszédet mond a Pennsylvaniai Katonai Akadémia évzáró ünnepén. Nem sörtől kótyagos bajor lumpenproletároknak szónokol, hanem az Egyesült Államok leendő katonatisztjeinek: »Dobjátok le a bombát/« És nincs híradás arról, hogy ezt a hideg arcú, kegyetlenséget árasztó, minden emberiességet lábbal tipró taláros demagógot lekergették volna a szószékről. Lincoln népe idáig jutott volna? Képtelenség. Nem lehet igaz. Hinni kell az emberben. Es emberek vannak szép számmal Amerikában is. Remélni kell tehát — harcosan és tiltakozóan —, hogy a gold- wateri fekete talárt nem boríthatja semmiféle hatalom az emberiség békereményeire. Ekkora ereje már nem lehet MacCarthy, MacCarran, Birch és Dulles pestises szellemének. F. M. De Gaulle a délkelet-ázsiai helyzetről Párizs (MTI). De Gaulle a százezer lakosú Amiens-ben mondotta el észak-franciaországi kőrútjának eddigi legfontosabb beszédét. A köztársasági elnök ezúttal a külpolitikai kérdésekre is kitért. A volt Francia- Indokina országairól szólva kiemelte, hogy a Délkelet-Azsiá- ban előállott súlyos helyzet az idegen beavatkozás eredmé- Azután eljött az ideje annak? nye. Franciaország — szavai is, hogy levegyék lábamról a \ szerint — segíteni akarja gipszet. Fülledt júliusi délelőtti»ßszak-Vietnamot, Dél-Vietnakínzott, összevissza vagdalt!1 lábbal nem is olyan tréfádon1 log. Vera boldog volt, örömében^ körülugrálta az ágyamat. Én? is örültem, de nem annyira,* mint ő. Miért? Pontosan nem1 tudnám megmondani. Talán1 eddig mindig valamit lehetett1 várni, valamiben lehetett bíz-1 ni. Most pedig túl voltam1 minden operáción. A lábam1 még gipszben, lehet, hogy sohase bírom majd -mozdítani. jék meg az idegen beavatkozás, és a délkelet-ázsiai országok népei vegyék saját kezükvolt. A halvány, megmondha- tatlan színű hullámokban rezgő levegő megállt a kórteremben. A nyitott ablakon csak' újabb forróság ömlött ránk. Azi be sorsuk irányítását , , , De Gaulle ugyanakkor orvosságok és a kotesek alól# átütő sebek nehéz szaga nyomta a tüdőnket. Nehezen léle-, geztünk. Az idősebbek gyá-i moltalanul nyögtek. Megkezdődött a vizit. A tamot, Laoszt és Kambodzsát. Az az álláspontja, hogy szűnhűségnyilatkozatot tett az Atlanti Szövetség mellett, amely — mint mondotta — védelmet nyújt »az esetleg mutatkozó fenyegetés« ellen. Aláhúzta azonban, hogy Franciaország megőrzi függetlenségét a szönár úr és a kísérete elsőnek az^ vétségben, és maga határozza én ágyamhoz jött, pedig az ajtótól számítva az utolsó előtti voltam a jobb oldali sorban. — Na, kedves barátom — meg sorsát. A köztársasági elnök útja nagyobbrészt ipari vidéken át vezet, ahol a kormány »stabilizációs« intézkedései érzékemondta a tanár úr mosolyog-# Ilyen sújtják a lakosságot. Az va, holnap levesszük a lovaglf oise megyei Creil-ben például páncélt. A kísérete jót nevetett. (Folytatjuk.) , De Gaulle látogatása előtt 4500 (dolgozó a munka beszüntetésével tiltakozott a drágaság é* i az alacsony bérek ellen.
