Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-28 / 150. szám
Vasárnap, 1964. június 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP Erősítsük pártunkat, növeljük harckészsé gét írta: Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára 1VÍ inden kommunista fon- ■*•*■*• tos kötelessége a párt erejének, tekintélyének és harckészségének növelése. A pártszervezetek erősítése előmozdítja a szocialista építőmunka meggyorsítását. A megyei pártbizottság többször tárgyalta és elemezte a pártszervezetek helyzetét Figyelembe vettük a párttagok és a pártonkívüliek véleményét, akik számtalan jó, hasznos és megszívlelendő tanácsot adtak. A pártonkívüliek elmondták, hogy nekik sem közömbös, milyen a pártszervezet munkája az üzemekben és a szövetkezetekben. Ez azt mutatja, hogy élénk figyelemmel kísérik pártszervezeteink életét. Ez az érdeklődés és figyelem még jobb és eredményesebb munkára kötelez bennünket. Nem azért beszélünk e fontos kérdésről, mintha valami baj volna, és meg kellene kongatni a vészharangot. Nem erről van szó. Nyugodt lelkiis- merettel mondhatjuk, hogy pártszervezeteink munkájára az egészséges fejlődés a jellemző. Pártszervezeteink és elvtársaink döntő többsége becsülettel helytáll a munkában, teljesíti kommunista kötelességét, személyes példamutatásával növeli a párt befolyását, tekintélyét. Azért tulajdonítunk nagy jelentőséget a párt erősítésének, hogy a jelenleginél még magasabb színvonalon, még eredményesebben végezhessük munkánkat, hogy még jobban érvényt szerezhessünk a párt politikájának, amely hűen kifejezi minden becsületes ember akaratát A mi harcunk célja az emberibb, a boldogabb élet megteremtése, a szocializmus teljes fölépítése. Ennek szolgálatába kell állítani minden erőt. A kommunisták és a pártonkívüliek munkájával válnak valóra a szocializmus eszméi. Nem lehet nagyobb öröm egy kommunista számára, mint az embereket boldoggá tenni. Ez mindenkitől kemény munkát, nagy erőfeszítést, forradalmi tetteket kíván. Mindezt csak eszmeileg, politikailag és szervezetileg akcióképes pártszervezetek biztosíthatják. Előrehaladásunk és jövendő sikereink záloga pártszervezeteink egységének megóvása és további erősítése. "■7 ejlődésünk jelenlegi •*- szakaszában szükséges a pártvezetés tökéletesítése és néhány hibás gyakorlat és szemlélet kiküszöbölése. Nemcsak a kommunisták, hanem a párton kívüli emberek is saját tapasztalatukból tudják, hogy ha a pártban rend van, ha a párt egységes és erős, nyugodtan és bizakodva tekinthetünk a jövőbe. E tény minden kommunistára nagy felelősséget hárít. Jó dolog, hogy elvtársaink nagy többségére ma /fölnéznek, az emberek követik őket a munkában, és megfogadják tanácsaikat. Egyre több az olyan kommunista, aki személyes példamutatásával tiszteletet és megbecsülést vív ki a pártnak. Nagy jelentősége van ennek, hisz sokan a párttagok jó vagv rossz munkája alaDján ítélik meg a pártot. Hiába dolgozik jól egy pártszervezetben a többség, ha akadnak néhá- nyan, akik »kilógnak a sorból«, nem állnak helyt a munkában, léha, erkölcstelen életet élnek. Ezek csökkentik a munka hatékonyságát. A párt helves politikájának megvalósításához mindenütt meg kell teremteni a szükséges föltételeket. Biztosítani kell a várt vezető, irányító és ellenőrző szerevét a volitikai. az állami. a tömeaszervezeti, aaz- dasáai és a kulturális élet minden áaában. Szükség van 9 VITX. kongresszus határozatainak és a párt egvéb határozatinak tanulmányozására. Po- utilrai biztonságra és tisztán- ugvanis csak ezek is- • - -• ”—»n lehet szert tenni. ■p -^bizottságainknak és ■ pártszervezeteinknek a ía "Sen több időt és finnelmet kell fordítaniuk a várttanok nevelésére, oondiaik és bajaik orvoslására. Egvik-másik helyen bizonv megfeledkeztek az egyén gondjairól: ez több elvtársunkban olyan érzést váltott ki, hogy »mivel jól mennek a dolgok, elhanyagolják a kommunistákat«. Sikereink nem adhatnak okot arra, hogy megfeledkezzünk a legértékesebbről: az emberről, elvtársainkról. Nem valami kivételezésre gondolok. Erre sem lehetőség, sem szükség nincs. Párt- vezetőségeinknek többet kell tenniük azért, hogy ahol még hiányzik, kialakuljon az elvi alapon nyugvó elvtársi és baráti közösség. Erre a növekvő feladatok teljesítéséhez elengedhetetlenül szükség van. Miért hangsúlyozom ezt? Elsősorban azért, mert azt tapasztaljuk, hogy hivatalos és formális kapcsolat alakult ki némely helyen, különösen a nagyobb létszámú pártszervezetekben a vezetőség és a tagság között. Nem jól van ez így! Eleven kapcsolatot kell kialakítani mindenütt, ezzel is fokozni lehet a párttagság aktivitását. Nagy figyelmet és tanulmányozást érdemel ez a kérdés, mivel több helyen panaszkodnak elvtársaink, hogy a párttagság nem elég aktív. Valóban, több helyen vannak erre utaló jelenségek. Az a helyes ha személyenként vizsgáljuk meg a közömbösség okait. Másként kell elbírálni azt, aki azért nem veszi ki részét megfelelően a pártmunkából, mert tájékozatlan az elvi és politikai kérdésekben, és másként azokat, akik nem értenek egyet bizonyos alapvető politikai-ideológiai kérdésekben, és emiatt helyezkednek »ellenzéki«, illetve a párt helyes politikájával szembeni közömbösség álláspontjára. Az ilyen elvtársaktól lehet leginkább hallani, hogy nem becsülik a kommunistákat. S ezt úgy mondják, mintha a munkás- hatalom féltése csendülne ki szavaikból. Ott, ahol az ilyen nézetek lábra kapnak, még ha átmenetileg is, de csökkenhet az alapszervezet cselekvőképessége. A tények azt bizonyítják, hogy a kommunisták munkájukkal kivívták az elismerést, a pártonkívüliek megbecsülését. Helytelen azt állítani, hogy a kommunistákat elnyomják, háttérbe szorítják. A tények ellentmondanak ennek az állításnak. Persze előfordul egy-két olyan eset, amikor sérelem ér valakit. Mindez külön figyelmet érdemel, és határozott intézkedéseket követel meg a vezetéstől, hiszen senki sem válhat egyéni bosz- szú és a hatalommal való visz- szalélés áldozatává. Az ilyesfajta nézeteknek más okai is vannak, s érdemes ezekre is fölfigyelni. Azokról van szó, akik a párt és a munkáshatalom bizalmából korábban valamilyen vezető funkciót viseltek, és rosszul vizsgáztak, fölmentették őket tisztségükből, s nem képesek önkritikusan szembenézni önmagukkal. Ez eleve megakadályozza őket abba, hogy kijavítsák hibáikat. Megyei, városi és járási bizottságainknak nagy gondot okoz egyes magukról megfeledkezett kommunista vezetők elvtelen, párt- szerűtlen magatartása. Fájó és érthetetlen, hogy valaki kommunista vezető létére durva az emberekhez, hogy fennhéjázó- vá válik, az iszákosság, az erkölcstelenség vagy a korrupció mocsarába süllyed. Szerencsére egyre kevesebb az ilyenek száma. Mit lehet tenni velük, ha a figyelmeztetések hiábavalónak bizonyulnak? Szigorúan tartani kell magunkat a törvényességhez és a szocialista erkölcs normáihoz. Pártszervezeteink feladata, hogy idejében intézkedjenek a hibák kiküszöbölése végett. Tegyük alkalmassá a vezetést a feladatok jobb elvégzésére, és ne engedjük, hogy bárki is rossz munkájával, helytelen magatartásával csorbát ejtsen a párt tekintélyén és becsületén. Pártszervezeteink felelősek a vezetők neveléséért. Ne engedjék, hogy bárki is kivonja magát a kommunista kollektíva ellenőrzése alól. Senkinek sincs joga az ellenőrzés és figyelmeztetés miatt megsértődni, és hátat fordítani a pártmunkának. Minden kommunista elsőrendű kötelessége, hogy alapszervezetében a legfel vegye ki részét a párt célkitűzéseinek valóra váltásából. És senki ne felejtse, hogy végeredményben saját hibáink leküzdése, az új, a magasabb rendű, a szocialista emberhez méltó jellemvonások kibontakoztatása a legnagyobb eredmény és győzelem az egyén számára. Nagy szükség van minden kommunista tudására, tapasztalatára. Pártszervezeteink ne engedjék, hogy bárkin is úrrá legyen a sértődöttség, és a passzivitás páholyából szemlélje az eseményeket. Mindenki teljesítse a szervezeti szabályzatban előírt kötelességét. J7gyik-másik helyen nem értik meg kellően a párt gazdaságszervező munkájának jelentőségét, és emiatt tétlenkednek. A pártvezetőségek nem nagyon keresik, kutatják, hogy milyen munkával bízhatnának meg pártszervezetükben egyes párttagokat. És ha kérdőre vannak valakit emiatt — ez egyébként ritkán fordul elő —, hamar kijelentik, hogy a felszabadulás utáni években és az ellenforradalom után nem nagyon kellett biz- tatgatni az elvtársakat, mégis nagyon aktívak voltak mindenütt. Valóban, jó visszagondolni a hatalomért folyó politikai harc emlékeire. De a szocializmusért vívott harc ma is folyik; természetesen más, jobb körülmények között, kedvezőbb föltételekkel végezhetjük munkánkat, mint a hatalomén* vívott harc idején. Elismeréssel és tisztelettel gondolunk mindazokra, akik cselekvő részesei voltak a proletárdiktatúra megteremtésének. Történelmi érdemeik sohasem évülnek el. Sok minden történt azóta nálunk, mégis némelyek azt mondják: a pártmunka nemigen fejlődött. Akik így gondolkodnak, felszínesen ítélik meg a helyzetet, és szem elől tévesztik a dolog lényegét, azt tudniillik, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni a hatalomért folyó harc módszerei és a szocializmus teljes fölépítéséért vívott munka és harc módszerei közé. Ma sok tekintetben más a munka jellege és tartalma, mint volt azokban az években. A pártmunka is más: nagyon soli at fejlődött nemcsak formájában, hanem módszereiben és tartalmában is. Erre legfőbb bizonyíték fejlődő, javuló életünk és eredményeink. »Amikor a hatalom kivíygsa vagy megvédése történelmileg napirendre kerül, akkor a helyzet a szó szoros értelmében vett mozgósítást kívánv és ez sürgés-forgással, utasítások kiadásával, emberek jövés-menésével és általában látszatra is nagyarányú mozgással jár együtt. Amikor valamelyik pártszervezet, legyen ipari, mezőgazdasági vagy területi, a szocialista építés bonyolult kérdéseivel foglalkozik, olyanokkal, mint például a termelékenység emelése vagy az önköltség csökkentése, ilyenkor látszatra mintha kisebb volna az aktivitás... A párt, a belső pártélet, a párttagok aktivitása évről évre egészségesen fejlődik. Párttagságunk ma sem dolgozik kevesebbet — sőt többet dolgozik —, mint korábban, a szocialista építés bonyolult feladatainak megoldására összpontosítja erejét; ez ugyan kevesebb lótást-fu- tást, de annál elmélyültebb figyelmet, szívós, de sokszor évekig tartó erőfeszítést kíván, míg létrejönnek a maradandó eredmények.« Nagyon reálisan jellemezte Kádcér János elvtárs a Népszabadság 1963. december 24-i számában megjelent nyilatkozatában a való helyzetet, és hozzátette: »A jelen időszakban a pártmunka eredményét és a pártaktivitás mértékét valóban azzal mérjük, hogyan fejlődik az adott időszakban a gazdasági munka.-» Szó sincs arról, hogy ezen a téren most már minden rendben van, de nagyon fontos, hogy a realitás talaján vizsgáljuk és elemezzük a helyzetet. Megvan minden lehetősége annak, hogy pártszervezeteinkben arányosabban osszák meg a munkát a párttagok között. Ha ez rendszeresen így történik, a konkrét megbízatást a legtöbb elvtárs igyekszik becsülettel, jól teljesíteni. Hiábavaló a kesergés akkor, ha csak általános felszólítgatá- sokkal biztatjuk és ösztönözzük taggyűléseken párttagjainkat a jobb munkára. IHint ismeretes, pártunk VIII. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a pártmunka homlokterébe kell állítani a gazdaságszervező munkát. Ez nagy követelmény! Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban behatóan kell ismerni a terveket, és kedvezően befolyásolni teljesítésüket Ismerni kell a rendelkezésre álló erőket. A termelés emelésének és az emberek szocialista nevelésének szolgálatába kell állítani a pártszervezetekben rejlő politikai erőt oly módon, hogy a forradalmi lendület a termelésben is mindinkább éreztesse kedvező hatását. A kommunisták szorgalmazzák a korszerű termelési eljárások bevezetését, kezdeményezzenek, mutassanak példát a rend és fegyelem megtartásában. Ne tűrjék a felelőtlenséget! "Ne hagyják, hogy pazarolják a társadalmi tulajdont, és százezrek vesszenek kárba. Ilyenek láttán fölszisszennek a becsületes emberek, s szidják nemcsak az elkövetőket, hanem azokat is, akik elnéző magatartást, liberalizmust tanúsítanak a gazdasági kérdésekben. Arra kell nevelni az embereket, hogy idejében lépjenek föl a hibák elkövetőivel szemben. A társadalmi összefogás a leghatásosabb eszköze a hibák megelőzésének. A pártmunka hatékonyságát növeli, ha alapszervezeteink megteremtik a politikai és a gazdasági munka egységét. A gyakorlatban nem olyan egyszerű ez! Van, ahol vagy az egyikről vagy a másikról megfeledkeznek, s hol a politikai, hol a gazdasági munka kerül előtérbe. Nagy hiba az is, ha a termeléssel való foglalkozás ürügyén lebecsülik a rendszeres politikai munka jelentőségét. Ahol ez előfordul, párt- bizottságainknak azonnal segítséget kell nyújtaniuk az alapszervezeteknek ahhoz, hogy megteremtsék a politikai és a gazdasági munka szoros egységét. Pártszervezeteink ne az események regisztrálói, hanem az üzemekben, a szövetkezetekben folyó munka meghatározói, befolyásolói legyenek. Vegyenek részt mindenütt a helyi lehetőségek felkutatásában és kihasználásában. Sürgősen szakítsanak az egyik-másik pártszervezetben még ma is dívó intrikával. Szerencsére nem ez a jellemző, de még jó néhány helyen ma is előfordul. Az ilyen intrikák rendszerint azzal végződnek, hogy a szemben álló feleket szigorúan felelősségre kell vonni. Ami még ennél is súlyosabb: a személyi jellegű csatározások valósággal megbénítják a pártszervezet működését. Egyesek a figyelmeztető szó ellenére sem képesek felhagyni a személyi torzsalkodással. Emiatt kevesebbet törődnek a gazdasági munkával. Ráadásul igen nagy energiát köt le az ilyen természetű ügyek vizsgálata. Enyhén szólva luxus az ilyesmi, és ahol felüti fejét, csírájában el kell fojtani. Az ilyen vezetők is kívülről fújják azt a fontos lenini tanítást, hogy csakis a munka mágasabb termelékenységével győzhetjük le a kapitalizmust, mégis hajlamosak megfeledkezni erről. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a termelésben ott érnek el sikereket, ahol megteremtették a politikai és a gazdasági vezetés egységét. Csakis így érhető el, hogy az emberi tevékenység döntő területén, a termelés területén is vereséget tudjon mérni a szocializmus a kapitalizmusra. Így tudjuk mindenki számára vonzóbbá tenni a szocializmust. »Napjainkban a szocializmus érdemeit nem kizárólag elméleti munkák alapján ítélik meg, hanem elsősorban tetteink nyomán« — hangsúlyozta jobb tudása szerint, becsületSzuszlov elvtárs az SZKP 1964. február 14-i ülésén. Nagy igazság ez, nem szabad soha szem elől téveszteni! Mindennél fontosabb tehát a termelési tervek teljesítése az iparban és a mezőgazdaságban, mivel ezen áll vagy bukik az életszínvonal növelése. Az pedig nem közömbös senkinek sem, hogyan alakul az élete. Alapszervezeteinkben nagyobb becsületet kell biztosítani a termelési agitációnak és a felvilágosító munkának. Nem általános termelési agitá- cióra gondolunk; konkrét, szemléltető, meggyőző, mozgósító erejű agitációs munkát kell meghonosítani minden termelőüzemben. Ügy látszik, mintha egyik-másik helyen megfeledkeztek volna erről a fontos kérdésről. A párt befolyásának növelése, a párttagság aktivitása a pártvezetőségek jó vagy rossz munkájával szoros összefüggésben van. El kell ismerni, hogy sok helyen azért nem könnyű a pártvezetőség dolga, mert nélkülözi a párttagság egy részének cselekvő támogatását; ezen is feltétlenül változtatni kell. Javítani, erősíteni kell a pártvezetőség és a párttagság kapcsolatát. Nem arról van szó, hogy általában rossz a kapcsolat közöttük, hanem arról, hogy akadnak olyan párttitkárok, akik azt gondolják, hogy csak az a jó, amit ők végeznek el, nem osztják meg a tennivalókat, ugyanakkor pana--• kodnak, hogy elfáradtak, nem győzik a munkát. Nem jó módszer ez! Több helyen a vezetőség és a tagság közötti kapcsolat sem elég élő és emberi. Ezekben a pártszervezetekben hiányzik az az elvtársi és baráti közösség, amely az alkotómunka kibontakoztatásának elengedhetetlen föltétele. Az egészséges alkotólégkör megteremtésének föltételei mindenütt adva vannak. Az emberek többsége azt akarja, hogy jobban menjenek a dolgok; nyílt, elvtársi és baráti légkörre vágynak, és tesznek is azért, hogy ilyen légkör alakuljon ki. Ha a munkásokhoz, a tsz-parasztokhoz őszintén, kertelés nélkül közeledünk, hajlandók a legnehezebb feladatok megoldására is. Sok példa bizonyítja, hogy az őszinte vezetőket nem hagyják cserben a munkások és a parasztok. Előrehaladásunk, sikereink fontos záloga a vezetők és a beosztottak közötti emberséges viszony ápolása. Ezzel kapcsolatban egyes üzemekben és termelőszövetkezetekben sok bíráló megjegyzés hallható. Ha közelebbről megnézzük ennek okát, azt látjuk, hogy baj van a munkastílussal. Egyik-másik vezető kevés időt tölt saját üzemében, aktívaként vagy ellenőrként más üzemben tevékenykedik. Természetesen szükség van a társadalmi munkára. De az mégiscsak furcsa, hogy valaki kitűnő aktíva a szomszéd üzemben, a saját portáján meg nem tud rendet tartani. Hébe-hóba, vagy ahogy mondani szokták: itt-ott a kanyarban találkozik beosztottjaival, ritkán megy a munkások közé, nem hallgatja meg véleményüket. Kétségtelen: a vezetőknek igen sok a munkájuk, ez azonban nem lehet ok arra, hogy bárki is elhanyagolja a termelő munkással és a szellemi javakat előállító értelmiségiekkel való törődést. A vezetők elsősorban a saját üzemükben tegyenek meg mindent a párt politikájának megvalósításáért. A kommunisták aktivitásának fokozásáért közös erőfeszítéssel minden párt- szervezetünket tegyük alkalmassá arra, hogy önállóan képviselje és a helyi viszonyoknak megfelelően, helyesen alkalmazza a párt politikáját. Sajnos több olyan pártszervezetünk van, amely csak részben felel meg a követelményeknek, zilált, rendszertelen szervezeti életet élnek, és baj van náluk az eszmei-politikai egységgel. Megyei, városi és járási bizottságaink munkájára vet árnyékot az, hogy egyes pártszervezeteink nem ismernek fontos KB- és MB- határozatokat. Ebbe a helyzetbe nem nyugodhatunk bele, mivel a KB határozatai a marxiz- mus-leninizmus alkotó alkalmazásának hű kifejezői. A/1 ájusi ülésén a megyei pártbizottság elemezte a párthatározatok végrehajtásának tapasztalatait, s megállapította, hogy még nem mindenütt vált a munka szerves részévé a párthatározatok végrehajtásának gyakorlati megszervezése. Gondoskodni kell arról, hogy a pártszervezetekben részleteiben is ismertessék a párthatározatokat. A végzett munkát jobban, mint eddig, a párthatározatok végrehajtásának tükrében kell vizsgálni és értékelni. A párt- határozatok végrehajtásának elmulasztásáért az érdekelt személyeket szigorúan felelősségre kell vonni. A pártdemokrácia fejlesztése és teljesebbé tétele mellett a pártvezetés minden szintjén erősíteni kell a centralizmust, javítani kell a vezetés fegyelmét. Kevesebb magyarázkodást, következetesebb végrehajtást és ellenőrzést kell megkövetelni. A centralizmus erősítése azonban nem jelenthét diktálást, és nem vonhatja maga után az utasítgatások és a bürokrácia szaporodását. Ellenkezőleg: a centralizmus erősítésével egyidejűleg növelni kell a vezető szervek és a kommunisták önállóságát, kezdeményező készségét a határozatok végrehajtásában. Amikor a vezetés fegyelméről beszélünk, nem lehet szó nélkül hagyni, amit egyik-másik vezető beosztású elvtársnál tapasztalunk. Ezek szem elől tévesztik a párt érdekeit, és bizonyos kispolgári nézetek hordozóivá válnak. Ha valamilyen nehézséggel találják szemben magukat, hajlamosak a bizonytalankodásra, a siránkozásra, előtérbe állítják egyéni érdekeiket. Némelyek kezdik semmibe venni a párt általános és konkrét érdekeit. Elfeledkeznek arról, hogy a párt nevelte, formálta őket emberré, és lett belőlük vezető. Elkényelmeskedtek, és ha a párt nehezebb feladatok végzésére szólítja őket, meghátrálnak. Akadnak, akik kezdik túlbecsülni képességeiket, és elbizakodottá válnak. Hiányzik belőlük a kommunista szerénység. Nem békülhe- tünk meg az itt-ott előforduló kispolgári jelenségekkel, mivel rontják a pártvezetés tekintélyét. Megkülönböztetett gondot és figyelmet kell fordítani falusi, termelőszövetkezeti pártszervezeteink erősítésére, befolyásuk növelésére. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével megteremtettük a falusi párt- szervezetek erősítésének lehetőségeit, mégis sok helyen lassan megyünk előre e téren. Konkrétabb munkára, nagyobb bátorságra van szükség párt- szervezeteink számszerű erősítésében. Sok helyen bizalmatlanok a párton kívüli parasztokkal szemben. Ezt a bizalmatlanságot meg kell szüntetni. Hívni, segíteni kell a legjobbakat, hogy eljussanak a párthoz, belépjenek a pártba. ártszervezeteink váljanak mindenütt a szocialista építés motorjává. Minden párttag, kommunista hittel, lelkesedéssel végezze munkáját. Fűzzék még szorosabbra kapcsolataikat a pártonkí- vüliekkel. Vállvetve dolgozzunk a tervek teljesítéséért, az előttünk levő nagy munka, a2 aratás idejében való, jó elvégzéséért. Rendkívüli nag> munka vár a falusi kommunistákra, a tsz-parasztokra. A jelenlegi kedvezőtlen időjárás miatt nehéz, de a jelek szerint gazdag aratásnak nézünk elébe. Népünk kenyeréről van szó! Ügy kell dolgozni s a munkát irányítani, hogy ne vesszen kárba a drága gabona. Pártszervezeteink mindenütt álljanak az élre, szervezzék és lelkesítsék a dolgozókat a jobb munkára és helytállásra várni''- aránt.