Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-26 / 148. szám
V SZÁLLÍTJÁK A KARFIOLT ■ V AZ" MSZMP MEGVEI BIZOTTSÁGA ES. A MCGVfel TANÁCS LAPJA Keserű kenyér A bíróság épületének folyosóján jönnek, mennek az ügyfelek: vádlottak, tanúk, izgatott emberek. Aktatáskás, ma- gyarázgató ügyvédek, akiket reménykedő vagy közömbös arcú emberek kísérnek. Az egyik ajtó előtt négy ember várakozik. Külön állnak, pedig együvé tartoznak. Helyesebben egy ügyben hívták őket. Apa és gyermekei. De mintha egy világ választaná el őket egymástól. A gyerekek gyűlölködő szemmel, lopva nézegetik apjukat. A nagyobbik fiú nem tudja magát tovább türtőztetni, apjához lép: — Ezt nem vártuk magától... Nem elég, hogy állandóan pénzért üldöz bennünket, most meg bíróság elé idézteti, hogy tönkretegye, lejárassa a gyerekeit... Szégyellje magát, jobban tenné, ha visszavonná nevetséges kérelmét... — Fiam... Fiacskáim — mondja az öreg, de senki sem hallgatja. Kinyílik az ajtó, kiszólnak: — A Kovács István szülőtartási ügyben idézettek ... A három fiú egyszerre lép az ajtóhoz. — Kovács István, született 1891-ben, nyugdíjas ... Panasz- szal fordult a bírósághoz, s kérte, hogy kötelezze szülőtartás fizetésére gyermekeit, meri nyugdíja igen kevés megélhetésének biztosításához. Az öreg bólint, szemét elfutja a könny, zsebkendőt vési elő, sír. Egyik fia testvéreihez fordulva halkan megjegyzi: — Ez kell még ... Jelenet! Így biztos, hogy igazat adnak neki... A bíró rendre inti, és hozzájuk intéz most kérdést: — Mondják el sorban: mivel és milyen időközökben segítették eddig apjukat... — Karácsonykor múlt egy éve, hogy csomagot küldtem ... Húsvétkor ajándékot kapott. A múlt évben meghívtam egyszer ebédre... — Igen ... S milyen összeggel segíthetnék rendszeresen?. Zavart, hosszúra nyúló csend, majd kényszeredett hangok: — Tisztelt bíróság ... Vezetőállásban vagyok, rendesebben kell öltözködnöm, mint az átlagos embereknek, többet kell költenem ruhára. Rendszeres anyagi támogatást éppen ezért nem vállalhatok. De időközönként hajlandó vagyok kisebb összeget adni. Ezt mondja a legidősebb. A középső — a leánytestvér — nehéz családi helyzetére hivatkozik, és arra, hogy most éppen a televíziórészletet nyögi. A legfiatalabb kocsira gyűjt, levelező úton főiskolán tanul, és ezért — mondja — minden fillért a fogához kell vernie. Milyen érzések lakozhatnak ezekben az emberekben, akik saját érdeküket mindennél előbbre valónak tartják? Az ítélet: — A bíróság figyelembe véve az idős apa nehéz helyzetét, s azt, hogy a gyermekek meglehetősen jó anyagi körülmények között élnek, egyenként havi 150—150 forint szülőtartási díj fizetésére kötelezi őket... A testvérek nem néznek apjukra, a tanácsvezető bíróra, s miután közük, hogy előbb megtanácskozzák, hogy belenyugodjanak-e az ítéletbe, köszönésfélét mormolva kimennek a teremből. Az öreg még marad. Iratokat ' szedeget elő, majd rakosgat vissza a zsebébe. A bíró így szól hozzá: — Végeztünk, maga is elmehet, Kovács bácsi... Most már nem kell aggódnia, lesz öreg napjaira kenyere ... De keserű lesz ez a kenyér! .., Köszönni is elfelejt, amikor kibotorkál az ajtón. Mire kiér az épületből, gyermekei már messze járnak... Szalai László VÁNDOR BO T a Dél-Balaton Tsz vörsi üzemegységéből a MÉK balatonboglári kirendeltségének. A tsz öt holdon termel karfiolt. TÍZ ÉV UTÁN Gondolatok egy zenei dokumentumkiállításon Magyar Hárfástrió, hogy csak a legnevesebbeket említsük. Mozgalmak — a Kaposvári Muzsikáló. Tavasz, a Legyen a zene mindenkié, s az ifjúság körében a Muzsikáló ifjúság, az Ifjúság a zenéért — indultak el a Bartóík-teremből, hogy hívják, toborozzák a zene rajongóit új élményekre, ismereteik, zenei műveltségük elmélyítésére. Jól emlékszünk a mikrobarázdás hanglemez-ope- ra-ismertetésekre is, amikor egy ügyes ötlet nyomán a hallgatóság szöveges megszakítások nélkül végigkísérhette a zenedráma cselekményét. Mindezek ismeretében kellemes érzéssel, jogos büszkeséggel szemlélhettük a kiállított dokumentumokat: Kaposvár zenei élete nem szűkölködött eseményekben az utóbbi tíz évben — nincs szégyenkeznivalónk. Tíz év zenei eseményeinek plakátjaiból, meghívóiból és sajtódokumentumaiból rendezett kiállítást nemrégen a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola. Tíz év alatt mintegy 250 koncertet, növendékhangversenyt tartottak a zeneiskola Bartók-termében, és ez tekintélyes szám. A dokumentumok nemcsak a koncertek elismerésre méltó mennyiségét tükrözték, hanem emlékezetes zenei élményekről, forró sikerű estékről is tanúskodtak.. S akik hűséges, rendszeres látogatói a Bartók-terernnek, bizonyára szívesen időztek felvillanó emlékeiknél olyan kiváló pianisták, mint Hernádi Lajos, Ungár Imre, Bacher Mihály, Lazarij Berman, Váczi Gyula, Wehner Tibor, Zempléni Kornél meg olyan énekesek, mint Maria Letizia d’Ámoré, Tarján Tamás, Török Erzsébet és mások neve láttán. Megfordult a Bartók-teremben az utóbbi három évben a magyar kamarazenei életnek szinte mindegyik kiválósága: a Tátrai-vonósnégyes (1957, 1961, 1963), a Budapesti Fúvósötös, a Fejlődik a földműves- sxövetkeseíi bolthálóxat 10000000 forint a kiskereskedelemre, 22000000 forint a vendéglátóiparra — Tanácskozott a MÉSZÖV választmánya Megyénkben nincs ellátatlan terület — állapították meg tegnap a MÉSZÖV választmányi ülésén. A kiskereskedelmi és vendéglátóipari hálózat egyenletesen fejlődik: a földművesszövetkezeti üzletek száma 1963 végén 1194 volt. Egyre inkább terjednek az új kereskedelmi formák: tavaly már 78 teljes és 31 részleges önki- szolgáló szaküzlet működött a falvakban. Ebben az évben a földművesszövetkezetek 10 000 000 forintot fordítanak a kiskereskedelem, 252 000 00Ó forintot pedig a vendéglátóipari hálózat fejlesztésére. Felújították a csurgói vendéglő épületét, a tabi cukrászdát, a buzsáki italboltot, a siófoki termelő cuk- rászdát, a kőröshegyi presszót és falatozót. Tabom az élelmiszerboltot, Iharosberényben a vegyesboltot bővítették, Po- lámyban és Balatonőszödön pedig új vegyesboltot nyitottak. A MÉSZÖV választmánya határozatokat hozott a további fejlesztés menetéről. A szennai „ 11 — Hány nótát tud, Józsi bácsi? — Tán ezöret is, lehet, hogy többet... — Szennai nótákat? — A legtöbbje az, de másmilyent is tudok. Így kezdődött a beszélgetés a szennai »ezernótással«, és úgy folytatódott, hogy kérdeztem valamit, Fekete Józsi bácsi pedig nótával válaszolt: — Nótával mindent el lehet mondani, örömet, bánatot, fiatalságot, öregséget... Mindent, na! — összehúzott szemmel ül az asztalnál a kis, öregember. Hetvennyolc évét az arcán hordozza: ritka, ősz haj, csontra száradt, sckráncú bőr, horpadt száj a tüskés bajusz alatt, táskás szemek. De a táskás szemek mögött ezer nótát őriz, nagyon sok elfelejtett, talán soha föl nem jegyzett szöveget és dallamot. Amikor pedig énekel, megfiatalítja arcát a szeme. Ilyen ez az öregember, a szennai Fekete Józsi bácsi. Kincs, amit tud. Időnként kimennek hozzá Kaposvárról, mondja, hogy már Pestről is volt nála egy magnetofon os ember. — Minden nótát még nem tudtam elmondani ... — A legkedvesebbet? — Azt el! (Szenttamásról hazafelé jöttek a részesaratók, a tetőről már hallani, hogy énekelték: »•Szenttamáson megkezdték az aratást, Tizenhárom tábla búza, semmi más. Tizenhárom tábla búza, kerekes, Szennai lány csipkés péndölyre keres ... ■* 11 — Ez volt a legkedvesebb .. .1 Hogy az ezer nóta közül hánynak a »születésénél« volt ott Fekete Józsi bácsi, azt márl ő maga sem tudja. A festői szépségű, lágy hajlatú dombok között sanyarú sorsú emberek éltek régen. A Zselic még másfél-két évtizeddel ezelőtt is fehér foltnak számított az ország térképén. — Mivel könnyíthetett vbl- na a szegény ember a nehéz, testviselő munkán, mint hogy énekelt. — A szöveget? — Kigondoltuk. — A dallamát? — Csakúgy ... — Játszik valamilyen hangszeren, Józsi bácsi? — Egyáltalán' nem. — A kottát ismeri? | — Nem mondhatom. Az már a mások gondja, hogy papírra vessék, már ami megmaradt. Én se emlékezek már mindegyikre. — Huncutkásan megvillan a szeme: — De azért ezöret még tudok! Amikor három éve Szennában megalakították a népi együttest, Fekete Józsefet kérték meg, tanítsa be az énekeseket, táncosokat. — Hát az szép volt! Hogy milyen figyelmesen tanultak ezek a gyerekek. Olyan jól megjegyezték a verbunkot, a lakodalmast, hogy mi se jártuk különbül annak idején. (A színpad csak úgy porzott a förgeteges ütemet járó csizmás lábak alatt, a pezsdítő dallamú nóta harsány jókedvet kavart: »•Három éle van a sásnak, Szebb szeretőm van, mint másnak, Így tedd rá, úgy tedd rá . . . !«<) Józsi bácsi? Nézte csak egy ideig a csupa erő, teli jókedv fiatalokat, aztán megcsillant valami a táskás szemekben. Apró, lassú léptekkel fölballagott a szőlőbe, az ismerős pincék közé, ahol tizenkét évig hegybíró is volt ő régen. Mindig találkozott ismerős, akivel lekuporodhatott a diófák alá. Néhány pohár után előjöttek a régi nóták. öregkorban ez a legszebb. Nótázni a fiatalságról. Egy nótát, kettőt, »ezöret« ... Vincze Jenő És mégis ... Nem lenne teljes a gondolatsor azok említése nélkül, akik a fölidézett hangversenyélmények részesei voltak. És itt — valljuk meg — örömünk nem üröm nélkül való. Az elhangzott koncertek öt-hat éve ugyanúgy 2—300 állandó hangversenylátogatónak szóltak, ahogyan ma. Nagyrészt ma is a megszokott arcokat üdvözölhetjük a koncerteken. S elgondolkoztató az is, hogy az állandó koncertlátogatók 40—50 százaléka nem a felnőttek, hanem az ifjúság, elsősorban zeneiskolai növendékek soraiból verbuválódott. (Akiknek olykor nemcsak helyes, célszerű, hanem ajánlatos is volt ott lenniük ...) Joggal kérdezhetjük: Hol marad a koncertekről a zeneiskola több száz volt növendékének az a része, amelyik nem tanult tovább, s a városban, közöttünk él? Hol vannak — néhány »notórius« hangversenylátogató kivételével — középiskolás és tanítóképzős diákjaink, s hol az üzemi munkásság, a dolgozó fiatalság? Igazságtalanság lenne, ha e kérdéseket csak a zeneiskola nevelőtestületéhez intéznénk. Mégis elsősorban tőlük kell számon kérni az ilyen hiányokat. Dokumentáljuk, plakátok, meghívók százaival bizonygatjuk a zenei ismeretterjesztést, a közönségtoborzást szolgáló törekvéseket, de a tervszerű, műsor politikán alapuló közönségnevelés sajnos »hiánycikk« volt az elmúlt tíz évben — s az ma is. / Valahol óira kellene kezdenünk ... Módszeresebben, a társadalom segítségével, kulturális vezetőink néldamutatása. aktív támogatása, iigvszeretete nvomán legyen a zene mindenkié ... Wallinger Endre SO fit OK Tapasztalatok Egyes emberek, bármennyire erőltetik is, nincsenek gondolataik; de nem is kell félniük attól, hogy ezáltal valamit is veszítenek. * * * Némelyeknek van hasuk, és nincs autójuk. Vannak olyanok, akiknek van autójuk, és nincs hasuk. Az ideális jólét: has az autóban. * * * Egy angol tudós több indián települést látogatott meg Amerikában. Az egyik törzs főnöke az angol etnográfus kérdésére elmondta, hogy legidősebb fiát Fekete Musztángnak nevezte el, a középső gyerek neve Nagy Medve, a kislányé Préri Rózsája, a bölcsőben ringatott újszülött neve viszont Mercedes—300. * * * Ütonállás történt Nápoly közelében. A rablótámadásnak Pablo Mollero festő volt az egyetlen szemtanúja. A rendőr megkérte a festőt, rajzolja le emlékezetből az útonálló portréját. A festő nyomban munkához látott, és negyedóra sem telt belé, elkészült az arckép. Amikor a rendőr egy pillantást vetett rá, kétségbeesetten kiáltott fel: — Micsoda idők! Már a párnák és a díványok is útonállással foglalkoznak! * * * Hollywood legújabb csillagáról mesélik: A szexbomba elment egy idegorvoshoz, és elpanaszolta, milyen furcsa álmai vannak. — Egyre azt álmodom, hogy a legforgalmasabb utcákon mezítelenül sétálok, és csak egy szalmakalap van a fejemen. Mondja, doktor, mit jelenthet ez az álom? — Mit? — töprengett az orvos. — Ez attól függ, hogy ön mit érez közben. Például szégyelli-e magát? — Természetesen! — mondotta a szőke szépség. — Hogyne szégyellném, man— hiszen manapság senki se tii- ; sei szalmakalapot! * * * Az a férfi, aki csinos nővel halad az utcán, és nem veszi észre a többi csinos nőt. ahhoz a turistához hasonlít, aki az Alpok feletti függővasúton utazva elmélyülten verseskötetet olvas. * * * Egy brazíliai város polgár- mestere harcot hirdetett az írástudatlanság ellen. Hogy rákényszerítse az írni-olvas- ni nem tudókat a tanulásra, megtiltotta nekik, hogy eljárjanak a labdarúgó-mérkőzésekre. Ki is íratta minden futballpálya bejáratára: »ími-olvasni nem tudóknak tilos a bemenet!« * * * Azok az emberek, akik a legjobb bort valamely ió alkalomra tartogatják, oot.imisták. A pesszimisták a biztonság kedvéért azonnal megisszák. Rajtuk kívül még vannak a realisták: ők a legjobb bort a fő- höknek szóló ajándékként tartogatják. * * * Becsüsük meg a nyugtalanságot. »^ert ez az új gondolatok atyja. * * * Semmihez sem értett, és mindent elrontott. Senki s^rn. akarta. d° mer*7.ribadulhi nem tudtak tőle. TTr-p«; b^iyis^gbe ültették. és közölték vele. hogy n^m kell semmit csinálnia. — •Tói van — mondta —, de hon_ nan fogom m^efndni, hogy vége a munkaidőnek? Somogyi Néblap Az MSZMP Somogv megvet Bizottsága ás a Somngv megyei Tanáén lapja. Főszerkesztői WRTB LA-IOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó vállalat. Kaposvár. Latinka S. u. l Telefon 15-1«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25061. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca 6.
