Somogyi Néplap, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-18 / 141. szám

Csütörtök, 1984. június 18. 5 SOMOGYI NÉPLAP EGY A SOK KÖZÜL RJAZANYI KÉPESLAP Pillanatképek egy szanatórium életéből A gyöngykavicssal felszórt utak pántlikái át- me átszövik a húszholdas parkot. A madarak együtt ébrednek föl a nappal. A kora reggel né­hány órájára hatalmas hang­versenyteremmé varázsolódik a mosdósi iskolaszanatórium parkja. Talán ez a titka annak, hogy a napok másutt unalom­szürkére koptatott küszöbét az Itt élők — az átmenetileg Itt otthonosak — derűsen és biza­kodóan lépik át. Milyen itt az élet? Lehetne komor és vigasztalan, hiszen betegek azok, akiket ide be­utaltak. Gyógyulni jönnek. Vállalva a gyógyulás folyama­tát megalapozó intézeti rendet. Ez még felnőtt embereknek is nehéz, noha mozgásigényei mások, eltérőek a gyermekétől, az ifjakétól. Amit a régi idők szanató­riumairól tudok, azt az iroda­lomnak köszönhetem. A kép azonban, amit róluk alkothat­tam, így is hiteles és teljes. Azokban a hajdani, puha ké- nyelmű intézetekben nem azok kereshettek és találtak gyógyulást, akiket sújtott az országos nyomor, tizedelt az -ezernyiíajta népbetegség«. A képben nem a tömegek foglal­tak helyet. Semmi esetre sem azok, akik ma lakói lehetnek gyógyulásuk vagy utókezelésük tartamára a mi szanatóriuma- inknnk! ]Yf i az, ami már az érke- zés első perceiben meg­ragadja a látogatót Mosdóson? A családiasán meghitt légkör, a gyermekek, az orvosok, a nővérek, a pedagógusok, egyéb dolgozók pompásan pontos összmunkája: »Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen ...« ■— itt ismerik és élik ezt. A cél: visz- szaadni és visszakapni az egészséget. S közben palléroz­ni a szellemet is, hogy a sza­natóriumban töltendő hónapok ne zökkentsenek ki senkit sem az élet normális rendjéből. Vannak itt csecsemők, óvó dás és általános iskolás korú gyermekek, serdültebbek, if­jak. Valahányan más és más bánásmódot igényelnek. Olyan összhangot kell tehát teremte­ni, hogy mindenki otthon érez­ze magát, jó legyen a közérze­te ebben a közösségben. Ahogy halványul egy-egy ide kerülő gyermekben az otthontól való kényszerű elszakadás szomorú­sága, úgy fedezik föl az újon­nan érkezettek, hogy nem va­lamiféle börtönbe csöppentek. Dehogy! Ez a világ csaknem olyan, mint a kinti. Az otthoni legföljebb kényeztetőbb, színe­sebb. Keresem a folyosókon, a kórtermekben, a tantermek­ben, kint a parkban a nyo­masztó egyhangúságot, de nem találom. A félelmet sem. Elsö­tétített rendelőben folyik a bronchológiai vizsgálat. Jön­nek egymás után a kislányok. Engem a bonyolult műszerek láttán elfog a szorongás a fe­hér rriűtő'isak alatt, és szédül­ve engedelmeskedem, amikor az orvos maga mellé szólít. Le­nyűgöz az emheri tudás ereje, az ember küzdelme az embe­rért. — Sóhaits! Sóhajtani! Ne mozogi. édeske, sóhajts! — Lám, már kész is! Most szépen átmegyünk a röntgen­be! A szanatórium mindennao- jaihoz tartoznak ezek a vizsgá­latok. akárcsak az osztályos vizitek. Nem találkoztam hisztériázó. morc szanatórium­lakóval. Még a beszélni nem tudó csecsemők között sem. az pedig nagy szó. Az orvosok és a nővérek várt ismerősök itt. csak úpv rendes feléjük a sok karocska. S jai. ha valaki kimarad a szeretetteljes ciró­gatásból! Akkor törik el a mé­cses. A szanatórium énülete mö­gött süvölvénv fenyősorra néz két éDülő kúracsamok. Méa nem készült el egészen ez az esv oldalon teljesen nvitott ém'tménv. de hűvösében heve- rők •mrnkoznsk és néhány pi- h— ' "''natóriumlakó. T^ ’tik nem messze néhánv A — itt furcsának ható — játék. A gyermeknapra ké­szültek. de hogvan!... Az in­tézet igazgató-főorvosa az. ősz­szel Pécsen járt, és ellátogatott a vidám parkba. Az ötlet ak­kor támadt: jó lenne néhány egyszerűbb szórakozási esz­közt lemásolni, elkészíteni itt­hon. A tavasszal egy orvos, egy pedagógus és egy műszaki dol­gozó kerekedett föl, és ment át Pécsre tapasztalatszerzésre. A gyermeknapon már a próbát is kiállták a házi vidám park elő­futárai. Azt tervezik, hogy gyarapítják a játékfölszerelcst, és a park egy árnyas részén berendezik az állandó házi vi­dám parkot. Most ez a »slá­ger«. Ki lehet próbálni, ki mi­lyen dobó, kinek milyen a szerencséje a horgászatban, és kinek mit rejt a zsákbamacs­ka. i Unalom, megszokottság? Mosdóson ez nincs. Mindig történik valami érdekes, izgal­mas. Nem beszélek a szakkö­ri életről, a Gyógyuló pajtás című faliújságról, a könyvtár és televízióterem látogatottsá­gáról. Van ennél százszorta ér­dekesebb, tartalmában embe­ribb. A költészet napján — áprilisban — az intézet orvo­sai, pedagógusai, a felnőttebb betegek adtak egy irodalmi műsort. Különös világ a kö­zösségnek megannyi rokon­szenves vonásával. Ártott ta­lán az orvosok, a pedagógu­sok tekintélyének, hogy pó­diumra léptek, és mindennapi munkájukra ráadásként taní­tottak, szórakoztattak is? Nem árt«44 sőt! Találkoztam egy kollégá­A val Mosdóson. Igaz, nem azonos eszközökkel dolgo­zunk, ő magnószalagra rögzíti az eseményeket, mindent, ami­ről érdemes megemlékezni. Szántó István a neve. A Köz­gazdaságtudományi Egyetem ipartervező szakának első évfo­lyamát végezte el, amikor tü­dejét megtámadta a betegség, ő a szanatórium rádióiának »vezérigazgatója« és összes munkatársa egy személyben. Hetente háromszor jelentkezik adásaival ez a rádió és mű­sorainak gerincét zenei össze­állítások. egészségügyi felvilá­gosító előadásokat helyettesí­tő riportok, interjúk, tudósítá­sok alkotják. Kollégám, alá még a kony­ha, a csemetekert, a gazdasági épületek, a műhelyek táján is megszokott vendég a mikrofon­iával, zavarba hoz, mert míg ■'n a szanatóriumi életről kér- c'’»ősködöm, ő azt szeretné tudni, nekem mi a vélemé­nyem, hogy tetszik itt náluk. Elmondja, hogy a közeljövő­ben indul egy ú.i sorozat. A mikrofon segítségével világkö­rüli útra indulnak a szanató­rium lakói. Lesz ebben a mű­sorban zene, irodalom, kultúr­történet. Csupa olyan dolog, ami érdekli a hallgatókat, il­letve útitársakat. A házi rádiónak állandó mű­sora a szívküldi. Az egészen kicsinyek kivételével senki sincs olyan, aki ne küldött vagy kapott volna már zenés üzenetet. Sokszor szerepelnek címzettként a pedagógusok, az orvosok, a nővérek. Azok vi­szonzásként a legújabb lemeze­ket keretjátékban mutatják be. Ez így alig mond valamit. De ha megemlítjük, hogy kez­detben csak tánczene alkotta a szívküldi műsorát, és a vissza- üzenők példáján föllelkesedve ma már gyakran »jut szóhoz« könnyű klasszikus is, akkor el kell ismernünk, hogy sok hiva­tásos népművelőnk megirigyel­hetné ezt a fajta nevelési mód­szert. Az elmondottak világosan megmagyarázzák, miért tud otthonná alakulni a szanató­rium. A beutaltak nemcsak hogy egészségüket nyerik visz- sza, de életre szóló, szép élmé­nyekkel gazdagodva távozhat­nak. Még talán néhány dologról. Negyedévenként, kéthavon- ként jelentkezik az intézet filmhíradója. A filmesek kö­zött megint csak vannak orvo­sok, pedagógusok, betegek. Nincs a szanatóriumnak egyet­len olyan jelentős eseménye sem, amit ne örökítene meg a filmszalag, akár farsangi pa­rádé, akár húsvéti ajándéko­zás az erdőkre emlékeztető parkban. A filmhíradónak is van állandó rovata: bemutat­ja Akikre büszkék vagyunk címmel a tanulásban, az inté­zeti rend megtartásában ki tűn- teket. S micsoda öröm viszont­látni, ami emlékezetes, szép volt! A kapcsolat a szanatórium és a külvilág között,.. Vala­mikor áprilisban berobogott a csurgói járási rendőrkapitány­ság Pobedája a Misivel, az őz­zel, hogy ne magányoskodjon az őzsutácska, amit korábban kaptak a gyerekek. A kecses kis erdei vadak számára el­kerített parkrészlet az aprósá­gok legkedvesebb kiránduló helye. Erdészek segítettek a fácántelepítésben. Sajnos a környék ravaszdi rókái elpusz­tították az első költést. Talán egy-két mókuscsaládot is ide lehetne szoktatni. Tervek, tervek, tervek. S mind azért születnek, hogy még ideálisabb legyen a sza­natórium és környezete, még eredményesebb a benne folyó munka. A mosdósi iskolaszanató­rium csak egy a többi közül. Érdemes megismerni életét, mert ez a szocializmus egy darabkáját testesíti meg: az ember lelkes, odaadó, tudás­ra alapozott munkáját az em­berért. László Ibolya Megkezdődött a befőzés időszaka (Tudósítónktól.) — Ebben az évben kifogás­talan lesz a nyári üvegellátás — mondták az ÜVÉRT ka­posvári telepén. Sokkal több üveget raktároznak, mint eddig bármikor, és a választék is nagyobb. Nagy készletekkel rendelkeznek a tavaly hiány­cikknek elkönyvelt patent gu­migyűrűs üvegekből. Paprikás- és uborkásüvegből 5 literes méretig ugyancsak jó az ellá­tás, nagyobbat nem is gyárt az ipar. Tavaly kevés volt a paradicsomosüveg, most eb­ből is több került a boltokba. Ugyancsak elegendőnek ígér­kezik a celofán és a gumikari­ka. ­A régi Rjazany emlékét őrzi a Kreml, a Krisztus születése-székesegyház, az Arkangyal­dóm és a Megváltó kolostor temploma. Négy évvel ezelőtt ünnepelte fennállásának kilencszázadik év­fordulóját az Oka partján fei'vő Rjazany. Hajdanában • sáros kis* város volt, ma a Volga mellékfo­lyójának egyik legnagyobb kikö­tője. Faházak, pislogó petróleum- lámpák, görbe utcácskák, templo­mok és kolostorok jellemezték a régi Rjazanyt. A Moszkvától dél­keletre eső városnak ma több mint 213 000 lakosa van, a környék ipa­ri és mezőgazdasági központja. Az utóbbi hat évben teljesen újjáépült Rjazany, teljesen megváltozott a város képe. Az üres telkeket be­építették, mindenfelé emeletes há­zak sorakoznak. A szemétdombok helyén sugárutak találhatók. Több mint tizenháromezer la­kásba vezették be a gázt. száztíz kazánt alakítottak át gázfűtésesre. A lakásokban, az iskolákban, a kórházakban és az üzemekben gázzal fütenek. Az ódon házak még őrzik a régi város hangulatát. A szaporodó gyárkémények azonban a gvöké- res átalakulásról tanúskodnak. Rjazany iparváros lett. Színesfém- kohászata, olajfeldolgozó, gép- és vegyipara, műszergyártása ország­szerte híres. Toronydaruk magasodnak a vá­ros fölé, jelzik, hogy hány helyen fejlődik a hajdani csöndes sárfé­szek. Csaknem harmincezer lakást adnak át Rjazanyban a hétéves tervben. Elkészül a területi könyv­tár, a színház és sok más középü­let. Üj épületek a Május 1. utcában. .Vein lehet esi fia tv ül ni! Hallgatom a tánczenei kok­télt. A Kossuth rádió sűrűn is­métlődő kedves műsorában nem minden szöveg szikrázik a mély elmésségtől. De most felkapom a fejemet egy mon­datra. A Fütyülök rá sláger­ben énekli egy kedves női hang: »És hogyha mozi he­lyett túlóráznom kell...« “Baj van, ha a túlóra már slágerbe vonul, így jelezve természetességét, az élethez tartozását. A magyar ipar jelentős, részében a túlóra rendszerré és törvényszerűvé vált. Las­sanként ott tartunk, hogy minden negyedév és év vé­gén olyan szokványos újság­téma lesz, mint a tanévnyitás és -zárás, az őszi szántás-ve­tés vagy június végén az ara­tás. Miközben minden munkás- mozgalmi hagyomány szent emlékként tartja nyilván a nagyapák, dédapák küzdelmét a »három nyolcasáért, a na­pi nyolcórás munka, nyolcórás pihenés, nyolcórás alvás lehe­tőségéért, s miközben egész iparágakban haladunk a hé4- órás munkanap felé, nem el­szigetelt területeken, de más iparágak sok ezer munkást foglalkoztató üzemeiben, s nem it vagy ott, de országos méretben természetessé vált a »ráverés«. Hogy ez a »ráverés« mit je­lent, azt mindenki tudja, aki már járt gyárban. Hónap ele­jén, negyedév eleién pangás, aztán pedig hajrát, »mindent, ami belefér«, természetesen a dolgozók idejéből és a túlóra­keretből. Vannak munkások — nem is kevesen —,* akik remek fizikai kondícióban és pénz­szűkében lévén (utóbbi is megesik) hívei a túlórának, s védik, sőt bekalkulálják az év végi kiadás-bevétel egyenleg­be. Beszéltem vasasfeleség­gel, aki a karácsonyt a túl­órára építette. És ismerek sok munkást, aki örömmel mutat­ja a cédulát: ebben a hónap­ban ennyi túlórám, volt... De valahányszor a téma szóba kerül, eszembe jut egy And­rea nevű szőke kslány, aki mindig megvárja aput, akár­milyen későn megy haza ... Az apukák tizenegy vagy ti­zenkét órás műszakjai bizo­nyára nem használnak a gye­rekek gyarapodásának, a ne­velésnek, a családi együttlét nagyvárosban úgyis elég szű­kös óráinak. Nagy kérdés, kiegyenlíti-e ezt a veszteséget a forinttöbblet, ami persze mindig és mindenkinek jól­esik ... de — a munkás hosz- szú távon biztosan megsínyli. A következő kérdés termé­szetesen az: miért van túlóra? Egy dunántúli gyár igazgató­ja (egyáltalán nem egyedüli­ként szakmájában) így nyilat­kozott az ügyről: -A dolgot nem szabad egyoldalúan fel­fogni. Nekem tervkötelezett­ségeim vannak. Devizáról van szó. Ügy hiszem, ez eléggé nyomós népgazdasági érdek!« Nem itt van vajon a kér­dés egyik gyökere? Az, hogy sok gazdasági vezető gondol­kodásmódjában népgazdasági érdek alatt más értődik, mint ami a munkás érdeke is. Még pontosabban: ebben a gondol­kodásmódban a munkás ereje, közérzete, pihentsége, családi élete — gondoljunk csak a túlórázó s a vidékről — nem egyszer száz kilométerről be­járó munkásokra — népgaz- daságilag nem érdekes annyi­ra, mint a terv. Pedig állhat-e szemben egymással ez a két dolog? Vajon nem abból kell-e kiindulnunk, hogy egész társadalmi rendszerünk, gazdasági tevékenységünk minden tervünk a dolgozókért van? Félreértés ne essék: nem arról van szó. hogy ezek a gazdasági vezetők gono­szak, lelketlen emberek! Csak éppen a kevésbé bonyolult megoldást választják. Hiszen a túlóra nélküli tervteliesítés valóban nem gyerekjáték. Sokszor egész népgazdasági ágak jobb kooperációja kel lene hozzá. Anyagellátási fo­lyamatosság. Export-import összefüggések előzetes, alapo­sabb elemzése. Szállítási mód- szérek tökéletesítése. Üze­men belül szervezettebb mun­ka. Sorolhatnám még tovább, de éz is mutatja, nem Kn- lombusz toiása a túlóra nél­küli tervteljesítés. De hát akkor maradjunk abban, hogv ez így volt, így lesz? Mindörökké? Vagv ne is beszéliiink róla, csináliuk, ahogy eddig — »fütyüljünk rá?« Néhánv esztendő óta beszé­lünk már róla. Ideje volna továbblépnünk. Ez azonban nem li-énzelhető el a felső gaz­dasági vezetés, a pártszervek és a szakszervezetek közös akciója nélkül, az üzemek ve­zetőinek nagyobb figyelme s a gyáíi párt- és szakszerveze­ti szervek keményebb kiállása nélkül! Baktai Ferenc Csehszlovákiától Egyiptomig (Tudósítónktól.) Egymást érik az utazni szándé­kozó emberek az IBUSZ kaposvári kirendeltségén. A nőtanács akti­vistái hatnapos krakkói túrára ké­szülődnek, a Hazafias Népfront és a MEDOSZ pedig csehszlovákiai kirándulásra küldi legkiválóbb társadalmi munkásait. Augusztus 2-án és 3-án két autóbusz visz Szlovákiába, augusztus 13—14-én pedig cseh—lengyel túrára somo­gyiakat. A szuloki tsz tagjai Szlo­vákiába, a Barcsi Általános Gim­názium tanulói pedig Belgrádba indulnak. Az ősszel Egyiptomba is utaz­hatnak magyarok. Októberben MALEV-gép indul ebbe a távoli országba. A turisták ellátogatnak Memphiszbe, az ősi fővárosba, megtekintik II. Ramszesz emlék­művét, és eljutnak Asszuánba is. A belföldi programok közül em­lítésre méltó egy szegedi kirándu­lás: július 23-án a szabadtéri já­tékok Hunyadi László-előadására megy első ízben autóbusz Somogy- ból. VÖRÖS CSILLAG FILMSZÍNHÁZ Miért rosszak a magyar fil­mek? Szélesvásznú magyar film. 10 éven aluliaknak nem ajánljuk. Az előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor. (Június 21-ig.) SZABAD IFJÚSÁG FILMSZÍNHÁZ Kétszer kettő néha öt. Ma­gyar film. Korhatár nélkül. Az előadások kezdete 4, 6 és 8 órakor. (Június 21-ig.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom