Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-27 / 122. szám

Szerda, 1964. május 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP HS Még több autóbusz kellene Helyi járatot Kaposvárnak című cikkünkben 1958-ban ar­ra kértük a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot, hogy adjon Kaposvárnak helyi já­ratú autóbuszokat. A miniszté­rium cikkünkre válaszolva kö­zölte, hogy három autóbuszt hamarosan rendelkezésére bo­csát a városnak. ígéretét való­ra váltotta. Akadtak kezdetben olyanok, akik azt hangoztatták, hogy Kaposváron még nincs szük­ség helyi járatra. Végül is azok véleménye kerekedett fe­lül, akik azt mondták, kell a helyi járat; a lakosság, ha tudja, hogy mikor és hói vehe­ti igénybe az autóbuszokat, ki fogja használni őket. Ha­marosan megjelentek az utcá­kon a kifüggesztett menetren­dek, a megállóhelyeket jelző táblák, s elindultak első úP jukra az autóbuszok. Megnőttek az igények nie a helyi közlekedés, fejlesz­téséért a tanácsnak, a válla­latoknak és az intézmények­nek. A tanácsnak sürgősen gondoskodnia kell fordulópon­tok kialakításáról. Számolni kell ugyanis azzal, hogy Ka­posvár autóbuszparkját a nagy befogadóképességű Ikaruszok- kal és csuklós buszokkal fog­ják bővíteni. Ki kell alakítani a forgalmi csomópontot, azaz azt a helyet, ahol az utasoknak átszállási lehetőségük van. A vállalatoknak pedig az a fela­datuk, hogy fölmérjék, meny­nyivel szaporodik a közeljövő­ben a munkások és az alkal­mazottak száma, és tájékoz­tassák erről az AKÖV vezető­it. Tűrhetetlen az a közömbös­ség, amely egyes vállalatve­zetők részéről a közlekedéssel szemben megnyilvánul. Az utóbbi években nemegyszer fordult elő, hogy a vállalatve­zetők mindenkit értesítettek a munkáslétszám emelkedésé­ről, csak az AKÖV-öt nem. El­várták viszont, hogy az AKÖV az amúgy is kevés autóbuszá­val minden dolgozót idejében munkahelyére szállítson. Amivel már most is lehetne segíteni Bízunk abban, hogy mind a minisztérium, mind a helyi szervek, vállalatok, intézmé­nyek elvégzik az említett fel­adatokat, és a kaposvári helyi járat hamarosan jelentős fej­lődésnek indul. Addig is azon­ban, míg új autóbuszok érkez­nek, amíg a forduló- és cso­mópontok elkészülnek, jobbá lehetne tenni a közlekedést. A szakemberek azt mondják, hogy ha más-más időpontban kezdenék a vállalatok a mű­szakot, nem lenne akkora zsú­foltság a buszokon, és a mos­taninál több embert tudnának elszállítani. Ügy véljük, meg­van a lehetőség arra, hogy két egymáshoz közel levő üzem közül az egyik egy órával ko­rábban kezdjen, mint a másik. Szegedi Nándor Andocson há­rom gép kaszálta száradéra a pil­langósokat. Biró István egy 22 holdas lucerna­táblán kezdte egypár nappal azután, hogy ve- tógépet vontatott a traktorral. Ak­kor kukoricát vetett, most meg a luccrnatáblát járta, körfllka- nyarította, és egyre kisebbeden az a terület, ahol még állt az érté­kes szálas takar­mány. — Melyik mun­kában szerezhe­tett több egysé­get: a vetésben vagy a kaszálás­ban? — kérdez­tük a traktorost, amikor gépével a dűlő végén rövid időre megállt. — Ha utána­számolnék, nem mutatkozna elté­rés — mondta. — A kukoricavetésnél Is úgy állapí­tották meg a normát, hogy az ke­ressen többet, akinek nagyobb a teljesítménye. Nincs aránytalanság. 12 hold kaszálásáért két munka­egységet kapok. Ha jó a traktor meg a kasza, naponta 14 holdról is levágom a zöldet. .. Ehhez, persze az kell, hogy reg­geltől estig lehetőleg minél keve­sebbet álljon a gép, és alaposan kihasználja az időt. — Korábban kezdeném, és ké­sőbb hagynám abba, de harmat­ban nem jó kaszálni — magya­rázta. — Éppen fordítva van, mint a kézi kaszálásnál. Ott a harmat segít az embernek. A gép viszont akkor vágja könnyebben, ha szá­raz a takarmány. És ha olyan szé­pen áll, mint ez. Sehol sem dóit meg ... Már indította is a traktort. A műszaknormát csak úgy lehet tel­jesíteni, ha nem tétlenkedik a gép. És Bíró Istvánra várt még a Fölöstói-dülöben álló lucerna is... Évente egy faEu lakossága... HAZATALÁLT FIATALOK \ 'És megindultak lassan hazafelé... Eleinte csak néhá- nyan, aztán egyre többen. Hazatértek részt kérni a mindennapi munkából. Akkor mentek el hazulról, ami­kor alakult a tsz. Távoli városokban próbáltak szeren­csét, vagy a szomszédos állami gazdaságban helyezked­tek el. De ahogy erősödött a göllei Béke, mind gyakrab­ban gondoltak arra, hogy otthon is van biztos megél­hetési forrás, meg kellene próbálni. K_____________________________________________ Az AKÖV vezetői a legjobb szándék ellenére se tudtak ki­alakítani olyan menetrendet, amely közmegelégedést váltott volna ki. Kevés volt ugyanis az autóbusz. Nem lehetett óránként indítani a járatokat, s nem kapcsolhatták be a for­galomba a város minden ré­szét. A lakosság, amely a kez­det kezdetén nemigen vette igénybe a helyi járatot, ké­sőbb hozzászokott, és mind többen utaztak autóbuszon. Lényeges változás akkor kö­vetkezett be, amikor Kaposvár ismét kapott néhány új autó­buszt. Sikerült már napköz­ben is néhány járatot indítani: biztosítani tudott az AKÖV autóbuszt az esti rendezvé­nyekre (színház, mozi stb.), és létrehozta az 1/a jelzésű jára­tot, amely a Rokkanttelep és Kaposszentjakab között órán­ként közlekedik. Jelenleg tíz kocsi kilenc irányban közlekedik. A még­növekedett forgalom lebonyo­lításához újabb autóbuszokra lenne szükség. Egyre többen szeretnének busszal utazni, mind több utcát kellene be­kapcsolni a forgalomba. Igény, hogy az autóbuszok lehetőleg minden irányban óránként közlekedjenek. Fejleszteni, de hogyan ? Kétségtelen, tovább kell fej­leszteni Kaosváron a helyi járatot. Olyan mértékben kell növelni az autóbuszok szá­mát, hogy a külvárosban órán­ként, a belvárosban pedig fél­óránként közlekedhessenek a járatok. — Hogy ilyen helyi közleke­dést alakíthassunk ki, ahhoz még tíz autóbuszra lenne szük­ség — mondják az AKÖV-nél. — A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium feladata, hogy ezt a tíz járművet bizto­sítsa a város számára. A mi­nisztérium — tették hozzá — nem zárkózik el a segítség- adás elől. Ahhoz azonban, hogy hathatós támogatást nyújthasson, szükség van a város erőfeszítésére is. Valóban, a minisztérium se­gítőkészségéről már több íz­ben meggyőződtünk, hisz nö­velte a kaposvári helyi járatú autóbuszok számát. Hadd te­gyük azonban hozzá, hogy a fejlődés nem kielégítő. Az ed­diginél valamivel több segít­ségre van szükség. A toldoz- gatás-foldozgatás helyett jó lenne végre megnyugtatóan megoldani a kaposvári helyi járat problémáját. Ám az is biztos, hogy az ed­diginél sokkal többet kell ten­A napokban került nyilvá­nosságra a Közúti Baleset-el­hárítási Tanács jelentése a ta­valyi szerencsétlenségekről. A számadatok megdöbbentőek: 1963-ban 16 569 közlekedési baleset történt, a halálos áldo­zatok száma pedig 910. Kép­zeljük csak el: egy év alatt több ember vesztette életét az ország­ban közlekedési balesetek miatt, mint Vörs vagy Baté, Somogyfajsz vagy Bélavár lakossága. Ráadásul megyénk még »elő­kelő« helyezést is kapott eb­ben a statisztikában: országos negyedik a balesetek számát tekintve. A Somogy megyei Baleset- elhárítási Tanács minap tar­tott megbeszélésén sok szó esett a közlekedési szerencsét­lenségek számának rohamos növekedéséről. Megállapítot­ták, hogy az emberek fegyel­mezetlenek az országúton, a közlekedési szabályokat' szük­séges rossznak tekintik, ásott hágják át őket, ahol csak tud­ják. Néhány napja a rendőrség csaknem teljesen megszállta a Balaton-partot. Ultrarövid hullámú rádió­val fölszerelt gépkocsik­kal, mozgékony BMW motorokkal járják az or­szágutakat, vigyáznak a rendre, és nem hiányzik majd a légi ellenőrzés sem: helikopterrel is »fölfegyver­keztek« a közlekedésiek. Kel­léktárukban megtalálható az alkoholszonda, és egyetlen száguldó gépkocsivezető sem sejtheti, hogy hol figyeli au­tójának robogását a külföldön már jól bevált radar. De mindez elegendő-e? Alig­ha. Igaz, a rendőr jelenléte óvatosságra int, s már ez is fontos dolog. Ha azt látják, hogy az országúton cirkáló rendőrök meg-megállítják a szabálytalankodókat, mindenki jobban fog ügyelni, viszont mindjárt feloldódnak a gátlá­sok, ha nincs a közelben el­lenőrzés ... És ezen kellene változtatni. A Baleset-elhárítási Tanács ezért úgy határozott, hogy tovább folytatják a köz­úti közlekedés rendjének széles körű ismertetését; nagy mennyiségű röplap és tájékoztató füzetecske készül a balesetek okairól, megelőzé­sük módjairól. Somogybán már megkezdőd­tek a KRESZ-vetélkedők; minden járásban és Kaposvá­ron is megtartják ezt a ver­senyt, s a legjobbak megyei döntőn mérik össze tudásukat. A Tünde zsebrádió, az Uni­press' kávéfőző vagy az Álla­mi Biztosító felajánlotta há­rom ajándék az eredményesen szereplők részére már a Bal­eset-elhárítási Tanács birto­kában van. A propaganda azonban még mindig csak egy része a ten­nivalóknak. A másik az admi­nisztratív intézkedések haté­konysága. Annak idején or­szágos felháborodás fogadta a Kasza József balatonföldvári üzletvezető kettős halálos gá­zolása ügyében kiszabott eny­he ítéletet. Még a másodfokú bírósági döntés is jogos kéte­lyeket keltett az emberekben, noha a büntetés súlyosabb lett. Kasza részegen gázolt. És hány Kasza száguld még az utakon! A közvélemény okkal kö­veteli, hogy legyen vége már a liberalizmusnak: szigorú rendszabályokra van szükség. A dr. Nagy Zsigmondi féle alkoholszondából már van bőségesen. Könnyen megálla­pítható vele, hogy fogyasz­tott-e szeszt a járművezető. Mert az ittasság még akkor is bűn, ha nem történik baleset. Ettől a nyártól nagyon tar­tanak a közlekedéssel foglal­kozó emberek. Félnek a sok balesettől, és nem alaptalanul. Ebben az évben ugyanis már 166 szerencsétlenség történt, és 13 végződött halállal. Az emberek életének, testi épségének védelme a legna­gyobb óvatosságot Icöveteli mindenkitől. A kertészetben ifjúsági mun­kacsapat alakult. — Négyen indultunk — mondja Szíjártó Mária munka­csapat-vezető —, aztán jöttek a többiek is. Most nyolcán dolgozunk. Annak idején egy kicsit hi­tetlenkedve nézték a faluban a fiatalos lendületet, de a lá­nyok bizonyítottak. Megmutat­ták, hogy komolyan gondolják azt, amit mondtak. Ma már ro­hambrigádként tartják számon őket. — Miért rohambrigád? — Nekünk nincs különösebb otthoni elfoglaltságunk. Min­dig mehetünk dolgozni. Tavaly a paradicsomszedés idején olyan korán keltek, hogy mire az asszonyok elme­hettek • hazulról, ők már jól kidolgozták magukat. — Az idén sem pihenünk. A kertészet mellett vállaltunk hét hold kukoricát meg egy hold burgonyát is. — Nem lesz ez egy kicsit sok? — Nem. Legföljebb még ko­rábban kelünk. Amíg az asszo­nyok végeznek otthon, addig mi kukoricát kapálunk, s utá­na jövünk a kertészetbe. © A mezőgazdasági munka mindjobban szakosodik. Az új gépek, berendezések hozzáértő embert kívánnak. A fiatalok örülnek az újnak és tanulnak. A lányok kertészeti szakisme­reteket szereznek a legszíve­sebben. Hárman közülük most is iskolán vannak. Akik itthon maradtak, azok se tétlenked­nek. A télen huszonegyen vet­tek részt a szakmunkas-tanfo- lyamokon. Szíjártó János, a tsz elnöke mondta a Szabad Föld szer­kesztőségében rendezett anké­ten: »A fiatalok sokkal köny- nyebben megértik és átveszik az új módszereket, mint az idő­sebbek.« Molnár Ferenc, a fiatal fő­állattenyésztő is hosszú ideig távol élt a falutól. Gimnáziu­mi érettségivel dolgozott egy budapesti gyárban, aztán ha­zajött. — Ha Pesten maradtam vol­na, nemigen segíthetnék a szü­leimnek. Amit ott keresett az ember, el is fogyott. Amikor hazajött, a tsz ösz­töndíjjal elküldte a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba. Az elsők között végzett. Alig egy éve vette át az állatte­nyésztés irányítását, de máris szép eredményekről adhat szá­mot. Tavaly 3,30 forint volt egy liter tej előállítási költsé­ge, az idén ez az összeg 2,14 forintra csökkent. Kiszámítot­ták, ha ezt a szintet tartani tudják az év végéig, akkor ez mintegy 624 000 forint többle­tet jelent a szövetkezetnek. © Aki egyszer visszajött a fa­luba, az mind itt is maradt. Még nem volt rá példa, hogy valaki elkívánkozott volna. Ezt bizonyítja Kiss Károly is. — A Kaposvári Állami Gaz­daság cserepesi üzemegységé­be jártam. Nincs nekem arra szükségem, hogy hóban-fagy- ban fél háromkor útnak indul­jak, hogy munkakezdésre az istállókhoz érjek. Itt is állatgondozó, de sok­kal kényelmesebb az itthoni munka, és ha lelkiismeretesen dolgozik, többet is keres. Jártam a tsz központi ma­jorjában is. A több mint 50 KISZ-fiatal keze munkája itt is meglátszik. Ügy határoztak, hogy kézbe veszik az udvar gondozását. Vasárnap, míg má­sok pihentek, a fiatalok itt szorgoskodtak. — Nálunk mindenkinek van speciális beosztása is — mondja Buni János, a fiatal traktoros. — Akad, aki egész nyáron át a silókombájnt von­tatja, s csak akkor fog más munkához, ha itt nincs tenni­valója. A vezetőség bízik a fiatalok­ban. Nagy részük felelősségtel­jes munkát végez — ered­ménnyel. A harmincnégy trak­toron többségében fiatalok ül­nek. S a közvetlen gazdaság­irányítók között is ott vannak. Bérezés Ottó azután lett nö­vénytermesztési brigádvezető, hogy elvégezte Csurgón a me­zőgazdasági szakiskolát. A bri­gád nyolcszáz holdján negy­venhat asszony és tizennyolc férfi munkáját irányítja. Q Akik visszatértek, megnyu­godtak. Látják, van értelme munkájuknak. Szívesen dol­goznak. Problémák persze most is vannak. A lányok a kertészetben arról beszélnek, hogy kevés a szórakozási le­hetőség. A falunak nincs mű­velődési háza, csak a pártklub­ba mehetnek szórakozni. — Kocsma kettő is van, de presszó egy sincs — panaszol­ják. A tsz-elnök arról tájékozta­tott, hogy foglalkoztak már ez­zel az üggyel a falu vezetői. Hely hiányában egyelőre nem tudják megoldani, de a követ­kező években ez is sorra ke­rül. A folyamat nem áll meg. Csöndes Imre talán a legfiata­labb tsz-tag. Egy hete dolgo­zik itt. Asztalosként került a győri vagongyárba, s most ha­zajött az építőbrigádba. A mostani nyolcadikosoknak mi a céljuk? — A negyvenkettőből három marad itthon — mondja Mezei Béla iskolaigazgató. Ez a statisztika azonban nem ad pontos tájékoztatást, mert a továbbtanulók között olyanok is vannak, akik me­zőgazdasági technikumba vagy gépészképző szakiskolába je­lentkeztek. Közülük biztosan lesznek, akik a mostani fiatal szerelőkhöz hasonlóan az isko­la elvégzése után visszajönnek a faluba — haza ...' Kercza Imre Polesz György 1964. MÁJUS 23 —31-IG fyStujoek & SlmfKEHÖSÜ&fflKBAN (3196)

Next

/
Oldalképek
Tartalom