Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-08 / 106. szám
I ZENEKARI ÉS KORUSESTAZ: MSZMP MEGYÉI BI7ÓTTSAGA ES A MEGVEI TANACS LjVPJ A Méltó búcsúzás az 1963 — 64. színházi évtől G. Ä Shaw: Szent Johanna P B. Shaw Szent Johanna című színműve gondos, nagyon előkelő színvonalú előadásban került színre. A produkció amellett, hogy valóban méltó az osztatlan sikerre, rangosán zárja az 1963—64. színházi évad bemutatóinak sorát. Shaw-t játszani hálás, de korántsem egyszerű művészi vállalkozás. Igaz, hogy hazánkban páratlanul népszerű ez a szerző. Ám Shaw egészséges realizmusával, korának társadalmát ostorozó szatirikus humorával, ironikus történelem- szemléletével, drámai szemléletmódjának és írásművészet- tének meghökkentő eredetiségével csupán a felszabadulás után ismerkedhettünk meg. Hazájában a kritika intézményesített nemzeti bohócot látott Shaw-ban, aki akárcsak az egykori királyok udvari bolondjai, kimondhatja a legkellemetlenebb társadalmi igazságokat is. Shaw Európa-szerte megnyilvánuló népszerűségének a kulcsa szintén ez volt. De lehetett-e más a polgári színjátszás időszakában, amikor a legnagyobbak művészete is csak adásvétel tárgya volt? A Szent Johanna nem tartozik Shaw legtöbbet játszott művei közé. Ennek magyarázata roppant egyszerű. Talán egyetlen színművének előadása sem követeli meg annyira az író zsenijének tökéletes ismeretét, mint a Szent Johanna, amely nemcsak az orléans-i szűz tragédiájának szépen meg- jogalmazott története. Sokkal, de sokkal több ennél. Shaw ironikus történelmi és drámai sssemléletmódjának ritka remeke. A szűz legendája Shaw színpadán egyszerre középkori és modern, a krónikás hitével és szenvedélyességével megírt drámai költemény, amely történelmi hitelességgel tárja fel Jeanne d’Arc tragédiájának lényegét. Azt, hogy a százéves háború sebeitől vérző Francia- ország társadalmi, történelmi életének forrongó porondján Johanna elárulása és cserben- hagyása nem végzetszerűen, szükségszerűen kellett hogy bekövetkezzék. Ez az egyszerű, naivan nyers parasztlány, aki égi hangzatok sugallatára köt kardot oldalára, mint nacionalista és protestáns messze megelőzte saját korát. Harca, győzelmei és bukása a francia nemzeti egységmozgalom kibontakozásának indítója volt. Talán valahogy úgy fogalmazhatnánk meg röviden, hogy míg a francia királyi hatalmat a kiváltságaikat féltő nemesség tönkretette, és a hódító angolokkal összepaktálva elárulta, azt Johannával az élen a nép emelte föl, a nép szentesítette. Jeanne d’Arc, akit a Vosges vidéki Domrémy szült, azzal, hogy fegyvert és lovat szerezve Robert de Baudricourt várkapitánytól elindul Chinonba lelket önteni a királyi trón gyámoltalan várományosába, majd a reimsi székesegyházban királlyá koronázza, a középkor két, élethalálharcában kíméletlen hatalmasságával húzott ujjat. Johanna az egyház és a hűbériség ellen állt ki, és a nemzeti királyság szuverenitásáért harcolt. Elárulásának, cserbenhagyásának is ez a titka, ha titoknak nevezhetjük azt, ami a történelemben szükségszerűen következik be. Amikor Jeanne d’Arc elindul apjának juhai mellől szerepet vállalni a haladás szolgálatában, csupán néhány rajongó áll az oldalán. Közöttük olyanok is, akik azért segítenek Johannának, mert már nem hisznek semmiben sem. Legkevésbé abban, hogy az angolokat valaha is sikerül kiűzni az országból... Az ismeretlen parasztlányban »van valami«, ami időlegesen lelket önt a békét szerződésektől remélő, gyámoltalan Dauphinbe is. Johanna felszabadítja Orléans-t, és ígéretéhez híven megkoronázza VII. Károlyt. De amikor a forradalmár bátorságával Compiég- ne-on át Párizs ellen kíván vonulni — mert mit ér a királyság főváros nélkül —, a királlyal az élen ellene fordul minden eddigi harcostársa. A burgundiak árulása folytán Johanna az angolok kezébe kerül, s azok a vereségre kényszerült hódító minden dühével és agyafúrtságával szövetségest keresnek és találnak az egyházban a »boszorkány« elpusztítására. Hosszan folyik a pör. Senki sem emel szót ellene a főrangúak közül. Legföljebb ha az egyszerű nép siratja kedves hősét, akit már életében szentként tisztelt. Mindenesetre csak kevesen ismerik el, hogy Johanna máglyahalálra való ítélése a legmegdöbbentőbb igazsággyil- kösság — az Igazság nevében. VII. Károly nem tudja megbocsátani, hogy királyi koronáját egy parasztlánytól kapta. Az egyház azt, hogy míg Johanna isten nevében kezdte a harcát, nem az egyház nevében folytatta. Hitt az istenben, de nem hitt az egyházban. Mások a naivan nyers és okos parasztlány tehetségét csodálva is irigyelték. Johannának el kellett buknia. Megfogalmazat- lan eszméi veszedelmes erők elszabadulását jósolták, a hűbériség és az egyház hatalmának megingását... TJ orváth Jenő rendezésé- nek minden részlete a legszebb művészi teljesítmények közül való. Igen kulturált előadásban került bemutatásra G. B. Shaw Szent Johannája Kaposváron. Mint már mondottuk, gondos, nagyon előkelő színvonalú ez az előadás. Mindenképpen szép búcsúztatója a művészi hitelében gyarapodó színház megújulást tartalmazó évadának Tarr Béla díszletei méltó keretet kölcsönöznek az egyszerre modern és középkori történet színpadra állításához. S dicsérhetjük a jól összehangolt együttes ihletett közreműködését is. Olsavszky Éva a címszerepben ismét elkápráztatta a közönséget. Johannája szuggesz- tív és közvetlen, természetes és eleven. Olsavszky ideális megformálója a naív falusi szűznek és a rajongó áhítattal átitatott szentnek. Nincs ebben az alakításban semmi fölösleges, nem harsány, és nem visz- szafogott. Tökéletes kiegyensúlyozottság, azonosulás a hőssel — ezek a jellemzői. Olsavszky Johannájára szívesen emlékezünk .., A kiemelkedő alakítások között kell még említenünk Kár- páthy Zoltán finom rajzú Cauchon püspökét, Homokay Pál érsekét. Warwick gróf szerepében Bozóky István színészi bemutatkozása túlzások nélkül kitűnően sikerült. Forgács Tibor rokonszenvesen megformált Fattyúja és Kun Vilmos Dauphinje mind, mind remekei az emberábrázolásnak. Figyelemreméltó alakítás volt Kiszely Tibor Stogumber káplánja is, de megjegyeznénk, hogy egy kevéske visszafogottsággal hitelesebb lehetne ennek a figurának külső-belső jellemzése. Mint már említettük, elismerést érdemel a népes szereplőgárda is jól összehangolt, az előadás sikerét szolgáló közreműködéséért. László Ibolya Utólagos köszönet Csak annyit tudok, hogy Jani bácsinak hívják, mindig derűsen mosolygó kék szeme van, és az újvárfalvi autóbuszon volt kalauz, mikor arra utaztam. Megvallom, először meglepődtem, és egy kicsit úgy éreztem magam, mint az idegen, aki egy meghitt családi környezetbe hívatlanul betoppan. Pedig útitársaim nem egy helyen szálltak föl és le, tehát nem tartoztak együvé. De szinte nem volt olyan utas, akihez ne szólt volna egy szót Jani bácsi, ha többet nem, akkor ennyit: ^Tessék parancsolni helyet foglalni!« Es érdekes, senki sem látszott morózusnak, bosszúsnak, mindenki arcán ott bujkált valami mosoly. Utaztam már néhányszor autóbuszon, és van egypár kellemetlen emlékem a «-raktárban«. Akaratlanul is ezek jutottak eszembe, meg egy kérdés: hát így is lehet? Sokszor fáradtak, idegesek, kimerültek vagyunk. Bizonyos vagyok benne, hogy abban az esti órában jó pár kilométer volt már aznap Jani bácsi háta mögött. És mégis szeme mindig mosolygott, mindenkihez volt egy szava, s mikor egy két év körüli kisgyerekkel leszállt egy fiatalasszony Hetesen, akkor karjába vette a gyereket, s átemelte az út melletti sáron. Még erre is futotta idejéből. . . Igen, sokszor fáradtak vagyunk, s ezek az igen apró* mégis alapvetően emberi dolgok mosolyt fakasztanak és örömet keltenek bennünk. Akkor, mikor kiszálltam, elfelejtettem megköszönni ... V. M. Vegyes érzelmeket — néhány kínos perc nyomán —, visszatetszést, kevés jót hagyott bennünk a Közalkalmazottak Szimfonikus Zenekara és a Vikár Béla Kórus vasárnap esti közös hangversenye. Többségében klasz- szikus szerzők szólaltak meg ezen az estén rangos, ünnepélyes hangulatú művekben, a koncert mégsem válhatott igazán ünneppé. A műsort többségében kórusunk és zenekarunk előadásában már hallott, tehát megismételt számokból állították össze. S bizonnyal szóvá se tennénk, ba különösen zenekari együttesünk játékának az előadásszínvonalának sikerült volna — legalábbis törekvést éreztünk volna — feledtetni ezt. A műsorkezdő Oberon-nyi- tány előadása Várkonyi Sándor karmester vezényletével élménygazdag estet is ígérhetett: a nyitány — túlzottan lassú tempóvételétől eltekintve — kifejezően szárnyalt. Mozart A-dúr zongoraversenyének előadására már kevésbé mondhatjuk ezt. Valami ólmos nehézkesség uralta szinte az egész művet: a karmester, a zenekar és a koncertál ó zongorista, Lang Eta pontosan azzal maradt adósunk, ami a nagy klasszikus zeneköltő e művének^ annyira a sajátja: tiszta, világos, nap- sugaras színeivel, a visszatérő fő témák játékosságával. A visszafogott tempó szürkévé, hangulatában melankolikussá tompította a mű mozarti fényeit. A lassú tétel kivételével: ennek az előadása már sikeresebb, színeiben, hangvételében egyaránt szép és kifejező volt. Ellenben a harmadik ’mű, Smetana Moldva című szimfonikus költeményének értelmezése teljesen félresikerült. Értetlenül álltunk a zeneirodalom e kimagasló szépségű és közismerten melodikus alkotásának mostani tolmácsolása előtt. Az egyenetlen kezdés nyomán vánszórgó fuvolakettős színeiben, majd a fő témával — igen tempótlanul — bekapcsolódó vonóskar játékában hasztalan kerestük a patakocskák játékos szökellését, a fenségesen áradó folyó dinamikáját. Elsikkadt a cseh néptánc hamvas bája, és lehetne sorolni végig a nagyszerű kompozícióhoz méltatlan előadás hibáit. Olyannyira, hogy kísért a kérdés: Vajon »csak« felszínesség avagy — enyhén szólva — a dirigens koncepcióbeli érzéktelen- sége okozta-e a mű ilyetén előadását? A második részben a Vikár Béla Kórus és az együttes néhány szólistája szerepelt. Művészi kifejező erőben az első három kórusmű előadása sikerült a legjobban. Nyakas József karnagy vezényletével egységes hangzással, árnyaltan csendült fel Händel Béke-ódája — a szólót igen kifejezően, muzikálisan énekelte N. Hauptmann Ilona — s emlékezetes volt Bach nemesen szárnyaló 207. számú kantátájának egy részlete és Haydn Tavaszhívó kórusának szép dinamikája is. Händel Xer- xész című operájának egyik áriája F. Wild Jolán kellemes, meleg fényű altján hangzott el a zenekar szép kíséretében. Kár, hogy a szólistát légzéstechnikai szempontból túl nagy feladat elé állította a mű, emiatt az ária méltóságteljes, fenséges áradása felgyorsult. Ezután két részletet hallottunk a Varázsfuvola című operából. Pamina áriájának előadásakor Tátrai Irma erőben és színekben gazdag, érett szopránján a tőle ^megszokottnál halványabb produkciót nyújtott. A tercett (N. Hauptmann —B. Ittzés—Tátrai) lírai hangulatteremtése sikerült, de tempóját egy kissé lassúnak éreztük. A koncert a Vikár Béla Kórus tolmácsolásában Liszt A munka himnusza című kompozíciójának előadásával fejeződött be. Wallimger Endre FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI SZATÓCSBOLT Panasszal fordult szerkesztőségünkhöz Kovács Györgyné Kaposvár, November 7. utca 55/b szám alatti lakos. Elmondotta, hogy a földművesszövetkezet 1. számú vegyesboltjában vásárolt előrecsomagolt liszt kukaccal volt tele. Dr. Stamucz József főorvos, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetője vizsgálatot tartott az üzletben, s az egyik csomag lisztben ő is talált kukacmaradványokat. A földmüvesszövetkezet- nek ez a vegyesboltja korszerűtlenebb, elhanyagol- tabb a legutolsó magánkézben levő szatócsüzletnél is. Kapható itt petróleum és kenyér, melegítő és vaj, ing és felvágott. A raktár szűk. zsúfolt, a falak nedvesek, penészesek. A liszt még a leggondosabb tárolás ellenére is átveszi a raktár faKészülödés a nyári szezonra, trj »ruhákat« kapnak a hajók a siófoki kikötőben. Iának nedvességét, így bizony könnyen »megterem« benne az élősdi. A bolt a FÜSZÉRT-től kapja az előrecsomagolt lisztet. A zacskók tetején levő ragasztó- szalagon csak azt látni jól, hogy a liszt három hónapig árusítható. A csomagolás napját nehezen vagy egyáltalán nem lehet kibetűzni. Más hibát is tapasztalt az ellenőrzés. Sem a zsírt, sem a hentesárut, sem a kenyeret nem takarják le. Az ajtó nyitva, s a szomszédban levő vendéglő előtt álldogáló lovakról özönlenek a legyek a fedetlen élelmiszerre. A MÉSZÖV ellenőrei, úgy látszik, hiába utasították a bolt dolgozóit, illetve a földmüvesszövetkezetet, hogy gondoskodjanak a könnyen romló élelmiszer takarásáról. A földművesszövetkezetek falusi élelmiszer- és vegyesboltjai igen sokat fejlődtek az utóbbi időben. Tabon, Balatonkilitiben, Szabadiban és Adándon — hogy csak néhányat említsünk — igen szép, korszerű üzletei vannak az fmsz-nek. Jó lenne, ha a megyeszékhelyen levő boltokra is hasonló gondot fordítanának. Sz. L. Mit csinálnak az utolsó mohikánok? A New York-i felhőkarcolók szédítő magasságában azok, akik az ablakokat mossák, vagy más munkát végeznek: a híres mohikán indián törzs leszármazottai. Mikor a Szent Lőrinc-folyón néhány évtizeddel ezelőtt hidat építettek, a mérnökök megállapították, hogy a mohikánok nem félnek, és nem szédülnek a magasban. Azóta a mohikánok valósággal monopolizálják a veszélyes magas állványokon, tetőkön végzendő munkálatokat. mS^SOfZOK A tréfa napja Hosszú évszázadok óta minden esztendőben meg- ünneplik Mexikóban a tréfa napját. Ezen a napon a gyerekek a legotrombább tréfát is elkövethetik, a felnőttek nem haragudhatnak meg érte. A jól sikerült tréfa után megajándékozzák a gyermekeket. * * * A becsületes tolvaj A portugáliai Pazaré városkában ezelőtt három évvel egy Rainban nevű kereskedőnek ellopták a pénztárcáját. Nemrégiben a posta kézbesítette a pénztárcát: benne voltak az iratok és a pénz. De a pénz más címletekből állt. A mellékelt néhány sor szerint igénybevevőjének sürgősen pénzre volt szüksége, és ezért folyamodott ehhez a »kényszerköl- csörihöz«. Most köszönettel visszaküldi a »kölcsönvette pénztárcát. * * * Egy világijáró riporter mesélte nemrég hazatérve Afrikából. »Egy minden civilizációtól távol fekvő településen arra kentem kísérő tolmácsomat, kerítse elő a környék legöregebb emberét. Elém hozták a zsíros arcú, vörösre és zöldre festett aggastyánt. Beszélgettünk, majd az öreg elénekelt egy nagyon szép dallamot, félrevontam a tolmácsot, és arra kértem, magyarázza meg az öregnek, mi az a magnetofon, s beszélje rá, hogy fölvehessük a dalt. A tolmács egy kis ideig vitatkozott az aggastyánnal, majd közölte: — Nem lehet. De a dalt megkaphatja, mert az öreg hanglemezre énekelte, s szívesen ad belőle, amennyi csak kell. Egy darab három dollár.« ... Ejtőernyővel az esküvőre John Murhpy oxfordi fiatalember különös módon érkezett az esküvőjére. A 25 éves munkás az esküvői szertartás előtt repülőgépre szállt, 2000 méter magasból ejtőernyőjéül kiugrott, és sértetlenül ért földet — egy nyakig érő mocsárban. * * * Olvasom, hogy dr. Meredith Thring sheffieldi egyetemi tanár megkonstruálta a »perfekt szobalány« nevű gépet. Szerencse, hogy megkezdték a robotszobalányok sorozatgyártását, legalább lesz közönsége a robottestvérüknek. Ugyanis a New York-i szimfonikus zenekart robotgép vezényelte a közelmúltban. Elképzelem, hogy előadás után a »perfekt szobalányok^ csodálattal veszik körül a dirigenst, autogramot kérnek tőle. Két szobalány így suttog a robotgépek karéjában: — Könnyű neki, robotolna csak annyit, mint mi. A, a férfiak sohasem becsülték a házimunkát. — lg — Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. Z. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka s u. z. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örztink meg. és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitöknél. Előfizetési dij egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.
