Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-09 / 107. szám
AZ ‘MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS*A MEGYEI TANÁCS LAPJA Mai számunk tartalmából: Mi a véleménye a munkáról? (3. o.) Jövő heti rádió- és televízióműsor (5 o.i Öt év nem volt elég... (6. o.) tú üzemi gyűlés az InternacioVILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÁRAi 50 FILLÉR XXI. ÉVFOLYAM 107. SZÁM SZOMBAT, 1964. MÁJUS 9. TuUpáncrdő a kaposvári vasútállomás előtt. Ifjúsági békenagygyűlést tartottak Kaposváron A leszerelési hónap keretében ifjúsági békenagygyűlést rendezett a városi KISZ-bi- zottság és a városi nőtanács csütörtökön a kaposvári középiskolás és üzemi fiatalok részére a Kilián György Ifjúsági és Üttörőházban. A gyűlést Járányi Gyuláné, a városi nőtanács titkára nyitotta meg, majd átadta a szót Németi Irénnek, a Nők Lapja képes hetilap főszerkesztőjének. Németi Irén ifjúságunk helyzetéről beszélt, szólt a fiatalok és a szülők szemléletbeli ellentétéről s ennek okáról Sajat élményeiből, tapasztalataiból merítve, színesen beszélt a nyugati ifjúság életéről, harcáról, a megélhetésért való küzdelméről. A világot járt újságírónő — kontrasz- ként — gondolhtban Moszkvába vezette el a hallgatóságot, s a szovjet fiatalok munkájával, szórakozásával, hétköznapjaival ismertette meg őket. A továbbiakban a magyar békemozgalomról szólt. Végül jó tanulásra, lelkiismeretes munkára buzdította a fiatalokat, hogy ezzel harcoljanak a békéért. nálé hangjaival ért véget (MTI) A Biztonsági Tanács Kasmírról tárgyalt New York. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa folytatta a kasmíri kérdés vitáját. Csagla miniszter, áz indiai küldöttség vezetője felszólalásában hangoztatta, hogy a Kasmírral kapcsolatos indiai—pakisztáni ellentétek csak a két ország közti közvetlen tárgyalások útján rendezhetők, s harmadik államok beavatkozása csak csökkentené a rendezés esélyeit. (MTI) fl kélezer-hetvEHHYolcaiiik nap R ohan az idő ... Egy nemzedék nőtt már fel, amelynek tananyag, megtanulni való lecke, moziban — dokumentumfilmen — hátborzongató látványosság az a kétezer-hetvennyolc nap, a második világháborúnak az a szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal terhes kétezer-hetvennyolc napja, amelyre tizenkilenc esztendeje, 1945. május 9-e végre pontot tett. Rohan az idő. De most mégse csak ennek az új nemzedéknek a kedvéért állítsuk meg a pillanatot, hogy gondolatban újra átéljük azokat a forró perceket, amikor egy modem Bábel forgatagában tucatnyi nyelven, ám egy szívvel csendült fel az öröm szava: pobeda... victory ... győzelem ... a hitleri Németország feltétel nélkül letette a fegyvert... E mlékezzünk hát — és emlékeztessünk. Mert kell a memento. Soha nem volt ez időszerűbb, hisz ez alatt a tizenkilenc év alatt egy kissé mintha feje tetejére állt volna a világ. Ugyan gondoltuk volna-e józan ésszel, hogy azok a szövetségesek, akik a Szovjetunióval együtt küzdöttek a náci Németország ellen, nem sokkal a győzelem után maguk bábáskodnak majd a német militarizmus újjászületésénél? Ugyan gondoltuk volna-e azon a május 9- én, hogy ezek a szövetségesek, akik a Szovjetunióval együtt ünnepélyes kötelezettséget vállaltak: egy új, demokratikus és békeszerető Németország fölépítésén fognak munkálkodni a régi még füstölgő romjain, hogy ezek a szövetségesek a győzelem gyümölcseivel együtt sutba dobják annak a 2078 napnak és az azt megelőző, végzetes müncheni politikának a tanulságait? Pedig ez történik napjainkban. A nyugati nagyhatalmak, a Szovjetunió tegnapi szövetségesei ma a volt ellenséggel szövetkeznek Nyugat-Németországban — a Szovjetunió ellen. S hogy ez az új »müncheni« politika mire vezet, hogy ez a képtelen,, ám előre megfontolt »engedékenység« hova juttathatná a világot, azt jól példázza, ami éppen az évforduló előtti napokban á Reichstag előtt történt. Tizenkilenc esztendővel az után, hogy Meliton Kántori ja grúz kolhozkőműves és Mihail Jegorov orosz könyvelő társaival kitűzte a még lángoló épület komor kupolájára a győzelem vörös zászlaját, Nyugat-Berlinben, éppen a Reichstag előtti téren a bonni kancellár részvételével re- vansista zászlófelvonást tartottak. Ismét — ki tudja hányadszor? — kitűzték mindazoknak a »német tartományoknak« a zászlaját, amelyekre az Oderától, a Neissétől, a Cseh Erdőtől keletre a nagynémet szellem feledékeny apostolai igényt támasztanak. A világ azonban nemcsak a feje tetejére állt ez alatt a tizenkilenc év alatt, hanem nagyot változott is. Éppen a győzelem napján nem árt arra emléketzetni, hogy a szocializmus **izóta világrendszerré lett, a Szovjetunió pedig olyan világhatalommá, amelynek erejét nem ajánlatos próbára tenni. Az 1945-ös Meliton Kantarija és Mihail Jegorov — és a többi sok-sok ezer Meliton és Mihail — ma is él még. S nem hinnénk, hogy azért tűzték volna ki életük kockáztatásával azt a vörös zászlót a Reichstag kupolájára, hogy ölbe tett kézzel nézzék, ha a Reichstag előtti re- vansista zászlófelvonásokat egyszer jól ismert masírozások követnék... Az NDK párt- és kormányküldöttségének látogatása Győrben Walter VlonSht, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke és felesége, dr. Lothai Bolz, az NDK Minisztertanácsának elnökhelyettese, külügyminiszter, valamint a Német Demokratikus Köztársaság hazánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttségének tagjai pénteken Győrbe látogattak. Részt vett a látogatáson Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott- ságáhak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. A vendégek társaságában volt Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes és Kárpáti József, hazánk berlini nagykövete is. A kedves vendégek tiszteletére Győr városa ünnepi díszbe öltözött. A zászlókkal, magyar és német nyelvű üdvözlő feliratokkal díszített pályaudvar peronján úttörők és KISZ- fiatalok sorakoztak fel. Pontosan 12 órakor gördült be a pályaudvarra a vendégek külön- vonata. Lelkes éljenzés fogadta a külön vonatból kilépő Walter Ulbrichtot, Lothar Bolzot, a küldöttség többi tagját és a velük együtt érkezeti; magyar párt- és állami vezetőket. A pályaudvar előtti téren több ezer dolgozó várta az NDK kormányküldöttségét. Hosszan zúgott a taps, amikor a kedves vendégek a velük érkezett magyar vezetőkkel együtt fölmentek a diszemelvén y re. A megye és Győr város nevében Lombos Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Győr-Sopron megyei Pártbizottság első titkára üdvözölte az NDK párt- és kormányküldöttséget. Szavaira Gerald Götting, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnök- helyettese válaszolt. Közvetlen szavakkal köszönte meg a szívből jövő baráti fogadtatást, s kiemelte: a német delegáció meggyőződése, hogy ez a látogatás is hozzájárul a két nép barátságának további erősítéséhez. Ezután a vendégek a Wilhelm Pieck Járműipari Művek közúti járműgyárába mentek. A gyár bejáratánál Horváth Ede, a Wilhelm Pieck Járműipari Művek vezérigazgatója, Szalámi Pál, a közúti járműgyár pártbizottságának titkára és Csányi Dezső; a vasúti járműgyár pártbizottságának titkára fogadta a látogatókat. KISZ-fiatalok virágcsokorral kedveskedtek a vendégeknek, majd a gyár tanácstermében Horváth Ede számolt be az üzem fejlődéséről, munkájáról. A német vendégek elismeréssel hallották, hogy a járműipari művek — amely főként vásúti személy- kocsikat és motorvonatokat készít — termékeinek több mint felét exportálja, s egyebek között a Szovjetunióba, az Egyesült Arab Köztársaságba szállít. A közeljövőben Győrben készült vasúti kocsikat indítanak \jtba Indonéziába is, mert e távoli ország több száz darabot rendelt. A időszerű kérdéseiről tanácskoztak a járási vezetők A megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap Balatonlellén, a SZOT Május 1. üdülőjében értekezletet tartott a járási pártbizottságok első titkárainak és a járási tanácsok . vb- elnökeinek részvételével. Ezen a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről tanácskoztak. Illés Dezső elvtárs, a megyei pártbizottság titkára értékelte a termelőszövetkezetek 1963. évi zárszámadását. Böhm József elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke az idei termelési tervek teljesítésének feladatairól számolt be. Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára a népgazdaság helyzetéről adott tájékoztatást. Megjelent a tanácskozáson Tóth Mátyás elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának megyei instruktora; Varga József elvtárs, a Miniszter- tanács Tanácstervek Osztályának megyei instruktora és dr. Nagy Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Részt vettek a tanácskozáson a megyei pártbizottság osztályvezetői is. Az értekezlet után a részvevők hajókirándulást tettek a Balatonon. A tájékoztatóban szó esett a termelési eredményekről is, amelyre méltán lehet büszke a gyár kollektívája. Az idén a tavalyinál 25 százalékkal több terméket állítanak elő, s a nem kis feladatot jelentő előirányzatokat az első évnegyedben hiánytalanul teljesítették. Szalámi Pál, a pártbizottság titkára az üzem párt- és tömegszervezeteinek életéről, munkájáról, terveiről adott számot. Mint mondta, a szocialista címért küzdő komplex és ifjúsági munkacsapatoknak nagy részük van az elmúlt hónapok szép munkasikereiben. A 347 brigádban körülbelül négyezren dolgoznak, s a mind összeforrottabbá váló munkásgárda tagjai közül csaknem kétezren kaptak kiváló dolgozó jelvényt. A tájékoztató után Walter Ulbricht érdeklődött a termelékenység emelkedését tükröző mutatókról, majd arról beszélt, milyen rendkívüli jelentőségű a termelés állandó emelése, a modern technika eszközeinek alkalmazása. Hangoztatta, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közötti gazdasági versenyben a tudomány, a technika minden eszközét fel kell használnunk ahhoz, hogy a legkülönbözőbb gyártmányok területén élérjük, sőt túl is szárnyaljuk a világ- színvonalat. A növekvő termelési eredmények biztosítják az életszínvonal emelését céljaink valóra váltását. Walter Ulbricht ezután arról szólt, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban folyó vitában teljes a nézetazonosság pártjaink között. A közvetlen hangulatú beszélgetés végén Walter Ulbricht sok sikert kívánt a gyár vezetőinek és dolgozóinak. A vendégek ezután üzemlátogatásra indultak. Megtekintették a járműgyár 8000 négyzetméter alapterületű korszerű csarnokát, ahol a teherautók és autóbuszok futóműveit készítik. Az üzemlátogatás következő állomása a vasúti járműgyár volt. Ezután a gyár udvarán a vagonszerelde előtt üzemi gyűlésen találkoztak a gyár dolgozóival. A gyűlés kezdetére több ezren gyűltek össze, s nagy tapssal köszöntötték a díszemelvényre lépő Walter Ulbrichtot, Lothar Bolzot, az NDK párt- és kormányküldöttségének többi tagját, valamint a társaságukban levő magyar vezetőket. Csányi Dezsőnek, a vasúti járműgyár pártbizottsága titkárának megnyitó szavai után Fock Jenő mondott beszédet. Fock elvtárs nagy tapssal kísért beszédét a szocializmust építő német és magyar nép barátságának és a békének éltetésével fejezte be. Ezután a részvevők nagy tapsa közben dr. Lothar Bolz lépett a mikrofonhoz. Köszönetét mondott a baráti fogadtatásért, majd így folytatta beszédét: — Az önök üzeme a Német Demokratikus Köztársaság első elnöke, Wilhelm Pieck nevét viseli, Wilhelm Pieck a béke és a szocializmus, a dolgozó emberek ügyének nagy harcosa volt. Ezért'neve fénylő példaképe népeink megbonthatatlan barátságának. Nagy örömmel látjuk, az ipar és a mezőgazdaság fejlesztésében elért eredményeiket. Az 1960. évi moszkvai nyilatkozat a szocialista országokat arra a kötelességükre figyelmezteti, hogy használják ki az összes lehetőségeket a termelési erők rohamos fejlesztésére és az új technika alkalmazásával biztosítsák a tér-, melés magas színvonalát. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével önök hűen teljesítik ezt a kötelességüket, mert tudják, hogy ez az alapja a nép jobb életének, az élet- színvonal emelkedésének. Mi is jó eredményeket értünk el a Német Demokratikus Köztársaságban az ipar és a mezőgazdaság területén, és javítottuk dolgozóink életszínvonalát. Erről a közös útról nem térítenek le bennünket azok az álforradalmi frázisok, amelyeket a kínai vezetők hangoztatnak, akik szerint az életszínvonal emelése »kispolgári« törekvés. Büszkék vagyunk arra, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban — Európa szívében, olyan területen, ahol előzőleg a náci fasizmus uralkodott — létrehoztuk a munkások és parasztok államát, és sikeresen építjük a szocializmust. Miután a szovjet hadsereg szétverte a Hitler-fasizmust, a német nép előtt az a feladat állt, hogy Európa szívében egyszer s mindenkorra megszüntesse az imperialista háborús veszélyt. A Német Demokratikus Köztársaság területén ezt a történelmi feladatot teljesítettük. Ennek alapvető feltétele volt a munkásosztály politikai és szervezeti egyesülése marxista—leninista alapon, és pártjaink együttműködése a demokratikus blokkban. Nagy taps fogadta dr. Lothar Bolz szavait, s az ünneplés még fokozódott, amikor német vendégeink Marx Károly arcképét nyújtották át ajándékként a gyár vezetőinek, dolgozóinak. A lelkes hangula
