Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-09 / 107. szám

AZ ‘MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS*A MEGYEI TANÁCS LAPJA Mai számunk tartalmából: Mi a véleménye a munkáról? (3. o.) Jövő heti rádió- és televízióműsor (5 o.i Öt év nem volt elég... (6. o.) tú üzemi gyűlés az Internacio­VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÁRAi 50 FILLÉR XXI. ÉVFOLYAM 107. SZÁM SZOMBAT, 1964. MÁJUS 9. TuUpáncrdő a kaposvári vasútállomás előtt. Ifjúsági békenagygyűlést tartottak Kaposváron A leszerelési hónap kereté­ben ifjúsági békenagygyűlést rendezett a városi KISZ-bi- zottság és a városi nőtanács csütörtökön a kaposvári kö­zépiskolás és üzemi fiatalok részére a Kilián György Ifjú­sági és Üttörőházban. A gyűlést Járányi Gyuláné, a városi nőtanács titkára nyi­totta meg, majd átadta a szót Németi Irénnek, a Nők Lapja képes hetilap főszerkesztőjé­nek. Németi Irén ifjúságunk helyzetéről beszélt, szólt a fia­talok és a szülők szemléletbe­li ellentétéről s ennek okáról Sajat élményeiből, tapasztala­taiból merítve, színesen be­szélt a nyugati ifjúság életé­ről, harcáról, a megélhetésért való küzdelméről. A világot járt újságírónő — kontrasz- ként — gondolhtban Moszk­vába vezette el a hallgatósá­got, s a szovjet fiatalok mun­kájával, szórakozásával, hét­köznapjaival ismertette meg őket. A továbbiakban a ma­gyar békemozgalomról szólt. Végül jó tanulásra, lelkiisme­retes munkára buzdította a fiatalokat, hogy ezzel harcol­janak a békéért. nálé hangjaival ért véget (MTI) A Biztonsági Tanács Kasmírról tárgyalt New York. Az Egyesült Nemzetek Biz­tonsági Tanácsa folytatta a kasmíri kérdés vitáját. Csagla miniszter, áz indiai küldöttség vezetője felszólalásában han­goztatta, hogy a Kasmírral kapcsolatos indiai—pakisztáni ellentétek csak a két ország közti közvetlen tárgyalások útján rendezhetők, s harma­dik államok beavatkozása csak csökkentené a rendezés esélyeit. (MTI) fl kélezer-hetvEHHYolcaiiik nap R ohan az idő ... Egy nemzedék nőtt már fel, amely­nek tananyag, megtanulni való lecke, moziban — dokumentumfilmen — hátborzongató látványosság az a kétezer-hetvennyolc nap, a második világháborúnak az a szenvedésekkel és megpróbáltatásokkal terhes kétezer-het­vennyolc napja, amelyre tizenkilenc esztendeje, 1945. május 9-e végre pontot tett. Rohan az idő. De most mégse csak ennek az új nem­zedéknek a kedvéért állítsuk meg a pillanatot, hogy gondo­latban újra átéljük azokat a forró perceket, amikor egy modem Bábel forgatagában tucatnyi nyelven, ám egy szív­vel csendült fel az öröm szava: pobeda... victory ... győ­zelem ... a hitleri Németország feltétel nélkül letette a fegyvert... E mlékezzünk hát — és emlékeztessünk. Mert kell a memento. Soha nem volt ez időszerűbb, hisz ez alatt a tizenkilenc év alatt egy kissé mintha feje tetejére állt volna a világ. Ugyan gondoltuk volna-e józan ésszel, hogy azok a szövetségesek, akik a Szovjetunióval együtt küzdöttek a náci Németország ellen, nem sokkal a győze­lem után maguk bábáskodnak majd a német militarizmus újjászületésénél? Ugyan gondoltuk volna-e azon a május 9- én, hogy ezek a szövetségesek, akik a Szovjetunióval együtt ünnepélyes kötelezettséget vállaltak: egy új, demokratikus és békeszerető Németország fölépítésén fognak munkálkodni a régi még füstölgő romjain, hogy ezek a szövetségesek a győzelem gyümölcseivel együtt sutba dobják annak a 2078 napnak és az azt megelőző, végzetes müncheni politikának a tanulságait? Pedig ez történik napjainkban. A nyugati nagyhatalmak, a Szovjetunió tegnapi szövetségesei ma a volt ellenséggel szövetkeznek Nyugat-Németországban — a Szovjetunió ellen. S hogy ez az új »müncheni« politika mire vezet, hogy ez a képtelen,, ám előre megfontolt »en­gedékenység« hova juttathatná a világot, azt jól példázza, ami éppen az évforduló előtti napokban á Reichstag előtt történt. Tizenkilenc esztendővel az után, hogy Meliton Kán­tori ja grúz kolhozkőműves és Mihail Jegorov orosz köny­velő társaival kitűzte a még lángoló épület komor kupolá­jára a győzelem vörös zászlaját, Nyugat-Berlinben, éppen a Reichstag előtti téren a bonni kancellár részvételével re- vansista zászlófelvonást tartottak. Ismét — ki tudja há­nyadszor? — kitűzték mindazoknak a »német tartományok­nak« a zászlaját, amelyekre az Oderától, a Neissétől, a Cseh Erdőtől keletre a nagynémet szellem feledékeny apos­tolai igényt támasztanak. A világ azonban nemcsak a feje tetejére állt ez alatt a tizenkilenc év alatt, hanem nagyot változott is. Éppen a győzelem napján nem árt arra emléketzetni, hogy a szocializmus **izóta világrendszerré lett, a Szovjetunió pe­dig olyan világhatalommá, amelynek erejét nem ajánlatos próbára tenni. Az 1945-ös Meliton Kantarija és Mihail Je­gorov — és a többi sok-sok ezer Meliton és Mihail — ma is él még. S nem hinnénk, hogy azért tűzték volna ki éle­tük kockáztatásával azt a vörös zászlót a Reichstag kupolá­jára, hogy ölbe tett kézzel nézzék, ha a Reichstag előtti re- vansista zászlófelvonásokat egyszer jól ismert masírozások követnék... Az NDK párt- és kormányküldöttségének látogatása Győrben Walter VlonSht, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke és felesége, dr. Lothai Bolz, az NDK Minisztertaná­csának elnökhelyettese, kül­ügyminiszter, valamint a Né­met Demokratikus Köztársaság hazánkban tartózkodó párt- és kormányküldöttségének tagjai pénteken Győrbe látogattak. Részt vett a látogatáson Fock Jenő, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott- ságáhak tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese és Kis­házi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. A vendégek társaságában volt Horgos Gyu­la kohó- és gépipari miniszter, Erdélyi Károly külügyminisz­ter-helyettes és Kárpáti Jó­zsef, hazánk berlini nagyköve­te is. A kedves vendégek tisztele­tére Győr városa ünnepi dísz­be öltözött. A zászlókkal, ma­gyar és német nyelvű üdvözlő feliratokkal díszített pályaud­var peronján úttörők és KISZ- fiatalok sorakoztak fel. Ponto­san 12 órakor gördült be a pá­lyaudvarra a vendégek külön- vonata. Lelkes éljenzés fogad­ta a külön vonatból kilépő Wal­ter Ulbrichtot, Lothar Bolzot, a küldöttség többi tagját és a velük együtt érkezeti; magyar párt- és állami vezetőket. A pályaudvar előtti téren több ezer dolgozó várta az NDK kormányküldöttségét. Hosszan zúgott a taps, amikor a kedves vendégek a velük ér­kezett magyar vezetőkkel együtt fölmentek a diszemel­vén y re. A megye és Győr vá­ros nevében Lombos Ferenc, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Győr-Sopron megyei Pártbizottság első tit­kára üdvözölte az NDK párt- és kormányküldöttséget. Szavaira Gerald Götting, a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsának elnök- helyettese válaszolt. Közvetlen szavakkal köszönte meg a szív­ből jövő baráti fogadtatást, s kiemelte: a német delegáció meggyőződése, hogy ez a láto­gatás is hozzájárul a két nép barátságának további erősíté­séhez. Ezután a vendégek a Wil­helm Pieck Járműipari Mű­vek közúti járműgyárába men­tek. A gyár bejáratánál Hor­váth Ede, a Wilhelm Pieck Járműipari Művek vezérigaz­gatója, Szalámi Pál, a közúti járműgyár pártbizottságának titkára és Csányi Dezső; a vas­úti járműgyár pártbizottságá­nak titkára fogadta a látogató­kat. KISZ-fiatalok virágcso­korral kedveskedtek a vendé­geknek, majd a gyár tanács­termében Horváth Ede szá­molt be az üzem fejlődéséről, munkájáról. A német vendé­gek elismeréssel hallották, hogy a járműipari művek — amely főként vásúti személy- kocsikat és motorvonatokat készít — termékeinek több mint felét exportálja, s egye­bek között a Szovjetunióba, az Egyesült Arab Köztársaságba szállít. A közeljövőben Győr­ben készült vasúti kocsikat in­dítanak \jtba Indonéziába is, mert e távoli ország több száz darabot rendelt. A időszerű kérdéseiről tanácskoztak a járási vezetők A megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága tegnap Balatonlellén, a SZOT Május 1. üdülőjében értekezletet tartott a járási pártbizottságok első titkárai­nak és a járási tanácsok . vb- elnökeinek részvételével. Ezen a mezőgazdaság időszerű kér­déseiről tanácskoztak. Illés Dezső elvtárs, a me­gyei pártbizottság titkára érté­kelte a termelőszövetkezetek 1963. évi zárszámadását. Böhm József elvtárs, a me­gyei tanács vb-elnöke az idei termelési tervek teljesítésének feladatairól számolt be. Né­meth Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára a népgazdaság helyzetéről adott tájékoztatást. Megjelent a tanácskozáson Tóth Mátyás elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak megyei instruktora; Var­ga József elvtárs, a Miniszter- tanács Tanácstervek Osztályá­nak megyei instruktora és dr. Nagy Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. Részt vettek a tanácskozáson a me­gyei pártbizottság osztályveze­tői is. Az értekezlet után a részve­vők hajókirándulást tettek a Balatonon. A tájékoztatóban szó esett a termelési eredményekről is, amelyre méltán lehet büszke a gyár kollektívája. Az idén a tavalyinál 25 százalékkal több terméket állítanak elő, s a nem kis feladatot jelentő elő­irányzatokat az első évnegyed­ben hiánytalanul teljesítették. Szalámi Pál, a pártbizottság titkára az üzem párt- és tö­megszervezeteinek életéről, munkájáról, terveiről adott számot. Mint mondta, a szo­cialista címért küzdő komplex és ifjúsági munkacsapatoknak nagy részük van az elmúlt hó­napok szép munkasikereiben. A 347 brigádban körülbelül négyezren dolgoznak, s a mind összeforrottabbá váló munkás­gárda tagjai közül csaknem kétezren kaptak kiváló dolgo­zó jelvényt. A tájékoztató után Walter Ulbricht érdeklődött a terme­lékenység emelkedését tükröző mutatókról, majd arról be­szélt, milyen rendkívüli jelen­tőségű a termelés állandó eme­lése, a modern technika esz­közeinek alkalmazása. Hangoztatta, hogy a szocia­lizmus és a kapitalizmus kö­zötti gazdasági versenyben a tudomány, a technika minden eszközét fel kell használnunk ahhoz, hogy a legkülönbözőbb gyártmányok területén élérjük, sőt túl is szárnyaljuk a világ- színvonalat. A növekvő ter­melési eredmények biztosítják az életszínvonal emelését cél­jaink valóra váltását. Walter Ulbricht ezután ar­ról szólt, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban folyó vi­tában teljes a nézetazonosság pártjaink között. A közvetlen hangulatú beszélgetés végén Walter Ulbricht sok sikert kí­vánt a gyár vezetőinek és dol­gozóinak. A vendégek ezután üzemlá­togatásra indultak. Megtekin­tették a járműgyár 8000 négy­zetméter alapterületű korszerű csarnokát, ahol a teherautók és autóbuszok futóműveit készí­tik. Az üzemlátogatás következő állomása a vasúti járműgyár volt. Ezután a gyár udvarán a vagonszerelde előtt üzemi gyű­lésen találkoztak a gyár dol­gozóival. A gyűlés kezdetére több ezren gyűltek össze, s nagy tapssal köszöntötték a díszemelvényre lépő Walter Ulbrichtot, Lothar Bolzot, az NDK párt- és kormányküldött­ségének többi tagját, valamint a társaságukban levő magyar vezetőket. Csányi Dezsőnek, a vasúti járműgyár pártbizottsá­ga titkárának megnyitó szavai után Fock Jenő mondott be­szédet. Fock elvtárs nagy tapssal kí­sért beszédét a szocializmust építő német és magyar nép ba­rátságának és a békének élte­tésével fejezte be. Ezután a részvevők nagy tapsa közben dr. Lothar Bolz lépett a mikrofonhoz. Köszönetét mondott a baráti fogadtatásért, majd így foly­tatta beszédét: — Az önök üzeme a Német Demokratikus Köztársaság el­ső elnöke, Wilhelm Pieck ne­vét viseli, Wilhelm Pieck a béke és a szocializmus, a dol­gozó emberek ügyének nagy harcosa volt. Ezért'neve fény­lő példaképe népeink meg­bonthatatlan barátságának. Nagy örömmel látjuk, az ipar és a mezőgazdaság fej­lesztésében elért eredményei­ket. Az 1960. évi moszkvai nyi­latkozat a szocialista országo­kat arra a kötelességükre fi­gyelmezteti, hogy használják ki az összes lehetőségeket a termelési erők rohamos fej­lesztésére és az új technika al­kalmazásával biztosítsák a tér-, melés magas színvonalát. A Magyar Szocialista Munkás­párt vezetésével önök hűen teljesítik ezt a kötelességüket, mert tudják, hogy ez az alapja a nép jobb életének, az élet- színvonal emelkedésének. Mi is jó eredményeket értünk el a Német Demokratikus Köz­társaságban az ipar és a me­zőgazdaság területén, és javí­tottuk dolgozóink életszínvo­nalát. Erről a közös útról nem té­rítenek le bennünket azok az álforradalmi frázisok, amelye­ket a kínai vezetők hangoztat­nak, akik szerint az életszín­vonal emelése »kispolgári« tö­rekvés. Büszkék vagyunk arra, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban — Európa szívé­ben, olyan területen, ahol elő­zőleg a náci fasizmus uralko­dott — létrehoztuk a munká­sok és parasztok államát, és sikeresen építjük a szocializ­must. Miután a szovjet hadsereg szétverte a Hitler-fasizmust, a német nép előtt az a feladat állt, hogy Európa szívében egyszer s mindenkorra meg­szüntesse az imperialista hábo­rús veszélyt. A Német Demok­ratikus Köztársaság területén ezt a történelmi feladatot tel­jesítettük. Ennek alapvető fel­tétele volt a munkásosztály politikai és szervezeti egyesü­lése marxista—leninista ala­pon, és pártjaink együttműkö­dése a demokratikus blokkban. Nagy taps fogadta dr. Lo­thar Bolz szavait, s az ünnep­lés még fokozódott, amikor né­met vendégeink Marx Károly arcképét nyújtották át aján­dékként a gyár vezetőinek, dolgozóinak. A lelkes hangula­

Next

/
Oldalképek
Tartalom