Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-13 / 110. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁRA: 50 FILLÉR XXI. ÉVFOLYAM 110. SZÁM SZERDA, 1964. MÁJUS 13. MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Mai számunk tartalmából: legyenek meg minden! a kukoricáiéi melés (okozáséért a falusi asszonyok (3. o.) Olvasóink írják (5 o.i Kis „VIT“ Kőszegen (6. o.) Megtartotta IV. küldöttgyűlését a TIT Somogy megyei szervezete A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Somogy me­gyei szervezete a megyei ta­nács vb nagytermében tegnap tartotta meg IV. Küldöttgyűlé­sét. A küldöttgyűlést dr. Török Lehel nyitotta meg, majd Merő Béla, a TIT Somogy me­gyei szervezetének alelnöke köszöntötte a tanácskozás részvevőit. Az elnökségben helyet foglal­tak: dr. Nagy Lajos, az MSZMP megyei bizottságának titkára; Szigeti István, a me­gyei tanács vb-elnökhelyette- se; Csepreghy Győző, a TIT országos elnökségének tagja; Gaál György, a^^IT-központ gazdasági igazgatója; Kánya János, a TIT megyei titkára; Hajdú Tibor, a Felsőfokú Ta­nítóképző Intézet igazgatója; Bojtay Béla, a TIT Somogy megyei szervezete ellenőrző bizottságának elnöke. Kánya János, a TIT megyei titkára kiegészítette az írásos beszámolót, amely a megyei szervezet 1961—63-ban végzett munkájáról és a szervezet jö­vőbeni feladatairól szólt. Ezután a TIT IV. küldött- gyűlésének részvevői Bojtay Béla előadásában meghallgat­ták a megyei ellenőrző bizott­ság jelentését az alapszabály szerinti működésről és a gaz­dálkodásról. A beszámolókat hozzászólások követték. Csepreghy Győző, a TIT So­mogy megyei szervezetének volt elnöke a TIT országos el­nökségének 'sei etében oklevelet nyújt Szentes Imrének, dr. V 2i József­nek, Csákabonyi Balázsnak, Vörös Lászlónak, dr. Wirth Ferencnek, dr. Mozsgai Gé­zának és Kopárt Dénesnek munkájuk elismeréseképpen. A vita után megválasztot­ták a megyei elnökséget és az ellenőrző bizottságot, vala­mint a TIT országos küldött- közgyűlésének részvevőit. A tanácskozás ismertetésére még visszatérünk. Hazautazott az NDK párt- és kormányküldöttsége Kedden délelőtt elutazott Budapestről a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának és a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mányának küldöttsége, amely a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására hivata­los baráti látogatást tett ha­zánkban. A küldöttséget Wal­ter Ulbricht, a Német Szocia­lista Egységpárt Központi Bi­zottságának első titkára, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsának elnöke és dr. Lothar Bolz, az NDK Minisztertanácsának elnök- helyettese. Az NDK párt- és kormány- küldöttségét a Ferihegyi re­pülőtéren ünnepélyesen bú­csúztatták. A repülőtéren a budapesti üzemek, hivatalok, vállalatok, intézmények mint­egy tízezer dolgozója gyűlt össze. Megjelent a búcsúztatásnál Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnö­ke; Kádár János, az. MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke és fe­lesége; Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Rónai Sándor, Somogyi Mik­lós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagjai és a Közpon­ti Bizottság titkárai. A repülőtér betonján felso­rakozott díszegység parancsno­ka jelentést tett Walter Ulb- richtnak, majd .felcsendültek a magyar és az NDK-himnusz hangjai, s közben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a Német Demokratikus Köztársaság ál­lamfőjének tiszteletére. Wal­ter Ulbricht — Dobi István és Kádár János társ sá éban — ellépett a díszőrség előtt, és köszöntötte az egységet. Ezután Walter Ulbricht és Kádár János búcsúbeszédet mondott. Német Demokratikus Köztársssá párt- és ilormánykülittséoéoek a Magyar Népköztársaságban tilt látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány meghívására Walter Ulbrichtnak, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa el­nökének, valamint dr. Lothar Bolznak, a Nérriet Demokrati­kus Köztársaság Miniszterta­nácsa elnökhelyettesének ve­zetésével 1964. május 6—12 között baráti látogatást tett a Magyar Népköztársaságba- a Német Demokratiku K" társaság párt- és korír vküi döttsége. A küldöttség megismerke­dett a magyar népnek a szo­cializmus építésében elért eredményeivel, ellátogatott ipari és mezőgazdasági üze­mekbe, kulturális intézmé­nyekbe és találkozott a ma­gyar munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség kép­viselőivel. A Német Demokra­tikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségére mély benyomást gyakoroltak a ma­gyar népnek a Magyar Szocia­lista Munkáspárt vezetésével a szocializmus építésében elért nagy sikerei, a küldöttség szí­vélyes fogadtatása a magyar- országi látogatás során újabb eleven bizonyítéka a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság testvéri kapcsolatainak és barátságának. A látogatás során a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége tárgyalásokat folytatott a Mrgmr Szocialista Munkás- Központi Bizottságának magyar forradalmi mun- araszt kormánynak a iselőivel. A szívélyes légkörben és a testvéri barátság szellemében lefolytatott tárgyalásokon tá­jékoztatták egymást országaik helyzetéről, pártjaik és kor­mányaik tevékenységéről, megvitatták a nemzetközi helyzet és a nemzetközi mun­kásmozgalom legfontosabb kérdéseit, s gyümölcsöző esz­mecserét folytattak a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság testvéri együttműködésének további elmélyítéséről. A fe­lek nézetei minden megtár­gyalt kérdésben teljes mér­tékben megegyeznek. I. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság külpolitikájában a békés egymás mellett élés le­nini elvét követi. Ez ma az egyetlen politika, amely meg­felel a béke, az emberiség ér­dekeinek, megkönnyíti a szo­cializmus erőinek további elő­renyomulását, az elnyomott népek nemzeti függetlenségi harcát és a népek általános imperialista-ellenes küzdel­mét. Éppen ezért mindkét ál­lam fő. külpolitikai feladatá­nak tekinti a béke fenntartá­sáért és biztosításáért, a nuk­leáris háború megakadályozá­sáért és a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének meg­valósításáért folytatott harcot. Mindkét félnek az a meg­győződése, hogy a szocialista országok állandóan növekvő ereje, a munkásosztály és a ZÖLDTAKARMÁNY-KASZÁLÁS A tavaszi melegben gyor­san szárba szö­kött a takar­mányrozs a Bárdibükki Ál­lami Gazda­ság tábláján. A takarmányo- soknak máris sok a dolguk, hiszen az álla­tok a téli silón kívül egyre több zöldet is kapnak. Az el­ső nap öt má­zsát kaszáltak, aztán ahogy erősödik a rozs, mindig töb­bet visznek az istállóba. Már az ötven má­zsa körül tar­tanak. — Van en­nél erősebb ro­zsunk is — mondja Kismar­ton István, az egyik takarmá-, nyos —, de azért vágjuk elő­ször ezt, mert ide takarmány- lépát vet a gazdaság. A rozsban kasza suhog. A kis táblára nem volna érde­mes gépet ráhozni. Kismarton Istvánná, Várhegyi Nándor meg Simon János korán kezdi a munkát. Sok takarmányt kell betakarítani, ezért már reggel hatkor munkába áll­nak. S bizony Jóval elmúlik dél, mire beDku.ik. I’ti'om órára az istállóban keil lenni az utolsó szál takarmánynak is. békéért küzdő erők harca az imeprialista országokban, va­lamint a fiatal nemzeti álla­mok növekvő szerepe a nem­zetközi politikában megterem­ti annak lehetőségét, hogy megakadályozzák az atomhá­ború kitörését és megszilár­dítsák a békés egymás mellett élést. A nemzetközi erőviszo­nyok fejlődése igazolja a kommunista és munkáspártok 1957. és 1960. évi moszkvai tárgyalásain megállapított fő irányvonal helyességét. A megváltozott nemzetközi erőviszonyok hatása alatt az imperialista hatalmak uralko­dó köreinek egy része is kez­di felismerni, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgya­lások útján kell megoldani. Nem szabad szem elől tévesz­teni azonban, hogy az impe­rialisták befolyásos körei új meg új kísérleteket tesznek, hogy akadályozzák a nemzet­közi enyhülés folyamatát, fo­kozzák a fegyverkezési ver­senyt, és újra felszítsák a hi­degháborút. A békét továbbra is veszély fenyegeti. A béke védelme megköveteli ezért a béke összes erőinek a mozgó­sítását. A felek megállapítják, hogy a Szovjetuniónak a béke bizto­sításáért, az elnyomott népek teljes felszabadításáért a kü­lönböző nemzetközi fórumo­kon tett lépései és kezdemé­nyezései hatékonyan segítik a háborús veszély elhárítását, a nemzetközi feszültség enyhülé­sét és mozgósítják a béke erőit. A két fél támogatja az álta­lános és teljes leszerelésről szóló, a genfi tizennyolc-ha­talmi leszerelési értekezlet napirendjén is szereplő szov jet javaslatokat. A Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöké­nek, N. Sz. Hruscsovnak a te­rületi és határviták rendezésé­nél az államoknak az erőszak alkalmazásáról való lemondá­sára irányuló javaslatát a bé­ke megerősítése érdekében tett jelentős lépésnek tekinti. Üdvözlik a Moszkvában alá­írt szerződést az atomfegy­verkísérletek részleges betil­tásáról és az Egyesült Nem­zetek Szervezete által hozott határozatot a nukleáris fegy­vereknek a világűrbe való küldésének betiltásáról, vala­mint a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Nagy-Britan- nia nyilatkozatait a katonai célokat szolgáló hasadóanya­gok termelésének csökkenté­séről. Mindkét fél támogatja az atomfegyvermentes övezetek megteremtését célzó javasla­tokat, amelyek megvalósítása megkönnyítené az általános és teljes leszerelést A Magyar Népköztársaság támogatja a Német Demokra­tikus Köztársaság kormányá­nak javaslatát, hogy a két né­met állam kössön egyezményt, hogy nem gyárt, nem szerez be, nem helyez el területén, nem alkalmaz atomfegyvert és nem törekszik ilyen fegyverek feletti rendelkezési jog meg­szerzésére. Mindkét fél támo­gatja a Lengyel Népköztársa­ság kormányának javaslatát Közép-Európában a nukleáris és termonukleáris fegyverek befagyasztására. Újra kifejezik meggyőződésüket, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti megnemtá­madási szerződés megkötése lényegesen hozzájárulna a há­borús veszély csökkentéséhez. A Magyar Népköztársaság képviselői az európai és a vi­lágbéke szempontjából törté­nelmi jelentőségűnek tartják a Német Demokratikus Köz­társaság, az első békeszerető munkás-paraszt német állam létezését és a német nép szo­cialista jövőjéért, a német imperializmus ellen folyó harcban betöltött szerepét. A Német Demokratikus Köztár­saság saját területén végre­hajtotta a potsdami szerződés rendelkezéseit. A másfél évti­zede fennálló Német Demok­ratikus Köztársaság felvirág­zása, népe jólétének növeke­dése, nemzetközi tekintélyé­nek és súlyának erősödése fon­tos tényező a béke és a hala­dás erőinek harcában. Mindkét küldöttség köteles­ségének tekinti a népek fi­gyelmét felhívni, hogy Európa népeinek békéjét állandó ve­széllyel fenyegeti a nyugatné­met revansista politika és atomfegyverkezés. A nyugat­német imperialisták és mili­taristák makacsul ragaszkod­nak kalandor terveikhez, amelyekkel meg akarják vál­toztatni a második világhábo­rú után kialakult helyzetet. Agresszív, hódító törekvé­seikkel Nyugat-Németországot hidegháborús és békét veszé­lyeztető góccá tették. A Né­met Szövetségi Köztársaságban magas hivatalos állásokat töl­tenek be fasiszták, háborús bűnösök. A német imperializmus és militarizmus erői, amelyek egy fél évszázad alatt kétszer so­dorták véres világháborúba a népeket, ma is döntő befolyást gyakorolnak a nyugatnémet politikára. A nyugatnémet kormány az egyetlen Európá­ban, amely területi követelé­sekkel lép fel más államokkal szemben. Az amerikai impe­rialistákkal szövetségben, a Német Szövetségi Köztársaság militarista körei Nyugat-Né­metországot és Nyugat-Berlint a szocialista országok elleni aknamunka európai központjá­vá és a szocializmus országai­ból elmenekült fasiszta e’~' ek gyűjtőhelyévé tették. A et Szövetségi Köztársaság kor­mánya céljai érdekében veze­tő szerepre igyekszik szert ten­ni az agresszív Észak-atlanti Szövetségen belül, hogy azt sa­ját háborús tervei szolgálatába állítsa, elősegítse gyors ütemű fegyverkezését és a több olda­lú atemhaderő keretén belül megszerezze az atomfegyverek feletti rendelkezés jogát. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság rámutatnak arra, hogy az Észak-atlanti Szövetség többoldalú atomhaderejének létrehozása és Nyugat-Német- országnak ebbe törtérfo bevo­nása rendkívüli veszélyt jelen­tene a nemzetközi élet békés alakulására. Európa és a világ békéjének megszilárdítása megköveteli a nyugatnémet re­vansista politika feladását és a nyugatnémet militaristák tá­voltartását az atomfegyverke­zéstől. A Magyar Népköztársaság határozottan fellép az ún. Hall- stein-doktrina ellen, és mint a revanspolitika megnyilatkozá­sát, határozottan visszautasítja a bonni kormánynak azt a jog­talan igényét, hogy egész Né­metországot képviselje. A Magyar Népköztársaság kormánya nagyra értékeli a Német Demokratikus Köztár­saságnak a német kérdés bé­kés rendezéséért folytatott kö­vetkezetes harcát és a két né­met állam kormánya közeledé­sének és kölcsönös megértésé­nek elősegítésére irányuló ja­vaslatait. A két, egymástól el­térő társadalmi rendszerű né­met állam létezésének feltéte­lei között szükséges, hogy a bé­kés egymás mellett élés szel­lemében a két német állam, valamint a Német Demokra­tikus Köztársaság és Nyugat- Berlin között megegyezés jöj­jön létre. A Német Demokratikus Köz­társaság javaslatai a két né­met állam, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin közötti kapcso­latok normalizálására közös bizottságok létesítése útján, úgyszintén a két német állam kormányai és a Német Demok­ratikus Köztársaság és Nyu­gat-Berlin között a józan éS“z és a jóakarat egyezményének megkötésére irányuló javasla­tai lépésről lépésre fejleszte­nék az együttműködést és elő­készítenék a német konföderá­ciót. Mindkét fél egyetért, hogy a béke érdekei megkövetelik a második világháború marad­ványainak felszámolását, a né­met békeszerződés megkötését, valamint Nyugat-Berlin demi- litarizált szabad várossá nyil­vánítását. A Magyar Népköztársaság a Német Demokratikus Köz­társaság készségét, hogy Nyu­gat-Berlint, amely a Német Demokratikus Köztársaság kel­lős közepén fekszik, és ahol a bonni kormány semmilyen jog­gal és illetékességgel nem ren­delkezik, önálló politikai egy­ségként kezelje és számára a semleges szabad város státu­szát biztosítsa, a béke érdeké­ben tett jelentős engedmény­nek tekinti, mivel egész Ber­lin jog szerint, a Német De­mokratikus Köztársaság terü­letéhez tartozik. A Német Demokratikus Köz­társaság kezdeményezésére a nyugat-berlini szenátussal 1963 decemberében az utazási enge­délyekről létrejött megállapo- dás'"rí mindkét fél annak bi- zcr. 'kút látja, hogy további lehetőségei vannak a Né mél (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom