Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-09 / 107. szám
Szombat, 1964. május 9. SOMOGYI NÉPLAP Ml A VÉLEMÉNYE A MUNKÁRÓL! Közvéleménykutatás a IV/d-ben A z embereket a munka Nézem tovább a kusza be- Ál tette emberré. Munka tűs papírlapokat. Kik szaladtak vak vágányra? Velük nélkül elképzelhetetlen az ember élete.-« »A munka szerintem az élet elengedhetetlen alapeleme, nemcsak anyagi, hanem elsősórban társadalmi szempontból.« Két vélemény a munkáról. Ügy kezdődött az egész, mint egy röpdolgozat. Az első padban ülők papírokat osztottak ki, egy kis nyüzsgés, sustorgás, aztán huszonkét negyedikes gimnazista írni kezdett. Tantermük tiszta, rendes; a falakon képek, szemléltető táblázatok, drót- és színespa- pír-alkotások: traktoros meg a tokiói olimpia hirdetménye. A faliújság és a sporthíradó üres. Ez a huszonkét érettségi előtt álló fiatalember a Táncsics Gimnázium IV/d osztályának tanulója. Mind tovább akar tanulni, értelmiségi pályára készülnek. Mi a véleményük a fizikai munkáról? Dolgoztak-e már? Elképzelhetőnek tartják-e. hogy egész életüket fizikai munkával töltsék el? Epekre a kérdésekre kaptam tőlük választ: vágyaikról, tetteikről, véleményükről, gondolkodásukról, erényeikről és tévedéseikről; Tj1 ént idéztem két véle- ményt.. Erdőmérnöki, illetve orvosi pályára készül ez a két fiatalember. Válaszaik reálisak, el tudják rendezni a dolgokat és fogalmakat a maguk helyére. »A munkára feltétlen szükség van. Szerintem a tétlenség, a semmittevés a társadalom felbomlásához, az emberi elme megbomlásához vezetne — írja egy festőmű- vészjelölt. De a továbbiakban már túl sokat követel: »Csak olyan munkát tudnék elvégezni, amely minden nap, minden órában, sőt percenként újat ad. A napok, az események monotonságát, nem hiszem, hogy kibírnám, ebből a szórakozás, művelődés sem nyújt kiutat.« Tegyük fel, hogy festőművész lesz ebből a diákból, és nyugtalansága némi teret kap. Akkor lehetséges, hogy sosem jön rá filozófiájának helytelenségére. Változnak majd minden bizonynyal azok a körülményei, amelyek ezt a filozófiát kialakították benne, és változni fog ő maga is, és akkor valószínűleg rájön, hogy minden munkában van változatosság, van új — csak más értelemben, mint ahogy most elképzeli. Festőművész szeretne lenni, azt akarja, hogy minden pillanatban »találjak újat, és ne olyan dolgokat fedezzek föl, amelyet már ismertek«. Szólamnak kitűnően hangzik, igazán felnőttes, de mégiscsak "zélam. Hájon majd ez a fia- folember, hogy az is óriási dolog, ha egy egész élet alatt sikerül fölfedeznie néhány ismeretlen, új dolgot Az ÉM Építőipari Szállítási Vállalat pécsi szállítási vzemegysége pécsi munkahelyre fölvesz gépkocsirakodókat. Szál list, étkezés! biztosítunk I'anácsieazolés szükséges. Útiköltséget nem térítünk Jelentkezés: PÉCS, Megyeri u. 50. (3174) retnék egy kicsit vitatkozni. "V/T i a véleménye a mun- káról egy leendő ügyésznek? »Szüséges rossz.« Egy jövendőbeli orvosnak? »A ’ munka az élettel jár, ha nem is örömmel, de csinálni kell.« Egy másik orvosjelöltnek? »Ä frázisokon kívül: szükséges, bár kényelmetlen.« Egy mérnöki pályára készülő embernek? »A munka a lét- fenntartáshoz szükséges kényszerűség, amire csak azért van szükség, mert társadalomban élünk. Különben nem hiszek abban: a munka nemesít.« Eddig a vélemények. Az a pad, amelyben ülnek, a szén, amivel fűtenek, az út, amin járnak, a ház, amiben laknak, minden, minden a munka eredménye. Ez volna a »szükséges rossz«? Ez lenne a »kényelmetlen«: emberek szükségleteit kielégíteni? Mikor ezeket a sorokat leírták, biztosan nem gondoltak arra, hogy lakjunk barlangban, kőbaltával verjük agyon a táplálékul szolgáló állatokat, s közben járjunk egyetemre, legyünk ügyészek, orvosok. Ez paradoxon — s mégis ez a ki- csengése válaszuknak, különösképp a mérnöki pályára készülő fiatalembernek, aki a társadalom nélküli életformát javasolja. Megállapításuk egyik fele, a »szükséges« — ez helyes. Hogy a »rosszat« milyen tapasztalatok alapján mondták ki, nem tudom. Valószínű, hogy a fizikai munkában nem a cselekvés értelmét, célját látták meg, hanem azt, hogy fárasztó, néha verejtékes, hogy olajos lesz a munkás ruhája; s ha ebbe a helyzetbe képzeli magát egy tiszta in- ges, vasalt nadrágos gimnazista, akkor ebből a szempontból tarthatja »kényelmetlennek« vagy éppenséggel »rossz«-nak. Az viszont már riasztó, amit erre a kérdésre feleltek; Végeznének-e egész életükben fizikai munkát? A leendő ügyész: »Nem, mert olyan nevelést kaptam.« A jövendőbeli orvos: Nem nagy örömmel, de ha kellene, csinálná. A másik orvosjelölt: »Nem, mert tudatomra végső soron nyomasztóan hatna, visszafejlesztene. A szorosan vett fizikai munka megfoszt emberi mivoltomtól — mások irányítását, akaratát teljesíteni egész életre képtelenség.« A mérnöki pályára készülő diák: Nem, mert nem biztosítja a családnak a gond és anyagi problémák nélküli életet. Ez a kettő pedig főként meghatározója a családi boldogságnak.« IV agyon sok gyerek hoz ' még hazulról helytelen életlátást, és iskoláink ezt csak részben tudják megváltoztatni. Az is hozzájárult elképesztő véleményük kialakításához, hogy eddig a család tartotta el őket, anyagi gondjaik nem voltak, s ezt' a gondtalanságot szeretnék megőrizni lehetőleg a legkevesebb munka árán. A társadalmi rend, a törvény ellen vétkezőket akarja majd vádolni az, aki a munkát — a társadalom alapját — szükséges rossznak tartja? Gyógyítani akar az, aki bizonyos értelemben cezarománi- ás? Vagy még annyira gyerek, hogy elképzelte: az egyetem elvégzése után azonnal kinevezik egy hatalmas kórház igazgató főorvosává? Bár ebben az esetben is kénytelen lenne elfogadni mások irányítását. S akkor? Tudatára nyomasztóan hatna, visszafejlesz- tené, megfosztaná emberi mivoltától, életképtelenné válna? Ezek szerint a világ sok-sok millió munkása nem ember? Nem tudnak örülni vagy töprengeni? Számukra közömbös érzés valami kézzelfogható. lemérhető hasznosat, szükségeset alkotni? Nem. Csak erre nem gondolt ez a fiatalember. A huszonkét diák kivétel nélkül végzett már fizikai munkát, az alkalmi fagylalt- árusítástól kezdve a vagonkirakásig szinte mindent. A politechnikai órákon is kaptak egy kis ízelítőt a fizikai munkából. Sokan hoztak magukkal ezekből az ízelítőkből elkeserítő észrevételeket. A gyakorlati foglalkozásokon nemcsak odaállítani kellene őket a gépek, a munkapad mellé, hanem meg is kellene szerettetni velük azt, amit csinálnak. Egyikük például azt írta, hogy a traktorpucolást nem végezné semmi pénzért sem, mert azt kellett a politechnikaórán. .. Itt a nevelőknek kell segíteniük. Érdekes, hogy. még milyen kibúvókat találtak ezek a fiúk.- Nyolcán hivatkoztak arra, hogy egészségi állapotuk miatt nem vállalnának fizikai munkát (mondanom sem kell, életerős fiatalemberek mind, és bármilyen munkát elvégezhetnének megerőltetés nélkül) Kilencen úgy érzik, hogy a szellemi munkában többre képesek, mint a fizikai munkában. (Hogyan győződtek meg erről?) A z jó dolog, ha valaki arra törekszik, hogy minél műveltebb legyen, minél többet tudjon (sokan írták, hogy a fizikai munkások műveltsége hiányos). De hiszen a több tudásban is sok-sok munka fekszik! önbizalomból nincs hiány a IV/d-ben. Csak egy kicsit alább kell adni az előítéletekből. A szülők és a nevelők pedig tanítsák meg őket arra, hogy munkájukért kell' becsülni és értékelni az embereket. S. Nagy Gabriella Több szorgalommal, nagyobb egyetéri ELŐBBRE LÉPHET-E AZ ÚJVÁRFALVI TSZ? JÓL EMLÉKSZEM MÉG arra az őszinte, a bajokat, a gondokat nyíltan feltáró beszélgetésre, amelyet a múlt év őszén a megye vezetői folytattak jól dolgozó újvárfalvi asszonyokkal. »... A törvénytelenség, az igazságtalanság és néha az embertelen intézkedések sorozata lelhető föl ebben a gazdaságban« — ezeket jegyeztem meg, s még annyit, hogy a vezetés gyenge, s az eredménytelenség miatt mind elkeseredettebb a nép. Most több mint fél év múltán újra meglátogattam ezeket az asszonyokat, akik akkor nemcsak bíráltak, hanem arra is rámutattak, hogy mit kellene leghamarabb orvosolni. Sajnos, csalódás ért. Azt tudtam, hogy új elnök, új vezetőség került a gazdaság élére, s a beszélgetésre emlékezve azt vártam, hogy a megváltozott körülmények között nagy szorgalommal munkálkodnak azon, hogy kijussanak a hullámvölgyből. Azonban nem egészen ezt találtam. Űjvárfalván sokkal nehezebb, bonyolultabb a helyzet, mint az első pillanatban látszik. A tagság annyira elvesztette a hitét, a bizalmát, hogy csak nagyon lassan, kitartó munkával lehet itt előbbre jutni. Ahogy Lengyel György tsz-elnök mondotta, szinte elölről kell kezdeni mindent, alapjaiban kell változtatni a gazdálkodáson. Ez pedig nem megy máról holnapra. Természetesen, amit lehetett, azt máris megtették; itt elsősorban a jogtalan kiküldetési díjak fizetésének megszüntetésére, a szerzett egységek arányában szétosztásra kerülő zöldtakarmányra, illetve kaszálójuttatásra stb. gondolunk. Ez azonban csak intézkedés, s akadnak — nem is kevesen —, akik a korábbi évek gyakorlatából ítélve arra számítanak, hogy intézkedés is marad. És nem dolgoznak. Meglehetősen lemaradt a szövetkezet az időszerű munkákkal, még 90 hold szánta- nivaló és 190 holdnyi vetés van hátra a közösben. A háztájival valamivel jobban állnak, jórészt ez a magyarázat a közös elmaradására. Valkó Jánosné úgy fogalmazta meg, hogy akik dolgoztak idáig, azok mennek most is, akik pedig elhúzódtak, azok most sem törik össze magukat. Hogy mit jelent ez számokban kifejezve? Ifj. Szűcs Jánosné munkacsapatába harminc nő tartozik, de csak 10—14 asszonyra lehet mindig számítani. Pados lm- rénének a 16 tagú munkacsapatából hatan-nyolcan dolgoznak rendszeresen. Súlyos gond a munkaerőhiány. Nagyon sokan azt a nézetet vallják, hogy »előbb fizessen a tsz, aztán megyünk dolgozni«. Jó lenne egyszer végre megérteni, hogy előbb meg kell termelni az árut, amiből pénz lesz. S aztán lehet csak fizetni! AZT MONDTAM, SOK A PANASZ, sok a baj. Igen nehéz volt a vezetésnek ez a tavasz. A gyökerek mélyre nyúlnak, s egyetlen szóval így lehetne kifejezni a bajok eredőjét: ellenségeskedés. Egy brigádvezetőt le kellett cserélni ezen a tavaszon durva, megengedhetetlen magatartása miatt. — Ha már így együtt vagyunk, akkor ne csak a saját ügyével foglalkozzon min„ T ojásgyá Balázs Piroska szakmunkás élsz Pál sokat a tojóházakból. tojáCsizy Istvánné telepvezető a napi számolja össze. hozamot Németh Zsuzsa szakmunkástanuló naponta rak az öné tetőkbe. 12 mázsa tojótápot Számottevő jövedelmet hoz a nagyüzemi gazdaságoknak a baromfitenyésztés. Megyénkben is egyre több tsz, állami gazdaság foglalkozik baromfi- neveléssel, nagy hozamú, jó tulajdonságú törzsállomány nevelésével. Ellátogattunk a Lábodi Állami Gazdaság homokpusztai baromfitelepére, a modern »tojásgyárba« — így nevezi ezt a telepet vezetője, Csizy Istvánné. A három tojóházban csaknem tízezer fehér tyúkot nevelnek. Egy tyúknak évente átlagosan 220 darab tojáshozama van. A telepvezetőn kívül három gondozóra van szükség ebben a nagyüzemben. Naponta 5000 —5500 darab tojást szednek ki a tojóládákból. Gépesítve van az etetés és itatás, a szellőztetést több tucat ventillátorr .1 oldják meg. Télen a meleg levegőt géppel fúvatják a fogházakba. A zárt tartású' rendszerben élő tyúkok 22 hetes korukban kezdik el a tojást, és egy éven át vannak a tojó- házban Utána a vágóhídra kerülnek. jj dig mindenki, mert így nem megyünk semmire, hanem törődni kell a közössel is — így mondta Kalmár Istvánné. Mert az is probléma Üjvár- falván, hogy a sorrendet így szokták tartani: először én, másodszor is én, harmadszor a komám és úgy a negyedikre a tsz. Helytelen ez. Kal- márné és még néhány asszony szót is emel ez ellen. Meg kell őket becsülni éppúgy, akár az olyan munkacsapatvezetőt, mint Szűcsné, aki tele van kezdeményezéssel, s maga is keresi, milyen munkát kell leghamarabb elvégezni. Csakhogy ezeket a szorgalmas asszonyokat is támadás éri. Nemegyszer se vége, se hdfesza nincs az ellenük való áskálódásnak. A másik csapatvezető, Pados Imréné is azt mondja, hogy mindig viszály van ■ a csapatvezetők között. Ártalmasak, a fegyelem rovására mennek ezek a rosszindulatú rágalmakból táplálkozó mendemondák. Nem • lenne jobb nyíltan, szemtől szembe megbeszélni a problémákat, erejüket pedig a minél szervezettebb, jobb munka végzésére fordítani? Az újvárfalvi asszonyokból nem hiányzik a szorgalom, és többre is képesek lennének, ha megszűnne köztük az időnként fel-felcsapó viszálykodás. EZEK AZ ASSZONYOK, akik az ősszel elmondták gondjaikat, és most is szóltak problémáikról, látják, tudják, hogy nehéz helyzetben van a gazdaság. Kivétel nélkül azt vallották, hogy bíznak az új elnökben, az új vezetésben. Igen fontos ez, de nem minden. Egy ember csodát nem csinálhat, a helyes utat megtalálni csak együttes evővel lehet. Valamennyiük érdeke, hogy a rég óhajtott összefogás létrejöjjön. Többet tudnak tenni az emberek annál, mint amiről eddig bizonyságot adtak. Ha őszintén kívánják, hogy megszűnjön az egy helyben topogás, akkor nagyobb szorgalomra, kevesebb áskálódásra, az új vezetés hathatósabb támogatására és nagyon lelkiismeretes munkára van szükség Üjvariálván. Vörös Marta Vetőgép vagy kukoricadaráló ? Először Csonka Istvánt, az atta- lai Vörös Csillag Tsz agronómu- sát hallottam panaszkodni az FKV—6-os kukoricavetőgépre: — Most vettük a tavasszal, de képtelenség vele vetni. Nem is töri, hanem szinte darálja a szemet. Gyakran, mire észrevesszük, hogy kukoricadarát vetünk a földbe, már húsz-harminc métert is megtesz a gép. Vajon hogyan kei majd ki a vetés? Már felkészültünk a pótlásra is. Beáztattuk a magot, s ha sorol a kukorica, akkor kézikapával pótoljuk a hiányt. Nemcsak attalai gond ez. Hideg Pál, az AGROKER főosztályvezetője azt mondta, hogy az új gyártmányból húsz darabot kaotak a termelőszövetkezetek. A vállalathoz csak egv reklamáció érkezett, ugyanis a gépek garanciális javítását április 1-től a Kaposvári Gépállomás végzi. — Mi a helyzet ezekkel a vetőgépekkel? — kérdeztük Szabó Gézától, a gépállomás részlegvezetőjétől. — Attalán kívül Csorna, Kapospula és Büssű is kérte, hogy nézzük meg a gépet. Szerelőnk két helyen járt, sajnos sokra nem mentünk. A gyártó üzem, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár kioktatott ugyan egy szerelőnket a gépjavításra, de ezeket a gépeket nem tudta megcsinálni. Próbáltuk mindenhogyan állítani, de ha odáig el akaruiik jutni, hogy a szemtörés a minimálisra csökkenjen, akkor holr dánként már kétszeres mennyiséget vet a gép. — A hiba oka? — Szerintünk rossz a vetőtárcsák kiképzése. A szemadagoló akkor is nyomja a szemet, amikor a l^folvócső zárva van. És ígv következik be a törés. Próbáltunk már segíteni ezen úgy is, hogy a CKGN-6-os szovjet vetőgép tárcsát tettük bele, de ez sem megoldás. Helyes lenne, ha mindenütt fi- *rv elemmel kísérnék a gép munkáját, s ha ros«z lesz a kelés, az attalai akhoz hasonlóan — ha kényszermegoldásként is — kézi- kaoával Yitánavetnének. Reméljük. a gvár is felülvizsgálja a hibát, és intézkedik kijavítására. Mert egy 23 590 forintos géptől már elvárható, hogy ne csak szép, hanem jó, használható is legyen. K. I.
