Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-05 / 103. szám
Kedd, 1964. május 5. 3 SOMOGYI NÉPLAP A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat pártszervezete a Központi Bizottság határozatának megvalósításáért A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat kommunistái a közelmúltban párttaggyűlésen vitatták meg a Központi Bizottságnak az építőiparral kapcsolatos februári határozatát. Milyen tanulságokat vontak le ebből, s miben látják ez idő szerinti legfontosabb tennivalóikat? — erről beszélgettünk Vass Lajos elvtárssal, a vállalat csúcs-pártszervezetének titkárával. — Hol tart ma megyénk legnagyobb építőipari vállalata tervteljesitésben, milyen nehézségeket kell le- küzdenie? — Talán a nehézségekkel kezdeném. Nem mentségként, hanem azért, hogy világosabb kép rajzolódjék ki feladatainkról. Nyíltan, szépítés nélkül beszéltünk erről taggyűlésünkön is. Múlt évi terveinket még annak ellenére sem teljesítettük, hogy a kormány engedélyezte a nyugdíjas szakiparosok állományba vételét; katonákat kaptunk az építkezésekhez; vasárnapi műszakokat szerveztünk. Bár túlórára és vasárnapi munkára az előirányzottnál egymillió forinttal többet fizettünk ki, a kemény tél okozta lemaradást nem pótoltuk, sőt tovább nőtt adósságunk. Tetézte a bajokat, hogy a MÁV másfél ezer vagonnal kevesebbet adott a kelleténél, emiatt nagy meny- nyiségű anyag nem jutott el az építkezésekhez. Mindezek együttvéve okozták, hogy az elkészült épületek felét ^ szerződésben vállalt határidő után — pár hónapos, sőt éves késésekkel,’ hibákkal — adtuk át, tetemes összegeket fizettünk ki kötbérre. Harminckét objektumot pedig még az év végéig sem tudtunk átadni a megrendelőknek. Ezek között van hat tsz-istálló és tízmillió forint értékű állami gazdasági vei. Az a tapasztalatunk, hogy a szerződéseket minden fölmérés nélkül kötik, a munkák menetét nem ellenőrzik kellőképpen. De gyakran rajtunk kívül álló okok is hozzájárulnak az építkezések határidejének elhúzódásához. A megrendelők nyolcvan százaléka menetközben módosítja a műszaki tervet, s §nnek általában a kivitelező látja kárát; múlik az idő, nem lehet megtartani a határidőt.- Ilyen adósság mellett nem lesz könnyű teljesíteni az idei tervet. Milyen intézkedéseket javasoltak, illetve határoztak el, hogy elkerüljék a további hibákat? — Az elmondottakból kitűnik, hogy nagyon nagy erőfeszítést követel mind a gazdasági-műszaki vezetéstől, mind a politikai munkásoktól az idei év. A teljességre való törekvés nélkül elmondanám, hogy miben látjuk az előrehaladás kulcsát, mire építettük 1964. évi intézkedési tervünket. Megítélésünk szerint ebben a helyzetben igen nagy felelősség hárul az építkezéseket irányító vezetőkre. A taggyűlésen így fogalmaztuk ezt meg: most már elvárhatjuk ezektől az irányító poszton levő emberektől, hogy ténylegesen vezessenek. Ez alatt azt értjük, hogy szakértelemmel, körültekintéssel és megfelelő programozással a birtokukban szervezzék a munkát, s legyenek beosztottjaiknak politikai nevelőik is, hiszen elsősorban tőlük függ a termelékenység emelkedése, a munkások fegyelme, hangulata. Több építkezésen azt tapasztaltuk, hogy a szakmunkások idejüknek felét segédmunkával töltötték, mivel nem adtak melléjük elegendő kisegítőt. Hiányt szenvedünk felkészült lés koncentrálását kívánja. Az az álláspontunk, hogy új beruházásokba csak akkor szabad belefogni, ha nem lassítják meg a folyamatban levő építkezéseken az ütemet azzal, hogy elvonják onnan a munkaerőt. Az építési idők csökkentésé, a munkák összehangolása a legfontosabb feladatunk. Nagy gondunk a munkaerő- hiány. Ez arra szorít bennünket, hogy mindent megtegyünk a termelékenység emeléséért. Erre az évre 105 új gépet igényeltünk, de csak öt- venet ígértek. Ebből az ötven- ből is mind ez ideig csak tíz gépet kaptunk meg. A helyzetet súlyosbítja, hogy a gépeket nem mindig használják ki megfelelően. A siófoki építkezésen például láttunk olyan gépet, amelynek teljesítménye attól függött, hogy a mellette levő két ember milyen intenzíven dolgozott. Ilyen luxust nem engedhetünk meg magunknak. Hadd szóljak még egy tényezőről. Köztudomású, hogy dolgozóink nagy része falun lakik, kétlaki életet él, egy- egy építkezésen szinte minden járás képviselve van a munkások között. Ezerötszáz dolgozónk közül ezeregyszáz munkásszálláson lakik. Ezek a körülmények csak aláhúzzák az emberek politikai nevelésének, a velük való állandó foglalkozásnak szükségességét. — Mifc tesz vagy tervez ez utóbbi feladat megvalósításáért a pártszervezet, a szak- szervezet és a KISZ? — A városi pártbizottság a politikai munka megjavítására fontos. intézkedést határozott el. A pártmunkát új alapokra helyeztük, alakítunk egy csúcsvezetőséget. Az új szervezeti forma alkalmas arra, hogy jobban, hatékonyabban segítse a gazdasági vezetést, a gazdaságszervező és ellenőrző tevékenységet. Minden szinten összehangoltabb munkát, jobb kapcsolatot valósítunk meg. Arra törekszünk, hogy a dolgozók felelősségérzetének fokozásával — az öntudatos munkásokra támaszkodva — fellépjünk minden hanyagság és liberalizmus ellen. Nagy figyelmet kell fordítanunk a munkásszállásokon folyó politikai nevelőmunka megerősítésére, biztosítanunk kell a kulturált szórakozás lehetőségét. A szakszervezeti bizottsággal, a KISZ-szel együtt sokat tehetünk a felelősség- érzet elmélyítéséért, a gazdaságosabb, jobb, gyorsabb építkezésért. Javasoltuk a KISZ- nek, hogy szervezzen a munkahelyeken minőségvizsgáló őrjáratokat, és a szakipari ifjúsági brigádok adjanak garancialevelet az általuk végzett munkáról. Közös erővel kell dolgoznunk azon, hogy nehézségeinket leküzdjük, teljesítsük nagy feladatainkat — mondotta befejezésül Vass elvtárs. megrendelés. — Az elmondottakon kívttl mi az oka annak, hogy egy-egy építkezés még egyszer annyi időt vesz igénybe, mint amennyiben a ki- vitelezd és a h£S»házó megállapodott? — Pártszervezetünk megállapította, hogy bajok vannak a műszaki előkészítéssel, a termelési folyamatok szervezéséV. J.------- -----------—, ~ —- ---— v ezetőnek alacsony az iskolai végzettsége; több szakmunkásra lenne szükség. Éppen ezért úgy határoztunk, hogy dolgozóink tehetséges gyerekeinek továbbtanulását ösztöndíjjal mozdítjuk elő, s a helyüket megálló fiatalok továbbképzését is igen fontos feladatunknak tekintjük. A népgazdasági és a vállalati érdek egyaránt a termeTöbb mint kétszázan érkeznek a bábjátékosok kaposvári táj konferenciáj ára Mint már jeleztük, az 1964. évi VIII. bábjátékos tájkonferenciát május 9—10-én Kaposváron rendezik meg. A konferencia rendezői a Népművelési Intézet, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a Latinka Művelődési Ház és a Somogy megyei Népművelési Tanácsadó. A kétnapos eseményre 209 érdeklődő és meghívott vendég jelentette be. részvételét. A vendégek többsége pedagógus: tanítónő, tanárnő és óvónő. Itt lesznek a Népművelési Intézet, a Művelődésügyi Minisztérium Óvodai Osztályának, a SZOT Kulturális Osztályának, az Országos Pedagógiai Intézetnek, a megyei tanácsok művelődésügyi osztályának és a megyei népművelési tanácsadóknak képviselői, s megjelennek az ország nagyobb bábjátékos csoportjainak, valamint az Állami Bábszínháznak vezetői is. Itt lesz több neves bábjáték- és bábfilmrendező, mint például Híves László, Koós Lajos író-rende- Ző; Mészáros Vincéné, A kisegér és Antalfi Adél, a Hetykg Palkó című, a szakmai bemuLÁT NEM VENDÉGESKEDNI JÖTTEK, hanem személyes tapasztalásra: érdeklődni, nézni, mit hogyan csinálnak ezen a vidéken, s tanulmányozni a gazdálkodás módszereit, ismerkedni somogyi szövetkezeti parasztok életével. Mindezt Dóka Ernő, a csehszlovákiai Zseliz városka termelőszövetkezetének elnöke mondta szombaton Szulokban. Hogyan is jutottak ide, hogyan kerültek kapcsolatba somogyi szövetkezetekkel? A háború idején járt Dóka Ernő hazánknak ezen a vidékén. Azóta is állandóan érdeklődéssel figyelte az innen érkező híreket. A barcsi Vörös Csillag nevét már évekkel • ezelőtt megismerte az újság, a rádió, a televízió révéh. Nemrégiben aztán kész javaslattal állt a tagság elé: »Menjünk el Dél-Somogyba, nézzünk körül néhány szövetkezetben.-« A zselizi gazdák tetszéssel fogadták az ötletet, s biztatták elnöküket: »Intézd el az utazás hivatalos dolgait.« Nem is kellett túl sokat intézkedni. Motorra ült az elnök meg pártszervezetük elnöke, és irány Barcs. Megegyeztek a látogatás időpontjában ott is és Szulokban is. Otthon aztán autóbuszt béreltek a szociális és kulturális alap koronáiból, és negyven szövetkezeti gazda útnak indult április végén. A OGATÓ tavaszi munkákat elvégezték, jöhettek. Május 1-én délelőtt Budapest dolgozóival ünnepeltek, aznap este meg Szulokba értek. Ekkor, a vendégek fogadásával együtt rendezte meg ünnepségét a község. S a szuloki úttörők nemcsak a látogató csoport vezetőjét, hanem mind a negyven csehszlovákiai vendéget virágcsokorral köszöntötték. Nem középületben rendeztek be szállást nekik, hanem a helybeli családok hívtak meg magukhoz egy-egy vendéget. MÁSNAP HATÁRJÁRÁS vontatókkal. Virág László, a zselizi gépész le nem vette szemét a csehszlovákiai traktorokról. Figyelte is, és kérdezgette is, hogyan válnak be ezen a vidéken gépeik. A felázott dűlőúton, a mély homokban egyaránt húz a Zetor. De álljunk csak meg. Az erdő melletti táblán ültetik a burgonyát. Szuloki módra. Két-két fogatos eke dolgozik együtt. Pfeifer József és Huber Simon úgy állították be ekéjüket, hogy egyformán forgasson, így lesz egyenletes a talajfelszín, így lesznek szabályosak a krumplisorok. Az asszonyok — Berger Jánosné, Czink Simonné, Huber Simonná és még három társuk — rakják a vetőgumót az ekefordításba. — Géppel nem menne szaporábban? — érdeklődtek a BAN látogatók. Pfeffer István, a szuloki Petőfi elnökhelyettese magyarázta e meghonosodott termelési módszer tapasztalatait, s hozzátette: — Kell elfoglaltságot adni a népnek, tagjaink szinte követelik a munkát. Ez a nagy igyekezet, a szuloki szövetkezeti parasztoknak ez a példás szorgalma ragadta meg leginkább a vendégeket. Osztatlan elismeréssel adóztak a növénytermelőknek, az állatgondozóknak, a traktorosoknak. Vasárnap a barcsi Vörös Csillag tagsága várta őket hasonló vendégszeretettel. Aztán a Balatont megkerülve tegnap utaztak vissza Zselizre. Nem, nem a vidék szépségéről, hanem minden bizonnyal a somogyi szövetkezeti gazdák keze munkájáról, javuló életéről beszélnek majd a legtöbbet otthon. Hogy nem átlagos szintű tsz-einkkel ismerkedtek? Hiszen kifejezetten a legjobbak meglátogatására készültek. TANULNI JÖTTEK, hogy a frissen szerzett tapasztalatokat is felhasználva erősítsék tovább ma még közepesen működő közös gazdaságukat. S búcsúzni ezzel búcsúztak a somogyiaktól: »Viszontlátásra a nyáron nálunk, a csehszlovákiai Zselizben.« Kutas József tatokon is előadásra kerülő bábjátékok szerzői. Az első napon két szakmai előadás hangzik el. Az előadásokat bábjátékbemutatók követik a Latinka Művelődési Ház, a Petőfi és a Szántó Imre utcai napközi otthon óvodás bábcsoportjának, valamint a balatonberényi betle- hemes bábtáncoltató csoport előadásában. Május 10-én újabb szakmai bemutatókkal és hozzászólásokkal, vitával záródik be a VIII. bábjátékos táj konferencia. „Vízágyúparádé“ Rádpusztán (Tudósítónktól.) A Balatonboglári Állami Gazdaság rádpusztai üzemegységében levő szőlőiskola telepén tizennyolcmillió szőlőoltványt és hazai vesszőt iskoláznak gyökerezés céljából hetven holdon. Az elültetett vesz- szők nagy vízigényének kielégítésére működésbe léptek a szomszédos halastavakból táplálkozó korszerű öntözőberendezések. Tíz nap óta száz automatikusan körbeforgó szórófej éjjel-nappal öntözi az oltvány telepet. Naponta több mint három és fél millió liter vizet hullatnak az esőztető- berendezések. Messziről nézve a szórófejek által kilövelt víz ezüstös csíkjai valóságos »víziágyúparádé« képét mutatják. A növényeket védik Fonó felé közeledve repcét láttunk az út bal oldalául, az egyik táblán. Gépkocsink megállt, és Fü- löp Mihály, a Somogy megyei Növényvédő Állomás megbízott igazgatója kutató szemmel vizsgálta a növényeket. Elővette nagyítóját, úgy fürkészte a leveleket. Miután észrevette rajtuk a kártételt, rövidesen megtalálta a kártevő rovarokat is. Estére kelve sok különböző bogár gyűlt össze az üvegekben és beteggyanús növény a papírzacskóban, hogy az állomás laboratóriumában alapos vizsgálat Rovarokat, köztük lepkéket is preparál Szönyi Lajosné. alá vegyék őket. Mint egy orvosi rendelő, olyan ez a laboratórium. Körös-körül fehér bútorok, a szekrényekben címkével ellátott üvegek. Ami mégis eltérő, az a sok preparált madár meg egy jókora gyökérgolyva. No és ha a szekrény ajtaját kizák be, s küldenek a termelő- szövetkezetek is kivizsgálás végett. A laboratóriumban pontosan meghatározzák a rovarok fajtáját, s azt, hogy mivel lehet ellenük védekezni. A növények betegségének okát is kiderítik, és megmondják, mi a »gyógyszere.« Tóth Lásziónénak, a laboratórium vezetőjének és Sző- nyi Lajosné technikusnak az idei tavasz- szal is sok munkája akadt. Előbb a vetőburgonya alkalmasságának elbírálására küldtek gumókat a tsz-el.. és hoztak be betegséggyanűs burgonyát az állomás agro- nómusai is. Aztán helyenként az őszi gabonavetések sárgulni kezdtek. Előfordult, hogy a szövetkezeti vezetők a vegyszeres gyomirtásnak tulajdonították a vetések sárga A burgonyán levő gumórontó fonalférget Színét, és emimikroszkőp mutatja Tóth Lászlónknak. ,, att késleltettek nyitjuk, a fiókokban nem orvos- ságos tégelyeket vagy kötszert találunk, hanem nagyon szép, értékes rovargyűjteményeket És az asztalon nem sérült ember, hanem beteg növény fekszik. .. A rovarokat vidéken járva az állomás vezetője és a nyolc agronómus gyűjti rendszeresen a hivatalos munka mellett. A növényeket is ők hoza dikonirtozást. Ám a tüzetes vizsgálat kimutatta, hogy lisztharmat lepte meg a gabonát. A vegyszeres gyomirtás hatásának ellenőrzése, a rovarok megjelenésének előrejelzése és az ellenük való védekezés haladéktalan megindítása is a növényvédő állomás feladatai közé tartozik. H. F. A gölleiek Bezosztája 1-es búzáján jól észloáhető a iisztharmat.
