Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1964. május 31 Összehangolt intézkedésekkel csökkentik a Balatoi-parti üdültetés gondjait Interjú Szigeti Istvánnal, a megyei tanács vb-elnökhelyettesével Megnövekedtek a Balaton-parti üdültetés feladatai, egyre több gond nehezedik az illetékesek vállára. Az idén várhatóan minden eddiginél több kül- és belföldi vendég érkezik a déli partra. S jóllehet új szállodák, éttermek, szórakozóhelyek épültek, a forgalom ugrásszerű növekedésével a szolgáltatás, az ellátás fejlesztése nem arányos. Lehetőségeink korlátozottak. Ilyen gondok közepette a fejlesztés, az üdültetés lebonyolítása sürgősen veti föl az irányítás további javítását. E célból a megyei tanács végrehajtó bizottságának áprilisi határozata alapjá n megalakították a Balatoni és Idegenforgalmi Operatív Bi zottságot. A bizottság tagjai a megyei tanács építési, művelő désügyi, kereskedelmi és pénzügyi osztályának helyettes vez etői; a beruházási iroda vezetője; a KÖJÁL igazgatója; az Idegenforgalmi Hivatal vezetője és a Balatoni Intéző Bizottság siófoki megbízottja. Fölkerestük Szigeti István elvtársat, a megyei tanács vb-elnökhelyettesét, a Balatoni Operatív Bizottság vezetőjét, és megkértük, tájékoztasson b ennünket az új bizottság munkájáról, terveiről — Hogyan értékeli elnökhelyettes elvtárs a Balatoni és Idegenforgalmi Operatív Bizottság megalakítását? Mire hivatott: vállalkozhat-e, képes-e megoldani, illetve enyhíteni a jelen gondjait az új bizottság? — A balatoni üdültetés rendkívül sokrétű feladat. A megyei tanács szinte valamennyi osztálya foglalkozik vele. Az előző években alkalomszerűen hívtuk egybe az illetékes osztályokat, hogy ösz- szehangoljuk az idényre való felkészülés, az üdültetés lebonyolításának feladatait. Ez a módszer ma már nem elégséges. A fejlődés azt követeli, hogy rendszerbe foglaljuk a szakosztályok irányítását, és nemcsak télen vagy tavasszal; az idényre való felkészülés folyamatos, egész évben állandó feladatunk. A nyári időszakban kéthetenként, ősztől tavaszig havonta ülésezik az operatív bizottság. Ilyenformán jelentős előrelépésnek tartom ennek a bizottságnak létrehozását, működését.-ív. A bizottság a megyei tanács szakigazgatási osztályainak koordináló szerve. Az a célja, hogy összefüggéseiben vizsgálja a Balaton-parti feladatokat, és megteremtse a soron levő tennivalók és a fejlesztés összhangját. Tehát nem elvieske- dő, . határozatokat hozogató szerv ez, hanem ellenkezőleg: intézkedési jogkörénél fogva szorgalmazza, ellenőrzi, szolgálja a kormány- és a tanácsi határozatok végrehajtását, s ezzel egyszerűsíti, megrövidíti az intézkedés útját Erre hivatott a Balatoni Operatív Bizottság. De természetesen elvi és távlati kérdésekkel is foglalkozik, s észrevételeivel segít a helyes, jó határozatok meghozatalában. Milyen kapcsolatban áll » határozat a Balaton-parti reggeliztetés lehetőségeinek kibővítéséről. (Pl. Siófokon, Zamár- diban, Földváron.) — Milyen szerepe volt az operatív bizottságnak az üdülési idény előkészítésében? — Bár csak április 21-én alakult meg a bizottság, tagjai már márciusban végigjárták az összes Balaton-parti községet, üdülőtelepet. A községi és a járási tanácsok intézkedési tervei alapján tájékoztatták őket arról, hogyan halad az üdülési idényre való felkészülés, milyen megoldatlan problémákkal küzdenek. Ezek általában apró, jelentéktelennek látszó, valójában az üdülővendégek kényelmét, nyugalmát, zavartalan ellátását szolgáló fontos kérdések. (Pl. a campingekben mellékhelyiségek építése; sze- mételhordás, parkosítás stb.) A bizottság az intézkedési tervek és a helyszínen tapasztalt körülmények alapján minden községről emlékeztetőt készített. Május elején ismét minden községben ellenőrizték, hogy mi történt két hónap alatt, intézkedtek-e az illetékesek. A tapasztalatok szerint a feladatok többsége megoldható ilyen módon. Az idényben, még a községi költségvetések előkészítése előtt ismét fölkeressük a Balaton-parti községeket.- Mit tart elnökhelyettes elvtárs a bizottság legfontosabb feladatának a továbbiakban? — Nem titok, hogy ragyogó távlati tervek készülnek a Dél- Balaton-part fejlesztésére. Addig is azonban át kell hidalni a jelen nehézségeit az adott lehetőségeken belül. A helyzet a várható forgalmat tekintve egyáltalán nem rózsás. Nem várható, hogy a bizottság ösz- szehangolt intézkedései nyomán az ugrásszerű forgalom- növekedés okozta gondok egy csapásra megszűnnek, vagy az ellátás, a szolgáltatás teljesen zavarmentes lesz. De tapasztalhatjuk, hogy sokszor nem is nagy összegű beruházások jelentik a megoldást. Egy kis törődéssel, kisebb összegek fel- használásával is csökkenthetők a gondok. Elsősorban ehhez kíván segítséget nyújtani a Balatoni és Idegenforgalmi Operatív Bizottság — fejezte be tájékoztatóját a megyei tanács vb-elnökhelyettese. W. E. VÉSZÉI VÉS JÁTÉKOK HA A LAKTANYA UTCÁBAN JÁROK, s megnézem az épülő árucsarnok vaksin hu- nyorgató, kivert ablakszemeit, mindig eszembe jut egy epizód. Tavaly szóvá tettem az újságban, hogy a Zalka Máté, a Marx Károly és a Laktanya utcában lakó gyerekek beverik az árucsarnok ablakait. Akkor csupán a garázdálkodásról írtam, kihagytam valamit. Mostanában éppen ez az epizód izgat. Sokan jártak a Laktanya utcában, mégsem fogta le senki a galamb- tojás nagyságú kövekkel do- bálódzó gyerekek kezét. Én rájuk szóltam. Sajnos, csak addig tartott a tűzszünet, amíg a közelükben voltam. Amikor a sarokhoz értem, újra elkezdték az »-ablakbombázást-«. Az egyik gyereket ismertem, elhatároztam, hogy szólok majd a szüleinek (az édesapa katonatiszt, az édesanyja adminisztrátor). Másnap véletlenül összeakadtam a mamával, azon frissiben »bepanaszoltam« a fiát. Hát bizony nagyon csúnyán nézett rám a kedves szülő! Percekig hallgatott, majd azzal ütötte el a kényes témát, hogy egész nap dolgozik a férjével együtt, nem lehet a kisfia sarkában, különben is játszania csak kell a gyereknek. ATTÓL FOGVA JOBBAN FIGYELEM, mivel töltik idejüket a környékbeli gyerekek, mit játszanak az utcán. Megdöbbentő tapasztalatokat szereztem. Sokan felelőtlenül az életüket kockáztatják holmi virtuskodó játékokkal; rongálják, pusztítják mindnyájunk vagyonát. Még némely felelős beosztású szülő gyerekei is. S teszik mindezt az utcán járók szeme láttára. Az emberek közönyös arccal bámulják a gépkocsik előtt féllábon ugráló, a két méter magas kőkerítés tetején táncoló fiúkat, az egymás fejét nyilazó Teli Vilmosokat. Nem szólnak rájuk, sőt megnyújtják lépteiket, hogy minél előbb túljussanak a gyerekeken. Megkérdeztem néhány ismerősömet: — Utánanéznek olykor, hogy mit játszanak gyerekeik az utcán? Legnagyobb megdöbbenésemre mindnyájan nemmel válaszoltak. — Legföljebb akkor, ha nagyon összepiszkolják a ruhájukat — vallotta be az egyik édesanya. — Hadd ugráljanak, mi is ezt csináltuk ilyen idős korunkban — mondta egy másik. De vajon puszta ugrándo- zásról van szó? Korántsem! Előfordul, hogy testre és léA Nagyatádi Konzervgyár felkészült a szezonra. Máris rolnak az udvaron. négymillió «darab üveget táBalatoni Operatív Bizottság a községi tanácsokkal, illetve a határozatokat hozó járási és megyei testületek— Mint említettem, a bizottság határozatokat nem hozhat. Intézkedik, de az alsóbb tanácsi szervek jogkörébe nem avatkozhat bele. S ez a másik fő célunk: szeretnénk alsóbb tanácsi szerveink felelősségét, jogkörét kiszélesíteni. Helyi tanácsaink érezzék magukénak az üdültetési idény problémáit. A Balaton fejlesztésében igen sok helyi erőt és kezdeményezőkedvet még nem használtunk fel. Sokszor mi magunk is megsértettük önállóságukat. A helyi erőket, a lakosság kezdeményezőkészségét szeretnénk felszabadítani a jövőben. A Balatoni Operatív Bizottság persze nem pótolja az üdülőhelyi állandó bizottság munkáját, de előmozdíthatja. Az intézkedések összehangolása, a helyszíni észrevételek nyomán tartalmasabb, ésszerűbb javaslatok kerülhetnek az állandó bizottság és a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé. így született például legutóbb vbKérges kezű emberek a vasöntők. Nemrég riportot írtam róluk, és közülük egyről: akit ez a kollektíva emelt föl. Ügy éreztem, közel kerültem hozzájuk. Az olajos arcok, a kérges kezek, a fakult ruhák mögött megláttam a szívüket. Milyenek? — kérdeztem az igazgatót, a párttitkárt és a művezetőt. Sematikusak voltak a válaszok. Néztük az aranyként ömlő, sziporkázó vasfolyamot, ami mindenkit lenyűgöz. Milyenek? — kérdeztem magamtól. Ott állt egy villogó szemű óriás. Vele is beszéltem. Azt mondta, erre nem lehet válaszolni. Ha érdekel, jöjjek el máskor is, sokszor, talán megtudom. E meghívás alapján támadt az ötlet. A riporter minden hónapban ide jön egy napra. Megismerni és bemutatni egy kollektívát a sok közül. A cél: őszintén a valóságról. Ez az első írás is a valóság tükre akar lenni. Számok és emberek j Mosolygós, vidám ember kalauzol. Olajos ő is, mint a többiek. Azon derül, hogy azt mondtam, mindent akarok tudni. Becsukja a palaszürke ajtót, leül a poros íróasztal mellé és nevet. — Nagyon nehéz lesz... Az öntödében nyolcvannégyen dolgoznak. Hetvenhat férfi, négy nő és négy tanuló. Átlagos életkoruk harminc év. Az tartozik a törzsgárdába, aki már öt évet itt töltött. Ezek száma ötvenhat. Tízen egy éve és annál rövidebb ideje vannak itt. Az üzemben az öntőket ráverős fiúknak nevezik. I!a nincs -káromkodási szünet«, *nm anyaghiány, akVASÖNTŐK KÖZÖTT ^ Ü bbl A kollektíva tükre kor túlteljesítik tervüket. Évente kétezer tonna készárut adnak a népgazdaságnak. Munkájuk termelési értéke tizenhétmillió forint. Termékeik eljutnak a Szovjetunióba, az NDK-ba és Svédországba is. A munkások közül hat- vanhatan laknak Kaposváron, tizennyolcán vidékről járnak be. Három műszakban folyik a termelés. Másfél évtizede tízen dolgoztak itt. A kollektíva nehezen alakult ki. Aki nem szereti igazán a munkát, az csakhamar levizsgázik. Sok-sok ember megfordult az öntödében, hosszabb időbe került, mire akadtak olyanok, akik meg is kötöttek. Azt mondják az üzem vezetői, hogy rájuk mindig lehet számítani. Az öt János | Analfabéta nincs az öntödében. A negyvenöt éven aluli dolgozók közül négyen nem végezték el a nyolc általánost. Sárga Mihály öntvénytisztító és Maries József betanított gépiőrmázó ebben a hónapban vizsgázik. Már megszokott dolog, hogy az öntők közül sokan kerülnek funkcióba az üzemben. Az öntőkben volt és van akarat. Vargek János, a mostani művezető is öntőként kezdte. Szakérettségit tett, és most újra tanul, a Felsőfokú Gépipari Technikumba jár. Pájer János, Sándor János, Lukics János és Apáti János most végzi a középiskolát. Esténként, amikor a család alszik, tollat fognak, jegyzetelnek, készülnek a másnapi felelésre, mert nem akarnak szégyent vallani. Egy mondat a jellemzésükre: — Aki így tör fölfelé, az meg tudja becsülni a tudást. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az öntők szeretik az italt. Két törzshelyük van. Az egyik a Disznócsárda — mindjárt a közelben —, a másik a Jóbarát Kisvendéglő. Szenvedélyes alkoholista három van köztük. Az üzem vezetői, a család és a munkatársak rábírták már őket az elvonókúrára. De bizony, úgy látszik, a fejmosás és a gyomortakarítás nem használt. Fizetés előtti napokon szabadságért könyörögnek, máskor kiíratják magukat az orvossal. Persze a trükkök már ismertek, így a legtöbbször nem sikerül az átejtés. A »főszeszmi- niszter«, ahogy itt nevezik: S. Imre. Megbecsült, jó munkás, mindenki szereti. Negyedévenként egyszer annyira »bego- rombol«, hogy a munkakönyvét kéri. De csak egy napig. Utána három hónapon át nincs vele baj. Mi van a tasakban ? i Az átlagot véve alapul, jó a bérezésük. A legalacsonyabb fizetés (az új embereké) ezerkétszázötven, a legmagasabb kétezer-négyszáz forint. Az ön_ tödé hatvankét családos embere hetvennégy gyermeket tart el. Tizenkét családnak van lakásproblémája. A közelmúltban nyolcán építettek szép, kétszobás házat. A kollektíva négy ház építésénél segített. Az idén Dániel Oszkár és Kiss Imre teremt otthont magának. Három börtönből szabadult személy került a műhelybe. Dolgoznak, megbecsülik magukat, befogadták őket. Öntő azonban nem követett el bűn- cselekményt. Az idén senki sem kapott fegyelmit. Erről, megjegyzem, különvéleménye van a művezetőnek: — Nem szabad az ilyesmit soha elsietni. Emberek vagyunk, hibázhatunk. A leg többször a szép szó mindig jobban használ. Ha itt az irodában négyszemközt megbeszéljük a dolgot, az többet ér, mint öt megrovás ... Évente nyolc-tíz dolgozó megy üdülni. Az idén ketten pihentek a Mátrában,' egy munkás most készül Csehszlovákiába. Balatoni villája nincs senkinek. Bungalója viszont van. Ezzel Somogyvári Lajos büszkélkedhet. Nagy vonalakban ez van a tükörben. Legközelebb azt néz zük meg, hogy miért van »káromkodási szünet«, hogyan fe lelt az öt János, mi köti ide az embereket, milyen felelősséget éreznek. Hazakísérjuk majd a »szeszminisztert.«, és figyeljük azt is, hogy Kiss La jós meg a többi új ember ho gyan vizsgázik munkaszeretetből. Németh Sándor lekre veszélyesek ezek a játékok. Hallottak valamit a rádióban, láttak valamit a televízióban, a moziban, olvastak valamit, s kritikátlanul utánozzák. Sokszor fogalmuk sincs róla, hogy rossz úton járnak. Például háborúsdit játsszottak a gyerekek a múltkor a Színház parkban. Néhány villogó és kattogó géppisztollyal fölfegyverkezett lurkó »Éljenek a fasiszták!« csatakiáltással vetette magát az ellenségre. Néhány perc múlva megfordult a kocka, menekülniük kellett. A legkisebb fiúcskát foglyul ejtette az ellenség. A gyerek tépte, cibálta az őt erős marokkal fogó őröket, s közben torka szakadtából kiabált: — Fasiszta vagyok. Szabaduljak csak ki, mindnyájatokat .kinyírlak! PÁPÁK, MAMÄK, nagypapák és nagymamák üldögéltek a padokon, s révült mosollyal az arcukon nézték, milyen aranyosan játszanak1 a gyerekek. Hogy éppen »fasisztádat«, istenem, mi rossz van abban. Senki sem kelt föl a pádról, nem ment oda a gyerekekhez, hogy megmagyarázza nekik, kit személyesítenek meg. A horogkereszteket rajzoló kisfiút sem világosították fel, minek a jelképét rója krétával a kerítésekre. — Nevelje meg az apja! — vont vállat egy ismerősöm, amikor megemlítettem neki az emberek közönyösségét. Ugyanezt a mondatot mások szájából is hallottam már különféle variációban. Eső után jókora tócsákba gyűlt a víz az úttest szélén. A hazafele menő iskolások bokáig belegázoltak. Két férfi megállt a járdaszegélyen, s nézte, a tapickoló gyerekeket. A fiatalabbik rájuk akart szólni, a másik azonban elhúzta onnan: — Hagyd, majd vesz neki az apjuk másik cipőt! Egyik vasárnap kővel dobálta egymást öt gyerek a Zalka Máté utcában. Kis kavicsokkal kezdték, fél téglával folytatták, amikor' neki- dühösödtek. Az épülő tejüzem előtti sóderhalomból merítette a muníciót a két gyöngébb fiú. Először egy, majd két marokkal szórták a kavicsot a túloldalra. Amikor a válaszul küldött lövedékek az új épület ablakait veszélyeztették, elzavarta őket az anyagra vigyázó őr. Hogy a túloldalon egymásnak estek, hogy a legnagyobb fiú fémcsővel veri a legkisebbet, s egy erősebb ütéstől elterült a járdán, már nem izgatta. A járókelők, a kollégium kapujában búcsúz- kodó fiúk és lányok sem vetettek rá ügyet. A HONVÉD UTCAI SRÁCOK odább gurítgatták a járda szélére rakott betongyűrűket, hogy összeérjenek, s fut- kározhassanak a tetejükön. Hengergetés közben egyet eltörtek. A Damjanich utcában élre állították a munkások a gyűrűket, a gyerekek meg fel- borítgatták őket. Kettő darabokra zúzódott. Veszélyes és kárt okozó szórakozás. De miért nézzük el? A más gyereke a nyakát szegheti, csak a mienknek ne essen baja? Furcsa szemlélet ez! Senki sem mehet el közömbösen az utcán játszó gyerekek mellett. Ha rossz fát tesznek a tűzre, figyelmeztessük őket. Lehet, hogy a szüleik még, dolgoznak, elfoglaltságuk van, s a szűk udvarról a utcára szoruló gyerekekre nincs, aki ránézzen. Vigyázzunk rájuk mi! Lajos Géza Egy hónap múlva békekölcsön-sorsolás A 2., a 3. és a 4. békekölcsön 1964. első félévi húzását egy hónap múlva, június 29-én, 30-án bonyolítják le Budapesten. A 2. Békekölcsönből 29,3 millió forintot, a 3. Békekölcsönből 55,7 miilió forintot, a 4. Békekölcsönből pedig 34 millió forintot sorsolnak ki. A kétnapos sorsoláson a három kölcsönből összesen 119 millió forint jut nyeremény és törlesztés formájában a kötvénytulajdonosoknak. (MTI)
