Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-31 / 126. szám
Vasárnap, 1964. május 31 5 SOMOGYI NÉPLAP A TUDOMÁNYTALAN „ TUDOMÁNY" Menekülés a „szellemvilágba“ — A szeánszok látogatója és a médium — Kik hisznek a spiritizmusban ? — ... akkor elsötétült a szoba, csak valami egészen halvány fény világított a sarokban. Körülültük az asztalt, szétterpesztett ujjaink láncban fogták körül a kerek asztallapot. »Ha hitetlen van közöttünk, nem sikerül...« — mondta a szeánsz vezetője. Később remegni, kopogni kezdett az asztal... A részvevők enyhén megborzongtak, s amikor kigyulladt a villany, mindenki felsóhajtott. — A spiritiszta szeánsz, az asztaltáncoltatás sikerült — gondolták. Pedig egy egészen egyszerű kis csalás volt az egész. „Szellembeszéd“ — burkolatban... Kevés híve van ma már a spi- ritizmusnak. Az asszony, akihez igyekszünk, a kevesek közé tartozik. Útközben furcsa — Van egy idős néni, valamikor neves médium volt. Megkerestük. Csupa ránc arcú, kopott, fénytelen tekintetű asszony. Szellemvilágról, lelkek érintkezéséről beszélt kusza félmondatokban. — Hisz abban, amit csinált? — Én semmit sem csináltam, csak »közvetítő« voltam ... Gazdag lakásokra emlékezett, ahol nehéz tölgyfaasztalokat ültek körül, és ahol még »a tudós emberek is borzong- tak«... Később egy osztrák illuzionistával járták az országot; kisvárosokban, falvakban alkalmi falragaszok hirdették a »médiumot«. Asztalt táncoltattak a színpadon, a hevenyészett díszletek mögött gramofon recsegett, a félhomályban, a kopott függöny előtt szel- lémalakot libegetett az illúzio- nista, a médium pedig minden történetet mesél a gépkocsivezető egy hajdani »látó« asz- szonyról. Nevetünk. A ház, ahol P. néni lakik, öreges. A kapun belül rend- szertelenül palántázott virágok szomorkodnak nagy összevisz- szaságban. Az előszobában néhány gyerekholmi — »A kis- unokámat várom ... « —, a szobában a hagyományos falusi bútorok, az ágy fölött szentkép, az ablak alatt, a varrógép lapján foltozásra váró ruhadarabok. —. Istenhívő vagyok — mondja mindjárt az asszony —, csak a kedves halottaimra voltam kíváncsi... — Hol voltak a szeánszok, P. néni? — Én bizony már nem is tudom, mert régen volt. Valamelyik kaposvári szőlőbe jártunk föl, mindig este mentünk, nem emlékszem, merre vezettek. Sötétben ülték körül az asztalt a szeánsz vezetői és a médiurih. Mi a sarokban voltunk. Ijedt, átszellemült az arca. — Féltem ... Még most is félek... A sötétben egyszer csak megszólalt a médium: »Szeressétek a vadvirágot!« Ezt mondta, én tudtam, hogy nekem mondta. — A médium? — Nem . . Illetve mégiscsak ő, de amit mondott, azt a huszonkét éves korában meghalt unokahúgom sugallta ... A »szellem« megjelent, és »beszéltette« a médiumot. — Burkolatban beszélt. Leányanya volt, a szülés után egy héttel meghalt. A vadvirág a kisfia. Ezt csak én értettem. — És ha mást mond a médium? — Nem tudom — mondja P. néni bizonytalanul. — De ezt mondta. Fiam lakodalma után ' édesanyámat is megidéztük. Mindig csak a kedves halottakat ... A médium Korábban egy szociális otthonban jártam. A gondnok érdekes történeteket mesélt az otthon öregeiről. előadáson »transzba esett«. — Látta volna a műsorunkat, biztosan hinne ... Nem mondtam, hogy ismerem a trükköket. Az asztaltán- coltatást is (két, kabátujjba dugott léc kell hozzá, más semmi), az illúzionisták mutatványainak technikai fogásait is. A kopott' tekintetű öregasz- szony sokáig nézett utánunk, amikor elbúcsúztunk. A spiritizmus is narkotikum A pszichológus, Melegh József jó ismerője a spiritiszták lélektanának. — Bevezetésül talán egy — sokáig nyomasztólag ható — gyermekkori emlékemet mondanám el. Veszprémben voltam kisdiák, és egyszer a szállásadó asszonyunk varrónője szellemekről mesélt. 12—13 éves voltam, s a misztikus történetek annyira megrémítettek, hogy az udvarra is féltem kimenni. — A pszichológus szerint milyen ember a spiritiszta? — Azok az emberek, akik nem tudják lelki egyensúlyukat megtalálni, különféle narkotikumokhoz fordulnak: mértéktelenül fogyasztják a szeszt, a kábítószereket, vagy spiritiszták lesznek. A spiritiszták többsége olyan ember, aki élete problémáira nem talál választ, és a »szellemvilágba« menekül. Alacsony műveltségű, tudatlan emberek körében »ragályos« is lehet a spiritizmus. Ezek az emberek annyira megrekednek tudatlanságukban, hogy még a legtermészetesebb jelenségeket is félremagyarázzák, s olyan eseményeket, mozzanatokat körűének miszticizmussal, melyek fölött a normális ember természetesen elsiklik. * * * . Kevesen vannak ma már a hivők, és csaknem kizárólag az idősebbek között. Egy tudománytalan »tudománynak« bealkonyult. — vő — Egy kis emberség hiányzott... A Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyárából az újítók és a KlSZ-tagok — több mint öt- venen — különbusszal ellátogattak a Budapesti Nemzetközi Vásárra május 21-én. A kirándulást kellemetlen esemény fejezte be. Pedig csupán egy kis emberség hiányzott elkerüléséhez. A 13. sz. AKÖV-íől bérbe vett buszon indultak útnak. Csakhamar elromlott a kocsi, de a sofőr nagy üggyel-bajjal elvitte Budapestig. A vásárlátogatás ideje alatt a Fővárosi Autóbuszjavító Vörösmarty utcai műhelyében kijavították a buszt, de úgy, hogy visszafelé jövet Érd előtt leállt, mert leszakadt a hűtője. A több mint ötven vásárlátogató zuhogó esőben várta, hogy mi lesz a telefonálás eredménye. Felhívták a kaposvári AKÖV-öt, és beszéltek a forgalmista szolgálattevővel. Az azt mondta, hogy küldi a mentesítő buszt. A társaság bement a faluba. A kocsma vendégei átadták helyüket a kis étteremben a pórul járt vásárlátogatóknak. Közben a csoport vezetői beszéltek az érdi AKÖV-vel. Ott azt mondták, hogy ha Kaposvárról telefonálnak nekik, és kérnek egy kocsit, azonnal be is szállhatnak, és hazaviszik őket. Újra telefon a kaposvári AKÖV-nek. A forgalmista » azt mondta, hogy az pénzbe kerül a vállalatnak, ő nem telefonál, és indítja majd a kocsit, kilenc órára oda is fog érni. A kis vendéglőnek kilenckor van a zárórája, de tízig nyitva tartott a kocsmáros, hogy maradhassanak. Tízkor azonban bezárt. A vásárlátogatók fele befért egy buszváróba, a többiek áztak. A busz az ígért kilenc óra helyett éjfélre érkezett meg, a vásárlátogatók így hajnali négyre értek haza. A munkások, a fonónők fele másnap délelőttös műszakban volt, le kellett őket cserélni. Akik gép mellett dolgoztak, mind egynapos szabadságra mentek. Mindezt el lehetett volna kerülni, ha a kaposvári AKÖV forgalmistája kér az érdiektől egy buszt. Hisz ez is éppen annyiba került volna a vállalatnak, mint a mentesítő kocsi. Csupán egy kis emberség kellett volna, hogy több mint ötven ember ne keserű szájízzel fejezzen be egy szép kirándulást. S. N. G. Zászlóátadás Ma délelőtt adja át a KISZ központi bizottság vörös selyemzászlaját a Marcali Általános Iskola úttörőcsapatának Varga Sándor, a KISZ megyei bizottságának nevelési osztályvezetője. A megye legjobb úttörőcsapatának járó kitüntetést jó tanulmányi eredményükkel és kiváló úttörőmunkájukkal érdemelték ki a marcali általános iskolások. r---------------------G YURI Ismerősei egyre többször kérdezték: — Mi van veled, pajtás? Ügy fogysz, mint a gyertyaszál. Megöregedtél. Csak nincs valami bajod? Gyuri bácsi szelíd-csöndesen hárította el magától a sajnálkozást, nem szerette, ha szánakoztak rajta. Igyekezett derűsnek mutatkozni, egy-két tréfás szóval elütötte a kérdést, közben hulltak befelé a könnyei. Magányában hangtalanul sirdogált. S esténként, munkából hazatérőben, hogy emésztő bánatából egy kevés időre kizökkentse magát, be-betért a sarki vendéglőbe egy-egy pohár »búfelejtőre«. Ez volt egyetlen szórakozása. Esztendeje gyakori látogató volt házában a körzeti orvos. Csak ö tudott Gyuri bácsi bánatáról. Az orvos jól tudta, hogy nemcsak az a másik szorulna orvosságra, akihez ki-kihívták — de erre a betegségre nem írhatott gyógyírt. Kerülővel, finom- tapintatosan említette is az öregnek: »Nézze, Gyuri bácsi, én tudom, hogy kínszenvedés így a maga élete, nincs egy nyugodt éjszakája, ajánlanék valamit: kérje a tanácsot, vegyék föl a feleségét valamelyik szociális otthonba. Neki is jobb lenne meg magának is. Kötelességem őszintén tájékoztatni az igazságról: nincs az a gyógyszer, amely 'újra megteremthetné a megbomlott idegek és szervek összhangját. Felesége sohasem épül fel.« Gyuri bácsit nem érték V _____________ FÜRDŐT KAP SZÖLLŐSGYÖRÖK Épül a községi kád- és zuhanyfürdő Szöllősgyö- rökön. A 450 000 forint költséggel épülő fürdőt a tanács építőbrigádja készíti. A fürdőt még ebben az évben üzembe helyezik. Körülményes anyagbeszerzés Mikor fejezheti be építkezését a Kaposvári Gépállomás? A Kaposvári Gépállomás körzetébe csaknem 50 termelőszövetkezet tartozik. Sok a munka a földeken is, a szerelőműhelyben is. Korszerűsíteni, bővíteni kell a csarnokot, utat kellene építeni, és új műhelyek létesítése vált szükségessé. A kaposváriak végzik most már négy megye SZ— 100-as traktorainak lánctalpfelújítását is. 45 kombájnt kell fölkészíteniük a gabonabeta- karitásra. Helyre, megfelelő javítótérre van szükségük, különben nem mehet rendesen a munka. Csaknem minden megvan... Nagy lendülettel fogtak hozzá az idén az építkezéshez. Tavalyról áthúzódott beruházásról volt szó, s most már mindenáron fel akarták húzni az épületeket. Egy 22 tagú házi brigád látott munkához. Ez az építőgárda a két vezető szakember kivételével traktorosokból áll, akik kőművesekből és ácsokból lettek gépkezelők. 570 000 forint költséggel egy gépmosót emeltek, most " Y BÁCSI váratlanul ezek a súlyos szavak, számított rájuk, valahogy ő is megsejtette, megérezte, hogy itt tehetetlen az orvostudomány. Szörnyű volt látni a másik vergődését, a gyakori, rohamszerű érzelemváltozást, kitörést nála, s megfigyelni, miként veri béklyóba az alattomos kór. De mégsem gondolt arra, hogy megszabadul a szenvedéstől, az irtóztató látványtól, az álmatlanul átvirrasztott éjszakáktól. Tűrt és szenvedett. A siralom völgyét jelentette számára az otthon. Az orvos később meg is jegyezte: »Gyuri bácsi, ezer ember közül csak egy vállalkozna ilyenre.« — Mit csinálhattam volna? — tárja szét kezét fájdalmasan, s arca megvo- naglik. — Nem lett volna lelkem elűzni magamtól. Olyan jó asszony volt, harminckét évig jóban-rosszban kitartott mellettem. Csak a szép beszédjére emlékszem: örökké vidám asszony volt, amíg tartott az egészsége. Akik viccelődve ugratták, vagy szánakozva faggatták korábban, most a felesége halála után értik meg. miért fogyott rohamosan, s miért öregedett meg szinte egyszerre Gyuri bácsi. Nem panaszkodott, s ma sem nyílik panaszra a szája. Tűrésében, állhatatosságában, nagyságában csak csodálni tudom ezt a vékonyka, fáradt öreget . .. V. J. végzik rajta a befejező munkálatokat. És ha ezzel végeztek? Akkor leállnak. Mert hiába van meg a mintegy kétmillió forintos beruházási keret a saját rezsis építkezéshez, hiába a hozzáértő brigád, ha csak egyetlen valami hiányzik* máris félbeszakad a munka. A Kaposvári Gépállomás építkezéséhez 300 000 darab tégla kell. Három nyitott gépszínt akarnak befalazni, hogy több zárt javítóteret nyerjenek a meglevő műhelyeken kívül. A tervben fürdők, előkészítők is szerepelnek. Ám hiába szereztek, illetve szereznek be meszet, kavicsot, homokot és egyebet, ha téglára még csak ígéretet sem kaptak a kaposvári TÜZÉP-től. Nem maradt más hátra, mint hogy Csöndör Lajos igazgató gépkocsira üljön, és sok munkája mellett még az anyagbeszerzést is vállalja. Nem az ő hibája, hogy a vállalkozás kevés eredménnyel járt... „Egymillió darabot azonnal eladhatnánk“ Elkísértük útjára a gépállomás igazgatóját. Először a kiskorpádi TÜZÉP-telepre mentünk. Téglát nem sikerült szereznie, csak deszkapallót az állványok elkészítéséhez. Erre is szükség van, mert máskülönben nem vakolhatják be a falakat a kőművesek. Amikor a téglát említettük, a telepvezető ezzel utasított el bennünket: »Ugyan, kérem, hiszen a negyedéves keretünk se tesz ki ennyit.« Böhönyén is szívesen adtak volna téglát, de nincs nekik. »Egymillió darabra azonnal lenne vevőnk« — mondták, és megmutatták az igényléseket tartalmazó levelezőlapokat. Volt vagy száz ... Tanácsot itt is, ott is kaptunk, hogy talán jobb lenne Nagykanizsán megpróbálni, arra ugyanis kevesebb az építkezés. Vagy Balatonszentgyör- gyön, hátha ott akad. Végül Marcaliban közölték, hogy van tégla a telepen, csakhogy kiutalás nélkül nem adják . . . Csöndör elvtárs hiába járja úgyszólván az egész megyét. Meddig húzódik az építkezésük? Addig, amíg az igazgató bele nem un a hasztalan anvagbeszerző körutakba? Ilyen bonyodalmas az építkezés, ha a beruházási kerethez nincs anyagkiutalás. H. F. Egy sebesült-öt sebész A Moszkva közelében fekvő Kolomna sebészei érdekes műtétet végeztek. Megmentették egy 15 éves fiú életét, aki játékpisztolyába kispuskalövedéket tett, és szerencsétlenségére úgy sütötte el a fegyvert, hogy a lövedék átütötte mellkasát, megsértette a szívbur- kot, a rekeszizmot; a májat, az aortát, végül a gerincoszlopba fúródott. öt sebész 133 percen át dolgozott: a szíven három, az aortán és a májon öt, a bélrendszeren tíz varratot helyeztek el. Szása Naszirov tíz napja fekszik kórházban. állapota kielégítő, jó étvággyal eszik. Az orvosok véleménye szerint a veszély elmúlt, és a fiú hamarosan rendbe jön. (MTI) Dalostalálkozó Balatonbogláron Kisipari szövetkezeti kórusok dalostalálkozóját rendezték meg tegnap este Baiaton- bogláron, a Vikár Béla Művelődési Házban. Az ország különböző részeiből érkező öt kórus találkozóján két somogyi énekkar — a Balatonbog- lári Vegyes Kar és a kaposvári Vikár Béla Kórus — is szerepelt. Száz ember panasza Már régóta sokatmondó kézlegyintés a válasz, ha az egészség- ügyi dolgozók közölt a kórházi koszt minőségéről esik szó. Az egyik orvos a napáikban enyhe iróniával jegyezte meg: —- Nem látja rajtam, hogy nem a kórházban étkezem? A rendelőintézet dolgozói azonban még így is irigylik egy kicsit a kórháziakat, mert azok legalább »-közel vannak a tűz- höz^. A panaszok a tél óta any- nyival csökkentek, hogy már nem hidegen szállítják az ételt az intézetbe, azonban gyakran késik, és a minőség sem javult. Emiatt május 25-én valóságos közfelháborodás volt a dolgozók körében. Boldognak érezhette magát az, aki a burgonyalevesben a lén kívül mást is talált; tojásos galuska néven valami csirizes, enyhén megfőtt mástlik fogást tálaltak, s csak a szerencsésebbre — ezek voltak kevesebben — jutott egy-egy szál salátához. — Azt az utasítást kaptuk, hogy szálanként adjuk a salátát — válaszoltak a felszolgálók a reklamálóknak. Többször maguk a felszolgálók továbbították a panaszodat; az intézet dolgozói a szakszervezet segítségét kérték. A panaszok azonban, úgj' látszik, nem jutottak el Gelencsér Jánosig, a kórház élelmezési felelőséig. — Egyetlenegyszer sem szóltak — mondotta. — Ügy tapasztaltam, hogy néhány notórius panaszkodó kivételével elégedettek. Arra hivatkozott, hogy valószínűleg az elosztó szakács felületessége volt az oka a levesadagolás aránytalanságának. Arra a kérdésre, hogy hova tűnt a hiányzó saláta, nem tudott válaszolni. — S mi az oka annak, hogy a rendelőintézetbe nagyon gyakran száraz, kétnapos kenyeret küldenek? — Egészségügyi szempontból sem jó a friss kenyér. Saját pékséggel dolgozunk, pénteken, szombaton előre kell sütnünk. Előfordul, hogy néha egy kicsit többet sütünk. Ezt azonban igyekszünk elosztani, néha erre, néha arra. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy a rendelőintézet a »néha erre, néha arra-« . . . Tudjuk jól, hogy nem könnyű a munkája az élelmezési felelősnek, nehéz gazdálkodni a kerettel. Azonban jobban kellene ellenőrizni az elosztást, s jó lenne egy kicsit több figyelmet fordítani a rendelőintézetre, hiszen száz emberről van szó. Gelen- csár János megígérte, hogy ezentúl maga ügyel a rendelőintézet étkeztetésére és a koszt minőségének megjavítására. A szakszervezeti bizottság pedig figyeljen arra, hogy Gelencsér János megtartja-e ígéretét. S. M.
