Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-31 / 126. szám

Vasárnap, 1964. május 31 3 SOMOGYI NÉPLAP A termelőszövetkezeti pártszervezetek megerősítéséért KEZDETI LÉPÉSEK, EREDMÉNYEK A CSURGÓI JÁRÁSBAN Egy hevenyészett statisz­tikát böngészek. Az adatok frissek, nemrég vetették őket papírra a csurgói járás vezető pártmunkásai. Ami megragad­ja belőlük a figyelmemet, az az, hogy a járás nyolc terme­lőszövetkezeti pártszervezeté­nek taglétszáma nem éri el a tízet-tízet. Az elfogadott elvek és a gyakorlat bizonysága sze­rint az ilyen kis létszámú párt- szervezetek ereje kevés ahhoz, hogy betöltsék szerepüket, be­folyásuk kevésbé érvényesül. A járási pártbizottságon azon­ban ennél több — tizenkettő — megerősítésre, fejlesztésre szoruló pártszervezetről be­szélnek. Az erősítésen persze nemcsak számszerű fejlesztést értenek, a hangsúlyt a minő­ségre helyezik. Nem »általá­ban« kell és akarják erősíteni a pártszervezeteket, a cél az, hogy olyan emberek szívét, eszét nyerjék meg a pártnak, akik a termelőszövetkezetek­ben, elsősorban a mezőn, az istállókban, a gépeken dolgoz­nak, s a legtöbbet tették a szo­Lapunk május 19-i számá­ban megírtuk, hogy a márci­usban elindult önköltségcsök- kentési mozgalomba addig be- kapcsalódott hat üzem vállalta, hogy 9 100 000 forinttal csök­kenti az önköltséget ez év végéig. Most arról adhatunk hírt olvasóinknak, hogy a moz­galomhoz újabb üzemek csat­lakoztak. A 13. sz. AKÖV 2 591 000, a Vas- és Fémipari Vállalat 192 000, a Somogy megyed Finommechanikai Vál­lalat 163 000, a Somogy me­gyei Sütőipari Vállalat 100 000, a Somogy megyei Faipari Vál­lalat 113 000, a Patyolat 56 000, a Víz- és Csatornamű- vek 263 000, a Moziüzemi Vál­lalat 308 000, a Kéményseprő Vállalat 98 000, a Kertészeti és Temetkezési Vállalat 76 000, az Épület Szakipari Szolgál­tató és Betonipari Vállalat 378 000 forinttal akarja év vé­géig csökkenteni a költsége­cíalista mezőgazdaságért, va­lamennyiük boldogulásáért. A helyzet ugyanis e téren nem rózsás. Azt tapasztaljuk, hogy a 19 termelőszövetkezeti pártszervezetbe tartozó párt­tagoknak és tagjelölteknek csak mintegy hatvan százalé­ka él a termelőszövetkezetek­ből. A többiek kapcsolatban vannak ugyan a falusi embe­rekkel, többségük szívén is viseli a szövetkezet sorsát, ám helyzetüknél, más irányú el­foglaltságuknál, lekötöttségük­nél fogva korántsem tudnak olyan hatással lenni az embe­rekre, mintha mindennap a tsz-ben dolgoznának, s ők is ott keresnék a kenyerüket. Vi­szonylag elég nagy létszámú a somogyudvarhelyi Március 15. Tsz pártszervezete — 21 párttagot és 2 tagjelöltet szám­lál —, ámde mindössze hatan élnek közülük a szövetkezet­ből. Ennek a pártszervezetnek a munkája koránt sincs arány­ban taglétszámával. A párton kiívüli szövetkezeti parasztok is látják, érzik, hogy valami két. A tizenhét iparvállalat által felajánlott összeg 13 438 000 forint. Nemcsak az iparvállalatok buzdultak fel a márciusi fel­hívásra, hanem a kereskedel­mi vállalatok is Ezek vezetői és dolgozói is látják, hogy az ő területükön is vannak rejetett tartalékok, és igyekeznek azo­kat kihasználni. A Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei igazgatósága közölte, hogy a Somogy me­gyei AGROKER 2 672 000, a Somogy—Zala megyei Vas- Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat 453 000, a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat 500 000, a Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vál­lalat 470 000 forinttal kívánja csökkenteni év végéig a költ­ségeket. A kereskedelmi vál­lalatok által felajánlott össze­gek 4 095 000 forint. nincs rendjén, s beszélgetés közben el is mondják aggá­lyaikat, véleményüket a járási pártbizottság vezetőinek. A sok tekintélyes párton kí­vüli tsz-gazda közül tizenkét embert hívott meg a napokban baráti eszmecserére az udvar­helyi pártszervezethez a járási pártbizottság első titkára. Va­lóban eszmecsere volt ez. A meghívottak — »ami a szíve­men, az a számon« — csűrés- csavarás nélkül elmondták vé­leményüket, ítéletüket a párt- szervezetről, a tsz-ről, politi­káról, az egyes kommunisták­ról. Voltak, akik így is kom­munistának nevezték magukat, mert — az egyik traktoros sza­vaival élve — »-ki-ki a mun­kájával, helytállásával bizo­nyítja elsősorban, hogy kom­munista-e«. ö pedig — véle­kedett — ennek alapján jog­gal tartja magát piros könyv nélkül is kommunistának, hi­szen vasárnap is konyákig ola­jos, ha kell, ünnepen is dolgo­zik a szövetkezetért Némelyek viszont azt is el­mondották, hogy egyik-másik párttag nem úgy él, ahogy a párt előírja, s az ilyen embe­rek képtelenek kivívni tekin­télyt maguknak meg a párt- szervezetnek. Többen arról beszéltek, hogy nem tudják, miről tárgyalnak taggyűlésü­kön a párttagok, mert nem hív­ják meg őket, pártonkívülie- ket, s némelyek ebből ferde következtetést vonnak le. »Jó volna — mondották —, ha né­ha-néha a pártszervezet is megkérdezne bennünket, vagy őszintén válaszolna a bennünk fölvetődő kérdésekre, kételyek­re, tájékoztatna minket.« íme ez a példa is bizo. nyitja, hogy van mód kitörni a bűvös körből, s meg lehet javítani a pártszervezet mun­káját, növelni lehet befolyá­sát, ha támaszkodik az em­berekre, épít szorgalmukra, cselekvési vágyukra. S aki megismeri a közösségért vég­r SÁGVÁRHOZ HASONLÓ KISKÖZSÉGET sokat találni a megyében. Kettő híján öt­száz háza, 1634 lakosa van, törekvő, szorgalmas emberek. A többi falutól talán csak a fekvése és történelme külön­bözteti meg Ságvárt. Ahol a szelíd somogyi dom­13 438 000 forinttal csökkenti az önköltséget 17 iparvállalat — Csatlakozott a mozgalomhoz a kereskedelem is gyón vallásos volt, eljárt az es­ti litániákra. Az egyik alkalom­mal te is nekifohászkodtál, és elindultál a templom felé. Osontál, lopakodtál, mert meg akartad lepni: csak ott vegyen észre... Fölmentéi a kórusba, és észrevetted, hogy ö már ott van. A kántor mellett állt, mint egy angyal, mint egy szent... Hova mehetnél, hol bújhatnál meg, ahonnan fi­gyelhetnéd, bámulhatnád ájta- tos arcát?... A kántor hátra­fordult és a szemével intett, hogy állj a fújtatóra... És te végigfújtattad az egész litániát úgy, hogy közben a hátadat kellett fordítani a kislány felé. Megértél szuszogni a nagy igyekezettől, örültél, hogy li­begősed nem hallatszik a fúj­tató nyekergésétöl... Aztán el­csendesedett az orgona. Meg­fordultál. A lány elment, a vers a zsebedben maradt... Augusztusban a vasútállo­másra bicikliztél, ő elutazik, és neked fontos mondanivalód van számára, amit most tudo­mására kell adnod. Ha már ed­dig nem sikerült, talán majd most. Lehorgonyoztál a piros lécke­rítés mellett, és őt nézted. Köz­ben beléd mart a fájdö'om, hogy talán most látod utoljára, s ezt nem élnéd túl. A haját bámultad, s tekinteted lejjebb is merészkedett. Nem, nem vártál tőle egyebet, csak azt, hogy egyszer rád nézzen, s te megborzongj ettől a nézéstől ... Szép haja volt, hosszú és feke­te. Mint a szén, mint az a mozdony, amely ott jött ■ ■ ■ Igen, jött a vonat, ö beszállt és elutazott. És jött a másik, a harma­dik ..., s mind elutazott. Az­tán az egyiknek, az utolsónak nem indult vonatja. Gyalog tették meg az utat az anya- könyvvezetőhöz. .. Jl/Tost ismét vonaton ülsz, lrj- de ezúttal igazi vonaton. Az állomások sem látomások már, elolvashatod mindegyik­nek a nevét az épület homlok­zatán levő tábláról. A kocsi ütemesen döccen, a padok tele vannak fiatal lányokkal. Diá­kok. Honnan jönnek? Hova mennek? Nem tudod, nem is kérdezed. Nem érdekel. Akad köztük, akinek hosszú és feke­te a haja... Nem érdekel. És ezek rád is néznek, mindenki­re néznek, aki a kocsiban ül. Nem kacérkodóan, hanem ter­mészetesen. Fiatalok... És ta­vasz van. Te is fölmelegszel. Odakint, az ablakon túl min­den zöld. Az állomások is. A lányok azon kuncognak, hogy errefelé milyen furcsa község- nevek vannak. Ebből sejted, hogy messze vidékről valók. Néha egy-egy furcsa kiejtésű szpt is hallasz ... De akárkik és bármely város vagy falu szülöttei, csuda jókedvük van. Egy szőke kis pufi énekelni Nézed őket, közben kipillan­tasz az ablakon. Kint is bent is tavasz van... Két lány mel­letted táncol. Tvisztelnek. Min­den figyelmüket a táncra össz­pontosítják, téged észre sem vesznek. Az egyik úgy hátra- hajlik, hogy azt hiszed, men­ten hanyatt esik. De nem, ér­ti ő, nem először csinálja. Még a vonat imbolygó mozgása sem zavarja. Az egész kocsi csupa zaj, ritmikus mozgás. Már senki sem ügyel az állomások­ra, neked is a táncoló lányo­kon a szemed. Nem jut eszed­be a lovaglópálca, az elutazott lány, csak őket nézed, és azt gondolod magadban: szép az idei tavasz, nagyon szép. Nincs idő emlékeket idézni, hiszen a szemedet szinte kápráztatja a látvány... A kalauz beszól a kocsiba: ” végállomás következik. A lányok leszedik a bőröndö­ket a csomagtartóról, készülőd­nek a kiszálláshoz. De még most is dalolnak, jókedvük nem hagyott alább ... Cigarettát veszel elő, a tás­kába nyúlsz, s gyufát keres­kezd. A melódia pattog, majd hullámzik, a szöveg meg olyan pajkos, mint maguk a lányok. Tenyerek csapódnak össze üte­mesen, ritmusra hajlanak a fe­jek, dőlnek a testek előre és hátra. Már táncolnak is. A padok között nem nagy a hely, te is behúzod a lábad, hogy jobban elférjenek ... gélsz. Kezedbe akad egy gyu- fásdoboz, kinyitod, de abban bizony egy árva gyufaszál sincs. Más van benne. Két cse­rebogár. Óvodás kislányodnak viszed őket. örül majd nekik. És te is örülsz. Az ő és csalá­dod örömének. Annak, hogy tavasz van, s most minden ilyen szép ... Szebb, mint bár­mikor ... Hemesz Ferenc zett munka szépségét, életér­telmet lát benne, annak útja előbb-utóbb úgyis elvezet a párthoz, mert megégik benne a fölismerés: ott a helye, s kommunistaként még többet tehet az emberekért, az előre­haladásért. A Csurgói Járási Pártbizottság ezt az utat ajánl­ja a pártszervezeteknek, erre buzdítja őket. Megkülönbözte­tett figyelmet fordítanak a gyenge pártszervezetek segíté­sére. Patronálásukkal járási vezetőket bíztak meg, s a fon­tos pártmegbízatás teljesítésé­ről rendszeresen beszámoltat­ják őket. Az elvégzendő fel­adatokat egy részletes intéz­kedési tervben foglalták össze, s ennek végrehajtására is időről időre visszatér a párt járási vezető testületé. Nem várnak, nem is vár­hatnak egyik napról a másik­ra gyors változást, ám a meg­alapozott munka, a kitartás egész biztosan meghozza a gyü­mölcsét. Tüzetesen fölmérték a pártszervezetek helyzetét, megvizsgálták a párttagok kép­zettségét, meghatározták, hol, hogyan kell előbbre lépni. Mostanáig tíz pártszervezet­ben cseréltek párttitkárt. A cserék általában szerencsés­nek bizonyultak, előresegítet­ték a pártszervezetet. Javasla­tot, tervet készítettek a párt­titkárok továbbképzésére; sze­mélyre szólóan elkészítették az ajánlásokat: kinek melyik is­kola elvégzését vagy pártisko­lára küldését javasolják. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a párttagok néhány éven belül elvégezzék az általános isko­lát, van, akinek a középiskolai oktatást ajánlják. Már most gondolnak az ősszel kezdődő pártoktatásra, ebbe a pártta­gokon kívül nagyobb számban kívánnak bevonni pártonkívü- lieket is. A kezdeti lépéseket, eredmé­nyeket újabbak és újabbak kö­vetik majd. Varga József Ü.Crir 1 bök a sík Mezőföld nyugati csücskével találkoznak, tíz ki­lométerre a Sió és a Balaton egyesülésétől, ott van Ságvár. A község határában évezredes emlékeket takarnak a lösztes­tű dombok. Megtalálták itt a kőkorszak emberének haszná­lati tárgyait, az ásatások nyo­mán értékes római kori lele­tekre bukkantak a régészek. A római birodalom idején — a talált pénzek tanúsága szerint 138—382-ig — itt állt Triccia- na városka. A birodalom gyen­gülésekor, amikor a Duna vo­nalán kiépített erődrendszer már nem nyújtott biztos vé­delmet, a tartomány belső te­lepüléseit is fallal vették kö­rül. A kétszázszor kétszázöt­ven méter alapterületű cast- rum kőfalai még az 1700-as években is álltak. A tegnap történelméről talán még csak annyit jegyeznék föl, hogy 1945-ig a veszprémi káptalan birtoka volt Ságvár, és lakosainak hetven százaléka cselédeskedett. A JELEN? Aranyat érő eső volt az éj­jel, az üde zöld kertek mögül jókedvűen kacsintanak a ta­karos házak a széles, bitume­nes úttestre. Egy szürke ruhás öregemberrel találkozom elő­ször, megszólítom. A kérdé­sen meghökken egy kicsit, az­tán töprengve visszakérdez: — Minek kellene Ságvárnak címer? De tudja, mit? Ha már mindenáron velem rajzoltat­nák, beletenném ezt a jó utat, az autóbuszt meg néhány új házat is... Persze ez a »címer-dolog« csak játék, tulajdonképpen ar­ra vagyok kíváncsi, mire büsz­kék a ságváriak. Az utat, az autóbuszt és az új házakat megjegyzem, és indulok a ta­nácsra. Az elnök fogad. Emii tem neki az autóbuszt. — Látja, az nagyon jó, hogy most húsz járatunk van. Három évvel ezelőtt még csak négy volt s vagy fölfért AHOL AZ ECET KÉSZÜL Ha belépünk a Szeszipari Országos Vál­lalat kaposvá­ri ecetüzemébe, ugyancsak el- álmélkodunlc az ecetképző ká­dak és táro­lók méretein. A csehszlová­kiai vörősfe- nyőből készült 459 hektoliteres kádban készül az ecet. A két- emeletnyi ma­gas tartály mel­lett szinte tör­pének tetsze­nek a munká­sok, akik vi­gyáznak arra, hogy megfelelő minőségű ecet kerüljön ki az üzemből. Állan­dóan forgó mo­torok (1938 óta egy percet som állt az egyik!) keverik az anyagot, s 8—9 napónként ké­szül el egy-egy nagy adag (459 hl) ecet. Azu­tán 160 hektós tárolókba kerül a savanyú fo­lyadék. Havonta 6 vagon ecetet adnak át a ke­reskedelem­nek a kapos­vári üzem dol­gozói« Képünkön: Ligeti Ervin üzemvezető a cefreszivattyú működé­sét ellenőrzi. 99 CÍME az ember, ha utazni akart, vagy gyalog ment... Állomása nincs Ságvárnak, busz jár Siófokra vagy Ádánd- ra a vasúthoz. — Kérdezze meg az idő­sebbeket, hogyan »utaztak« a felszabadulás előtt. Piacnapo­kon tíz kilométert gyalogoltak Siófokra, vagy az ádándi ál­lomásra három és felet a ne­héz kosarakkal. A községfejlesztés szokásos problémáiról érdeklődöm, ami­kor egy magas, pirospozsgás, ötven év körüli férfi jön az elnökhöz: Feri János párttit­kár. Inotai György talán fél órá­val előbb említette, hogySág- váron jó a pártszervezet és a tanács kapcsolata, gyakoriak a közös párt- és tanácsülések, igénylik a Hazafias Népfront, a tsz segítségét a községfej­lesztési tervek megvalósításá­hoz. — Eddig hát kilométer hosz- szúságban építettünk új bitu­menes és betonlapos járdát — mondja a párttitkár. — A la­kosság nagyon sokat tett, sok ezer forint értékű társadalmi munkával segített a járdaépí­tésben. — Az új út? — Arra igazán büszkék va­gyunk, mert amióta a világ világ, ilyen jó útja még soha nem volt Ságvárnak. No és az új iskola, az orvosi lakás és a rendelő vagy a korszerű tűz­oltószertár? Kimutatnak az ablakon: — Itt, a szomszédban föld­művesszövetkezeti kisáruház épül, ahol a kenyértől a mo­torkerékpárig mindent meg­vásárolhatnak az emberek. A párttitkár szavaihoz fűzi az elnök: — Hamarosan meleeknnvhás kisvendéglőnk és presszónk is lesz. Városi asodunk, kérem, városiasodunk ... Végigmegyünk a falun a tsz-irodáig. TANÁCSKOZIK A VEZE- TÖSÉG, várni kell az elnök­re. Addig följegyzek néhány adatot: az Egyetértés 1959-ben alakult, 2750 holdon gazdál­kodnak; tavaly a természetbe­li prémiumon kívül 22 forint 20 fillért fizettek munkaegy­ségenként, erre az évre 25,60 forintot terveztek. Tizenegy erőgéppel, sok munkagéppel művelik a földet. Űj létesít­mény? — Írja fel, hogy ötezer fé­rőhelyes tojóházunk van, az új tehénistállónk száz, a ser­téshizlaldánk háromszáz férő­helyes. Aztán az új górék, a juhhodály meg... Jön az elnök, nyomában vastagon csap ki a dohány­füst a tanácsteremből, és ki­pirult arcú, gesztikuláló em­berek köszönnek el. Vitatkoz­nak még most is valamiről. — Egyetértés a tsz, és eny- nyire vitatkoznak? Az elnök, Szigeti József ér­ti a tréfás kérdést: — Egyetértés is csak vitá­ból születhet... Ságvár »nagyüzemében« nincs is különösebb baj. 12 440 000 forint a tsz vagyo­na, és nagyjából elégedettek az emberek. Azaz hogy ... — Nincsenek fiatalok, ez a baj. — Ha az elnök húszéves volna? — Nem kellene nekem ak­kor se más, mint a mezőgaz­daság. Van nálunk olyan lehe­tőség is, hogy a kertészetben készpénzért dolgozhat a fiatal. Azt az 1100 forintot biztosan megkeresi havonként, és még ott a háztáji is. Hát nem jobb, mint városban, alig több pénz­ből élni — albérletben? ... A FALU VÉGÉN öreg nyár­fák szegélyezik az uj utat Ha címer készülne, ez is be­lekerülhetne. Vincze Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom