Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-28 / 123. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1961. május 88. A szovjet embereket örömmel tölti el, hegy az £M a szocialista fejlődés útjára kíván lépni Hruscsov beszámolója egyiptomi útjáról Moszkva (TASZSZ). Nyikita Szergejevics Hrus csov szerdán a moszkvai rádióban' és televízióban beszámolt az Egyesült Arab Köztársaságban tett látogatásáról. Részletesen ismertette az út eseményeit, s meleg hangon szólt az asszuáni nagygát építőinek önfeláldozó munkájáról a szovjet és arab dolgozók mindennapos baráti' együttműködéséről. Hruscsov beszámolt a küldöttség útiélményeiről, majd a látogatás végén- kiadott közös közleményre utalva Hruscsov megjegyezte, hogy a Szovjetunió gépesített, korszerű mezőgazdasági nagyüzem építésében is segítséget nyújt az EAK-nak. örülni fogunk, ha az üzbekisztáni éhségsztyeppe termővé tételének tapasztalatait arab barátaink is hasznosíthatják. Hruscsov felelevenítette az egyiptomi emberekkel lezajlott sok-sok találkozása élményeit. A forradalom győzelme óta 12 év telt el, s e viszonylag rövid idő alatt az EAK eredményesen fejlesztette gazdaságát, kulturális életét, államosította a bankokat, a nagyüzemeket, a vasutat, sok kereskedelmi és építkezési vállalatot. Hruscsov méltatta az egyiptomi kulturális fejlődés eddigi eredményeit, az EAK ifjúságának hazafias lelkesedését, majd szólt azokról a nagy nehézségekről, amelyek az ország fejlődését gátolták 1952 után. A forradalmi átalakulások első szakaszában minden nemzeti erő együtt lépett fel az angolok kiűzéséért és a királyság megdöntéséért. A második szakaszban, amikor az államosítás és a földreform került napirendre, elkerülhetetlenül összeütközésbe kerültek a dolgozók és a kizsákmányolok érdekei. A Szovjetuniót a békeszerető külpolitika lenini elvei vezetik, nem avatkozik be más országok és népek belügyeibe. A szovjet kormánynak- ezt az álláspontját jómagam is hangoztattam az EAK nemzetgyűlésében, ugyanakkor azonban megmondtam, hogy hazánkban, nem szemlélik közönyösen, milyen úton haladnak az egyes államok. Ügy véljük, hogy előbb-utóbb minden nép a szocialista fejlődés útjára lép. Minket, szovjet embereket természetesen örömmel tölt el, hogy az EAK meghirdette: a szocialista fejlődés útjára kíván lépni. Hruscsov ezután megjegyezte: Tudjuk, hogy az EAK-ban egy bizonyos szakaszban előfordultak az antikommunizm*us megnyilvánulásai. Volt idő, amikor a kommunistákat letartóztatták és börtönbe vetették tevékenységükért. Most — amint ezt megmondták nekünk az EAK vezetői — ez már nem létezik. Reméljük, a kommunisták üldözése már a múlté. Kijelentette, hogy az Egyesült Arab Köztársaságban megalakult az Arab Szocialista Unió elnevezésű tömegszervezet. Ez a meghirdetett elvek szérint a nép politikai szervezete lesz. Ősszel az unió megtartja kongresszusát. E kongresszus határozatai a jelek szerint sok szempontból meghatározzák azt a konkrét utat, melyen halad majd az EAK politikai, gazdasági és társadalmi fejlődése. Ezután elmondotta, hogy Nasszer elnökkel elsősorban államközi kérdésekről tárgyalt, de beszélgettek bizonyos ideológiai kérdésekről is, amelyekben a két fél álláspontja eltér egymástól. Egyes jelenségek eltérő felfogása azonban nem gátolja, hogy erősítsék a két állam barátságát, mért az az imperializmus és a kolonializ- mus elleni harc céljainak közösségén, a béke védelmén, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésén alapul. Hruscsov utalt arra, hogy az egyiptomi ünnepségeken jelen volt a Szovjetunió nagy barátja, Ben Bella algériai elnök, Szalal jemeni és Aref iraki államfő. Az arab köztársaságok elnökeivel néhány órát nyílt baráti beszélgetésben töltöttek. Hruscsov imperialista hamisításnak minősítette azt a feltevést, hogy titkos tárgyalásokra is sor került. Az imperialistákat — fűzte hozzá nyugtalanítja az EAK-ban tett látogatás, az egyiptomi nép baráti érzéseinek hatalmas megnyilvánulása. Az imperialistákat aggasztja, hogy egyre több nép, köztük több arab ország népe, elutasítja a tőkés fejlődés útját. A szovjet kormányfő kijelentette, hogy népe és kormánya mindig sokoldalú támogatásban fogja részesíteni a függetlenségükért harcoló, vagy az önálló fejlődés útjára lépett népeket és országokat. Ez egyebek között az EAK-nak nyújtott póthitelben is kifejezésre jutott. Amikor a Szovjetunió testvéri, önzetlen segítséget nyújt az egyiptomi népnek, egyszersmind az imperialistaellenes világmozgalmat is erősíti. (MTI) Senkit sem téveszthetnek megás amerikaiak hitegetései Kambodzsa panaszát tárgyalja a Biztonsági Tanács New York (TASZSZ). A Biztonsági Tanács keddi dósén megvizsgálta Kam bőd- sa panaszát a Dél-Vietnam és íz Egyesült Államok által elővételt agresziós cselekmé- lyek miatt. Roger Seydoux francia kül- íött, a Biztonsági Tanács e ha- •i elnöke a kambodzsai—dél- úetnami határon elkövetett irovokációk elkerülése céljá- >ól javasolta, hogy a genfi egyezmények rendelkezéseit elhasználva a kambodzsai és úetnami nemzetközi ellenőr- 6 bizottságok segítségével űztosítsák a határok épségét. Stevenson, az Egyesült Államik képviselője tagadta, hogy országának része lenne az ag- ressziós cselekményekben, és elutasította a genfi értekezlet összehívására vonatkozó javaslatot. Stevenson szembeszállt azzal a gondolattal is, hogy a felügyelő és ellenőrző bizottságok a két ország — Dél- Vietnam és Kambodzsa — határán működjenek. Az amerikai küldött határozottan állást foglalt amellett, hogy ENSZ-csapatokat és megfigyelőket küldjenek a határövezetbe. Ezután Hont Sambath kambodzsai külügyminiszter megcáfolhatatlan bizonyítékokat terjesztett a Biztonsági Tanács elé az amerikai—dél-vietKellcttics tavaszi viselet a TWEED Különböző színben és fazonban 530,— Ft-tói kapható nami csapatok -agressziós cselekményeiről. Követelte, hogy a Biztonsági Tanács .ítélje el ezeket a cselekményeket. Kambodzsa képviselője szót emelt a genfi tanácskozás mielőbbi összehívása mellett. Federenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője teljes mértékben támogatta a kambodzsai külügyminiszter indítványát. Megállapította, hogy a Kambodzsa elleni provokációk forrása az Egyesült Államok délkelet-ázsiai katonai intervenciója és agresszív politikája. Az Egyesült Államokban az utóbbi időben követelések hangzanak el a hadműveletek kiszélesítésére. Ily módon senkit sem téveszthetnek meg az amerikaiak hitegetései, hogy az Egyesült Államok állítólag békés célokra törekszik Délkelet-Ázsiában. A francia külügyminiszter Madridba utazik Párizs (MTI) Couve De Murville csütörtökön Madridba utazik. A polgárháború óta nem járt francia külügyminiszter Spanyolországban, s ezért a látogatásnak Párizsban nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az utóbbi években szoros gazdasági és katonai együttműködés alakult ki De Gaulle és Franko kormánya között. Franciaország tavaly 150 millió dolláros hitelt nyújtott Spanyolországnak, s a két ország tengeri és légi haderejének közös hadgyakorlatai rendszeresekké váltak. A francia külügyminiszter Madridban Castiella külügyminiszterrel és Francóval folytat megbeszéléseket. A háromnapos tárgyalás célja az együttműködés kiterjesztése. A francia lapok ezzel kapcsolatban Párizs—Madrid tengelyről írnak, amely déli irányban Rábáiig nyúlna. Véget értek szerdán Relg- ráriban a csehszlovák—jugoszláv hivatalos tárgyalások, amelyeket Vaclav David, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere és Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szocialista, Szövetségi Köztársaság külügyminisztere folytatott a legfontosabb nemzetközi problémákról, valamint a csehszlovák—jugoszláv kapcsolatok kérdéseiről. A barátság és a kölcsönös megértés légkörében lefolyt tárgyalások befejeztével közös közleményt adtak ki. Az ENSZ-csapatokat egy hónappal Kongóból való kivonásuk előtt büintetőexpedíció céljaira próbálják felhasználni. Az ENSZ főtikárának hivatalos megbízottja kedden megerősítette, hogy az ENSZ-csa- patok parancsnoksága elvben hozzájárult az Adoula-kor- mány kérésének teljesítéséhez. Ez azt jelenti, hogy a kongói ENSZ-erőkhöz tartozó nigériai zászlóaljat »a rend helyreállítása« céljából Kivu tartományba küldik. Amerikai értelmiségiek egy csoportja távirati úton felszólította Dean Rusk külügyminisztert, hogy tiltakozzék Dio- oiasio Ridruejo spanyol író üldözése, valamint az ellen, hogy folyamatosan elnyomják a szellemi szabadságot Spanyol- országban. A távirat aláírói közöt van Arthur Miller és Upton Sinclair is. A kvangzsui egyetem (Dél- Korea) mintegy háromszáz hallgatója szerdán délelőtt a város utcáin tüntetett a kormány ellen, és követele Pák Csöng Khi elnök lemondását. A tüntetők köveket dobáltak a rendfenntartó erőkre. A rendőrség mintegy húsz egyetemi hallgatót letartóztatott. A libanoni parlament kedden este túlnyomó többséggel elfogadta az alkotmány módosításáról szóló határozati javaslatot, amelynek értelmében Fuad Sehab államelnök ' újabb hatévi időtartamra marad hi- vatalbcn. Hetvenkilenc képviselő szavazott a javaslat mellett, ellene tizennégy. Hatan nem vettek részt az ülésen. Az amerikai hatóságok szemet hunynak afölött, hogy kubai ellenforradalmárok berepülnek a Kubai Köztársaság légiterébe. Az amerikai hatósógok elnéző magatartásának egyik példájáról számol be a floridai Pompano Beach-i Sun- Sentinel című lap. Az újság szerkesztője interjút készített Manuel Fernandez kubai emigránssal. Az elmondotta, hogy a közelmúltban kétmotoros repülőgépén Kuba fölé repült, és hadianyagot dobot le a sziget- országban tevékenykedő diver- zúnsoknak. A repülőgép egy dél-floridai repülőtérről szállt fel. Két bonni minisztérium a revánspolitika szolgálatában Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke még a múlt év végén nyilatkozatot adott a nyugatnémet Stern című hetilap munkatársának. A tudósító kérdéseire válaszolva részletesen kifejtette, hogy a két német állam közeledésének legfőbb akadálya a bonni kormány kifejezetten nyílt revánspolitikája. Miben nyilvánul meg ez? Mindenekelőtt a fegyverkezés fokozásában. A nyugatnémet kormány évi költségvetésének több mint egyharmada, körülbelül 19 milliárd márka hadügyi kiadásokra megy el. Bonn hatalmas mértékben iparkodik növelni haderejét, hogy a monopolkapitalizmus uralmát kiterjessze az NDK-ra is. Bonn nem ismeri el a második világháború után kialakult német határokat, nem ismeri el az NDK létezését, és politikai koncepciójában a háború előtti 1937-es, vagyis a hitleri Németország határainak visszaállítására törekszik, Ebben határozható meg a nemet kérdés rendezésének és az európai béke megteremtésének legfőbb akadálya. Valóban, a Német Szövetségi Köztársaság a világ egyetlen olyan állama, amely nem egy, hanem két minisztériumot is fenntart, hogy hódító céljait megközelítse: az össznémetügyi minisztériumot (Ministerium für Gesamtdeutsche Fragen) és az áttelepítés-ügyi minisztériumot (Ministerium für Vertriebene). E két minisztérium mindama nyugatnémet szervezet, egyesület, intézet, mozgalom és sajtó csúcsszerve, amely napról napra, kidolgozott terv alapján egyre masz- szivabb akadályokat gördít a német kérdés békés, tárgyalások útján való megoldása elé. E két minisztérium látja el ezeket a revansista szervezeteket pénzzel, koordinálja munkájukat, és külön intézetet tart fenn (Göttinger Arbeitskreis) — a göttingiai munkaközösséget — politikai követelésének • összehangolására. Az évi költségvetés: körülbelül 400 millió márka erre a propagandacélra. A bonni kormány hivatalos közlönye * (Bulletin des Presse- und Informationsamtes der Bundesregiegung) 1963. március 1-i számában közzétette pontokban foglalva az említett intézet által kidolgozott politika téziseit. Magáévá tette tehát az abban foglalt célkitűzéseket. Magáévá is kellett tennie, hiszen a göttingai munkaközösség az össznémetügyi minisztérium hatáskörében működik. líf ind járt a második tézis így hangzik: »Az alkotmány által használt területi fogalom: »Németország« magában foglalja a nemzetközi jog értelmében kialakult államhatárokat. Ez a terület az 1937. decmber 31- én fennállt Németország.« Vagyis a hitleri Németország. A harmadik tézis ugyan, is kimondja, hogy a »birodalom« összeomlása és a katonai kapituláció »nem jogalap« a határok megváltoztatására. A hatodik tézis az Odera—Neisse határvonal elismerése ellen izgat. A tizenegyedik a nácik háborús bűntetteit mentegeti, és »erkölcsi« érvekkel követel »német egységet«, ami alatt természetesen az NDK bekebelezését értik. A két minisztérium egyébként a következő szervezeteket tömöríti ügyosztályaiba a göttingai ideológiai központon kívül: az áttelepültek szövetségét (Bund der Vertriebenen), amely 50 kisebb revansista szervezetnek az összefogója; az úgynevezett Landsmannschaftokat, az egy vidékről áttelepültek 29 szervezetét; a revansista ifjúsági szövetségeket; a »keleteurópai kutatóintézeteket« és társaságokat; a revansista sajtót, és részben ide sorolhatjuk a szubverzív, a felforgató tevékenységre alakult intézeteket. És tegyük még hozzá, hogy a hadsereg tisztjeinek 70—80 százaléka, valamint a tábornoki kar fele ezekből a szervezetekből rek- rutálódott. Ez a két minisztérium már magában külön nagy hatalom a bonni kormányban, és 14 éven át hangadója volt Adenauer külpolitikájának. Az idős kancellár gondoskodott, hogy szellemétől Erhard se szabadulhasson. A két minisztériumon kívül még egy súlyos örökséget hagyott utódjára: az úgynevezett koordináló bizottságot (Koordinierrungs- aussehuss), amelyet 1963 elején alakított meg. Ez tulajdonképpen a »második kormány« Bonnban; feladata az, hogy a bonni kormány külpolitikájának »folyamatosságát« biztosítsa, vagyis a két minisztériumon kívül, de azzal szorosan együttműködve na. pirenden tartsa a revánspoli- tikát. Tagjai között ott vannak az említett szervezetek fő képviselői, Oberländer ugyanúgy, mint á másik náci volt miniszter: Krüger; benne van e bizottságban a volt össznémetügyi miniszter, Börzei, azután a volt és a jelenlegi hadügyminiszter, Strauss és von Hassel meg von Brentano és Krone, szóval mindenki, akiket a nemzetközi- sajtó már csak két szóval jellemez: »bonni ultrák«. Éppen ezért senkit nem lepett meg, hogy amikor Erhard Adenauer örökébe lépett, e bizottság egyik tagja kijelentette: »Határozottan tárgyaltunk Erharddal, és kemény kormánynyilatkozatot kértünk tőle. Nem árultunk zsákbamacskát, nyíltan megmondtuk külpolitikai követeléseinket. Erhard mindezt elfogadta.« A folyamatosság, amint látjuk, biztosítva van. Vámos Imre Botrányos jelenet a frankfurti per tárgyalásán Tegnapi számunkban közöltük, hogy a Hermann Krumey és Otto Hunsche ellen Frankfurtban folyó perben kihallgatták Lévai Jenő írót és történészt is. Az alábbiakban ismertetjük a tárgyalás további részleteit. A tárgyaláson botrányos jelenetekre került sor, amikor Lévai Jenő eddig ismeretlen, a vádiratban nem szereplő tényeket tárt fel Hermann Krumey és Otto Hunsche magyar- országi tevékenységéről. A védők hevesen tiltakoztak az ellen, hogy Lévai foly- tathassá vallomását, és egyikük dühösen felkiáltott: »Elegünk van már ebből«, majd tüntetőén kirohant a teremből. A tárgyalást vezető elnök azonban mégsem őt fedte meg, hanem az egyik hallgatót vezettette ki a teremből, aki méltatlankodott a bizonyítási j eljárást megakadályozni akaró ‘ védők magatartása miatt. Lévai elmondotta többek között, hogy 1944. november 28-án és 29-én, amikor a munkaszolgálatosokat vagoní- roztak be a józsefvárosi pályaudvaron, megjelent Hunsche, és szidta, ütlegelte a szerencsétleneket. Beszámolt - továbbá arról, hogy a Krumey vezette különítmény magyar repülőtisztekkel együtt a ^következő provokációt szervezete meg: Megkörnyékeztek több dúsgazdag üldözöttet — köztük volt például Ervin Quittner, a híres budapesti műépítész is—, és felajánlották neki, hogy hatalmas összegek fejében repülőgépen Egyiptomba vagy Dél-Olaszországba szöktetik őket. A valóságban Krumeyvel összejátszva a Gestapo kezére adták a megtévesztett áldozatokat, s azok később valamennyien elpusztultak, Auschwitzban. Csupán Quittner felesége menekült meg. Lévai kijelentéseinek alá- támasetására felmutatott egy- okmányt, amelyre az elmúlt években bukkant rá kutatásai során. Ez az okmány nem más, mint Krumeynek az SS főparancsnokságához intézett jelentése a »jól sikerült« provokációs akcióról. Az esküdtszék elhatározta: visszautasítja a védőknek Lévai Jenő vallomása ellen irányuló tiltakozásait, és. Lévai vallomásának azokat a részeit, amelyek nem saját, személyes élményein, hanem történészi kutatásain alapulnak, szakértői véleményként fogja értékelni. Végül Lévai Jenő esküt tett vallomására. (MTI)
