Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-28 / 123. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1961. május 88. A szovjet embereket örömmel tölti el, hegy az £M a szocialista fejlődés útjára kíván lépni Hruscsov beszámolója egyiptomi útjáról Moszkva (TASZSZ). Nyikita Szergejevics Hrus csov szerdán a moszkvai rá­dióban' és televízióban beszá­molt az Egyesült Arab Köztár­saságban tett látogatásáról. Részletesen ismertette az út eseményeit, s meleg hangon szólt az asszuáni nagygát épí­tőinek önfeláldozó munkájáról a szovjet és arab dolgozók mindennapos baráti' együttmű­ködéséről. Hruscsov beszámolt a kül­döttség útiélményeiről, majd a látogatás végén- kiadott közös közleményre utalva Hruscsov megjegyezte, hogy a Szovjet­unió gépesített, korszerű me­zőgazdasági nagyüzem építésé­ben is segítséget nyújt az EAK-nak. örülni fogunk, ha az üzbekisztáni éhségsztyeppe termővé tételének tapasztala­tait arab barátaink is haszno­síthatják. Hruscsov felelevenítette az egyiptomi emberekkel lezajlott sok-sok találkozása élményeit. A forradalom győzelme óta 12 év telt el, s e viszonylag rövid idő alatt az EAK eredménye­sen fejlesztette gazdaságát, kulturális életét, államosította a bankokat, a nagyüzemeket, a vasutat, sok kereskedelmi és építkezési vállalatot. Hruscsov méltatta az egyip­tomi kulturális fejlődés eddigi eredményeit, az EAK ifjúságá­nak hazafias lelkesedését, majd szólt azokról a nagy nehézsé­gekről, amelyek az ország fej­lődését gátolták 1952 után. A forradalmi átalakulások első szakaszában minden nemzeti erő együtt lépett fel az ango­lok kiűzéséért és a királyság megdöntéséért. A második sza­kaszban, amikor az államosí­tás és a földreform került na­pirendre, elkerülhetetlenül összeütközésbe kerültek a dol­gozók és a kizsákmányolok ér­dekei. A Szovjetuniót a békeszere­tő külpolitika lenini elvei ve­zetik, nem avatkozik be más országok és népek belügyeibe. A szovjet kormánynak- ezt az álláspontját jómagam is han­goztattam az EAK nemzetgyű­lésében, ugyanakkor azonban megmondtam, hogy hazánkban, nem szemlélik közönyösen, mi­lyen úton haladnak az egyes államok. Ügy véljük, hogy előbb-utóbb minden nép a szo­cialista fejlődés útjára lép. Minket, szovjet embereket ter­mészetesen örömmel tölt el, hogy az EAK meghirdette: a szocialista fejlődés útjára kí­ván lépni. Hruscsov ezután megjegyez­te: Tudjuk, hogy az EAK-ban egy bizonyos szakaszban elő­fordultak az antikommunizm*us megnyilvánulásai. Volt idő, amikor a kommunistákat le­tartóztatták és börtönbe vetet­ték tevékenységükért. Most — amint ezt megmondták nekünk az EAK vezetői — ez már nem létezik. Reméljük, a kommu­nisták üldözése már a múlté. Kijelentette, hogy az Egye­sült Arab Köztársaságban megalakult az Arab Szocialista Unió elnevezésű tömegszerve­zet. Ez a meghirdetett elvek szérint a nép politikai szerve­zete lesz. Ősszel az unió meg­tartja kongresszusát. E kong­resszus határozatai a jelek sze­rint sok szempontból meghatá­rozzák azt a konkrét utat, me­lyen halad majd az EAK poli­tikai, gazdasági és társadalmi fejlődése. Ezután elmondotta, hogy Nasszer elnökkel elsősorban államközi kérdésekről tárgyalt, de beszélgettek bizonyos ideo­lógiai kérdésekről is, amelyek­ben a két fél álláspontja eltér egymástól. Egyes jelenségek eltérő felfogása azonban nem gátolja, hogy erősítsék a két állam barátságát, mért az az imperializmus és a kolonializ- mus elleni harc céljainak kö­zösségén, a béke védelmén, a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttélésén alapul. Hruscsov utalt arra, hogy az egyiptomi ünnepségeken jelen volt a Szovjetunió nagy barát­ja, Ben Bella algériai elnök, Szalal jemeni és Aref iraki ál­lamfő. Az arab köztársaságok elnökeivel néhány órát nyílt baráti beszélgetésben töltöttek. Hruscsov imperialista hami­sításnak minősítette azt a fel­tevést, hogy titkos tárgyalá­sokra is sor került. Az impe­rialistákat — fűzte hozzá nyugtalanítja az EAK-ban tett látogatás, az egyiptomi nép ba­ráti érzéseinek hatalmas meg­nyilvánulása. Az imperialistá­kat aggasztja, hogy egyre több nép, köztük több arab ország népe, elutasítja a tőkés fejlő­dés útját. A szovjet kormányfő kije­lentette, hogy népe és kormá­nya mindig sokoldalú támoga­tásban fogja részesíteni a füg­getlenségükért harcoló, vagy az önálló fejlődés útjára lépett népeket és országokat. Ez egye­bek között az EAK-nak nyúj­tott póthitelben is kifejezésre jutott. Amikor a Szovjetunió test­véri, önzetlen segítséget nyújt az egyiptomi népnek, egyszers­mind az imperialistaellenes világmozgalmat is erősíti. (MTI) Senkit sem téveszthetnek meg­ás amerikaiak hitegetései Kambodzsa panaszát tárgyalja a Biztonsági Tanács New York (TASZSZ). A Biztonsági Tanács keddi dósén megvizsgálta Kam bőd- sa panaszát a Dél-Vietnam és íz Egyesült Államok által el­ővételt agresziós cselekmé- lyek miatt. Roger Seydoux francia kül- íött, a Biztonsági Tanács e ha- •i elnöke a kambodzsai—dél- úetnami határon elkövetett irovokációk elkerülése céljá- >ól javasolta, hogy a genfi egyezmények rendelkezéseit elhasználva a kambodzsai és úetnami nemzetközi ellenőr- 6 bizottságok segítségével űztosítsák a határok épségét. Stevenson, az Egyesült Álla­mik képviselője tagadta, hogy országának része lenne az ag- ressziós cselekményekben, és elutasította a genfi értekezlet összehívására vonatkozó javas­latot. Stevenson szembeszállt azzal a gondolattal is, hogy a felügyelő és ellenőrző bizott­ságok a két ország — Dél- Vietnam és Kambodzsa — határán működjenek. Az ame­rikai küldött határozottan ál­lást foglalt amellett, hogy ENSZ-csapatokat és megfigye­lőket küldjenek a határövezet­be. Ezután Hont Sambath kam­bodzsai külügyminiszter meg­cáfolhatatlan bizonyítékokat terjesztett a Biztonsági Ta­nács elé az amerikai—dél-viet­Kellcttics tavaszi viselet a TWEED Különböző színben és fazonban 530,— Ft-tói kapható nami csapatok -agressziós cse­lekményeiről. Követelte, hogy a Biztonsági Tanács .ítélje el ezeket a cselekményeket. Kambodzsa képviselője szót emelt a genfi tanácskozás mi­előbbi összehívása mellett. Federenko, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője tel­jes mértékben támogatta a kambodzsai külügyminiszter indítványát. Megállapította, hogy a Kambodzsa elleni pro­vokációk forrása az Egyesült Államok délkelet-ázsiai kato­nai intervenciója és agresszív politikája. Az Egyesült Álla­mokban az utóbbi időben kö­vetelések hangzanak el a had­műveletek kiszélesítésére. Ily módon senkit sem téveszthet­nek meg az amerikaiak hite­getései, hogy az Egyesült Ál­lamok állítólag békés célokra törekszik Délkelet-Ázsiában. A francia külügyminiszter Madridba utazik Párizs (MTI) Couve De Murville csütör­tökön Madridba utazik. A polgárháború óta nem járt francia külügyminiszter Spa­nyolországban, s ezért a láto­gatásnak Párizsban nagy je­lentőséget tulajdonítanak. Az utóbbi években szoros gazda­sági és katonai együttműködés alakult ki De Gaulle és Franko kormánya között. Franciaor­szág tavaly 150 millió dolláros hitelt nyújtott Spanyolország­nak, s a két ország tengeri és légi haderejének közös had­gyakorlatai rendszeresekké váltak. A francia külügyminiszter Madridban Castiella külügy­miniszterrel és Francóval foly­tat megbeszéléseket. A három­napos tárgyalás célja az együtt­működés kiterjesztése. A fran­cia lapok ezzel kapcsolatban Párizs—Madrid tengelyről ír­nak, amely déli irányban Rá­báiig nyúlna. Véget értek szerdán Relg- ráriban a csehszlovák—jugosz­láv hivatalos tárgyalások, amelyeket Vaclav David, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság külügyminisztere és Kocsa Popovics, a Jugoszláv Szocialista, Szövetségi Köztár­saság külügyminisztere folyta­tott a legfontosabb nemzet­közi problémákról, valamint a csehszlovák—jugoszláv kap­csolatok kérdéseiről. A barát­ság és a kölcsönös megértés légkörében lefolyt tárgyalások befejeztével közös közleményt adtak ki. Az ENSZ-csapatokat egy hónappal Kongóból való kivo­násuk előtt büintetőexpedíció céljaira próbálják felhasznál­ni. Az ENSZ főtikárának hiva­talos megbízottja kedden meg­erősítette, hogy az ENSZ-csa- patok parancsnoksága elvben hozzájárult az Adoula-kor- mány kérésének teljesítéséhez. Ez azt jelenti, hogy a kongói ENSZ-erőkhöz tartozó nigériai zászlóaljat »a rend helyreállí­tása« céljából Kivu tarto­mányba küldik. Amerikai értelmiségiek egy csoportja távirati úton felszó­lította Dean Rusk külügymi­nisztert, hogy tiltakozzék Dio- oiasio Ridruejo spanyol író ül­dözése, valamint az ellen, hogy folyamatosan elnyomják a szellemi szabadságot Spanyol- országban. A távirat aláírói közöt van Arthur Miller és Upton Sinclair is. A kvangzsui egyetem (Dél- Korea) mintegy háromszáz hallgatója szerdán délelőtt a város utcáin tüntetett a kor­mány ellen, és követele Pák Csöng Khi elnök lemondását. A tüntetők köveket dobáltak a rendfenntartó erőkre. A rend­őrség mintegy húsz egyetemi hallgatót letartóztatott. A libanoni parlament ked­den este túlnyomó többséggel elfogadta az alkotmány módo­sításáról szóló határozati ja­vaslatot, amelynek értelmében Fuad Sehab államelnök ' újabb hatévi időtartamra marad hi- vatalbcn. Hetvenkilenc képvi­selő szavazott a javaslat mel­lett, ellene tizennégy. Hatan nem vettek részt az ülésen. Az amerikai hatóságok sze­met hunynak afölött, hogy ku­bai ellenforradalmárok bere­pülnek a Kubai Köztársaság légiterébe. Az amerikai ható­sógok elnéző magatartásának egyik példájáról számol be a floridai Pompano Beach-i Sun- Sentinel című lap. Az újság szerkesztője interjút készített Manuel Fernandez kubai emig­ránssal. Az elmondotta, hogy a közelmúltban kétmotoros re­pülőgépén Kuba fölé repült, és hadianyagot dobot le a sziget- országban tevékenykedő diver- zúnsoknak. A repülőgép egy dél-floridai repülőtérről szállt fel. Két bonni minisztérium a revánspolitika szolgálatában Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke még a múlt év végén nyilatkoza­tot adott a nyugatnémet Stern című hetilap munkatársának. A tudósító kérdéseire vála­szolva részletesen kifejtette, hogy a két német állam kö­zeledésének legfőbb akadálya a bonni kormány kifejezetten nyílt revánspolitikája. Miben nyilvánul meg ez? Mindenek­előtt a fegyverkezés fokozásá­ban. A nyugatnémet kormány évi költségvetésének több mint egyharmada, körülbelül 19 milliárd márka hadügyi kiadásokra megy el. Bonn ha­talmas mértékben iparkodik növelni haderejét, hogy a monopolkapitalizmus uralmát kiterjessze az NDK-ra is. Bonn nem ismeri el a máso­dik világháború után kiala­kult német határokat, nem ismeri el az NDK létezését, és politikai koncepciójában a háború előtti 1937-es, vagyis a hitleri Németország hatá­rainak visszaállítására törek­szik, Ebben határozható meg a nemet kérdés rendezésének és az európai béke megte­remtésének legfőbb akadálya. Valóban, a Német Szövet­ségi Köztársaság a világ egyetlen olyan állama, amely nem egy, hanem két minisz­tériumot is fenntart, hogy hó­dító céljait megközelítse: az össznémetügyi minisztériumot (Ministerium für Gesamt­deutsche Fragen) és az átte­lepítés-ügyi minisztériumot (Ministerium für Vertriebe­ne). E két minisztérium mindama nyugatnémet szer­vezet, egyesület, intézet, moz­galom és sajtó csúcsszerve, amely napról napra, kidolgo­zott terv alapján egyre masz- szivabb akadályokat gördít a német kérdés békés, tárgya­lások útján való megoldása elé. E két minisztérium látja el ezeket a revansista szerve­zeteket pénzzel, koordinálja munkájukat, és külön intéze­tet tart fenn (Göttinger Ar­beitskreis) — a göttingiai munkaközösséget — politikai követelésének • összehangolá­sára. Az évi költségvetés: kö­rülbelül 400 millió márka er­re a propagandacélra. A bonni kormány hivata­los közlönye * (Bulletin des Presse- und Informationsam­tes der Bundesregiegung) 1963. március 1-i számában közzétette pontokban foglal­va az említett intézet által kidolgozott politika téziseit. Magáévá tette tehát az ab­ban foglalt célkitűzéseket. Magáévá is kellett tennie, hi­szen a göttingai munkaközös­ség az össznémetügyi minisz­térium hatáskörében műkö­dik. líf ind járt a második té­zis így hangzik: »Az alkotmány által hasz­nált területi fogalom: »Né­metország« magában foglalja a nemzetközi jog értelmében kialakult államhatárokat. Ez a terület az 1937. decmber 31- én fennállt Németország.« Vagyis a hitleri Németor­szág. A harmadik tézis ugyan, is kimondja, hogy a »biroda­lom« összeomlása és a kato­nai kapituláció »nem jog­alap« a határok megváltozta­tására. A hatodik tézis az Odera—Neisse határvonal el­ismerése ellen izgat. A tizen­egyedik a nácik háborús bűntetteit mentegeti, és »er­kölcsi« érvekkel követel »né­met egységet«, ami alatt ter­mészetesen az NDK bekebe­lezését értik. A két minisztérium egyéb­ként a következő szervezete­ket tömöríti ügyosztályaiba a göttingai ideológiai közpon­ton kívül: az áttelepültek szövetségét (Bund der Ver­triebenen), amely 50 kisebb revansista szervezetnek az összefogója; az úgynevezett Landsmannschaftokat, az egy vidékről áttelepültek 29 szer­vezetét; a revansista ifjúsá­gi szövetségeket; a »kelet­európai kutatóintézeteket« és társaságokat; a revansista sajtót, és részben ide sorol­hatjuk a szubverzív, a felfor­gató tevékenységre alakult in­tézeteket. És tegyük még hoz­zá, hogy a hadsereg tiszt­jeinek 70—80 százaléka, vala­mint a tábornoki kar fele ezekből a szervezetekből rek- rutálódott. Ez a két minisztérium már magában külön nagy hatalom a bonni kormányban, és 14 éven át hangadója volt Aden­auer külpolitikájának. Az idős kancellár gondoskodott, hogy szellemétől Erhard se szaba­dulhasson. A két minisztériu­mon kívül még egy súlyos örökséget hagyott utódjára: az úgynevezett koordináló bi­zottságot (Koordinierrungs- aussehuss), amelyet 1963 ele­jén alakított meg. Ez tulaj­donképpen a »második kor­mány« Bonnban; feladata az, hogy a bonni kormány külpo­litikájának »folyamatosságát« biztosítsa, vagyis a két mi­nisztériumon kívül, de azzal szorosan együttműködve na. pirenden tartsa a revánspoli- tikát. Tagjai között ott van­nak az említett szervezetek fő képviselői, Oberländer ugyan­úgy, mint á másik náci volt miniszter: Krüger; benne van e bizottságban a volt összné­metügyi miniszter, Börzei, az­után a volt és a jelenlegi hadügyminiszter, Strauss és von Hassel meg von Brenta­no és Krone, szóval minden­ki, akiket a nemzetközi- saj­tó már csak két szóval jel­lemez: »bonni ultrák«. Éppen ezért senkit nem lepett meg, hogy amikor Erhard Aden­auer örökébe lépett, e bizott­ság egyik tagja kijelentette: »Határozottan tárgyaltunk Erharddal, és kemény kor­mánynyilatkozatot kértünk tőle. Nem árultunk zsákba­macskát, nyíltan megmond­tuk külpolitikai követelésein­ket. Erhard mindezt elfogad­ta.« A folyamatosság, amint lát­juk, biztosítva van. Vámos Imre Botrányos jelenet a frankfurti per tárgyalásán Tegnapi számunkban közöl­tük, hogy a Hermann Krumey és Otto Hunsche ellen Frank­furtban folyó perben kihall­gatták Lévai Jenő írót és tör­ténészt is. Az alábbiakban is­mertetjük a tárgyalás további részleteit. A tárgyaláson botrányos je­lenetekre került sor, amikor Lévai Jenő eddig ismeretlen, a vádiratban nem szereplő té­nyeket tárt fel Hermann Kru­mey és Otto Hunsche magyar- országi tevékenységéről. A védők hevesen tiltakoz­tak az ellen, hogy Lévai foly- tathassá vallomását, és egyi­kük dühösen felkiáltott: »Ele­günk van már ebből«, majd tüntetőén kirohant a terem­ből. A tárgyalást vezető elnök azonban mégsem őt fedte meg, hanem az egyik hallgatót ve­zettette ki a teremből, aki méltatlankodott a bizonyítási j eljárást megakadályozni akaró ‘ védők magatartása miatt. Lévai elmondotta többek között, hogy 1944. november 28-án és 29-én, amikor a munkaszolgálatosokat vagoní- roztak be a józsefvárosi pálya­udvaron, megjelent Hunsche, és szidta, ütlegelte a szeren­csétleneket. Beszámolt - továbbá arról, hogy a Krumey vezette külö­nítmény magyar repülőtisztek­kel együtt a ^következő provo­kációt szervezete meg: Meg­környékeztek több dúsgazdag üldözöttet — köztük volt pél­dául Ervin Quittner, a híres budapesti műépítész is—, és felajánlották neki, hogy ha­talmas összegek fejében re­pülőgépen Egyiptomba vagy Dél-Olaszországba szöktetik őket. A valóságban Krumeyvel összejátszva a Gestapo kezére adták a megtévesztett áldoza­tokat, s azok később vala­mennyien elpusztultak, Ausch­witzban. Csupán Quittner fe­lesége menekült meg. Lévai kijelentéseinek alá- támasetására felmutatott egy- okmányt, amelyre az elmúlt években bukkant rá kutatásai során. Ez az okmány nem más, mint Krumeynek az SS fő­parancsnokságához intézett je­lentése a »jól sikerült« provo­kációs akcióról. Az esküdtszék elhatározta: visszautasítja a védőknek Lé­vai Jenő vallomása ellen irá­nyuló tiltakozásait, és. Lévai vallomásának azokat a részeit, amelyek nem saját, személyes élményein, hanem történészi kutatásain alapulnak, szakér­tői véleményként fogja érté­kelni. Végül Lévai Jenő esküt tett vallomására. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom