Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-28 / 123. szám

Csütörtök, 1964. május 28. 3 SOMOGYI NÉPLAP Cg\§ hold szántás: 320 Ft + forgalmi adó ? Méltalankodó levelet kap­tunk nemrég Kerék Sándor kürtöspusztai olvasónktól. A vasúti dolgozó elpanaszolta, hogy 500 négyszögöl kertjét a pusztakovácsi Dimitrov Tsz­szel szántatta fel, s ezért a munkáért 100 forint szántási díjat meg 15 forint forgalmi adót (a munkadíj 15 százalé­kát) kérték. »Nem tudom el­képzelni, hogy ötszáz öl fel­szántása ennyibe kerüljön-« — írta olvasónk. Mi is nehezen hittünk sze­münknek, mert ilyen magas szántási tarifáról — holdan­ként 320 forint — még nem hallottunk. A gépállomás ugyanis 140 forintért szánt fel egy hold földet középmélyen azoknak, akik nem tsz-tagok. És a pusztakovácsi tsz? Száz négyszögölenként húsz forin­tot kér. És miért? »Mert úgy hallottuk, máshol is így csi­nálják« — tájékoztatott ben­nünket Horváth József, a szö­vetkezet könyvelője. Közgyű­lésen, vezetőségi ülésen hatá­rozták meg ezt a tarifát? «■Nem, csak úgy hallottuk...« Jogtalanul vetették ki a for­galmi adót is. Mit mond erről az Illetékkiszabási Hivatal könyvelője, Vida Józsefnél »A 14-es számú rendelet 5. paragrafusának 5. bekezdése kimondja, hogy az ilyen mun­kát nem terheli forgalmi adó.« A tsz könyvelője, miközben igazát igyekszik bizonyítani, egy kalap alá veszi a fuvart és a talajmunkát, bár amíg az egyik adóztatható, a másik nem. És azt magyarázza, hogy a tsz-tagoknak is húsz forint­ért szántanak száz ölet, s a forgalmi adó alól ők sem men­tesek. .. Egy szó, mint száz: Kerék Sándorral 115 forintot akartak fizettetni jogtalanul. Csak azért, mert kívülálló? Dehogy! Hiszen a tsz-tagok háztáji földjének elmunkálá- sát. is ezzel a díjtétellel szá­molják el — szintén jogtala­nul. Nincs ez rendjén, nem tehetik ezt! Avagy így értel­mezik Pusztakovácsiban azt a népgazdasági célt, hogy terem­jen minden talpalatnyi föld, és a szövetkezetek mindenben tá­mogassák a háztáji termelést? H. F. Fél munka nem munka! Örültek nagyon a kaposvári Domb utca lakói, amikor a Vízművek emberei lefektették az utcában a vízvezetékcsöve­ket. Megszűnt a közkútra já­rás, a vödörcipelés. Szeretnénk azonban egy dolgot megjegyezni: a Vízmű­vek dolgozói még a mai na­pig sem rakták vissza az út­testet borító köveket a bete­metett árokra. A dombról le­zúduló víz már meglehetősen melyre kimosta a puha talajt, nemrég pedig egy utasokkal teli autóbusz megsüllyedt Rí. Vajon ki vállalja a felelőssé­get, ha baleset történik? Ügy tartják az emberek: fél munka nem munka. Nem le­hetne nagyon sürgősen megja- vítatni az úttestet? P. Gy. Többet törődjünk a termelőszövetkezeti beruházásokkal Késlekedésre nincs idő A TERMELŐSZÖVETKE­ZETI BERUHÁZÁSOKKAL már tavaly is sok baj volt. A múlt év végéről készített ki­mutatás szerint számottevő mennyiségű létesítmény mun­káit nem fejezhették be. 172 — összesen mintegy 25 millió fo­rint értékű — beruházás meg­valósítása húzódott át erre az évre. Nagy gondot okoz ez. Az idén 142 létesítmény munkáit kezdték meg, és természetesen elsőrendű fontosságú, hogy a tavalyról áthúzódó építkezések BEKÖTŐ UTAT KAP BO L HJLfL Megkezdődtek a földmunkálatai a Bolhást Nagyatáddal összekötő, mintegy öt kilomé­ter hosszú új kövesútnak. Hatalmas markológép emeli a földet a kijelölt úttestre. Több tucatnyi szorgos munkás egyengeti a talajt. A kőmüvesbrigádok 13 vízáteresztő árkot készítenek. Képünkön: Csizmadia János, Varga József és Tóth József a fedla­pos vízáteresztő árkot készí ti. NEM TÖRTÉNT SEMMI? Hatalmas csarnok, félho­mály, vaspor és vashegyek, fekete homokdombok. Bokáig ér a por. — Ez a legpiszkossabb üzemrész — tájékoztatott elő­re Vargek János, és sajnál­kozva pillantott fehér cipőm- ró* A TRANSZVILL öntödéje, az overallos, fekete kezű, kor­mos arcú emberek aztán el is feledtették a fehér cipőt... 10 óra Az egyik kupolókemence dolgozik. Ebben olvasztják a vasat. A jobb oldali, amelyik­nek az oldalára FTC-t rajzol­tak, ma pihen. A kemencék mögött, a huzatos helyiségben most a hulladék vasat má­zsái ják. Gombnyomásra lejön a csillelift, telerakják, aztán felküldik. A kemencék tetejé­nél, a “■pódiumon-“ egy magas fiatalember támaszkodik a korltának. A csille zökkenésére megfordul, és a vasakat a ke­mence torkába dobálja olvasz­tani. Éles füttyszó és kiáltás: — Imre bácsi! Mennyi van bent? — kérdi a művezető. A formázó emberek közül kiválik egy sovány, védő­szemüveges, előbbre lép, oda­megy a kemencéhez, hátraszól a mázsálóknak, aztán vissza­kiabál: — Eddig tizennyolc mázsa. De jöjjenek közelebb, nemso­kára csöpög. A kis lilaüveges, kerek ab­lakon át lehet látni, mi van a kemence belsejében. Bent néha egy-egy csöp acél legurul az izzó salakgöröngyök között. Fél 11 A csarnok mellett két kisebb helyiségben dolgoznak a mag­készítők. Különleges, hőre szilárduló homokkal dolgoznak. Az egyik asszony — nagy, ormótlan kesztyűkkel a kezén — mérgesen dobja le a kis vastepsit. — Annyit mérgelődök vele, két zsákkal eldobhatok... Csupa rossz. — Dobja félre, vegyen elő egy másik formát, az valahol lyukas... — mondja Vargek János művezető az asszony­nak. — A formában valahol egy kis lyuk van, a homok be­tölti azt is, és amikor megszi­lárdul, nem tud kiesni simán, hanem benn törik. Hordják a homokot. Az al­bertfalvai homokgyárból ér. kezett. Az egyik zsák lyukas: — Fogja be a nyílást, és döntse el! — hallatszik a mű­vezető hangja. A másik műhelyben ketten vitatkoznak, küszködnek a fér kete, tapadós homokkal. ■— Ez még nem megy? — Hát... Itt van, háromból egy sikerült eddig — mondja egy asszony, aztán figyeli a másik mozdulatait. Most azok a mozdulatok sem olyan biz­tosak és gyorsak, mint eddig. — Megcsináljuk, csak ne­héz ... Most jött, új munka, elektro-hidraulikus féklazító forma lesz. Belejövünk majd. 11 óra A szárítóhelyiség nagy vas­ajtaja tárva, a csillesímt ki­bontották, és villog a hegesz- tópisztoly fénye. — Összetörött a csille. Régi volt már. Most újat csinálunk, nagyobb nyomtávú lesz a sín, ki kell cserélni az egészet. Ez a szárító most áll. Másfél nap kiesés .. . De meg kellett csi­nálni. Talán nézzük meg az öntvénytisztítókat... Az öntvénytisztító kisebb csarnok, mint az öntöde, még­is nagyobbnak tetszik, mert csaknem teljesen üres ... A műhely végében dolgozik egy gép mellett négy védőszem­üveges ember, ügyet sem vet-, nek a köszörűkő röpködő szik­ráira. — Reggel, mikor bejöttünk, ezen az üres helyen öntvény­hegy volt — mondja egiyikük, aki már nappali ruhában van, ,és indulni készül. Az utolsó öntvénydarabokat sűrű fogú villával szedi ki egy munkás a fekete porból. Itt van.Tóth József is, a bri­gádvezetőjük. Sokat tudna mesélni magukról, az öntöde szocialista brigádjáról. — Most volt a névadónk. Dózsa-brigád lettünk. — Hol a jelvény? — kérdi a művezető. — Otthon. Azt csak ünnep­kor hordjuk... — Milyen napjuk volt ma? — Bejöttek azok a nagy munkák — int a műhely má­sik vége felé, ahol hatalmas öntvények sorakoznak. — Szi­vattyúház, motorház. A barin- kai bányának csináljuk, oda, ahol az a vízbetörés van. Fél 12 A kúpolókemencében már sűrűn csöpög az acél. — Milyen alkatrészeket ön­tenek ma? — A Ganz Villamossági Mű­veknek villanymotorházat. Ta­tabányára kasfelvonót, a Mély­fúró-berendezések Gyárának egy kisebb szivattyúházat olaj­fúráshoz, a győri Wilhelm Pieck Gyárnak darualkatré­szeket és a szokásos bánya­görgőket ... Az öntőformák készen áll­nak, a kemence csapolását várják a munkások. 12 óra Imre bácsi megtisztítja a kémlelőablakot: — Most alul kell figyelni. Ha bugyborékol, akkor azt jelenti, hogy tele van a ke­mence folyékony acéllal, le­het csapolni. Megjelennek az első bugy- borékok. A munkások fémrúd- ra akasztott vödröket hoznak, mindenki készülődik. Imre bácsi elkezdi a csapo­lást. Folyik az izzó acél, szikrák pattognak, a munkások hord­ják a vasrudas vödrökben a formákhoz. Ha csupasz bőrük­höz szikra pattan, odakapnak, de csak úgy, mintha szúnyog csípné őket. ■ Nagyobb gondot fordítsanak a gazdaságo k az anyagszállításra Szemlélődés az öntödében — Milyen lesz az öntvény? — kérdem a művezetőt. — Hát... Nem szikrázik na­gyon ... Közepes. Csak vas­tag falú öntvényhez jó. Elhívják, vita támad vala­hol. Az acél egyre vakítóbb. A tele töltött formák nyílá­saira fekete homokot szórnak, megszűnik a pattogó kis szik­rák áradata, kékes kis láng lidércfénjyek táncolnak a sor­ba állított formaszekrények fölött és vízpára. Vargek János visszajön. Az egyik ember később jött be, mint ahogy kiírták — és sze­retne mindig később jönni —, ezt lehetővé is teszi a lépcső­zetes kezdés, de munkájára akkor van a legnagyobb szük­ség, amikorra beosztották. A »sérelmezett« még öntés közben is visszakiabál vala­mit. A művezető már másra figyel: — Feri bácsi! Holnapra tes­sék a csatornát rendesen ki- samofctozni! Még egyszer elő ne forduljon, hogy nem szá­rad ki eléggé .., Azt akarja, hogy selejtet gyártsunk?! Feri bácsi sűrűn visszabólo­gat a ’kemence mellől, látta már ő is, hogy nincs rendben, az előbb le is kanalazta az acél tetejéről a salakcsomó­kat, melyeket kiolvasztott a folyékony acél. — Ne annyira tele, te! — kiált ismét a művezető most arra a két emberre, akik ci­pelik a formákhoz a vödrö­ket, s minden lépésnél kicsöp- pentenek egy kis acélt, s az pirosán szétgurul a porban. * * * »Nem történt semmi« mondják, mikor hazamennek a műszakról a munkások, és ez a kérdés fogadja őket: »Mi volt?« »Nem történt semmi...« Dolgoztak a gépek, a fekete kezű, kormos arcú emberek. Minden órában, percben tör­tént valami, ami lényeges. »Nem történt semmi...« Mert ez olyan természetes. i S. Nagy Gabriella is mielőbb befejeződjenek. Fontos ez azért is, mert már itt vannak az erre az évre elő­irányzott beruházások is. Ha most, a kezdet kezdetén meg­késünk, a lemaradás szinte pó­tolhatatlan lesz, az áthúzódás pedig krónikussá válik. Ez ká­ros lenne a termelőszövetkeze­teknek is, a népgazdaságnak is. A késői igyekezet, a kapkodás eredményt még sosem hozott. Le kellene vonni végre a ta­nulságot, s elhatározni a kitű­zött feladatok teljesítését. Hányadán állunk, mit tet­tünk a célok eléréséért, illetve milyen nehézségek akadályoz­zák a munkát? A megyei Termelőszövetke­zeti Beruházási Irodával a tsz-ek összesen 83 millió fo­rint értékű beruházás megva­lósítására kötöttek szerződést az áthúzódásokkal együtt. Er­re az évre 261 létesítmény épí­tését tervezték, később ehhez kapcsolódott még 22 szénaszá­rító és 26 szolgálati lakás el­készítése. E munkáknak több mint felét a termelőszövetke­zetek építőbrigádjai vállalták. A tervek készen vannak. A Beruházási Iroda már a múlt év őszétől kezdve megkülön­böztetett gonddal ügyelt az idejében való tervezésre. Ko­rábban nem egy munka meg- késését a terv hiánya okozta. Ezt a hibát sikerült kiküszö­bölni, a határidőket pontosan megtartják. Mégis azt kell megállapítani, hogy vontatot­tan halad a munka: lassan az év közepéhez érünk, s mind­össze 51 beruházás munkáit kezdték meg. VITATHATATLAN — és mint a legnagyobb akadályról először erről kell szólnunk —, volt anyaghiány. A tavaszi hónapokban a legnagyobb gon­dot a tégla beszerzése jelentet­te. Ez a probléma leginkább a házi kivitelezésű beruházáso­kat sújtotta, mivel a TÜZÉP- től szerezhetik be az építő­anyagot. Egy hónapja a megye vezetői megállapodtak abban, hogy az igényelt kétmillió tég­lát ezekhez az építkezésekhez június 30-ig biztosítják. A leg­súlyosabb probléma ezzel meg- oldódottnak mutatkozik. Válto­zatlanul nehézséget okoz vi­szont a vízvezeték-szerelések­nél az eternit nyomócső, a ma­gasépítkezéseknél az eternit hullámpala hiánya. Ugyancsak akadályként kell megemlíteni azt a vitát, amely még most is tart a termelőszövetkezetek és a Tanácsi Építőipari Vállalat között. Míg nem egyesültek az Épületszerelő Vállalattal, a közművesítések földmunkáit, a kőművesmunkákat a szerződés értelmében a termelőszövetke­zetek végezték el. Ez rengeteg hiba forrása lett, és késést oko­zott. Jellemző, hogy a tavalyi 39 munkából 26 áthúzódott er­re az évre. A Beruházási Iro­da az egyesülés után arra kér­te a nagy vállalatot, hogy ezek­nek a hibáknak megszüntetése végett a szóban forgó kiegészí­tő munkákat is végezzék el. A vita még tart, az idő pedig mú­lik. HOGY EGY BERUHÁZÁS MIKOR ÉS HOGYAN VALÓ­SUL MEG, az nemcsak a ki­vitelezőtől, hanem nagyrészt a termelőszövetkezettől is függ. Sajnos a szövetkezetek egy ré­sze csak hatodrangú kérdés­ként kezeli építkezéseit. Álta­lában őszi, téli időben bősége­sebb az anyagkészlet, mint ta­vasszal. Megvolt a lehetősége annak, hogy a tsz-ek kihasz­nálva a telet, előszállításokat végezzenek. Elsősorban saját érdekük kívánta volna ezt. Mégis vajmi kevés anyagot szállítottak el a TÜZÉP-tele- pekről. Említettük a tavaszi tégla­gondot. A marcali téglagyár 68 500 téglát ígért a tsz-eknek. Minden más szállítást leállí­tott. Mégis mindössze két szö­vetkezet jelentkezett anyagért, 9000 téglát vittek eL A nagy­atádi járás gazdaságai 4400 négyzetméter nádpallót igé­nyeltek a drávai Határőr Ha­lászati Tsz-től. Az áru készen van, nem mennek érte. Ta­pasztalni ilyent a siófoki já­rásban is. A bárdudvarnoki sertésfiaztató, a hedrehelyi hiz­lalda faanyaga már április el­sején készen volt, de még min­dig nem szállították el. A ba­latonszentgyörgyi juhhodály faanyagának kitermelését a tsz vállalta. Hosszú huzavona után elkészítették a fát, de mielőtt beépíthették volna, fel­fűrészelték tűzifának. Így a fa­anyag jelenleg sincs meg. Az említett példák meggyő­zően bizonyítják, hogy a szö­vetkezetek egy része meglehe tösen lelkiismeretlenül, köny- nyelműen kezeli a beruházáso­kat! Pedig a késedelmeskedés hátrányát elsősorban ők szen­vedik el. AZ ÉPÍTKEZÉSEK KEZ­DETÉN ÁLLUNK. Még van idő arra, hogy a mulasztásokat pótolják. Egyetlen szövetkezet­nek sem lehet mindegy, hogy idejére elkészül-e egy épület, hogy van-e víz a majorban, és kigyullad-e a villany. Sokkal több törődést, sokkal lelkiis­meretesebb hozzáállást köve­telnek ezek a munkák! Ne csak a megye és a járás vezetőinek legyen gondjuk a beruházások idejében való elkészülésére, hanem a termelőszövetkeze­teknek is. Sőt elsősorban ne­kik. Végre egyszer érjük utol magunkat! Vörös Márta ÜNNEPI KÖNYVHÉT május 23-tól 31-ig. A KÖNYVHÉT KIADVÁNYAIBÓL Louis Aragon válogatott versei . . . kötve 28,— Ft Baudelaire pálogatott művei .... kötve 50,— Ft Csakovszkij, A.: Távoli csillagfény . kötve 18,— Ft Csillik Gábor: Budapesten harcoltunk kötve 16,50 Ft Darvas József: Részeg eső . . . kötve 13,50 Ft Garai Gábor: Artisták ..........................fűzve 13,— Ft G árdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem kötve 32,— Ft Gorki, M.: Klim Szamgin élete, 1—3. kötet (Gorkij Művei-sorozat)..........................kötve 113,— Ft J uhász Gyula összes versei, 1—2. kötet kötve 55,— Ft Karinthy Frigyes: Naplóm, Életem . kötve 45,— Ft Kolozsvári Granpiere Emil: Párbeszéd a sorssal....................kötve 19,50 Ft K osztolányi Dezső összegyűjtött versei kötve 37,— Ft Lengyel József: Elévült tartozás . . kötve 35,— Ft Németh László: Társadalmi drámák, 1—2. kötve 62,— F. Péchy Blanka: Regény..........kötve 37,— Ft S hakespeare szonettjei . . selyemkötésben 48,— Ft Tersánszky J. Jenő: A ccda meg a szűz kötve 44,— Ft n — (4808)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom