Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-23 / 119. szám

4 SomogyiNéplap ÄZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYÉI TANACS LAPJA MÁSODIK OTTHON » A FÉLKEGYELMŰ« KERESTETIK... Nevezetes ünnepe volt a közelmúltban Látránynak. Sokévnyi munka eredménye­ként elkészült a község mű­velődési háza. Énítéséhez .még valamikor 1956-ban kezdett hozzá a falu lakossága. Akkor bontották le azt a romos épü­letet, amelynek helyén a mű­velődési ház áll. A tulajdon­képpeni munka azonban a te­lek megszerzése után sokáig szünetelt. Az ünnepélyes alap­kőletételre csak 1961-ben ke­rült sor. Kereken négy év kel­lett az akkor megkezdett mű befejezéséhez. Látrány lakóinak második otthona elkészült, és igazán büszkék lehetnek rá, mert nemcsak kívülről impozáns keresetlen modernségével, ha­nem belül is. A község nagyon szépen berendezte a művelő­dési házat. Minden tisztelet és elismerés az anyagi, társadal­mi erővel gazdálkodó vezetők­nek! Nem volt kis munka er­re az építkezésre összpontosí­Kálmán Sándor vb-elnök átadja az épület kulcsait dési ház igazgatójának. művelö­tani a KÖFA tekintélyes ré­szét, kézben tartani a létesít­mény sorsát, mindent elkövet­ve azért, hogy minél hama­rabb birtokába vehesse a falu népe a művelődés otthonát. Csaknem kétmilliós érték ez a község szívében elhelyez­kedő épület. Felvilágosult ér­telemmel, szorgalmas kezekkel létrehozott intézmény ez a mű­velődési ház, joggal dicseked­nek vele a tulajdonosok. Még azok az idősebb emberek is, akik már nem tudtak társadal­mi munkával segíteni, de szemmel tartották az építke­zés minden mozzanatát, ök mondták, hogy »valóságos kis palota« ez a művelődési ház. S nem hiányoztak ők sem, amikor első alkalommal ki­nyíltak ajtajai a gazdák a falu népe előtt... Az avatáskor Ady Endre ne­vét vette föl megyénk leg­újabb művelődési háza. Re­méljük, hogy munkája méltó lesz névadójához. L, L — Dumas-t hoztak be? — Victor Hugótól, Zolától szeretnék valamit — Gárdonyit keresek. — Izgalmas detektívregónye- ket szeretnék vásárolni. Naponta sok-sok kívánság hangzik el a kaposvári József Attila Könyvesbolt antikvár részlegénél. Bármilyen idő­pontban lépünk be a boltba, mindig találunk néhány bön­gészőt a polcok előtt. 1961 vé­gétől működik ez a részleg, s a tapasztalat azt mutatja, hogy nagy szükség van rá. Az első két évben mutatkozó érdeklő­dés nem csökken, havoníta 10— 12 000 forintos forgalmat bo­nyolítanak le. Kialakult a törzs eladó-, törzsvevőgárda, az utóbbiakhoz tartozik pl. a Megyei Könyvtár, amely sok könyvet vásárol öt-hat heten­ként az antikváriumból. — Milyen értékű most a készlet, milyen könyveket hoznak be leginkább eladásra? kérdezzük Kiss Lászlót, a könyvesbolt vezetőjét. — Hatvan—hetvenezer fo­rint értékű antikvár könyvünk van, főként szépirodalmat hoz­nak — válaszol —, de pol­cainkon tudományos és művé­szeti könyveket is talál. — Érdekes jelenség — jegyzi meg Müller Károlyné, az antikvár részleg dolbzója—, hogy Jókai-regényeket hoznak be legtöbbet, de ezeket is vi­szik leginkább. A keresett írók közé tartozik még Verne, Gár­donyi, Móricz. Akadnak, akik szinte vadásznak a Dumas-re- gényekre, úgyhogy amint be­hozzák, még »forró« állapotban tovább is adjuk, — Milyen az arány a felsza­badulás előtti és az ez Utáni kiadású könyveknél? — Eleinte főként régi köny­veket vásárolhattunk, mosta­nában az újabb kiadásokból van több. — A kiadás után milyen gyorsan kerülnek vissza az an­tikváriumba a kötetek? Müllemé elmosolyodik, — Előfordult, hogy a bolt­ban njég nem is árusítottuk, és már volt antikvár példányunk az egyik könyvből. A kiadás után egy héttel, úgyszólván olvasaltlanul hozták be. Ez ter­mészetesen egyedi eset. Az antikvárium megállapo­dott a múzeummal és a levél­tárral, hogy ha kaposvári vagy megyei vonatkozású könyvet hoznak be eladásra, értesí­tik őkét. Így elkerülhető, hogy esetleg hozzá nem értésből ér­tékes kötetek vagy dokumentu­mok elkallódjanak. Müllerné az antikvárium je­lenlegi »nagyágyúját«, büszke­ségét mutatja, egy hatalmas — legalább négykilós — bőrkö­tésű. rézplakettekkel díszített, merített papírra nyomott köny­vet. Malonyai Dezső műve: A. magyar képírás mesterei, 1905- ben adta ki a Franklin Társu­lat. Belelapozok: Mányoki Ádám, Markó Károly, Barabás Miklós, Munkácsy Mihály éle­tét, munkásságát ismerteti többek között negyvenkilenc nagyon szép képmelléklettel. — Sokan nézegették már, gyönyörű példány, mindössze száz forint az ára — simítja végig kezével az elárusítónő a könyvet. Az egyik polc mellett tábla lóg. Itt hirdetik a megvételre keresett könyveket; Dell: A sas útja, Dosztojevszkij: A félkegyelmű; Papp: Beethoven élete és művei. Már hetek óta kint vannak a címek, egyelő­re azonban hiába várnak a »zsákmányra«. Strubl Márta---------------------------------:______! — Hattá! SUantfüidá? — Igen. J — Hányán vannak most a stran-' dón? — Vendég senki, rossz idő van. Kívülem még az úszómester van itt meg a pénztáros. — Hányán voltak délelőtt? — Ipari tanulók egy csomóan, de nem mentek be a vízbe. Fáztak. Aztán két úszó — ők bent voltak a medencében, de nem sokáig. — Szombat óta hány vendége vplt a strandnak? — Nagyon kevés. Pontosan a pénztáros tudná megmondani . . . Rossz idő van ezen a héten, hiá­ba• | - s ­Néhányan azok k; zü , akiknek rrásoűík otthona itt lesz ezután. Halálos ítélel a táplészecsli kettős emberölési bűnügyben A Pest megyei Bíróság pénteken délután hirdetett ítéletet a Tápió- szecsőn elkövetett kettős ember­ölési bűnügyben. Az ügy vádlot- tai: Seres János 28 éves segédmun­kás és a 18 éves garázda, vereke­dő természetű T. László az egyik téli napon italozás után »pénzszer­ző-« útra indultak. Több eredménytelen próbálko­zás után Mészáros Józsefék házá­hoz mentek. Az asszony, aki ajtót nyitott, közölte, hogy nem ad bort, a két hívatlan éjszakai lá­togató ennek ellenére behatolt a lakásba. Mészáros József, amikor meglátta Serest, aki tartozott ne­ki, szidalmazni kezdte, s felka­pott egy konyhaszéket, meg akar­ta ütni vele. Seres megragadta a széket, majd boxert-el az idős em- Jber arcába ütött, torkonragadta, újabb ütéseket mért rá, s lelökte az ágyra. Mészárosnét, aki segít­ségére sietett, T. László ugyancsak súlyosan bántalmazta, fojtogatta, s a földre zuhant asszony nyakára lépett. Az elvetemült támadók ál­dozataikat ezután bedobták a kút­ba. Mivel Mészáros jajgatott a kút- ban, Seres utasítására bűntársa többek között egy kapuoszlopot és egy nagy követ dobott utána a kútba. Seres János és társa átku­tatta a lakást. Kevés pénzt talál­tak, s ezenkívül néhány kisebb használati tárgyat vittek el ma­gukkal. A bíróság különösen kegyetlen módon, nyereségvágyból több em­beren elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek a támadókat, T. Lászlót ezenkívül lopásban is. Seres Jánost halálra, a fiatalkorú T. Lászlót halmazati büntetésül 11 évi szabadságvesztésre ítélte. Az ügyész az ítéletet tudomásul vet­te, az elítéltek és védőik felleb­beztek. (MTI) (lÁlazái, ima!tun Ez a minden évben ismétlő­dő rokonlátogatás jó is volt, ugyanakkor rossz is. A válto­zatosság miatt jó. A.z új hely élményei, a teljes ismeretlen­ség, hogy nem kell tízlépésen­ként köszongetnie, mind a kel­lemesek közé tartozott. Kelle­metlenkedők a rokonok és azok ismerősei voltak, örökösen is­métlődő általános kérdéseik untatták a komor ebédlőben. — Minek ugyanazt hatszor elmesélni két nap alatt, ami­kor az öregei már úgyis tud­ják, és igazán továbbadhatják az otthoni híreket? És ki ér­deklődik azok iránt őszintén? Ám kínosan udvarias vála­szai nem maradtak siker nél­kül. »Ö, milyen jól nevelt fia­talember« — mondogattak, és bólogattak elégedetten a nagy­nénik és .bácsikák. Ha csak tehette, menekült. A belvárosban presszóba üli be, vagy kwülamosozott a fo­lyóhoz. Órák hosszat nézte a hajókat, a strandot. Most utazik. Érzékenyen bú­csúzott az öregektől, és meg­ígérte, hogy rövidesen ír majd. Amiből úgy sem lesz semmi, csak jövőre, ha ismét jönni akar Jegyet váltott, és megvet­te a Népsportot, hogy gyorsab­ban teljék majd az idő. Az utolsó kocsiban üres fülkét ta­lált. Pillanatok alatt, szétrá­molt, kiszorítva az előbbi nyu­galmat. A sarokban felakaszt­va a zakó, a hálóban a bőrönd, a szemközti ülésen a napszem­üveg és a szétnyílt újság. A várost körülfutó töltésen sza­lad a vonat. Az ablaknál áll. A lassan távolodó, észrevétle­nül elforduló tornyokat szá­molgatja, melyik hová tartozik. Ez a kettő a külvárosi templo­mé. Járt ott egyszer, aznap, mi­kor táncolni volt a hajósbál­ban. A szőke lányt kísérte ha­za. Széles utcán sétáltak, fák szegélyezték mindkét oldalon. A lányt nem kereste másnap. Minek hallgasson kiselőadást az irodalom útkereséseiről, vagy a Traviata külföldi ven­dégművészeiről? Igaz, a Sza­badtérin sem volt, de többre értékeli az operánál a cukrász­dát. Azok a kényelmetlen lá­nyok, akikkel megfontoltan, okoskodó megjegyzéseket köz­beszúrva lehetett csak társa­logni, kevéssé izgatták fantá­ziáját. Mégis szerette az ilyen beszélgetéseket. Utána sokáig gondolkodott a hallottakon, majd dühösen legyintett, mar­haság. A himbáló folyosón lökdö­sődő gyerekek. Kicsiny leány­ka közöttük. Sötét hajáról, cso­dálkozó, bátor szeméről az a lány jut eszébe, akivel a fo­lytnál, a kanyaron túl ismer­kedett meg. Passziózó rocsók, edzésüket tartó evezősök rohangáltak a víz színén. Kevesen fürödtek, inkább a homokban fekve kár­tyáztak, vagy nézegették a lá­nyokat. Levetkőzött, ruháit a parti bokrok közé rejtette. Gondo­latok nélkül üldögélt a homok­ban. Lépésnyire mellette két­párevezős kötött ki. A benne ülő lányok kiáltozva elrohan­tak. A Balatonon látott ormót­lan ladikokkal összehasonlítva túlságosan könnyednek tetszett a szemében a csónak. Araszol­va méregette oldalaiban az arányt keresve. Lány állt meg mellette, az előbbiek közül va­ló. Megengedte, hogy a hajó­ba üljön, aztán nagyot neve­tett, amikor néhány evezőcsa­pás után kiborult. Kedélyes­kedéssel próbálta a kudarcot feledtetni, megfeszítette izmait, hogy lássa a lány, ö is sportol valamit. Később lefelé siklottak a fo­lyó sodrában, majd visszafor­dultak, és fel a Kiserdőig, ahol a két folyó összefutott. Kiszáll­tak az alacsonyabb parton, és elfulladva dőltek a vízen tük­röződő sárga-kék ég mellp^ A lány aranyosbarna nyakán le­gördülő verejtékcsöppet nézte, szinte sajnálta, amint leper­dült a homokba. Muszáj volt megsimogatnia a helyét és át­ölelnie a lihegő vádiakat. Az­tán óvatosan kifésülte a lány hosszú haja közé tapadó ho­mokszemcséket. Fekete haja volt és zöld szeme. Azt mondta a lány, utálja az embereket. Nem úgy, hogy ir­tózik Kis Pistától vagy Nagy Maritól — hanem sa.ját magá­tól is. Azért, mert minden em­ber hazudik. Becsapja társait, az ismerősöket és az idegene­ket. Ez a hazudozás nem a le­xikonban előforduló magyará­zat szerint értendő. Valahogy elvontan, képletesen, de nél­külözhetetlenül. Tulajdonkép­pen önámítás, ezért szükséges és kell. Ha nem hazudnánk magunknak is, nem élhetnénk, nem lenne miért. Mindenki meztelen gondolatokkal járna. Feltárulna minden bűn és go­noszság, mint gennyes vakbél a sebész kése alatt. Akkor arra gondolt, hogy akármilyen szépfiút is kasza­bolnak, csak ki kell dobni a beteg testrészt. De érezte, hogy ezt most nehezen értené meg a lány, inkább nem szólt sem­mit. Majdnem besötétedett, mikor visszaeveztek az innenső part­ra. Ott kiszállt, hogy megke­resse ruháit a bozótban. Mire felöltözött, a lány a folyó kö­zepén evezett. Lusta nyújtózással leemeli a bőröndöt, a gondosan csoma­golt szalámis zsemlék között válogat. Tudja, hogy a ven­déglátó öregek szerető gon­doskodása nem hagyná magára a rokongyereket addig sem, mig hazaér. Gondosan eltün­tet minden falatot, aztán ké­nyelmesen behúzódik a sarok­ba, hogy a sporthírekkel kösse le elkalandozó gondolatait. De most nincs kedve az olvasás­hoz sem. Tétován bámul a szemközti ülés présbőrére, ahol a poros napsugárban egy légy köszörüli áttetsző szár­nyait, A hőség és az egyhangú zötyögés végleg elbágyasztja. Lefekszik poros cipőit az ülés­re rakva. Az ablakon át a dróthuzalok hullámzó végte­lenjét látja vagy egy-egy ma­gasabb fát, az elsuhanó vas­úti jelzőt. Talán el is szunnyad. Váltókon zakatol a vonat, fel­tűnik egy őrház. Fák, házak, rakodó, itt a víztorony, eme­letes házak. A vonat lassít. Ez is egy állomás. Lóky György SOJőOJS Huszárvágás A vállalat főkönyvelője hajnalban keveredik haza, mégpedig alaposan elázva. Beesik az ajtón, s ruhástul fekszik az ágyba. Másnap az asszony kérdőre vonja em­berét, hogy merre csavar­góit, kivel dorbézolt, mennyi pénzt szórt ki az ablakon. A főkönyvelő egy árva szót sem szól, nehogy felpapri­kázza oldalbordáját. Est* az asszony kikeféli férje ka­bátját. A belső zsebéből ki­hull egy számla. — Te pemahajder — tá­mad az asszony a főkönyve­lőre —, te több mint ezer forintot elmulattál! A rajtacsípett férj egy pillanatig dermedten bámul­ja az asszony kezében lobo­gó cédulát. Aztán összeszedi magát, odarohan az asszony­hoz, megöleli, megcsókolja, s így suttog a fülébe: — Te vagy a legaranyo­sabb feleség az egész vilá­gon. De jó, hogy megtalál­tad ezt az átkozott számlát, már azt hittem, elvesztettem valahol. Akkor aztán jól nézünk ki, velem fizettetik meg a külföldi vendégek fo­gyasztását. .. Jutalmul ve­szek neked egy új ruhát. — lg — ... Korán kezdi! \ A négyéves Béluska ráka­pott az »olvasás«-ra. Hol az újságokat, hol a könyveket lapozgatja odahaza. Egyre bátrabb lesz, megesik, hogy öntevékenyen leemel egy- egy könyvet a polcról. Egyik nap apuka észreveszi, hogy hiányzik a Művészettörté­net-sorozat impresszioniz­musról szóló kötete. Te Béla, csak nem nálad van? — vonja kérdőre az apa a fiát. A gyerek tagad. Anyuka élelmesebb, megnézi a gye­rek ágyat. Megtalálja a pár­na alatt. — Miért dugtad el? Mit nézegetsz benne? — dörren az apa a fiára. A gyerek fellapozza a Ro­din művészetéről szóló részt, s bűntudatosan mutatja az Örök tavasz és A csók’ című szobrok fényképeit. — Aztán mi tetszik raj­tuk? — érdeklődik anyuka. — Hogy a bácsin meg a nénin nincs ruha — pitye- redik el Béluska. — sa — » * * Umberto Valle olasz fe- gyenc bilinccsel a kezén megszökött a fogházból. Most egy postacsomagban visszaküldte bilincseit a fog­ház igazgatóságának az alábbi levél kíséretében: »Nem tudom szívemre ven- ni, hogy megkárosítsam az államot. Visszaküldöm hát a bilincseket. Sok üdvözlet! Umberto Valle.« » * » Az amerikai Motor Boat című szakfolyóirat közli egy keleti kényúr hirdetését. A szultán tízezer font sterlin­gért áruba bocsátja jachtját. A hirdetés részletesen leír­ja a hajó előnyeit, s többek között megemlíti, hogy a ha­jó hálószobájában álló ágyon kényelmesen elfér három személy is. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács la pia. Főszerkesztő: WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőlnél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom