Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-23 / 119. szám
4 SomogyiNéplap ÄZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYÉI TANACS LAPJA MÁSODIK OTTHON » A FÉLKEGYELMŰ« KERESTETIK... Nevezetes ünnepe volt a közelmúltban Látránynak. Sokévnyi munka eredményeként elkészült a község művelődési háza. Énítéséhez .még valamikor 1956-ban kezdett hozzá a falu lakossága. Akkor bontották le azt a romos épületet, amelynek helyén a művelődési ház áll. A tulajdonképpeni munka azonban a telek megszerzése után sokáig szünetelt. Az ünnepélyes alapkőletételre csak 1961-ben került sor. Kereken négy év kellett az akkor megkezdett mű befejezéséhez. Látrány lakóinak második otthona elkészült, és igazán büszkék lehetnek rá, mert nemcsak kívülről impozáns keresetlen modernségével, hanem belül is. A község nagyon szépen berendezte a művelődési házat. Minden tisztelet és elismerés az anyagi, társadalmi erővel gazdálkodó vezetőknek! Nem volt kis munka erre az építkezésre összpontosíKálmán Sándor vb-elnök átadja az épület kulcsait dési ház igazgatójának. művelötani a KÖFA tekintélyes részét, kézben tartani a létesítmény sorsát, mindent elkövetve azért, hogy minél hamarabb birtokába vehesse a falu népe a művelődés otthonát. Csaknem kétmilliós érték ez a község szívében elhelyezkedő épület. Felvilágosult értelemmel, szorgalmas kezekkel létrehozott intézmény ez a művelődési ház, joggal dicsekednek vele a tulajdonosok. Még azok az idősebb emberek is, akik már nem tudtak társadalmi munkával segíteni, de szemmel tartották az építkezés minden mozzanatát, ök mondták, hogy »valóságos kis palota« ez a művelődési ház. S nem hiányoztak ők sem, amikor első alkalommal kinyíltak ajtajai a gazdák a falu népe előtt... Az avatáskor Ady Endre nevét vette föl megyénk legújabb művelődési háza. Reméljük, hogy munkája méltó lesz névadójához. L, L — Dumas-t hoztak be? — Victor Hugótól, Zolától szeretnék valamit — Gárdonyit keresek. — Izgalmas detektívregónye- ket szeretnék vásárolni. Naponta sok-sok kívánság hangzik el a kaposvári József Attila Könyvesbolt antikvár részlegénél. Bármilyen időpontban lépünk be a boltba, mindig találunk néhány böngészőt a polcok előtt. 1961 végétől működik ez a részleg, s a tapasztalat azt mutatja, hogy nagy szükség van rá. Az első két évben mutatkozó érdeklődés nem csökken, havoníta 10— 12 000 forintos forgalmat bonyolítanak le. Kialakult a törzs eladó-, törzsvevőgárda, az utóbbiakhoz tartozik pl. a Megyei Könyvtár, amely sok könyvet vásárol öt-hat hetenként az antikváriumból. — Milyen értékű most a készlet, milyen könyveket hoznak be leginkább eladásra? kérdezzük Kiss Lászlót, a könyvesbolt vezetőjét. — Hatvan—hetvenezer forint értékű antikvár könyvünk van, főként szépirodalmat hoznak — válaszol —, de polcainkon tudományos és művészeti könyveket is talál. — Érdekes jelenség — jegyzi meg Müller Károlyné, az antikvár részleg dolbzója—, hogy Jókai-regényeket hoznak be legtöbbet, de ezeket is viszik leginkább. A keresett írók közé tartozik még Verne, Gárdonyi, Móricz. Akadnak, akik szinte vadásznak a Dumas-re- gényekre, úgyhogy amint behozzák, még »forró« állapotban tovább is adjuk, — Milyen az arány a felszabadulás előtti és az ez Utáni kiadású könyveknél? — Eleinte főként régi könyveket vásárolhattunk, mostanában az újabb kiadásokból van több. — A kiadás után milyen gyorsan kerülnek vissza az antikváriumba a kötetek? Müllemé elmosolyodik, — Előfordult, hogy a boltban njég nem is árusítottuk, és már volt antikvár példányunk az egyik könyvből. A kiadás után egy héttel, úgyszólván olvasaltlanul hozták be. Ez természetesen egyedi eset. Az antikvárium megállapodott a múzeummal és a levéltárral, hogy ha kaposvári vagy megyei vonatkozású könyvet hoznak be eladásra, értesítik őkét. Így elkerülhető, hogy esetleg hozzá nem értésből értékes kötetek vagy dokumentumok elkallódjanak. Müllerné az antikvárium jelenlegi »nagyágyúját«, büszkeségét mutatja, egy hatalmas — legalább négykilós — bőrkötésű. rézplakettekkel díszített, merített papírra nyomott könyvet. Malonyai Dezső műve: A. magyar képírás mesterei, 1905- ben adta ki a Franklin Társulat. Belelapozok: Mányoki Ádám, Markó Károly, Barabás Miklós, Munkácsy Mihály életét, munkásságát ismerteti többek között negyvenkilenc nagyon szép képmelléklettel. — Sokan nézegették már, gyönyörű példány, mindössze száz forint az ára — simítja végig kezével az elárusítónő a könyvet. Az egyik polc mellett tábla lóg. Itt hirdetik a megvételre keresett könyveket; Dell: A sas útja, Dosztojevszkij: A félkegyelmű; Papp: Beethoven élete és művei. Már hetek óta kint vannak a címek, egyelőre azonban hiába várnak a »zsákmányra«. Strubl Márta---------------------------------:______! — Hattá! SUantfüidá? — Igen. J — Hányán vannak most a stran-' dón? — Vendég senki, rossz idő van. Kívülem még az úszómester van itt meg a pénztáros. — Hányán voltak délelőtt? — Ipari tanulók egy csomóan, de nem mentek be a vízbe. Fáztak. Aztán két úszó — ők bent voltak a medencében, de nem sokáig. — Szombat óta hány vendége vplt a strandnak? — Nagyon kevés. Pontosan a pénztáros tudná megmondani . . . Rossz idő van ezen a héten, hiába• | - s Néhányan azok k; zü , akiknek rrásoűík otthona itt lesz ezután. Halálos ítélel a táplészecsli kettős emberölési bűnügyben A Pest megyei Bíróság pénteken délután hirdetett ítéletet a Tápió- szecsőn elkövetett kettős emberölési bűnügyben. Az ügy vádlot- tai: Seres János 28 éves segédmunkás és a 18 éves garázda, verekedő természetű T. László az egyik téli napon italozás után »pénzszerző-« útra indultak. Több eredménytelen próbálkozás után Mészáros Józsefék házához mentek. Az asszony, aki ajtót nyitott, közölte, hogy nem ad bort, a két hívatlan éjszakai látogató ennek ellenére behatolt a lakásba. Mészáros József, amikor meglátta Serest, aki tartozott neki, szidalmazni kezdte, s felkapott egy konyhaszéket, meg akarta ütni vele. Seres megragadta a széket, majd boxert-el az idős em- Jber arcába ütött, torkonragadta, újabb ütéseket mért rá, s lelökte az ágyra. Mészárosnét, aki segítségére sietett, T. László ugyancsak súlyosan bántalmazta, fojtogatta, s a földre zuhant asszony nyakára lépett. Az elvetemült támadók áldozataikat ezután bedobták a kútba. Mivel Mészáros jajgatott a kút- ban, Seres utasítására bűntársa többek között egy kapuoszlopot és egy nagy követ dobott utána a kútba. Seres János és társa átkutatta a lakást. Kevés pénzt találtak, s ezenkívül néhány kisebb használati tárgyat vittek el magukkal. A bíróság különösen kegyetlen módon, nyereségvágyból több emberen elkövetett emberölésben mondta ki bűnösnek a támadókat, T. Lászlót ezenkívül lopásban is. Seres Jánost halálra, a fiatalkorú T. Lászlót halmazati büntetésül 11 évi szabadságvesztésre ítélte. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, az elítéltek és védőik fellebbeztek. (MTI) (lÁlazái, ima!tun Ez a minden évben ismétlődő rokonlátogatás jó is volt, ugyanakkor rossz is. A változatosság miatt jó. A.z új hely élményei, a teljes ismeretlenség, hogy nem kell tízlépésenként köszongetnie, mind a kellemesek közé tartozott. Kellemetlenkedők a rokonok és azok ismerősei voltak, örökösen ismétlődő általános kérdéseik untatták a komor ebédlőben. — Minek ugyanazt hatszor elmesélni két nap alatt, amikor az öregei már úgyis tudják, és igazán továbbadhatják az otthoni híreket? És ki érdeklődik azok iránt őszintén? Ám kínosan udvarias válaszai nem maradtak siker nélkül. »Ö, milyen jól nevelt fiatalember« — mondogattak, és bólogattak elégedetten a nagynénik és .bácsikák. Ha csak tehette, menekült. A belvárosban presszóba üli be, vagy kwülamosozott a folyóhoz. Órák hosszat nézte a hajókat, a strandot. Most utazik. Érzékenyen búcsúzott az öregektől, és megígérte, hogy rövidesen ír majd. Amiből úgy sem lesz semmi, csak jövőre, ha ismét jönni akar Jegyet váltott, és megvette a Népsportot, hogy gyorsabban teljék majd az idő. Az utolsó kocsiban üres fülkét talált. Pillanatok alatt, szétrámolt, kiszorítva az előbbi nyugalmat. A sarokban felakasztva a zakó, a hálóban a bőrönd, a szemközti ülésen a napszemüveg és a szétnyílt újság. A várost körülfutó töltésen szalad a vonat. Az ablaknál áll. A lassan távolodó, észrevétlenül elforduló tornyokat számolgatja, melyik hová tartozik. Ez a kettő a külvárosi templomé. Járt ott egyszer, aznap, mikor táncolni volt a hajósbálban. A szőke lányt kísérte haza. Széles utcán sétáltak, fák szegélyezték mindkét oldalon. A lányt nem kereste másnap. Minek hallgasson kiselőadást az irodalom útkereséseiről, vagy a Traviata külföldi vendégművészeiről? Igaz, a Szabadtérin sem volt, de többre értékeli az operánál a cukrászdát. Azok a kényelmetlen lányok, akikkel megfontoltan, okoskodó megjegyzéseket közbeszúrva lehetett csak társalogni, kevéssé izgatták fantáziáját. Mégis szerette az ilyen beszélgetéseket. Utána sokáig gondolkodott a hallottakon, majd dühösen legyintett, marhaság. A himbáló folyosón lökdösődő gyerekek. Kicsiny leányka közöttük. Sötét hajáról, csodálkozó, bátor szeméről az a lány jut eszébe, akivel a folytnál, a kanyaron túl ismerkedett meg. Passziózó rocsók, edzésüket tartó evezősök rohangáltak a víz színén. Kevesen fürödtek, inkább a homokban fekve kártyáztak, vagy nézegették a lányokat. Levetkőzött, ruháit a parti bokrok közé rejtette. Gondolatok nélkül üldögélt a homokban. Lépésnyire mellette kétpárevezős kötött ki. A benne ülő lányok kiáltozva elrohantak. A Balatonon látott ormótlan ladikokkal összehasonlítva túlságosan könnyednek tetszett a szemében a csónak. Araszolva méregette oldalaiban az arányt keresve. Lány állt meg mellette, az előbbiek közül való. Megengedte, hogy a hajóba üljön, aztán nagyot nevetett, amikor néhány evezőcsapás után kiborult. Kedélyeskedéssel próbálta a kudarcot feledtetni, megfeszítette izmait, hogy lássa a lány, ö is sportol valamit. Később lefelé siklottak a folyó sodrában, majd visszafordultak, és fel a Kiserdőig, ahol a két folyó összefutott. Kiszálltak az alacsonyabb parton, és elfulladva dőltek a vízen tükröződő sárga-kék ég mellp^ A lány aranyosbarna nyakán legördülő verejtékcsöppet nézte, szinte sajnálta, amint leperdült a homokba. Muszáj volt megsimogatnia a helyét és átölelnie a lihegő vádiakat. Aztán óvatosan kifésülte a lány hosszú haja közé tapadó homokszemcséket. Fekete haja volt és zöld szeme. Azt mondta a lány, utálja az embereket. Nem úgy, hogy irtózik Kis Pistától vagy Nagy Maritól — hanem sa.ját magától is. Azért, mert minden ember hazudik. Becsapja társait, az ismerősöket és az idegeneket. Ez a hazudozás nem a lexikonban előforduló magyarázat szerint értendő. Valahogy elvontan, képletesen, de nélkülözhetetlenül. Tulajdonképpen önámítás, ezért szükséges és kell. Ha nem hazudnánk magunknak is, nem élhetnénk, nem lenne miért. Mindenki meztelen gondolatokkal járna. Feltárulna minden bűn és gonoszság, mint gennyes vakbél a sebész kése alatt. Akkor arra gondolt, hogy akármilyen szépfiút is kaszabolnak, csak ki kell dobni a beteg testrészt. De érezte, hogy ezt most nehezen értené meg a lány, inkább nem szólt semmit. Majdnem besötétedett, mikor visszaeveztek az innenső partra. Ott kiszállt, hogy megkeresse ruháit a bozótban. Mire felöltözött, a lány a folyó közepén evezett. Lusta nyújtózással leemeli a bőröndöt, a gondosan csomagolt szalámis zsemlék között válogat. Tudja, hogy a vendéglátó öregek szerető gondoskodása nem hagyná magára a rokongyereket addig sem, mig hazaér. Gondosan eltüntet minden falatot, aztán kényelmesen behúzódik a sarokba, hogy a sporthírekkel kösse le elkalandozó gondolatait. De most nincs kedve az olvasáshoz sem. Tétován bámul a szemközti ülés présbőrére, ahol a poros napsugárban egy légy köszörüli áttetsző szárnyait, A hőség és az egyhangú zötyögés végleg elbágyasztja. Lefekszik poros cipőit az ülésre rakva. Az ablakon át a dróthuzalok hullámzó végtelenjét látja vagy egy-egy magasabb fát, az elsuhanó vasúti jelzőt. Talán el is szunnyad. Váltókon zakatol a vonat, feltűnik egy őrház. Fák, házak, rakodó, itt a víztorony, emeletes házak. A vonat lassít. Ez is egy állomás. Lóky György SOJőOJS Huszárvágás A vállalat főkönyvelője hajnalban keveredik haza, mégpedig alaposan elázva. Beesik az ajtón, s ruhástul fekszik az ágyba. Másnap az asszony kérdőre vonja emberét, hogy merre csavargóit, kivel dorbézolt, mennyi pénzt szórt ki az ablakon. A főkönyvelő egy árva szót sem szól, nehogy felpaprikázza oldalbordáját. Est* az asszony kikeféli férje kabátját. A belső zsebéből kihull egy számla. — Te pemahajder — támad az asszony a főkönyvelőre —, te több mint ezer forintot elmulattál! A rajtacsípett férj egy pillanatig dermedten bámulja az asszony kezében lobogó cédulát. Aztán összeszedi magát, odarohan az asszonyhoz, megöleli, megcsókolja, s így suttog a fülébe: — Te vagy a legaranyosabb feleség az egész világon. De jó, hogy megtaláltad ezt az átkozott számlát, már azt hittem, elvesztettem valahol. Akkor aztán jól nézünk ki, velem fizettetik meg a külföldi vendégek fogyasztását. .. Jutalmul veszek neked egy új ruhát. — lg — ... Korán kezdi! \ A négyéves Béluska rákapott az »olvasás«-ra. Hol az újságokat, hol a könyveket lapozgatja odahaza. Egyre bátrabb lesz, megesik, hogy öntevékenyen leemel egy- egy könyvet a polcról. Egyik nap apuka észreveszi, hogy hiányzik a Művészettörténet-sorozat impresszionizmusról szóló kötete. Te Béla, csak nem nálad van? — vonja kérdőre az apa a fiát. A gyerek tagad. Anyuka élelmesebb, megnézi a gyerek ágyat. Megtalálja a párna alatt. — Miért dugtad el? Mit nézegetsz benne? — dörren az apa a fiára. A gyerek fellapozza a Rodin művészetéről szóló részt, s bűntudatosan mutatja az Örök tavasz és A csók’ című szobrok fényképeit. — Aztán mi tetszik rajtuk? — érdeklődik anyuka. — Hogy a bácsin meg a nénin nincs ruha — pitye- redik el Béluska. — sa — » * * Umberto Valle olasz fe- gyenc bilinccsel a kezén megszökött a fogházból. Most egy postacsomagban visszaküldte bilincseit a fogház igazgatóságának az alábbi levél kíséretében: »Nem tudom szívemre ven- ni, hogy megkárosítsam az államot. Visszaküldöm hát a bilincseket. Sok üdvözlet! Umberto Valle.« » * » Az amerikai Motor Boat című szakfolyóirat közli egy keleti kényúr hirdetését. A szultán tízezer font sterlingért áruba bocsátja jachtját. A hirdetés részletesen leírja a hajó előnyeit, s többek között megemlíti, hogy a hajó hálószobájában álló ágyon kényelmesen elfér három személy is. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei 3izottsága és a Somogy megyei Tanács la pia. Főszerkesztő: WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár. Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg. és oem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőlnél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében. Kaposvár. Latinka Sándor utca fi
