Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-20 / 116. szám
Szerda, 1964. május 20. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÉSZÜL A JUHSAJT Naponta 2000— 2500 liter juhtej érkezik az állami gazdaságokból és I a tsz-ekből a Kaposvári Tejipari Vállalat Zalka Máté utcai feldolgozóüzemébe. Ebből készítik a közel-keleti országok lakóinak egyik kedvelt csemegéjét, a kas kávái sajtot. Egy-egy nap 4— 4,5 mázsa juhsajtot készítenek a munkások. A sajt innen Pécsre kerül, olt fél évig érlelik, s onnan indul el a távoli országokba. Ä közvélemény reflektorfényében Gróf Mária technikus a kaskaváÍról leveszi az öntőformát. > Császár Lajosné és Kovács Mihály ezerliteres kádakba önti juhtejet. Jégkár, M&gif kár! Milyen idő lesz a nyáron? A közös gazdálkodás és a háztáji gazdaság biztonságait szolgálja a biztosítás, amely jégkár esetéire is teljes védelmet nyújt. . iS« »i • <§58^ Állami Biztosító Felvilágosítást nyújtanak a vá resi es járási fiókok. (3218) A megyei pártbizottság által összehívott orvostanácskozás óta már több mint egy hónap telt el. Leszűrődhettek a beszámoló és a vita tanulságai. Sőt a fölvetett gondolatok elhatározássá mélyülve érvényesülhetnek a gyakorlatban. Látszólag egészségügyünk belső problémái voltak ennek a tanácskozásnak fő témái. így az egészségügyi, illetve orvosellátottságunk alakulása; egészségügyi intézményekkel való gyarapodásunk; a körzeti orvosok felelősség- teljes és feszített munkája. Ezenkívül egy csokorra váló morális kérdés: az orvos helye a társadalomban; az orvosnak hivatásából eredő és emberi kötelességei, magatartása, viszonya a tudására, lelkiismeretére bízott emberekhez. Nem hangzott el ezen a tanácskozáson sem a megyei pártbizottság, sem az orvosok részéről olyasmi, ami hétpecsétes titok. Az emberek nagyjából tájékozottak egészségügyünk fejlődésének új és új adatairól, tényeirőL Néhány problémáról azonban nemcsak érdemes, hanem kötelességünk is szót ejteni. Jóllehet ismételten felmerült egy olyan igény — szerencsére igen kevesek részéről —, hogy rejtsük véka alá az egészségügy morális gondjait. Világosabban: maradjon csak egy szűk testület feladata egy-egy orvosetikai vétség tisztázása és az érdemi felelősségre vonás. Ez a kívánság — mondanunk sem kell — tarthatatlan. Az egészségügy, az orvos betegségmegelőző és gyógyító munkája a közvélemény állandó figyelmének reflektorfényében áll. S mert nem szűnő, inkább növekvő ez az érdeklődő figyelem, gondjainkat nem hallgatjuk el. A fejlődés, az érdemek elismerése mellett időszakonként rá kell mutatni azokra a jelenségekre, ámelyek gátolják a szocialista egészségügy kialakítását. A közvélemény — az utóbbi évek példái ezt híven bizonyítják — legalább annyit és olyan élénken foglalkozik egészségügyünk egy-egy problémájával, mint más, az egész társadalmat érintő kérdésekkel. A hangnem, ahogy foglalkozik, hol elismerő, elégedett, hálás, hol háborgó, számon kérő. Aszerint, hogy milyen impulzusok érik. S ez utóbbiak / valljuk be — manapság még elég vegyes előjelűek ... Még valamit annak igazolására, hogy miért ilyen nagy figyelem kíséri az orvosi gyakorlatot. Mint ismeretes, a társadalombiztosítás az utóbbi években kiterjedt a mezőgazdaságra is. Míg 1957-ben még csak 75 000 ember volt a biztosított betegek száma, 1963- ban már 164 000. Ma olyan emberek ezrei, akik annak előtte csak a legsúlyosabb esetekben fordultak orvoshoz, lehetőséget kaptak arra, hogy igénybe vegyék az orvosi ellátást, amikor csak szükségük vosaink munkával járó megterhelését csökkenteni igyekeztek és igyekeznek. V alahányszor az egészség- ’’ ügyről, az orvosok munkájáról vitatkoznak bármilyen társaságban, egy vélemény hangzik el a legegyhangúbban: »Könnyű az orvosoknak! Ok a társadalom legjobban élő rétege!-« Orvosi körökben így reagálnak erre a megállapításra: »Igen, de az orvosok nagyon nehéz és felelősségteljes munkát is Végeznek!« Mindkét megállapítás helyénvaló. Bár nem árt sem az egyiket, sem a másikat kiigazítani ... Valóban, nálunk az orvosoknak van talán a legtöbb jövedelmük. De ... mindaddig, amíg emögött lelkiismeretes, megfeszített, a társadalom számára nélkülözhetetlen, hasznos munka van, nem vitathatjuk el, hogy e jövedelem megérdemelt. Amikor a közvéleménynyel egy időben felszólalunk például, soha nem úgy vetjük fel, hogy ez vagy az az orvos nem érdemelte meg munkájával a jövedelmét. Nem! A közvélemény közös gondokra érzékeny vészcsengői joggal csak akkor szólalnak meg, amikor az orvos az anyagiasság eléggé el nem ítélhető vétségét elköveti, különösen ha éppen sorozatban követi el. Valamit nem árt még megemlíteni. Sok emberben még ma is él az a tévhit, hogy egészségét csak nagyon megfizetve kaphatja visz- sza. Akadnak orvosok, akik nem élnek vissza e tévhittel. Vannak viszont olyanok, akik természetesnek tartják, elvárják a meggyógyított emberek »borítékba zárt« háláját. S ha valami ellen, ez ellen a »természetesnek« ható, de társadalmunkban csak elítélhető gyakorlat ellen kérlelhetetlenül kell küzdenünk. Küzdünk is. És nagyon jó érzéssel nyugtázhatjuk, hogy sok orvos ítéli el az anyagiasságot, a felületességet, a gorombaságot, és így tovább, s határozott intézkedéseket követel az orvóseti- ka ellen vétőkkel szemben. A jövőre nézve az az igény fogalmazódott meg, hogy közösen vegyük elejét az egészségügyet súlyosan megsértő általánosításoknak. Ez ismét fejlődésről ad számolt, arról, hogy hivatásuknak élő orvosaink nem hajlandók semminemű közösséget vállalni azokkal, akik hajlamosak megfeledkezni hivatásukról, a mindannyiunkra kötelező emberi normákról. Ott és olyan vonatkozásban, ahol pénzzel, állami támogatással lehetett megoldani egészségügyünk problémáit, ahol ezektől függött a fejlődés, kétségtelenül nagyot' léptünk előre — hangzott el a megállapítás a tanácskozás vitaindító beszámolójában. De az is elhangzott, hogy a tárgyi, személyi föltételek bővülése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy szocialista egészségügyről beszélhessünk. A tanácskozás részvevői élénken tiltakoztak a szemléletbeli, magatartásbeli problémák fölvetése miatt, azt hangoztatva, ami kétségtelen: az orvosok nehéz és felelősségteljes munkát végeznek. Senki sem állítja ennek ellenkezőjét. De annak egyszer s mindenkorra véget kell vetni, hogy az orvosok közül néhányan társadalmon felülinek képzeljék magukat; munkájukban, életükben olyan »elvet« érvényesítsenek, hogy a társadalom van érettük, és nem fordítva. Hétköznapjaink sajnos száz és száz példát kínálnak annak bizonyítására, hogy az orvostársadalommal szemben támasztott igényeket egyelőre csali kezdeti fokon elégítik ki. TJ ibás nézőpontra vallana, ha azt mondanánk, hogy orvosaink zöme híjává) van a szocialista embereszmény vonásainak. Nagyon sok orvosunk hivatásának gyakorlása közben többet ad társadalmunknak, mint amit gyógyító munkájának eredménye testesít meg. Elég, ha a falusi körorvosokra utalunk, akik egyrészt gyógyítói a reájuk bízottaknak, másrészt részvevői, alakítói körzeti székhelyük társadalmi életének. Körzeti orvosaink és egészségügyi intézményeink orvosainak többsége is kifogástalanul látja el hivatásából fakadó munkáját. Méltán övezi őket társadalmunk megbecsülése, az emberek ezreinek hálás bizalma. Az ellenpéldák viszont azt követelik, hogy száműzzük az olyan eseteket, amelyek nemcsak hogy elítélendők, hanem konzerválni is igyekeznek a múltból hozott, de ma már tarthatatlan »elméleteket«. A többi között például ilyeneket: »Én megteszem a magam dolgát, ezen túl nem érdekel más.« A régi, kispolgári életformát, életszemléletet az élet elkerülte, egyre inkább maga mögött hagyja. Védeni, mentegetni ugyan lehet ezt az életformát, de sokáig konzerválni lehetetlen. A fejlődés iránya nem változik. A jövő az újé, a szocil- lizmusé, és ennek az újnak kell érvényesülnie egészségügyünkben is. Kétségtelen, hogy akik ma még nem értik ezt, azok kénytelenek lesznek megérteni holnap, és munkájuk akkor lesz igazán hasznos mind a maguk, mind a társadalom számára. László Ibolya MIKOR ADJAK AT VÁSÁRCSARNOKOT? Mit mond a tanács és a kivitelező? Az új vásárcsarnokot már nagyon várja Kaposvár. 1961-ben azért kezdték el építeni, mert a jelenlegi piac korszerűtlen. Azóta összegyűlt egy csomó szerződés, póttervezés, pótköltségvetés, és halomra való határidő-hosszabbítási szerződés is. A legutóbbi ilyen szerződés máciusi keltezésű, s a belső munkáknak július 15-re, a külső munkáknak augusztus 1-re való elvégzését írja elő. Megnyílik-e a vásárcsarnok augusztus elsején? Miért volt ez a huzavona? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Farkas elvtárstól, a városi tanács építési osztályának vezetőjétől. — A huzavonáért szinte mindenki felelős, és mindenki hibáztatható, aki csak részt vett a vásárcsarnok munkálataiban — mondotta Farkas elvtárs. — Mikor elkezdték építését, nem volt más, mint egy magyar szabadalom, a vasvázas, hulladék csőből építhető csarnokhelyiség. Megindult a munka szinte terv nélkül. Később, mikor van ra. Nem pénzért, mint an- már megtervezték, kimaradt a nak idején, hanem biztosított ságuk jogán ingyen. Növekedett megyénkben az orvosok száma is: körzeteinkben, egészségügyi intézményeinkben 392 orvos dolgozik. Az egy orvosra jutó betegek száma a kétségtelen fejlődés ellenére is még nagy. De a kellő időben hozott ésszerű intézkedések orvillanyvilágítás. A tervmódosításokat a kivitelező — az akkori Tatarozó Vállalat — csak határi iő-hosszabbítások- kal vállalta Aztán kiderült, hogy a vásárcsarnokba nem terveztek nyilvános vécét. Újabb csúszás. Legutóbbi késésünk: a Fanoglebusztól a tél elején megkaptuk a lakaA dolgozók középiskoláiban június első belében írásbeli érettségi, június közepén szóbeli 25 000-ren fejezik be tanulmányaikat az idén a dolgozók középiskoláinak 4. évfolyamain. A gimnáziumok és a közgazda- sági technikumok esti és levelez» tagozatainak tanév végi »menetrendjét« már összeállították. A 4. osziláiyokban mind az írásbeli, mind a szóbeli osztályvizsgákat május végéig befejezik. Az írásbeli érettségi vizsgák időpontja a gimnáziumokban június 3—4—5-e; a sorrend: magyar, matematika, idegen nyelv. A közgazdasági technikumokban az írábeli képesítő vizsgákat június 3-án, 4-én, 5-én és 8-án tartják; a sorrend: magyar, matematika, könyvvitel, statiszttika; az esti tagozaton statisztika helyett vállalati gazdaságtan. A szóbeli érettségi, illetve képesítő vizsgákat június közepén kezdik, és július 15-ig bonyolítják le. Az idén már a dolgozók gimnáziumaiban is az új érettségi vizsgaszabályzat az irányadó. A gimnáziumok és a közgazdasági technikumok esti és levelező tagozatainak első, második és harmadik évfolyamaiban az írásbeli csztályvizsgákra június 9-e és 15-e, á szóbeli osztályvizsgákra pedig június 22-e és július 15-e között kerül sor. (MTI) tosmunkákhoz szükséges vasat. Ügy volt, hogy a Kaposvári Vasipari Kltsz lesz a kivitelező. A KISZÖV a barcsi ktsz-t jelölte ki. Elvitték Barcsra a vasat, a leszállítás határideje április 15-e volt. ök is késtek anyag- meg festékhiány miatt két hetet. Komplett tervdokumentáció, az kellett volna. A vásárcsarnokot menet közben kellett megtervezni. Ez volt az oka a huzavonának. — Jelenleg milyen stádiumban van a vásárcsarnok építkezése? — Véleményem szerint, ha a Tanácsi Építőipari Vállalat teljesíti a határidőre vonatkozó megállapodást, akkor meg lehet nyitni augusztus elsején ... A csarnok épületében a pavilonok háromnegyed része készen van, itt már csak a festő-mázoló munka hiányzik. Ha ezzel elkészülnek, akkor nekiláthatnak ’ a tetőzet fölszerelésének és a külső tér burkolásának. Ez utóbbinak a földmunkáit és a betonozást járdaépítő brigádunk végzi el. A betonozással azonban — sóderhiány miatt — még várnunk kell. De úgy látjuk, hogy ez a munka mindenképpen elkészül idejére, az aszfaltozás pedig két hetet vesz igénybe. A többi már a Tanácsi Építőipari Vállalattól függ. — Milyen lesz a vásárcsarnok? Mely vállalatok vették meg a pavilonokat? — Még nem döntöttük el, hogy bérbe adjuk-e a bokszokat, vagy eladjuk vállalatoknak. Valószínű, hogy az utóbbi mellett maradunk. Húsz pavilon van a vásárcsarnokban. A Somogy megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalaté az egyik, az Iparcikk- kiskereskedelmi Vállalat is kapott egyet. A Vendéglátó Vállalaté a legnagyobb terület: 120 négyzetméter. A Drávái Halászati Szövetkezet is kért egy pavilont. Naponta friss halat hoznak, és lesz halsütés is. — Az őstermelők hol kapnak helyet? — Bent a fedett csarnokban. Vasszerkezetű padokon árusíthatnak majd. Kint a szabad területen is vigyázunk arra, hogy a jelenlegi piac ócska bódéjai ne költözzenek oda — fejezte be tájékoztatóját Farkas Géza. Ezután megkérdeztük a Tanácsi Építőipari Vállalat Igazgatóját, Nagy Lajos elvtársat. Ezt válaszolta: — Részünkről semmi akadálya nem lesz annak, hogy határidőre befejezzük a pavilonok építését. Egy aggodalmam azonban van: mi 1962 őszén műszakilag átadtuk az üvegtégla falas szerkezeteket, és a tanács szocialista megőrzésre át is vette. Azóta nagyon . sok falrészt kitörtek. Ezt pótolni nem lesz köny- nyű, mert nehezen beszerezhető az anyag, sokat kell várni rá. * * * Kaposvárnak már 1961-be' szüksége lett volna a vásár- csarnokra. Jó lenne, ha a szerződések, póttervezések, pótköltségvetések és szerződéshosszabbítások nem szaporodnának tovább. Most már igazán nagyon várja a város a vásárcsarnokot. S. Nagy Gabriella
