Somogyi Néplap, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1964. május 1. Nyikolajev alezredes látogatása Salgótarjánban Kedves vendéget köszöntöt­tek tegnap Salgótarjánban: Andrijan Nyikolajev szovjet űrhajós alezredes, a szovjet űrrepülők parancsnoka látoga­tott a több mint százesztendős bányavárosba. Érkezését nagy érdeklődéssel, örömmel fogad­ta a város lakossága. Az ut­cák, terek zászlódíszbe öltöz­tek, a nemzetközi munkás- mozgalom közelgő ünnepét kö­szöntő lobogók és transzpa­rensek között helyet kapott a Vosztok—3. hősének nagymé­retű arcképe is, s a város legnagyobb üzeme, az acéláru­gyár főépületének homlokza­tát az »űrhajós család« tag­jainak képe díszítette. A vendéget a palacküveg­gyár főbejáratánál ünnepélye­sen fogadták a város és Nóg- rád megye vezetői. Az üdvözlés után a palack­üveggyár dolgozói nevében Papp Gyula igazgató üzemlá­togatásra hívta meg a vendé­geket. A gyár tanácstermében ismertette velük a gyár mun­káját, fejlesztésének távlati tervét, majd Csábi Imre párt­titkár az üzemi szervezetek mozgalmi tevékenységéről, eredményeiről számolt be. A tájékoztatók után Nyikolajev alezredes megtekintette az üzemrészeket, s nagy érdek­lődéssel szemlélte a világ­szerte ismert salgótarjáni üvegfúvók munkáját. (MTI) Erhard Nyugat-Berlinben Nyugaí-Berlin (MTI). A május 1-i gyűlésen tar­tandó beszéd áll a középpont­jában Erhard nyugatnémet kancellár háromnapos nyugat­berlini tartózkodásának. Er­hard az amerikai légierők egy különrepülőgépével szerdán este érkezett a tempelhofi re­pülőtér katonai részlegére. Er­hard a repülőtéren kijelentet­te. szebb alkalmat nem is kí­vánhat magának, hogy a nyu­gat-berliniekhez és az »összes németekhez« Willy Brandttal együtt beszélhessen, mint má­jus elsejét. Az NDK külügyminisztériu­mának kiadásában , megjelenő Aussenpoli tische Korrespon­denz kommentárban foglal ál­lást a nyugatnémet kancellár provokációs és a nemzetközi joggal ellentétes nyugat-berli­ni tartózkodásáról. »A nyugat­német kormányfő nyugat-ber­lini fellépése újból megerősíti, hogy Nyugat-Németország je­lenlegi kormánya is az enyhü­lés rosszindulatú ellenségeinek és a féktelen agresszoroknak arra a csődbe vezető útjára lépett, amely az Adenauer- kormany saját szövetségesei­nek körében is ellenszenvet vívott ki magának« — írja az Aussenpolitische Korrespon­denz. Kozmikus lázálmok az Egyesült Államokban New York (TASZSZ). George Müller, az »Apollo« űrkutatási program vezetője Bostonban április 29-én saj­tóértekezleten kijelentette: — Az Egyesült Államok nem­csak azt reméli, hogy e prog­ram végrehajtásával amerikai űrhajósokat szállíthat a Hold­ra, hanem azt is, hogy ez biz­tosítja az Egyesült Államok katonai uralmát a világűrben. Mint mondotta, az Egyesült Államok légierői e cél érdeké­ben már kidolgozták az elő­készítés programját, és kivá­logatták a szükséges személy­zetet. A program egyebek kö­zött előirányozza, hogy 1967 végén 30 napra felbocsátanak egy laboratóriumot a világ­űrbe emberekkel, hogy meg­állapítsák »alkalmasságukat a kozmikus hadműveletekre«. Müller közlése szerint az Egyesült Államok a jövő év­ben már 300 000 embert — köztük 45 000 mérnököt és tu­dóst — foglalkoztat a külön­böző kozmikus programok ke­retében. (MTI) Nincs értelme a további harcnak U Thant jelentése a ciprusi helyzetről Nicosia (MTI). A ciprusi kormány szerdán este tűzszünetet rendelt el a kyreniai dombvidéken a Szent Hilarionról elnevezett várkas­tély környékén, ahol már öt napja tartott a görög és a tö­rök erők összecsapása. Igaz ugyan, hogy a »tüzet szüntess« parancs kiadása után valóban'- elcsöndesedett a vi­dék, a légkör azonban feszült és bizonytalan maradt. Az ENSZ-főparancsnokság három órával a kormány bejelentése után közölte, hogy nem tudott a tűzszünet előkészítéséről, s figyélembe véve a katonai helyzetet, nem is tartja való­színűnek, hogy a görög had­műveletek valóban elérték céljukat. Hasonló bizonyta­lanság uralkodik a ciprusi tö­rökök körében is. NEW YORK Közzétették U Thant ENSZ­főtitkárnak a Biztonsági Ta­nács elé terjesztett legutóbbi, átfogó és rendkívül nyílt han­gú jelentését a ciprusi helyzet­ről. U Thant jelentésében el­mondja, határozottan felszólí­totta Makariosz elnököt és Kü- csük alelnököt, a török kisebb­ség vezetőjét, közöljék híveik­kel, hogy nincs értelme a to­vábbi harcnak. Az ENSZ-fő- titkár rámutat, hogy a ciprusi kormánynak és a török közös­ség vezetőinek felelősségük tu­datában kell cselekedniük, és véget kell'vetniük az összecsa­pásoknak, ha azt akarják, hogy a szigetország elkerülje a pusz­tulást. U Thant a Biztonsági Ta­nács 1964. március 4-i határo­zatának tiszteletben tartására és végrehajtására szólítja fel a szembenálló feleket. Utal az ENSZ rendfenntartó erőinek kényes helyzetére. Megállapít­ja, nem lenne egészséges meg­oldás, hogy az ENSZ-katona- ság beavatkozzék, és ciprusi görögök vagy törökök meg­gyilkolásával akadályozza meg a további vérontást, viszont az ENSZ-katonák végső soron nem nézhetik tétlenül a jelen­leg folyó hadüzenet nélküli háborút, illetve a békés pol­gári lakosság pusztulását. Megingott az afrikai francia neokolonialista politika egyik támasza Párizs (MTI). A Csád Köztársaság parla­mentjének legújabb döntése, Kínai menekültek Hongkongban Moszkva (TASZSZ). Jurij Popov, az Izvesztyija különtudósítója hongkongi je­lentésében megállapítja, hogy .csupán a legutóbbi években több mint egymillió ember ment át a Kínai Népköztársa­ságból Hongkongba. A mene- j.leülés különösen 1962-ben vált tömegessé. A tudósító beszélgetett a menekültekkel. Azok elmon­dották, azért hagyták el hazá­jukat, mert a gazdasági hely­zet egyre rosszabbodik, s a nép nyomorog. Noha Hong­kongban is igen nehéz a meg­élhetésük, mégsem hajlandók hazatérni. »Lehetetlen hozzászokni és megbékélni azzal a gondolat­tal, hogy ezek a menekültek a Kínai Népköztársaságból jöt­tek — írja Popov. — Az em­ber kénytelen elgondolkozni, miért' hagytak ott min­dent ezek az emberek, miért menekültek a hongkon­gi pokolba. Amikor látjuk ezeket a nyomorgó embereket, akik a gyarmati Hongkong­ban csak néha-néha jutnak keresethez, egy gondolat tér állandóan vissza: hova vezetik országukat a kínai vezetők, akik szívesen használnak ult­raforradalmi frázisokat, de nem gondoskodnak saját né­pük életének megjavításáról? (MTI) Souvanna Phouma tanulmányozza a laoszi baloldal javaslatát A puccsisták továbbra is ragaszkodnak követeléseikhez Vientiane (MTI). Szufanuvong, a Laoszi Haza­fias Front Pártjának vezetője üzenetet intézett Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök­höz. Javasolja, hogy május 5-én a közös irányvonal ki­alakítása és a véleményelté­rések elsimítása végett Khang Khayban, a hazafias erők fő­hadiszállásán találkozzanak egymással. Az AFP értesülése szerint Souvanna Phouma kérdésekre válaszolva kijelentette, hogy figyelmesen tanulmányozza a laoszi baloldal vezetőjének ja­vaslatát. Hozzáfűzte, nem uta­sítja el eleve a találkozó gon­dolatát. „ Az AFP ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy Souvanna Phouma miniszterelnök még mindig a jobboldali puccsis­ták »kötelező védelme alatt« áll, és így csak igen ritkán van lehetősége arra, hogy tudósí­tók előtt, szabadon fejthesse ki gondolatait. Ami a puccsistákat illeti, ők továbbra is ragaszkodnak ul­timátumszerű követeléseikhez, és azon fáradoznak, hogy be­kerüljenek a kormányba, ki­szorítsák onnan a baloldal képviselőit. A jobboldaliak szóvivője azt is kijelentette, hogy »esetleg megdöntik a mo­narchiát«, mert az »nem veszi figyelembe a hadsereg törek­véseit«. . A laoszi katonai helyzetről továbbra sem lehet világos képet alkotni. Az utóbbi idő­ben olyan hírek terjedtek el, hogy a Patet Lao, a baloldali erők fegyveres alakulatai tá­madást intéztek a jobboldali csapatok ellen. Ezeket a je­lentéseket azonban — hang­súlyozza nyomatékosan az AFP — hivatalosan sehol sem tudták megerősíteni. hogy a francia csapatok három hónapon belül el kell hagyják az ország területét, meglepe­tést keltett Párizsban. A fran­cia fegyveres erők távozását követelő képviselők valameny- nyien az uralmon levő Csádi Haladó Párt tagjai. A párt ve­zetője, Francois Tombolbaye köztársasági elnök eddig az af­rikai francia érdekek, a neo- koloniáíista politika megbíz­ható támaszának számított. Jelenleg a közmunkaügyi miniszter vezetésével a Csád Köztársaságnak egy kormány- küldöttsége a francia beruhá­zások fokozásáról tárgyal Pá­rizsban. A Csád Köztársaság területén francia hivatalos közlések szerint háromezer­kétszáz francia katona tartóz­kodik. A Fort-Lamy-i francia támaszpont biztosítja az ösz- szeköttetést a különböző kö­zép-afrikai országokban állo­másozó francia erők között. A csádi nemzetgyűlés dön­tésének — írja a Monde — súlyos következményei lehet­nek, egyrészt Franciaország szempontjából, mert Fort-La- my az afrikai francia erők kulcspontja, másrészt kihat a többi afrikai köztársaságra is. »Francia-Afrika« egyes kor­mányainak hasonló nehézsé­gekkel kell szembenézniük, és arra kényszerülhetnek majd, hogy Csád példáját kövessék. Ez is összeesküvés V. Az Amt-rika-ellenes tevékenysé­get vizsgáló parlamenti bizottság rövidesen munkához lát Bufalló- ban (New York állam). Ezúttal a bufallói egyetemmel kapcsolatban álló néhány ember »kommunista aknamunkájának« ügyében foly­tat majd vizsgálatot. Arról van ugyanis szó, hogy a bufallói egye­tem diákjai több ízben fölkérték Apthckert, az ismert haladó tör­ténészt és szociológust, hogy tart­son nekik előadást. Mindössze ez az »összeesküvő tevékenység«. ___________l,_________-_____ T AKÁCS ISTVÁN KETTŐS Az őr elvezette a futballis- — Néhány részletkérdés tát is, meg a másik határátlé- tisztázása van csak hátra, kü- ga most azt hiszi, hogy csak 1 1.-1 o + ov. /sf+r. 4- í. IXmKam m ... —. —. ____ A «i 1 1 ________U T*1 _ 4z amerikaiak nagyon szí­vesen dicsekszenek hagyo- mányszeretetükkel. Az Egye­Látja, Hirsch-Himes, ma-j 3ATEK (69) »/WVl-V /V» /^M-W/\.-.-sr^v-WVWWWWWWWSr pési kísérleten kapottat is. Hárman maradtak a szobában: a két tiszt, meg Hirsch-Himes. Dara alezredes ráemelte te­kintetét a még egyre néma fo­golyra. — Hát kérem, Obitz, azaz lönben nem maradt gond. Azt velünk szemben vesztett. Pe- majd részben a társaival, rész- dig, amikor átlopódzott a ha-j ben a szembesítések során, vé- táron nyugatról, hogy itt bom-j gül pedig az ön szíves közre- lasszon, kárt okozzon, gyilkol-j működésével intézzük el —^ jón, akkor már egy egész nép-j tolta arrébb a megtelt hamu- pel került szembe, tartót Dara alezredes. — Most ____ • .1 ... már van időnk! Több pokolgép „ , ,, n ünd£ ’ meg az MMM-ben, hogy siet- Pott,, erőszakolt danfvllól^ J S nünk keiiene. Majd maga is lu*ott va ami damvalója? aIszik egyet.kettöt viszontlát_ majdnem ezekkel a szavakkal Hirsch-Himes nyugodtan, el- ja itt a kedves nagynénjét, szamolt, be vitéz Fadgyas ez­Hirsch-Himes arcáról leko- mosoly. Nemrég Rozgonyi tétován a két ücsörgőre bámult, aztán ön­kéntelenül közelebb lépett. Keze bizonytalanul a pápa­szemesre bökött: — Igen ... ez ismerős ... csak azért, mintha . .. — Mintha kicsit más lett volna, mi? — mosolyodott el keményen Dara alezredes . — No, vegye csak le a szemüve­get! — szólt oda az egyked­vűen maga dé meredő tömör testű férfinek. S mindjárt Rozgonyihoz fordult ismét: — így talán jobban sikerül! A sápadt, egészségtelenül felfúvódott arcú kereskedő te­kintetében felcsillant az em­lékezet: — ö az, igen ... akit be kellett jelentenem az üze­memben ... az új alkalma­zott ... Koltay Sándor! — Nándor, Nándor! — javí­totta ki sebesen a százados. — No, mit szól ehhez, tanár úr? — Semmit. Sosem láttam ezt az embert. , — Nem? No jó. Rozgonyi, maga elmehet. Az őr elvezette a riadt ken­dőfestőt, s már jött is vissza Vizy Imrével. Az egykori sportújságíró elszíntelenedett arccal, csontjára tapadt, be­eső képpel meredt a tisztekre. De ő rögtön észrevette a fel­állított, tagbaszakadt férfit. elárulta a magának szólalt Minden vonása döbbenetét. — Bemutatjuk Obitz tanár urat! meg Dara. — Hát úgy hívják? — bá­mult rá még mindig megkö­vültén Vizy. — Szerinte. Az a kérdés, maga minek ismerte? — Nándornak. Hirsch-Himes arca mintha kőből lett volna faragva. — No, ehhez mit szól? — kérdezte a százados. Némán vállat vont. — Ha ez sem elég, szolgál­hatunk mással is! — az alez­redes csak intett, s az őr el­vitte Vizyt, hogy most már a levitézlett centercsatárt vezes­se be. Aranyoss Il-t aztán nem biztatni kellett, hanem lefogni, nehogy nekiugorjon az egyked­vűen álldogáló régi ismerős­nek. — Hát mégiscsak megke­rültél, aljas briganti! — för- medt rá. — Még a kocsimat is elvitted! Aztán otthagytál Sárvárott a lekvárban. Ne félj, apuskám, nekem már nincs miért hallgatni! Úgyis csön­gettek! Hát arról ne is ál­modj, hogy itt lakatot teszek a számra. — Aranyoss, viselkedjék tisztességesen! — szólt rá Pol­gár százados. szántan állta a pillantását. meg barátait és rájön, hogy- Nekem az önök számára egyáltalán nem szorulunk rá semmiféle mondanivalóm nin- az előzékenységére. csen Hirsch-Himes összehúzta- Majd lesz! - legyintett a két tísztre. Arra gondoiti Polgár százados. hogy semmivel sem lenne ba­A volt őrnagy kihúzta ma- rátságosabb hozzájuk, ha ő ül gát- véletlenül az íróasztalnál, s- Engem ne tévesszenek össze ezzel a szeméten szedett redesnek a magyarországi ta­pasztalatokról. De a következ­tetést elfelejtette levonni. Igen, ő is látta, hogy itt nincs töb­szemét, mereven visszabámult elégedetlenség, amire épít­társasággal! Én nem fizetett, hanem született ellenségük va­gyok! Rendben van, maguk kerekedtek felül. Tegyék a kö­telességüket, ne kukoricázza- nak velem, úgyis tudom, hogy a számomra a játéknak vége. De abban nem fognak gyö­nyörködni, hogy térdreessem maguk előtt. Kár a fáradtsá­gért! Kínozhatnak, verhetnek, egyetlen szót sem szednek ki belőlem, még a nevemet sem! ö már ordítozna, korbácsot su­hogtatna, hogy megmutassa nekik, mi az a magyar csend- órvirtus. Az előbbi feszültség mintha ^a™erlny,re megereszkedett volna. Egy bármennyire nyelvet beszéltek bár, egy or­szágban jöttek a világra, még­is két teljesen idegen hadse- IÍV íél?k a11 mellettük, azt rés tisztiéi kerültek szembe- képviselik. El kellett vesztenie ezt a reg tisztjei kerültek szembe: egy létező, és egy rég elporlott. szétzüllött betyárbandává alja- harcot. Hiszen már a hadiaka- sodott ármádia katonái. A ha- kémián elmondták a régi vi- lálos párbaj véget ért. Fegyver lágháborús, öreg tisztek: a egyikük kezében sem volt: harc felvétele előtt győződjünk — Ilyen módszerekre sem- j-jirsch-Himestől elvették, Dara meS ,az erőviszonyokról, s ne mi szükségünk razta meg ^ Polgár semmi okot nem ér- bocsátkozzunk olyan küzde- fejet kurtán Dara alezredes. zett, hogy felmarkolja a ma- 'emhe, ahol a velünk szemben bemutatkozást is elen- gáét. A megsemmisülő ellen- álló erők túlsúlya helyzetünket gedjuk. Maga Nora nem unó- st;g e perctől fogva gyanúsí- kilátástalanná teszi A tábor- kaoccse, Hímch-Himes Zoltán, tottból vádiottá vált Vádiottá, _ ■ . . If®' A1ta cserdorszazados, Feketehalnu- akinek másfél évtizedre vissza. nokok ezredesek elbuktak Czeidner segédtisztié, az uivi- menően gyűltek össze a bűnei, abból a tantárgyból, amelyet a hogy most számon kérjék rajtá frissen avatott hadnagyocs- valamennyit. káknak is tudniuk kell. Semmi indulat nem volt Da­ra alezredes hangjában, ami­kor ismét megszólalt: , (Vége.) Czeidner segédtisztje, az újvi­déki vérengzés egyik főrende­zője. Meg van elégedve? Hirsch-Himes vállat vont: — Istenem, megtanulták a leckét. Mit akarnak még? Egy amerikai nemzeti ünnep, amely nem ünnepe a nemzetnek sült Államokban sok ünnepet ugyanúgy ülnek meg, ahogy az első telepesek annak ide­jén tették. De vannak olyan hagyományok, amelyeket a hivatalos Amerika, a Wall Street Amerikája igyekszik feledésbe meríteni. Jóllehet május elseje meg­ünneplése az Egyesült Álla­mokból indult el, egyetlen tör­ténelemkönyvben vagy hiva­talos zsebkönyvben sincs ma utalás arra, milyen kegyetle- i nül számoltak le 1886. május i elsején Chicagóban a felvo­nuló munkásokkal, s hogy en­nek az eseménynek emlékére lett a nemzetközi proletár­szolidaritás ünnepe május el­ső napja. Az idén azonban valami szokatlan dolog történt. Az amerikai kongresszus döntése és Johnson elnök rendelete ér­telmében május elseje nem­zeti ünnep, ahogy elkeresztel­ték, »a lojalitás napja«. A hatóságok arra számítanak, hogy a dolgozó amerikaiak ezen a napon hitet tesznek az amerikai alkotmány iránti lo­jalitásukról. Május elsején minden hivatalban, iskolában, »a hazafias és honpolgári szervezetekben« ünnepsége­ket tartanak Ezeken a rész­vevőknek hűségüket és oda­adásukat kell demonstrálniuk azok iránt a törvények iránt, amelyeket a hatóságok pél­dául a négerek, a békeharco­sok, a haladó szervezetek vo­natkozásában lépten-nyomon megszegnek. Az Egyesült Ál­lamok hatóságai díszes cere­móniákkal, pompás szónokla­tokkal akarják elködösíteni az amerikaiak előtt ezeket a nyilvánvaló tényeket. Am az erősödő sztrájkmoz­galom, a polgári jogokért in­dított erőteljes harc arról ta­núskodik, hogy az amerikai nép folytatni akarja 1886 má­jusának dicsőséges hagyomá­nyait. » hetnének. Csak ő ezt egysze­rűen gyávaságnak nézte. Érez­te, igen, hogy magukra ma­radtak. Idegen érdekeltségek mozgatott megbízottaivá vál­tak, a régi megyebálok hősei, a nemesi, vitézi és főtiszti ki­váltságok utolsó hirdetői. És ez a két ember itt, az íróasztalnál, megveti őket, mélyen maga alatt állónak tartja, mégis ide tartozik: a valósághoz. Tízmil­lió Ezért jutott ide.

Next

/
Oldalképek
Tartalom