Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-10 / 83. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Alt*. 50 FH.LÉR Somogyi Néplap A Z MSZMP M EGY El BIZOTTSÁG A ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXL ÉVFOLYAM 83. SZÁM PÉHTEX, 1964. ÁPRILIS 10. Hruscsov elvtárs beszéde (2—3—4. o.) Befejeződött a világkereskedelmi értekezlet általános vitája ' - Oil. A rendelőintézet fogászati laboratóriumában '6 ó • Mai számunk tartalmából: szovjet barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Budapesti Pártbizottság . csütörtökön délután magyar—szovjet barátsági nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban. Néhány perccel 4 óra után a csarnokot zsúfolásig megtöltő közönség viharos tapsa, lelkes ünneplése közben foglalta el helyét az emelvényen a nagygyűlés elnöksége. Az elnökség tagja volt Dobi István, „ Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár Jáno$, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke; Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese; Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára; Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese; Fock Jenő. a Minisztertanács elnökhelyettese: Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára; Kállay Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese; Komó- ' csín Zoltán, a Népszabadság főszerkesztője; Nemes Dezső, a Központi Bizottság titkára; Rónai Sándor, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnöke; Somogyi Miklós, a Szak- szervezetek Országos Tanácsának elnöke és Szirmai István, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Nyikita Szerge- jevics Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Kádár János elvtárs: Bizottságánál?: első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke; P. J. Seleszt, az SZKP KB Elnökségének póttagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; J. V. Andropov, az SZKP Központi Bizottságának titkára; A. A. Gromikó, az SZKP Központi Bizottságának tagja,, külügyminiszter; P. A. Szatyukov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Pravda főszerkesztője; P. N. Fe- doszejev, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság elnöke; R. F. Gyementyeva, az SZKP Központi Bizottsága Revíziós Bizottságának tagja, az SZKP Moszkvai városi Bizottságának titkára; G. A. Gye- nyiszov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Az elnökségben foglalt helyet — Dobi Istvánná és Kádár Jánosné társaságában Nyina Petrovna, N. Sz. Hruscsov felesége, a kormány több tagja, politikai, kulturális és társadalmi életünk számos vezető személyisége. A szovjet és a magyar himnusz hangjai után Gáspár Sándor, a Budapesti Pártbizottság első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja nyitotta meg a nagygyűlést, A megjelentek — köztük szovjet vendégeink — meleghangú üdvözlése után felkérte Kádár János elvtársat beszámolója megtartására. A Szovjet—magyar barátság minden időben és minden helyzetben a legbiztosabb támaszunk Kádár elvtárs beszéde bevezetőjében üdvözölte a szovjet —magyar barátságnak szentelt nagygyűlés részvevőit, köztük kedves vendégeinket, a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének tagjait és a küldöttség vezetőjét, népünk igaz és szeretett barátját, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió kormányának elnökét. A továbbiakban utalt arra, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió kormányának meghívására az elmúlt év nyarán magyar pártós kormányküldöttség tett látogatást a Szovjetunióban. Majd így folytatta: — Meghívásunkra, akkori látogatásunkat viszonozva érkezett most hozzánk a Hruscsov elvtárs vezette szovjet párt- és kormányküldöttség. Egész népünk számára nagy öröm és megtiszteltetés, hogy szovjet elvtársaink látogatása időben egybeesett legnagyobb nemzeti ünnepünkkel, április negyedikével, hiszen a szovjet népben nemcsak legjobb barátunkat, hanem felszabadítónkat is tiszteljük. Tizenkilenc évvel ezelőtt a Szovjetunió fiai hozták el népünknek a szabadságot és a békét, nekik köszönhetjük nemzeti függetlenségünk visz- szanyerését, és azt, hogy népünk annyi szenvedés és megpróbáltatás után urává lehetett saját sorsának. A magyar nép nem felejti a szovjet nép áldozatait; a Szovjetunióban felszabadítóját, igaz, legközelebbi, jóban-rosszban kitartó barátját becsüli. Büszkék vagyunk a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkra. Ez a barátság a legdrágább számunkra. A szovjet—magyar barátság minden időben és minden helyzetben a legbiztosabb támaszunk, amely megsokszorozza erőinket a munkában és a harcban egyaránt. Kedves elvtársak! A szovjet párt- és kormány- küldöttség jelenlegi látogatása során járt üzemekben és kutatóintézetben, termelőszövetkezetben, főiskolán; találkozott munkásosztályunk, parasztságunk és értelmiségünk képviselőivel. Szovjet elvtársaink látták, hogyan dolgozunk, hogyan élünk, milyen eredményeket értünk el azóta, hogy legutóbb nálunk jártak, és milyen feladatok megoldásán dolgozunk. Gondolom, mindenki tapasztalhatta, hogy népünk mindenütt nagy lelkesedéssel és szívből jövő szeretettel fogadta Hruscsov elvtársat és a többi szovjet vendéget. örülünk, hogy népünk szeretetét és barátságát szovjet elvtársaink most közvetlenül is érezhették. Azok a nyugati újságírók, akik ki tudja, milyen szenzációt sejtve érkeztek hozzánk, megírhatják, hogy mégsem jöttek hiába. Saját szemükkel láthatták, milyen mély, őszinte érzelemként él a magyar népben a Szovjetunió, a szovjet nép és Hruscsov elvtárs iránti barátság. Saját szemükkel is láthatták, hogy egyetértünk, együtt vagyunk, egy fronton harcolunk a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szovjet néppel. A szovjet párt- és kormány- küldöttséggel folytatott tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztattuk egymást az építőmunka eredményeiről és a leküzdendő akadályokról. Megbeszéltük a nemzetközi helyzetet, a nemzetközi munkás- mozgalom kérdéseit, és tárgyaltunk arról, hogyan tudjuk az élet minden területére máris kiterjedő jó kapcsolatainkat még tovább fejleszteni, barátságunkat még tovább erősíteni. Örömmel számolhatok be a nagygyűlésnek arról, hogy tárgyalásainkat ezúttal is a nézetek teljes azonossága, a teljes egyetértés és a meleg barátság jellemezte. Ez tükröződik közös nyilatkozatunkban is, amelyet az imént ívtunk alá. A továbbiakban Kádár elvtárs méltatta: mit jelent a győztes proletárforradalom első országa, a Szovjetunió az emberiségnek. Majd így folytatta beszédét: — Hosszú ideig a Szovjetunió egyedül volt a világ elnyomottjainak, kizsákmányolt- jaihak, összes dolgozóinak reménysége, a világforradalom bázisa. Ma pedig a Szovjetunió a szocialista világrendszer legerősebb, leghatalmasabb országa, a világforradalom mai bázisának, a szocialista világ- rendszernek fő ereje, a szocialista forradalom, a társadalmi haladás, a béke fő támasza. A Szovjetuniónak döntő szerepe volt abban, hogy a nemzetközi imperializmus által előkészített és a német fasiszták által kirobbantott második világháború antifasiszta demokratikus küzdelem jellegét öltötte. Ez a döntő szerep akadályozta meg, hogy Európa számos népe az imperialisták egyik csoportjának befolyását a másikéval, az elnyomást elnyomással cserélje föl. Elősegítette, hogy népek egész sora valóban élhessen szabadságával, a szocializmus útjára léphessen, és megszülessen a szocialista világrendszer. A Szovjetunió majdnem fél évszázada töri a haladas útját az emberiség előtt a boldog jövő felé. Kitaposta az emberiség számára a szocializmus útját, és ma már a kommunizmus építésének útján jár. A szovjet társadalom ma már cpítőmunkájának, kultúrájának és tudományának eredményeivel is mindinkább a gyakorlatban bizonyítja elvitathatatlan fölényét a kapitalizmussal szemben. Bizonyítja ipari fejlődésének gyors üteme. A Szovjetunió ipara 1963-ban 1913-hoz képest ötvenkétszeresére emelte termelését. A jelenlegi hétéves terv első öt évében 58 százalékkal növekedett az ipari termelés. Az ütem gyorsaságára, a szocialista rendszer hallatlan alkotóerejére és fölényére jellemző, hogy amíg az utóbbi tíz esztendőben az ipari termelés egy főre számítva a Szovjetunióban 128 százalékkal, addig az Egyésült Államokban mindössze 15 százalékkal növekedett. A Szovjetunió jár az élen korunk legfontosabb tudományában, áz atomfizikában; élen jár, és vitathatatlanul elsőbbséget szerzett a világűr meghódításában és más tudományokban. A Szovjetunió valósította meg az első és az első páros űrrepülést; szovjet emberek tették a leghosszabb utat á világűrben, és szovjet nő szerezte meg az első női űrhajós „ világraszóló és soha el nem évülő dicsőségét. A Szovjetunió a világ katonailag legerősebb országa. A társadalmi igazságért, a haladásért és a békéért folyó harc minden osztaga — legyen bárhol a világon — erre az erőre támaszkodik. Ez ad reményt a békéért harcolóknak és realitást a békeharcnak. Tisztelet a szovjet embereknek, a szovjet népnek, mert az emberiség szolgálatában önzetlenül, nagy áldozatok árán megteremtették azt a hatalmas erőt, amely ma elsősorban védi a békét, és visszarettenti a háborútól a kalandorokat. A Szovjetunió segítsége, a felszabadulás tette lehetővé, hogy a magyar nép is a szocializmus útjára léphessen. Lehetővé vált, hogy népünk ott folytassa, ahol a már egyszer kivívott, de az imperialisták fegyveres beavatkozásával vérbe fojtott néphatalommal, az 1919-es Magyar Tanácsköztársasággal elkezdte. A fejlődés azóta nálunk is bebizonyította a szocialista társadalmi rend vitathatatlan fölényét. Olyan elmaradott országban, mint amilyen Magyarország volt, a kapitalizmus viszonyai között lehetetlen lett volna, hogy az ipar 1963-ban ötször annyit termeljen, mint 1938- ban, a nemzeti jövedelem pedig ugyanezen idő alatt mintegy háromszorosára emelkedjék. A kapitalista Magyarországon nem fejlődhetett volna úgy a közművelés, a közoktatás, hogy a felszabadulás óta eltelt nem egész két évtized alatt az össznépességen belül az érettségizettek aránya két és félszeresére, a diplomásoké majdnem háromszorosára emelkedjék. ■ Lehetetlen lett volna, hogy a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme 15 év . alatt, 1949 óta 80 százalékkal emelkedjék, ami végső soron azt jelenti, hogy napjainkban egy főre átlagosan csaknem kétszer annyi bér és egyéb juttatás — nyugdíj, táppénz, ösztöndíj, segély —, jövedelem jut, mint másfél évtizeddel ezelőtt. Lehetetlen lett volna, hogy a parasztság egy főre jutó fogyasztásának reálértéke ugyanezen időszak alatt több mint 70 százalékkal emelkedjék. A felszabadulás utáni években munkásosztályunk, népünk a párt • vezetésével győzelmet aratott a hatalomért folytatott harcban, és lendületesen indult el a szocialista építés útján. Ez a lendület azonban megtört, mert a dog- matizmus és a szektarianizmus eltorzította a párt politikáját, aláásta a párt és a. nép egységét, és ezen a talajon az osztályellenség, a revizionista árulók a nemzetközi imperializmus támogatásával ellenforradalmi felkelést robbantottak ki. Nagy és sokféle kár keletkezett, súlyos helyzetbe került az ország. De népünk a párt vezetésével, a szocialista országok, a nemzetközi munkásosztály, elsősorban a Szovjetunió segítségével minden nehézséget leküzdött, és nagy győzelmet aratott ellenségei fölött. Ma joggal mondhatjuk, hogy az utóbbi hét és fél évben gyorsabb, egészségesebb, egyenletesebb a fejlődésünk. Hét és fél éve következetes marxista—leninista politikát folytatunk. Leszámoltunk a személyi kultusszal, a szektás- sággal és a dogmatizmussal-,'és a jövőben is visszaverjük és felszámoljuk a baloldaliasko- dás, az álforradalmi demagógia minden megnyilatkozását. Erélyesen és következetesen leszámolt pártunk a jobboldali árulással, és a jövőben sem tűri meg, flogy bármilyen címen bárki is visszacsempéssze pártunkba a revizionista fertőzést, az ország életébe a szo- cialisiaellenesség burzsoá mételyét. A meggyőzés, a türelmes érvelés módszereit alkalmazzuk ezután is, ha téves nézetekkel, politikánk félreértésével találkozunk. Népköztársaságunk törvényeibe ütköző cselekményt azonban senki sem követhet el büntetlenül. Mellékes, hogy a cselekményt milyen jelszavakkal próbálják igazolni. A tegnapi ellenforradalmárok és revizionisták ne gondolják, hogy a nemzetközi munkás- mozgalomban folyó vita talán új lehetőséget nyújt számukra. A dogmatizmus és szek- tásság elleni harc közben nem szüntetjük meg a re vizionizmus, a burzsoá eszmék elleni küzdelmet sem. Kedves elvtársak! Az elmúlt években a párt és a nép a hatalomért folytatott harcban elért győzelme után nagy győzelmet aratott a társadalmi fejlődésben is. A vártnál hamarabb fejeztük be a mezőgazdaság szocialista átszervezését, leraktuk a szocializmus alapjait, és ezzel egyszer s mindenkorra megszűnt hazánkban az embernek ember által való kizsákmányolása, nincsenek többé egymással kibékíthetetlenül szembenálló társadalmi osztályok. Megvannak tehát a politikai és gazdasági föltételei annak. (Folytatás a 2. oldalon) Aláírták a magyar szovjet kosos nyilatkosatot A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségei között a testvéri barátság és a teljes egyetértés szellemében lefolyt tárgyalások eredményeképpen csütörtök délután az Országház Munkácsy-termében magyar—szovjet közös nyilatkozatot írtak alá. A közös nyilatkozatot magyar részről Kádár János, a párt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, szovjet részről N.~ Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke írta alá. Az ünnepélyes aláírásnál jelen volt Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának Magyar Szocialista Munkás- elnöke; Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, dr. Münnich Ferenc. Nemes Dezső. Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, továbbá a magyar és a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai és szakértői. (MTI)
