Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-10 / 83. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1984. április 10. Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés a Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról) hogy az egész magyar nép minden eddiginél magasabb rendű egységben, szocialista nemzeti egységben forrjon össze, és vállvetve, ereje, tu­dása, képességei legjavát ad­va dolgozzék a szocializmu­sért. Ma az nálunk . a forradal­már, aki valóban jól érti, hogy a szocializmus ügye, rendszerünk további meg­erősítése mindenekelőtt a gazdasági és kulturális feladatok jó megol­dását, népgazdasági ter­veink maradéktalan tel­jesítését és népünk szocia­lista tudatának, a szocia­lista közgondolkodásnak megerősítését követeli, ahogyan azt pártunk VIII. kongresszusa világosan meg­határozta. Most; a néphatalom megvédése és megszilárdítása, a szocializmus alapjainak le­rakása után ez visz bennünket előre a szocialista társadalom teljes fölépítésében. Ezután arról szólott Kádár elvtárs, hogy a Szovjetunió immár majdnem két évtizede segíti építőmunkánkat. Párt­jainkat, kormányainkat és gépeinket minden területen a legjobb kapcsolatok fűzik egy­be. Á Szovjetunió legnagyobb kereskedelmi partnerünk. Nyersanyagszegény országunk számára döntően a szovjet szállítások biztosítják a za­vartalan termelés föltételeit. A gyapot 62 százalékát, a vas­érc 80 százalékát, külföldről behozott nyersolajunk teljes egészét, a fenyőfűrészáruk 75 százalékát a Szovjetuniótól kapjuk. Nem kell magyarázni, hogy ez mit jelent iparunk számára. Annak jelentőségét sem kell különösebben ma­gyarázni, hogy a Szovjetunió­ba irányuló magyar áruk csak­nem 60 százaléka gép, több mint 18 százaléka könnyűipari késztermék. Előnyös tudósaink és műszaki embereink mind tervszerűbb és sokoldalúbb együttműködésé. Népünk kul­turális féjtődése, szocialista művelődésügyünk kialakulása szempontjából ugyancsak dön­tő a szovjet—magyar kulturá­lis csere. Különös fontossága van annak, hogy a két or­szág közötti küldöttségcserék és a növekvő turistaforgalom keretében népeink, egyszerű dolgozóink is mindinkább és tömegesen megismerik és köl­csönösen megszeretik egy­mást. — Egész népünk nevében mondhatom — jelentette ki ezután Kádár elvtárs — hogy számunkra szent és örök a magyar—szovjet barát­ság. Véleményünk szerint senki sem nevezheti magát interna­cionalistának, aki szembenáll vagy szembefordul a Szovjet­unióval, a forradalom első győztes és úttörő országával, Szovjetunió Kommunista Pártjával, az úttörő leninista járttal. A Szovjetunió Kom- nunista Pártja a legtapasztal­tabb, elméletileg a legedzet­tebb kommunista párt. E párt elméleti munkássága, lenini bátorsága, politikai rugalmas­sága példamutató minden kommunista párt számára. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártját azonban nem­csak múltja miatt, ha­nem mindenekelőtt azért tisztelik és becsülik a kommunisták, a haladó emberek, mert mint min­dig, most is a helyes, marxista—leninista ál­láspontot képviseli. A Szovjetunió Kommunista Pártja korunk legfőbb kér­déseire adta meg a helyes vá­laszt. Ez a válasz megfelel a népek, a szocializmus, a béke érdekeinek. Pártunk tapaszta­latai teljes mértékben alátá­masztják a Szovjetunió Kom­munista Pártja következteté­seinek helyességét. A Szovjet­unió Kommunista Pártja tör­ténelmileg napirenden levő és kikerülhetetlen íeládatnak tett eleget, amikor bátran leszá­molt a személyi kultusszal, a szektássággal és a dogmatiz- mussal, amely visszatartotta a nemzetközi munkásmozgalom és a szocialista forradalom fejlődését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa új lendületet adott a marxis­ta—leninista elmélet fejlődé­sének, új erőt és tömegvon­zást a kommunista politiká­nak, az egész szocialista tábor­nak, a nemzetközi kommunis­ta mozgalomnak. A XX. kong­resszus óriási nemzetközi je­lentőségét értékelték és hang­súlyozták a kommunista és munkáspártok moszkvai kö­zös tanácskozásai is. Az SZKP XX. kongresszu­sa óta eltelt nyolc esztendő alatt óriási fejlődésen ment keresztül az egész nemzetközi kommunista mozgalom. Meg­nőtt a kommunista pártok szá­ma, nőtt a párttagok taglét­száma, megnövekedett a tö­megekre gyakorolt befolyá­suk, nagyobb lett a pártokat körülvevő szövetségesek és rokonszenvezők tábora. E nyolc év alatt nem utolsósor­ban a Szovjetunió fejlődésé­nek eredményeként ala­kultak véglegesen az erő­viszonyok a béke, a nem­zeti függetlenség és a társadalmi haladás erői javára. E nyolc év alatt hullott atom­jaira a gyarmati rendszer, és jelent meg a világpolitikában számos új, fiatal, független ázsiai és afrikai ország. Ez utóbbi nyolc évben a ku­bai forradalommal tizennégy­re emelkedett a szocialista vi­lágrendszer országainak szá­ma, és a szocializmus már nemcsak Európára és Ázsiára, hanem Amerikára is kiterjed. A szocialista országokban to­vább erősödött a társadalmi rend, és meggyorsult az építő­munka. Az utóbbi években ragyogó sikereket ért el, és számtalan­szor igazolódott a Szovjetunió lenini békepolitikája. Hány­szor éltünk át végsőkig feszült nemzetközi helyzetet, hány­szor, hány helyen akart az imperializmus háborút provo­kálni, és a békét mégis mindvégig sikerült megőrizni azért, mert helyes a szocialista országok külpolitikai fő­vonala, mert erősebbek vagyunk. Korunkban a nukleáris vi­lágháborúval szemben ' az egyetlen alternatíva a kü­lönböző társadalmi rend­szerű országok békés egy­más mellett élése, a béke, amelynek megőrzéséért har­colnia kell minden kommunis­tának, minden becsületes em­bernek, minden népnek. Mi, magyar kommunisták, ma­gyar dolgozó milliók a béke mellett vagyunk. Együtt har­colunk a békéért a világ min­den becsületes emberével. Csak a békéért folyó következetes > harcban le­het összefogni az összes háborúellenes, imperialista- ellenes, monopoltőkeelle­nes, nemzeti függetlenségi és szocialista forradalmi erő­ket; így, csakis így, ézen az úton járva lehet győzelemre vinni a szocializmust az egész földtekén. Aki nem ezt a poli­tikát folytatja, az csak szavak­ban antiimperialista. Hogyan nevezheti magát an- tiimperialistának, kommunis­tának az, , aki rágalmazza a Szovjetuniót és a Szovjetunió Kommunista Pártját, annak vezetőit; aki körmönfont mó­don rést akar ütni a szovjet nép és vezetői között; aki csak rosszat tud mondani a Szov­jetunióról; aki megbontja a nemzetközi munkásmozgalom egységét? Sem magyarázni, sem menteni nem lehet, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői eszközökben nem válogatva rágalmazzák a Szovjetunió Kommunista Pártját és a többi pár­tot, szakadást szítanak a nemzet­közi forradalmi munkásmoz­galomban, és gátlástalanul avatkoznak be más szocialista országok és kommunista pár­tok belügyeibe. Mi tudjuk, hogy amikor a kínai vezetők a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottságát, Hruscsov elvtársat és a többi testvérpár­tot támadják, akkor a nemzet­közi kommunista mozgalom­nak az 1957-es és 1960-as moszkvai. értekezleten kidol­gozott fő irányvonala ellen lépnek fel. Nekik pedig azt kell tudniuk, hogy mi, ma­gyar kommunisták az SZKP Központi Bizottságával és Hruscsov elvtárssal vagyunk azonos állásponton, (ütemes, nagy taps) velük és vala­mennyi testvérpárttal, min­den marxista—leninistával együtt védjük, megvédjük és győzelemre - visszük a nemzet­közi kommunista mozgalom lenini politikáját. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a magyar munkásosz­tály, az egész magyar nép az 1949—1956-ös évek gyakorla­tából jól ismeri a személyi kultuszt, a dogmatizmust, a szektarianizmust, és ellene van annak. Pártunk leküzdötte a személyi kultuszt és következ­ményeit, az sohasem fog visz- szatémí hozzánk. Az imperializmus elleni sikeres harc megköveteli a szocialista világ, a nemzetközi kommunista mozgalom egységét, erő­ink tömörítését. Mindent megteszünk, hogy a kínai vezetők megszüntessék szakadár politikájukat, s a marxizmus—leninizmus alap­ján helyreállítsák internacio­nalista kapcsolataikat a világ kommunista és munkáspárt­jaival. Az imperialisták hasznosíta­ni szeretnék a kommunista és munkáspártok és a Kínai Kommunista Párt vezetői kö­zött fennálló nézeteltéréseket. Bár e nézeteltérések nehézsé­geket okoznak, az imperialisták nem tudnak többé változtatni azon, hogy tizennégy szo­cialista ország van a vi­lágon, és a szocialista or­szágok száma nem csök­kenni, hanem nőni fog. Nem véletlen, hanem magától értetődik, hogy mind több fel­szabadult ázsiai és afrikai or­szág kormánya és népe foglal Hruscsov elvtárs bevezető szavaiban kifejezte az egész magyar népnek az SZKP Köz­ponti Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksé­ge és a szovjet kormány, sok millió szovjet barát és testvér forró üdvözletét és legjobb kí­vánságait. Melegen emlékezett meg a hazánkban töltött na­pokról. Jóleső érzés elvtár­saink és barátaink körében tartózkodni, akikkel a közös ügy fűz össze — mondotta töb­bel' között. — Küldöttségünk megismer­kedett gyönyörű fővárosukkal, járt Komárom megyében, ahol nagy érdeklődéssel tekintette meg a Bábolnai Állami Gazda­ságot, a gazdaság baromi ite- nyészetét és a nagyszerű mén­telepét. Ugyancsak nagy ér­deklődéssel ismerkedtünk a kocsi termelőszövetkezet ser­téstenyészetével. Küldöttsé­günk járt Borsod megyében, meglátogatta a vegyikombiná­tot, megismerkedett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem­mel. Találkoztunk ott en­nek a kiváló tanintézetnek a professzoraival, előadóival és hallgatóival. Maradandó élmé­nyeket szereztünk a Magyar Tudományos Akadémia Mar- tonvásári Mezőgazdasági Ku­tató Intézetében, ahol érdekes állást a társadalmi és gazda­sági fejlődés nem kapitalista útja mellett. A kapitalista or­szágokban is szakadatlanul nő a szocializmus híveinek szá­ma. Nézeteltéréseink vannak, de osztályellenségeinknek, az im­perialistáknak tudniuk kell, hogy valamennyi kommunista párt a kapitalizmus, az impe­rializmus ellen van, és a szo­cializmusért harcol. A nemzet­közi kommunista mozgalom mindenkor harcolt a tévesz­mékkel szem,ben és győzött. A marxizmus—leninizmus eszméit megvédelmezte a jobboldali megalkuvástól, a revizionizmustól, az álbal­oldali, kispolgári kalandor nézetekkel, a személyi kultusz torzításaival, a dogmatizjnus- sal, a szektarianizmussal szemben is. A marxizmus— leninizmus eszméi győzelmet aratnak most is, a kínai veze­tők dogmatikus, szektás néze­tei ellen. A téveszmék ellen foly­tatott harc közben nem feledkezünk meg sem fő ellenségünkről, az impe­rializmusról, sem pedig a szocialista építés minden­napi tennivalóiról. Állhatatosan folytatni kell harcunkat a békéért. Harcol­nunk kell az általános és tel­jes leszerelésért, az atomfegy­verek teljes megtiltásáért.- Küzdenünk kell, hogy atom­fegyvermentes övezetek jöjje­nek létre a világ különböző térségeiben, közöttük a legve­szélyeztetettebb térségben, Kö- zép-Európában. Küzdenünk kell, hogy a politikai realitá­soknak megfelelően létrejöjjön a békeszerződés mindkét né­met állammal. Küzdünk a gyarmati rend­szer teljes és végleges felszá­molásáért, és rokonszenvünket fejezzük ki mindazon népek iránt, amelyek harcban állnak elnyomóikkal és kiszipolyo- zóikkal, az imperialistákkal. Az imperialisták vegyék tu­domásul, hogy vége azoknak az időknek, amikor kényük- kedvük szerint rendelkeztek népek, világrészek sorsáról. Bele kell nyugodniuk, hogy a népek a maguk gazdái akar­nak lenni, és ebben nem aka­dályozhatják meg többé őket. Pártunk, kormányunk, né­pünk a békés egymás mellett élé híve, abban az értelemben, növénynemesítési munka- fo­lyik. Itt-tartózkodásunk idején felkerestük gyönyörű országuk több ipari nagyüzemét: az Egyesült Izzót, a Magyar Op­tikai ’ Műveket, a Borsodi Ve- gyikombinátot. Nagy megelé­gedéssel emlékezünk vissza a magyar munkásosztály képvi­selőivel való meleg hangulatú találkozásainkra és baráti be­szélgetéseinkre. Őszinte örömmel töltenek el bennünket a magyar dolgo­zóknak az új élet építésében elért sikerei. Évről évre vi­rágzóbbá válik a dolgos szo­cialista Magyarország, növek­szik ipari és szövetkezeti me­zőgazdasága, gyorsan fejlődik a közoktatás, a tudomány és a kultúra. A magyar nép magabizto­san halad a szocializmus­hoz vezető úton, s ez ki­próbáit élcsapatának, a Magyar Szocialista Mun­káspártnak az érdeme, a párt Központi Bizottságáé, amelynek élén a magyar nép hű fia, a nemzetközi kommu­nista mozgalom kiváló harco­sa, nagy barátunk, Kádár Já­nos áll. A nép önfeláldozó szolgálatával, a szocializmus iránti odaadásukkal a magyar hogy szocialista rendszerünket, szocialista vívmányainkat nemcsak megvédelmezzük minden téren és mindenkivel szemben, hanem azokat sza­kadatlanul tovább is fejleszt­jük, erősítjük. Emellett nor­mális politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokra tö­rekszünk minden országgal, amely tudomásul veszi a Ma­gyar Népköztársaságot úgy, ahogyan van, és tiszteletben tartja annak állami szuvereni­tását, megadja neki azt a tisz­teletet, amely mint szuverén államot megilleti. Mivel a bé­ke minden népnek érdeke, úgy gondoljuk, minden kormány­nak kötelessége hozzájárulni a békés, egymás mellett élés föl­tételeinek megteremtéséhez. Vannak, s nyilván még so­káig lesznek is vitás nemzet­közi kérdések, ezeket azonban meg lehet és meg is kell ol­dani tárgyalások útján. A Magyar Népköztársaság kormánya kész a vitás kérdések megoldását elő­mozdítani, éppen úgy, mint hozzájárulni olyan pozitív lépésekhez, ame­lyek bármely síkon előmozdít­hatják a béke, a nemzetközi közeledés ügyét, és kölcsönös előnnyel járnak a népek szá­mára. Ügy véljük, jó szolgálatot tehet a békének és a népek boldogulásának a genfi világ­kereskedelmi értekezlet, ha minden részvevő állást foglal a kereskedelmi tilalmak és korlátozások, a megkülönböz­tetés ellen, és arra törekszik, hogy a kereskedelem a jövő­ben ne a hidegháború egyik fegyvere, hanem a népek kö­zötti bizalom, az egészséges kapcsolatok megteremtésének eszköze legyen. Békére van szükségünk, hogy építhessünk. Békére van szük­sége minden népnek, mert egyetlen nép sem akar nukleá­ris háborúban elpusztulni, vagy atom- és hidrogénrob­bantásoktól fertőzött levegő­ben nemzedékeken át nyomo­rékként élni. Aki nem harcol ezért, az fél a békétől. Vagy azért, mert retteg a szocializ­mustól és annak békés győ­zelmétől, vagy azért, mert nem bízik a szocializmus erejében, nem bízik a békés építés si­kereiben. Mi bízunk erőinkben. Bízunk az emberiségben. Bízunk a szocialista rend­szer fölényében. Bízunk a szocialista világrendszer erejében és legyőzhetet­lenségében. Bízunk né­peinkben, és bízunk egy­másban, a magyar—szov­jet barátságban, a szocia­lista országok barátságá- ■ ban, és valljuk, hogy a szocialista országok barátsága, egysége az emberiség békéjének legfőbb biztosítéka. A Nyikita Szergejevics Hrus­csov elvtárs által vezetett szovjet párt- és kormánykül­döttség látogatása — ezt tel­jes meggyőződéssel mondhat­juk — még szorosabbra füz.te, tovább mélyítette népeink, pártjaink és kormányaink ba­rátságát. Ügy érezzük, hogy tárgyalásainkkal és közös nyi­latkozatunkban kifejezésre ''ju­tó ' egyetértésünkkel számos kérdésben népeinknek és álta­lában a béke és a szocializmus ügyének tettünk szolgálatot. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a magyar munkásosz­tály, a magyar nép rendíttte- tetlenül megy tovább az eddigi úton, a szocialista társadalom építésének útján. Nagyszerű számunkra, és erőt ad nekünk annak tudata, hogy utunkon vállvetve együtt haladunk, együtt küzdünk szovjet testvé­reinkkel, a Szovjetunió Kom­munista Pártjával és népével. (Taps.) Örülünk és büszkék va­gyunk, hogy a közös célokért folytatott közös harcban ve­lünk együtt küzd a szovjet nép kiváló fia, a kommunizmus és a béke törhetetlen harcosa, elvtársunk és igaz barátunk, Nyikita Szergejevics Hruscsov — mondotta befejezésül Ká­dár elvtárs. (Nagy taps.) Kádár János szavai után hosszan zúgott a taps. Forró ünneplés közepette emelkedett szólásra Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, a mi­nisztertanács elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője. Nagy derültséget keltett, amikor N. Sz. Hruscsov meg­jegyezte, hogy amit az elnök mondott magyarul, azt nem ér­tette, de miután — mint mon­dotta — »oldalba böktek«, tudta, hogy most ő következik. N. Sz. Hruscsov elvtárs: Mi azért küzdünk, k©spf a kommunizmus osztatlan győzőimet arasson a földön kommunisták bizalmat és ma­gas fokú tekintélyt vívtak ki maguknak. A Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével a magyar földön valóra válik a magyar forradalmárok sok nemzedé­kének álma. A szabad, szocia­lista Magyarország méltó he­lyet foglal el a szuverén, egyenjogú szocialista államok családjában. Évről évre erősö­dik az ország nemzetközi hely­zete, és növekszik nemzetközi tekintélye. Magyarország szi­lárdan és határozottan hallatja hangját a béke védelmében, a szabadságukért harcoló né­pek jogainak védelmében. A sajtóból már tudják, hogy Magyarország és a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége között széles körű vélemény- csere folyt az országainkat ér­deklő időszerű kérdésekről. Mi nagyon elégedettek va­gyunk ezekkel a tárgyalások­kal. A megbeszélések ismét megmutatták nézeteink teljes azonosságát, azt, hogy pártjaink, országaink kapcsolatai egészséges és szilárd alapokon fejlőd­nek. Tárgyalásaink során nagy figyelmet szenteltünk a szov­jet—magyar kapcsolatoknak, különösképpen a szovjet—ma­gyar gazdasági együttműkö­désnek. Országaink között ezen a téren rendkívül gyü­mölcsöző, kölcsönösen előnyös és igazán szocialista kapcsola­tok jöttek létre. Valamennyi megvitatott kér­désben nézeteink azonosak. Ez tükröződik a szovjet—magyar közös nyilatkozatban, amelyet küldöttségeink az imént ír­tak alá. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a dokumentum fontos szerepet játszik a szov­jet—magyar barátság megszi­lárdításában, a kommunista világmozgalom egységének megerősítéséért vívott harc­ban. A szovjet és a magyar hép már a gyakorlatban is meg­kezdte azoknak az előnyöknek és kedvező feltételeknek a ki­aknázását, amelyek a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretei között nemzetközi szocialista mun­kamegosztásból származ­nak. Eredményesen alakul a szovjet—magyar együttműkö­dés az alumíniumiparban, s ez nagjr haszonnal jár mind az önök számára, mind a mi szá­munkra. Beszéltem már arról, hogy Magyarország már kapja a szovjet olajat a »Barátság« olajvezetéken, amelyet több (Folytatás a 3. oldalon) Koztnelikat kíáBlífás és vasát* Kadarkádon, a presszó termében április 7-től 14-ig szaktanácsadással. Belépés díjtalan. (3136)

Next

/
Oldalképek
Tartalom