Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-09 / 82. szám

SomogyiNéplap ■■■A 2 MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA FILMSZÍNHÁZAINK műsorából ELFOLYT 4t 090 FORINT! A Hídépítő Vállalat mun- kilyukadt. A víz először kásái lelkiismeretiemül és csak szivárgott, majd a szakszerűtlenül dolgoztak a rés kitágítása után vastag Május 1. utcában, amikor sugárban ömlött a csőből, lefektették a myomóvezeté- Feláztatta az altalajt, üre­Vörös Csillag SODRÁSBAN Fiatalok egymás iránti fe­lelősségérzését vetik föl az alkotók az utóbbi időszak filmtermésének ebben a ki­emelkedő művében. A gondtalan vakáció felhőtlen vidámságába beledöbben a fölismerés: a hét fiatal ba­rátsága felszínes volt, kis közösségükben nem volt igazán mély az összetarto­zás. Olyan tulajdonságokat fedeznek föl önmagukban, amelyekre eddig sohasem gondoltak: irigységet, félté­kenységet, az igaz érzelmek hiányát. Egy társuk eltűnt, nincs többé... S ez a kö­rülmény ráébreszti őket az érett, felnőtt fiatalok fele­lősségére. A filmet Gaál Ist­ván író-rendező és Sára Sándor operatőr készítette. Szabad ifjúság ^ Szerencsés bukás Mindennek az oka a nagy­papa volt, akinek fényképe a díszhelyet foglalta el Me- liton Beltadze fogorvos la­kásának ebédlőjében. Nagy­apó ugyanis annak idején sikereket aratott az operá­ban, és Guca nagymama az­óta sem tudja feledni a di­csőséges napokat. Ezért mindenáron azt szeretné, ha unokája, Reziko is ope­raénekes lenne. Reziko szo­kott ugyan néha énekel­getni, de tudta, hogy opera­énekes sohasem lesz belőle. Vitatkozni azonban nem le­hetett. Guca nagymama ugyanis zsarnok volt, Alisza mama pedig minden vita alkalmával a szivéhez ka­pott ... Milyen kiút lehet itt? Cselhez folyamodnak a fiatalok... két, s emiatt a szó szoros értelmében elfolyt negy­venezer forint. Talán még most se jöttek volna rá a felelőtlen munkára, ha a csőből ömlő víz nem keres magának újabb utat, nem tör fel a Kossuth-szobor előtti gyepes részen a múlt hónap elején. A Víz- és Csatornaművek szakemberei csőrepedésre gondoltak, s azonnal meg­kezdték a »-nyomozást«. Amikor a templom előtt felbontották az úttestet, víz tőrt fel, a szobornál pedig elapadt a »szökőkút«. A kö­vetkező munkagödröt a hús­bolt előtt ásták a vállalat dolgozói. Hamarosan rábuk­kantak a hibára. A víz az azbeszt nyomócső oldalából ömlött. Amikor közelről megvizsgálták a sérülést, megdöbbenve tapasztalták, hogy teljesen szakszerűtle­nül helyezték rá a béklyót a csőre. A rögzítő szerkezet nem feküdt fel rendesen a csőre. Ahelyett, hogy meg­faragták volna, vagy mási­kat használtak volna he­lyette, a csövet (!) reszelték meg. A Hídépítő Vállalat munkásai a 23 milliméteres csövet 20 milliméter mélyen bereszelték, s ebbe az ék­szerű nyílásba süllyesztették a béklyó egyenetlen részét. Az elvékonyított csőfal nem bírta ki a nagy nyomást, az állandó vízlökéseket s geket mostott ki az úttest alatt. Az aszfalt alatt beton állta útját, így a Május 1. utcában nem törhetett fel. Március 15-én délelőtt meg­süllyedt az úttest egy autó­busz alatt. Ez bizonyítja, hogy kiüregesedett az alta- 14 j. A Víz- és Csatornaművek szakemberei szerint a bi­lliges. ^szakszerűtlen fölfekte- ' t«sd.‘miatt olyan tizenhét­ezer köbméter víz folyha­tott el. A Hídépítő Vállalat a helyszíni vizsgálatkor el­ismerte, hogy ő a felelős a hibáért, A csőrészt azonnal kicseréltette. A Víz- és Csatornaművek túlórában látott neki a vízfolyás oká­nak kiderítésének. Csak­nem tízezer forint értékű munkát fordítottak a »nyomozásra.« A körülbelül húszezer forintos vízdíjat, a Hídépítő Vállalat költségét is hozzászámítva, mintegy negyvenezer forint a kár. Ennyi pénzt dobtunk ki az ablakon! Elfolyattunk ti­zenhétezer köbméter vizet, amikor amúgy is kevés van. Feltúrtuk a Május 1. utcá­ban a kocsiutat, bosszúságot okoztunk a víz többszöri el­zárásával a Kossuth Lajos utca és a Széchenyi tér kö­zötti szakaszon lakóknak. A Hídépítő Vállalat nem zárhatja le az ügyet, fele­lősségre kell vonnia a hiba elkövetőit, az ellenőrzés el­mulasztóit. L. G. Tánczene sáíeüat és padtóUcfét&vel Paréj Lajos kitüntetése Paréj hajós balatonszárszói tsz-tagot az Elnöki Tanács áp­rilis 4-e alkalmából kitüntet­te. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. Szemtanúja voltam az ünnepélyes ese­ménynek. Láttam, amint a be­csületes munkában megörege­dett parasztember átvette a kis piros dobozkát meg az ok­levelet. Egyik kezében a ki­tüntetést szorongatta, a másik­kal meg a megyei vezetőnek a kezét fogta. Beszélt is. Mon­dott néhány köszönő szót. A nagy megtiszteltetés beteljese- désenek váratlan pillanatában ígért is valamit: ígérte, hogy továbbra is helytáll a közös­ben, amennyire maradék ere­je engedi. Kemény küzdelmet, állandó erőfeszítést, kitartó szorgalmat követelő évtizedeket hagyott maga mögött. Hatvanegy esz­tendő nagy idő. Cselédgyerek­ként ismerkedett a kenyérke­reséssel. Pályamunkás és ke- pésarató, aztán néhány hold saját meg a felszabaduláskor három hold juttatott föld; pél­daadó egyéni gazda, utána pe­dig töretlen szorgalmú, igyek­vő tsz-tag — ez címszavakban kifejezett életútja. És most en­nek a munkás életnek az ér­demeként megvan a Munka Érdemrendje. Miért éppen ő kapta? Ko­vács József párttitkár szerint: »Nagyon megérdemelte. Min­dig tisztességgel, becsülettel dolgozott. Mikor egyénileg gaz­dálkodott, sok oklevelet kapott kötelességteljesítéséért. Most a szövetkezetben is csupa jót mondhatunk rá.« A kitüntetett tsz-gazda ott­honába is ellátogattam. Fele­ige így próbált válaszolni a .jrdésre: — Nem dicséretként mon­dom, megkérdezhetik bárkitől, így van, nagyon hűséges em­bere a papa a tsz-nek. Ha vi­har jön nyáron, nem azt mond­ja ám, hegy hadd essen, hanem fogja a villát, és iparkodik összegyűjteni a szénát. Tudja is a brigádvezető, hogy hoz­zánk bármikor jöhet, megy a papa az első szóra. Akár hét­köznap, akár ünnep, neki mindegy, ha dolgozni kell. Elő­fordult már, hogy éjszaka kel­tették föl. Betonoszlopot ren­deltek a gyümölcsös bekeríté­séhez, s későn jött meg a va­gon a szántódi állomásra. Ha- zahordták éjjel az oszlopokat vontatóval, nehogy álláspénzt kelljen fizetni... Igazán nem is tudom, hogy a kitüntetésnél miért éppen őrá gondoltak. Nem bír már annyit tenni, mint a fiatalabbak. Vagy ta­lán nem is ezt vették figye­lembe, hanem igyekezetét, szorgalmát, hűségét? Én úgy gondolom, hogy azért őt tün­tették ki, mert a tsz megalaku­lásától számítva neki van a legtöbb munkanapja. De hát akkor is — ilyen nagy kitün­tetés, ilyen szép oklevél, Dobi elvtárs aláírásával. Azt hit­tem, azért hívják a megyére, hogy valami élmunkásjelvényt adnak neki... Nem jelvényt, hanem kor­mánykitüntetést kapott. Mun­kájával szolgált rá. Még erő­nek erejével sem tarthatnánk meg otthon, ha a közösbe hív-1 ja a kötelesség. Reggel csak beszól Bán János brigádveze­tő, s Lajos bácsi máris készü­lődik. A tehénnek és a tinó­nak csupán az első vetet szénát adja oda, az egész etetésre ilyenkor nincs ideje. Gyalog­munkás. Mindig akad elfog­laltsága. Szalmahordás, - trá­gyateregetés, szénagyűjtés, a kis gyümölcsfák ápolása — ami sorra jön. S a Családnak kimért kukorica, répa, napra­forgó megkapálása? Az a fele­ségére meg a nagy fiaira vár. Szorgalmasak ők is mindket­ten. Laci — aki egyébként ben­ne van a vezetőségben, és könyvelő a tsz-ben — regge­lenként motorral megy kapál­ni a mezőre, s kint dolgozik addig, amíg az irodai munka­idő meg nem kezdődik. Fárasz­tó, nehéz, de teszi. Ami ki van mérve, nem maradhat gazban. A papa pedig csak hadd men­jen a ki nem mért közös mun­kára. Mindezek alapján úgy vé­lem, hogy miképpen a munká­ban összetartok Paréjék, úgy az érdem, a kitüntetés is kö­zös a családban ... Kutas József »Ritmus, dal, humor« cím­mel tánczenei estet hirdetett a Latinka Művelődési Ház. A plakáton élvonalbeli táncdal- énekesek nevét olvashattuk, nívós műsort várt — s ebben nem is csalódott — a közön­ség. Majláth Jenő, Fazekas Nicolette, Korda György és Kovács Erzsi táncdalai, Kazal László magánszámai és az egyik legrangosabb tánczene­karunk műsora (Zsoldos Imre vezetésével és piszton, éneklő­fűrész szólóival) csaknem hiánytalanul biztosították a produkciónak megfelelő szín­vonalat. Meg is telt a művelő­dési ház nagyterme mindkét előadáson. Egy körülmény azonban fenntartásokra késztet az egész esttel szemben. Néhány .évvel ezelőtt lát­tunk először fejtörő műsort kaposvári színpadon. Akkor újdonság volt, s a sok érdekes, közérdekű és ismeretterjesztő Igényű kérdés között hallot­tunk ügyesen beágyazott rek­lámszövegeket is. Ezen senki sem ütközött meg. Azóta hal­lottunk több hasonló előadást, s bizony az ilyen fejtörő játé­kok izgalma, érdekessége meg­kopott. Ezt tükrözte a legutób­bi, a hétfői tánczenei est is. Pálos Miklós, a játékvezető igyekezett hangulatot terem­teni és kacagást csiholni a kö­zönségből — miközben megis­merhettük a sóletbabkonzerv és a mirelit készítmények elő­nyeit (»kaphatók a Széchenyi téri önkiszolgáló szaküzlet­ben ...«); s a tréfát komoly fi­gyelmeztetés követte: érdemes beszerezni televíziónkat, pad- lókefélőnket és egyéb ház­tartási gépeinket a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat összes szaküzletei­ben ... Az est műsorának csaknem felét reklámszöveg töltötte ki (a kétszer harminc percesre tervezett fejtörő utol­só fordulójában — »szó ne ér­je n ház elejét« — KRESZ- és művészeti kérdés is elhang­zott), azaz a népszerű és kez­detben érdekes fejtörő játék eprértelmű és ömlesztett rek­lámjátékká satnyul. Félreértés ne essék, nem a jó, ötletes hirdetések felett tö­rünk pálcát! Azonban az a ke­rete a reklámnak, melyet hét­főn este láttunk, szerintünk nem jó, nem ötletes, naiv és elavult; valami - újat szeretne látni a közönség! W. E. Házasságkötés eszméletlen állapotban Emilio Oliva torreádor har­mincadik föllépése sikertele­nül végződött. A dühöngő bi­ka váratlanul megrohanta, a szarvai közé emelte, és az aré­na közepére vágta. A 25 éves Emilio Olivát az egyik madri­di kórházba szállították. Megjelent a Tükör, az új képes hetilap első szánta. A nagy alakú, mélynyomású, 32 ol­dalas magazin túlnyomórészt ké­pekben, a modern fotóművészet eszközeivel tájékoztat és nyújt szórakozást. Az első szám — élve a nágy nem­zetközi esemény adta alkalommal — Hruscsov Moszkva melletti nya­ralójában készült; intim hangula­tú fotoriporttal számol be a szov­jet kormányfőnek családjával, ba­rátaival töltött pihenőóráiról. Emellett eredeti képek ismertetik a budapesti látogatás legérdeke­sebb mozzanatait. A közelgő olimpia előkészületei­ről ad számot a Tokióban fotózott nagyszabású színes képriport. Itt említjük meg a Papp László leg­utóbbi bécsi ökölvívó-mérkőzéséről készített képes beszámolót is. A Tükör egyik munkatársa nem­rég Nyugat-Németországban járt, és az ismert magazin, a Constan­ze fölkérte, írja meg, hogy mi­lyennek látja a német férfit. A ri­portból most ismét riport készült, egész sorozatra való »A Constan­ze riportere voltam« címmel. Egyébként a nőolvasók figyelmé­be ajánlja a lap eredeti tavaszi di- vatludósítását is. Mi van még az új hetilapban? Képes beszámoló egy szabadtéri néprajzi múzeumról, mely van is, nincs iS, de kellene, hogy tényleg Jegyen. Képriport egy miskolci if­júsági klub wurlitzerező, sakkozó, művelődő vendégeiről; s hogy a képek között olvasmány is akad­jon. a lap bemutatja Lengyel Jó­zsefet. az írót; közli Kolozsvári Grandpierre Emil derűs tárcáját, és megkezdi Georges Simenon de- tektívregényének folytatásos is­mertetését. Kulturális tükröt is találunk a lapban, amely nem más. mint vil­lanásnyi tájékoztatás és vélemény a színházakban, mozikban futó legjobb darabokról, a legfigyelem­reméltóbb könyvújdonságokról. A karikatúra oldal — Kaján rajzaival — különösen sokat igérő színfolt­ja a lapnak, a keresztrejtvény és a sakk szintén jó időtöltést ígér. Nemsokára megáll a kórház előtt egy ünnepi menet, ame­lyet a madridi televízió opera­tőrjei és több filmriporter kö­vetett. A menetben volt a tor­reádor menyasszonya is. Oda- gyúltek az eszméletlenül fek­vő ember ágya köré, megtar­tották az esküvői szertartást, a pap házaspárrá szentelte a torreádort és menyasszonyát. As egész szertartást filmre vet­ték. A torreádor, jóllehet igen súlyosan megsebesült, mégis életben maradt, és amikor ma­gához tért, erősen elcsodálko­zott, hogy az ujjún jegygyűrűt lát. Utólag kiderült, hogy a komédiát a torreádor impresz- száriója rendezte. Bizonyos volt benne, hógy a torreádor meg fog halni, és még egyszer pénzhez akart jutni általa a szenzációs házasság megren­dezésével. A 19 éves leányt, akivel a torreádort összeadták, a fiatalember korábban még csak nem is ismerte. Mivel Spanyolországban az egyházi törvények érvényesek, és nem létezik válás, Emilio Oliva bajosan fog megszaba­dulni feleségétől. Sovány vigasz Egy kétbalkezes fiatalem­ber elhelyezkedik az egyik nagy vállalat raktárában se­gédmunkásnak. A főnöke egyik nap megbízza, hogy hozzon ki bentről egy láda borosüveget. Az ügyetlen fiú elegyensúlyozza a törékeny holmit az ajtóig, ott azonban megbotlik a küszöbben, s a főnöke lába elé repíti a lá­dát. Az üvegek ripityára törnek. A főnök éktelen ká­romkodásban tör ki, perce­kig szentségei. Amikor \e- csillapszik egy kicsit, a fia­talember kedélyesen hátba veri, s a raktár irányába bökve így szól: — Nem baj, van még sok! * * * Felvágás A másodikos Pistike azon vitatkozik az öccsével, hogy melyikük ért jobban az au­tóvezetéshez. A hatéves öcsi­ké nem hagyja magát, nagy hangon kijelenti: — Én bizony tudok kor­mányozni ... — Az semmi — legyint Pistike —, én már tudok du­dálni! — lg — Párizsi apróságok A Paris Match »túlvilági tudósítója«, Joseph Mino de Mirbel három és fél éves kora óta a »látók« közé tar­tozik. Évtizedek óta minden pénteken »fogadja« valami­lyen túlvilági vendég látoga­tását, aki találkát beszél meg történelmi kiválóságokkal. Napóleon a leggyakoribb vendégei közé tartozik. Minő legutóbb Oswaldot »fogadta«, s az elmondta ne­ki, hogy ő csak egy kis ke­rék volt a nagy összeeskü­vésben, amelynek szervező­je Ruby és egyik bűntársa, Tlppit volt. Minő de Mirbel azonnal megírta »értesülé­sét« a Kennedy család min­den tagjának és a nyomozó hatóságoknak, de még senki sem válaszolt neki. Minő másik politikai »tit­ka«: Hitler él éspedig vala­melyik spanyol kolostorban. Fél évvel ezelőtt reverendá­ban Párizsban járt... ... Cami, a harmincas évek »fekete humoristája« a kö­vetkező borzalmas történetet tartotta élete főművének: Volt egyszer egy ifjú em­ber, aki nagyon féltékeny volt egy csapodár fiatal lányra. Egy szép napon azt mondta neki: »A te szemed mindenkit lát, csak engem nem.« Kitépte a leány sze­mét. Aztán azt mondta: »Mindenkit hívsz a kezed­del.-« Levágta a lány két kezét. Aztán kivágta a nyel­vét, és kihúzta az összes fo­gait, hogy ne legyen szép a mosolya sem. Végül levágta a lábát. »Na, most végre nyugodt lehetek« — gondol­ta magában, és most már fel­ügyelet nélkül hagyta a lányt. »Igaz, hogy csúnya — gondolta —, de legalább mindhalálig hú lesz hoz­zám.« Amikor egy napon haza­jött, a lányt már nem talál­ta ott: egy mutatványos megszöktette. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Sizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10. 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S a. 2. TelefOD 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi posta hivataloknál és postáskézbesltőV.nél. Előfizetést díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. LatinJka Sándor utca 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom