Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-07 / 80. szám

Somogyi néplap

4

Kedd, 1964. április 7.

H. A. Szuszlov beszéde

(Folytatás a 3. oldalról.)

tást az ipari vállalatok építéséhez, miért tett újra meg újra javaslatokat a kölcsönösen előnyös kereskedelem és gazdasági együttműködés bővítésére? A Kínai Kommunista Párt vezetői nem adnak választ erre a kérdésre. Nem is adhatnak, mert a kínai vezetők törekedtek az országaink közötti együttműködés csökkentésére.

A Kínai Kommunista Párt vezetői valamiképpen igazolni próbálják a »nagy ugrás« politikája következtében a kínai gazdaság fejlődésében támadt kudarcokat. Ezért különösen gyakran vetik fel a szovjet szakemberek kérdését.

Szakembereink kínai tartózkodásának utolsó évei egybeestek a »nágy ugrás« politikájával. Ez a politika megbontotta az arányokat a kínai gazdasági fejlődésben, elszakadt mindennemű technikai normától, -A szovjet emberek látták e politika veszélyes következményeit. Figyelmeztették a kínai szerveket a technikai követelmények megszegésének következményeire. Tanácsaikat azonban senki sem vette figyelembe. Annak következtében, hogy semmiig vették a szovjet szakemberek javaslatait, és a kínai funkcionáriu- • sok durván megszegték a technikai normákat, súlyos, hibák keletkeztek, amelyek gyakran emberáldozatot is követeltek. Érthető, hogy a szovjet mérnökök és technikusok nem nézhették közömbösen ezeket a dolgokat. Tiltakoztak, de mert nem hallgattak rájuk, szakembereink azt a kérelmet terjesztették elő, hogy küldjék vissza őket hazájukba.

Ráadásul 1960 tavaszától kezdve a kínai hatóságok kezdték »-megdolgozni« a szovjet szakembereket, hangulatot próbáltak kelteni bennük az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya ellen. Ez embereinkben jogos felháborodást keltett.

A szovjet kormány többször is felhívta a kínai hatóságok ' 'jgyeimét e felháborító tényekre, és állhatatosan követelte, hogy teremtsenek normális viszonyokat a szovjet szakemberek működéséhez. Válaszul azonban a kínai hatóságok még barátságtalanabbá váltak, még sértőbb magatartást tanúsítottak szakembereinkkel szemben, »maradiaknak« nevezték őket, ócsárolták a szovjet technikát. Fokozták a szovjet emberek megfigyelését, gyakran házkutatást tartottak náluk. Ilyen körülmények között szakembereink visszahívása volt az egyetlen kivezető út a kialakult helyzetből.

Szovjet részről később ismét hivatalosan közöltük a kínai vezetőkkel, hogy ha szükségük van szakembereink technikai segítségére, akkor a szovjet kormány hajlandó megvizsgálni Kínába küldésük kérdését. A kínai vezetők egyáltalán nem .válaszoltak ezekre a javaslatokra — mondotta Szu^z- lov, majd rámutatott: — Mindenki tudja, hogy a Kínai Népköztársaság gazdasági nehézségei rhár a szovjet szakemberek visszahívása előtt felmerültek a »nagy ugrás« veszedelmes kísérletei következtében. Másodszor pedig a legnagyobb nehézségek éppen azokban a gazdasági ágakban

keletkeztek, amelyekben szovjet szakemberek vagy egyáltalán nem működtek vagy pedig számuk igen csekély volt.

A tényleges okok abban rej- letek, hogy a Kínai Kommunista Párt vezetői gazdaságpolitikájukban semmibe vették az objektív törvényszerűségeket.

Szükségesnek tartjuk azt is, hogy beszéljünk a plénum előtt a szovjet—kínai határnak a kínai fél részéről történt megsértéséről. A szovjet

határ megsértése 1962—

1963-ban állandó jelenséggé vált, s időnként durva provokáció jellegét öltötte — mondotta Szuszlov elvtárs. A szovjet kormány azt ajánlotta, hogy folytassanak tanácskozást a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság -közötti határ egyes szakaszainak pontos megvonása céljából. Abból indultunk ki, hogy a Szovjetunió

SzusMov elvtárs a továbbiakban arról szólott, hogy a KKP vezetői az utóbbi időben a Szovjetunió és a többi szocialista ország belső fejlődésének kérdéseire is kiterjesztették polémiájukat.

Támadásaik központjává az SZKP programját választották.

A kínai propaganda az SZKP programja elleni támadásaiban nem riad vissza o'yan ostoba és szörnyű rágalmaktól sem, hogy pártunk programja »azoknak a népeknek a forradalma ellen irányul, amelyek még az imperializmus és a kapitalizmus alatt vannak.«

A kínai vezetők azért támadják az SZKP-t, mert e párt irányvonala a népjólét emelését célozza. A szovjet emberek életkörülményeinek javítását a kínai vezetők »bur- zsoaziálásnak« nevezik, az anyagi ösztönzés elve szerintük »személyes előnyök hajszolására, nyerészkedésre, haszonlesésre, a burzsoá individualizmus fokozódására vezet* kárt okoz a szocialista gazda-" Ságnak, sőt szétzilálja azt«.

»Vajon e rikoltozó szólamok mögött nem az emberek élet- szükségleteinek, a szocialista társadalom elveinek és ideáljának mélységes megvetése húzódik meg?« — veti fel Szuszlov s rámutat:

A kínai vezetők meg sem kísérlik a szocializmus országaiban végbemenő reális folyamatok elemzését, hanem a marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak műveiből vett »önkényesen« kiragadott és helytelenül értelmezett idézetekkel zsonglőrködnek.

Az egyik ilyen kérdés a proletárdiktatúrával kapcsolatos dogmatikus állításaikra vonatkozik. A kínai vezetők makacsul ismételgetik, hogy a proletárdiktatúrát »egészen a kommunista társadalom legmagasabb szakaszába való belépésig« fenn kell tartani.

Szuszlov elvtárs kijelentette: Lenin, amikor rámutatott a szocialista társadalmi átalakulásért folyó hosszú és szívós harc szükségszerűségére, írt »a proletárdiktatúra egész időszakáról, mint a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet 'időszakáról«.

és a Kínai Népköztársaság között nincsenek területi kérdések, a szovjet—kínai határ a történelem folyamán alakult lei, és csupán a határ egyes szakaszainak pontos megvonásáról lehet szó, ott, ahol ez szükségesnek mutatkozik.

A KKP vezetői a szovjet— kínai barátság alapjait aláásva országunkban és külföldön féktelen szovjetellenes propagandát indítottak. A kínai ko- mány egyik nyilatkozata úgy jellemzi a Szovjetunió külpolitikáját, hogy az »a háborús erőkkel való szövetkezés politikája a békeerők elleni harcra, az imperializmussal való szövetkezés a szocializmus elleni harcra«.

Mindez elejétől végig rágalmazó fantazmagória, amit teljesen világosan látnak nemcsak barátaink, hanem még ellenségeink is.

Lenin a megdöntött kizsákmányoló osztályok elnyomását tartotta a proletárdiktatúra legfontosabb feladatának. A Szovjetunió szocialista társadalma — mint ismeretes — régóta a munkások és parasztok baráti osztályaiból és a népi értelmiség társadalmi csoportjából áll. Valamennyiüket az alapvető érdekek közössége, a marxi—lenini ideológia és a> cél: a kommunizmus felépítésének egysége fűzi egybe.

Hát kicsoda ellen javasolják a kínai teoretikusok a diktatúra gyakorlását? Hová akarnak kilyukadni, hogyan kell érteni azt a követelésüket, hogy az SZKP az országon belül folytassa »az osztályharc politikáját«?

Tudjuk, hová vezetett Sztálinnak az az elmélete, hogy az osztályharc a szocializmus építésében aratott sikerekkel arányosan elkerülhetetlenül kiéleződik. Ismeretes, hogy ez az elmélet alapul szolgált a szocialista törvényesség legdurvább megsértéséhez. Az SZKP végzett ezzel, és soha nem tűr meg semmi ehhez hasonlót.

Az össznépi állam és az egész nép pártja olyan eszme, amely nem négy fal közötti elmélkedés gyümölcse, hanem amelyet az élet hozott létre, s amely tükrözi a Szovjetunióban kifejlődött szocialista társadalmi viszonyok magas érettségét. Mivel a Szovjél- unióban régóta felszámolták a kizsákmányoló osztályokat, a szovjet állam elvesztette a megdöntött kizsákmányoló elnyomásra szolgáló szerv jellegét, jelenleg az egész nép érdekeit és akaratát fejezi ki, a munkásosztály pártja pedig az egész nép pártjává vált.

A munkásosztály a maga vezető szerepét a szocializmus teljes és . végleges győzelme után már nem a proletárdiktatúrán keresztül valósítja meg.

A kínai teoretikusok azt állítják: »Mindenki, aki elemi fokon ismeri a marxizmust— leninizmust, tudja, hogy az úgynevezett össznépi állam nem valami új dolog. A burzsoázia képviselői a burzsoá államot mindig össznépi államnak vagy néphatalmi államnak nevezik.

Y.

A KKP vezetőinek támadásai az SZKP programja ellen

NITROKÉMIA IPARTELEPEK

ßala fölfűzfő- gifártdep

fölvesz

férfi

Ez aztán a nyomós érv! Ha ilyen -hsgikát követnénk, a kommunistáknak le kellene mondaniuk az olyan jelszavak megvalósításáról, mint a szabadság, egyenlőség, testvériség, demokrácia, mégpedig csupán azért, mert ezeket a jelszavakat a polgári forradalom tűzte zászlajára, majd később a hatalomra jutott burzsoázia elferdítette és ellaposí- totta. Mi viszont ezzel ellentétben úgy véljük, hogy vissza kell adni e jelszavak valódi értelmét, át kell ültetnünk őket az életbe, ez pedig csakis a szocializmus, a kommunizmus útján lehetséges.

segédmuwtkésokai!

Munkásszállást,

napi kétszeri kedvezményes étkezést biztosítunk.

L

Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Fölvétel esetén az útiköltséget megtérítjük.

(3114)

A szovjet össznépi állam, amelyben fennmarad a munkásosztály vezető szerepe, folytatja a proletárdiktatúra állama által megkezdett ügyet. Szentül teljesíti a nemzetközi munkásosztály, a világ minden népe iránti internacionalista kötelességét. Az egyetemes népi állam következetesen harcol az imperializmus ellen, jól

biztosítja az ország védelmét, és teljesíti az egész szocialista tábor védelmében reá háruló kötelességet, fejleszti testvéri együttműködését a szocialista országokkal.

A kínai vezetők úgy állítják be, mintha mi lemondanánk a proletárdiktatúráról a szocializmus építésének időszakában. A kínai teoretikusok azt sem átallották kijelenteni, hogy az SZKP »teljesen félredobta a marxizmus—leninizmus kvintesszenciáját, a proletár- diktatúra tanát«.

Szennyes, szemérmetlen hazugság! Az SZKP programjában fekete betűkkel ez áll a fehér papíron: »A Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csak szocialista forradalom és proletárdiktatúra eredményeképpen juthatnak el a szocializmusba« — jelentette ki Szuszlov elvtárs.

Amikor a kínai teoretikusok támadják az SZKP programjának a proletárdiktatúra történelmi sorsára, a szovjet állam, a szovjet munkásosztály pártjának jellegére vonatkozó tételeit, figyelmen kívül hagyják a társadalmi élet új jelenségeit, makacsul nem akarják észrevenni, hogy az SZKP programjának új következtetései és tételei nem önkényesen készültek, hanem azt fejezik ki, ami az életben valóra vált. Az SZKP XX. és XXII. kongresszusának irányvonalát támadva odáig jutottak, hogy kétségbe vonták pártunknak és népünknek a kommunizmus építéséhez való puszta jogát is.

A szocializmus felépítésén már túljutott társadalom átmenete a kommunizmus általánosan kibontakozó építéséhez: történelmileg törvényszerű, objektíve szükséges folyamat. A szovjet nép számára ez az élet által napirendre tűzött időszerű feladat.

Hogyan lehet nem észrevenni azt, hogy a kommunizmus építése a szocializmus felépítésén már túljutott országokban megfelel minden szocialista ország népe érdekeinek, korunk összes forradalmi erői érdekeinek? — vetette fel Szuszlov.

Hogyan lehet tagadni, hogy a kommunizmus felé elsőként haladó ország megkönnyíti és meggyorsítja az egész szocialista világrendszer haladását a kommunizmus felé? Hiszen ennek az országnak a népei az egész emberiség számára még ki nem fürkészett utakat törnek, saját tapasztalataikkal vizsgálják meg ezeknek helyességét, kikutatják a nehézségeket, megtalálják e nehézségek elhárítására szolgáló eszközöket, kiválogatják á kommunista építőmunka legjobb formáit és módszereit.

A kínai vezetők azért is támadják pártunkat, mert az kidolgozta a kommunizmus felépítésének tudományosan megalapozott tervét, az egész szovjet nép alkotó tevékenységének középpontjába állította a kommunizmus anyagi, műszaki alapjának megteremtését, állandóan gondoskodik minden dolgozó anyagi és kulturális életszínvonalának emeléséről. Mindez valóban szörnyűséges és különös. Ügy látszik, a kínai vezetőknek olyan elképzeléseik vannak a szocializmusról és a kommunizmusról, hogy a szocializmus építésének alapfeladatait meg lehet oldani »ugrások« és lovasrohamok módszerével, a haladás társadalmi, gazdasági és szellemi feltételei érettségének számbavétele nélkül, a dolgozók anyagi jóléte emelésének semmibe vevésével.

S ha a kínai vezetők »általános igazság« gyanánt próbálják ránk erőszakolni saját gyakorlatukat, ha »minta« gyanánt olyan társadalmat akarnak ránk tukmálni, amelyben eszményítik az erőszakot, korlátozzák a demokráciát, burjánzik a személyi kultusz, fity- tyet hánynak a dolgozók jólétének, akkor mi kereken kimondjuk: az ilyen »általános igazság«, és az ilyen »minta« nem felel meg a szovjet népnek, s bizonyosak vagyunk abban, hogy más népeknek sem.

A kínai vezetők ráléptek a szovjet—kínai barátság aláak- názásának veszélyes útjára, s mi természetesen erélyesen elítéljük helytelen tetteiket. A kínai vezetők jelenlegi állás- foglalásai kedvezőtlenül hatnak az egész szocialista táborra és a kommunista mozgalomra. Egyszersmind roppant kárt okoznak Kínának is.

Ami az SZKP-t és a Szovjetuniót illeti, mi — híven a marxi—lenini elvekhez — lankadatlanul teljesíteni fogjuk

Az utóbbi időben nagymértékben fokozódott a kínai vezetők bomlasztó tevékenysége, amely arra irányul, hogy szakadást idézzen elő egyrészt az egész kommunista világmozgalomban, másrészt egy sor marxista—leninista pártban — mondotta Szuszlov.

A kínai vezetők az utóbbi napokban nyíltan bejelentették, hogy a szakadás állítólag »elkerülhetetlenné« vált. Más szavakkal most teljesen felfedték igazi céljaikat, amelyeket hosszú évek óta érlelnek a nemzetközi kommunista mozgalommal kapcsolatban.

A kínai vezetők frakciós harcukban odáig jutottak, hogy megszakítják kapcsolataikat egyes marxista—leninista pártokkal, önkényesen »nemlétezőknek« nyilvánítják őket és az általuk összetákolt szakadár csoportokat nyilvánítják »pártokká«. Hangzatosán bejelentették, hogy támogatják azokat a frakciós szakadár csoportokat, amelyeket ők hoztak létre számos országban, hogy azok harcoljanak a marxista— leninista pártok ellen. Ily módon a KKP vezetősége nyíltan felelősséget vállal e csoportok szennyes tevékenységéért és a testvérpártok ellen folytatott harcáért.

A KKP vezetősége nyilvánvalóan olyan irányban tevékenykedik, hogy a saját égisze alatt megteremtsen valamiféle sajátos nemzetközi tömböt, és a nemzetközi kommunista mozgalom ellen folytatott fokozott harc eszközeként, szembeállítsa azt a kommunista világmozgalommal.

Ily módon, bár a kínai vezetők időnként még frázisokat hangoztatnak az összefogásról és egységről, valójában egész gyakorlati tevékenységük a nemzetközi kommunista mozgalom fellazítására, szétszakítására irányul. A kommunista világmozgalom egysége szempontjából ma a kínai vezetők politikája és tevékenysége a fő veszély.

A kínai vezetők cikkükben azt bizonygatják, hogy a kommunista mozgalom fejlődése állítólag a következő formula szerint megy végbe: »Összefogás — harc, sőt esetleg szakadás — új összefogás, új alapon.«

A jelenlegi viszonyok között mihez vezetne a kommunista

internacionalista kötelességünket, eddig is megtettünk, és ezután is megteszünk minden szükséges intézkedést, hogy normalizáljuk a szovjet—kínai kapcsolatokat, megszilárdítsuk népeink barátságát.

világmozgaiom szétszakadása? Világos, hogy aláásná a nemzetközi antiimperialista front — a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom, a néptömegek általános demokratikus mozgalmai — egységét.

Amióta létezik a nemzetközi kommunista mozgalom, a világ reakciósai veszett erőfeszítéseket tesznek avégett, hogy szakadást idézzenek elő soraiban. Most a kínai vezetők akarják megvalósítani azt, ami az imperialista reakciónak nem sikerült.

A kínai vezetők frakciós el- vakultságukban attól sem riadtak viásza, hogy a marxista— leninista pártokat egyszerűen »fiktiv« többségnek kezdték nevezni. Ez távolról sem új fogás. Már Lenin ellen is alkalmazták ezt a szakadárok.

A szakadárok, akik fellépnek a többség akarata ellen, minden korban tehát ugyanazokhoz a mesterkedésekhez folyamodnak.

A KKP a többségi elv ellen folytatott harcában a nemzetközi kommunista mozgalom minden opportunistája és szakadár ja közül elsőként vetette fel azt a tézist, hogy egy és ugyanazon országban törvény- szerű dolog több kommunista pártnak a létezése. Ebből a megállapításból az következik, hogy az ilyen pártoknak nem annyira a munkásosztály ellenségei ellen, mint inkább egymás ellen kell harcolniuk. Nem szükséges részletesen megcáfolni most ezt a gyökerében hibás koncepciót, hiszen minden öntudatos munkás előtt világos, hogy a proletariátus osztályérdekeinek és akaratának egysége, ideológiája, osztályszervezettsége az egyetlen és szilárdan összekovácsolt, marxista—leninista pártban testesül meg. — Ezután Szuszlov elvtárs részletesen ismertette, milyen nyakatekert fogásokhoz folyamodnak a mai szakadárok, hogy zavart vigyenek a munkásmozgalom soraiba.

A kínai vezetőket még az a világos kérdés sem hozza zavarba, hogy a kommunista mozgalom soraiban elengedhetetlenül szükséges bizonyos nemzetközi fegyelem. \

(Szuszlov elvtárs beszédének további ismertetésére lapunk holnapi számában térünk visz- sza.) j

YI.

A kínai vezetők bomlasztó tevékenysége a kommunista világmozgalomban