Somogyi Néplap, 1964. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-29 / 99. szám

Szerda, 1964. április 29. 3 SOMOGYI NÉPLAP A NACH LECKE (VT EM, EKKORA BÜNTE- TÉSRE NEM SZÁMÍ­TOTT. Felforrt benne a mé­reg is, az indulat is, mikor megtudta az igazgatótól, hogy kizárják az év végi nyereség- részesedésből. Túlságosan sú­lyosnak találta ezt az ítéletet. Hiszen csak annyi történt, hogy a tsz brigádvezetőjével bement a kocsmába. Egy po­hár sört ivott. Igaz, a brigád­vezető ittas volt, ő visszafelé mégis fölvette a gépére. Ezt vette észre az igazgató, és fele­lősségre vonta... Tomisa Ferenc erős, izmos, fekete szemű ember.' Mikor be­szél, gyakran összeráncolja homlokát. Szívesen tréfálko­zik. Nincs az a munka, amivel ne birkózna meg. Ügy ismerik, mint ?lső traktorost. 1962-ben a megyei szántóversenyen el­ső lett, az országoson tizenötö­dik ... Híre volt a munkájá­nak. És ugyanabban az évben kizárták a nyereségrészesedés­ből ... Az eset utáni napon az igaz­gató meglátogatta a családot, és beszélt az asszonnyal. — Szóljon a Ferkónak ma­ga is! Nem szabad, hogy bár­kit is vigyen a traktoron, plá­ne ittas embert. Egy pillanat alatt olyan baj történhet, amit soha nem lehet jóvátenni. Az asszony beszélt a férjé­vel. Egy kicsit aggódva, egy kicsit dorgálóan, hiszen neki sem mindegy, hogy milyen vé­leménnyel vannak férjéről a Kaposvári Gépállomáson, őszinte érdeklődéssel figyeli férje munkáját. Tudja, milyen a jó szántás, s a versenyeken jobban izgul, mint Tomisa Ferenc ... Biztosan beszéltek róla, és nem is keveset. Többet nem fordult elő ilyesmi. Bizonyos ez is ... — Mit vártok, mennyi lesz a nyereség? — kérdezte egy­szer úgy év vége felé a férjé­től. — Az idén nem kapunk sem­mit. Akkor derült ki minden. Az első pillanatban, ha tehette volna, a legszívesebben megve­ri mindegyiket. így mondja ma is. A férjét, az ittas bri­gádvezetőt meg az igazgatót Se azelőtt, se azóta nem for­dult elő többet,.. így érkeztek el a tavalyi év zárásához. To­misa Ferenc elment a termelé­si tanácskozásra. 2560 forintot kapott a borítékban. Mikor vége volt a hivatalos résznek, odament hozzá az igazgató: — Remélem, Férkó, már nem haragszol. Azt hiszem, sokat tanultál, nagy lecke volt neked ez az eset, igaz? — így van ... Már leszállt az este, mikor az otthon maradt asszony ész­revette, hogy hiányzik hét ka­csája ... Kétségbeesetten kap­ta magát össze, s futott férje után a tanácskozásra: jöjjön, segítse megkeresni. Ott talál- kozott össze az igazgatóval. — Na, mit gondol, Tomisá- né, mennyi pénzt kapott a férje? — Hát... úgy ezernyolcszáz forintot. — Ha kétezer-háromszázat ad magának, meg lesz eléged­ve? — Meg én! De azért egy ki­csit még neheztelek azért a tavalyi szigorú büntetésért... Már nevettek rajta. * * * A KIS KONYHÁBAN BE- ÍV SZÉLGETÜNK. Ez az eset forog szóban. Először nem szívesen emlékszik rá egyikük sem, de aztán feloldódnak. To­misa Ferenc most szabadságon van. Hat hónapig szerelőisko­lán volt Ádándon. — Tizenhárom évet ültem a gépen. Kikerülne Somogy me­gye bejőle, annyit szántottam, dolgoztam. Elég volt ez a ti­zenhárom év, azért jelentkez­tem szerelőnek. — Annyit tanult, és főleg az utóbbi időben annyit izgult, hogy egészen beleőszült — így a felesége. — Szívesen csináltam. Ta­nulni'is, olvasni is szeretek. Kivált a műszaki dolgokat. Azt mondja, elég volt ti­zenhárom évig gépen ülni, azért mégse könnyen vált meg tőle. — Mikor átadtad Báli Dezső­nek a D—4—K-t, bánatoskod- tál eleget — mondja a felesé­ge. Tomisa Ferenc rá-ránéz fele­ségére beszélgetés közben. Egy év múlva huszonöt éves há­zasok lesznek. — Megüljük az ezüstlakodal­mat? — néz az asszony a fér­jére. —r Meg bizony! ... S talán akkor is, mint azóta gyakran, eszükbe jut a nagy lecke. Örök figyelmeztetőül... Vörös Márta Képzőművészeti kiállítás Képzőművészeti kiállítást rendez Latinka Sándor utcai klubjában a Hazafias Nép­front megyei bizottsága a munka ünnepének tiszteletére. A kiállítás anyagát Barth Li­dia keramikus, Weeber Klára és Bors István szobrászok, Honfi Mária, Lóránt János, Ruisz György, Szabados Já­nos, Szabó Béla, Szekeres Emil, valamint Ungvári Ká­roly festőművészek munkái alkotják. A kiállítás ünnepélyes meg­nyitására május 1-én délután 2 órakor kerül sor.. A tárla­tot dr. Tóth Sándor, a Haza­fias Népfront megyei alelnöke nyitja meg. A kaposvári fiatal képző­művészek kiállítása mindösz- sze tíz napig tekinthető meg. Kiváló vállalat lett a Somogy megyei Kéményseprő Vállalat Néhány hónap múlva fenn­állásának 15. évfordulóját ün­nepli a Somogy megyei Ké­ményseprő Vállalat. A jubilá­ló kollektívát nagy öröm ér­te: az ország tizennyolc ha­sonló Vállalata közül egyedül ők szerezték meg a »Kiváló vállalat« címet. Tegnap ünnepélyesen ad­ták át a Kéményseprő Válla­latnak az Építésügyi Minisz­térium meg a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének kitüntető oklevelét. Az ünnepségen Bagosi Sán­dor igazgató ismertette a ki­tüntetés eléréséhez vezető út ere'dményeit. Elmondotta, hogy a vállalat a múlt évet 132 000 forint nyereséggel zárta. Fel­hívta a dolgozók figyelmét, hogy a jövőben is hasonló lelkesedéssel és szorgalommal végezzék munkájukat, és az elismerés nem marad el. Beszéde után törzsgárdajel- vényeket, »Kiváló dolgozó« ki­tüntetéseket és pénzjutalma­kat nyújtott át az arra leg­érdemesebb dolgozóknak. Zádor Mihály: Kaposvár A városi tanács jelentős anyagi támogatásával elkészült mű meg­lehetősen széles körű és alapos kutatómunkával készült el. Amel­lett. hogy mind külső megjelené­sében, mind tartalmában szép és impozáns munka, áttekintést nyújt a Kaposvár helyén alakult tele­pülések, a mai város kialakulásá­nak történetéről. Zádor Mihály Kaposvár című műve egyaránt szól a történészek­hez, a műtörténészekhez, a gazda­sági és a közigazgatási szakembe­rekhez, az építészekhez és a vá­ros régmúltja. valamint jelene iránt érdeklődő nagyközönséghez. A könyv,, amely a Műszaki Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, a Kaposvár területén kialakult ősközösségi, római és népvándorláskori kultúrák rövid áttekintése után a honfoglalástól napjainkig kíséri a város történe­tét és építészetét. Lányok a telepen Az indulat, noha már nem olyan hevesen, de még min­dig forrt a férfiban. De hogy megmondja az asszonynak, hogy csak őrá vonatkozik ez, azt már nem! Nem akarta be­vallani? Resteilte? Ki tudja?... Az asszony, Igaz, dohogva, de belenyugodott. Nem értette ugyan, hogy ennyi munka után, ilyen szép eredmények ellenére hogyan maradhat el a nyereség. Amikor ismét fújdolgálni kezdtek a tavaszi szelek, a gépállomás kapott két modern D—i—K gépet. A vezetők úgy határoztak, hogy a legjobb traktorosokat ültetik rájuk. Az egyikre Tomisa Ferenc került, a másikra Zóka János. Az ő tanítványa... Az asszony talán el is feled­kezett volna már a korábbi szomorú esetről, ha tavaly nyáron nem hall meg valamit, ami ismét felkavart mindent. Valaki az ő jelenlétében azt mondta: — Hiába, nagyon kell vi­gyázni. Könnyen úgy járhat az ember, mint te, Ferkó, hogy kizárják a nyereségből... Falutól, várostól messzire esik az osztopáni Győzelem Termelőszövetkezet viszaki ba­romfitelepe. — Tessék a vasút mellett menni, kétheti járóföld... — próbál megijeszteni a nagy ba- juszú osztopáni állomásfőnök. A ragyogó napsütésben kel­lemes a két-három kilométer­nyi út. A vasút mellett új vo­nal építésén dolgoznak a mun­kások, a MÁV földnyesője ki­tartóan dohog a sárga agya­gon. A domboldalon, az erdősze­gélynél néhány ház rejtőzik a fák között. Kilenc család lakik a viszaki tanyán. Barna Ist­ván, a baromfitelep vezetője, miközben az ólak között ka­lauzol, elmondja, hogy 1961 óta foglalkoznak baromfival, ek­kor épült a 10 000 férőhelyes csibenevelő, s azóta minden évben fejlesztik a telepet. Szép a szövetkezet baromfi- állománya, a törzsállomány háromezerhatszázas; fejlődik a márciusi ötezer naposcsibe is, különösen a hibrideknél jelen­tős a súlygyarapodás: messze megelőzik a telepen »uralko­dó« sárga magyar fajtát. Ke­vesebb hullik el belőlük, na­gyobb az ellenálló képességük. — Jelenleg kétezer hibrid csibénk van — tájékoztat a te­lepvezető —, jövőre azonban szeretnénk kicserélni az egész állományt hampshire baromfi­ra. Az udvar, az ólak ragyognak a tisztaságtól. Az etetők kisú­rolva száradnak, szorgalmas kezek még az utat is elgereb­lyézték. Hét gondozó tartja rendben a telepet, látja el a baromfiakat, öt lány és két asszony. Fiatalok valameny- nyien. A faluban laknak, ke­rékpáron jönnek ki minden­nap. Vidám, jókedvű társaság, munkájukkal elégedett a te­lepvezető. Szeretnek itt dol­gozni, pedig már reggel öt óra­kor etetni kell, s este hatig mindig van tennivaló. — Ha azt akarjuk, hogy szé­pek legyenek a csibék, bizony sokat kell velük törődni — mondja Kalányos Györgyné, aki a legrégebbi gondozó a te­lepen. — A pontos etetés, ita­tás és a tisztaság a mindenük. Szérepi Ilona a legfiatalabb közöttük — 17 éves —, azon­ban tudásban nem marad le. A baromfigondozó szakmunkás- képző tanfolyam másodéves hallgatója. Antal Kati követni akarja" példáját. Menyasszony, vőlegénye Pécsen dolgozik, ám ha májusban összeházasodnak, Kati a pécsi keltetőállomáson akar elhelyezkedni, és szeret­né a tanfolyamot is elvégezni. Amikor arról beszélgetünk, hogy milyen szórakozási lehe­tőségeik vannak, mire használ­ják a heti egy szabadnapot, Kovács Ilonka megjegyzi: — Igaz, hogy tíz-tizenkét órát töltünk itt naponta, de azért ne gondolja, hogy na­gyon elmaradunk a városi lá­nyok mögött. Közösen járunk színházba, s nemcsak operet­tet nézünk meg. Láttuk az Anna Kareninát és az Egy sze­relem történetét is. — Könyvtári tagok vagyunk valamennyien — vág közbe Tóth Marika —, mindegyi­künk szatyrában találna köny­vet. Kati Adyt olvas, az a ked­vence. Én Gárdonyit. Ha vala­melyikünknek tetszik egy könyv, azt elolvassák a többiek is. S ha Pista bácsi kihúzza a lábát a telepről... — jelentő­ségteljesen kacsint egyet. Nevetnek. Lottózik az egész brigád. Mit vennének, ha ötös találatuk lenne? Házat. Ebben meg­egyeznek valamennyien. Mari­ka még hozzáteszi: — Meg kocsit. Autón jár­nánk dolgozni... Mert arra nem is gondolnak, hogy abbahagyják itt a mun­kát. Reálisan gondolkodnak, tudják jól, hogy mit jelent a havi 35—45 jnunkaegység és a tojások utáni prémium. — Sehol sem lenne ennyi a fizetésünk — mondogatják. Strubl Márta mT ^ Keresse föl a leértékelt áruk IX agyon megen I boltjait, ahol sok újonnan le­értékelt cikkben válogathat! Női tavaszi kabát 700 Ft-ról 490 Ft-ra Női pamutblúz 70 Ft-ról 35 Ft-ra Női félcipő 201 Ft-ról 160 Ft-ra Női ballonkabát 530 Ft-ról 330 Ft-ra Férfiöltöny 1050 Ft-ról 700 Ft-ra Női pumscipő 236 Ft-ról 160 Ft-ra Női ballonkabát 700 Ft-ról 400 Ft-ra Férfiöltöny 1110 Ft-ról 690 Ft-ra Női szandál 186 Ft-ról 120 Ft-ra Női szövetruha 320 Ft-ról 190 Ft-ra Férfinadrág 390 Ft-ról 250 Ft-ra Női papucs 80 Ft-ról 50 Ft-ra Női műbőr kuli Kaposvár, Tanácsház utca 20.: 480 Ft-ról 280 Ft-ra Női nylon shortharisnya 52 Ft-ról 36 Ft-ra Női selyemharisnya 25 Ft-ról 15 Ft-ra Női selyemharisnya 29,50 Ft-ról 17 Ft-ra Leányka gyapjúkardigán 88—138 Ft-ról 60—95 Ft-ra Női gyapjúblúz, rövid ujjú 160 Ft-ról 110 Ft-ra Női gyapjúkuli 360 Ft-ról 250 Ft-ra Női divattáska 160—192 Ft-ról 68 Ft-ra Paplanlepedő, lax 205 Ft-ról 140 Ft-ra Paplanlepedő, fehér 186 Ft-ról 130 Ft-ra Nagyatádon, a Kossuth Lajos utca 15. sz., Siófokon a Fő utca 67. sz. alatti leértékelt áruk boltjában méter-, konfekció-, divatáru-cikkekből leértékelt áruk nagy válasz­tékban kaphatók! Somogy megyei Iparcikk­kiskereskedelmi Vállalat (81801) m PILLANATKÉPEK ti/u uvpdóín pfptf'hoL Régi, kedves ismerősként érkezett hazánkba Andrijan Nyikolajev. Igaz, nem először járt nálunk, hiszen Föld körü­li útján — ha csak néhány pillanatra is — elrepült felet­tünk. Űrhajójának útját azok­ban az 1962. augusztusi na­pokban édesanyjával, az egész szovjet néppel együtt mi is lélegzet-visszafojtott figye­lemmel kísértük. Még ott ke­ringett az űrben, amikor már az első fényképekről megis- ! mertük markáns arcvonásait. | Nyikolajev életéről és mun­kájáról azóta szinte mindent elmondottak az újságok. Nem is bemutatni akarjuk most őt az olvasóknak: csudán a ne­vezetes augusztus 11-e óta el­telt másfél esztendő legemlé­kezetesebb pillanatait villant­juk fel. Üjra a Földön. Az űrrepülés után az első köszöntő sza­vak a hazának szólnak. Ezen az augusztusi napon a szovjet főváros immár har­madszor fogadott űrhajóst. De ezúttal egyszerre két űr­pilóta, Nyikolajev és Popovics haladt Hruscsov minisz­terelnök oldalán. Az űrhajós és a család: Nyikolajev az édesanyjával, rokonaival és a nagyobb család tagjaival — földijeivel. Bajtársak és barátok: Nyikolajve Tyitovval egy han­gulatos rdgi kiránduláson. (Foto APN és MTI Külföldi Képszolgálat)

Next

/
Oldalképek
Tartalom